Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-05 / 207. szám

1990. december 5. Kisvállalkozók oldala NÉPÚJSÁG 5 Vállalkozás, piac, tőzsde, privatizáció, érdekvédelem, adózás A kézműves kör kiállítása Mennyi kell egy farm indításához? Farkas Zsuzsanna szekszárdi keramikus néhány alkotása A Szekszárd és Környéke Általános Ipartestületen belül nemrég megalakult kézmű­ves kör állandó kiállítást nyitott a múlt héten Szekszárdon, a Mikes utcai székházban. A későbbiekben folyamatosan bővíteni szerenék a kiállítás anyagát, illetve rendszere­sen váltják egymást a kiállító kézművesek és bemutatásra szánt portékáik. Üzleti szempontból is fontos ez a lehetőség, hiszen akár a hazai kereskedők, akár a külföldi partnerek együtt láthatják itt a kézműves iparosok legszebb termékeit. Felhívás Több mint egy hónapja immár, hogy szerdánként rendszeresen jelentkezünk a kisvállalkozói oldallal, amelyben első­sorban az egyre növekvő létszámú vállal­kozói rétegnek szeretnénk érdekes ol­vasmányt nyújtani, hasznos tapasztala­tokat közvetíteni, esetleg információkkal segíteni az eligazodást. A hatékonyság­hoz visszajelzésekre is szükségünk van, ezért kérjük, írják meg vállalkozói tapasz­talataikat, problémáikat és természete­sen sikereiket is. Ha nehézségeik támad­nak, forduljanak hozzánk, megpróbálunk segíteni. Hívhatnak bennünket telefonon is, a 16-221-es számon. Várja jelentkezésüket az oldal szer- kesztője: ÁRKI ATTILA A privát profit reményében Akarja tudni mi lesz?! Bonyhádon beindul a „Stoll-művek” A Völgység fejlődési dinamikáját messze évtizedekre visszamenően is je­lentős mértékben befolyásolták a kisipa­rosok, magánkereskedők - mai gyűjtő­nevükön: a vállalkozók. Ma újfent erő­södni látszik ez a réteg, vállalkozó kedve töretlen, kitartása tiszteletre méltó, s megújulási szándéka mögött több eset­ben is úgy tűnik, kiváló üzleti stratégia húzódik. Járjunk néhány új, induló, vagy éppen bővülő beruházás után, s tegyük fel azokat a kérdéseket, melyekről város­szerte hol csak suttognak, hol szinte in­dulatokat korbácsolóan terjesztenek rémhíreket. Az ország egyik ütőere, a 6-os számú főút mellett, Bonyhádon hosszú évek ha­lotti csendjét követően egyszerre mintha nagyüzem indult volna be. AzÁfor, hallva ilyen-olyan híreszteléseket benzinkút- épitésről, végre javított szolgáltatása színvonalán, és a féltető felszerelésével legalább észrevehetővé tette kútját. Mert arról hallani, hogy Stoll László bonyhádi autóalkatrész-kereskedő épít ott autó­szalont, de lesz benzinkút is, meg étte­rem és panzió; szóval nagy a csinnadrat­ta. Nem is egyedül épít, hanem Rittinger Mártonnal közösen... vagyis sok a szóbe­széd. Ki épít, mit épít, mennyiért épít, miért épít...?! Ugye önök is ilyesmiket kérdeznének? A feltett kérdésekre Stoll László vála­szolt, azt is mondhatnám, majdhogynem örült a megszólalási lehetőségnek, mert így minden fölösleges izgalomtól mente­sen mondhat el mindent az autóbázisról és terveiről.- A volt városi tanács pályázatot irt ki a 6-os út melletti telek hasznosítására. Pá­lyázó több is volt, de a versenytárgyalás­ra már csak ketten mentünk el Rittinger Mártonnal. így jött össze a StolKRittinger duó. A telket háromnegyed-egynegyed arányban vettük meg, hiszen nekem a terveimhez nagyobb területre van szük­ségem. Együtt terveztettük meg az épüle­tet is, aminek az építkezési munkáit stíl­szerűen szintén vállalkozóknak adtuk ki kivitelezésre. A kétszintes, plusz tetőtér- beépítéses épületben az alsó szinten au­tószalont alakítunk ki, autós- és motoros­bolttal együtt. A másik fele értelemsze­rűen étterem, vendéglő lesz és Rittinger Márton panziót is üzemeltet majd itt. Szóval ha beindul a „Stoll-művek”, lesz autószalon, autós- és motorosbolt, az emeleti részen kiadó helyiségek, akár üzletnek, akár irodának alkalmasan ki­alakítva. Udvartartása nincsen ugyan Stoll Lászlónak, de vannak munkatársai, al­kalmazottai. Nincsenek tízesével ingatla­nai sem Bonyhádon, csupán Bátaszéken van még egy autósboltja, azt is bérli. Még nem vette meg a vasipari autójavító rész­leget sem, és az építkezés is világbanki hitelkonstrukcióból indult útjára. A két­szer ötmilliót két év türelmi időt követően vissza kell kamataival együtt fizetni. De mint vállalkozó, azt tartja szem előtt, hogy befektetés nélkül nincs profit, először adni kell, s csak utána elvenni. S ha még egyszer visszatérhetünk a „vasiparis” kapcsolatára, az annyi, hogy bérli a rak­tárt tőlük, és ellátja a szervizt alkat­résszel, míg a szerviztől átvállalt készletet is havi törlesztéssel rendezi. Munkahe­lyeket teremtett, belevágott egy ma még új területbe is (lásd autószalon), s ben­nünket tekint potenciális vásárlóerőnek. Nyílt titok, hogy ami itt elhangzott, ezek után nem is titok. Nem más ez, mint egy hétköznapi vállalkozás, az építkezések­nél már jól megszokott anyaghiánnyal, kockázatvállalással, s benne persze egy­fajta nyerési lehetőséggel. De mi másért is csinálná mindezt egy mai vállalkozó?! Privát profitért. S, ha ennek mértéke tisz­tességes, mi vevők majd megfizetjük. Ha nem... SZABÓ SÁNDOR Gépnézöben az OMÉK-en. A legegyszerűbb masinák is százezrekbe kerülnek. Fotó: Gottvald Károly Felröppennek időnként hírek, javasla­tok arra vonatkozóan, hogy hajléktalano­kat, állami gondozottakat terveznek lete­lepíteni elhagyott tanyákon, falusi házak­ban, ahol az illetők mezőgazdasági kis­termeléssel foglalkoznának, sertést, ba­romfit tartanának. Az ötlet kézenfekvő, ám felvet egy kér­dést: mennyibe is kerül egy olyan mező- gazdasági kisüzem beindítása, amely képes eltartani egy egész családot, vagy akár egy személyt tisztességes módon? Először is igen nehezen képzelhető el, hogy az állami gondozott, a városi hajlék­talan azonnal lakható állapotban levő házhoz jut egy tanyán, vagy egy falun. Fi­zetni nyilván nem tud érte, tehát valaki­nek finanszírozni kell a telek, a nyilván ro­mos ház árát. Ha ez megvan, akkor hely­re kell a házat, a környékét állítani. Ez sem megy ingyen, egy rossz állapotban levő ház felújítása, lakhatóvá tétele több százezer forint. Ha ezt is sikerült megol­dani, akkor jöhet a következő lépés. Helyreállítani, vagy újonnan létesíteni az állattartás létesítményeit. Ólak építése, benne etetővályú, a vízellátás megoldá­sa, betonozott vagy kitéglázott kifutó (aki enélkül képzeli, az majd nézze meg az eredményt!), kerítés, stb. Amig mindez elkészül finanszírozni kell a hajléktalan, vagy az állami gondozott életét, akinek enni, inni, tisztálkodni, villanyt fizetni kell, s persze ősztől tavaszig fűteni. Ha mindez megvan, lehet elindulni. Megvenni a malacot, a naposcsirkét, hozzá azonnal a tápot, ami bizony ma már nem olcsó mulatság. Az állattartás­hoz bizonyos szakértelem, tapasztalat is kell, ezt az tudja igazán, aki évtizedek óta foglalkozik vele. Tételezzük föl, hogy mindezzel rendelkezik a mi állami gon­dozottunk, vagy a hajléktalanunk. Kizárólag vásárolt takarmányra, tápra alapozni a mezőgazdasági kistermelést a jelenlegi árviszonyok mellett csak gazda­sági öngyilkosság lehet. Arról az esetről van szó, amikor valaki ebből akar megél­ni hosszú távon keresztül, tehát nem csu­pán a jövedelmét akarja kiegészíteni kis­termeléssel. A takarmány egy részét, így a szemes kukoricát tehát magának kell megtermel­ni. Ehhez már megfelelő nagyságú földet kell venni vagy bérelni. Legalább tíz hek­tárt! A föld műveléséhez eszközök kelle- * nek, és persze egy ilyen termelő nem le­het meg megfelelő szállítóeszköz nél­kül. Mezőgazdasági kistermelésről vari szó még mindig, farmszerű gazdálkodást ugyanis húsz hektár alatt el sem lehet kezdeni ma már. Tíz hektár föld állatte­nyésztéssel összekapcsolva, kemény munkára alapozva talán tisztességes, át­lagos életnívót biztosíthat (az átlagost jóval meghaladó munkabefektetéssel!), de arra nem alkalmas, hogy megfelelő akkumulációt biztosítson egy nyugati ér­telemben vett farm kialakításához, tech­nikai felszereléséhez. Egy tízhektáros gazdaság kialakítása, ha már megvan a lakóház, körülbelül négymillió, de lehet hogy inkább ötmillió forintba kerül. Ne felejtsük el, hogy a nagyüzembe integrált háztáji kistermelés a nagyüzem nagyon is konkrét segítsége nélkül nem lenne életképes. Itt most olyan gazdaság létesítéséről van szó, amely teljesen a saját lábán akar megáll­ni. Természetesen létezik hitel is, ám ilyen kamatláb mellett a mezőgazdaságban szinte lehetetlen olyan új beruházást in­dítani, amelynek tőkearányos hozadéka meghaladná a banki kamatlábat. Márpe­dig a kamatábat legalább 10 százalék- ponttal kellene meghaladnia a nyereség- rátának, hogy egyáltalán érdemes le­gyen elkezdeni. Ez a tíz százalék még mindig messze elmarad az infláció üte­métől, vagyis elvileg a pénzt érdemesebb lenne értékpapírba fektetni, vagy bankba tenni, de mi most abból indulunk ki, hogy egy új életforma megteremtése csábítja a befektetőt, és nem annyira a várható haszon. Mindezek után kérdés az, hogy ki fogja megfinanszírozni a városi hajléktalanok­nak, az állami gondozottaknak fejenként azt a 4-6 millió forintot, amivel egyáltalán el lehet indulni? Most pedig bővítsük a kört, kiterjesztve általában azokra, akik saját egzisztenciát kívánnak mezőgazdasági magánterme­lésre alapozni. i Mint említettem, húsz hektár alatt far­mot csinálni Magyarországon nem lehet. Ennek egyszerű okai vannak: az árviszo­nyok nálunk mások, mint Nyugaton. Nálunk ugyanannyi mezőgazdasági termékért fele-harmadannyi ipari esz­közt tud vásárolni az agrártermelő, minta Lajtán túl. Ezért ezt a húsz hektárt is csu­pán valamiféle abszolút kezdési mini­mumként lehet felfogni, és inkább a negyven-ötven hektáros farmok tekint­hetők hosszú távon életképesnek, a me­zőgazdasági tömegáru-termelésben. Ezek beruházási igénye már több tíz- milió forint. Ha a termelőszövetkezeteket felosztjuk, nem jut tíz hektár sem egy em­berre. Másrészt miként osztjuk föl az is­tállót, a sertéstelepet, az irodaházakat, gépeket, berendezéseket? Maradjunk tehát annyiban, hogy szép dolog a farmerromantika, az önálló, senki által sem korlátozott, szuverén ma­gánember (amiből persze egy szó sem igaz), ám a valóság talajára vissza­huppanva csak azt látjuk, hogy a nagy­üzemi mezőgazdaságnak Magyarorszá­gon nincs alternatívája. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem üzemelhetnek hazánkban a jövőben prosperáló, tőkeerős magánfarmok, okos (és szerencsés!) vállalkozók kezé­ben, ám az biztos, hogy agrártermelé­sünk alapja nem ez a forma lesz. A nagyüzem keretei között kell keres­nünk az egyéni vállalkozókedv kibonta­kozását, az egészséges tulajdonviszo­nyok kialakítását; és persze az agrárága­zat környezeti feltételrendszerét is gyö­keresen át kell alakítanunk. Amíg nem késő! GAZDAG LÁSZLÓ Jogszabályfigyelő- 61/1990. (X. 1.) kormányrendelet. Az ex­port-import tevékenységet végző vállalkozók figyelmét hívja fel az egyes nemzetközileg el­lenőrzött termékek és technológiák forgal­mazásának engedélyezésére. (Magyar Köz­löny 97. sz.)- 64/1990. (X. 9.) kormányrendelet. A ház­tartási tüzelőolaj forgalmazásáról szól, és ti ltja az üzemanyagkénti felhasználását. (Magyar Közlöny 100. sz.)- 65/1990. (X. 9.) kormányrendelet. A gáz­energia felhasználásának engedélyezéséről szól és mindazok számára fontos az ismerete, akik tevékenységüket földgáz vagy propán­bután gáz felhasználásával végzik. A földgáz 600 köbméter/óra, a probán-bután gáz 5 t/év igény esetén a fogyasztás engedélyköteles. (Magyar Közlöny 100. sz.)- Az 1989. évi Ll. törvény végrehajtására ki­adott 29/1990. (Vili. 17.) kormányrendelettel módosított 151/1989. (XII. 28.) MT rendelet a fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés kulcsairól, tételeiről egységes szerkezetben, további módosítás 74/1990. (X. 30.) kormány- rendelettel. (Magyar Közlöny 106. szám, Pénzügyi Közlöny 15. szám.)- A 22/1982. (XI. 26.) IpM sz. rendelet ha­tályban van. A rendelet mellékletében meg­határozott szakmát gyakorló iparosok, vállal­kozók részére a munkavédelmi vizsga letéte­le, illetve ismétléselPOSZ-tagságtól függetle­nül kötelező. Atűzvédelmi szakvizsga-kötele­zettség is a tűzveszélyes tevékenységet vég­zők részére változatlanul fennáll. Tőzsdeszótár diverzifikáció: a vállalkozáspolitikában: a termelési és szolgáltatási program tuda­tos kibővítése; a tőzsdenyelvben: a kockázat megosztása azáltal, hogy a befektető kü­lönböző értékpapírokba invesztál. dolgozói részvények: egy rt. saját részvényei, amelyeket a vállalat dolgozói (több­nyire előnyösebb árfolyamon) vásárolnak meg. Ezeket a részvényeket általában tilos továbbadni. dollárparitás: egy valutának a dollárhoz viszonyított váltási árfolyama. dologi betét, vagy apport: vagyontárgyak vagy jogok formájában nyújtott hozzájá­rulás egy vállalkozás, például részvénytársaság alapításához. dologi osztalék: olyan osztalék, amelyet nem készpénzben, hanem valamilyen do­logi szolgáltatás formájában fizetnek ki. Dow Jones-index: a legrégibb és legismertebb részvényindex. 1897 óta számítja ki a New York-i Dow Jones and Co. Kiadóház (ma a The Wall Street Journal). Korábban 20, ma 30 vezető amerikai iparvállalat részvényeit tartalmazza. dömping: (ang.: to dup=áron alul kínálni) a piac a kialakult árszínvonal alatt kínált nagy mennyiségű külföldi áruval. ECU: az European Currency Unit (ang.: európai fizetési egység) rövidítése. A köl­csönügyleteknél értékstabilizálóként alkalmazzák. (Jelenlegi árfolyama: 1 ECU = 1,25 dollár.) elővételi árfolyam: az az árfolyam, amelyen az elővételi joggal rendelkező megve­heti a részvényeket. elővételi jog: a részvényes joga, hogy tőkeemeléskor addigi részesedése arányá­ban új részvényeket jegyezhessen, azaz vásárolhasson. Az elővételi jogokkal szintén kereskednek a tőzsdén, többnyire az elővételi határidő lejárati hetének utolsó három napján. első jegyzés: a) az első árfolyam egy értékpapír kibocsátásakor, b) nyitó árfolyam, azaz változó árfolyamjegyzés esetén a tőzsdenap első árfolyama.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents