Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-21 / 195. szám

1990. november 21. NÉPÚJSÁG 3 Vigyázat: hamisítható! Zavaros vízjelek az értékpapíron A mind nagyobb számban megjelenő értékpapírok nyomdai előállításának jogi szabályozására mindeddig nem került sor, ami egyre nagyobb veszélyt jelent, hiszen nő a hamisítás és a visszaélés esélye. Ma a néhány, vízjeles papirt és korsze­rű nyomdai felszereléseket alkalmazó nyomdán kívül egyre több kft. is foglalko­zik az értékpapírgyártással. így fordulha­tott elő olyan súlyos hiba, hogy két azo­nos sorozatú értékpapír „azonos színű” alnyomata szembetűnően eltérő; hogy egy részvény két osztalékszelvényén kü­lönböző szám van feltüntetve; hogy az összévont részvényeken egy sorszám szerepel - az összevonásra kerülő sor­számok nincsenek feltüntetve és így to­vább. A szabályozás hiánya egyre nagyobb veszélyt rejt magában, hiszen már mint­egy 500 részvénytársaság értékpapírja forog. Veszélyforrás példának okáért, hogy a zártkörű alapítás és alaptőke- emelés nem jelent egyúttal névre szóló s korlátozottan átruházható részvényeket, így a szinte semmilyen értékpapír- és nyomtatástechnikai tapasztalattal sem rendelkező magánszemélyek is hozzá­juthatnak az ellenőrzési körön kívül for­gó, bemutatóra szóló, szabadon átruház­ható és bárki által megvásárolható papí­rokhoz a másodlagos piacon. Bár a meg­felelő nyomdai védelmet jelenleg az Álla­mi Értékpapír Felügyelet sem írhatja elő, a tájékoztatóban mindenesetre felhívja a befektetők figyelmét arra, hogy a papír könnyen hamisítható. Egy dolog van csupán szigorúan előír­va; az értékpapírnak nyomdában kell ké­szülnie. Nem csoda hát, ha a társaságok - költségkímélő megoldásokat keresve - az olcsóbb, ám szakszerűtlenebb eljárá­sokat alkalmazó nyomdákat keresik. Ez a névre szóló papíroknál talán még érthető is, hiszen itt a szigorú nyilvántartási köte­lezettség miatt lényegesen kisebb a ha­misítás veszélye: az értékpapír által meg­testesített jogokat csak a bejegyzett tulaj­donos gyakorolhatja. Továbbá a nyilván- * tartásba vételhez megkövetelik az adás­vételi szerződés és (vagy) az értékpapír bemutatását. A forgatásra vonatkozó szabályok szerint ugyanis az átruházás tényét az értékpapír hátoldalán fel kell tüntetni. Amúgy e szabály eleve feltétele­zi az értékpapír élettartama alatti ala­csony forgási sebességet, ami a tőzsdé­től idegen szemléletre vall. Ha viszont az értékpapír tulajdonosa akár naponta vál­tozik, feltehetőleg „könyvet” kellene elő­nyomni az átruházások vezetéséhez. Azaz a jelenlegi szabályozás minden­képpen kockázatos és egyben idegen a tőzsde lényegétől. A megoldás kézenfekvőnek látszik: engedélyköteles tevékenységgé kell ten­ni az értékpapírok előállítását. Az enge­délyeket a tárgyi-technikai feltételek vizsgálatát követően, egyedi elbírálással adnák ki az egyes nyomdáknak. A névre szóló értékpapíroknál pedig fel kellene oldani a jelenlegi feltétlen nyomtatási kötelezettséget. A hagyomá­nyos, könyv alakú, kézzel vezetett nyil­vántartást számítógépes szoftverrel kel­lene felváltani. A számítógépes nyilván­tartás fölöslegessé teszi a tárgyi megje­lenítést, a befizetésről és az átruházásról a tulajdonos gépi bizonylatot kap, ami alighanem elegendő a tulajdonjogok bi­zonyításához. A program egyúttal lehető­vé tenné, hogy a részvénytársaságok a kőkorszaki módszereket elhagyva tart­sanak kapcsolatot a részvényesekkel. B. B. Biztos pont az atomerőmű Energiabizonytalanság Interjú Simon Péter üzemviteli igazgatóval (Folytatás az 1. oldalról.)- Mi az igazság ezzel kapcsolatban? - kérdeztük Simon Pétertől, a paksi atom­erőmű üzemviteli igazgatójától.- Ott azért még nem tartunk, hogy kor­látozzuk a felhasználást, bár vannak - el­sősorban az importtal - problémák. Köz­ismert, hogy a Szovjetunióval 1850 MW- ra van szerződésünk, ebből 1100 MW 2003-ig biztosított és 750 MW öt évente megújítandó. Ez utóbbi éppen most jár le és erősen kétséges, hogy meg tudjuk-e újítani a szerződést. Hiába van papíron 1850 MW, már most is - naponta változó mértékben - több száz MW-tal keveseb­bet kapunk. Tulajdonképpen a belföldi felhasználásunk 29 százalékos import- hányada kirívóan magas, hiszen például a nagy villamosenergia-importőr Olasz­ország is csak a fogyasztásának 10%- át veszi külföldről. De amíg ott stabil nyu­gat-európai energiarendszer és szerző­déses fegyelem van, addig a mi esetünk­ben óriási importbizonytalansággal kell számolni a szovjetunióbeli problémák miatt. A jelenlegi kormányzati elképzelé­sek szerint több kisebb, összesen 7-800 MW teljesítményű rugalmas, kombinált ciklusú gázturbinás blpkk építésével le­het áthidalni az esetleg jelentkező igény- növekedést, ehhez azonban azt is tudni kell, hogy ez a megoldás a gázimport megduplázását jelenti, miközben a hazai kitermelés csökken. Véleményem szerint túlzott optimizmus lenne abban bízni, hogy ez az importnövekmény hosszú tá­von fedezhető szovjet forrásból. Az el­avult gázvezetékrendszer és technika, a karbantartás hiánya bármikor okozhat olyan komoly üzemzavart, amely veszé­lyezteti gázellátásunkat, és áttételesen villamosenergia-termelésünket is. ’- Mi a helyzet a'feldolgozott urán im­portjával? Az atomerőmű fűtőanyaga is a Szovjetunióból származik. Itt nem kell ugyanilyen bizonytalansággal számol­nunk?- Az igaz, hogy a fűtőelemeket a Szov­jetunióból hozzuk, emiatt azonban még­sem kell aggódnunk. Először is az erőmű működési jellegéből adódóan mindig legalább egy évre elegendő üzemanyag­gal rendelkezünk, miközben hallhatjuk a megdöbbentő adatokat, hogy kőolaj és benzinkészleteink mindössze néhány napra elegendőek. Számunkra az is nagy biztonságot jelent, hogy uránból óriási a túlkínálat a világpiacon, akár évtizedekre előre leköthető fix áron a szükséges mennyiség. További előny, hogy ez az üzemanyag igen könnyen és olcsón szállítható, mert nagy az energia­sűrűsége. Egy-egy blokkunk három évi szükséglete 42 tonna, míg a kőolajimport esetében millió tonnákról beszélhetünk. A biztonság miatt sem kell aggódnunk, hiszen a friss atomerőmüvi üzemanyag abszolút ártalmatlan és bőséges nem­zetközi szállítási tapasztalatok állnak rendelkezésre.- Atomerőművek esetében azonban nemcsak az üzemanyagról kell gondos­kodni, hanem a kiégett fűtőelemek el­szállításáról, újraféldolgozásáról is. Mi lesz, ha a Szovjetunió nem veszi át eze­ket?- Hosszú távú államközi szerződés írja elő a visszaszállítást úgy, hogy az itt tárolt mennyiség ne zavarja az erőmű normális működését. Természetesen azért foglal­kozunk a kérdésben felvetett problémá­val. Nyugaton is lehet találni kapacitást a kiégett fűtőelemek feldolgozására, ez nem gond. Száz kilogramm elhasznált üzemanyagból 96 kg uránt, egy kg plutó­niumot és 3 kg nagy aktivitású, olvasztott üvegbe ágyazott hulladékot nyernek a feldolgozás során. Ez utóbbi sorsa a probléma, nyugaton ugyanis a végleges elhelyezést nem vállalják, legfeljebb át­meneti tárolást. Maga a feldolgozás is rendkívül időigényes, évekig tartó pihen- tetési szakaszokkal. Számításaink sze­rint a keletkező hulladékot 15-20 év múl­va kellene hozzánk visszaszállítani, ennyi idő alatt igen sok tapasztalat gyűlik össze ezzel kapcsolatban. Az ilyen típusú hulla­dékok elhelyezésére ma is egyértelmű normák vannak, a korrekt temetés felté­telei ilyen időtávlatban biztonságosan megteremthetők.- Van-e új fejlemény a paksi bővítéssel kapcsolatban?- A kanadai, német és francia után most érkezett ajánlat egy amerikai cégtől is. A hosszú távú előrejelzések azonban „ egységesek: a várható villamosenergia­igények alapján 2000 előtt nincs szük­ség alaperőmű építésére. A kormány egyébként nyitott ebben a kérdésben, mert a túlzott villamosener- gia-importhányad, és az importbizonyta­lanság problémáinak hosszú távú felol­dása lehet működőtökével történő alap- erőmű-építés. Nekünk persze nagy gond, hogy egyelőre nincs döntés a bő­vítés kérdésében, 600 jól képzett szak­emberünk ettől várja a jövője megoldá­sát. Mindenesetre hosszú távon szerin­tem nem kerülhető el a paksi atomerőmű bővítése.- Az energiabizonytalanság közepette továbbra is biztos pontnak tekinthetjük ezt az erőművet?- Köztudott, hogy nemzetközi vizsgála­tok szerint is kiemelkedő eredményeket ért el ez az atomerőmű a biztonsági és üzemvi­teli paramétereket tekintve. Annyi áramot - évi 14 milliárd kilowattórát-termelünk, mint nyugaton egy 2000 MW-os erőmű, és ezzel a hazai termelés 49%-át adjuk. Az 1760 MW névleges teljesítmény helyett tartósan 1840-1850 MW-ot teljesítünk a biztonság veszélyeztetése nélkül. Az éves átvizsgálá­sok rendben lezajlottak, üzemanyagkész­letünk egy évre elegendő, jó feltételekkel nézünk a tél elé. ;- Aa ­Le vég őti sztaság - véd e I e m pénz nélkül Nem fogadta valami túl lelkesen az Érdekegyeztető Tanács a közelmúltban azt a környe­zetvédelmi javaslatot, hogy a benzinárba építsenek be egy forintos levegőszennyezési já­rulékot is. Hazánkban évente mintegy 5 milliárd liter benzint adnak el, következésképpen évente mintegy 5 milliárd forintos környezetvédelmi alap képződne ezekből az 1 forinto­sokból. Az 1 forintot vagy áremeléssel, vagy úgy biztosíthatná a kormányzat, ha ilyen mér­tékben átcsoportosítaná a fogyasztási adót erre a területre. Mindenképpen helyes ez az elv, hogy a környezetvédelmi költségeket azok fizessék meg, akik a környezetet szennye­zik - hangsúlyozta e kérdéssel kapcsolatban az MTI munkatársának adott nyilatkozatában Szommer Ferenc, a Környezetvédelmi ésTerületfejlesztési Minisztérium miniszteri biztosa, majd rámutatott: bár a benzináremelés a közismert tények miatt kétségtelenül nem túl nép­szerű ma Magyarországon, s bár a kormány tervezési szinten sokszorosan elköltötte a- benzin fogyasztási adójából származó bevételeket, az alap létrehozásáról mégse lehet le­mondani, mert csak így támogatható a katalizátorhasználat tervezett bevezetése. Az elkép­zelések szerint 1992-től az új gépkocsikat már csak katalizátorral lehet majd üzembe he­lyezni, illetve - fokozatosan - csak a katalizátorral teljesíthető normák lesznek előírva a töb­bi járműre is. Az alap nélkül nem volna miből támogatni a levegőtisztaság-védelmi beren­dezések fejlesztését, gyártását, illetve a levegőtisztaság-védelem érdekében tevékenyke­dő javító-, szerelőipart. Ebből kapna pénzt a tömegközlekedés az üzemanyaghoz keverhe­tő korom és más szennyezőanyag-csökkentő adalékok használatához, ebből támogat­nánk a kétütemű gépkocsik felvásárlását is. A kétütemű járművek négyütemű motorral való felszerelését egyébként a vámkedvezmény is segíti majd.- Mit lehet végrehajtani addig, amíg az alap ügyében dönt a kormány?- Az évenkénti gépkocsi-felülvizsgálat és a szükséges motorrevízió elrendeléséhez nincs szükség erre az alapra. Kis költséggel lényegében a rendőrségi, közlekedésfelügye­leti szervezéssel megoldható elsőként a füstölő dízeljárművekkel közlekedők felelősségre- vonása, később e módszer a benzinüzemű járműveknél is bevezethető - mondotta Szom­mer Ferenc. roztuk, hogy egy harmincmillió dolláros kereskedelmi szerződést kötünk a Szov­* jettel a felajánlott cikkek behozatalára. Kijelöltük Gerő Ernő külkereskedelmi mi­niszter vezetésével azt a kereskedelmi delegációt, amely Moszkvába utazik a kereskedelmi szerződés megtárgyalása és megkötése céljából. A szakértőkön kí­vül Gerő miniszter mellett részt vett még a delegációban helyettes vezetőként Bán Antal iparügyi miniszter is. Elutazása után a delegáció telefon­összeköttetésben állott a budapesti kor­mánnyal, és időről időre értesítést kapott a kormány, hogy a tárgyalások jó tempó­ban haladnak előre, és mintegy harminc- hárommillió dollár értékű kereskedelmi egyezmény megkötése látszik lehetsé­gesnek. Természetesen ezen a tárgyalá­son sem voltunk egyenlő felek a Szovjet­tel. Miután a világ egyetlen más országá­tól sem kaptunk ajánlatot, az árak össze­hasonlítására sem volt alkalmunk, és így csak később derült ki, hogy bizony elég drága nekünk az az egyezmény, amit a Szovjettel kötöttünk. Augusztus 19-én tartottuk a Kisgazda- párt rendes évi országos nagyválaszt­mányi ülését... ...Éppen elnöki székfoglaló beszéde­met mondottam, amikor titkárom jelentet­te, hogy a miniszterelnök nagyon sürgő­sen kéret magához. Felkerestem hivatalában Miklós Béla miniszterelnököt, aki már Oltványi pénz­ügyminiszter és Balogh István államtitkár társaságában várt.- Bán Antal hazarepült Moszkvából - kezdte a miniszterelnök -, és jelentette nekem, hogy a moszkvai kormány a ke- t reskedelmi szerződésen túl egy általá­nos gazdasági együttműködési egyez­ményt is akar kötni a magyar kormány­nyal. Itt van a tervezet - s azzal kezembe adott egy sokszorosított, többoldalas írást. Elolvastam a tervezetet. A Szovjet ajánlatot tész arra, hogy létesítsen a két kormány messzemenő és állandó jellegű gazdasági együttműködést a magyar ipar, bányászat, repülés, hajózás, keres­kedelem és mezőgazdaság területén. Ebből a célból azt javasolja, hogy állít­sunk fel Magyarországon közös szov­jet-magyar társaságokat az említett gaz­dasági területeken, amelyeknek célja a magyar gazdasági élet fellendítése és a két ország közötti gazdasági kapcsolat elmélyítése. Célzást tesz a tervezet arra is, hogy a Szovjetunió Magyarországon szeretné hasznosítani azokat az ipari vál­lalatokat és felszereléseket, amelyeket a potsdami döntéssel a nagyhatalmak neki juttattak, s ezek a javak képeznék az alapját szovjet részről a közös vállalatok alapításának. Mély megdöbbenést váltott ki mind­nyájunkból ez a szovjet javaslat.- Történt ebben a dologban valami már Moszkvában? - kérdeztem a minisz­terelnöktől.- Nem történt - válaszolta Miklós Béla -, hiszen éppen azért jött haza Bán Antal, hogy ezt a kormánnyal megbeszélje s egyúttal felhatalmazást vigyen magával egy ilyen egyezmény aláírására.- A felhatalmazást semmi körülmé­nyek között sem szabad megadnunk, hanem azt kell válaszolnunk, hogy mi­után Magyarország ebben a pillanatban még nincs tisztában azzal, hogy milyen gazdasági értékekkel rendelkezik, s a gazdasági javak számbavétele még időt / kíván, a kormánynak meg kell fontolnia ennek az egyezménytervezetnek az elfo­gadását. Miután pedig választás előtt ál­lunk, ebben csak az új nemzetgyűlés dönthet. Ezt a véleményemet a többiek is elfogadták, én pedig siettem vissza a párt nagyválasztmányi ülésére. Amidőn Gerő miniszter a delegációval visszatért Moszkvából, szemmel látha­tóan bosszantotta, hogy a magyar kor­mány nem küldötte utána a gazdasági együttműködésről szóló egyezmény végleges aláírásának a felhatalmazását. Bejelentette a minisztertanácson, hogy az egyezménytervezetet Moszkvában előzetes aláírással látta el.- Hogy tehetted ezt? - kérdeztem -, hi­szen nem volt meg a felhatalmazásod az aláírásra.- De igenis megvolt - válaszolta Gerő. - A miniszterelnök úrtól kapott meghatal­mazásom úgy szólott, hogy jogom van a kereskedelmi egyezményen túlmenő megállapodás aláírására is. Miklós miniszterelnökre néztem, aki vörösödve küszködött zavarával, és kije­lentette, hogy ilyen meghatalmazást nem adott. Gerő fölényesen előhúzta aktatáskájá­ból a moszkvai meghatalmazást, amely valóban nagyon széles körű jogokat biz­tosított neki, és amelyet a kormányzati dolgokban járatlan Miklós Béla annak idején valóban aláírt. Ezen az alapon pa- rafálta Gerő Moszkvában a szovjet kor­mány által felajánlott egyezményterveze­tet. Természetesen Gerő aláírásával még nem vált érvényessé az egyezmény. De a moszkvai kormány ajánlatának gyorsan híre ment a közvéleményben. Felkeres­tem Schoenfeld követet, az Egyesült Ál­lamok budapesti képviselőjét, és meglá­togattam Gascoigne brit követet is. Őket is meglepte ez a szovjet ajánlat, amelyről tudták, hogy a magyar gazdasági élet tel­jes penetrálását fogja jelenteni. Azt aján­lottam, tegyenek az angolszász nagyha­talmak is hasonló ajánlatot Magyaror­szágnak, s ezzel közömbösíteni lehet a Szovjetunió javaslatát. Sajnos, ilyen ajánlatokat nem kaptunk, csupán az Egyesült Államok kormánya részéről ér­kezett egy jegyzék, amelyben közölte, hogy az Egyesült Államok és Magyaror­szág között 1925-ben létrejött és a leg­nagyobb kedvezmény alapján álló ke­reskedelmi egyezményt az Egyesült Álla­mok érvényben levőnek tekinti és annak fenntartásához ragaszkodik. A szovjet kormány ezután naponként sürgette a gazdasági együttműködési egyezmény megkötését. Közölte a ma­gyar kormánnyal, hogy amennyiben a magyar válasz elutasító lenne, úgy a potsdami döntés által nekik juttatott ipari értékeket Magyarországról elszállítják és a Szovjetunióban fogják hasznosítani. Három hónapig tartó tárgyalások indul­tak meg ezután Budapesten. Három hó­nap alatt nem történt a nyugati hatalmak részéről komoly közbelépés, s végül is a magyar kormány kénytelen volt elfogad­ni az együttműködésre szóló ajánlatot. Hozzátettük azonban, hogy az egyez­mény nem jelent kizárólagosságot a Szovjetunió részére, és hasonló javasla­tok esetén más országokkal is köthet ilyen megegyezést a magyar kormány. így jött létre a szovjet-magyar gazda­sági együttműködésről szóló egyez­mény, amelynél később beigazolódtak rossz sejtelmeim. Mindennapjaink Neveletlenek- Ide figyeli, bátyó - szólított meg szombaton Tamásiban kedves bará­tom -, ilyet még nem látott a világ!- Miről van szó? - sürgettem.- Arról, hogy az éjszaka, diszkó után a randalírozók bekenték sárral a most felavatandó, a második világ­háború hőseinek és áldozatainak tiszteletére felállított emlékművet... Nézd, bátyó, nem tudok mit mondani ezekre a szemetekre... Mert azok, nem? - kérdezte választ sem várva, majd folytatta: - Ketten tették rendbe, 15 vödör meleg vízzel mosták le, hogy avatásnál ne legyen botrány. Mit képzelnek ezek a szemetek? Nem tudják, hogy ők is .csak annyit, vagy még annyi tiszteletet sem kap­nak, amennyit adnak eleiknek és a maiaknak? Tudod kik ezek? Szellemi szegények! Bátyó, neked mi a véle­ményed?- A leggaládabb tett a hősi halottak és áldozatok ellen, a tamásiak előtt, az, amit a sárral kenők elkövettek. Olyan kétlábúak, akiknek satnya agya nem ismeri a művészeteket, utcán, diszkóban, boros kólán nevelkednek - igaziból nincs is apjuk, anyjuk -, fi­karcnyi jó ízlés sincs bennük - nem is tudják, mi az kiveszett vagy beléjük se nevelték a szeretetet, a tiszteletet, és tompa agyukkal fel sem tudják fogni, mérni, mi a hecc, mi a tréfa és mi a megalázás, a meggyalázás közti különbség. Ők - sajnos -azl 990-es évek barbárai, a nevelhetetlenekf?), vagy, ha úgy tetszik, a bunkók...- Majd meglátod, bátyó, nem lesz­nek ott az ünnepségen, mert ezek nem ismernek se Istent, se embert!- Nincs is ott a helyük, úgy gondo­lom, és azt hiszem, nincs is helyük az emberek között... ,,, , (ékes)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents