Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-22 / 222. szám

1990. december 22. NÉPÚJSÁG 3 f Mindennapjaink Az ítélet A bibliabeli Salamon király ítélete jutott eszembe. Az, ami­kor két asszony járult elé, olya­nok, akik együtt laktak, egy időben szültek: az egyik asz- szony éjjel agyonnyomta gyer­mekét, aztán amikor ezt észre­vette, kicserélte a holtat az élő­vel. A másik anya miután rájött erre, hiába követelte vissza a gyermekét, mert a „csaló” tilta­kozott: „Nem úgy van, a te fiad a halott, s az enyém az élő". Amikor Salamon király előtt is így vitatkoztak, az megparan­csolta, vágják ketté az életben maradt gyermeket, s az egyik felét az egyik anyának, a mási­kat a másiknak adják. Erre az igaz anya, az édes, azt mondta, inkább adják a gyermeket a másik nőnek, csak ne öljék meg, míg amaz azt kiáltozta, vágják csak ketté, mert ha az övé nem lehet, ne legyen másé sem. így tudta meg Salamon az igazságot. Az juttatta eszembe most ezt a történetet, hogy nemrégi­ben K-ban és Sz-en is valami hasonló bölcsesség szüksé­geltetett. Adva volt ugyanis két „anya”, az egyik önmagát di­csérő, felértékelő, szakképzett vb-titkár, a másik szerény, tisz­tességes, törekvő nagyon kép­zett fiatalasszony. Ők a kör­jegyzőjelöltek. A vb-titkár „ősi jogon” pályázott, a másik csak azért, mert sokan őt szeretnék látni az „újszülött" anyjaként. Az egyik „gyermek", a tanács- rendszer, meghalt, a másik, a demokrácia, megszületett. Most mindkét asszony az élő­höz formál jogot... Salamon, vagyis a körjegy­zőséget alakítani kívánó képvi­selő-testületek döntés előtt álltak. Először nem sikerült, mert míg a K-iak jól látták az „igazi anyát”, addig Sz. képviselői - függetlenül a mögöttük lévő falu véleményétől - nem látták vagy nem akarták látni a másik „anya” szándékát. A dolgot azonban rövid időn belül döntésre kellett vinni. Kérdés volt, hány Salamon lesz az Sz-iak között. Úgyis kérdezhettük volna: Lesz-e kö­zöttük Salamon? Volt- (ékes) „6 fenyőfa, mily szépek is a te leveleid” (Folytatás az 1. oldalról.) A fa alatt fiatalok beszélgetnek, kisgyerekes szülők állnak meg, hogy vacsorafőzés, leckesegítés előtt szusszanjanak egyet és vála­szoljanak a velük lévő gyerekek millió kérdésére. A mellettem álló kisfiú öt év körü­li és kérdezgetés helyett ámulva nézi az „óriáskarácsonyfát”. Lát­szik, töpreng valamin. Mikor a pa­pa nógatni kezdi, hogy indulás, halkan kérdezi meg. Az apuka vá­laszán, miszerint ez a fa azért olyan nagy, mert mindenkié, újra elgon­dolkodik. Aztán kis lemondással, ám annál több ujjongással a hang­jában felkiállt. De az csak az enyém lesz. * Pécsett a Gyermekvédő Intézet munkatársai évek óta minden év­ben karácsony előtt egy héttel ösz- szejönnek egyikőjük lakásán, egész napos mézeskalácssütésre. A lakás egy óriási konyhává válto­zik, ahol a fűszeres, napok óta ér­lelt, hagyományos recept szerint előkészített tésztát „megdolgoz­zák”. A nyújtás, formálás, sütés után jön az igazi munka, a díszítés. A régi és új motívumok, a fantá­zia igazi kavalkádja. A nappali megtelik mézillatú templommal, háromkirályokkal, csillagokkal, angyalkákkal, szivecskékkel, gombákkal, betlehemmel. Aztán a kihűlt, megszáradt szép fenyődí­szeket családtagjaik, barátaik kö­zött elajándékozzák. A Pécsi Gyer­mekvédő intézet fenyőfáján az idén is mint minden évben ott dí­szelegnek a csillagok, az angyal­kák. A pedagógusok szenteste nem tanítás nevelés formájában de mézillatú fenyődíszekkel hozzák el a gyerekeknek a meleget, a szere- tetet és gondoskodást. * Választék van bőven. Lucfenyő, ezüstfenyő, feketefenyő. Kicsik, nagyok, ritkák, sűrűek, sudárok, gömbölyűek. Ki milyet szeretne, ki­nek melyik fenyő jelenti az „igazi” karácsonyfát. Legtöbbünkben gyermekkori élmények határozzák meg, hogy miért „ilyen” és ne „olyan” legyen a mi fánk. Van aki még vagy már megengedheti ma­gának, hogy ezüstfenyőt vásárol­jon. Van aki csak azért, mert neki gyermekkorában sosem volt, pla­fonig érőt vesz. Nézegetjük, mére­getjük, már szinte látjuk milyen lesz feldíszítve. Minden évben megfo­gadjuk, soha többé ilyen nagyot, aztán mégis. Hisz ott van a sok gyönyörű dísz, amihez még min­den évben veszünk is egyet-kettőt, mert ki tud ellenállni annak a sok csillogó csodának. A piactéren még élménynek is megéri nézni az árusítást. Az emberek véleményt kérnek egymástól és az eladótól, mindenki a legszebbet szeretné. Idős néni szedeget össze pár levá­gott ágat, bizonyára egy nagy vá­zába teszi és úgy díszíti majd fel. Az eladóhölgy mosolyogva hárítja el a fizetést, már csak ezért a látványért is érdemes volt ácsorogni. Azért valaki félhangosan megszólal: Ott viszi, nézze csak, kifizette egyálta­lán? Az eladó a tömegben elbújó idős bácsi után néz. Semmit sem szól. SAS ERZSÉBET Önkormányzatok örömei és gondjai: Sárszentlőrinc Nincs szükség újabb hivatalokra Visszaáll a bürokratikus tanács- tási intézmények és az önkor­Az, aki falvainkban közigazgatási, helyi gondok iránt érdeklődik, fogadást köthetne és nyerne abban, hogy min­denhol az érvényes költségvetés hiá­nyát említik először. Ahhoz, hogy az ember addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér, legalább azt célszerű tudni, hogy mekkpra az a bizonyos taka­ró. Sárszentlőrincen - ahol egyébként a tábla december 13-án még „Tánács- háza”, a megfelelő szobaajtón lévő pe­dig „Tanácselnök” feliratú volt - is ez a helyzet. Tervek természetesen vannak, még­hozzá nagyon szép tervek. A jövő év szeptember 28-án itt tartják az ország valamennyi Petöfi-emlékhelye képvi­selőinek találkozását. A Petőfi-emlék- ház kicsinositása már elkezdődött, a belső felújítás is folytatódik majd. A ta­lálkozó várható közönsége is figyel­meztet a község környékének szépsé­gére, arra, hogy megfelelő infrastruk­túra kialakítása árán idegenforgalmi vonzereje lehetne. Ez a közeli Borjádon már megkezdődött a Sass-kúria min­den tiszteletet megérdemlő és nem csekély vállalkozói kedvről tanúskodó felújításával. Erről már beszámoltunk lapunkban. Sárszentlőrinc közigazga­tási körzete, a Kölesdhez tartozó Bor- jáddal határos Űzd. Itt a Fördős-kúriát szeretnék oly módon felújítani, hogy a már meglévő pinceklub és emlékszoba mellett a tetőtérben szálláslehetőséget is teremtsenek, a máshol már jól be­vált „kulcsos ház” rendszerben. Az ez­zel kapcsolatos tárgyalások még kez­deti stádiumban vannak, részben az ügy iránt érdeklődő megyei művelődési köz­ponttal, részben más, befektetésre haj­landó és képes kft-vel. (ORDAS) rendszer? A mezőgazdaságban tervezett változtatások legalábbis ezt sejtetik. A Földművelésügyi Mi­nisztérium kezdeményezte a me­gyei földművelésügyi hivatalok megszervezését. A létrehozandó intézmények dolga a volt megyei tanácsi mezőgazdasági osztályok munkája lenne, nevezetesen a me­liorációval, a borgazdálkodással, halászattal, vadászattal, szakokta­tással kapcsolatos teendők irányí­tása. A minisztériumban hangsú­lyozzák, hogy ezen hivatalok létre­hozása nem érintené a már műkö­dő szakintézményeket, így válto­zatlanul dolgoznának a növény- és talajvédő, az állategészségügyi és élelmiszervizsgáló szolgálatok, va­lamint a mezőgazdasági minősítő intézetek. A központi elképzelések szerint a hivatalok felállítása az el­ső lépés egy korszerű agrárigaz­gatási intézményrendszer kialakí­tásához. A fejlesztésnél már tekin­tettel lesznek arra is, hogy az igaz­gatás nem feltétlenül köthető a me­gyehatárokhoz, hanem inkább gazdasági térségekhez. A minisztériumi tervezetet meg­kapta a Magyar Agrárkamara is, amely határozottan tiltakozott az új intézmények felállítása ellen. Mi­előtt véleményüket nyilvánosan ki­fejtették, több fórumon is megvitat­ták a tervezett intézkedést. Minde­nütt arra a következtetésre jutot­tak, hogy az új hivataloka bürokrá­cia bástyáit erősítik, a szakigazga­mányzatok közé ékelődve állandó ütközési pontok lesznek a me­gyékben, hátráltatva ezzel az új gazdálkodási rend kialakulását. Az agrárkamara szakszolgálati kollégiuma elsősorban a már mű­ködő szakintézmények markáns feladatelhatárolását sürgeti. A volt MÉM ugyan meghirdette az intéz­ményrendszer korszerűsítésének elveit, ám ezekkel ellentétben olyan konkrét szabályokat hozott, amelyek operatív, a MÉM-ben el nem végezhető munkák tömegével terhelték a szakmai szervezeteket. Az agrárkamarai kollégium javas­lata éppen ezért az, hogy abból a - fejlett mezőgazdaságú országok­ban általánosan alkalmazott - ren­dező elvből induljanak ki, miszerint világosan elkülönül az állami-ható­sági és a piac működtetéséhez szükséges szolgáltatási munka. Az állam feladata ugyanis a jogalko­tás, a minősítési, forgalmazási sza­bályok megfogalmazása, betarta­tása. A gazdálkodók érdeke vi­szont az, hogy önálló, nem a me­gyei rendszerhez kötődő, pártatlan szakszolgálati intézményeket mű­ködtessenek, melyek mindenki számára garantáltan megbízható vizsgálatokat végeznek. Termé­szetesen az államnak és a gazdál­kodóknak egyaránt megrendelés­re, térítés ellenében dolgoznak, így a feltétlenül szükséges hatósági vizsgálatok is a gazdaságilag indo­kolt mértékre korlátozódnak. A felújított Petöfi-emlékház Foto: kispál Mária „Aggaszt a privatizáció lassúsága” Petrenkó acélt és farmeranyagot gyárt A hazai magántőke manapság elsősorban a kereskedelem és a szolgáltatás területén ruház be, ahol kisebb a kockázat és viszony­lag gyors megtérülésre lehet szá­mítani. Petrenkó János azon kevesek egyike, akik a nehéziparban, azon belül is a komoly nehézségekkel küzdő acéliparba fektette pénzét, és bankhiteleit, amikor 1990. ja­nuár 1-jével beindította a PEKO Acélműveket. A bátor vállalkozó az Ózdi Kohászati Művek egy fel­számolásra ítélt üzemét vette meg ötéves lízingszerződéssel.- Hogyan értékeli cége első évét?- 1989-ben a PEKO Művek elődje 54 ezer tonna acélt gyártott 1,6 milliárd forint értékben, miköz­ben közel félmilliárd forint adóssá­got halmozott fel. Mi 1990-ben 80 ezer tonna készterméket és 150 ezer tonna félkészterméket gyár­tunk, termelésünk bruttó értéke 2,5 .»milliárd forint. A megtermelt áru 37%-át nyugat-európai országok­ba exportáljuk. Cégem önállóan külkereskedik, Budapesten Ex­port-Import és Műszaki Szakta­nácsadó Irodát, Bécsben pedig egy vegyes vállalati formában mű­ködő külkereskedelmi irodát nyi­tottunk.- A jól startoló cégnek nyilván ambiciózus tervei vannak a jövő évre is.- Igen. A svéd Ipasco céggel ve­gyes vállalatot hozunk létre elekt- roacél gyártására és egy új üzemet építünk magasan ötvözött elektró­da gyártására. A célom az, hogy az alapanyaghiánnyal küszködő Ma­gyarországon minél inkább önel­látóak legyünk ezekből az anya­gokból, s egyre kevésbé legyünk kiszolgáltatva más cégeknek. Sze­retnék a svéd és az olasz piacra bejutni és együttműködést kialakí­tani a szovjetekkel. Pontosabban az ukrajnai Zaporozsei Acélkombi­náttal, mely évi 5 millió tonna acélt gyárt. Itt egy találmányom közös gyártását tervezzük. Ha együttmű­ködésünk sikeresnek bizonyul, a későbbiekben egy kereskedelmi kft-t hozunk létre a zaporozsei acél nyugati értékesítésére.- Részesednek-e a PEKO-dol- gozók a cég sikereiből?- Közel kétszáz dolgozóm 37 százalékos fizetésemelést és 13. havi fizetést kap. Mindez abban az üzemben, melyet tavaly fel akartak számolni.- Milyen egyéb beruházást, il­letve munkalehetőséget teremtett Ózdon?- Ózdon egy PEKO-üzletházat nyitottam, ahol szórakoztató elekt­ronikai cikkek, sportruházat, cipő, illatszer kapható. Az áruháznak di­vatszalonja is lesz, feleségemet és az új varroda vezetőjét nemrég küldtem ki Münchenbe és Párizs­ba, hogy tanulmányozzák, milyen egy nagy áruház háttérvarrodája. A szalonban egyedi ruhadarabok készülnek majd, hisz a nők nem szeretik, ha ruhájuk szembejön ve­lük az utcán. Ezenkívül három olasz céggel egy farmeranyag­gyártó kft-t hozok létre.- Mi a filozófiája az üzleti élet­ben és a külföldi partnerekkel való kapcsolatban?- Alapelvem az emberi és az üz­leti tisztesség. A kapcsolatot a kül­földi partnerrel kicsiben kell elkez­deni, előbb meg kell egymást is­merni, és csak ezután lehet egy nagyobb közös vállalkozásba be­lekezdeni. Tipikus magyar problé­ma, hogy mi mindent a végén aka­runk elkezdeni. Én nem várok a csodára, nem vagyok híve a lassú meneteknek. Ha eldöntöttem, hogy milyen irányba menjek, mindent megteszek, hogy végre is hajtsam, amit elterveztem.- Petrenkó úr, ezek szerint ön­nek nincsenek gondjai?- Öregszem. Komolyra fordítva a szót: a magyarországi privatizáció las­súsága aggaszt Az én vállalatomat ez persze nem zavarja, mi már az idén is nyereségesek vagyunk. H. Z. Robotolimpia A robotok glasgow-i világverse­nye mindjárt egy apróbb malőrrel kezdődött. Annak a robotnak, amelynek a tervek szerint az olim­piai lángot kellett volna a verseny színhelyére szállítania (stílszerűen egy görög étteremből), elromlott az elektronikája. Egy másik „ver­senyző” képtelen volt folytatni a megkezdett mozdulatsort, mert a fényképezőgépek vakui elkápráz­tatták az érzékelőit. A versenyt egyébként egy japán gyártmányú robot nyerte, mégpe­dig azzal a teljesítménnyel, hogy képes volt egy akadályokkal tele­tűzdelt pálya megtételére anélkül, hogy útközben megállt volna „gon­dolkodni”. A szakértők szerint a robotika legnagyobb gondja az érzékelés. Olyan robot készítése a cél, amely képes arra, hogy felismerje, meg­különböztesse a tárgyakat egy­mástól, de anélkül, hogy memóriá­ja túlságosan sok előre beprogra­mozott szabályt tartalmazna. Ezek a rendszerek ugyanis túl merevek. Ahhoz például, hogy a robot felis­merhessen egy fát, tudnia kell, hogy a fa törzsből, ágakból, leve­lekből áll. Több csoport dolgozik olyan „ideghálózat” létrehozásán, amely az agyműködés leegyszerűsített változatát imitálja, például látás út­ján lenne képes tárgyak megkü­lönböztetésére. A robotolimpia legáltalánosabb tapasztalata, hogy nagyon messze vagyunk még attól a szinttől, amit a fantasz­tikus filmek alapján a robotokról elképzelünk. Bátán javul a telefonhelyzet Hosszú idő után javulás várható a bátaiak eddig áldatlan állapotú telefonhelyzetében. Rövid időn be­lül üzembe helyeznek egy 80 állo­másos, kézi kapcsolásos telefon- központot. Ez ugyan már nem tar­tozik a legkorszerűbbek közé, de a korábbinál sokkal kedvezőbb le­hetőségek teremtődnek mind a te­lepülésről kifelé, mint oda telefo­nálni. A kölesdi önkormányzat a köz- biztonságért A kölesdi önkormányzat a lakos­ság kívánságának eleget téve fo­kozni szándékozik a település köz- biztonságát. Erről folytatnak be­szélgetést dr. Soczó László alezre­des, szekszárdi rendőrkapitánnyal és Antóni János őrnaggyal a kapi­tányság közrendvédelmi és közle­kedési osztályának vezetőjével. Az eredeti elképzelésük rendőrőrs létrehozása volt, de hiányoznak az anyagi feltételek. Testületi döntés ugyan még nincs, de valószínűleg a Belügyminisztériumhoz fordul­nak és még egy rendőr beállításá­val a körzeti megbízotti szolgálat megerősítését kérik. Karácsonyi segély Mint országszerte, Dunaszent- györgyön is vannak szociális tá­mogatásra szorulók, főleg a ci­gányság körében. Az MDF helyi szervezetének helyi jelöltjeként megválasztott új polgármester, Pa­tai István hivatalba lépésekor meg­tiltott ugyan minden segélyre szánt készpénzkifizetést, de helyette ka­rácsonyra Dunaszentgyörgy ön- kormányzata a leginkább rászoru­ló 22 cigánycsaládnak élelmiszer­csomagot oszt ki. Mi nem a szót szaporítjuk . így hirdeti az Országos Takarék- pénztár azt a jelentős kamateme­lést, melyet 1991. január 1-jétől a betétekre és értékpapírokra ígér. Lekötési idő szerint és a cél sokfé­le takarékossági lehetőséget kí­nálnak. Ami szinte mindannyiunkat érint, az az átutalási betét, melynek kamata 1990. december 1 -jétől 14 százalékról 17 százalékra emelke­dett. 1991. január 1-jétől szinte mindenfajta megtakarítás után magasabb kamatot fizetnek. Ingyenes ebéd és vacsora karácsonykor Varga Gyula szekszárdi vállal­kozó közös karácsonyt hirdetett meg a magányosoknak vagy akik nehéz anyagi helyzetük miatt nem tudnák megoldani ünnepi önellá­tásukat. December 24-én és 25-én a Ró­zsa Ferenc szakközépiskola kollé­giumában - Kadarka utca - ingye­nes ebéddel és vacsorával várja az arra rászorulókat illetve a társa­ságkeresőket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents