Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
2 NÉPÚJSÁG 1991. január 7. Nemcsak eladni, hanem vásárolni is Magyar-iráni tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) A külügyminiszteri eszmecsere bevezető szakaszában elhangzott az a megállapítás, hogy a két ország új történelmi időszakot él át a belső átalakulás révén, ami Ígéretes lehetőségekkel kecsegtet az együttműködés bővítésére, és hogy a külügyminisztériumok közötti politikai érintkezés bátorítást adhat a gazdasági kapcsolatok serkentésének. Jeszenszky Géza a magyar változások kifejtése után célzott rá, hogy az átalakulás másféle gazdasági együttműködést igényel és kínál. Iránt olyan piacnak tekinti Magyarország, ahol nemcsak eladhat, hanem vásárolhat is - jelezte. Konkrétan felvetette, hogy az iráni kőolaj adottságait tekintve használható volna Magyarország számára, ám a magyar fél eladósodottsága miatt leginkább csak termékekkel tudna fizetni az energia- hordozóért. Megemlítette, hogy az iráni félnél van már tanulmányozás végett a kettős adóztatást megszüntető egyezmény terve. A kooperáció új területeként beszélt arról a lehetőségről, hogyha Magyar- ország társult tagjává válik az Európai Közösségeknek, a csatlakozás alkalmat teremthet Iránnak, hogy például közös vállalkozások útján hozzáférkőzzön a nyugateurópai piacokhoz. A magyar „közvetítő szerep” egy további ve- tülete lehet az, hogy a környező országokba szánt iráni kőolajat tárolnának Magyarországon. Felajánlotta a magyar mezőgazdasági technológiai szaktudás és tapasztalat átadását is. Az indítványt az iráni partner örömmel vette. Ali Akbar Velajati rendkívül élénken érdeklődött a kelet-európai változások, Magyarország és a szomszéd államok viszonyai iránt. Külön kikérte a magyar fél véleményét a szovjetunióbeli fejleményekről és kilátásokról. Az utóbbi témánál megjegyezte, hogy Irán nem kíván beavatkozni a szovjet ügyekbe (nyilván a Szovjetunióban élő muzulmán közösségekre gondolt). A tárgyalások első fordulójának befejeződése után Jeszenszky Géza tisztelgő látogatást tett Mahdi Karrubinál, az iráni parlament, a Madzslisz befolyásos elnökénél. A jó hangulatú találkozón külön megemlítették, hogy a parlamentek közötti kapcsolatok mind fajsúlyosabb helyet kapnak a kétoldalú viszonyban. Jeszenszky Géza közölte, hogy a magyar parlamentben magyar-iráni baráti csoport alakul. A Madzslisz elnöke nagy tetszéssel fogadta a hirt, és jelezve, hogy hasonló gesztusra készül az iráni törvényhozás is, megállapította: a baráti csoportok tevékenysége új csatornát nyithat a kapcsolattartásban. A beszélgetésen szóba került, hogy az erkölcsi és vallási értékek milyen fontos szerepre tehetnek szert a társadalom életében. Mahdi Karrubi részletesen ismertette Irán nézetét az Öböl-válságról. Tájékoztatója alapján Teherán álláspontjának fő elemei: Iraknak be kell szüntetnie az agressziót - a konfliktust békésen kell rendezni - szükségtelen a külső nagyhatalmak beavatkozása - a térségben regionális biztonsági rendszert kell létrehozni. Az iráni megítélés szerint az Egyesült Államok nem mondott le a szándékáról, hogy rátegye a kezét a közel- keleti olajlelőhelyekre, ezért vonultatott fel olyan nagy erőket az Öbölben. A Madzslisz elnöke a találkozón külön köszöntötte a Magyar Iszlám Közösség vezetőjét, aki elkísérte Jeszenszky Gézát Teheránba. Szomáliái A Szomáliával szomszédos Kenyában szombaton cáfolták, hogy Sziad Barré Szomáliái elnök Nairobiba menekült volna. Az ezzel kapcsolatos hirt a Szomáliái Egyesült Kongresszus elnevezésű ellenzéki tömörülés szóvivője közölte. Több mint kétszáz külföldit menekítettek ki olasz és amerikai katonai szállítógépeken a Szomáliái fővárosból. Egy olasz Hercules C 130-as géppel Mogadishuból 189 külföldit, olaszokat, amerikaiakat, németeket, franciákat és szovjeteket szállítottak a kenyai Mombasá- ba, míg amerikai helikopterekkel további 61 külföldit szállítottak el a közelben állomásozó amerikai hadihajókra. Két további olasz szállítógép már nem tudott leszállni, mivel közben heves harcok törtek ki a repülőtér közelében. Jelenleg összesen mintegy 500 külföldi tartózkodik Mogadishuban. A TASZSZ jelentése szerint a szovjet nagykövetség munkatársai evakuálásukig az amerikai nagy- követségen találtak menedéket, mivel fogytán voltak élelmiszer-és vízkészleteik, s a nagykövetség területére többször fegyveresek hatoltak be. A moszkvai külügyminisztérium szombati közlése szerint Mogadishuban, az Egyesült Államok nagy- követségén kapott menedéket több, a Szomáliái fővárosban rekedt szovjet állampolgár. Szaddám Húszéin fenyegető beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Kijelentette, hogy Kuvait kérdésében nem lehet kompromisszum, az történelmileg Irak része, és az is kell hogy maradjon. Úgy állította be a dolgokat, hogy a háború, ha kitör, nem Kuvaitért folyik, hanem az Izrael által megszállt arab Palesztináért és a Go- lag-fennsíkért. Érvelése arra összpontosult, hogy a bagdadi vezetést az összarab ügy védnökeként tüntesse fel. Az előző napon francia diplomáciai források szerint azt mondta a francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága elnökének, hogy „hajlandó bizonyos áldozatokra, ha az Egyesült Államok is engedményt tesz”. Ha az értesülés hiteles, ez azt jelentheti, hogy az iraki államfő a nyilvánosság előtt fenntartja ugyan a harcias hangnemet, de a kulisz- szák mögött kompromisszumot keres. Négy és fél órás megbeszélést folytatott Szaddám Húszéin iraki államfővel szombaton Michel Vau- zelle, a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke a háború elkerülésének lehetőségeiről - közölte egy francia diplomata névtelenségbe burkolózva. Vauzelle a találkozó után semmilyen részletet nem közölt, csupán annyit mondott, hogy az fontos volt. Vauzelle korábban tárgyalt Tárik Aziz iraki külügyminiszterrel is, s írásba foglalt kérdéseket adott át neki. Húszéin feltehetően ezekre reagált a szombati tárgyaláson. Újabb találkozóra ült össze szombaton Szaúd-Arábia, Szíria és Egyiptom külügyminisztere Ri- jádban. Az Irakkal legeltökélteb- ben szemben álló három arab ország külügyminisztere rövid időn belül immár a negyedik egyeztető megbeszélést tartotta, s ezen az amerikai és az iraki külügyminiszter jövő hét szerdai genfi tárgyalásaival kapcsolatos álláspontját egyeztette. George Bush amerikai elnök szombati rádióbeszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem fog titkos diplomáciai tárgyalásokba bocsátkozni Irakkal szerdán Genfben, s kitart korábban szabott feltételei mellett. Bush megjegyezte, hogy január 15. a határidő Húszéin számára csapatainak kivonására Kuvaitból, ám ez nem határidő az amerikai fegyveres erőknek a támadásra. George Bush amerikai elnök kijelentette a Sky televíziónak adott, vasárnap reggel közvetített nyilatkozatában, hogy ha Szaddám Húszéin iraki elnök kivonja csapatait Kuvaitból, akkor „nem lesz ellene azonnal semmiféle katonai akció”. De, mondta az amerikai elnök, „elfogadhatatlan a visszatérés a status quo-hoz Irak kivonulása után: gondoskodni kell arról, hogy elejét vegyük az iraki agresszió megismétlésének”. Brit lapértesülések szerint James Baker amerikai külügyminiszter műholdas felvételeket mutat meg szerdán Genfben Tárik Aziz iraki külügyminiszternek, melyekből kiderül, hogy az amerikai felderítés még Szaddám Húszéin elnök mozgását is figyelemmel tudja kísérni. Ebből az iraki vezetőnek meg kell értenie, hogy helyzete reménytelen, vélekednek amerikai kormánykörökben a The Sunday Times című londoni lap szerint. Három újabb légitársaság, a lengyel, a skandináv és a ciprusi jelentette be a hét végén, hogy ideiglenesen szünetelteti izraeli járatait, mert az Öböl-válság nyomán romlott a Közel-Keleten a repülésbiztonság, és ugrásszerűen megnőttek a biztosítási költségek. A lengyel és a ciprusi légitársaság vasárnaptól függesztette fel izraeli járatait, a skandináv SAS légi- forgalmi társaság jövő keddtől teszi ugyanezt - közölték vasárnap a jeruzsálemi repülőtér vezetői. AustriaLottó Az AustriaLottó 1. játékhetének eredményei a következők: Leadott szelvény összesen 2 809 530 darab. Ez 112380362 schilling AustriaLottó fogadási dijat jelent. A teljes AustriaLottó nyereményösszege 56190181 schilling. Ebből a 6-osra 27 982656 schilling jut. Az e heti nyerőszámok: 6,16,17, 31,42, 43. Pótszám: 9. A teljes Joker fogadási díj 22810013 schilling. Ez az első nyerőosztály a Joker 3421 502 schillinggel való dotációját jelenti. Az e heti Joker-szám: 403 833. Litvánia: áremelés Nagyarányú áremelésekről döntött a napokban a litván kormány - jelentette szombaton a Baltfax, az Interfax hírszolgálatának Baltikumban működö fiókügynöksége. Az áremelések időpontja még nem ismert, de azok mértéke a Baltfax szerint várhatóan 200-800 százalék lesz. Az áremeléseket ebben az évben folyamatosan hajtják végre, s mindazok számára, akiknek fizetése nem éri el a havi 300 rubelt, a kormány - nem ismertetett mértékben - kompenzálja az áremelés okozta veszteségeket. A Szovjetunióban az átlagfizetések jelenleg 270-300 rubel körül alakulnak. Jöjjenek is, meg ne is Az osztrákok és a menekültek Az osztrákok véleménye a kelet-európai menekültek befogadásának vagy hazatoloncolásának kérdésében messze nem olyan kialakult, mint ahogy azt politikusaik nagy része hiszi. Legalábbis ez derül ki abból a felmérésből, amit a bécsi Die Presse megbízásából egy közvéleménykutató intézet készített. Megfelelően szabályozott bevándorlási politika esetén ugyanis a megkérdezett osztrákok többsége (51 százalék) nem bánná, hogy a hazájukat nem csak politikailag, hanem esetleg megélhetési okokból elhagyó kelet-európaiak letelepedési engedélyt kapjanak. Hogy a vélemények menynyire nem kiforrottak, azt mutatja egy másik kérdésre adott válasz. A mindenfajta engedély nélkül Ausztriában „felejtödött" és munkát nem találó románokat a megkérdezett 55 százaléka a legszívesebben hazatoloncoltatná, míg 39 százalék nem bánná, ha maradnának, a többieknek viszont egyáltalán nincs véleménye. A két válasz - az illegálisan bevándorlók kíméletlen hazaküldése és a menekültkérdés nagyvonalú kezelése - láthatólag nincs összhangban. Még nagyobb a bizonytalanság egy másik válasz láttán. Amikor ugyanis úgy tették fel a kérdést, vajon teljes bizonyossággal hiszi-e a válaszadó, hogy Ausztriának be kellene fogadnia a gazdasági menekülteket, 9 százalékuk válaszolt határozott igennel, mig 42 százalék kissé bizonytalanul azt felelte: azt hiszem. A szokásos statisztikai bűvészkedéssel kimutatható, hogy a románokat visszatoloncolni kívánók zöme a magasabb iskolai végzettségűek közül kerül ki, vagyis a tanultabb rétegek körében nagyobb a külföldi-ellenesség. Érdekes eredményt hozott az a kérdés is, milyen nemzetiségűeket látnának az osztrákok a legszívesebben a betelepedők között. A románok állnak az élen, a válaszadók 25 százaléka őket fogadná a legszívesebben; közvetlenül utánuk következnek a magyarok és a csehek 18-18 százalékos „táborral", majd a Szovjetunió -16 százalékkal. Lengyelország messze lemarad mögöttük népszerűségben. A közvéleménykutatás azt is tisztázta, hogy mostanában az osztrákok bevándorláson mindenekelőtt kelet-európai országok menekültjeinek befogadását értik. Az osztrák menekültpolitika esetleges változásának kihatásáról a legtöbb válaszadónak elképzelése sincs, még körülbelül sem tudták felbecsülni, vajon milyen menekülttömegre lehetne számítani. Földreform a Szovjetunióban - magántulajdon nélkül (Folytatás az 1. oldalról.) hozni: ebből az alapból juttatnak majd földeket a farmergazdaságoknak, a földbérlőknek, mező- gazdasági szövetkezeteknek és más állampolgároknak. (A rendelet intézkedik arról is, hogy számoljanak fel minden, a háztáji fejlődést akadályozó rendelkezést.) Idén tavasszal várhatóan már 3-5 millió hektár földet adhatnak át a lakosságnak. A parasztgazdaságok és újonnan alakuló mezőgazdasági szövetkezetek számos kedvezményre számíthatnak a központi és helyi tanácsi szervektől. E gazdaságok fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges építőanyagokból másfélszer annyi mennyiséget bocsátanak az építkezők rendelkezésére állami alapból. A földterület egyébként csak örökös használatra, vagy bérletként adható magánkézbe. Figyelemre méltó, hogy a rendelet lehetővé teszi a - gazdaságtalanul működő - szovhozok és kolhozok felosztását, s helyettük a parasztgazdaságok más szövetkezeti formáinak kialakítását. Ez mindenképpen jelentős előrelépés a korábbi politikához képest, ugyanis a konzervatív erők -, s így egyebek között jegor Ligacsov - megítélése szerint a szovjet mezőgazdaság alapját a nagyüzemnek kell képeznie. A gorbacsovi rendelet ugyanakkor széles kedvezményeket helyez kilátásba a falura visszatérő dolgozóknak, a leszerelő katonáknak, ha gazdálkodni akarnak, s ösztönzi a migrációs folyamatokat is: egyrészt azt, hogy a munkaerőfelesleggel rendelkező körzetekből a lakosság a gyéren lakott és munkaerőhiánnyal küszködő mezőgazdasági területekre költözzön, másrészt kedvező lehetőséget biztosít a különböző köztársaságokból érkező menekülteknek, hogy új otthonra leljenek, s gazdálkodni kezdjenek. Az iparvállalatok is kaphatnak ezentúl földterületeket mezőgazdasági melléküzemág létesítésére. A köztársaságoknak 1991 első negyedévében saját földkódexet kell kidolgozniukazelnöki rendelet figyelembevételével. Kínai csákmáték Kína nagyhatalom. Hogy is ne volna nagyhatalom, ha egyszer olyan nagy. Azt azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Kína világhatalommá való előrelépése századunk egyik nagy meglepetése volt. Egy szétzilált, meggyöngült birodalmat szedtek ráncba a kommunisták. Mármost ha nagyhatalomnak lenni jó dolog, akkor az bizonyára baj, ha a kommunizmus reformja és a nyitás kissé megtépázza a központ tekintélyét. Mostanában mintha ilyesminek lennénk tanúi. Honan tartomány az év elején saját pénzt nyomtatott és kizárólagos fizetőeszközzé nyilvánította. Vuhszi, a selyemfeldolgozó iparáról hires város 1987 óta alig tud se- lyemhernyógubót beszerezni a közeli Csocsiang tartományból, mert az magának igyekszik megtartani minden nyersanyagot. Hova lenne Senhszi és Hupej kerékpárgyártása, ha beengednék a kiváló minőségű sanghaji biciklit? Egyes tartományok, igy Senhszi, Jünnan és Kujcsou, Peking megkérdezése nélkül kötnek külföldi üzleteket. A ZsenminZsipao az ősszel megszólaltatott egy teherautó-sofőrt, akit Santung és Fucsien között több mint százszor állította meg „vám- vizsgálat” céljából, s összesen mintegy 250 dollárnak megfelelő adót préseltek ki belőle. Az persze érthető, hogy az egy évtizede kezdődött reform révén szerzett autonómiájukat nem szívesen adják föl a tartományi vezetők, akik jó alkupozícióba kerültek a pénzszűkében lévő kormánnyal szemben. „Szüntessük meg a helyi vámokat, engedjük be szabadon más tartományok termékeit?" - kérdezik értetlenkedve Pekingtől. És akkor mi lesz a teljes foglalkoztatottsággal és a sokat emlegetett politikai stabilitással? Hiszen akkor csődbe mennek a versenyképtelen gyárak. Je Hszüe-ping, a leggazdagabb tartomány, a déli Kuangtung kormányzója idén őszszel egy országos gazdasági értekezleten nyíltan ellentmondott Li Peng miniszterelnöknek. A tartományi kormányzók úgy érzik: addig vannak biztonságban, amíg ösz- szetartanak. Je Hszüe-pinget visszhangozva egy emberként ismételgetik: ha visszaveszik az autonómiájukat, akkor csak kevesebbet tudnak befizetni az államkasszába. A protekcionizmus ügyéről is tárgyalt a KKP KB az óév utolsó napjaiban. Veterán megfigyelők szerint effajta kérdéssel még sohasem volt kénytelen foglalkozni a magas testület. Hogy pontosan miről és mely érdekcsoportok közt folyt a vita a vörös fallal elkerített Csungnanhajban, arra csak a szűkszavú hivatalos megnyilvánulásokból lehetett következtetni. Csiang Co-min pártfőtitkár például nemrég azt mondta, hogy a regio- nalizmus problémája nem létezik az egyes kinai vidékek eltérő gazdasági fejlettségéből ilyesmire következtetni „helytelen", de legalábbis félreértés - mondta. Jüan Mu kormányszóvivő pedig nemrégiben ezt mondta egy német újságírónak adott interjújában: „nem térünk vissza a centralizált gazdaságirányításhoz, de szükség van a központosítás fokozására a szükséges mértékig.” Akármint is van, ilyen nyakatekerten még egy kínai szóvivő is csak akkor fogalmaz, ha minden oldalról nagyon megszorongatják. FARKAS GÉZA (Peking) Káosz nélkül átalakulni Márton János a mezőgazdaság kitörési pontjairól (Folytatás az 1. oldalról.)- Ésszerűség egyfelől, szétzilálódás másfelől. Nincs ebben ellentmondás?- Máris látható, hogy nem egymással párhuzamos, hanem ellentétes folyamatok tanúi vagyunk, és ezeket kénytelenek leszünk elszenvedni. Ezt azért is hangsúlyoznom kell, mert mindeddig sem a mezőgazdaság, sem az élelmiszeripar vezetői, sem a gazdaság- politika irányító szervezetei nem az ország általános fejlődése szempontjából foglalkoztak ezzel az ágazattal. Igaz, eddig sem beszélhettünk homogén ágazatról, hiszen az egyes részek eltérő eredménnyel működtek. E nagyfokú differenciáltság sajnos most, az átmenet időszakában tovább nő. Az alacsony hatékonyságú vállalatok, illetve azok részei nagy sebességgel szorulnak ki a gazdálkodás köréből, csődbe jutnak, ellehetetlenülnek, felszámolják őket. Ezek a gazdaságok nem is elsősorban pénzügyi, hanem főleg társadalmi gondot jelentenek, hiszen az úgynevezett elmaradott térségekben, ahol a legtöbb a mezőgazdasági csőd, ott vannak a legsúlyosabb szociális problémák is. Ez a helyzet az egész keleti és északkeleti részen. A Dunántúlon, s annak is legnyugatibb tájain, így Vasban, Zalában viszont már találni példát a hatékony magángazdálkodás terjedésére.- Mi a véleménye a termelőszövetkezetek jövőjéről?- A szövetkezeti tulajdon - minden jogi csűrés-csavarás ellenére - a pártállamban állami tulajdonként működött és a hatalom semmivel sem nyújtott több önállóságot a szövetkezetnek, mint az állami vállalatnak. Ezért erkölcstelen minden olyan elképzelés, amely a téeszekre korábban rákényszerí- tett állami hiteleket és adósságterheket most tényleges, visszafizetendő bevételi forrásként akarja kezelni. De még ha erkölcsös volna, akkor is reménytelen ezek behajtása... Szerintem a szegény körzetekben a szövetkezetek vagyonát tehermentesen kell azok magántulajdonába adni, akik a községekben laknak, s továbbra is a mezőgazdaságból akarnak megélni. Nyugat-európai színvonalú farmokkal csak évtizedes távlatban számolhatunk.- Hogyan látja a nagy- és a kisebb üzemek viszonyát?- Nálunk is tobzódott a gigantománia, amit nem a gazdasági törvényszerűség, hanem a politikai hatalom működtetett. Nekünk a jövőben a társadalomnak jelentős forrást adó gazdasági racionalitás jegyében kell privatizálni, végképp elfeledve a kisüzem-nagyüzem tévutakra vezető vitáit. Csakis az agrárkérdésekben járatlanok tagadják, hogy a mezőgazdasági fejlődés az egész világban a szakosítás és a koncentráció jegyében megy végbe, s ez áll még a legkorszerűbb biotermesztésre is. Ugyanakkor a hatékonyságot nem a vállalkozás méretei, hanem egymáshoz való arányuk szabja meg. A gazdaság mindenütt ott fejlődött, ahol jelen voltak a kicsiny, közepes és az óriás cégek, s ezek kiegészítették egymást. Nem tudunk Európába bekapcsolódni, ha csak törpegazdaságokban gondolkodunk. De úgy sem, hogy nagyok ugyan a birtokok, de a föld megműveletlen, mert a parasztok a kor szakismereteitől régen elszakadtak, idősek is, és a reprivatizálás során az esetleges új tulajdonosok a földet kizárólag tőkeként kívánják hasznosítani. Én fő feladatnak az agrárpiaci rendtartás, valamint a szilárd adó- és hitelrendszer megteremtését tartom. Ha ezekben a kérdésekben megfontoltan alakítja ki álláspontját a kormány, akkor a már ma is tapasztalható szétzilálódás megáll, s remélhetőleg nem okoz számottevő belső élelmiszerhiányt. K. N.
