Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-10 / 186. szám
2 - TOLNATÁJ 1990. november 10. Római őrtornyok maradványai hazánkban Husek Rezső és Decsi Kiss János Liszt Ferencről is- Beszámolt lapunk a budapesti Zeneakadémián tartott ünnepségről, ahol ebben az évben a negyedik alkalommal adták át a Cziffra György által alapított dijat. Idén a Liszt Ferenc Társaság döntése alapján ezt Husek Rezső zongoraművésznek ítélték. Olvasóink, akik jól ismerhetnek, nevében gratulálok, hiszen a Tolna Megyei Népújságban, később a Tolnai Népújságban olvashatták írásaidat is egy- egy hangverseny kapcsán.- Nem tudom, mivel érdemeltem ki a Cziffra-díjat, de számomra nagyon megtisztelő. Az első alkalommal Jandó Jenő zongoraművész kapta, azután Plegán Dénes, nagy zenetudós, harmadikként Elekes Zsuzsa orgonaművész és most én. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen illusztris társaságban lehetek. Hangsúlyozom, nem tudom mivel érdemeltem ki. Tettem, amit tennem kellett.- Az indoklásban az hangzott el a zeneakadémiai ünnepségen, hogy a Liszt Ferenc-kultusz szekszárdi megteremtése miatt. A beszélgetésünk elején említetted, hogy az is apropója lehetne e találkozásunknak, hogy a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola most december első napjaiban lesz 35 éves. Emlékezzünk a kezdetekre. Milyen út vezetett idáig?- Fasang Árpád volt 1955-ben a művészeti kutatás vezetője. Akkor tizenhét állami zeneiskola működött az ország területén. Fasang Árpád kidolgozott egy zenei oktatási programtervezetet és a feletteseitől kérte még hat új zeneiskola létesítését olyan városokban mint Komló, Salgótarján, bányavárosok, ipari központok területén és a végén hatodiknak Szekszárdot. Amikor ezt a kérését tárgyalták, a miniszter rendkívül haraggal csapott az asztalra, hogy „értjük Fasang elvtárs, egy bányaváros kapjon állami zeneiskolát, de minek zeneiskola egy ku- lák városba?” Fasang Árpád roppant találékony ember volt, azt válaszolta, hogy „miniszter elvtárs, ahol kulákok vannak, ott szegényparasztok is élnek...!” Erre a miniszter elnevette magát, aláírta az engedélyezési okmányt. így jött létre 1955- ben hat új zeneiskola között a szekszárdi is. Azt megint nem tudom, miért engem kértek meg, hogy szervezzem meg itt Szekszárdon az állami zeneiskolát. Jöttem. A Széchenyi utcában csak 1957- ben kaptuk meg azt az épületet, aminek a helyén ma a Skála áruház van. Addig öten hét felé tanítottunk. Ki a Moziüzemi Vállalat kultúrházában, ki a 2. Számú Általános Iskola folyosóján... erre, arra, ki itt, ki ott. Nehéz volt az indulás. I- A köztudatban az áll, hogy aki kikerül, vagy be sem jut a főváros zenei életébe, az a művészeti életből leira- tik. Te Budapesten éltél, ma inkább szekszárdinak vallód magad...- Azt akarod kérdezni, hogy én ezt miként éltem meg? Azt válaszolom, igen ez így van. Mint zongoraművészt engem is leírtak. A zenei élet minden központja Pesten volt és van.- Ebben a „leírtak” szóban van valami lehangoló, bár nem adhat okot panaszra, mert a másik oldalon, a pedagógiai tevékenység során olyan eredményeket könyvelhetsz el, ami boldoggá teheti az embert. A zenét kedvelő emberek százai kerültek ki kezed alól.- Talán az volt a szerencsém, hogy időben felismertem, egy zeneiskola akkor állhat hivatása magaslatán, ha körülötte kikristályosodik egy egész város zenei élete. Valami véletlen folytán ezt fölismertem és attól kezdve a hangversenyrendezéstől, a zenei ismeretterjesztésen át mindennel foglalkoztunk. Olyan remek fegyvertársakat találtam, mint dr. Tucsny László, Létai Menyhért. Sokoldalúan kell szolgálni a zenei művelődés ügyét. I- Ez utóbbi mondatot ars poeticának is tekinthetjük?- Igen. Ha kell, akkor aktívan muzsikálni, nevelni a fiatalokat, vagy a zenei ismereteket terjeszteni más-más eszközökkel, az írást sem mellőzve. I- Ezek tudatában jöttél Szekszárd- ra, telepedtél le, de vajon meglelted-e nyugalmad, lelked otthonát?- Bevallom, hogy az első években, mikor Pestre utaztam és leszálltam a Déli pályaudvaron, a sírás fogott el a honvágytól. Ma őszintén mondom, hogy Szekszárd sok mindent megadott nekem, emberhez szabottabb, mint a főváros zsúfoltsága, tömege. I- Azt mondod, sok mindent, tehát nem mindent. Az elmúlt évek, pontosabban a legutóbbi évtizedek mindenkiben hagytak szálkát, öröm nem volt üröm nélkül.- Most ilyen szálkát akarsz kérni? ■ - Ha nincs, akkor nem! ' - Van. Nem panaszként említem, de ha már szóba hoztad elmondom. Örömmel figyelem, hogy Szekszárd kulturális delegációi a tehetséges kórusokkal, együttesekkel már bejárták a világot, minden testvér- és partnervárosban megfordultak szerte Európában. Én ezekről az utakról mindig lemaradtam. Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Olaszországban, nem sorolom, én is voltam, különböző intézmények, országos szövetségek, együttesek tagjaként, de nem Szekszárd küldött és ezt...- Ezt megértem és minden alkalommal könnyedén vállalok rokonságot olyan emberekkel, akik egy-egy településhez, kis faluhoz, vagy városhoz oly módon ragaszkodnak, hogy az ilyen látszatra kis dolog is fájdalmat okozhat. Bizonyítja, hogy szereted Szekszárdot, miként jól érezte itt magát Liszt Ferenc is. Többször esett már szó arról a kutatási eredményről, mely Liszt Ferenc és Szekszárd kapcsolatát igazolja. Magad is publikáltál, és amint már elhangzott, a Liszt-kultusz megteremtésében vállaltál is szerepet.- Magától értetődő, természetes feladatnak éreztük a Liszt-hagyományok ápolását. Kezdetben szűk lehetőségek között bátortalanul láttunk munkához, később egyre tudatosabbá vált e kultusz ébren tartása. Alig kezdte meg munkáját a zeneiskola, amikor 1956-ban ünnepélyes keretek között felvette a Liszt Ferenc nevet. A megyeháza nagytermében rendezett esten Kóbor Antal, a Népművelési Minisztérium csoportvezetője tartott avatóbeszédet. Ezt követően Liszt-művekből álló koncert volt, ahol Zempléni Kornél zongoraművészt köszönthettük szólistaként. Erre az ünnepségre készítette el a város és avatta föl azt az emléktáblát, amely hirdeti, hogy ebben a teremben tartotta 110 évvel ezelőtt Liszt Ferenc az első szekszárdi hangversenyét 1846-ban. I- Maradjunk akkor ennél a témánál, mert azt éreztem hangsúlyaidból, hogy különös tisztelője vagy Liszt Ferencnek.- Számomra szent ember volt.Kicsit sajnálom is, hogy a róla alkotott kép, az amit a regényirodalomban kialakítottak mint Don Jüanról. Tudják róla, hogy mint a zongora fejedelmét virágesővel fogadták és fáklyás menettel ünnepelték. Kevesebben tudják azonban, hogy ő a zenetörténet legsokoldalúbb hérosza, a romantikus zene központi alakja és akinek tehetségénél, vasszorgalmánál, csak önzetlensége volt nagyobb. Segítette Wagnert, Smetanát, Berliozt Grieget. Minden tehetséget felkarolt, anyagilag, erkölcsileg támogatott. Meg kell ismertetni széles tömegekkel azt az embert, aki százezreket zongorázott össze jótékony célokra, azt a magányos öreg titánt, a múlt század legmerészebb, legforradalmibb újító zeneköltőjét, akit már nem értettek meg kortársai és zeneszerzői nagyságára csak a mi századunk ébredt rá. I- Hallgatva ezeket a mondataidat természetes, hogy Szekszárdon is megalakult a Liszt Ferenc Társaság helyi csoportja. Akik közül néhányan jelen is voltak a Cziffra-díj átadáson.- A Liszt-hagyományok ápolásában minőségi változást jelentett, amikor 1973-ban újjáalakult Budapesten a Liszt Ferenc Társaság és kevéssel később -1975-ben - a szekszárdi csoport is létrejött. Ezt megelőzően azért volt egy-egy emlékezetes alkalom. Például 1970 októberében, amikor Szekszárdon a Panoráma Filmszínházban bemutatták a szovjet-magyar koprodukcióban készült Szerelmi álmok című filmet, amelyen részt vett a film rendezője, néhány szovjet és magyar filmszínész társaságában. Ez év novemberében emlékkiállítás nyílt és hangversenyt is adtunk Liszt-dalokból, zongoraművekből az Operaház, az Országos Filharmónia szólistái és helyi művészek Lányi Péter, Thész László és magam közreműködésével. I- A zenetanárok zongoraversenyének országos döntőit is ebben a sorban kell említeni, hiszen kapcsolódik a Liszt-hagyományokhoz.- Az első versenyen - 1972-ben, a rangos zsűri nem kis örömünkre Thész Lászlónak ítélte az első díjat. Később - 1974- ben - ismét szekszárdi kolléga diadalmaskodott, ekkor Lányi Péter kapta.- Arra nem emlékszem pontosan, hogy a Szekszárdi Pedagógus Kórus melyik évben vette föl Liszt Ferenc nevét, de biztosan ebben is az volt az indíték, hogy tiszteletüket jelezzék Liszt Ferenc iránt.- A pedagógus kórus 1965-ben alakult, akkor Gerse József volt a karnagya és 1976-ban lett Liszt Ferenc nevű énekkarrá, amelyet később Fertőszögi Bélá- né, majd Thész László vezényelt. I- A Magyar Rádió is 1976-ban rendezte azt a zenei műveltségi versenyt az ország összes középiskolái részére, amelynek témája „Liszt és kora” volt. Mint ismeretes, ez szekszárdi sikert hozott.- Erre nagyon büszke vagyok, ugyanis három diákomat készítettem föl. Nem a győzelmük miatt említem most a nevüket: Boda Gabriella, Fritz Gabriella és Fenyvesi János, hanem ahogy rájuk ragadt, megmutatkozott vonzódásuk Liszt Ferenc művészete iránt. Ők akkor a Garay gimnázium harmadikosai voltak, így a százezer forintos jutalmat az iskolájuk zenei eszközökre költötte. I- Ha már a diákoknál tartunk, ugorjunk vissza az időben, hogy te magad mikor kerültél kapcsolatba a zenével?- Gyerekkoromban egyszer mentem az utcán... ■ - Ez Pesten volt.-Igen. Az egyik ablakból zongoramuzsikát hallottam. Nem tudom megmondani, hogy akkor milyen igézet történt, de mintha földbegyökerezett volna a lábam a gyönyörűségtől. Attól a perctől érzem, hogy értelmetlen az élet a zene nélkül. Mikor nyugdíjba mentem, úgy gondoltam, nem kell többet gyakorolnom, vége. Három hónapig nem ültem hangszerhez. Olyan lelki beteg lettem, hogy rájöttem, tényleg nincs értelme az életnek zene nélkül. Valamikor tartottam a fogadalmamat, hogy minden évben meghallgatom Mozart Varázsfuvoláját, mert anélkül mit ér az élet. Az olyan tanító volt számomra, amit hallani kellett, erőt adott. Aztán, hogy nyugdíjas lettem, Budapestre az utazásokat nagyon meg kell gondolni ilyen benzinárak mellett. I- Lám csak, hova be nem gyűrűzik a mindennapi gazdaság válsága. No, de kanyarodjunk vissza a zenéhez. Fogalmazd meg azt az értelmet, amit a zene ad az életnek.- Nehezen lehet szavakba önteni, de teljesebb az ember élete a muzsikától. Öröm, megnyugvás, vérpezsdítés. Gazdagabbá tesz a zene. Nemcsak az érzelmi életet mélyíti, de a gyakorlás során kitartásra, koncentrációra nevel. A zene olyan jellemformáló, amit Kodály Zoltán fölismert és zenepedagógiai módszereiben föl is használt. Mondhatjuk, hogy általa lett pici országunk zenei nagyhatalom a világban. Ezt a felismerést, a zene fontosságáról, ezt kell minél szélesebb körben hitetni az emberekkel.- Ezt teszed nyugdíjasként is. Megyénk kulturális életének híreit figyelve gyakran hallani, hogy koncerteket adsz. Ezen a héten például Gyönkön, Bonyhádon volt egy-egy hangversenyed...- Hadd folytassam a sort, hogy november 24-én Budapesten lesz koncertem, januárban egy szólóestem Szekszárdon. Úgy tűnik, a csillagzatom jó irányban áll.- Elárulhatjuk az olvasónak, hogy a januári hangverseny a hetvenedik születésnapod közelében lesz és ebből az alkalomból is kívánok erőt, egészséget, zenével dúsított értelmes alkotói pályát, és köszönöm a beszélgetést. Az ókori Római Birodalom fénye napjainkig ragyog Európában. Művészete, tudománya, állam- és hadseregszervezete, jogrendszere'példakép másfél ezer esztendő távlatából is. Ennek a negyvennél több tartományra tagolódó birodalomnak a határa Pannóniában, a Duna vonalán futott közel fél évezreden át. Csaknem annyi időn keresztül, mint amennyi Szent István uralkodásától Mátyás királyig telt el. A pannon határok őrzése kemény feladatot rótt a légiókra, hiszen tömegesen özönlöttek keletről és északról a „barbárok”, azaz a germánok, hunok és más népek, hogy zsákmányoljanak a kincses birodalomban. Róma ezért elsősorban katonai megfontolásból vonta meg itt a határt, a könnyebben védhető és joggal természetes határnak tekinthető Duna (Is- ter) partján. A Duna mentén határőrző várakat és őrtornyokat raktak s ezek láncával övezték Pannónia északi és keleti határát. Ez a határbiztosítás magas színvonalú műszaki létesítménnyé, jól kitervezett és kiépített védőrendszerré vált. Sok vihart átélt maradványai ma is elismerésre késztetik az embert. A Pannóniát oltalmazó határvonal mentén négy légió táborában egyenként 6000 főnyi helyőrség és - további 50 kisebb táborra elosztva - a segédcsapatok állomásoztak. Pannónia római megszállása évtizedekig tartott. A Duna mentén kezdetben nyári sátortáborokat vertek, majd a II. századtól kezdték felépíteni kőből-gerendából-szálfából őrtornyokat, és vették körül a nagyobb partmenti településeket bástyákkal megerősitett kőfallal, és szervezték meg máglyákból rakott hírláncukat. Ezeknek a castru- moknak (táboroknak), illetve az őrtornyoknak a maradványai láthatók Szőny- től Esztergomon át Dunaszekcsőig. A határ azonban nem volt légmentesen elzárva, s helyen ként azért, hogy a kereskedők ki és bejárhassanak, kapukat nyitottak, s ezeken a helyeken hidakat vertek. Ilyen hídban folytatódó kapu volt például a Kisoroszihoz tartozó Pásztorkertinél, melynek 364-375 között épült őrtornya még feltáratlan. Vele szemben, a bal parton, Nógrádverőcén állanak a hídfőállást képezett épületek őrtornyának falmaradványai, melynek építését Valen- tinianus császár nevéhez kapcsolják. Ugyanekkor épült Kisorosziban, a falu északi végén egy másik őrtorony is, amely ugyancsak feltáratlan még. Részben már feltárt a IV. századi dunabogdá- nyi őrtorony a Duna partján, s a község déli határában, sokkal előbb épített tábor. Tahitótfaluban, a Szentpéteri-dűlőn is őrtoronyról tanúskodnak az öreg kövek. Budakalászon két őrtorony maradványai állnak. Az egyik négyzetes alaprajzú, másfél méter vastag falakkal. Va- lentinianus császár hadvezére, Frigeri- dus építette 360-ban. A másik, a barátpataki őrtorony falai nagyrészt még a földben rejtőznek. A leányfalui, 370-ben épített őrtornyot viszont feltárták, s jól szemlélteti a kor őrtoronytípusát. A bal parton még Szobon található őrtorony maradványa, valamint Dunakesziben, ahol erős hídfőt alkotó castrum is volt, amely Traianus császár idejében épült. A jobb parton, a horányi őrtorony alapfalaiból kiolvasható, hogy két kisebb torony épült hozzá 370 körül. Pjlismaróton római tábor alapfalait ásták ki. A Paks és Dunakömlőd közötti castrum alapfalai, miután a Dunát az imsósi szigetnél átvágták, viz alá kerültek. A százhalombattai castrumot csak részben ásták ki, viszont nagyon impozáns a dunaújvárosi (duna- pentelei) tábor a II. századból. Cs. K. Szent István korának templomai A magyarság keresztény hitre térítésének roppant műve első koronás uralkodónk, Szent István király nevéhez fűződik. Az új hitre tért magyarság számára azonban a királynak biztosítania kellett a katolikus vallás gyakorlásának egyik fontos fel- ’ tételét: a kötelező vasárnapi szentmisehallgatást. Ezért született Szent Istvánnak az a rendelkezése, hogy ...tíz falu építsen t emplomot, amelyet lássanak el két telekkel és ugyanannyi szolgával...” A településtörténet kutatásai szerint Szent István idejében, a magyar királyság területén legkevesebb kétezer, más becslések szerint háromezer faluval kell számolnunk. Ez annyit jelent, hogy a XI. század közepéig nagyjából 250-300 falusi templo- mocskát emeltek. Ezek a régi magyar szó- használattal egyházaknak, szentegyházaknak nevezett templomok sövényfoná- sú, sárral tapasztott, gerendavázba döngölt földből, esetleg teljesen fából épültek, ez utóbbiak elsősorban a fában gazdag tájakon. Amennyire az eddigi feltárásokból kikövetkeztethető, a többnyire téglalap alakú hajóhoz félkörives vagy négyzetes szentély kapcsolódott. Ismerték a centrális térnek kör-, illetve hatkaréjos alaprajzú megoldását is. Az elsőre példa a királyi szálláshelyeken emelt kápolnák alapfal- maradványai Veszprémből, Esztergomból és Sárospatakról. Az utóbbira pedig a ge- rényi, a kiszombori és a karcsai. Ezeknél sokkal magasabb igénnyel épültek a Szent István által alapított püspökségek templomai. Ami természetes, hiszen az egyházmegyék székhelyei egybeestek a vármegyék ispánjainak székhelyeivel. Ugyancsak díszesebb, nagyobb templomokat emeltek az esperesi kerületek központjaiban is, amelyeknek a száma egyházmegyénként négy-öt volt. Mindehhez hozzá kell számítanunk azt a sok bencés kolostort - legkevesebb egy tucatot -, amelyeknek a XI. század első felére eső alapításáról tudunk, továbbá a görög szertartásé papok monostorait hogy képet kapjunk arról a páratlan munkáról, amely néhány évtized alatt számtalan művészi kivitelű szentegyházat varázsolt a nem sokkal korábban még Európát rettegésben tartó, kalandozó pogány magyarok földjére. E nagyméretű egyházi építkezésnek azonban napjainkban kevés látható és épségben fennmaradt emlékében gyönyörködhetünk, kevéssel büszkélkedhetünk az idegenek előtt. A pusztítást a bel- háborúkba torkolló pogánylázadások kezdték, hiszen az első tűzcsóvát mindig a fa fedélszékes egyházi épületekre vetették. A dúlást folytatták a kunok és a tatárok, betetőzték a törökök. S ami még a török kiűzése után megmaradt, azt a barokk korban építették át. Szent István templomainál a legmagasabb igényt a háromhajós, kereszthajó nélküli bazilikák jelentették, mint a székesfehérvári, a gyulafehérvári vagy a pécsi. Bár ismerünk egyhajós székesegyházat is, mégpedig érseki székhelyről, a kalocsait. A háromhajós egyházakat oszloppárok tagolták, és a középső főhajó záródott félköríves apszissal. A korabeli építésű kolostorok templomairól kevesebbet tudunk, mert csupán a szigligeti, a tarnaszentmáriai és a tihanyi altemplom, a pécsváradi kétszintes templom alsó része maradt ránk, valamint a feldebrői kéthajós altemplom pillérkötegei- vel és boltozatával, s a valamivel későbbi, XII. századi freskókkal. Mielőtt visszatérnénk áz egyházmegyék központjaiban emelt székesegyházakhoz, amelyekből - egyetlen kivételével - csupán az alapfalak és némi kőtöredékek, oszlopfők, párkánykőtöredékek, oszloplábazatok, vagy még azok sem maradtak ránk (Esztergom, Eger, a veszprémi altemplom), csupán Írott utalás, mint Vác, Biharvár, Győr, Csanádvár (Marosvár) esetében, szólni illik röviden Szent István családi-állami bazilikájáról, amelyet 1016 táján kezdett építtetni Székesfehérvárt, tehát nem püspöki székhelyen. (Székesfehérvár 1777-től püspöki székhely, előtte itt káptalan és prépostság működött.) Szent István a bazilikával összefüggő káptalant nem helyezte a püspök fennhatósága alá, hanem egyedülálló függetlenséget biztosított számára az egyházi hierarchiában. Benne őrizték a Szent Koronát és a többi koronázási jelvényt. Itt volt az országos levéltár, ez lett a koronázások, királyi esküvők, valamint az uralkodócsalád temetkezési helye. Elképzelhető, hogy ez a háromhajós, több mint 60 méter hosszú és 32 és fél méter széles, monumentális szentegyház mily fényes, gazdagon berendezett épülete volt a megkeresztelkedett nemzetnek. Szomorú, hogy alapfalain kívül csupán néhány díszítő faragvány maradt ránk belőle. És a meg- bolygatott.sírok... Szent István bazilikáit az egyetlen ma is álló, alaposan restaurált, újjáépített pécsi négytornyú székesegyház látványa alapján képzelhetjük legjobban magunk elé. Öthajós altemploma viszont még ma is úgy áll, ahogyan azt maga a székesegyházat alapító király is látta. A király ugyanis folyamatosan látogatta vármegyéit, és figyelemmel kísérte a templomépítéseket. A hagyomány szerint az egri bazilika építését személyesen irányította a Királyszéknek nevezett dombról. A pécsi lombard-román stílusú székes- egyház levegős belső téralakítása, amely Európa-szerte is ritka, fogalmat adhat többi bazilikánkról is. Megemelt szentélyei félköríves apszisokban végződnek. Ez az egyetlen négytornyú templom Közép-Eu- rópában. Szent Péter tiszteletére emelték. DR. CSONKARÉTI KÁROLY
