Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-31 / 26. szám
2 NÉPÚJSÁG 1991. január 31. Magyar felszólaló Strasburgban Felgyorsítani a tulajdonváltást! (Folytatás az 1. oldalról.) Fel kell gyorsítani a tulajdonváltást. A pénzügyminiszter úgy vélekedett: Magyarországon elsősorban a spontán, piaci privatizáció volt eddig eredményes, az állami kezdeményezés terén lassúság, meglehetősen sok bürokrácia tapasztalható. A múlt esztendőben az ipari termelés öt százalékkal csökkent, ám a közepes és kis vállalatok szerepe jelentősen megnövekedett az exportban. Tapasztalható a gazdasági struktúraváltás gyorsulása, 2000 új vegyes vállalat alakult 1990-ben, s mintegy 500 millió dollárra tehető a beáramlott külföldi működőtőke nagysága. Az idei esztendő feladataival kapcsolatban elmondotta: jól halad a kormány gazdasági programjának kidolgozása. Az alapelveket tekintve sok a hasonlóság az előző pénzügyminiszter, Rabár Ferenc által megfogalmazott programban találhatókkal, ám jelentős különbségek is felfedezhetők majd a két elképzelés között. Egyrészt az új program három év helyett négy évre terjed ki. A program készítői már biztosan számíthatnak arra, hogy a Nemzetközi Valutaalappal létrejön a hároméves megállapodás, amely alapvető fontosságú a biztos külföldi finanszírozás szempontjából. Szintén lényeges az is, hogy a most készülő program konkrétabb lesz az előzőnél. Már nincs vita abban a kérdésben, hogy a növekedés egyetlen motorja 1992-ben az export lehet. Ha az export számottevően bővül, akor ennek következtében létrejöhet a hazai piacon az a keresletbővülés, ami szükséges az eddigi gazdasági leépülés megfékezéséhez, a fejlődés megkezdéséhez. Csak 1993-ban lehet arra számítani, hogy az export mellett egyéb tényezők is szerepet játszhatnak a gazdaság növekedésének megalapozásában, gyorsításában. Arra a kérdésre, hogy az idei esztendőben mi lehet a legnagyobb veszély a gazdasági stabilizációra, Kupa Mihály az inflációt, valamint a tulajdonviszonyok rendezetlenségét jelölte meg. Az infláció már 1990-ben is túlzottan magas szintet ért el, s az idén bizonyos mértékben tovább fog növekedni. A pénzügyi kormányzatnak arra kell összpontosítania erőfeszítéseit, hogy mindent megtegyen az áremelkedés ütemének lassításáért. A tulajdonviszonyok rendezetlensége azért veszélyes, mert lassítja a piacgazdaság kiépítését anélkül pedig aligha akadályozható meg az áremelkedés gyorsulása, s nem kezdődhet meg a gazdasági növekedés. Megvesztegette beosztottját a mozivezetőnő Nem kukoncázott: jattot kért Szükség bűnöst szül? (Folytatás az 1. oldalról.) A közelmúltban azonban kis híján egy újabb tétel jelentkezett kiadási rovatában: munkahelyi főnöke, Kolbert Lászlóné mozivezető azzal kereste fel, hogy úgymond „jattoljon” neki. Vagyis havonta egy összeget - annyit, amennyit tud - adjon neki is, így ő is elnézi, hogy munkaidőben kukoricát árul. No még azt is hozzátette: erre a lépésre anyagi helyzete kényszeríti. Elgondolkodott akkor a beosztott, s arra az elhatározásra jutott, hogy felkeresi a rendőrséget. S tette ezt mindjárt másnap reggel, hiszen abban állapodtak meg, hogy ezen a napon újból visszatérnek a témára. Úgymond ezt a „lovat ülte meg” a Szekszárdi Rendőrkapitányság nyomozója, ugyanis felírták a majdan átadandó ezerforintosok számát, mellé pedig egy minimagnetofont kapott, hogy a vesztegetés hangszalagon is meglegyen. Este hat órára minden készen állt a korrupt főnök „fogadására”, a rendőrök a videoteremben várták a jelzést arra, hogy átadja a pénzt emberük. Közben minden a menetrendnek megfelelően zajlott: megjelent a főnök, elindult a magnó, s elkezdődött a beszélgetés: „(Egy férfihang) - Most tudnék adni hármat februárban lehet, hogy nem, mert akkor nem biztos, hogy lesz pénzem. (Egy női hang) - ...De az ne legyen, hogy februárban nem, márciusban nem, áprilisban nem. Mert én azzal tisztában vagyok, hogy amit csinálok nem tisztességes.” És folytatódott a beszélgetés, mígnem az „álüzlet” létrejött, s a felMeleg szavakkal méltatta a csehszlovákiai demokratikus fejlődést a tegnap délelőtti vitában Bra- tinka József (MDF), és a parlamenti közgyűlésben részt vevő magyar képviselők támogatásáról biztosította Csehszlovákia felvételi kérelmét. Rámutatott, hogy Csehszlovákia teljesíti a tagság követelményeit, három törvényhozó testületé intenzív munkát fejt ki az emberi jogok biztosítására. Szólt a két ország népeinek közös múltjáról, szenvedéseiről, megpróbáltatásairól, a közelmúlt történelmi fejlődésének párhuzamairól az ellenzéki mozgalmak kibontakozását, a békés és demokratikus átmenetet illetően. Elismeréssel adózott annak, hogy Csehszlovákia kész aláírni az emberi jogok chartáját és vállalni az azzal járó kötelezettségeket. Utalt arra, hogy az emberi jogok kiteljesítése még nem befejezett folyamat, de az Európa Tanácshoz való ajánlott három darab ezresből kettő gazdát cserélt. Azután villámgyorsan a várakozó rendőrök kezébe került a magnetofon, akik két hatósági tanúval indultak is a mozivezetőhöz, hogy számba vegyék annak ezreseit, s azok sorszámát. Az asszony először tagadott, majd mikor látta, hogy semmi értelme, elmondta, hogy tudja: becstelen dolog amit csinált, de neki kellett a pénz. A történet első felvonása itt véget ér. A második felvonás már közel sem annyira színpadias jelenetekből állt, mint az első. Kolbert Lász- lónénak ugyanis a szekszárdi bíróság előtt is számot kellett adnia tettéről. A bíróság a napokban hozott ítéletében vesztegetés bűntettében bűnösnektaláltaa mozivezetőt és főbüntetésként pénzbírsággal sújtotta. GERGELICS ZSÓKA csatlakozás hozzájárul a még meglevő problémák megoldásához, többek között a csehszlovákiai magyar kisebbség számára is. A magyar küldött felszólalása jó visszhangot keltett, a parlamenti közgyűlésben egyelőre különleges meghivotti státusban jelen levő csehszlovák képviselők is gratuláltak hozzá. Bratinka József elmondta, hogy a felvétel előkészítésének korábbi szakaszában, a politikai bizottságban a magyar küldöttség tett észrevételeket a Baumel-jelentésnek a kisebbségeket érintő részeivel kapcsolatban, ezek nyomán az emberi jogi bizottság a felvételi eljárás során külön is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Most, a felvétel ünnepélyes pillanatában a magyar küldöttség ki akarta fejezni, hogy elismeri és támogatja a csehszlovákiai demokratikus átalakulást, és szomszédainkteljesjogú részvételét az Európa Tanács munkájában. A honvédelmi bizottság ülése Jól halad hazánk új védelmi koncepciójának kidolgozása. A politikai prioritásokat rögzítő dokumentumrész csaknem 20 oldalas tervezete már az elmúlt év végére ösz- szeállt az országgyűlési pártok, szakértők konszenzusa nyomán. Jelenleg a vezérkar azon munkálkodik, hogy a katonai, technikai feladatok nyelvére fordítsa le a védelmi koncepció politikai irányvonalát. A védelmi koncepció egységes keretbe foglalt tervezete várhatóan május végéig kerül a kormány asztalára, majd az Országgyűlés elé terjesztik. Drágulnak a repülőgépjegyek A Malév tájékoztatása szerint a januárban történt forintleértékelés következtében február 4-től 15 százalékkal emelkednek a Magyarországról kiinduló összes-tehát nemcsak a Malév járatait érintő - utas- és árudijtétel. Kivételt képeznek az USA-ba és Kanadába irányuló járatok utastarifái. Nem próbaháború Szíves elnézést kérek az olvasóktól, különösen választóimtól, hogy megyei újságunkban a messzi (már régóta nem mesés) Keleten történő eseményekkel foglalkozom és nem lokális üggyel. De az Öböl-háború hatásait tekintve nincs olyan messze, mint amilyen távol tudhatnánk akkor, ha csak kilométerekben mérjük ezt a távolságot. Bár katonai lapban már igyekeztem levonni talán hazánkat is érintő néhány tanulságot, de olvasva Pirityi Sándor cikkét a január 25-i számban, újra tollat ragadok. Az említett cikk a történeti eseményeket nagyon tárgyszerűen tárja fel, megvonva az első hét mérlegét. További következtetéseivel és értékelésével azonban nem értek egyet. Meglep az a szinte számon kérő, ráncolt szemöldökű közlés, amely azt mondja, hogy az amerikai csoportosítás nem szánta rá magát a kezdeti sikerek kiaknázására, szárazföldi támadást nem kezdeményezett. Szerintem meglepő ostobaság lett volna, ha kezdeményez: hiszen a légi- és rakétatámadások hadműveleti mélységben, hadműveleti célok ellen folytak az első héten, közvetlenül a fronton jelentkező harcászati értékük még nem jelentkezhetett. Magyarán: a fronton beásott ellenséget még nem érte komoly támadás. Az atom- és vegyi fegyverek gyártására alkalmas létesítményeket, vezetési pontokat, telefon- és politikai központokat, harcászati-hadműveleti rakéták indítóállásait érte ez az első csapás. Másik cél a légifölény megszerzése volt az ellenség területe felett az ellenséges légierő repülőtereinek használhatatlanná tételével (a brit Tornádók speciális betonszaggató bombáival) és repülői megsemmisítésével. Ezeket a célokat a szövetséges haderő többé- kevésbé elérte, hogy többé vagy kevésbé, az komoly értékelő munkát kíván, figyelembe véve a műholdfelderítés adataitól kezdve egészen az iraki ellentevékenység értékeléséig bezárólag minden rendelkezésre álló adatot. Ha a légtér már a szövetségeseké az ellenség felett is, és ha Irak biztosan nem képes tőle megszokott barbár és tömegpusztító ellencsapásokkal válaszolni - ezzel potenciálisan lekötve a szövetséges légierő egy részét -, akkor kezdődhet csak igazán a frontvonalban álló iraki erők „felpuhítása”. Szárazföldi támadás pedig csak azután! (És nem az elavult orosz harci etikett napjainkig nálunk is oktatott formájában, kilométeres csatárláncban.) Mert a szövetségeseknek láthatóan nem a darabonként 800 ezer dollárba kerülő Patriot rakéták vagy a sok milliót érő repülőgépek a legdrágábbak, hanem saját embereik élete! Minden képen jól látható a golyóálló kevlar műanyagból készült, Fritz-nek becézett sisakjuk, gránátszilánktól, távoli lövéstől védő repeszmellé- nyeik. Ahhoz, hogy védettségük még nagyobb legyen, nem szabad az ellenséggel közölni, hogy mikor hova lőtt. Ha a sajtó pontosan, cenzúra nélkül adhatná híreit, akkor többet segítene az ellenfélnek, mint egy- egy jó tüzérségi megfigyelő. Emiatt az ok miatt cenzúráznak, szó sincs arról, hogy a világközvéleményt kívánnák ezzel megtéveszteni. Attól pedig kimondottan tartok, hogy politikai sakkjátszmát itt csak egy valaki folytat, mégpedig egy nem is hadviselő fél. (Néhány száz katonai tanácsadója még most is Irakban van!) Az ellenfél kicsalta erős figuráit a tábla szélére, így kecsegtető helyzetbe hozva önmagát a tábla közepén. Néhány mezővel feljebb már le is ütött pár lett és litván gyalogost... HORVÁTH LAJOS országgyűlési képviselő Keith Lamont brooklyni örvezető kikapcsolódásképpen szaxofonozik sivatagi szálláskörletében. A hivatásos muzsikust tartalékosként hívták be, és az Öböl-háborúban rádiósként szolgál az amerikai haditengerészet egyik távközlési századánál. VÁM Dél-dunántúli Aestionálii GMá|W£Í_Kaffi|r| 1991. február 6-án, 9 órakor SZEKSZÁRDON a Beloiannisz u. 1. sz. alatt (a volt pártszékházban) VÁMKONFERENCIÁT szervez, amelyre várja az érdeklődőket. A konferencián a legidőszerűbb kérdések kerülnek megtárgyalásra a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és a KOPINT-DATORG vezető munkatársai előadásában a vámárunyilatkozat alkaimazásáról, a Harmonizált Nómenklatúra ismertetéséről, valamint az engedélyezési eljárásokról. Jelentkezni a Dél-dunántúli Gazdasági •Kamaránál lehet Szekszárd, Széchenyi u. 53. Telefon: 74-11-633 ,„v Hogyan fizetjük a helyi adót? (1.) Ki adóköteles, s ki kaphat mentességet A helyi adókról szóló törvény már az elmúlt év utolsó hetében történő elfogadása előtt is meglehetősen sok ellenérzést, vitát váltott ki azokban, akik valamit hallottak a készülő tervezetről. Cikksorozatunk nem titkolt célja, hogy az elfogadott törvény szabályainak ismertetésével bemutassa annak gyakorlati oldalát. Miért kell adót fizetni Elöljáróban talán nem fölösleges annak tisztázása, hogy miért került sor a helyi adók bevezetésére. A mai tanácsi adók (telekadó, borforgalmi adó, stb.) és adójellegű kötelezettségek (mezőőri járulék, út- és közműfejlesztési hozzájárulás stb.) zöme a 10-15 évvel ezelőtti szabályozási, illetőleg gazdaságpolitikai követelményeket tükrözi. Megújításuk társadalmunkban és gazdaságunkban az utóbbi években bekövetkezett változások miatt szükségszerűvé vált. Ahhoz, hogy a megalakult önkormányzatok a szó igazi értelmében önállóvá váljanak, alapvető követelmény , gazdasági függetlenségük biztosítása. Ezt szolgálja a helyi viszonyok érvényre jutását akadályozó tanácsi adórendszer megszüntetése és törvényes lehetőség biztosítása a helyi adók bevezetésére. A törvény ugyanis önmagában még senkire nézve nem eredményez adókötelezettséget. Az ön- kormányzat joga dönteni arról, hogy él-e a törvény adta jogával, hogy működési feltételeinek megteremtése és területe fejlesztése érdekében - az egyéb bevételi lehetőségek (mint pl. önkormányzati vállalkozó tevékenység, önkormányzati tulajdon hasznosítása) mellett - alkalmazza-e a helyi adókat, illetve azok valamilyen körét. Az esetben viszont, ha a bevezetés mellett dönt, csak a törvény adta keretek között van lehetősége adót megállapítani. A törvényre - mint „kerettörvényre” tehát azért van szükség, hogy az adóztathatók érdekeire figyelemmel garanciális célú szabályok jelöljék meg azönkormányza- ,tok mozgásterét. Ennek megfelelően a törvény rögzíti a bevezethető adók körét: az ingatlanhoz kapcsolódóan építményadó és telekadó, a kommunális fejlesztéshez kommunális és idegenforgalmi adó, a gazdasági tevékenységhez kapcsolódóan helyi iparűzési adó bevezetésére ad lehetőséget. E lehetőség megteremtése mellett azonban kimondja azt is, hogy egy adótárgyra csak egy címen lehet adót megállapítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valakinek van egy lakása - mint ingatlantulajdonos - a törvény alapján lehetne építményadó - illetve kommunális adókötelezett. Ilyenkor azonban az- önkormányzat - ha mindkét adótípust bevezette működési területén - arról is köteles dönteni, hogy a lakás tulajdonosát a két említett adó közül melyik szerint terheli a kötelezettség. Ez a döntése azonban nem lehet személyre szóló, hanem a település egészére nézve egységes elvek szerint kell szabályoznia. Az önkormányzat dönt a mentességről Ugyancsak garanciális jelentősége van az adómértékek maximum értékben való meghatározásának, amelynél többet az önkormányzatok semmiképpen nem állapíthatnak meg. Ez szükségszerűen ma még elég magas összegű, ugyanis a törvényalkotók célja egy hosszabb távra szóló szabályozás megteremtése volt, melynek során nem lehetett figyelmen kívül hagyni az inflációs hatásokat. Ez egyben azt is eredményezi, hogy - mivel az önkormányzatok a helyi adómértékek meghatározásakor nem hagyhatják figyelmen kívül az adóztathatók teherviselő képességét sem - a helyi adóztatás kezdő éveiben az adóterhek várhatóan nem haladják meg a törvényi adómérték-maximumok 5-20 százalékát.
