Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)
1990-12-27 / 224. szám
4 NÉPÚJSÁG 1990. december 27. Könyv Dián Fossey: Gorillák a ködben A fényképekről - a Park Kiadó által közrebocsátott kötetben az itteninél jóval több van - bárki rájöhet, hogy a gorillák valóban emberszabású majmok. Meglehetősen nagyméretűek, hiszen egy jól kifejlett ezüsthátú hím, 2 méter körüli és 170-200 kilós. Ereje ennek megfelelő, amit jobb lenne nem kipróbálni. A szerző asszony mindenesetre megtette és kereken másfél évtizedet élt az óriások közvetlen közelében. Ez a szó legszorosabb fokán értendő, hiszen egyik-másikukkal „kezelt” is, kölküket ölébe fogta és tökéletesen egyedi sajátosságokat fedezett fel bennük. Dián Fosseyt ezek után akár elmebetegnek is lehetett volna minősíteni, amit valószínűleg sokan megtettek. Csakhogy tudós volt és a tudósok (sok bizonyíték van rá) az emberek legbátrabb kategóriájába tartoznak. Ő mindemellett egy eltűnőben lévő állat- csoport nyomába szegődött, érzelmeket, érdeklődést, egymáshoz kötődést, a családi élet legbensőségesebb funkcióit fedezte fel köztük - valószínűleg utolsóként. Meglehetősen kevés sejtelmünk van Afrikáról. Én külön hálás vagyok a sorsnak azért, hogy néhai nagy barátom, Rockenbauer Pál jóvoltából az átlagosnál talán valamivel kiterjedtebb. Tehát elég pontosan tudom, hogy az ottani-állami jellegű, félcivilizációk adta - keretek között pontosan azt csináljuk, amit szűkebb hazánkban. Gyilkoljuk a természetet, az állat- és növényvilágot. A hegyi gorillák népe lélekszámban egy nagyobb hazai tanyaközpontét se fölözi. A briliáns stílusú kutatónő mindent megtett annak érdekében, hogy az utolsó pillanatban - legalább emlékezhessünk reájuk. Barátait néha eléggé különös nevekkel látta el, hiszen Beethovenről, vagy Bartókról ritkán asszociálunk majomóriásokra. Ez most mára múlté. A szerzőnő is az, hiszen pontosan az a sors jutott osztályrészéül, mint az Elza és könykei, vagy A pettyes szfinx írónőjének. Orwadászok gyilkolták meg. Bizonyságául annak, amit tavaly meghalt kedves volt kollégám és barátom, Letenyei György szokott volt mondani: „A legnagyobb ragadozó az ember.” ORDAS IVÁN Tévésorozat Örökölt szerelem Országos pályázat Népi szobrászat Az Országos Népművészeti Egyesület és a Magyar Naiv Művészek Múzeuma Népi szobrászat címmel országos pályázatot hirdet. A pályázat célja a legutóbb 1974-ben, Debrecenben megrendezett országos Népi szobrászat c. pályázat óta eltelt időszak eredményeinek számbavétele. Lehetőséget kívánunk biztosítani - az akár előképzettség nélkül alkotó emberek - megfelelő esztétikai színvonalú szobrainak a nyilvános szerepeltetésére, s ennek alapján összegző tanulmányok megjelentetésére is. Pályázni 3-5 db 80 dirinél nem nagyobb szoborral lehet, amely bármely anyagból készülhet. A pályamüveken fel kell tüntetni az alkotó nevét, címét, valamint a szobor fontosabb adatait (címe, készítés éve, anyaga, magassága). A pályaműveket 1991. január 8-11. között gondos csomagolásban postán, vagy naponta 10-14 óra között személyesen kell beküldeni Kecskemét, Gáspár András u. 11. (Naiv Múzeum) címére. A pályaműveket szakemberekből álló zsűri bírálja el. A nyilvános zsűri időpontja: 1991. január 14-e, 13 óra. Pályadíjak: I. díj: 20000 Ft, II. díj: 15000 Ft (2 db), III. díj: 10000 Ft (3 db). A pályázat eredményhirdetésére és az elfogadott munkákból álló kiállítás megnyitására 1991. március 15-én kerül sor Kecskeméten a Magyar Naiv Művészek Múzeumában. A pályázattal kapcsolatos további felvilágosítást a Kecskeméti Naiv Művészek Múzeumának képviselője adja meg. (Tel.: 76/24- 767) Ezek a hónapok az örökségek jegyében telnek. És mindenki örököl. Ki ezt, ki azt: van, aki visszérre való hajlamot csupán, és van, aki ezek mellé még milliókat. Most őszszel tizennégy hétig a Guldenbur- gok életébe pillanthattunk be, most pedig egy újabb sorozat megy a tévében. És ez milyen megnyugtató. Van egy biztos pont, ha márany- nyi minden változik is körülöttünk: december 2-től nyolc estén át - részenként 55 percig - egy francia-amerikai filmsorozat darabjait láthatjuk, Örökölt szerelem címmel. A forgatókönyvet Judith Krantz regénye alapján Rosemary Anne Sisson és Terence Feely írta, a rendező Douglas Hickox, s zenéjét pedig - mely biztosan sokunk fülében cseng majd sokáig - a műfaj világhírű jelese: Vladimir Cosma. Főhőse egy tehetséges művész, egy festő, akinek sorsa sokkal változatosabb, mint amilyen egy hétköznapi ember számára valamikor is lehet. Az is érzékelhető a cselekmény szövéséből, fordulataiból, hogy a történet kiötlői és bábái is nők voltak. Jellemző az a vezérszál is, hogy a festőt a vörös hajú nők iránti vonzódása élete végéig elkíséri. Mivel ötven év telik el, amennyit a főhős sorsában végigkísérhetünk, változatosak a helyszínek is. Az 1925-ös év Párizsából indulunk, s megjárjuk New Yorkot, aztán a háború Európáját, s az utána következő éveket itt és a tengeren túl is. Megéljük, hogy a szegény, meg nem értett művészből híresség lesz, s a szép, ámde szégyenlős modellből pedig ünnepelt csillag. És persze mindenen átizzik az ifjúság tüze, a szerelem. Ahogy az évek múlnak majd, hát az érzelmek heve és iránya is változik. Felfeltűnnek új arcok, miközben a régiek egy része is megmarad - már ahogy az az igazi életben is lenni szokott. Tehát van miért leülni kedd esténként a tévékészülékek elé. Megvan ebben a történetben is az érzelmi azonosulásra, az izgalomra, az együttérzésre okot adó indíték. Sokat segít ebben a hazai szöveget író Pataricza Eszter, a szinkronrendező, Hazai György és a szereplők: a festőt Julien Mistrait Stacy Keach-t Fülöp Zsigmond, Maggie-t, Stefanie Powers-t Kovács Nóra, Ketet, Lee Remick-et Moór Marianna szólaltatja meg és jelentősebb szerepet játszik még Perry, azaz Timothy Dalton, akit Kovács István hangján hallhatunk. Az talán sejthető, hogy nem véletlen a cím. Örökség ez is, akár a Guldenburgoké, csak hát itt nem birtokról és sörgyárról, hanem szerelemről van szó. Lehet érzelmeket örökölni? A tapasztalat azt mutatja, hogy lehet. Az is, hogy mindezekért az örökségekért a néző is „adót” fizet, méghozzá nem is keveset. JÓZSA ÁGNES Nagy emberek, kis történetek Chopin vacsorára volt hivatalos Párizs egyik divatos és előkelő szalonjába. A menü azonban kritikán aluli volt és kevés is. Ráadásul a zeneszerző unatkozott. A nyögvenyelős vacsora végén a háziasszony természetesnek tartotta, hogy Chopin zongorajátékkal hálálja meg"arészvételt. A művész a legrövidebb prelű- döt adta elő. Aztán fölállt. Mire a ház úrnője így fordult hozzá:- Monsieur Chopin, de mégis hogyan képzeli?! Ilyen rövid kis darabot nyújtani a vendégeknek?- Madame, én is ilyen vacsorát ettem! * Aldo Fabrizi, a nemrég elhunyt olasz filmszínész híres volt nagy étvágyáról. Egyik éttermi ebédjénél feltűnt egy kollégájának, hogy nem nyúl az előtte lévő fél malachoz.- Mi van, Aldo, vársz valakire?- Igen, a körítésre. Francia rajzok a 17-19. században A Szépművészeti Múzeum világviszonylatban is elsőrangú, százezres rajz- és grafikai gyűjteménye bőven ad rá lehetőséget, hogy különböző korszakok, stílusok, keletkezésük földrajzi helyszíne, vagy a művészek nemzetisége szerinti csoportosításban kiállításokat rendezzenek belőle. Németalföldi, olasz mesterek rajzai után most a 17-19. századi franciák művei közül válogattak. Százötven toll-, kréta-, ceruzarajz, akvarell látható az év végéig a múzeum grafikai tárlóiban a Francia rajzok című kiállításon. Köztük ismert, sokszor reprodukált rajzok, például Delacrois-nak a Villámlástól megrettent ló, Daumiernek a Cirkuszi kikiáltók, Fragonardnak a Villa d’Este kertje, Picassónak az Anya című rajza, Toulouse- Lautrec-nek a kiállítás plakátján is látható Moulin Rouge-be- li jelenete. Noha a rajzok önálló művekként reprezentálják a korszak francia művészetét, egyúttal felidézik a francia festészet nagyszerű alkotásait is. Úgyis, mint a világ nagy múzeumaiban őrzött festmények vázlatai, tanulmányai: Egyebek közt Watteau-tól, La Hyre-től, Le Seuer-tól, Corneille-től. Itt van Le Brun Keresztre feszített Corneille: Apolló és a múzsák Degas: Öltözködő táncosnő Krisztusa, amely a moszkvai Puskin Múzeum hasonló című festményéhez készült tanulmány, Poussin-tól a Mózes megtalálása, amely vázlat egy Louvre-beli képéhez, Sisley- nek a bostoni, Monet-nek a washingtoni múzeumban látható festményhez készített pasztellja. Renoir-nak a Zongorázó lányok című képét a omahai Joslyn Art Museum, az argenteuil-i híd című festményét a New York-i Gallery Har- riman gyűjtemény őrzi, vázlatait pedig a Szépművészeti Múzeum. Ch.-J. Natoire bibliai témájú kompozícióvázlatai a St. Germain-des Prés templom oltárképén, illetve színes kárpitjain teljesedett ki. Itt vannak Le Prince-nek, az akvatinta technika feltalálójának a rajzai is, amelyek saját rézkarcainak előkészítő vázlatai. A francia művészet, így a rajzművészet is erős itáliai - római, velencei, nápolyi - hatásokra teljesedtek ki. Felismerte ezt Bellini, korának leghíresebb itáliai szobrásza, aki midőn Franciaországba látogatott, azt javasolta Colbert miniszternek, létesítsenek egy római Francia Akadémiát, amely 1666-ban meg is alakult. Sokan követtek a franciák közül németalföldi, holland példákat is a századok során. Hogy aztán a 19. századra minden művészetek központja és példaképe Párizs legyen. Ezt a szerepét a francia főváros a képzőművészetben mind a mai napig elevenen megőrizte. (kádár) Valentin Plamenov:- Külföldre kellene utaznunk! - sóhajtott föl Pancso, miután megosztottam vele a problémámat. Két csavarra lenne szükségem ugyanis az autómhoz. - Tudsz egy kicsit angolul? - kérdezte.- Mit kellene tudnom? - rémültem meg.- Csak annyit, hogy „how do you do", és utána meg kell hajolnod.- „How do you do”, és meghajolni - ennyit még tudok - mondtam.- Viszont nincs útlevelem, és semmi kedvem Londonba utazni. Pancso elvigyorodotl- Nem ilyen külföldre gondoltam!- Hát milyenre?- A mi saját külhonunkra. Csak át kell ugranunk a szemközti házba, Fipéhez, aki ragaszkodik ahhoz, hogy angolul köszönjön neki az ember, mert ez minduntalan eszébe juttatja az ötórai teát.- Ez a te külfölded? - néztem rá leereszkedően.- Hátrább az agarakkal! - dorgált meg Pancso. - Lehet csavart kapni az üzletben? Nem lehet. Fipének azonban kamionszámra hoznak belőle! Minden van nála - a csavartól a Mercedesig! Te levával mész bevásárolni, Fipe meg dollárral. Te is mást értesz azon, hogy törvény, és Fipe is. És ezek után még azt mered állítani, hogy mindketten ugyanannak az államnak a polgárai vagytok?-Ez a Fipe előbb-utóbb börtönbe kerül, sötét egy alak! - suttogtam, és rémülten körülnéztem.- Szépen vagyunk! - mondta Pancso felháborodva. - Tessék, keress magadnak olyan valakit, aki világosabb elmével bír, az majd elmagyarázza neked, hogy csavar ugyan egyelőre még nincs, de majd lesz.- Csak tréfáltam! - mondtam neki pityeregve. - Ha ez a Fipe bevonul a börtönbe, és bolondokházába kerülök. Excuse me! És egy üveg vodkát meg egy kiló sertéskarajt is mellékeltem a bocsánatkéréshez. Rövidesen átmentünk a szemközti házba. „How de you do” - mondtam tökéletes angolsággal, mintha legalább két diplomám volna. Földig hajoltam, és átléptem az országhatárt. Bolgárból fordította: ADAMECZ KÁLMÁN
