Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

1991. január 15. NÉPÚJSÁG 5 Tévénapló Járkálj csak, halálraítélt! A cím Radnóti Miklóstól való, aki ezt írta 1936-ban megjelent ver­seskönyve fölé. Fenyő László, akiről nem tudom, miért feledkeztek meg, 1934-es verseskönyvének szerényebb címet adott: Elítélt. Ez a halk szavú költő, akit éppúgy a németek gyilkoltak meg, mint Radnótit, köztörvényes gyilkosokról is írt, nemcsak félelmeiről, s egyik szép versében ezt olvassuk: A gyilkost felkötötték a szobámban aznap éjjel / didergőbben húzódtam pehelydunnám alá... Azt természetesen nem tudjuk, hogy saját gyilkosainak népbírósági ítélete is ilyen huma­nista borzongást váltott volna ki belőle, de régi gyakorlat, hogy azt ölik meg rendszerint -, Radnóti is tudta - aki sosem ölt. Az áldozatnak nincs lehetősége arra, hogy megbocsásson, ha tehetné, biztosan ezt tenné, legalábbis az estek többségében. Nem mai a kérdés: mi legyen a gyilkossal? A középkorban szoká­sos válogatott kínzásokat szerte Európában törvényileg betiltották, hogy a XX. században ismét gyakorlattá váljanak, sőt a halálbüntetést is megszüntette II. József, igaz, hogy utána rögtön vissza is állították. A múlt században sok vita folyt jogosságáról, ha jól tudom, a német parlamentben javasolta egy képviselő az ítélet eltörlésével kapcsolatban: kezdjék a gyilkos urak. Szellemes, de a kérdést nem oldja meg. Mi akkor a teendő? Európa legtöbb államában eltörölték, nem vártak arra, hogy a gyilkos urak jobb belátásra jutnak, s most már nálunk sem lehet alkalmazni. Akkor azonban, amikor a tévé alig félórás dokumentumfilmje készült, még érvényben volt, a kegyelme­sek, tehát a kegyelemre váró elítéltek ennek tudatában nyilatkoztak. Az áldozat hallgat, de mit monda gyilkos? Péter Klára lényegre törő filmjében nem volt meggyőző a szavuk. Az egyik hátborzongató tárgyilagossággal részletezte tettét, mintha egy nemrég olvasott könyvről beszélt volna, a másik panaszkodott a körülményekre, amelyek nyilván lehetnének számára jobbak is. A kérdést tágítani le­hetne, etikai elemekkel is bővítve, mert a magyaróvári sortűz elrende- lője ma is hordja akkori kitüntetéseit, jóllehet a végeredmény ugyan­az. Akik olvasták Szondy Lipót magyarul is hozzáférhető könyvét, másra is gondolhattak. A neves pszichológus, aki saját módszerével kielemezte az általa ismeretlen Eichmann sorsát, kéttípust állít szembe - Káin a génjeiben hordja a gyilkosság! késztetést, míg Ábelnek mindig az áldozat szere­pe jut. Akkor pedig az igazságszolgáltatásnak csak annyi marad, hogy igyekezzék távol tartani a társadalomtól a veszedelmes elemeket, akiknek száma mostanában aggasztó módon elszaporodott. A realis­ták tudják, hogy jámbor etikai vagy hitbuzgalmi előadások nem sokat érnek, a „halálos bűn” megmarad annak, ami, bár a statisztikák, ha hinni lehet nekik, azt mutatják, hogy a halálbüntetés eltörlése sehol nem növelte a bűncselekmények számát. Bízzunk benne, hogy nálunk is így lesz. Egyébként a tévéfilm nem győzött meg semmiről, nyilván ez nem is volt célja. Egy állapotot mutatott be, azt viszont kitűnően. A gyilkos, miután felfedték tettét és szembe kell néznie egy másik valósággal, megrettenve néz szét világában. A „halálos bűn" azon­ban mintha kevésbé zavarná, mint az, hogy felfedték tettét, s most megretten attól, hogy ugyanaz a sors éri, mint áldozatát. Ez bizony nem sok. Annak azért mégis csak örüljünk, hogy az úgynevezett álla­mi ítélet-végrehajtó, akinek oly sok munkát adott a letűnt rendszer, más foglalkozás után nézhet. Cs.L. ; Új évkezdet a bogyiszlói nép­főiskolán Bogyiszló községben idén is sikerre számít a Petőfi Sándor Művelődési Ház népfőiskolái előadássorozata. Minden hét­főn este hat órakor gyűlnek össze az érdeklődők, ahol a beszélgetésre, gyakran vitára késztető előadások után késő estig tartó találkozások alakul­nak ki. Az első negyedév program­jából érdemes kiemelni néhány címet az előadások közül: Szo­ciális gondozás és önkor­mányzat - privatizálási lehető­ségek - elképzelések és javas­latok az új iskoláról - a mező- gazdaság helyzete - csillagá­szat, horoszkóp - helyi gazda­sági energiák, azok feltárása - a bűnüldözés, kábítószerezés megyei helyzete - a paprika története (múlt, jelen, jövő) - biokertészet - színházlátoga­tással egybekötött kirándu­lás. Árpilis ötödikére tervezték a negyedévet záró estet, amikor fehér asztal mellett, kibővített baráti körben értékelik a látot­takat, hallottakat. dkj Nem politikai, szakmai döntés a Wosinsky Múzeumban Történeti kiállítás helyett - néprajzi kiállítás nyílik Megszüntették a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban a történeti kiállítást, amely ízelítőt kínált 1701-től 1948-ig me­gyénk históriájából. Ezek a tár­lók mutatták be az azóta jócs­kán átértékelt Tanácsköztársa­ságot és a népi demokrácia éveit is. Az átalakítás mögött politikai okokat is gyaníthat­tunk. A múzeum igazgatója, dr. Va­das Ferenc azonban elmondta, hogy a változtatást csakis szakmai érvek indokolják. Az épület első emeletén eddig a néprajzi, életmód kiállítás vé­gén, négy vitrin foglalkozott a Rákóczi-szabadságharctól a fordulat évéig terjedő 250 év­vel, ami még csak ízelítőt sem adhatott erről a történelmi idő­szakról. Ennek a korszaknak a részletesebb bemutatása Bonyhádon a Völgységi Mú­zeumban tekinthető meg. Ott nem négy vitrinben, hanem 14 teremben foglalkoznak ezzel a témával. Bár ez sem adja Tolna megye teljes keresztmetszetét, részletesen a szűkebb régiót mutatja csak be. A Wosinsky Múzeum anya­gának átrendezése egyébként A tárlóban még együtt a tolnai direktórium vezetőinek kivégzése és a sárközi szőttesek Az átalakítás nyomai sem szokatlan, hiszen gyakor­lat, hogy az állandó kiállításokat 10-12 évenként felújítják. Két éve a régészeti bemutató anya­gát egészítették ki, még előbb a képtárral bővítették a kínálatot. A néprajzi kiállítás felújítása pe­dig most fejeződött be. Ennek végén volt a történeti rész, ahol ezentúl a ma élő népművésze­tet fogják felsorakoztatni, éven­kénti cserélődésben. Először a Sárközi Népi Ipar­művészeti Szövetkezet szőtte­sei kerülnek a vitrinekbe. A kiál­lítás, amit dr. Gémes Balázsné néprajzos állított össze, február 1-jétől tekinthető meg.- pi - Fotó: kpm Sztárvendég: Tomsits Rudolf Jazzkocsma Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Szekszárd Big- Band legutóbbi próbáját végighall­gathattam. A zenekar tagjai akiktől előzetesen érdeklődtem, hogy hol találhatnám meg Pecze Istvánt a zenekar művészeti vezetőjét, egy­behangzóan válaszolták: minden szerdán 6 órakor a művelődési központban - a big-band próbá­ján. Ez a nap kivétel nélkül a zene­kar minden tagjának szent és sért­hetetlen. Aki hiányzik annak nyo­mós oka van rá. A próba szünetében Pecze Ist­vánt arról kérdezem, hogy a küszö­bön álló új „fellépésük” a jazzkocs­ma ötlete - aminek immár hagyo­mánya van és az idén is megrende­zésre kerül a Gemenc Szálló étter­mében 1991. január 18-án pénte­ken 20 órai kezdettel - honnan, ki­től ered, mi az ami arra ösztönzi a zenekart, hogy évről évre megis­mételjék. Beszélgetésünk mégsem maradt meg ajazzkocsmánál, mert a Szekszárd Big-Band vezetője ugyanazokkal a félelmekkel és gondokkal küzd amellyel minden amatőr, művészettel foglalkozó kö­zösségnek szembe kell néznie.- A Szekszárd Big-Band meg­alakulásáról, több mint 10 éves fennállásáról, idehaza és külföldön elért sikereiről, népszerűségéről nem kérdezem a zenekar vezető­jét, hisz éppen a Tolnai Népújság tudósította és vitte hírül az olvasók­nak ezeket a sikereket. Most in­kább a gondokról érdeklődnék, hisz azoknak akik a Szekszárd Big- Band zenéjét szeretik, nem mind­egy ennek a zenekarnak a sorsa, szeretnének nehézségeikről, gondjaikról is tájékoztatást kapni. . - A Szekszárd Big-Band tagjai a legkülönbözőbb foglalkozású és korú zenészek. Ami összehozta és ma is összetartja őket az a zene iránti szeretet és alázat. Ez olyan garancia amellyel egy töretlen mű­vészi színvonalat lehet létrehozni és azt megtartani. Az ország sok városában alakultak hasonló ze­nekarok de a fent említettek hiánya miatt rövid életűek voltak. Bennün­ket ösztönöz a város lakóinak, a közönségnek a szeretete, eddigi patronálóink segítsége, ami nélkül nem létezhettünk volna. Minden művészeti ág küszködik a fennma­radásért, mi is. Az eddigi pénzügyi támogatások nagy része megszű­nik, a művelődési központ sorsa sem tisztázott. Mindenhol kérdőjel­lel és bizonytalansággal találko­zunk.- Van-e kiút?- Lehet, hogy most kicsit sötéten látjuk a jövőt, de mindenképpen kell kiútnak lennie. Erre a zenekar­ra szüksége van a városnak, ez a zenekar hírnevet hozott, sikere­ket idehaza és külhonban egy­aránt. Ahhoz azonban, hogy ezt elértük rengeteg munka és kitartás kellett. Vétek lenne ha most „csu­pán” pénzügyi nehézségek miatt kényszerülnénk megtorpanásra. A mi zenénk mindenki számára hoz­záférhető, a belépődíjak, az évi két koncert biztosítja, hogy mindenki, aki szereti ezt a fajta muzsikát eljö­hessen, szórakozhasson.- A szórakozás szó juttatja eszembe a beszélgetés eredeti célját, hogy a Jazzkocsmáról kér­dezzem. Mivel készül a zenekar az estre?- A jazznak a vendéglátással va­ló kombinálása Amerikában egy elegáns műfaj. Zenével együtt szó­rakozni, hallgatni a jazzt, eszegetni a finoman elkészített amerikai étel­különlegességeket, sőt ha a ven­dégnek úgy tartja a kedve táncra perdülni - megszokott dolog. Sze­rencsésen egymásra találtunk a Gemenc Szállóval, a hely, a szerve­zés, a kötetlen zenélés, eddig min­den évben sikeres volt. Az idén sztárvendégünk: Tomsits Rudolf lesz. Többet azonban nem árulok el, legfőképp azért mert az előző évekhez hasonlóan sok lesz a rög­tönzés és mert azt látni, hallani kell. A szünetnek vége, kezdődik a próba második része. A zenekar tagjai hangolnak, jókedvű beszólá­sok hangzanak el. Zenészek. Akik minden héten pár órára elfelejtik a munkahely, a család, az ország gondjait nehézségeit. Erre a pár órára átmentik magukat a zene vi­lágába, ahol minden tiszta, egysze­rű és egyértelmű. Ahol összhang van, harmónia és dallam. Bár át­menthetnénk az ő világukból csak egy kicsinykét is a miénkbe! A leg­több amit tehetünk, hogy reményke­dünk. Reménykedünk abban, hogy akiknek lehetőségük lesz rá nem en­gedik ezt a létrehozott értéket „csu­pán” pénzügyi nehézségek miatt tönkremenni. Mejt ugye azzal tisztá­ban vagyunk mindannyian, hogy ezt a veszteséget nem lehetne pénzben kifejezni. SAS ERZSÉBET Bemutató a Madách Színházban A Madách Színházban január 11 -ikén mutatják be Tim Rice-A. L Webber: József és a színes, széles­vásznú álomkabát című musicalt, Szirtes Tamás rendezésében. Jeles-sztrájk... Nemrégen ismertettük olvasóink­kal Zentai András igazgató könyvét, melyben a szekszárdi Garay gimná­zium történetét írta meg. A színvona­las, alapos iskolatörténetből egy ada­lék kimaradt Az iskola már a 30-as években tanár-sztrájkról volt neveze­tes. Fordított szrájkról. Forrásunk egy helybéli öregdiák, aki kívánságra készséggel szolgál az itt csak betűjel­lel szereplő tanár nevével is.- „Fontos elvtársak” csak a közel­múltban voltak - mesélte. - „Fontos urak” már az én időmben is. Egyikük fia legendásan buta volt, és mivel a szorgalom nyomai se rejlettek ben­ne, el kellett buktatni. Ezt az igazga­tó időben megtudta és így időben nyomást is gyakorolhatott B. tanár úrra. Jelentős nyomást, kitérve ben­ne a gimnázium érdekeire éppúgy, mint magáéra B. tanár úréra. Nem volt apelláta. B. tanár úr bead­ta a derekát Aztán amikor az osztá­lyozó értekezleten sorra vették a diá­kokat szaktárgyánál már az első eset­ben közölte:- Jeles! A Jeles" harminckétszer hangzott el. Fia egyet méltán meg nem buktat­hatott, azt már senki nem gátolhatta, hogy azzal együtt mind a 32-nek ne adjon méltatlanul jelest O. I. Mozart-év 1991 Két Mozart évfordulót ülünk eb­ben az évben. Január 27-én lesz 235 éve annak, hogy Salzburgban megszületett Wolfgang Amadeus Mozart, minden idők egyik legna­gyobb zeneszerzője, aki addig is­meretlen harmóniákkal ajándé­kozta meg a világot. Decemberben pedig kétszáz éve, hogy a családi és anyagi gondokkal küzdő, súlyo­san beteg zeneköltő elhunyt. Zse­nijét csak a későbbi korok ismer­ték fel. Most, 1991-ben Mozart- évet ünnepel a művelt világ. Hang­verseny-sorozatokkal, opera-be­mutatókkal, kiállításokkal emlé­keznek rá világszerte, így Magyar- országon is. Az év folyamán még többször visszatérünk az emlékév eseményeire. „Tiltott zászlók alatt” A Petőfi Irodalmi Múzeumban már hagyománnyá vált, hogy az irodalomtörténet egy-egy korábbi időszakát bemutató állandó kiállítások mellett olyan kamarakiál- litást is rendeznek, amely a jelen vagy közelmúlt irodalmi, rfiűvészeti életének né­hány jelenségét, területét mutatja be. A most látható kiállítás, a magyarországi szamizdat irodalom egy évtizedéről ad képet - dokumentumok, folyóiratok, könyvek alapján. A tárlókban olyan kortörténeti dokumentumok láthatók, mint a Mozgó Világ 1983. decemberi betiltott száma, a Magyar írók Szövetségének jegyzőkönyve az 1956. december 28-án tartott taggyűlésről, az 1986. december 5-6-án Budapes­ten rendezett tanácskozás jegyzőkönyve. Bibó István „A magyar forradalomról” című könyve mellett ott a Bibó-emlékkönyv is, melynek szerzői közül - akika jelen­legi politikai és művészeti élet ismert személyei - a Tolna megyei kötődésű Illyés Gyula, Mészöly Miklós, Andrásfalvy Bertalan nevét emelem ki. íme néhány, a kiállított, ma már nagy példányszámban megjelent, korábban vi­szont csak kevesek számára hozzáférhető művek közül: Orwell: Ezerkilencszáz- nyolcvannégy, Bulgakov: Kutyaszív, Koestler: Sötétség délben, Konrád György: A cinkos, Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, Petri György: Azt hiszik versesköte­te. A bemutatott anyagot jól kiegészítik az INCONNU művészeti csoport munkái. A kor hangulatát idézi a szemmagasságban lévő, az állami ünnepeket éltető plakátok, és a fekete fóliával borított padlóra, sarjadó fűre tett üvegtárlókban elhe­lyezett kiadványok látványának kettőssége. A történelemmé vált félmúltat bemutató kiállítás február végéig tekinthető meg.- njt ­Zenthe Ferenc és Paudits Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents