Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-28 / 23. szám

4 NÉPÚJSÁG 1991. január 28 A közelmúlt évtizedek sajnos a közelgő évtizedekre is elegendő okot teremtettek ahhoz, hogy egy­re újabb és újabb börtön-visz- szaemlékezések szülessenek. Vál­tozatos színvonalon, amihez törté­netesen tavaly jómagam is hozzá­járultam egy kötettel. Fekete Sán- dorné Háry Márta könyve kilóg a sorból. A legjobb értelemben, ugyanis póztalan, a tények - nem ritka - utólagos retusálásának leg­csekélyebb szándéka se érződik soraiból, őszinte és emberi. Fősze­replője csak részben a férj - Feke­te Sándor, a volt Új Tükör főszer­kesztője, irodalomtörténész és publicista - pedig valójában ő ült börtönben. 9 évre szóló ítéletének felét húzta le zárt körülmények közt, kitéve minden olyan megaláz­tatásnak, amiről az ilyen helyek úgylehet egyszer s mindenkorra nevezetesek. Fiatal felesége, akko­riban még csak a Népszava újság­író-gyakornok jelöltje, egy órát se volt bezárva. Ö valóban szabadlá­bon töltötte rabságát. Nem egyet­lenként, hiszen Magyarországon százezrek fordultak meg odabenn és ezek jelentős részének volt hoz­zátartozója idekinn, akik valameny- nyien bőségesen ihattak a keserű­ség poharából. Erről az oldalról azonban tudtommal senkinek se jutott eszébe asszonysorsot örökí­teni. Ez legnagyobb érdeme. A jó stílus mellett, ami kötelező kellene, hogy legyen minden újságírónál. Környezetábrázolása is kitűnő, amivel most a kintire gondolok. A szerencsétlen sorsra jutott mellett következetesen kiállók gyér tábo­rára és az utca túlsó oldalára hirte­len átmenők sokkal nagyobb gyü­lekezetére. Az ártatlanul elítélt Fe­ketének előbb-utóbb már a felesé­ge is gyanús lesz, hála a Kádár­rendszer önarcképteremtő zsenia­litásának. Hiszen mégis csak lehet a bűnében valami, ha még akkor is benntartják, amikor odakinn már minden (látszat)konszolidálódik... Névre szóló ismereteink tovább gya- rapithatók. Azt idáig is tudtuk, hogy néhai Komlós János, vagy éppen­séggel Berkesi András magas beosztású verőlegény volt. A nagy szellemi képeségü Boldizsár Iván Horthyéktól kezdve (Szálasit nem számítva) minden rendszer besúgó­ja, ezt Háry Márta is megerősíti. Fe­kete kihallgatását történetesen a ké­sőbb igazságügy-miniszterré avan­zsált Korom Mihály vezette, az igaz­ságosságtól meglehetősen távolian. Bár az olvasók jelentős része, maga­mat is közéjük sorolva, tulajdonkép­pen nem sokat törődik azzal, hogy koncepciósnak nevezett pörök ke­retében a kommunisták egymást mészárolták. A nem kevesebb kon­cepcióval elroppantott paraszti ge­rincek millióiról és más tönkretet- tekről már nem esik ilyen sok szó. Az igazságtalanság azonban akkor is az marad, ha hithü marxisták kö­vetik el ugyanilyen elveket vallók­kal szemben. Fekete Sándor apja történetesen a kevés tényleges ma­gyar ellenálló egyike volt, ő maga pedig „Hungaricus” álnéven szinte azonnal, máig lenyűgöző pontos­sággal elemezte 1956 és a megtor­lás okait. A gondolkodás hosszú esztendeibe került, Háry Mártának pedig egy kitűnő könyvet eredmé­nyezett, amit sejthetőleg szívesen ki­hagyott volna az életéből és életmű­véből... Ordas Iván Televíziós képek és képtelenségek Nekünk Dallas kell! Méghozzá az az amerikai filmso­rozat, amelyik most - és még hosz- szú ideig - szerencsélteti a tévéné­zőt. Mert a Dallas - nincs rá jobb szó - megrázó erejű alkotás. En­nek bizonyítására elég felidézni egy röpke jelenetet a legutóbbi epizódból. Két elszánt alak hatol be a főhős házába, azzal a szándékkal, hogy magáévá teszi - no nem az ezüst­kanalakat - henem az ott tartózko­dó hölgykoszorút. Ez egyfajta bosz- szú, derül ki a filmből, ugyanis a (házba) behatolók feleségeit már korábban magáévá tette a főhős és barátja. A két (házba) behatoló ahelyett, hogy a lényegre térne, először megénekelteti a főhős ár­tatlan feleségét, majd miután kide­rül, hogy nemcsak a feleség, ha­nem végső soron a főhős is ártatlan - mert az egyik behatoló felesége volt a kezdeményező - az egyik be­hatoló így szól a másik behatoló­hoz: - Ez igaz? Miután kiviláglik, hogy igaz, ami igaz, az egyik beha­toló vészjósló arckifejezéssel így szól a másik behatolóhoz (egyéb­ként barátok): - Akkor most lesz egy-két szavam hozzád! Jelenet vége, oldalra el, s így már soha nem tudjuk meg, hogy az egyik behatoló vajon megénekel- tette-e a másik behatolót. A hírek szerint egyébként a Dal­las azért nem juthatott el hozzánk a rendszerváltás előtt, mert egyné­mely kultúrítész szerint ez a soro­zat a kapitalizmust dicsőíti. Ez a vé­lekedés azonban újfent csak azt erősíti meg, hogy az ideológiai fej­lettségünk felett őrködő korifeusok mennyire nem értették meg a film lényegét. Mert a Dallas - sajnos - nem a kapitalizmust, hanem a bu­taságot dicsőíti. Nem mese ez, gyerekek? Nem a népből jött, a népért küz­dő és a népért élő országgyűlési képviselőről szeretnék írni, holott közel egy órán keresztül ezt a meg­ható képet tárta elénk a pécsi kör­zeti televízió műsora a hét elején. Szó ami szó, a Somogy megyei Gáli doktor az MDF színeiben nem kis fegyvertényt hajtott végre, mi­kor magát Horn Gyulát előzte meg a parlamenti választásokon. A portréfilm létjogosultsága így egy pillanatig sem lehet vitás, még ak­kor sem, ha kezdettől a végig ott motoszkált jelen sorok írójának a fejében: ez a filmkészítési stílus va­lahonnan nagyon ismerős. Meg­van! Legutóbb - igaz, ez azt jelenti, hogy a hetvenes évek ántivilágá- ban - a jó öreg Vértessy Sándor készíthetett ehhez hasoló termelé­si dokumentumot. A mester örül­het: tanítványai megszólaltatták a képviselő úr körzetének számos választóját, akiktől olyan alapigaz­ságokat tudhattunk meg, mint pél­dául: a sajtó bizony felelős, mert nem támogatja a kormány áldoza­tos tevékenységét; sajnos, késik a rendszerváltás, mert mindenütt a kommunisták ülnek. A kommunis­tákkal még más baj is van, mert azok - ugyebár - soha nem dol­goztak, ezzel szemben mindig csak dolgoztattak. A riporter beleegyező hallgatása közepette eszembe jutott még va­lami. Mégpedig az, hogy bár a Vér­tessy műsorait is körüllengte a mé­la unalom, az mintha mégis elegán- sabban csinálta volna.- Vagy egészen egyszerűen arról van szó, hogy a mesét már akkor is annak fogtuk fel, ami - most pedig azt igaz történetként kívánják tálal­ni? SZERI ÁRPÁD Tv-tükrünk Hogy jobban megértsük egymást Kikérem magamnak! Ha este fél nyolc, tv bekapcs. Nem éppen a nap koronájaként, de jöhet a felnőttek esti meséje, mert allergiásak vagyunk ugyan a hitel- vesztést, hitelvesztésre halmozó politikára, de narkomániások is. Már nem tudjuk nélkülözni még legszelídebb ünnepeinken sem a nap további rágódásra alkalmas esti üzeneteit, pedig mind „ehetet­lenebb”, amit (tisztelet a minoritás­ként számon tartott kivételeknek) néhány híradós elénk tálal. Most is mi van... azt mondja ez az epebajos küllemű atyámfia, hogy „Szép jóestét” kíván nekem, ne­ked, nekünk, akik már jó ideje tud­juk, hogy a beköszöntés üres, csu­pán arra jó, hogy eleget tegyen az udvariasság szabályainak, arra azonban már alkalmatlan, hogy bi­zalmunkba is fogadjuk. Mára a ne­hezebb felfogásúak is tudják, hogy atyámfiának az inkább eredeties- kedő, mint eredeti köszöntése ki­meríti képességeinek javát. Kivált azóta van ez így, mióta emlékezhe­tünk ama lesújtó riporteri fegyver­tényére, midőn a Kossuth téren csaknem fejbeverte az elhallgatta­tás szándékával azt az atyafit, aki helyreigazítani igyekezett interjú- alanyának rablómeséjét a blokád alkalmával. „Mai” vendégem orgánuma vál­tozatlanul recseg és reszel, tetőtől a talpáig görcs az egész ember, akármi áron hatni, tetszeni akar. Kezdettől fogva a szakmájában ti­los megerőszakolás bevetésével is, mert sejti a rideg valót, azt, hogy csak átmenetileg érheti be azok­nak a tetszésével és bizalmával, akik fittyet hányva az országnyi né­zősereg nemtetszésére, képernyőt adtak neki. Tették pedig ezt arra gondolván, nem baj, ha nem olyan csillogóan kivételes tévés szemé­lyiség, mint amilyeneket seregestül sepertek ki a televízió székházából, csak azt gondolja, mondja, amit a népszerűség, szeretettség dolgá­ban igencsak szűkölködő hatalom. Utóbbi persze szemforgatva hite­les, tárgyilagos, pártatlan tájékoz­tatásáról prédikál közben, mert kü­lönös demokrácia ám a mienk! El akarja velünk hitetni, hogy eltemet­te a pártállam apóját, pedig csak átfestette. Amaz a Fehér Házban székelt és piros volt, ez piros-fe- hér-zöld.' Lakcíme megegyező a kormányéval, aminek korlátozó igyekezetéből megszületett a fából vaskarika, a szigorúan ellenőrzött és ostorozott sajtó szabadsága. Sejthető ugye, mit mondanánk er­ről 1848. márciusának ifjai?! Pirulva vallom be, hogy én ezt az embert neveletlen magamban ró­kapofának neveztem el. Úgy látom, kilátástalan újra keresztelni, mert ha SZÉPJÓESTET úr - mind most is - megjelenik, tudom, hogy résen kell lennem, ez az az ember, aki a leg­szolgálatkészebben manipulál, rendre megpróbálkozik a soros át- verőcskével, miközben dehogy néz velem szembe, pislog, hunyorog és mondja, amit elvárnak tőle hűségé­nek próbájaként. Kikérem magam­nak, de hiába kérem ki. így azokon az estéken, amikor ez az úr a híradó szerkesztő műsorvezetője, kényte­len vagyok kezemet imára kulcsolva párbeszédet kezdeni a láthatatlan Jóval, aki az írás szerint a vesémbe lát. Régóta tudja rólam, hogy hiába fogadnék akármit, én ezt a felebará­tomat szeretni nem tudom. Bűnömet tartósan legföljebb az enyhítheti, hogy tenmagamat se vagyok képes szeretni néha. (Azt mondják külön­ben, hogy az igazán érdekes társa­ság nem a mennyországban lakik...)- Li ­Hozzászólás szexboltügyben A Tolnai Népújságban 1991. január 16-án megjelent „Csak semmi szexet kérem, mgyarok vagyunk?" című cikk­hez szeretnék pár gondolatot fűzni. Magyarországon és általában Kelet- Európában, az emberek ismeretanya­ga a nemiséggel, a szexualitással kap­csolatban igen hiányos. A témával fog­lalkozó olvasmányaim azt bizonyítják, hogy ennek társadalmi, vallási, kulturá­lis okai vannak. De ha összehasonlí­tom a nyugat-európai kultúrát a ke­leti kultúrával (India, Kína, Japán) akkor azt mondhatom, hogy ott 2000 évvel ezelőtt többet tudtak az ember szexua­litásáról, annak pszichikai hatásairól, mint a XX. század legtöbb embere. A bolt működésével kapcsolatos ki­fogás, hiányos ismereteink és talán a tájékozatlanság miatt érte el ezt a szin­tet. De véleményem szerint az Autonóm Kft. szaktanácsadója sem mondható ebben a témában elég tájékozottnak. Egyrészt eleve ellenük hangolta a köz­véleményt azzal, hogy idézem „most már nagyon sok beteg emberéi a társa­dalomban, homoszexuálisak, aberrál­tak és ferde hajlamúak”. Kérdezem: azelőtt nem voltak? Statisztikai adatok bizonyítják, voltak, csak nem illett, vagy nem volt szabad nyilvánosságra hozni. De arról senki nem beszél, mennyi ma­gányos ember van, aki nem tud, vagy nincs módja tartós, vagy időszakos párkapcsolatokban élni. Ezek a boltok ezért kell, hogy legye­nek. Az eladónak kicsit pszichológus­nak is kell lennie, egy kicsit üzletember­nek is és legfőképp intelligens, jól tájé­kozott, megnyerő, bizalmat adó ember­nek. Aki ha kell felvilágosít, tanácsot ad, segít az egyén problémájának megol­dásában. Voltam mindkét szekszárdi boltban és budapestiben is. Nem tapasztaltam, hogy kétes egyének keresnék fel eze­ket a boltokat. Ottlétemkor intelligens, tájékozott emberek vásároltak, akik tudták mit vesznek és miért pont azt, mert ismer­ték annak alkalmazását. Többször jártam délelőtt és délután is a Béri Balogh Ádám utcában, de majdnem üres volt a környék, így túl­zottnak tartom agyerekekkel kapcsola­tos aggodalmat, a szülők részéről. De csökkenthető a veszélyeztetettség megfelelő felvilágosítással, oktatással, egészséges életvitellel. A gyerekek egy részét a szülői házban több rósz ha­tás éri, mint az utcán. Egyrészt a túlhaj­szoltság, másrészt nagyon sok gyerek hozzájut olyan videofilmekhez, ame­lyek inkább rombolják egészséges képzeletvilágát, mint az ilyen jellegű boltok megléte. Talán el kellene gon­dolkodni azon, hogy beépítsék az okta­tásba, a nevelésbe a szexualitással ösz- szefüggő ismereteket és akkor jobban megértenék az emberek az újat és talán egymást is. Szeretném megjegyezni, hogy a szexológia minden nyugati orvosegye­temen kötelező tantárgy, válogatni le­het orvosokban, klinikákban, nálunk azonban az egyetemeken csak érintő­legesen foglalkoznak a témával. Az or­vosok közül azok is, akik specialistái lettek e témának, magánszorgalomból jutottak el a megfelelő színvonalra. De örvendetes tény, hogy az utóbbi években egyre több kórház és orvos te­kinti fontosnak a szexualitás problé­máinak kezelését és magát a felvilágo­sítást. Több gyengédséget, szeretetet tud­nának adni egymásnak az emberek, kevesebb kielégületlen, depressziós, feszült ember lenne. Ha csak ennyit elérnénk, az már óriási lépés lenne fe­szültséggel és bizontalanságokkal teli világunkban. Természetesen az is jó lenne, ha le tudnánk mondani az irigy­ségünkről, belénk rögzült előítéleteink­ről. Varga János Szakály Muzzy Magyarországon Muzzy - ha még nem ismernék - egy rendkívül barátságos földönkí­vüli óriás szörny, aki igen szereti az órákat - megenni! Ő siet a bör­tönben senyvedő hősszerelmes, Bob segítségére. Ja, és hogy Bob, a kertész miért ül rács mögött? Hát azért, mert nem átallotta megcsó­kolni Szilviát, Gondoland királyá­nak szépséges leányát. De ami még ennél, is nagyobb baj, hogy a királykisasszony is viszontszereti a motorral száguldozó legényt. Mindezt a fondorlatos és gonosz Corvax, a legfőbb gondolandi mi­niszter leplezi le, és árulja be a kirá­lyi szülőknek. A történet fordulatos, kalandos, ahogy az egy mesefilmhez illik. Csakhogy ezúttal különleges me­sefilmről van szó. A BBC által ösz- szeállított történet egyúttal angol nyelvlecke is, kisiskolásoknak szánva. A szerzők héttől tizenhá­rom éves korig ajánlják, de világ­szerte vannak Muzzy-rajongók há­romtól kilencvenhárom éves korig. Muzzy most a Magyar Televízió­ban és a Novotrade Kiadó jóvoltá­ból Magyarországra érkezett. A té­vé nyelvoktató produceri irodája (most így nevezik a tévében a haj­dani szerkesztőségeket) a kiadó közreműködésével a BBC-től a tel­jes oktatóprogramot beszerezte. Január második hetében elin­dult a TV1-en a program, amely húsz héten keresztül folytatódik. De, mint már sejtik, nem holmi ha­gyományos iskolai oktatásról van szó. A mesefilm cselekménye köz­ben ismerkednek meg a szavakkal és a fogalmakkal, a beszédfordula­tokkal a gyerekek, miközben leköti figyelmüket a kedves-szellemes, humoros mese. Hogy ennek mennyi előnye van, azt bármilyen gyakorló pedagógus vagy szülő is felmérheti. A rajzfil­meket ugyanis sokszor, szívesen nézik újra a gyerekek. Az ismétlés pedig nem gyötrődés a számukra, hanem szórakozás. Izgalmas nyelvtanítási lehetőséget nyújt a vi­deofilm a pedagógus számára is, aki módszertanilag igen sokféle­képpen alkalmazhatja e segédesz­közt (kimerevitve a képet, részen­ként ismételve, hang nélkül, csak a hangot hallatva, hagyományos módszerekkel, találós játékkal, kártyalapokkal, stb. kombinálva.) Egy jelenet a mesefilmböl Egyébként néhány budapesti, egy kecskeméti és más iskolákban már oktatnak e meseprogram sze­rint. És hogy ne csak a tévében meg az iskolában foglalkozhassanak a programmal, a Novotrade megvá­sárolta a BBC-től az oktatócsomag licencét, és kiadták a tévésorozat alapján készült, 6 részből álló vi­deokazettát. Ehhez kapcsolódik 6 szép kiállítású képeskönyv (borító­ján társasjátékokkal), egy szülői és nevelői útmutató. De gondolva ar­ra, hogy még nincs minden háztar­tásban videokészülék, összeállí­tották hangkazettán a mese szöve­gét, számos dallal kiegészítve. Szemenszedett igazság Az optimizmus azoknak a kötéltáncosoknak a privilégiuma, akik védő­háló nélkül dolgoznak. G. Fischer-Diehl A színpadon a bonyodalmat a házasság oldja meg. Az életben ez a há­zassággal kezdődik. Francia szerző Egy politikus esetében veszélyes, ha igazat mond. Az emberek ugyan­is megszokhatják, és mindig az igazat akarják hallani. G. B. Shaw Mindig a legrosszabb kerék csapja a legnagyobb zajt. A. Rivarol Az ember háború nélkül? Olyan ez, mint a föld emberek nélkül! G. Fischer-Diehl A férfiak különbözőek. A férjek azonban mind egyformák. W. Sommerset Maugham Az élet olyan, mint a szemtelen pincér. A számlához a dátumot is hozzáadja. P. Gregor Nem tudom, megfigyelték-e: a legjobb vitorlázókkal mindig a parton találkozik az ember. B. Robson Tévedni emberi dolog. A tévedést beismerni emberfeletti. J. Kvas Az ígéret földje az a föld, ahol éppen nem vagyunk. H. F. Amiéi Mi a politika? Elérni, hogy az emberek minket szolgáljanak, és közben elhitetni velük, hogy mi szolgáljuk őket. L. Dumur Az államférfiak megmámorosodnak annak a bornak a gőzétől, melyet másoknak töltenek, és a saját hazugságuk elámítja őket. J. Joubert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents