Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-31 / 227. szám

2 - TOLNATÁJ 1990. december 30. ___________________A belső béke boldogsága___________________ I dőbontás gondban-örömben... Év végi beszélgetés Mayer Mihály pécsi megyés püspökkel- Ha megengedi püspök úr, szeretném olvasóink örömére önnel beszélgetve elbúcsúztat­ni az óesztendőt, köszönteni az újat. Mi minden történt az elmúlt évben személyesen önnel, mi változott meg az életében, mió­ta elbúcsúzott szekszárdi gyüle­kezetétől?- December 16-án múlt egy éve, hogy átvettem az egyházmegye kormányzását. Életemben is nagy változást jelentett ez az új hivatal, hiszen Szekszárdon elég volt csak Szekszárdot látni, Öcsényt és De- cset, a hozzá tartozó fíliákkal, most pedig az egész egyházmegye ter­he, de az öröme is az osztályré­szem. Gondban és örömben válta­kozva folyik az életem, ezt a gondot kell felelősséggel megoldanom. Az elmúlt évben sikerült egy-két do­logban előre lépnünk az egyház­megyében: jó érzéssel tölt el, hogy szépen működik a Caritas, megin­dult a Kolping-mozgalom, a püs­pöki énekiskola - az utolsó pilla­natban - szintén megkezdhette működését, a ferences rendház­ban egyetemi kollégium indult be, három helyen is volt templomszen­telés, noha egyikük kápolnácska, a híveknek mégis nagyon sokat je­lent. A kéttemplomotTolna megyé­ben, Pakson és Pusztahencsén szenteltük, a kápolnát a Baranya megyei kisközségben, Baksán. Ezek olyan örömök, amelyek első pillanatban külső dolognak tűn­nek, de az embereknek belső tar­talmat, lelki egyensúlyt nyújtanak. Ha a magam életét vizsgálom, meg kell állapítanom, hogy elég szigorú az időbeosztásom. Sokan jönnek a püspökségre, kérnek tanácsot, többféle eligazítást kell adnom, ilyenkor nem elég csak magamra gondolnom, hiszen a szavak, gon­dolatok, intézkedések nagy hord- ereje felelősséget ró rám, nagyob­bat, mint eddig. Ezért általában kö­rültekintőbb vagyok akkor is, ha új­ságírók keresnek fel, meggondol- tabban fogalmazok. Remélem, hogy a Tolna megyeiekkel, a szek­szárdiakkal szemben ugyanolyan feloldott lehetek, mint amilyen ed­dig voltam.- Annak külön örvendünk, hogy püspök úr megőrizte ezt a közelséget. Beszélgetésünk igaz, hogy a szilveszteri lap­számban jelenik meg, de valójá­ban december 14-én hangzott el. Ezért próbálkozzunk meg az időbontással: ha valóban szil­veszterkor beszélgetnénk, még milyen eseményekről számol­hatna ön be?- Most év végén előttem áll még egy római út. Azok a püspökök, akiknek megyéjébe a pápa a jövő év augusztusában ellátogat és a püspökkari elnök utaznak Rómá­ba, hogy december 18-án megbe­szélésen vegyenek részt Őszent- ségével, aki gondolom, kíváncsi is azokra az egyházmegyékre és püspökökre, akiknek a vendége lesz. Majd a karácsony következik, az idén az éjféli misét a pécsi szé­kesegyházból közvetítik. így a püs­pöknek nem csak a pécsi egyház­megye híveihez kell szólnia, hanem az egész országhoz, a felelősséget egy kissé még az is növeli, hogy ezt az éjféli misét a katalán televízió is át akarja venni. •- Úgy tudjuk, hogy a pécsi püspökség két hónappal ez­előtt kérelmezte a Szentszéktől a pécsi székesegyház Basilica minor rangra emelését, a kérel­met a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jóváhagyta és de­cember 3-án dokumentációval kibővítve el is küldték a Szent­szék rítus-kongregációjának. Azt, hogy mik a feltételei a bazili­ka rang elnyerésének, a II. vati­káni zsinat „Domus dei...” dek­rétuma alapján szabályozta a Szentszék. Minthogy a pécsi székesegyház jövő év júniusá­ban ünnepli átépítés utáni újra- szentelésének századik évfor­dulóját, tehát a pápalátogatás küszöbén, szeretném feltenni a kérdést: várható-e a kérelem teljesülése, ami egyben külön­leges köteléket is jelent a római egyházzal és a Szentatyával?- A székesegyház évfordulója alkalmából jövő év június 22-én szeretnék nagy ünnepséget ren­dezni. Tulajdonképpen egyetlen szempont befolyásolhatja a dön­tést, éspedig az, hogy egy székes- egyház már önmagában véve is je­lentős templom, és felvetődött, hogy egy jelentős templom még je­lentősebbé tétele esetleg megkér­dőjelezhető.- A pécsi székesegyház a bel­ső tér kiképzése tekintetében is Basilica minor jellegű, hiszen a szentélyt lezáró apszisban ott áll a püspöki trón, körülötte a papság ülőhelyei, ezek előtt pe­dig a szabadon körüljárható ol­tár, fölötte a baldachinnal.- Igen, mert a székesegyházat a múlt század végén, amikor átalakí­tották, a barokkból ismét román templommá varázsolták. A barokk székesegyház oltármaradványait, egyes lámpáit ma is meg lehet ta­lálni az egyházmegye különböző templomaiban. Például úgy gon­dolom, hogy az őcsényi templom márvány főoltára csak a székes- egyházból kerülhetett oda. De van szakemberünk, aki mindezt ponto­san tudja.- Ha már úgyis átkalandoz­tunk az 1991-es esztendőbe, engedje meg, püspök úr, hogy afelől érdeklődjek, hiszen erre olvasóink is kíváncsiak, hogy mi mindent jelent a felkészülés a pápalátogatásra.- Nem is olyan egyszerű, nem is olyan könnyű ez a felkészülés. A kí­vülálló azt gondolná első pillanat­ban, hogy az egész csak annyit je­lent, mint mikor egy püspök kiszáll a bérmálásra, és mond egy ünftepi misét. Mivel a pápa az egyház ve­zetője, de ugyanakkor államfő is, e kettős szerepéből fakad a felké­szülés bonyolultsága. Elsősorban gondoskodni kell megfelelő biz­tonságáról, megfelelő elhelyezé­séről; az ünnepi misén százezrekre kell számítanunk, meg kell olda­nunk például azt, hogy az embe­rek minél gyorsabban odaérkez­hessenek, minél gyorsabban tá­vozhassanak, tehát gondot kell for­dítani az úthálózatra, emelvényt kell állítani, hogy a pápát az egész sokaság láthassa, ezen az emelvé­nyen áll majd az oltár, hiszen több százezer ember nem mehet be a templomba. A szabadtéri misén is el kell helyezni bizonyos ülőhelye­ket. Ennyi ember megszomjazhat, vízről, egészségügyi ellátásról kell gondoskodni. Meg kell oldani a hangosítást is. A liturgiát már össze kellett állítanunk, pontosan tudjuk a mise menetét, hogy milyen evan­géliumi szövegek lesznek... Ezt a felkészülést csak az önkormány­zatokkal, minisztériumokkal, püs­pökségekkel együttműködve vé­gezhetjük el. Hogy hogyan tudunk megfelelni az összetett feladat megoldásának, az voltaképpen egy nagy vizsga, amelyen kiderül, hogy a különböző felfogású embe­rek hogyan tudnak kéz a kézben dolgozni a pápalátogatásért. ■ - És a belső felkészülés?- Ezt a belső felkészülést már a meghívás napján meghirdette Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek Budapesten. Ez a tevékenység inkább a templo­mokban folyik; miközben az Új Em­berben olvassák a pápa érkezésé­vel kapcsolatos információkat, ad­ventben, nagyböjtben szokásos lelki gyakorlatokat végeznek a hí­vek, az Országos Lelkipásztori In­tézet, a Pápalátogatási Bizottság és mások javaslatokat terjesztenek elő a híveknek, hogy hogyan ké­szüljenek a látogatásra. Ezek mind befelé ható tényezők, amelyek igen fontosak. Mertamire az ember nem készült fel, azt nem tudja igazán befogadni. Mindennek az a célja, hogy amikor a pápa megjelenik, az emberek ne csak nézzenek, ha­nem lássanak, amikor megszólal, a szót, a gondolatot ne csak hallják, de jól értsék. Ezért helyszínenként különböző szempontok kerülnek előtérbe. Mivel a pécsi egyházme­gye nemzetiségi egyházmegyének is mondható, meghívjuk a némete­ket, valamint a horvátokat, szerbe­ket, különböző nemzetiségeket Ju­goszláviából, megg az országban, az egyházmegyében élő cigányo­kat, illetve azok képviselőit. Egy li­turgián belül magyarul, németül és horvátul is elhangzik az evangé­lium és az egyetemes könyörgé­sek. A pápa az eucharisztikus imát latinul fogja mondani. így érvénye­sül majd az egyház egysége, nem­zeteket összefogó ereje, a pluraliz­musban megmutatkozó sokszínű­ség, bizonyítva, hogy az egyház va­lóban azt a célt szolgálja, amit Szent Istváp is hangsúlyozott. Hi­szen minél többféle nép lakik egy országban, annál erősebb az, an­nál megértőbben tekint a többi nép értékeire, éli meg és ismeri el azo­kat.- Nagy perspektívákról be­szélgettünk mostanáig: a pápa közelgő látogatásáról, a bazili­ka rang elnyeréséről. Püspök úr, mit vár még a jövő esztendő­től?- Nyugalmat. És amikor ezt mon­dom, nem arra gondolok, hogy nyugodtan ülhessek a dolgozó- szobámban és senki ne zavarjon. Ez a nyugalom azt jelenti, hogy az országban, a társadalomban a ne­hézségek ellenére az az aggoda­lom, amely most mindenkit ideges­sé tesz, amitől úgy érzik, hogy az iz­mok és az idegek feszülnek, ez a szorongás egy belső, hozzáállá­sunk révén létrejött átalakulás eredményeképpen ne elfojtottan lappangjon tovább, hanem min­denki merje nyugodtabb formában véleményét, gondolatait a többi elé tárni, ésjussunkel odáig, hogy em­pátiával rendelkezzünk valameny- nyien a többiek iránt.- Ezt a nyugalmat, ezt a lelki békét, ezt az Istenre hagyatko­zást kívánom, amikor azt mon­dom valamennyi Tolna megyei olvasójuknak, de ezenkívül az egész országnak is, hogy „bol­dog új évet!” Nem a külső ara­tásból szerzett boldogságot, hanem a belső békéből fakadó és megélt boldogságot kívá­nom mindannyiuknak. Lejegyezte: DOMOKOS ESZTER Az alsóhetényi ásatások tíz éve 1981-ben kezdtük meg a régóta ismert római kori lelőhely feltárását Alsóhetény mellett. A lelőhely több mint 100 éve ismert. Ma is élnek még azok az öreg körtefák, ame­lyek alatt Rómer Flóris, a dunántúli régiségek felfedezője, az 1870-es években római érmeket gyűjtött, épületfalakat látott és hírt adott ró­mai feliratokról. Feljegyzéseit az ásatások igazolták. A múlt század végén még csak annyit lehetett tudni, hogy római császárkori tele­pülést takarnak a szántóföldek a Süllyedtvárnak nevezett területen. A név megőrizte a föld alatti falak rendeltetését: római erődítményt rejt a föld. Az erődfalakra az 1950- es évek egyik terepbejárásakor fi­gyeltek fel: a nagy, kerek oldaltor­nyok kiszedett helye ma is jól lát­szik Tolna és Somogy megyék egykori határán. A római létesít­mény mára nyomtalanul eltűnt, csak az alapfalak maradtak meg. A romokat az Árpád-kor óta kőbá­nyának használták, mert ott talál­tak legkönnyebben építőanyagot. A vidék középkori templomai min­den bizonnyal az erőd köveiből épültek. Ezt a Dombóvár határá­ban egykor állt cisztercita monos­torról és az Attalán nyáron előke­rült 13. századi kis templomról bi­zonyítani is tudjuk. Az 1960-as évek végén Soproni Sándor kutatta a hetényi erőd véd- műveit és megállapította az építke­zés idejét, a Kr. u. 330-340-es éve­ket. 1981 óta tervszerűen tárjuk fel az erődfalakat és a belső épülete­ket. A feltárástól a 4. századi római hadtörténet, hadszervezet és tar­tománytörténet megismerését vár­juk. A cél a létesítmény jellegének és építési periódusainak meghatá­rozása volt: nagybirtokközpontok voltak-e vagy katonai erődök. Az ásatások egyértelműen eldöntöt­ték a kérdést. A többi dunántúli belső erődhöz (Fenékpuszta, Ság- vár, Környe, Tác) hasonlóan a ka­tonaság építette, használta ezeket az azonos építészeti típusú erődö­ket. A sorozatos hadseregrefor­mok következtében a 330-340-es évekre a katonák a birodalom Du- na-határa őrzése mellett a belső területek védelmére is mind job­ban törekedtek és a cél érdekében a veszélyeztetett helyekre siető, mozgó hadsereget hoztak létre. Ekkor épültek ezek az erődök, amelyek településszerkezete ha­sonlít a villagazdaságokra. Érthető, mert katonai gazdasági központok voltak egyúttal. A földrajzi elhelye­zésükben egységesen víz mellé telepített erődök feladata volt az élelmiszer, gabona, hús össze­gyűjtése, feldolgozása és elosztá­sa, valamint a mezőgazdasági esz­közök készítése. Minderről a hatal­mas tárházak, gabonaraktárak, kenyérsütő kemencék, nyersvas tömbök tanúskodnak. A 490x500 méteres erőd véko­nyabb falait a 370-es évek nagy barbár betörése után 270-300 cm-re vastagitották. Ez a hatalmas munka nagy szervezettséget igénylő feladat volt a kőben sze­gényvidéken, ahová az építőanya­got messziről kellett szállítani. En­nek köszönhető a feltárás egyik meglepetése. Az egyik raktár alap­falaiban sok száz sírkőtöredéket találtunk: építőanyag híján egy kö­zeli, elhagyott római temető szét­tört sírköveit is felhasználták az építkezéshez. A sírkövek nagy ré­sze márványból készült. Mivel azonban a sírkövek beépítése tör­vény által tiltott cselekedet volt, úgy falazták be a köveket, hogy a fara­gás nem volt látható. Az egységes stílusú sírkövek a lakosság öltöze­téről, kultúrájáról adnak felvilágo­sítást. Jelentőségüket mutatja, hogy szinte több köfaragvány ke­rült elő Alsóhetényben, mint a Du­nántúlon a Balatontól délre. Min­den bizonnyal loviának hívták azt a várost, amelynek a temetőjéből a sírkövek származnak. A nevet a ró­mai útikönyvből ismerjük. A teme­tőhöz tartozó városnak erős gaz­dasági háttérrel kellett rendelkez­ni, ha drága márványt tudtak im­portálni és kőfaragóműhelyt fenn­tartani. Ezek a leletek alapjában változtatják meg azt a korábbi véle­ményt ami a határ menti települé­sek gazdagságát és a tartomány belső városainak elszegényedését tételezte fel. Jellemző, hogy a tarto­mány fővárosából márvány sírkö­vet nem is ismerünk. A kora császárkori lovia város helyét még nem ismerjük. Valahol Dombóvár körzetében, a Kapóstól északra rejti a föld. A város lakói a 4. században a katonaság védel­mébe húzódtak. Új településük az erőd mellett található. E 4. századi város gazdasági jóllétét bizonyítják temetőjének leletei. A temető köz­pontjában fekvő, 35 m hosszú ki­lenc félköríves apszissal ellátott, szimmetrikus épületet feltártuk. Alaprajza nemcsak Pannóniában, hanem a távoli tartományok sír­épületeihez képest is egyedülálló. A feltárás során előkerült leletek­ből megállapíthattuk, hogy belsejét fényesen díszítették: falmozaik, márványpadló, arany falfestés ke­rült elő. A késő ókor kedvelt, ámde ritka díszítőanyaga, a zöld porfír éppúgy megtalálható, mint a kü­Az egyik raktárépület alapjából márvány sírkőtöredékek kerültek elő lönleges rózsaszínű pettyes csi­szolt gránit. Az előbbit Görögor­szágból, az utóbbit Észak-ltáliából szállították. A mauzóleum sírjaiba szigorú keresztény rítus szerint melléklet nélkül temetkeztek. Mégis, az előkerült ruhamaradvá­nyok árulkodnak a város lakóinak gazdagságáról, az eltemetettek magas társadalmi állásáról. A ha­lottakat gyakran hernyóselyemből készült, finom szövésű ruhákban temették el. A textileket esetenként aranyszállal hímezték. A hernyó­selymet akkor még csak Kínában állították elő, ahonnan közvetítő kereskedelem útján jutott el az ér­tékes áru Kisázsiába, ahol textilt szőttek belőle. Ezt azután elsősor­ban szír kereskedők szállították to­vább a birodalom tartományaiba. Talán éppen egy szír kereskedő teherhordója lehetett az a teve, amelynek állkapcsát megtaláltuk az erődben. A mauzóleum, a temetkezések alapján kétségtelen, hogy a városi vezető réteg sírjait tártuk fel. Nem le­hetetlen, hogy egyik-másik sírban lovia püspökei nyugodnak. Tudjuk ugyanis, hogy az egyik pannoniai lo­via (két ilyen nevű település voltatar- tományban) püspökség volt. Az ásatás egy évtizede alatt a ku­tatásokat a dombóvári és környéki középiskolások segítették, ismer­kedve a régészeti módszerű törté­netkutatással. Ez idő alatt az erőd kétharmadát feltártuk: két nagy rak­tárt, gazdasági épületeket, fürdőt laktanyát az erőd főépületét. A to­vábbiakban szeretnénk befejezni a nyugati egyharmad kutatását a te­metőben további sírépítmények fel­tárását és valamennyire megismerni a várost, főként megtalálni az óke­resztény bazilikát amely kétségte­lenné tenné a püspökséget. DR. TÓTH ENDRE Magyar Nemzeti Múzeum „Új esztendő, vígságszerző. Az óévbúcsúztató szilveszterezés szokása, s az ez­zel járó vidámság, jókedvű szórakozás főként csak Közép- és Nyugat-Európában terjedt el, s nincs is számottevő hagyománya. Jobbára az európai váro- sodás, polgárosodás következménye, hogy a II. Syl­vester pápa emlékét őrző napot ma már szívesen te­kintjük önálló, az új esztendő első napjától elkülönített ünnepnek, amely alkalmat ad az önfeledt kikapcsoló­dásra. Az emberiség kultúrtörténetében azonban - s ezen belül természetesen főleg a néphagyományban - in­kább csak január elseje számított mindig is jeles nap­nak. A népszokás a két esztendő közötti átmenetben mindig szívesebben tekintett előre, ünnepelve az új év beköszöntését, s kevésbé törődött az elmúlt eszten­dővel. Az európai népköltészetben szinte kizárólag az újesztendő-köszöntés hagyományára utaló régi szö­vegeket, dallamokat találunk, közöttük különösen gazdag a magyar népművészeti anyag, s csak elvétve akad régi, óesztendő-búcsúztató költői mű. A magyar népköltészetben ismert legrégibb adatot verses, énekelt újévi köszöntőre llosvai Péter jegyezte fel a História Alexandri Magni című, 1574-ben Debrecen­ben kiadott munkájában: „Az egek teremtő, Csillagok építő, Mennek-földnek Istene, Az akit ez világra, Szaba­dulásunkra, Szép szűz leány szüle, Ez új esztendőnek, Ti kegyelmeteknek, Kezdetit megszentelje...” Hogy újév napja az egyik legnagyobb ünnepe volt már a középkori Magyarországnak is, azt jól illusztrál­ja Bőd Péter Pozsonyban 1786-ban kiadott könyvé­nek (Szent Heortokrátes) egyik erre vonatkozó rosz­szalló feljegyzése: „Az Esztendőnek leg-elsö napja ez: mellyet a’ Római Pogányok nagy örömben, sokfé­le vigassággal, áldozatokkal, tántzokkal, oktalan álla­toknak bőrökben való önözésekkel, férjfiaknak asz- szonyok’, asszonyoknak férjfiak’ köntösökbe való já­rásban, 's még sok fertelmes vétkekben töltöttek el. A’ Pogányok Keresztyénekké lévén, ez a’ meg-rögzött rossz szokás a’ Keresztyének közzé-is bé-jőtt, hogy azt töltötték nagy vigasságban, tántzban, vendégség­ben, egyik a másiknak köszöntésekben, ajándékok­nak küldözésekben, a’ mellyek mind édesekből, mé­zes tészta neműből, figékből, masola-szőlőkből állot­tak. Útszákon nyargalódzottanak, a’ gazdagoknak aj- tajökon éneklettek, musikáltak...” Azért a magyar népköltészet szép, költői alkotásai - az előbbieknél jóval jámborabb vígságszokásokról is adnak hírt. Egyik legszebb népdalunk több válto­zatban, köztük Arany János feljegyzésében is felmu­tatja a reménykedő várakozás örömét: „Új esztendő, vígságszerző, mos’ kezd újúlni, újúlással, víg öröm­mel mos’ kezd hirdetni...” Keresztény hatás érezhető a század első felében gyűjtött anyagokon is. Egy Isa- szeg környékén gyűjtött dal például így köszönti az eljövendő évet: „Az új esztendőben, minden idejében, lehessünk Jézus drága kedvében. Az Isten áldása szálljon erre a házra, a benne levőket indítsa vígság- ra...” A Vas megyei Bejcgyertyánoson a népdalgyűj- tök még az ötvenes években is ilyesféle dalokat je­gyezhettek fel: „Új esztendőt holnap nyerjük, hogy ti is azt megérjétek, szívetekkel, lelketekkel fölajánljuk a kisdednek...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents