Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-05 / 207. szám

1990. december 5.-------------------------------------------f 2 NÉPÚJSÁG Parlamenti jegyzet Rossz a fűtés, fázik a Ház És éhensem akar maradni, ha úgy, mint hétfőn a késő esti órákig húzódik az országgyűlési munka. A reklamáció jogos, azazhogy, csak félig. A szigo­ráról nevezetes elnök megnyugtatja a még csak kis böjtökhöz sem szokott honatyákat, hogy a jövőben a büfé nem fog bezárni, amíg tart az ülés, majd közli a hőmérsékletellenőrzés eredményét: húsz fok fölött van néhány tizeddel a hőmérséklet, tehát a távfűtésre vontkozó előírásoknak megfelélő. Fá- zásnak helye nincs! Különben is, fölöttébb forró napok elé néz a T. Ház az ország népével egyetemben - mondja erre aki a rádió mellett és a televízió előtt ül és szenvedő alanya a törvényhozók munkájának. S aki ez ideig sem tudta megfejteni azt a titkot, hogy hová lett ama lángoló honszerelem, ami az év tavaszán uralta a Házat? Ha az még most is olyan fennen lo­bogna, egy-egy ülésnap nem azzal kezdődne, hogy fűtsenek jobban, de azzal se, hogy érdemes legyen az ülésnap túlóráiban a büfében tartózkod­ni inkább, mint idebent. Már akkor persze, ha a büfé nem húzza le a rolót. Mondhat akárki, amit akar. Rátermettebb parla­mentünk már nem is lehetne. Tudja a dolgát. Ha részlegesen is, de kivívja a neki jót. Megnyugszik, hogy fázni nincs oka. Sikert is elkönyvel, mert a kor­mány jóvoltából rétesként elnyúló feladatait nem korgó gyomorral kell ellátnia. Hogy nemcsak a honszerelem nem működik benne? Istenem, ve­szélyérzete sincs átlátni, hogy mi következik abból, ha mondjuk országosan bezár a létbiztonság nagy büféje...- li ­Szovjet katonák A Kaukázuson túl, a forró pontokon Grigorij Krivosejev vezérezredes, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöké­nek helyettese közölte a TASZSZ tudósí­tójával, hogy Dmitrij Jazov marsall, szov­jet védelmi miniszter rendelete alapján a kaukázusontúli csapategységeket az or­szág más régióiból önkéntes alapon to­borzott sorállományú katonákkal fogják feltölteni. Krivosejev a döntést azzal indokolta, hogy a terület nemzetiségi viszályai kö­vetkeztében nehézségek merültek fel az ott állomásozó haderő utánpótlásában. „A szolgálat a Kaukázusontúl gyakran életveszéllyel jár” - hangsúlyozta a vezé­rezredes. Krivosejev véleménye szerint ez a helyzet azért állhatott elő, mert bizonyos körök szándékosan szítják a hadsereg­ellenes hangulatot, gyakori a hivatásos katonák sértegetése, sőt bántalmazása. - Ebben a helyzetben a hadsereg he­lyeslésével találkozott a védelmi minisz­ter kijelentése, miszerint a fegyveres erők minden szükséges intézkedést megtesznek - beleértve a fegyverhasz­nálatot is - önmaguk védelmében - han­goztatta a vezérezredes. A szovjet védelmi minisztérium el akar­ja érni a minisztertanácsnál, hogy külön­féle anyagi kedvezményekben részesül­jenek azok a tisztek, zászlósok, őrmeste­rek és sorkatonák, akik a Kaukázosontúl „forró” pontjain teljesítenek szolgálatot. Jeszenszky Géza Thaiföldén Maha Vadzsiralongkorn, herceg, thai trónörökös hétfőn fogadta a Bangkok­ban tartózkodó Jeszenszky Géza kül­ügyminisztert. A trónörökös felidézve magyarországi látogatásának kellemes emlékeit, és személyes támogatásáról biztosította a magyar-thai kapcsolatok fejlesztését célzó erőfeszítéseket. Szubin Pinkáján thaiföldi külügymi­niszterrel Jeszenszky Géza áttekintette a nemzetközi kérdések széles körét, majd részletes eszmecserét folytattak a kétol­dalú kapcsolatokról. Egyetértettek ab­ban, hogy felgyorsítják a beruházásvé­delmi törvény előkészületeit, rövidesen aláírják a diplomáciai és külügyi szolgá­lati útlevelek vízummentességéröl szóló megállapodást. A két ország vízumköny- nyitésekre törekszik a turistaúttpveleket illetően is. Jeszenszky Gézának ugyancsak hétfőn Phongyod Chittawera miniszterhelyettes­sel, majd Jia Kökphol ügyvezető kereske­delmi miniszterrel folytatott megbeszélé­sén elsősorban a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről volt a szó. Egyetértettek a gazdasági vegyesbizottság mielőbbi ösz- szehívásának szükségességében. Je­szenszky Géza szorgalmazta a thai keres­kedelmi miniszter jövő évre tervezett ma­gyarországi látogatását. Iraki szállodaszámla Irak háromszázezer dollárt követel Nagy-Britanniától azért, mert szeptember óta egy bagdadi luxusszállodában tartanak fogva 19 brit férfit - közölték a londoni külügyminisztériumban. Az illetők Szaddám Húszéin új palotájának építésén dolgoztak, de szerződésük lejártával, az öbölbeli válság miatt az irakiak nem engedték őket hazatérni. Egy külügyminisztériumi szóvivő - a britek jó humorérzékéről tanúskodva - kö­zölte; hogy a bagdadi brit nagykövetség természetesen ki fogja egyenlíteni honfi­társai szállodaszámláját, ám ezt a britek (iraki) munkaadóitól próbálják majd be­hajtani. TIT-klub A holocaustról - a pécsi szimpózium nyomán Kínai pártvezetők kubikos­munkán Hétfőn este a kínai tévéhíradó első tu­dósításában azt lehetett látni, hogy a KKP KB PB állandó bizottságának tagjai, köz­tük Csiang Cö-min pártfőtitkár, Li Peng miniszterelnök, Li Zsuj-huan ideológiai főnök és Szung Ping, a személyzeti ügyek kérlelhetetlen felelőse nehéz, agyagos földet lapátol egy jókora talics­kába. Peking egyik elővárosában, Csangpingban vettek részt a Hszintien folyó szabályozási munkálataiban. A konzervatív vezetök nyomására a 8. öt­éves tervben (1991-95) elsődleges sze­repet kap a mezőgazdaság fejlesztése, a puszta létfenntartás belső erőforrások­ból való biztosítása. A fizikai munkában való jelképes rész­vétel után Li Peng és Csang Co-min sza­badon elmondott beszédben lelkesítette a folyószabályozáson és az ivóvizmegőr- zésen országszerte munkálkodó parasz­tokat, kádereket és katonákat. Csiang rá­mutatott: Kínában rekordtermés volt az idén, de a különböző szinteken dolgozó kádereknek és a széles néptömegeknek sosem szabad elfelejteniük, hogy a me­zőgazdaság a népgazdaság alapja. Li Peng arra hívta föl a figyelmet, hogy Kína a világ megművelhető földterületének 7 százalékával táplálja az emberiség 22 százalékát. (Folytatás az 1. oldalról.) a tudatban. Úgy gondoljuk, hogy ez nem zsidó belügy, nem az üldözöttek dolga nyil­vántartani, hanem az egész nemzetnek, mert a nemzet történelmének egy része. Másrészt tudományosan igyekeztünk ezt a témát megközelíteni, magunk részéről mint irodalomtörténeti tanszék, az irodalomhoz kapcsolódóan, gyakorlatilag az esemény tükröződését dolgoztuk fel a tudatban, ille­tőleg annak egy részletét.- Ön foglalkozik az antiszemitizmus kér­désével is. Eszmefuttatásában eljut egé­szen a mostani időkig?- Nem óhajtok ezzel - ha csak nem kér­deznek valamit - különösebben foglalkoz­ni. Az antiszemitizmus olyan rákfenéje a történelemnek, amit jobb lenne elfelejteni. Jobb lenne nem foglalkozni vele. A pécsi konferenciánkkal párhuzamosan indult az a bizonyos, Csoóri Sándornak egy monda­tába belekötő vitasorozat, amit aztán, me­rem remélni, hogy ez a nagy, nemzeti tor­laszépítés egy kicsit mintha elsodort vol­na... Én úgy érzem, hogy fontosabb dolgok összefogták a nemzetet, és inkább erre összpontosítunk, mint olyan ellentétek éle­zésére, amelyeket inkább el kellene felejte­nünk.- És a kérdés nehezebbik része?- Mielőtt Szekszárdra jöttem volna, föl­hívtam telefonon Csengeri Imrét New York­ban, hogy mondjam el neki: nem tudtuk le a pécsi kezdeményezést azzal, hogy volt egy Jobb volna elfelejteni... konferencia, egy kiállítás, egy hét, amíg a résztvevők jól érezték magukat a folytatás­hoz hozzá tartozik a szekszárdi ankét is er­ről a témáról. Nagyon örült, üdvözletét küldi a TIT-klub hallgatóságának, és várja a kéz­iratot, amit most szerkesztünk. Eltérően az eredeti elképzeléstől, nem két külön kötetet tervezünk, egyet magyarul, egyet angolul, hanem úgy adjuk közre az anyagot egyet­len kötetben, ahogyan az elhangzott ere­detiben, angolul vagy magyarul. Reméljük, hogy karácsonyra teljes lesz a kézirat. Lejegyezte: DOMOKOS ESZTER Megszületett a kárpótlási törvényjavaslat A felső határ: ötmillió forint és értékpapírt adnak A földet aranykoronában mérik * (Folytatás az 1. oldalról.) reprivatizálásának, illetve „egyszerű” priva­tizációjának hívei csaptak össze. A most beterjesztett törvényjavaslat - amelyet az igazságügyminiszter reményei szerint még az idén elfogad az Országgyű­lés mindazokra a természetes szemé­lyekre kiterjed, akinek tulajdonát 1949. jú­nius 8-a, a diktatórikus alapokon szervező­dött parlament összeülése után érte sére­lem. A törvényjavaslat melléklete tételesen felsorolja azt a - 1949-től 1971-ig bezáró­lag megalkotott -16 jogszabályt, amelynek alkalmazása a tulajdoni sérelmek forrása lett. A sérelmek orvoslásának módja az ál­lami tulajdon privatizációját ösztönző kár­pótlás. Ennek lényege, hogy a sérelmet szenve­dett tulajdonosoknak - akik kárukról meg­felelő dokumentumokat, bizonyítékokat kötelesek szolgáltatni - úgynevezett kár­pótlási jegyet állítanak ki egy meglehető­sen bonyolult, a sávos degresszivitás elvé­re épülő számítási rend alapján. (A kárpót­lás mértékének felső határa tulajdoni tár­gyanként és személyenként 5 millió forint.) A kárpótlási jegy valójában egy bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegé­nek megfelelő, az állammal szemben fenn­álló követelést névértéken megtestesítő ér­tékpapír. Ezt a speciális értékpapírt a tulaj­donos az állami tulajdon privatizációja so­rán értékesítendő vagyontárgyak, részvé­nyek, üzletrészek megvásárlására hasz­nálhatja. A törvényjavaslat megpróbálja kezelni azt az eshetőséget is, hogy a nagy tömeg­ben megjelenő értékpapírok elértéktele­nedhetnek. Ezért fékeket épít forgalmazá­sukba. így például a kormány - az Állami Vagyonügynökség javaslatára - jogot kap­na arra, hogy a kibocsátást követő öt éven belül évente legfeljebb 6 hónapra felfüg­gessze a jegyek vásárlási célú felhaszná­lását. Az Országgyűlés ezzel párhuzamosan évente, a vagyonpolitikai irányelvek kereté­ben meghatározza az értékesítendő állami vagyon értékének azon legkisebb és leg­nagyobb hányadát, amelyért ellenérték­ként kárpótlási jegy elfogadható. A termőföld esetében a kártérítés számí­táskulcsának alapja az úgynevezett arany­korona érték. A jogszabályjavaslat szerint a föld után járó kárpótlás összegéből le kell vonni azokat a térítéseket - például a meg­váltási árat -, amelyben az egykori tulajdo­nos részesült termőföldje után. Egyéb vo­natkozásban gyakorlatilag nincs különb­ség az egyes tulajdonformák után járó kárpótlás rendjében. Fontos intézkedése a törvényjavaslatnak, hogy az egyes tulaj­donformák kárpótlása konvertálható: a föl­dért kapott értékpapírok az ipar privatizá­ciójában is felhasználhatóak, és viszont. A kárpótlási eljárás tervezett rendje erő­teljesen érinti a termelőszövetkezeteket is. A törvényjavaslat szerint ugyanis a kárpót­lásra jogosult földek után járó térítés ősz- szegét az érintett termelőszövetkezetre, illetve jogutódjára terhelik. A szövetkezet a ráterhelt összeg után a jegybanki alapka­matlábnak megfelelő kamatot fizet, és a rá­terhelt összeget legfeljebb öt év alatt köte­les megfizetni. (Ugyanakkor a szövetkeze­tek a birtokukba jutott kárpótlási jegyekkel is törleszthetik ezen adósságaikat.) Ezzel együtt a föld utáni kárpótlás naturális for­mája is lehetséges lesz. A törvényjavaslat ugyanis kimondja: ha a szövetkezet közös használatában állami tulajdonban lévő föld van, akkor legfeljebb az állami tulajdoni részarány mértékéig, a kárpótlási jegy elle­nében, köteles a feltüntetett aranykorona értéknek megfelelő termőföldet a kárpót­lást ilyen módon igénylők tulajdonába adni. A törvényjavaslat - a kormány elkép­zelése szerint - 1991. január 1 -jén lépne hatályba. Az igénylők ettől számítva három hónapon belül jelenthetnék be kárpótlási igényeiket; jogosultságukat e határidő után elvesztenék. Isaac Deutscher: Sztálin (3.) Ha nagy késéssel is, de a magyar olva­sók is kézbe vehetik a politikus-történész immár klasszikusnak számító művét a diktátorról. Az Európa Kiadó gondozásá­ban megjelenő életrajz néhány különö­sen érdekes epizódját folytatásokban ismertetjük lapunkban. Lenin kezéből kicsúszik a gyeplő Kevés fontos történelmi esemény olyan észrevétlen, s tűnik annyira jelen­téktelennek a kortársak szemében, mint az, ahogy még Lenin életében Sztálin megdöbbentően nagy hatalmat halmo­zott fel a saját kezében. Két évvel a pol­gárháború után az orosz társadalom va­lójában már Sztálin vezetése alatt állt anélkül, hogy ismerte volna a vezér ne­vét. Énnél is furcsább, hogy éppen a rivá­lisai szavazták meg, s juttatták minden egyes hatalmi posztjára. Ezekkel a riváli­saival később komor drámákban mérte össze az erejét. De a harc csak azután kezdődött, hogy ő már keményen megra­gadta a hatalom gépezetének minden karját, ellenfelei pedig, felocsúdván, meg próbálták kimozdítani uralkodó pozíció­jából. S akkor rájöttek, hogy Sztálin már mozdíthatatlan. A közvetlenül a polgárháború után ál­tala betöltött posztok közül három döntő jelentőségű volt: egyszerre volt nemzeti­ségi népbiztos, a Munkás-Paraszt Fel­ügyelet vezetője és a Politikai Bizottság tagja. Nemzetiségi népbiztosként az Orosz- Szovjet Föderatív Szocialista Köztársa­ság - ez volt a régi Oroszország helyén létrejött állam neve - lakosságának csaknem a fele az ő hatáskörébe tarto­zott. Az állam száznegyvenmillió polgárá­ból hatvanötmillió nem orosz nemzetisé­gű volt. A civilizáció minden elképzelhető szintjének voltak képviselői, az ukránok majdhogynem európai életmódjától kezdve huszonötmillió türkmén pásztor primitiv törzsi társadalmáig. A beloru­szok, a kirgizek, üzbégek, azerbajdzsá­nok, tatárok, örmények, grúzok, tadzsi- kok, burjátok, jakutok és egy sereg más nép, amelyeknek aligha van angol neve, a törzsi közösségtől a modern társadalo­mig vezető út valamelyik állomásán vol­tak. A bolsevikok lelkesen igyekeztek megnyerni mindezeket a nemzetisége­ket, s kitörölni emlékezetükből a cári el­nyomást, s ezért mindannyinak felaján­lották az autonómiát és az önkormányza­tot. Kevés olyan nemzetiség akadt köz­tük, amelynek lett volna bármiféle nem­zeti öntudata. S még kevesebb olyan, amely eljutott az önkormányzathoz szük­séges minimális műveltségi szintre. Ügyeik intézésében rászorultak a külső segítségre, vagyis a Nemzetiségi Nép­biztosságra. Legtöbbjük számára a kom­munizmus elméleti kérdései ugyanolyan távoliak voltak, mint Einstein relativitásel­mélete a bokharai kánoknak. Számukra a forradalom azt jelentette, hogy primitív közösségeik megszabadultak az emírek, kánok és mullahok uralmától, s egy lé­péssel közelebb kerültek Európához. Ukrajnát leszámítva, amelyet Hrisz- tyian Rakovszkijjal az élén egy független­ségre törekvő kormány vezetett, a Nem­zetiségi Népbiztosság hatáskörébe főként Oroszország óriási, mozdulatlan keleti szárnya tartozott. A legtöbb bolse­vik vezető felnőtt életének nagy részét Nyugat-Európában töltötte, s így egyikük sem volt annyira alkalmas ennek a nép­biztosságnak a vezetésére, mint Sztálin. Senki sem ismerte nála jobban a keleti népek szokásait és hagyományait. S ugyanígy senki sem ismerte ki magát jobban „politikájuk” fortélyaiban, ame­lyek közt feudális vérbosszú és keleti cselszövés keveredett azzal az őszinte törekvéssel, hogy belépjenek a modern civilizációba. Sztálinban a türelem, a pat­riarkális határozottság és az alattomos ravaszság éppen olyan arányban keve­redett, amilyenre szükség volt. A Politikai Bizottság megbízott benne, és nem za­varta munkáját. Minden ellenállás nélkül változtatta te­hát első saját birodalmává az ország ázsiai és félázsiai perifériáját. Közvetle­nül a forradalom után, amikor a nemzet vezetői Oroszország európai részének nyughatatlan, radikális városaiban - fő­ként Péterváron és Moszkvában - érez­ték otthon magukat, alig érződött a peri-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents