Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-22 / 18. szám

1991. január 22. NÉPÚJSÁG 5 Plakátok párbajoztak Molnár Kálmán plakátja Egy ideje laza unalom lengte kö­rül a minden év őszén szokásos plakátkiállítást. Ahol kiosztották az év legjobb plakátja dijat, s minden­ki gyorsan elfelejtette ezeket (is). Most két választás eseményei mozgatták meg a fantáziát. A grafi­kusokét, a megrendelőkét, s olykor még a nézőkét is. Amikor is nem­csak a plakátok „párbajoztak”, ha­nem a járókelők is át- meg továb­bírták, -rajzolták a szöveget, a ké­peken. Nyoma sincs a hajdani una­lomnak a Magyar Nemzeti Galériá­ban. A változás jelei címmel 1988- 1990 plakátjaiból rendezett kiállí­tásán. Noha azt sem lehet monda­ni, hogy minden plakát csupa ma­gas, művészi igényű alkotás lenne. A háromszáz - méretben, témá­ban, megfogalmazásban - eltérő falragasz mégis a mai, meg a tava­lyi és azelőtti utca képét hozza be a múzeum falai közé. A dolgok természete miatt a leg­több a politikai plakát. Ismert grafi­kusoktól (Pócs Péter, Ducki Krysz- tof, Árendás József, Pinczehelyi Sándor, Orosz István) és ismeret­len alkotóktól. A szó legszorosabb értelmében. Merthogy a választási plakátok egy részéről szinte lehe­tetlen kideríteni, ki a szerzője. „Mintha a megrendelők szükséges rosszként alkalmazták volna a rek­lámgrafikát - véli Bakos Katalin, a kiállítás rendezője de azt már nem tartották volna fontosnak, hogy ügyüknek jó grafikust nyerje­nek meg, így vagy kívülállók készí­tették a terveket, és ezért nem szig­nálták a plakátokat, vagy hivatásos grafikusok, akik azonban nem vál­lalták művüket...” A magyar politikai plakátnak mé­lyek a gyökerei. Legnagyobb telje­sítményeit a Tanácsköztársaság idején érte el, s hasonlóan kima­gasló korszaka volt az 1945 utáni koalíció időszaka. Ezt a két hullám­hegyet azóta sem érte el az alkal­mazott grafika ezen ága. S a mai politikai plakát előzményei is más­honnan - éppen a múltat újraérté­kelő filmeket, színdarabokat, un­derground koncerteket, perfor- mance-okat hirdető falragaszok közül emelkednek ki. (Jellémző adat, hogy a londoni Victoria and Albert Museum már tavaly beszerezte a legfontosabb magyar politikai plakátokat, s a Bri­tish Muzeum a múlt év elején be­mutatta a „kelet-európai változá­sok jeleit”. Az olyan feltűnő plaká­toknak, mint a Tovariscsi, konyec feliratúnak, már megjelenésük he­tében valutaárfolyamai alakultak ki a külföldi gyűjtök körében.) A változás jelei című kiállítás nemcsak az egyes, önálló grafiká­ra törekvő műveknek ad helyet, ha­nem azt a három év alatt kibonta­kozó plakátpárbajt is bemutatni kí­vánja, ami az utcákon kibontako­zott, s amelyek a változás szimboli­kus vagy banális, derűlátó vagy borús, tárgyilagos vagy szubjektív, komikus vagy tragikus, gúnyos vagy nosztalgikus jelei, (kádár) Helytörténeti pályázat Pályázatot hirdetett a Tolna Me­gyei Önkormányzat, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola és a Tolna Megyei Levéltár. A pályázatra be­küldhető a megye történetének bármely korszakáról, területéről, hivataláról, intézményéről, vállala­táról, üzeméről, jelesebb személyi­ségéről írott, vagy egyéb adaléko­kat tartalmazó tanulmány. A részvétel bárki számára nyitott. A pályázati feltételek megkövetelik, hogy a pályaművek hiteles forrá­sokra épüljenek, tehát egykori le­velezések, iratok, cikkek, hitelt ér­demlő adatokra alapuló visszaem­lékezések, levéltári, irattári vagy személyi tulajdonban lévő doku­mentumok felhasználásával ké­szüljenek el. Természetesen a for­rásokra a pályázat jegyzetében a szokásos módon hivatkozni kell. A pályaművek minimális terje­delme egy ív, azaz 32 gépelt oldal (oldalanként 25 sor, soronként 50 leütés). Az előírásoknak megfelelő jeligés pályamunkákat két pél­dányban kell beküldeni a Tolna Megyei Levéltárba (7101 Szek- szárd, Béla tér 1. Pf. 33.), a dolgo­zathoz zárt borítékban mellékelve a A Skálában fi újra olcsóbb....! Fiú-, lányka- kamaszdzsekik 20-40%-os engedménnyel. Divatos pamutpólók több méretben, a szivárvány minden színében. Rövid ujjú 260 Ft-os, hosszú ujjú 360 Ft-os, garbós nyakú 430 Ft-os reklámáron kapható áruházunk akciós területén. Mongol férfi bőrdzsekit szintén reklámáron ajánlunk a II. emeleti konfekcióvállalkozáson, amíg a készlet tart. Egy áruház, amely mindig tud újat nyújtani! (146) Fordul a Cinege A Cinege madár elnevezésű népdaléneklési versenyről, annak előkészületeiről, felkészítési mód­szereiről folyamatosan tájékoztat­tuk olvasóinkat. E sokakat megmozgató vetélke­dőben fordulat következett be, ugyanis az első megmérettetések megtörténtek. Szekszárdon és Dombóváron gyűltek össze közel háromszázan olyanok, akik a népdalt, népzenét választották önkifejező gondola­taik eszközéül. A legutóbbi hétvégén Marosi Jú­lia, Gál Ferencné és Lányi Péter zsűrizte a versenyzőket az említett két helyszínen, ahol a városokból, és környékbeli falvakból érkeztek a játékosok. Szólóban éneklők, cso­portok és zenekarok mérték össze tudásukat. A verseny színvonalát, az előző évhez képest növelték a rendezők. Ez a szándék éreztette már az el­ső fordulóban is a hatását, amiről később, a döntőben részleteseb­ben szólunk. Bonyhádon, január 26-án szom­baton, Gyönkön vasárnap - mind­két napon 10 órakor - lesz a népi kultúránk ápolóinak versenyszerű szemléje. dkj TV-napló Tizenkilenc késszúrás Egy fiatalember, akiről később kiderül, hogy félcigány, tizenkilenc késszúrással megöli az anyját. Brutális tett, az enyhítő körülmények nem sokat számítanak. Erről szól Zimre Péter tévéjátéka. A rémsé- ges cselekedet hátterét, motívumait keresi, de nem találja meg. Felvonul egy ügyvéd, akinek a börtönben is jól megy dolga, egy nőimitátor, aki arról ábrándozik, hogy igazi nővé változik, egy mak­rancos cigánylegény, de nekik semmi közük a bűnügyhöz, az ügy­véd úr eleve a rezonőr szerepét játssza, higgadtan, mint aki biztos a dolgában, lapos közhelyeket mond, anélkül, hogy a cselekmény egy lépéssel is előbbre jutna. A szerző a vizsgálóbíró segítségével azon fáradozik, hogy könnyítsen a vádlott helyzetén, de valahogy minden hamisan cseng, s még ha fel is keltené együttérzésünket, nem tudnánk mit kezdeni vele, mert amint kiderül, a megölt anya is alig érdemli részvétünket. Csak történik valami, de nincs tragikai vétség, mindent egy napi hír erejéig veszünk tudomásul, azt is, hogy a végén a gyilkos úgy falhoz keni a csúfolódó cigányfiút, hogy ott­marad. A tévéjáték az élet úgynevezett mélységeit akarta feltárni, de csak abban van igaza, hogy ilyesmi is előfordul, a művészet azon­ban ennél több. Néhány nappal később láthattuk a veszprémi szín­ház előadásában Dosztojevszkij Bűn és bünhödésének színpadi változatát. Az is közönséges bűnügy: Raszkolnyikov agyoncsapja az uzsorás vénasszonyt. A két darab közötti különbségről nem ér­demes szólni. A melodrámába hajló veszprémi Dosztojevszkij-előadás nagyon hatásos, bár nem pótolhatja az eredeti ismeretét. Az viszont kérdés, hogy kell-e ennyi krimi s szükség van-e hazai gyártásukra, amikora televízió-indokoltan - anyagi gondjait emlegeti. A nálunk is fogható nyugati adók ontják a rémségeket, ezek között is lehet válogatni, itt­hon is láthatunk belőlük, ezen a téren a tévét szűkkeblűséggel vá­dolni nem lehet, akkor pedig igazán felesleges a hazai gyártás, ami­kor semmivel nem tudnak jobbat csinálni, mint a nyugatiak. Közben itt van az igazi krimi, világtörténelmi méretekben, az egye­nesben közvetített háború. Az izgalom érthető, s a látvány alkalmas volt arra is, hogy legalább néhány napra elterelje a figyelmet itthoni gondjainkról, amelyek naponta szaporodnak, hisz az áremelések, a földfoglalások vagy a kiöntött tej látványa már-már felér egy háború­val. A híradó vagy az egyre unalmasabb A Hét, óvatos, azt sugallja, ne csüggedjünk, mert lesz még rosszabb is, a külpolitikai szerkesz­tőség pedig épp ezekben a napokban mutatta meg, hogy háború­ban vagy békében hivatása magaslatán áll. Na ja, így könnyű, rátermett, tehetséges emberek szerkesztik, ám itt is, másban is ez a nyitja mindennek. A rádió Vasárnapi újságjában az MDF vezérszónoka - a változatosság kedvéért - ismét a magyar újságírást vádolta, mondván, sötétséget terjeszt, félreinformál. Ilyenre is van példa, miért épp a sajtószabadsággal ne lehetne visz- szaélni? A részleteket ezúttal mellőzhetjük, mert épp a tévé, egye­netlenségei ellenére is, példát adott a szakszerű, gyors tájékozta­tásra. Valahogy így kellene csinálni, ahogyan most a háborús köz­vetítésekkel történt, a tényekre szorítkozva, okosan, biztosítva a né­ző számára, hogy lássa, mi történik a világ egy szerencsétlen szög­letében. _ . Elet Háza Alapítvány Az Élet Háza akár tágas is le­hetne, ha felfigyelnénk az ala­pítvány céljára: az egészséges táplálkozás magyarországi népszerűsítésére - különös te­kintettel a gyógyíthatatlannak tartott betegségekben szenve­dők életvitelére. Nekik kíván­nak segítséget nyújtani több évi kutatómunka eredményeként összeállított száz termékből ál­ló listájukkal, mely olyan gyógyélelmeket tartalmaz, amelyeknek rendszeres fo­gyasztása nagymértékben hozzájárul a különféle betegsé­gekben szenvedő emberek gyógyulásához. Olyan termék is szerepel a jegyzékben - több is -, ami a szervezetbe jutva a radioaktív anyagokat természetes úton eltávolítja. Az alapítvány célja, hogy ezek az élelmiszerek az ország minden részében kaphatóak legyenek, ennek érdekében keres kapcsolatot azokkal a kereskedőkkel, akik vállalkoz­nának a természetes és egész­séges ételféleségek árusításá­ra; abban is segítséget nyújt, hogy mind a hazai, mind a kül­földi termékeket beszerezzék, megismerjék, ennek érdeké­ben ételkóstolókat, főzési be­mutatókat, kiállításokat szer­veznek, ételrecepteket adnak közre. Az alapítvány levélcíme: 1366 Budapest, Pf. 31 .Telefon­száma: 06-221-4135. Nagy emberek - kis történetek pályázó nevét és pontos címét. Be­nyújtási határidő: 1991. szeptem­ber 1. A pályázat díjai: I. díj 6000, II. díj 5000, III. díj 4000 forint. A zsűrinek jogában áll több első, második és harmadik dijat kiadni, vagy a beér­kezett pályamunkák színvonalától függően a dijakat megosztani, esetleg visszatartani, a díjazásban nem részesült műveket munkaju­talomban részesíteni. A pályamunkák benyújtott pél­dányai a Tolna Megyei Levéltár őri­zetébe kerülnek - természetesen a szerzői jog fenntartása mellett; az első közlés jogát a kiíró szervek fenntarthatják maguknak. Közlés esetén a szerzői díj is megilleti az alkotót. A pályázat eredményhirdetését 1991. október 23-ra tűzték ki. Deák Ferenc képviselőházi ülő­helyét következetesen elfoglalta egy nem túlságosan tehetséges, törtető honatya, ha a haza bölcse történetesen nem tartózkodott a parlamentben.- P. már megint a helyeden ül - fi­gyelmeztették a folyosón az üléste­rembe igyekvő Deákot.- A helyemet könnyebb elfoglal­ni, mint betölteni - mosolygott Deák. * Mária Terézia egy este a bécsi Burgban magyar nemesekkel szép körmöd aranyakban kártyázott. Nem volt szerencséje, sokat veszí­tett. Férje, Lotharingiai Károly, aki közismert fukar volt, nyugtalanul sziszegett felesége háta mögött. A királyné észrevette és hátramu­tatott neki egy aranyat:- Császári férjem-uram, ezek magyar aranyak, a német császár­nak semmi köze hozzájuk! * Kant német filozófushoz egy al­kalommal így szól egyik ismerőse:- Mondja, tanár úr, hogyan sza­badulhatnék meg látogatóimtól? Már dolgozni is alig tudok tőlük, mert a leglehetetlenebb időpontok­ban keresnek fel.- Ennek egyszerű a módja - szólt a filozófus kis szünet után. - A gaz­dag vendégeitől kérjen pénzt köl­csön, a szegényeknek pedig ne ad­jon. Rövid idő múlva mind a gazda­gok, mind a szegények kerülni fog­ják a társaságát. * Winston Churchill, az angol politi­kusok egykori nesztora a 85. szüle­tésnapján belátogatott az alsóház­ba, amelynek több mint fél évszá­zad óta tagja. Amint a folyosó egyik pamlagán ült és hatalmas szivarját szívta, néhány lépésre tőle két fiatal honatya halkan beszélgetett róla.- Még mindig jól tartja magát - vélte az egyik.- De már egészen szenilis - szólt a másik. Mire Churchill feléjük fordult és csöndesen megjegyezte:- Ráadásul töksüket is vagyok! * Bolyai Farkas, a világhírű mate­matikus orvosi tanácsot csak ritkán fogadott meg. Aranyerét barátja, dr. Szotyori József kezelte, de nem sok eredménnyel. Bolyai naponkénti lovaglással tett kísérletet a begyógyulásra, s a módszer bevált. Egy ilyen lovaglás­ból hazatérőben találkozott orvosá­val, Szotyorival. Nevetve kiáltott a doktorra:- Barátom, vedd le a kalapodat a lovam előtt! Ez kigyógyított, amire te nem voltál képes. * IV. Flenrik francia királyt a gyónta­tó papja többször megdorgálta a csapodársága miatt. A király azzal válaszolt, hogy több napon át mindig csak fogolysültet tálaltatott fel papjának, aki végül megúnta az egyhangú étkezést és türelmetlenül kifakadt:- Mindig csak fogolyhús? Mire a király visszakérdezett:- Mindig csak a királyné?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents