Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
6 KÉPÚJSÁG 1991. január 19. Nehéz helyzetben a tűzoltók „Tűz van, babám”, és egyre töbl í Hét végi beszélgetés Bach József megbízott megyei tűzoltóparancsnok-helyettessel I- Magyarországon az elmúlt években ugrásszerűen nőtt a tűzesetek száma. Mi a helyzet megyénkben? •- Az országoshoz hasonlóan Tolna megyében is rendkívül megszaporodtak. Míg 1989-ben 312 tűzeset volt, addig 1990-ben 533. Az emelkedő tendencia évek óta tart, növekszik a kárérték is, egy év alatt hatmillió forinttal.- Ne haragudjon a párhuzamért, de önt hallgatva, és a tv-híradóban bemutatott tűzeseteket nézve óhatatlanul Milos Formann „Tűz van, babám” című filmkomédiája jut eszembe. A filmbéli tűzoltóegyesület és a hazai tűzoltási közállapotok között sok a hasonlóság.- Azért ez egy kicsit meredek összehasonlítás. ATolna Megyei Tűzoltóság a várható, előrelátható eseményeknek az elhárítására megfelelően felszerelt műszakilag, és felkészült ezt teljes felelősséggel állítom.- Igen ám, de mi történik akkor, ha ne adj isten Szekszárd központjában felborul egy cseppfolyós vegyszert szállító teherautó, ami tulajdonképpen bármikor előfordulhat hiszen ezek a hatalmas monstrumok éjjel-nappal itt dübörögnek, a tranzitot a városközponton át halad.- Jogos a felvetés, de csak azt tudom válaszolni, hogy ha egy ilyen, veszélyes vegyszert szállító tartálykocsi az ön által említett helyen felrobbanna, az a város életében mikrokatasztrófát jelentene. Egy ilyen esemény elhárítására a tűzoltóság nincs felkészülve. Ha mégis egy ilyen katasztrófa előadódna, felkészültség ide vagy oda, a problémákat nekünk kellene megoldanunk. Tudja, a gondok ott kezdődnek, hogy minden veszélyes anyagot szállító gépjárműre táblát kellene szerelni, amin kódszám jelezné, hogy mit szállít és ha bármi probléma adódna, akkor megfelelőképpen tudna a tűzoltóság intézkedni. Sajnos ez nem történik meg, nincs olyan hatósági szerv nálunk, aki ezt betartaná. Nemrégen fordult elő a megyében, hogy egy külföldi rendszámú tartálykocsi felborult, tartalma szivárogni kezdett. A kocsi vezetője ijedtében elszaladt A környékbeliek értesítettek bennünket hogy valami nincs rendben, a szivárgó folyadék füstölög. A gépkocsivezető fél nap múlva került elő és mint kiderült kénsavat szállított. Képzelje el, mi lett volna, ha vízzel kezdünk oltani!- Bumm! Gondolom, egy nagy robbanás lett volna az „eredmény”. Szerencsére önök körültekintőbbek voltak ennél. Mint elmondta, évente közel 700 tűzesethez riasztják a megyében a tűzoltókat Mi a legnagyobb gond?- Az, hogy nincs megfelelő védőruházata a tűzoltóknak. Mi eloltjuk a tüzeket megvédjük az egyének, a társadalom értékeit de ki védi meg a tűzoltókat? Van ugyan védőfelszerelésünk, de olyan drága, hogy nem jut belőle mindenkinek. Egy légzőkészülék 40 ezer forint egy közönséges, sav-, lúgálló védőruha 120 ezer. Azok a speciális felszerelések, amik megkönnyít- hetnék a tűzoltók munkáját például a sugárcső 35 ezer forintba kerül. De egy olyan mentőbalta, amit a műszaki baleseteknél használunk, az is 24 ezer forint És, hogy ne felejtsem, erre jön még az áfa, ami véleményem szerint nonszensz. Elképesztő, hogyezekrea dolgokra is áfát kell fizetni, holott ezeknek, a tűzoltók biztonságát óvó, munkájukat segítő felszereléseknek nagyobb mennyiségben kellene rendelkezésre állni.- Azért a Tolna Megyei Tűzoltó- parancsnokság nem panaszkodhat hiszen mint megtudtam, gép- járműfelszereltségük megfelel a mai magyarországi műszaki állapotoknak. Nincsenek gépmatuzsálemek, 5-6 évesa legrégibb jármű. Bár mint elmondták, itt is gond, hogy a tűzoltólétra csak a toronyházak 8-9. emeletéig ér. Mi van, ha lángra lobban egy ilyen „pokoli torony?”- Ezekre a tízemeletes panelépületekre megfelelő tűzvédelmi biztonsági előírások vannak, amitazépitők betartanak. De mindjárt hozzá is fűzöm, hogy ez nem elég. Az ilyen házakban lakóknak is tisztában kellene lenniük azzal, hogy melyek azok a biztonsági előírások, amiket saját érdekükben be kellene tartaniuk. Sajnos, sok esetben az itt élők nem tartják be azokat az előírásokat, amik saját érdekeiket szolgálják. Említhetném itt a pb-gáz tiltás ellenére történő használatát. I- Ez többnyire nem tudatlanságból, hanem gazdasági kényszerűségből történik, mivel a gáz olcsóbb, mint a villany.- Jó, ez lehet, hogy gazdasági kényszerűség, de az már nem, hogy ezekben a házakban megrongálják a tűzjelző berendezéseket, a füstelvezető szerkezeteket, a száraz felszálló vezetékeket, ami nem más, mint egy cső, amire tűzcsapok vannak telepítve és amire tűz esetén a tűzoltók rácsatlakozhatnak, hogy a 8. vagy 10. emeletre is fel tudják nyomni az oltóanyagot. Nos, tisztelet a kivételnek, ezeket a tűzvédelmi berendezéseket olyan állapotokban tartják, hogy tűz esetén nem használhatók. Mondjuk azért, mert a benne lévő tömítőgyűrűket kiszedték belőle. De említhetném azt is, hogy minden tízemeletes épület előtt ott a parkírozni tilos tábla, amit senki nem tart be. Pedig a ma érvényben lévő rendelkezések szerint azért tilos ilyen helyeken parkírozni, mert ha a toronyépületben tűz keletkezne, a tűzoltók egyszerűen nem tudnák megközelíteni az épületet és nem tudnának menteni. Gondolja el, milyen kényelmetlen lenne a polgárnak a 7-8. emeleti ablakból nézni, hogy azért nem tudják kimenteni, mert a tűzoltóautó a szabálytalanul parkírozó gépkocsik miatt nem tud az ablak alá odaállni.- Ez igaz, de honnan tudja mindezt az állampolgár? Ha minderről felvilágosították volna őket, tíz ember közül kilenc bizonyára betartaná az ön által is emlitett tűzvédelmi előírásokat. Van aki felvilágosítsa erről az embereket?- Sajnos nincs. Már az iskolában el kellene kezdeni a tűzvédelmi ismeretek oktatását, ismeretterjesztő filmeket kellene vetíteni, videokazettákat forgalmazni. Tudatosítani kellene már gyermekkorban, hogy a tűzesetek megelőzése nem a tűzoltóság érdeke, hanem a lakosságé. A tűzesetek ugyanis mindenkor emberi mulasztásra vezethetők vissza. I- A gyújtogatásból, nyerészkedési vágyból eredő tűzesetekre gondol?- Nem kizárólag. A gyújtogatásból eredő tűzesetek száma egyébként is csökkent a megyében, mig 1989-ben 26 ilyen tűzeset volt, addig tavaly csak 17. Itt inkább arra gondoltam, hogy minden tűzeset valamiféle emberi hanyagság következménye. Vannak, akik elemi csapásként értékelnek egy-egy tűzesetet, pedig korántsem erről van szó, hanem mondjuk egy elavult elektromos hálózatról, vagy arról, hogy hibás olajkályhát üzemeltettek. A tűzesetek döntő többsége nem fordult volna elő, ha az érintettek jobban odafigyeltek volna.- Egyetértünk. De ha mindenki mindenre, mindig odafigyelne, akkor nem lenne szükség a megyében levő öt tűzoltóparancsnokságra és a közel 300 hivatásos tűzoltóra...- Igen, bár a tevékenységünk nemcsak Tolnára, hanem a szomszédos megyékre -, a Dombóvári Tüzoltóparancsnokságnak például Baranyára, és Somogyra is - kiterjed.- Hogy egy tűzoltó „közkatona” miért választja ezt a pályát, azt nagyjából gyanítom. A ne- he zségek ellenére nyilván vonzó a szolgálati beosztás, 24 óra szolgálat, 48 szabad, ami lehetővé teszi a maszekolást, szőlővel való foglalkozást. De egy olyan felsőfokú műszaki végzettséggel rendelkező szakember, mint ön, miféle indíttatásból lép be a tűzoltósághoz?- Családi okok miatt Nincs mit tagadnom, nem kis fenntartással jöttem ide, de a mai napig nem bántam meg, hogy annak idején így döntöttem. A Nehézipari Műszaki Egyetem Vegyipari Automatizálási Főiskolai Karán végeztem, fél évet dolgoztam Budapesten a szakmámban, amikor behívtak katonának. Megnősültem, gyermekünk született, lakásgondjaink voltak. A leszerelésem után, paksi lévén, hazajöttünk, mivel úgy gondoltam, hogy itt amellett, hogy lesz hol laknunk, munkahelyet is találok. Rövid időn belül rá kellett jönnöm, hogy a várakozásaimmal ellentétben, a szakmámban nem tudok elhelyezkedni. Ebben az időben keresett meg az akkorijárási tűzoltóparancsnok, Horváth Béla, aki ilyen végzettségű szakembert keresett tűzmegelőzési munkakörbe. Elfogadtam az ajánlatát I- Hogy nem döntött rosszul, azt a kívülálló is láthatja, hiszen 39 évesen megbízott megyei parancsnokhelyettesnek lenni szép karrier.- Igen, de sietek hozzátenni, hogy a közel 15 év alatt, mióta ezen a területen dolgozom, végigjártam a szamárlétrát. És ennek most látom az előnyét. Aki egy felsőbb szervhez az utcáról kerül be, nem járja végig a hierarchia lépcsőfokait annak igen nehéz a restanciáját ledolgoznia. Fontos, hogy mindenki elsőfokúan szerezzen gyakorlati tapasztalatokat Jómagam 1981-ig voltam Pakson, amikor is a megyei parancsnok megkérdezett, vállalnám-e a bonyhádi parancsnokság vezetését mivel a paksi beosztásom végrehajtó szerep volt, úgy gondoltam, nem árt, ha megpróbálkozom a feladatkiosztó szereppel is. I- Szóval, 31 évesen elvállalta a bonyhádi tűzoltóparancsnokság irányítását, bár ha jól tudom, nem sokáig töltötte be ezt a munkakört- Igen, mivel másfél év után ismét elhívtak, ezúttal a megyei parancsnokság tűzmegelőzési csoportjához főelőadónak, majd csoportvezetőnek. I- Mi a szép ebben a szakmában? Szakmának számít-e egyáltalán ma tűzoltónak lenni?- Gyakorlatilag mindenképpen, hivatalosan sajnos nem, bár tűzoltótiszti képzés folyik Budapesten és képeznek tűzoltó üzemmérnököket is az Ybl Miklós Építőipari Főiskola üzemmérnöki karán. Ha valahová, akkor erre a területre kellenének igazán a műszaki végzettségű szakemberek. A megyében üzemelő gyárak, ipari telepek tűzvédelmi felszereltsége egy-két kivételtől eltekintve elavult. Ráadásul a létszámleépítést - ki tudja miért -, szinte mindig a tűzvédelmi előadóknál kezdik. Az embernek van egy olyan érzése, hogy sok helyütt még ma sincsenek tisztában azzal, hogy ha elvégzik az előírásoknak megfelelő lángmentesítést, vagy a tűzcsapok felülvizsgálatát, azzal nem a tűzoltóknak tesznek szivességet, hanem saját, jól felfogott érdekükben cselekednek. Ez kellene, hogy tudatosuljon mindenkiben.- Köszönöm a beszélgetést. F. KOVÁTS ÉVA Az őstársadalmaktól a civilizációkig Az árak gyors emelkedése miatt egyre nehezebb lesz utazni, kirándulni, közös családi vagy iskolai programokat szervezni. „Költségvetésünkből” azonban néha talán még futja egy-egy Budapestig szóló vonatjegyre... S ha már ott vagyunk, ajánlanék egy olcsó, sőt, keddenként ingyenes(l) programot, melyen együtt vehet részt a család; s amely érdekes lehet általános és középiskolás diákok, tanárok számára egyaránt. Az 1872-ben alapított Néprajzi Múzeum jelenlegi, a Parlamenttel szemben lévő épületében csak 1975 óta működik. A Hauszmann Alajos tervezte épületben 1949-ig a legfelsőbb bíróság, a Kúria dolgozott, majd a Munkásmozgalmi Múzeum és a Nemzeti Galéria kapott benne helyet. Az impozáns épület második emeletén látható a múzeum Európán kívüli gyűjteményeiből rendezett állandó kiállítás. Az őstársadalmaktól a civilizációig kiállítás az újkori gyarmatosítás előtti társadalmak tizenkilenc életformáját mutatja be. A bemutatott anyag részint régészeti lelet, de többségében kutatók, utazók helyszíni gyűjtései révén megszerzett tárgy. Ezek alapját a Reguly Antal által 1843-46-ban az obi-ugorok (és más, a finnugor nyelvcsaládhoz sorolható törzsek) körében gyűjtött, 92 darabból álló anyag adta. Xantus János több mint 2500 tárgyat gyűjtött Kínában, Japánban, Ceylonban és a mai Indonézia területén. Fenichel Sámuel és Bíró Lajos új-guineai, Fuszek Rudolf kameruni és libériái, Róheim Géza ausztráliai, Diószegi Vilmos szibériai és mongóliai útja során tovább gyarapította a gyűjteményt. A gazdag anyagot a kiállítás úgy rendszerezte, hogy a példaként kiválasztott népek életmódjának és társadalmi szerkezetének bemutatásával megkísérelje felvázolni az emberiség fejlődésének főbb állomásait az őskortól (például a zsákmányoló, nemzetiségi rendben élő ausztráliai őslakók, busmanok, tűzföldi indiánok, eszkimók, obi-ugorok, Amurmenti népek, trópusi őserdei indiánok kultúrájától) az archaikus civilizációk (Jáva, India, Kina, Japán, Mexikó, Peru) kialakulásáig. Képet adva közben a melanéziai öslakók, a libériái főnökségek, vagy a busongók népéről és a napjainkban magukról sokat hallató kirgizekről, tárgyi és szellemi kultúrájukról. A kiállítás szerkezete, rendezése lehetővé teszi, hogy a legkülönbözőbb korosztályok számára nyújtson hasznos időtöltést. Hiszen a bemutatott anyag gazdag illusztrációul szolgálhat a már meglévő földrajzi, történelmi, kultúrtörténeti ismeretekhez, s egyben hozzásegíthet azok megszerzéséhez is. A kiállítás megtekintése az iskolai tananyag több részéhez is kapcsolódhat (például a történelemhez: az ősközösségi társadalmak kora, az életformák és a sajátos természeti körülményekhez való alkalmazkodás összefüggései; magyar nyelv: nyelvrokonaink életmódja - obi-ugorok). Mindenképpen egy olyan hasznos, közös program lehet azonban, amely ismeretet és élményt jelenthet szülő és gyermek, tanár és diák számára egyaránt - njt A bölcskei víz alatti régészeti feltárás öt éve Többtonnás kövekből épült a bölcskei erőd A tél a régészek számára a leletek rendszerezésének, feldolgozásának az ideje. Ilyenkor összegzik elért eredményeiket és törik fejüket, hogy az egyre kisebb költség- vetésük ellenére miként menthetnének meg minél többet a földben, vizek mélyén rejlő nemzeti kincseinkből. Az alábbiakban egy sok gondot okozó, különös ásatásról szeretnék szólni. Ha az emberek régészetről hallanak, nálunk általában rekkenő hőségben ásóval, lapáttal dolgozó férfiakat és spkanival, ecsettel csontvázakat vagy egykori szemétgödröket bontó fürdőruhás lányokat látnak maguk előtt. Eszükbe sem jut többtonnás kövek kiemelésére alkalmas csörlőkre, szivattyúkra, kompresszorokra, pontonokra és az október-novemberi Dunában összefagyott búvárokra gondolni. Pedig már ötödik éve tart megyénkben az első magyarországi víz alatti régészeti feltárás, amely az elmúlt időszak egyik talán legkalandosabb és legeredményesebb házai ásatása. A „bölcskei sziklát” a környékbeliek, különösen a vízi emberek, már régóta ismerték: a hajósok számára veszélyt jelentő zátony, a halászoknak jó halfogó hely volt. A falubeliek azt tartották, hogy az az elsüllyedt Kali falu templomának romja. A régészek figyelmét a lelőhelyre egy zátonyra futott hajó balesetének kivizsgálása során előkerült római kori bélyeges tégla hívta fel a hetvenes években. Több mint egy évtizedet kellett várni azonban arra, hogy hozzáférhetővé váljon. A rendkívül alacsony vízállásnál 1986 októberében az 1151,4 folyamkilométernél a „sziklák” csúcsa kiállt a vízből. Még ebben az évben 18 kisebb- nagyobb domborműves, feliratos római kori kőfaragványt emeltünk ki a térdig, helyenként derékig érő vízből. A régészek a további feltárásokat a dunaújvárosi könnyűbúvárok segítségével, egy pontonelemekből összeszerelt bázisról végezték - általában alacsony vízállásnál. Az olykor többtonnás faragványo- kat kézi csőrlővel a víz színe fölé emeltük, s egy pontontagra helyezve a partra szállítottuk. Eközben minden követ régészeti jelenséget bemértünk a parton elhelyezett fix pontokhoz. Eddig összesen több mint 60 nagyobb méretű feliratos, faragott márványt, számos kisebb töredéket, és bélyeges téglát szállítottunk a szekszárdi és a dunaföldvári múzeumba. Néhány oltárkő pedig Bölcskén maradt. Egyelőre még felbecsülhetetlen a római kori feliratok nyújtotta történeti információk jelentősége. Az ötödik éve tartó feltárás eredményeként lassan kibontakozott előttünk egy körülbelül 80x80 méteres kikötőerőd körvonala. A nyugati, az északi és a déli falakat csak a törmelék vonala jelzi. A mélyebben lévő keleti falon egy nagy rés a védett öböl egykori bejáratára utal. Itt 2-3 méter magas, 5-6 méter hosszú, kirobbantott, erősen megdőlt falak vannak. Ha a szárazföldön állna, mindenki a csodájára járna!! Ez az erőd a római korban közvetlenül a parton állt, illetve egy része a vízbe nyúlt. Később a Duna - megváltoztatva a medrét - elfedte fövennyel, így maradt meg számunkra. A folyószabályozás után azonban - különösen a zátony fölé a folyásirányra merőlegesen elhelyezett kőgáttal - alapvetően megváltozott a helyzet. A romot most állandóan rombolja a Duna erős sodrása. Ráadásul a harmincas években ezek a „sziklák” megfogták a zajló jeget, s ezért a jeges áradás elkerülésére bombázni kezdték. Időről időre felröppent a hír: a hajózó út szélén lévő, mindenkinek útjában álló sziklát ki fogják robbantani. Ez szerencsére nem következett be, de a gyakori sóderkitermelés miatt állandóan változó sodrás mindinkább veszélyezteti a romokat. Az izgalmas viz alatti munka során lehangoló látványt nyújtottak a római kori, ragyogó fehér márványoszlopok oltárkövek, szobortöredékek között sötétlő üvegcserepek, műanyagdarabok, autógumik. Múlt és jelen sajátos találkozása Európa felé vezető útunkon... A leletek feltárásába, értékelésébe bekapcsolódtak a Magyar Nemzeti Múzeum régészei is. A nemzetközi érdeklődésre számot tartó ásatásról a múlt év őszén Zürichben rendezett III. Víz alatti régészeti konferencián számoltunk be. Az eddigi eredmények mellett szóba kerültek az európai mércével igencsak mostoha körülmények és kezdetleges technikai feltételek. A külföldi kollégák elismeréssel szóltak arról a szakmai megszállottságról, amivel mi a munkánkhoz hiányzó feltételeket igyekszünk ellensúlyozni. Hasonló feltárásról a más földrészekről érkezett előadók sem tudtak beszámolni. Az eddig előkerült rendkívül értékes leletek tanúsága szerint az erődöt a 4. század első felében emelték. Az építkezéshez a környéken égetett bélyeges téglák mellett korábbi épületek, szentélyek nagyobb távolságról idehozott anyagát (pl. oltárköveket, sírköveket) is felhasználták. Különösen a mintegy 2 méter magas, feliratos, domborműves oltárkövek értékesek. Ezeket eredetileg a bennszülött eraviscus lakosság romanizált főistene, Jupiter Opti- mus Maximus Teutanus tiszteletére állították magas rangú acquin- cumi tisztségviselők a mai Budapesten, a Gellérthegyen, - a 3. század első felében, mindig június hó 11. napján. Persze, nem elég a leleteket kimenteni a Dunából, azok szakszerű megőrzéséről és bemutatásáról is gondoskodni kell. Sajnos, például a dunaföldvári vár udvarán heverő értékes faragványok sorsát a mai napig nem sikerült megnyugtatóan rendezni. A továbbiakban szeretnénk elvégezni az egyedülálló romterület műszeres felmérését és teljes feltárását. Bármennyire szűkösek is anyagi lehetőségeink, azt mégsem nézhetjük tétlenül, hogy a Duna szép lassan elmosson egy páratlan értékű római kori leletegyüttest. Ennek megakadályozásához a szakemberek elhivatottságán túl, a közvélemény támogatása mellett szükséges az anyagi feltételek biztosítása is. Szabó Géza régész
