Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
8 NÉPÚJSÁG 1991. január 5. Gazdaasszonyképzés már a századelőn is volt Magyarországon. Hogy most újra „divatba” jött, annak oka nem az egykere- sős családmodellre való visszatérés, hanem gazdasági kényszerűség, a munkát hiába kereső pályakezdő fiataloknak bedobott mentőöv. Az ötlet Tamásiból ered, ahol általános iskolai végzettséggel rendelkező fiataloknak indítottak tavaly ősszel az ottani szakmunkásképző intézetben másfél éves tanfolyamot. így jött az ötlet, hogy ugyanazt a képzést érettségizett, de munkát nem találó fiatalok számára is lehetne biztosítani. A kezdeményezés pozitív visszhangra talált, ezt bizonyítja, hogy november elejétől Palánkon a mezőgazdasági szakközépiskolában indult egyéves gazdaasszonyképző tanfolyam vállalkozó kedvű fiatal lányoknak. A tanfolyamot a Tolna Kovács Noémi Megyei Foglalkoztatási Hivatal szervezte.- A Munkaügyi Minisztérium a foglalkoztatási alap terhére biztosított megfelelő pénzeszközt a tanfolyam kivitelezéséhez - mondta Polereczky Péter, a foglalkoztatási hivatal átképzésekkel foglalkozó főelőadója. Az oktatást a szentlőrinci mező- gazdasági szakközépiskola tapasztalatai alapján szervezték meg. Szentlőrincen van ugyanis az országban egyedül gazdaasz- szonyképzés. Az ott ilyen szakon érettségizett fiataloknak nem voltak elhelyezkedési gondjaik, szinte szétkapkodták őket a munkaadók: panziósok, vendéglátósok, öregek otthona, szociális otthon. Mivel Palánkon 1991. szeptember elsejétől állami oktatás keretében szeretnének gazdaasszonyokat képezni, a most indult tanfolyam mintegy előtanulmányként is szolgál. A tanfolyam nemcsak az oktatandó tárgyak miatt különleges, - jövedelembeosztás, egészséges és beteg ember ápolása, családellátás, táplálkozásélettan, szabás-varrás, sütés-főzés, zöldség-, dísznövénytermesztés, kisállattenyésztés, idegenvezetés - hanem amiatt is, hogy az ide beiratkozó tanulók tulajdonképpen nem tanulók, hanem dolgozók, munkakönyvvel, munkaviszonnyal, fizetéssel.- A megyei foglalkoztatási hivatal létesített a hallgatókkal munka- viszonyt, nálunk van a munkakönyvük, a tanfolyam időtartamára valamennyi hallgató megkapja az 5600 forintos minimálbért - mondta Polereczky Péter. - A tanfolyamra való bejutás feltétele, hogy pályakezdő érettségizett munkanélküli legyen a jelentkező. Eredetileg 30 fővel indulhatott volna az osztály, hogy kevesebben vannak, annak az az oka, hogy a tanfolyam áthúzódik a következő tanévre, ezért akiknek továbbtanulási szándékuk volt, visszaléptek. A minimálbéren kívül a vidékieknek útiköltséget is térítünk. Persze, vannak hallgatóink a megye minden részéről, Győrétől Bogyiszlón át Tamásiig. Ez intenzív tanfolyam, nyolcórás elfoglaltságot jelent, negyed kilenctől délután negyed ötig tartanak az előadások. Tizenkét hónap után vizsgát tesznek a lányok, akinek nem sikerül, vagy közben kimarad, annak vissza kell fizetnie a tanfolyam költségét, ami egy főre 61 ezer forint, plusz a kapott juttatásokat. * Hogy az egyéves tanfolyam alatt mire készítik fel a leendő gazdaasz- szonyokat, arról Tolnainé Szabó Beáta műszaki tanár, tanfolyamvezető tájékoztatott.- Mindazokra a teendőkre igyekezünk felkészíteni a hallgatókat, melyekkel egy család ellátása során találkozhatnak. Arra képezzük ki őket, hogy számtalan területen - gyermekvárosokban, panziókban, babysitterként, - megállják a helyüket. Az itt szerzett tudással ezeken a területeken gond nélkül elhelyezkedhetnek. Novembertől áprilisig oktatjuk az elméleti tárgyakat, utána következnek a gyakorlati foglalkozások. A mezőgazdasági képzés feltételei adottak, a probléma az, hogy jelenleg még nincs tankonyhánk, tanvarrodánk. A lányok egy része berzenkedik a kertészkedés, állattenyésztés ellen, mert városiak, de ezt is meg kell tanulniuk, ha képzett gazdaasz- szonyok akarnak lenni. * A huszonkét hallgatónak ottjár- tunkkor éppen Gacsályi Lászlóné tartott idegenvezetésből előadást. A lányoknak három percben kellett bemutatkozniuk, szemléletesen ecsetelni otthoni környezetüket. Szókincsétől, kifejezésmódjától függően kinek így, kinek úgy sikerült ez. A Szekszárdon, családi házban élő Kovács Noéminek nem voltak kifejezésbeli gondjai, gördülékeny stílusban mutatta be otthonát, ahol szüleivel, nagyszüleivel és 14 éves húgával lakik együtt. Az óra után arról érdeklődtünk tőle, hogy miért nem a nagymamától tanulja a gazdaasszonyságot, ha már egyszer együtt laknak.- A nagymamától már eddig is Kammer Erzsi Gazdaasszonyjelöltek a padokban sok mindent tanultam, de én nála modernebb felfogásban szeretném majd a valamikori háztartásomat vezetni, - nyilatkozta a hosszú szőke hajú lány, aki majd külkeris- kolába szeretne jelentkezni. A tanfolyam elvégzése után fél évre külföldre menne babysitternek, mint mondta, ez pénzkeresés szempontjából sem volna rossz, közben pedig felkészülhetne a nyelvvizsgára. 'A györei Kammer Erzsi a bemutatkozásnál nagyon izgult, hangja néha elhalt, de rendkívül szépen fejezte ki magát.- Álmom, hogy egy kis erdei házban éljek - mondja, miközben elpirul a nyakáig. Egyébként óvónőnek jelentkezett a szekszárdi tanítóképző főiskolára, de nem vették fel. Azután Battonyára, a gyermekfaluba szeretett volna menni, hivatásos nevelőnek, de oda meg túl fiatalnak találták. Munkahelyet nem kapott, a munkaközvetítőben ajánlották ezt a tanfolyamot. Erzsi mindenképpen gyermekek között szeretne dolgozni, reméli, hogy ezzel a képzettséggel talán sikerül majd ilyen jellegű munkát találnia.- Egy kicsit félek a gyakorlati foglalkozástól ha megyünk az ACSI-ba - mondja - az nagy próba lesz nekem, ott eldől, hogy alkalmas vagyok-e hivatásos anyának, vagy sem. A hallgatók bizakodóak, bár határozott elképzelésük arról, hogy a tanfolyam után, az itt szerzett képzettséggel mit fog kezdeni - az itt megszólalókon kívül - mindössze két másik lánynak volt. Egyikük a szülei panziójában kívánja hasznosítani tudását, a másik pedig szociális gondozónő szeretne lenni. * A beszélgetések után óhatatlanul felmerül az olvasóban és az újságíróban is a kérdés, hogy vajon ez lenne a jövő útja? Megoldást jelenthet-e, a gazdaasszony-tanfolyam egy érettségizett 18 éves fiatalnak? Nincs más perspektíva előttük mint az, ha diplomás háztartásbelivé képezik ki őket nem kevés pénzért a huszadik század utolsó évtizedében? F. KOVÁTS ÉVA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Arcképvázlatok az újságíró-iskoláról- Portrékísérletek,szemlélődés alapján Eck Gyula: Kőszikla. Messziről és felületesen szemlélve. Markáns, monolitikus alkat. Sokat tapasztalt. Közelebbről: ezer apró rezdülés. Kordában tartott érzelmek és indulatok tárháza. Egy mosoly, mely így int: csínján a tréfával! Egy szomorkás fél szó, ami megcsiklandoz: félre bú! Idegek, rövid, de elnyühetetlen cérnaszálon. Minőség. És mennyiség: ^750 ezer példány. Eck Gyula a Szabad Föld főszerkesztője. Müfajismeretet tanít. - A műfajhatárok elmosódtak - mondja. Az újságíró jól teszi, ha röviden, de érdekesen ír - mondja. - A szerkesztő maximum öt százalékban nyúlhat bele egy kész cikkbe - mondja. Ö tizenkilenc és fél évesen főszerkesztő, valahol Vas megyében. Nem azért mert nagyon törtetett a címért, hanem mert az európai változások akkor azt hozták. Negyvenéves szakmai múltja van. Pech, hogy ez a negyven év pont az a negyven év volt. De - mint a mellékelt ábra mutatja - aki nagyon akart, akkor is tehetett „valamicskét”. Tíz esztendőn át nem kapott katedrát és most íme visszahívták. Az újságíróképzés, akár az ország: változik. Felszínre bukkannak a régi értékek, a közelmúlt csillagai pedig lepotyognak... Popper Péter: Ne dicsérjük. Mert még jólesne neki. És azt nagyon nem szeretné. Ha rajtakapnák. Persze egy vérbeli pszichológust rajtakapni valamin, amit ő nem akar... Ritka mázli. Minf mondja, Lukács György kizavarta a szemináriumáról. Vagány diák lehetett. Jó eszű, szellemes. Akié a világ. Sokat élt. Keleten is. Nemcsak könyvekből ismeri. De azokból is. Vaskos szemüvegei mögött betűfaló szempár. Félreértés ne essék, nem seggelős típus. A szorgalom sosem tartozott a remek koponyák ismérvei közé. Inkább valahogy úgy történhetett, hogy bebizonyította magának: még erre is képes. Előadásai teltházas produkciók. Tudományos kabarék. Hol az asztal tetején ül, hol vizet kortyol, hol fel-alá járkál hernyótalpas cipőben... Mindez olyan mulatságos, mégis csak akkor röhögünk, amikor ő akarja. Nem egy daliás alkat. Kopaszodó, pocakosodé, 60 felé ballagó. Mosolya kísérteties. (Ezt szeretetből írtam.) Azért ilyen kellemetlen a mosolya, mert nincs mögötte felhőtlen jókedv. Csak nekünk akar segíteni vele. Mimikával érzékelteti, hogy most olyasmiről mesél, amin az emberek szórakozni szoktak. Hogy ő maga mikor nyerített fel szívből, utoljára, azt nem merném megsaccolni. A megszólalásig fáradt, korosodó férfi benyomását kelti. Úgy néz ki, mint akit a felesége elküldött a piacra, halért. De ha beszélni kezd velünk, nekünk, rólunk, azon kapjuk magunkat, hogy: érdekel. Rékai Gábor: Rádiós ismeretek, kétszer két órában. Óhatatlan az összehasonlítás - Popperrel, meg a többi nagy nevettetővei - Rékai gyöngécskének tűnik. (Mint még oly sok előadó ezen a kurzuson.) Ö is próbált szellemes- kedni - kevéske sikerrel. Nem is vesztegetünk rá szót. Mígnem néhány nap múltán - ahogy ülepednek a dolgok és az ülepedés következtében kihullik a selejt - feltűnik, hogy Rékaiból minden megmaradt. A tanácsai is, amik ott, akkor nem hangzottak valami komolyan, és a poénjai is, amik ott, akkor nem hangzottak valami viccesen. Rékai Gábor ebben a négy órában mindenről beszélt. (Egy békéscsabai színházi rendező mondta egyszer: - Azok az igazán remek alkotások, amelyekben mindenféle életélmény benne van: szeretet-gyúlölet, születés-halál stb... Két példát hozott: A Bibliát és a Hamletet.) Anélkül, hogy reklámozta volna magát - félszavakból - megtudtuk Rékaitól, amit tudni érdemes Rékairól. (S mindeközben a Magyar Rádióról beszélt.) Mondta, hogy elvált, hogy szerkesztett sikeres és kevésbé sikeres műsorokat, hogy csínyeket is elkövetett, amiket ma már - kb. 40 évesen - nem biztos, hogy megcsinálna. Nem volt büszke a sikerére és nem szégyellte a kudarcait. Olyan természetességgel tárta elénk magát és pályáját, mint egy visz- szavonult, józan olimpikon: 68-ban nyertem 200-on, de 72-ben csak negyedik lettem. Mondatok tőle: - A grafológiáról megvan a saját véleményem. Elmentem az ismert írás- szakértő hölgyhöz. Vittem neki egy 1930-as képeslapot, amit otthon találtam üresen, most megírtam és meggyűrögettem, hogy korhű legyen. Tessék mondani, él még ez az ember? - kérdeztem. Nem, sajnos már meghalt...- Rokonok, szeretők bevitele a sajtóba, rádióba? Szerintem sokáig nem tarthatják magukat az így bekerült „kollégák”. Ma már nem. Más a helyzet, ha az illetőben legalább egy csöppnyi tehetség van...- A beszélgetést vezető riporter lehetőleg laikus legyen! Értsen valamit az adott témához, de ne szakértői szinten. Mert ha egy tudor két-három másikkal társalog a mikrofon előtt, az a hallgató számára élvezhetetlen.- A Magyar Rádió várja az ambiciózus pályakezdőket. Hát igen. Azt hiszem: várja. Ez a felhívásszerűség - amit hozzánk, ta- noncokhüz címzett - a kereskedelmi adók beindításával kapcsolatos fejtegetések után hancjzott el. Ki-ki érthetett belőle - vérmérséklettől függően. Rékai korszerű üzenetét én így fordítottam: Té döntsd el, hogy rád vár-e a rádió! Nehezen, gondosan formálta ezeket a szavakat. Mint annyiszor, ha az igazság, az őszinteség és a kedvcsinálás kritériumainak egyszerre próbált megfelelni... WESSELY GÁBOR ítélkezés vagy bírálat...? Amiről az alább következőkben szó lesz, az régóta foglalkoztat. Megoldást, vagy akár csak ezzel kapcsolatos jó tanácsot azonban nagyon sokáig nem tudtam kicsiholni magamból. Végül másnál megtaláltam, így nem a saját kútfőmből merítek, hanem idegen toliakkal ékeskedem. Bírálatainkról, ítéletmondásainkról, kritikánkról, főleg pedig mindezek elveiről és hangvételéről lesz szó. Előbbi egyre inkább eltűnik, ami pedig a hangvételt illeti, eldurvul. Ez tulajdonképpen siralmas. Mindenki tapasztalhatja, aki újságjainknak, vagy az erre- arra elhangzó nyilatkozatok hordószónoki színvonalának figyelmet szentel. Megdönthetetlenek- nek vélt, csalhatatlan, egyedül üdvözítőnek szánt szentenciák hangzanak el. Feledve azt, hogy még az Apostoli Szentszék is csak a hit dolgaiban, „ex cathedra” nyilatkozva minősítette csalhatatlannak önmagát. Ezek a szentenciák és kinyilatkoztatóik a legcsekélyebb teret se hagynak az ellenvéleménynek. Azt a biztos tudatot sugall va-sugároz- va, hogy a másik fél akár szóra se nyissa a száját, mert úgyse lehet igaza. A viszontdicséretet váró dicséretről, ami az „én se bántlak, te se bánts” (=„Dicsérj meg legközelebb, ha én már most mennybe menesztettelek”) elvre épül, most ne beszéljünk. Ez elsősorban belterjes, főleg irodalmi ügy, de ilyenként is eléggé undorító. Magában az, hogy mindenki ítélkezik, természetes. Évekkel ezelőtt belső használatra szánt, nem a leghízelgőbb hangvételű tanulmányt írtam e lap egyenesági elődjének színvonaláról. A sorsom fölött végül döntő akkori megyei első titkár (akivel soha, semmi bajom nem volt, sőt kor- engedményes nyugdíjaztatásom elősegítésével mindétig tartó hálára kötelezett), akkor azon döbbent meg, hogy milyen könnyűszerrel mondtam ítéletet elevenek és holtak, a saját kollégáim felett. A könnyűszerrel tévedés volt, mert szeretem megrágni a mondanivalómat, az írásban rögzítetteket pedig különösen. Az ítéletben, megítélésben azonban igen. Ami persze kölcsönös, hiszen rám vonatkozó ilyenekről is bőségesen tudok, sőt többségük sajnos jogos. Mindez természetes, hiszen valamennyi emberi kapcsolat ítéleteken alapul. Barátság, szerelem, házasság, szakmai vélemény, állásfoglalás, Munkanélküli pályakezdők Gazdaasszonyképző Palánkon Diplomás háziasszonyok
