Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-03 / 2. szám

4 NÉPÚJSÁG 1991. január Nagymányok község története (Folytatás az 1. oldalról.) E könyv aligha kelt majd orszá­gos érdekődést, de értesülésünk szerint a faluban 200 példányt is előjegyeztek belőle. A helytörténet fontos dolog, a múltból, a jelenen át a jövőhöz kötődés egyik láncsze­me. Lehet érdekes, élvezetes, lehet kevésbé az, szerzőjének íráskész­ségétől függően. Mindenképpen alaposnak kell azonban lennie. Blandl György az volt, noha írni csak egyféleképpen tudott: - fű­részpor ízű unalmassággal, ami persze teljesítménye értékét egyál­talán nem csökkenti. A község tör­ténete után sorra vette a templom múltját, a kegyurakat, a plébániát és papjait, a temetőt, a vallási éle­tet. Ezek után váratlanul szellemes ötlettel az elterjedt keresztnevek közti tallózás következik és az az éles szemű megfigyelés, hogy a helybeli magyarok olykor elvettek ugyan német lányt, de ez fordítva sosem történt meg. Ugyanez volt a helyzet a keresztkomai és házas­sági tanúi tisztséggel. Iskola- és zárdatörténet következik, majd a kőszénbánya múltja a széntúrástól a mélyművelésig. Ennek bányai- par-történeti jelentősége kétségte­len. A kötetet a közigazgatás, a közegészségügy és a népszoká­sok, népnyelv ecsetelése jelzi. Ez utóbbi ugyancsak megérdemelné a betelepítettek anyanyelvi válto­zásaival foglalkozó kutatók figyel­mét, mert a kiejtésig és szófordula­tokig részletes, alapos. Papi személytől különösen ér­dekes a beltenyésztés, rokonhá­zasságok káros hatásainak felis­merése. 1935-ben „...a vérrokon- házasságnak kedvezőtlen követ­kezményei abban nyilvánulnak, hogy a gyermekek testi fejlődése gyengébb, szervezetük kevésbé ellenálló a különböző betegségek­kel szemben, nem ritkán bizonyos szellemi elmaradás is tapasztalha­tó náluk; a másik hatása pedig az, hogy a fiatal anyák közül már töb­ben nem képesek anyatejjel táplál­ni gyermekeiket.” Lélekszámi ada­tokkal a néhai plébános sajnos nem terheli az olvasót. így mi te­gyük hozzá, hogy 1980-ban 2913, a tavalyi népszámláláskor 2617 la­kója volt. ORDAS IVÁN Uj év, régi cinege Az elmúlt esztendőben sikerrel ért véget és újra indult az a népdal­éneklési verseny, ami Cinege ma­dár néven vált ismertté. E játék népszerűsége nagyobb lett, mint a rendezők, meghirdetők képzelték. Bonyhádon, Dombóvá­ron, Aparhanton, Mözsön, Szed­resben, Szekszárdon teremtettek alkalmat, hogy a versenyben részt vevő csoportok, szólóénekesek, zenekarok megfelelő szakmai vé­leményt, bírálatot kapjanak, segít­ve ezzel a felkészülésüket. Ez év első találkozóját január 5- én 10 órakor tartják Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési köz­pontban. Délután négy órakor ha­sonló rendezvény lesz Hőgyészen, a nevelőotthonban, ahol a helyi ci- terazenekar, a népdalkor, valamint a német nemzetiségi dalkör mellett a magyarkeszi népdalkör is fellép. Tudománnyal, tánccal, kiállítással Emléknapok Bogár István tiszteletére Az év végi számadások sorában a népi kultúra őr­zői, alakítói a veszteség rovatba írták 1990-ben Bogár István tanító, népművelő, kutató nevét. Az ő emléké­nek tiszteletére rendeznek pár napos ünnepséget megyénkben Szekszárdon és szülőfalujában, Öcsényben. A márciusi program előzeteséről kérdeztük Szaba­di Mihályt.- Sárköz igazi arcát, kultúráját vajon hányán isme­rik?- Nagyon kevesen. Éppen ezért célja a Bogár Ist- ván-emléknapoknak, hogy tudományos tanácskozás keretében és reprezentatív színházi táncbemutató se­gítségével képet adjunk Sárközről. A Magyar Tudo­mányos Akadémia kutatócsoportja is támogatja eb­béli szándékunkat. A tanácskozáson több előadás is elhangzik majd. Téma ezeken a Sárköz embere lesz, akik évszázadok óta itt élnek és lelkűkben, kezeik munkája nyomán kivirágzott a kultúra. Szó lesz termé­szetesen az életkörülmények, a gazdaság, gazdálko­dás alakulásáról, szokások formálódásáról, de lelki próbatételeikről is.- Sárköz gazdálkodásáról dr. Andrásfalvy Berta­lan is írt tanulmányt, múlt századokat kutatott.- Az indító előadás megtartására mi is őt szeret­nénk felkérni. Bízom benne, hogy nem a szándékán múlik. Szakmai szemmel vizsgálnánk Sárköz táncéle­tét. Pesovár Ernőt kérjük a tárgy előadójának. A zenei életről Olsvai Imre szól majd, a viseletekről Borbély Jolán. Látványnak is pompás népviseleti bemutatót is tervezünk, ahol a pólyatakarótól, a nyújtópadig, a hét­köznapi ruhától a nagy ünneplőig mindent felsora­koztatunk.- Egyéb dokumentumokat is bemutatnak?- Archív fotókon ugyancsak a viseletét jelenítjük meg. Ezzel párhuzamosan Szabó Iván szobrász alko­tásaiból is lesz kiállítás a Babits Mihály művelődési központban.- Hogyan kapcsolódik Szabó Iván művészete eh­hez a rendezvényhez?- Társrendezője e rendezvénynek a Muharay Szö­vetség, amelynek mozgatója Szabó Iván, de erről ké­sőbb külön szóljunk majd. Ugyancsak segítőként vesz részt Öcsény község önkormányzata, mint Bo­gár István szülőfalujának képviselő-testülete. A szín­padi gálaműsoron azok az együttesek lépnek majd fel, amelyekkel Bogár Istvánnak kapcsolata volt. D. K. J. Újévi koncert Jól indult az 1991-es esztendő mindazok számára, akik nem riadtak viszsza a barátságtalan, esős időtől, és útra kelvén jegyet váltottak az im­már hagyományos, újévet köszöntő hangversenyre. Hatodik alkalommal szólalt meg a muzsika az év első nap­ján Szekszárdon, a Művészetek Házá­ban, hogy gyönyörködtetve inspirál­jon a hétköznapok feladatainak meg­oldására, lelki tartást adjon a nehézsé­gek elviselésére. „Boldog hangulat” - ezt a címet kapta a koncert így hát azt vártuk, hogy jókedvre derítsenek bennünket a művészek. Elöljáróban elárulhatjuk - sikerült Lányi Péter vállalta a házi­gazda szerepét és ismertette a progra­mot is. Köszöntötte a műsorban fellé­pő Mária Teresa Uribét és Németh Ju­dtot a Magyar Állami Operaház két ki­válóságát valamint a zongorán közre­működő Péter Szabó Anikót Az éne­kesek régi ismerőseink. Uribe, a chilei származású szopranista két évvel ez­előtt már járt Szekszárdon és felejthe­tetlen perceket szerzett az akkori újévi koncerten. Németh Judit pedig Hän­del: Messiás című oratóriumának szó­listájaként maradt meg emlékezetünk­ben. Bevezetésként most is a Messiás­ból választottak egy duettet Lányi Pé­ter - rendhagyó módon - elmondta, hogy miként irt Hándelről a korabeli szigorú kritika. Tessék elképzelni, ilyen jelzőkkel illették Händelt: közön­séges, bántó, unalmas, hatástalan, semmitmondó, melódiaszegény. A most előadott muzsika viszont hitet re­ménységet sugárzott a közönség felé. Örömmel hallgattuk Mozart: Figaró házassága című vígoperájából a gróf­né áriáját Uribe és Cherubin Asszo- nyok-lányok kezdetű énekét Németh Judit előadásában. Az élesebb tollú kortárs kritikusok Mozartot sem kímélték. Imigyen nyilat­koztak a zseniről: természetellenes, mesterkélt erőszakolt gyermeteg, be­teges. Mi viszont a koncert üde szín­foltjaként élveztük a Cosi Fan Tutte-ból a duettet. Pestiesen szólva az sem semmi, amit szegény Verdi kapott egyes „mél- tatóitól”. Álljon itt néhány minősítés: „fülsértő, disszonáns, közönséges”. Az Operaház énekesnői - a fenti kri kával mit sem törődve az Aidá-ból Ar neris - Aida kettősét választották b mutatásra és nagyszerű élményt nyí tottak. Saint-Saéns Sámson és Delila c mű operáját Liszt közbenjárására mi tatták be Weimarban 1877-ben. Ebb hallhattuk a Csókáriát Németh Juc gyönyörű, telthangú interpretálás; ban. Az újévi koncert műsorába jól illés kedett Gershwin közismert dala Summertime. Maria Teresa Uribe igí zán mélyről fakadó, stilushű ének sok tapsot kapott Szünet helyett sorsolás következel A belépőjegyek sorszámai kerültek „kalapba”, ahonnét egy ügyes kislán kihúzta a hanglemez, a pezsgő, a kél személyes hangversenybérlet és a ötezer forintos takarékbetétkönyv bol dog tulajdonosainak számát A kis közjátékot követően Lányi Pé tér ült a zongorához. Ismert gyermek dalokat improvizált nagy zeneszerzői stílusában. A „Mint a mókus fenn a fán című dalocskát először elénekeltette; közönséggel, majd Bach zenei szer kesztésének megfelelően szabadot variált A muzsika egészséges humor; derültséget keltett, sikert aratott A kritikusok Bizet-t is elmarasztal ták. Köztudomású, hogy a Carmen an nak idején megbukott Mi viszont szí­vesen hallgattunk egy áriát az azófe méltán népszerű operából Némett Judit kitűnő tolmácsolásában. Uribt Lehár: Paganini c. operettjéből válasz­tott egy általunk kevésbé ismert, de annál hatásosabb dalt Végül Offenbach: Hoffmann meséi­ből énekelt részletet az Operaház kél kitűnősége. A közönség nagy tapssal jutalmazta az igényes műsort választó és azt ma­gas színvonalon megoldó énekesek teljesítményét A tetszésnyilvánítást Uribe és Németh Judit Rossini: Macs­kaduettjének szellemes, humoros előadásával köszönte meg. Zongorán kísért Péter Szabó Anikó zongoramű­vész. A nagy sikerű újévi koncert boldog hangulatot Ígért és adott LEMLE ZOLTÁN Tallózás paksi újságokban Francia tévé: nem ott, és nem akkor A tavalyi évet „A KÖZVÉLE­MÉNY”, a paksi Jámbor Pál Társa­ság közlönye II. évfolyamának 10. számával zárta, míg a város önkor­mányzatának lapja, a „PAKSI HÍR­NÖK” a II. évfolyam 24. számáig ju­tott el. Előbbi szokásos módon hű­séges jellegéhez, helytörténeti közlemény. Mivel az önkormányzat belső szervezete a hely történeté­hez tartozik, nagyon okosan közli az egyes munkabizottságok tagjai­nak névsorát is. Külön a pártállásu­kat, ami talán kevésbé fontos, hi­szen nem egyes pártok, hanem az egész város szolgálatára esküd­tek. Készül a paksi költői antológia, melynek lektorául nyugdíjas kollé­gánkat, Csányi László újságírót kérték fel. Lesz dolga elég, mert már eddig 108 vers érkezett be. Az „Ök is paksiak” rovat dr. Széles Klára idevalósi irodalomtörténész munkásságát mutatja be, részben a saját tollából. Rendkívül ízléses és a hasonló kiadványokat lefölöző színvonalú az éves naptár mellék­let, a Makovecz-féle templom épí­tésének fázisait bemutató 24 felvé­tellel együtt. Beregnyei Miklós munkája. Sajtótörténeti adalékok­kal és emlékirat-részlettel zárul az Eötvös József Alapítvány támoga­tásával megjelent „A KÖZVÉLE­MÉNY”. Ami a „PAKSI HÍRNÖK”-öt illeti, újság, majdnem a javából. Interjú a város utolsó vb-titkárával, Teller Ede látogatása (Gottvald kollégánk fotóival), önkormányzati hírek mel­lett a Családi Iroda hírei, a megyei közgyűlés tagjainak - és főleg vá­lasztásuk nehézségeinek - bemu­tatása. Ha valahol, úgy itt helyben nagyon fontos a nukleáris ismeret- terjesztés, amire a 6. oldalon Rósa Géza kerített immár hatodszor sort. Sor kerül a leendő múzeumra, de az Alpek István tulajdonában lévő telken előkerült - sejthetően kö­zépkori - falmaradványokra is. Al­pek Istvánnak jó lenne tudnia, hogy kevés várnia a múzeumi szakem­berek érkezését, akik remélhető­leg nemcsak ebből az írásból sze­reznek tudomást a jó fényképekkel is bemutatott romokról, hanem hív­ni is kell őket. „Végérvényesen el­pusztítania” tilos, törvénysértő. An­nál szebb felajánlása, miszerint: „Amennyiben a szakemberek hite­lesen megállapítják a falak erede­tét, ő anyagiakkal is hozzájárulna a helyreállítási munkák költségé­hez.” „Ecce homo!”, vagyis „íme, az ember!” mondják majd bizonyára: - velünk együtt. A 20 oldalas szám sok egyéb cikke mellett külön figyelmet érde­mel Katonáné Szalai Iréné, mely jó turisztikai ötleteket tartalmaz. (Ordas) Vagy szalagot pocsékol, vagy káromkodik az, aki a francia televí­ziókból távollétében akar fő mű­soridőben vagy azt követően vala­milyen programot videón megörö­kíteni, filmet felvenni: ezek a műso­rok legfeljebb véletlenül kezdőd­nek a meghirdetett időben, a mü- sorfegyelem általában nem tarto­zik az ismert szabályok közé a fran­cia televíziózásban. Kivételt az esti híradóműsorok képeznek, ezek kezdési idejét általában megtart­ják. S a helyzetet csak tovább bo­nyolítja, hogy a műsorújságok szá­mára sem feltétlenül tartozik az el­lenőrizendő kategóriába a meghir­detett műsorok hossza, hiszen elő­fordul, hogy sokéves, sokszor ját­szott filmek időtartamát is rosszul adják meg, s a videós átkozódhat, amikor kiderül, hogy a kétórásnak írt film két és negyed órán át tartott. Egyetlen hét statisztikájából gyűjtött össze erről adatokat a kö­zelmúltban a Le Párisién című lap. A „nyertes” november 26-tól de­cember 2-ig tartó héten az egyéb­ként kizárólag csak előre felvett műsorokat, főként régi amerikai té­véjátékokat és filmeket, videoklip- peket sugárzó adó, az M6 volt: ké­ső este a mindennap vetített folyta­tásos krimi, az éjszakai szolgálat a meghirdetetthez képest 36 perces késéssel kezdődött. 30 percet ké­sett a hét szombatján a TF1 termé­szettudományos magazinja, 22 percet hétfőn az Antenna-2 egy dokumentumfilmje - ez elviselhető, mert kevés közönségre, még keve­sebb videósra számíthatnak. De a két főadón a héten 17-18 perceket késett három - sokak ál­tal rögzítésre szánt - film, 16 percet az abszolút nézőcsúcsot elért két­részes film, az Operaház fantomja. A listában csupán az M6 adásának késése meglepetés, mert ez az idő viszonylag pontos - egyszerűen hanyagságról van szó: az előző film időtartamát pontatlanul jelezték a műsorújságnak. A többi adás ké­sése részben az elnyújtott híradó­műsorok, részben az „élő” show- müsorok elhúzódásának követ­kezménye. Az „élő” adás persze teljességgel ritka, a híradóktól elte­kintve, a francia televízióban: eze­ket a látványos showműsorokat is előre felveszik, csak egyszerűen a műsorvezetők és a szereplők egyáltalán nem törődnek a meg­szabott idővel - a vágóolló pedig ismeretlen fogalom: ha a műsor egyszer ennyire sikeredett, ennyi­ben fog lemenni... Hasonló a helyzet a híradókkal is, holott a legtöbb esetben semmi értelme nincs. Érthető, ha a híradó „élő” stúdióinterjúja túllép -, de hogy minek ezek után az előre el­készített forgatókönyv szerint nap­hoz nem kötött, sokszor igencsak érdektelen anyagokat is leadni, azt nehéz megmagyarázni. Vannak, persze kivételek is. Az egyik rendkívül népszerű műsor, a legnépszerűbbnek számító Phi­lippe Dechavanne „talkshowja”, a Ciel, mon mardi keddenként min­dig egyenes adásban kerül műsor­ra, s itt gyakran történnek valóban váratlan dolgok: volt már nyíltszíni pofozkodás a vitázó felek között, volt úgy, hogy tüntetők zavarták meg az adást - egyszóval itt még csak érthető a csúszás, s ez nem is olyan dühítő, mert ezt a késő esti programot már eleve kevéssé né­zett adások követik. De előre felvett showműsorban a tíz-tizenöt per­ces túllépés sok ország televíziójá­ban megengedhetetlen lenne, a híradós műsoridő túllépése pedig csak igen kevés esetben indokolt - Franciaországbafi mégis rendsze­res. A főbűnös az ügyben mégsem mindig a műsorvezető, a híradó ve­zetőjének, rendezőjének figyel­metlensége, hanem az üzlet, a hir­detés. Ennek ideje ugyanis teljes­séggel változó, attól függ, egy-egy műsorra mennyi hirdető jelentke­zik. Az Egyesült Államok televíziói­ban ez ismeretlen fogalom: ott a hirdetések idejét az állami szabá­lyozás pontosan meghatározza, szó sem lehet arról, hogy a mond­juk kétperces hirdetési ciklusra négy percnek megfelelő anyagot vegyenek fel. Franciaországban ez a fajta szabályozás a jelek szerint ismeretlen: ha aznapra jól nézett műsor várható, s erre többnek ígérkezik a hirdetési bevétel, akkor isten neki: duplájára növelik az időt, s legfeljebb csúsznak a műso­rok. A Le Párisién kétoldalas dühön­gése nem volt hiábavaló, nem ma­radt falra hányt borsó. Haladékta­lanul jelentkezett a legnézettebb francia csatorna, a TF-1 igazgató­sága és ígéretet tett a hiba kiküszö­bölésére. Arról persze, szó sincs, hogy például a híradó túllépését meggátolnák, vagy a fő műsorok előtti hirdetésekre szánt időt tarta­nák meg pontosan. Nem: az igaz­gatóság arra tett ígéretet, hogy esti fő műsorait az eddig szokásos 20.40 perc helyett 20.50 percre hirdeti meg ezentúl a műsorújsá­gokban... KIS CSABA (Párizs) A Romhányi Építési Kerámiagyár az új évben is régi áron kínálja falicsempéit 15x15, 15x20, 20x25 cm méretben, padlólapjait 15x15, 20x30 cm méretben és a falra-padlóra, külső-belső tér burkolására egyaránt alkalmas, számtalan színben kapható, a vásárlók körében nagy sikert aratott fagyálló mozaik burkolólapjait 10x10 cm méretben Romhányban. Mintaboltunk Romhány, Felszabadulás u. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents