Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-13 / 214. szám

1990. december 13. NÉPÚJSÁG 5 Ügyes kezek Karácsonyig még elkészíthetjük Nagyon szép és mutatós fe- nyűfadiszeket készíthetünk szélesebb diszkötözőszalag- ból az alábbiak szerint. Min­den csillaghoz hurkapálcát és esetleg apró fagolyókat hasz­nálhatunk még díszítésnek. A hurkapálcáknak a hossza 10 és 15 centiméter. Mindegyik csillagnak a kö­zepén egy 3 centiméter átmé­rőjű körlap van, amelyhez hozzáragaszthatjuk a mere- vltésre szolgáló hurkapálciká- . kát. Egyszerűbb módon is elké­szíthetünk különböző csilla­gokat az alábbiak szerint, haj­togatással.- déné ­A hajtogatás módja h-2,5-h-------------7,5(8)—----------i-2,S—i Í X . A < rí i--------------------------12,5(13)­h 15-i------------5--------­-----------a“ — HSh .'Sv B i--------------------8 —-------------1 / \ c / ________^______ A hurkapálcával készülő disz mé­retei és vágási technikája A kész díszek Energiagazdálkodás otthonunkban Aki a virágot szereti... Kamilla és társai Azt hinné az ember, alig lehet je­lentősége a háztartásokban felhasz­nált energiának, ha az ország ener­giafogyasztásával, a nagyüzemek, gyárak energiafelhasználásával mérjük össze. De a számok mást mondanak. A négymillió hazai ház­tartás 1970-ben több energiát hasz­nált fel, mint a köztudottan nagyfo­gyasztó iparágak, a kohászat a vegyipar és az építőanyag-ipar együttvéve. Napjainkban a háztartá­sok használják fel az összes ener­giamennyiség egynegyedét.- Mire használjuk fel ezt a nagy mennyiségű energiát? - kérdezem Horváth J. Ferencet, az Ipari és Ke­reskedelmi Minisztérium főosz­tályvezetőjét.- Egy átlagos háztartásban 60 százalékban fűtésre használják az energiát. Gyakran pazarló módon. Azért, mert az épületek rosszul szi­geteltek, az ajtók, ablakok nem zá­ródnak jól, kevés a jó hatásfokú fű­tőberendezés, a távfűtés nem sza­bályozható épületenként és laká­sonként. Márpedig azt kellene elérni, hogy mindig legyenek ener­giatakarékos berendezések, mód­szerek, építőanyagok, gépek, fűtő- berendezések, s hogy a lakosság ezeket válassza. Az utóbbi tíz év energiaésszerűsítési programja keretében számos, központilag tá­mogatott fejlesztés valósult meg. Vannak jó hőszigetelő anyagaink, korszerű eljárásaink, energiataka­rékos készülékünk.- Csakhogy ezek jóval drágáb­bak, mint a hagyományosak!- Igen, de többet is tudnak. És hosszú távon ez a többlet komoly megtakarítást jelent. Nemzetközi összehasonlításban Magyaror­szág jóval több energiát használ fel egy egységnyi légterű lakás fűté­sére, mint nyugati szomszédai - folytatja Horváth J. Ferenc. - Eb­ben a pazarlásban a házgyári la­kások a „vétkesek”. A távfűtés zömmel egycsöves rendszerű, és nem vagy csak nagyon kevés he­lyen lehet a lakásokban szabá­lyozni a hőmérsékletet. Ezért aztán a fűtésért is átalányt fizetnek az ott lakók. Márpedig ha lakásonként mért fogyasztás arányában fizet­nének a szolgáltatásért, az leg­alább 15 százalékos energiameg- takaritást eredményezne. Előrelát­hatólag 1992-ig a hőközpontok nagyobb részében megvalósul az a program, amely lehetővé teszi, hogy a lakások hőfelhasználását, ha nem is lakásonként, de töm­bönként, épületenként mérjék és fizessék. A 635 ezer távfűtött la­kásban az épületek rekonstruk­ciójával együtt, fokozatosan, húsz év alatt valósulhat meg az egyedi szabályozás.- Beszéljünk a fűtésen kívüli energiafelhasználásról!- Főzésre, háztartási gépek üze­meltetésére, vízmelegítésre, hűtésre és természetesen világításra hasz­nálnak a háztartások energiát Ez utóbbira a lakossági villamosener- gia-felhasználás 15 százalékát for­dítják. Annak, hogy az esti szürkület­ben jelentkezik az erőművek csúcs- terhelése, a lakossági, kommunális fogyasztás az oka. A világítás ilyen­kor 40 százalékkal részesedik a la­kossági igénybevételből.- No, de világítani kell!- Csak nem mindegy, hogy mi­vel és hogyan. Vannak korszerű fénycsöveink, bár meglehetősen drágák. S a lakosság érthető okok­ból nem támogat hosszú megtérü­lésű beruházást. Ezért itt is ál­lami támogatás szükséges. És pro­paganda. Különösen áremelés előtt lehet hatékony az olyan figye­lemfelkeltés, amely a takarékos berendezések használatára ösztö­nöz.- Az energiatakarékosságra leghatékonyabban szervező erő az ár. Emellett azonban a nyugat­európai piacgazdaságok gyakor­latának megfelelően szükség van külön preferenciákra, az ipari üze­mek és lakosság vállalkozásainak ösztönzésére, orientálására.- A hazai energiaárak nem tük­rözték és ma sem tükrözik a reális előállítási értéket. A fogyasztók - a vállalatok és lakosság is - külön­böző módon támogatott áron jutott energiához. Áraink ma is jóval a vi­lágpiaci árak (gazdasági költsé­gek) alatt vannak. A kormány köte­lezettséget vállalt a Világbanknak, hogy öt éven belül (ebből eddig már két év során az áremelés meg­történt) a fogyasztói árakat a gaz­dasági költségek, illetve a termelői árak szintjére emeli. Ám az is nyil­vánvaló, hogy az áraknak hatásuk lesz a takarékos energiagazdál­kodásra. De addig is indokolt az energiamegtakarltást eredménye­ző vállalkozások támogatása, se­gítése, elsősorban adókedvez­ménnyel. (KÁDÁR) „Június holnapban, mikor az hás-fa igen szépen virágzik, meg­kell szedni a’virágját, és vizét kell venni, igen jó nehézség ellen.” (Calendarium 1674). Volt idő, amikor a rét, legelő, utak mentén található növények­ből készített ital kuruzslásnak szá­mított. Ma már ezek az orvoslásra való szerek keresettek, és hogy mennyire, azt a Herbária Gyógy­növényszaküzlet 15. sz. boltjában Tóth Ferencné szaküzletvezető mondja el:- Legismertebb a kamilla, belőle van tea, csepp és kozmetikai ké­szítmény. Teának elkészítve külső­leg, belsőleg egyaránt hasznos. Gyulladáscsökkentő. Nagyon ke­resett teakészítmények például: a csalán vértisztító, a szervezet sa- laktalanítására ható, a cickafark gyulladáscsökkentő, a körömvirág (kenyérbélvirág) égési sebek, visszér, a lándzsás útifű légzőszer­vi megbetegedésre, a papsajtlevél, amely köhögésre, torokfájásra al­kalmazható. Divatosak a gyógynövénykivo­natból készült cseppek, amelyből van fogyókúrás, szív és idegi ere­detű gyomorpanaszok csökkenté­sére, reumás-ízületes megbetege­désekre, de szinte mindenre kap­ható valami szer. Nem nagyon ismert a ginszeng- gyökér, melynek méhpempős és teaváltozata kapható. Többféle be­tegség hatásos gyógyszere. Kele­ten az „élet gyökerének” nevezik. A drog tartalmaz illóolajat, B és C vi­tamint, stb. A készítmény hatása: növekedést elősegítő, vérkeringés szabályozó, szívműködést serken­tő, étvágyjavító, fizikai és szellemi fáradtságot megszüntető, nemi ösztönző, idegnyugtató, vércukor- szint-csökkentő. A legkeresettebb készítmény a „svédkeserű” külsőleg, belső szer­vi bajokra, ezenkívül még fájda­lomcsökkentő hatása ismert. Ünnepi szokások Tolnai konyha András-nap után az első vasár­nappal kezdődött az adventi böjt. Szerencsére nem volt olyan szigo­rú, mint a „hamvazószerdától-hús- vétig” tartó, mert a sok „csön­des” disznótor, a névnapok, azért mindig is vidámkodásra adtak okot. Különben is a kis Jézus szü­letését miért várták volna szomo­rúan az emberek. A gyerekek és a suttyó legény­kék már az advent elején elkezdték a „betlehemezést”. Az apróbb gye­rekek között leánykák is részt vet­tek, de a nagyobbacskáknak már nem illett menni, - hozzájuk a le­génykék mentek köszönteni. A há­ziak pedig mindig szívesen fogad­ták őket, dióval, almával, sütemény­nyel jutalmazták a gyerekeket. A betlehemezés egész karácsonyig eltartott. A disznóvágás is a karácsonyi készülődéshez tartozott, ezért az­tán leginkább karácsony hetében vágtak, hogy legyen friss hús az ünnepekre. A karácsonyi ünnepkörhöz szo­rosan hozzátartozik a Luca-nap is. Egyike a jelentősebb népi ünnep­nek, amelyhez a legtöbb jóslás, jö­vendölés, hiedelem kötődik. Ezen a napon minden háznál már kora reggeltől várták a „kottyuló” gyere­keket, legényeket. Ezt csak férfi ember művelhette, mert ezen a na­pon a lányoknak, asszonyoknak nem volt szabad dolgozni: fonni, szőni, varrni, de még mosni és sepregetni sem. Mert aki mégis megcsinálta, azok bizony pórul járhattak, mert a boszorkányok be­vették magukat az ilyen házakba és ott nehéz esztendő elé nézhet­tek a háziak. A tehén elapasztott, a tyúkok nem tojtak, az állatok elhul­lottak. Ezt pedig senki nem akarta, ezért be is tartották a Luca-napi szokásokat. A „kottyulók” feladata volt, hogy a jókívánságaikkal elűz­zék a gonoszt. Kedves emlékű Rácz Rudi bácsi így emlékezett a régi Luca-napi „kottyulásra”:- Amikor gyerekek voltunk, ak­kor két kis fadarabot vittünk, be­zörgettünk az ismerősökhöz, roko­nokhoz, aztán megkérdeztük, hogy „szabad-e kottyulni”. A há­ziak persze mindig szívesen fo­gadtak és beengedtek bennünket. A fadarabokat körösztbe téve ráültünk és úgy mondtuk a mondó­kát a háziak közbe kukoricával, ár­pával szórtak meg bennünket, amelyet aztán a gazda összekotort és az állatoknak adott, mert a „kottyulós” magoktól az állatok egészségesek lesznek és jól sza­porodnak. Mindig az volt a jó kottyuló, aki sok jókívánságot tudott elmondani. Kitty-kotty, kitty-kotty, majd hajnal lesz, majd megvirrad. Aggyon Isten kenteknek minden jót Pénzük annyi legyen mint a pelyva, búzájuk, árpájuk tengernyi teremjen, Boruk vagy száz akó. Kitty-kotty, kitty-kotty Aggyá Isten, hogy a kentek udvarába, annyi aprójószág legyen, mint égen a csillag, földön a fűszál. Kitty-kotty, kitty-kotty, Aggyon Isten a kentek istállójába, jó lovakat jó tejelő teheneket az ólakba sok disznót hízójuk olyan nagy legyen, hogy egy tábla szalonnája, akkora legyen, mint az ajtó deszka, akkora legyen az orja, mint a mestergerenda, kolbászuk, hurkájuk olyan hosszú legyen, mint a Duna hossza. Kitty-kotty, kitty-kotty Aggyá az Isten, hogy a kentek leánykája nagyra nőjön, egészséges legyen, szép legyen, jó legyen, okos legyen, pirospozsgás legyen, akkora csöcsei legyenek, mint a dóri korsó, akkora legyen a seggepartja, mint az ozorai nagy horhó. Kitty-kotty, kitty-kotty, majd hajnal lesz, majd megvirrad, kerülje e házat a rontás és betegség. Aggyon Isten kenteknek jó egészséget Amikor a mondókát mondtuk, közben forogtunk a fadarabon, mint a kotlóstyúk. A háziak meg pénzt, diót, almát, tojást, kolbászt adtak, hogy meg­hálálják a jókívánságokat. Igazán persze, akkor volt érdekes a „kottyulás”, amikor már legények voltunk. Bordi Imréné Régebben faluhelyen, amikor még kemencében sütötték a ke­nyeret, december 24-én hajnalban nekiláttak kenyeret dagasztani és a finom kelt tésztát az ünnepi diós­mákos kalácshoz. Nem beiglit, mert az városi szokás volt, hanem finom foszlós kalácsot sütöttek. Amikor a kenyér és a kalács ki­sült, újra feltöltötték a kemencét, ez akkor a férfiak dolga volt, addig az asszonyok elkészítették a nagy cserépedényekbe a töltött ká­posztát, a töltött csirkét, és a sütni való hízott kacsát, amelyet szépen beirdaltak, finoman megfűszerez­tek, almát és rozmaringot tettek a belsejébe és egészben hagyott hámozott burgonyával körberak­ták. Ezek az ételek utánozhatatla- nul szépre és finomra sültek meg a kemencében. Az apró süteménye­ket már napokkal előbb megsütöt­ték, hisz az ánizsos, diós, mandu­lás,, vagy szegfűszeges-fahéjas sütemények pont karácsonyra vál­tak finom omlóssá. A legszebbeket aztán kiválogatták és a karácsony­fára aggatták. Huszonharmadikán délután kukoricát szoktak pattog­tatni, amelyet a gyerekek hosszú láncba fűztek, vagy éppen diót ezüstöztek-aranyoztak, apró piros almákat fényesítettek és kötöztek a szárára cérnát, mert ezekkel díszí­tették a karácsonyfát. A huszonnegyediké már kora reggeltől a sütés-főzéssel telt el, mert délutánra mindennek készen kellett lennie, még az ebéd is elma­radt, egy kis finom sült úritökkel ütötték el az éhüket. Az állatokat is korában kellett megetetni és mindenkinek meg kellett még tisz­tálkodni, hogy át tudjon öltözni az ünneplőbe. Késő délután a karácsonyfa dí­szítése következett, ez a nagyobb gyerekek és asszonyok feladata volt. A kisebb gyerekek, a nagy­szülők és az apa ezalatt a konyhá­ban beszélgettek, régi szép törté­neteket meséltek, énekelgettek. A szobában a nagy asztalt leterí­tették finom lenszőttessel és erre állították a feldíszített karácsony­fát. Persze nem volt ám valami nagy fa, csak amolyan gyerek ka­rácsonyfa. A fa mellé tettek egy szép cseréptálba-diót, almát, mo­gyorót, fügét, egy kancsóba bort, egybe pedig vizet. Tették pedig ezt azért, hogyha a „Szent Család” az éjszaka megtiszteli a házat látoga­tásával, akkor fogyasszanak a csemegékből, italból amit a háziak szívből kínáltak. Az asztal alá pedig szépen összekötött szénát és szal­mát, egy szakajtóba búzát, árpát, kukoricát tettek, hogy a kis Jézus szamarának is legyen mit enni, egy vödörbe pedig vizet, hogy ne is szomjazzon. Mikor minden elké­szült, meggyújtották a gyertyákat, megcsenditettek egy üvegpoharat, vagy a kiscsikó csengőjét és ak­kor mindenki bejöhetett a szobá­ba. Körbeállták a karácsonyfát, és áhítattal énekelték a szebbnél- szebb karácsonyi dalokat. Majd boldog, békés karácsonyt kíván­tak egymásnak, és leültek a meg­terített asztalhoz, ahol a dinsztelt káposztával, sült almával, burgo­nyával kínált ropogós sült kacsát elfogyasztották, utána aszalt gyü­mölcsből készült kompótot, vagy dióval töltött sült almát, kalácsot, süteményt ettek. Ilyentájt érkeztek a „betlehe- mes" legények, akiket mindig örömmel fogadtak és a betlehe- mes játék után szívesen kínálták őket étellel itallal és ha jutott akkor egy kis pénzmag is ütötte a legé­nyek markát ilyenkor. Ezután még sokáig beszélgetett, énekelgetett a család, mert nem volt érdemes le­feküdni, aki tehette elment az éjfé­li misére, csak az apróbbak és az öregek maradtak otthon. Ök más­nap délelőtt mentek a templomba. Karácsony reggel, szinte minden­hol kocsonyát ettek reggelire. Ebédre: finommetéltel készült tyúkhúslevest, a főtt húshoz egres- , birs- vagy paradicsommártást, paprikás csirkét - apró galuskával, majd a csoda finom töltött jércét fogyasztották el. A karácsonyfa alá készített bort és vizet itták utána, mert ezeket a kis Jézus megáldotta az éjszaka és ekkor lehet elfo­gyasztani a cseréptálba készített gyümölcs egy részét is, mert a ma­radék gyümölcsöt újév napján szabad megenni, hogy attól szép és egészséges legyen a család minden tagja. A süteményeket és édességet az asztalra téve min­denki akkor fogyasztotta, amikor kedve tartotta. Az asztal alatt lévő szénát és szalmát az istállóba, ólakba kellett szétszórni, hogy az állatok is egészségesek legyenek. A szakaj­tóban lévő búzát, kukoricát, árpát pedig meg kellett etetni, hogy a jó­szág szépen gyarapodjon, a tyú­kok jól tojjanak, a vizzel meg kellett itatni őket, hogy semmiféle vész ne érje az állatokat. Karácsony másnapja: István- nap, ilyenkor szokás a maradék húslevest elfogyasztani és a finom töltött káposztát felmelegíteni ebédre, mert ugye azt mondja a fáma, hogy a töltött káposzta fel­melegítve a legjobb... Ez az a nap, amikor a rokonok, barátok meglátogatják egymást és a névnapjukat ünneplő Istvánokat, Jánosokat megköszöntik. Ha ne­tán fogytán volt az étel, amivel a vendégeket megkínálhatták volna, akkor egy-két karika hurka-kol­bász hamarjában elkészült, mivel a karácsony előtti disznóvágáskor nem lehetett nagy disznótort tarta­ni az adventi böjtök miatt, így ez az első alkalom a vígságra, ünneplés­re. BORDINÉ Régi karácsonyi Bordi Imréné receptjei Íme: a varázsszer-készítmények

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents