Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-20 / 194. szám

1990. november 20. NÉPÚJSÁG 5 Tv-napló Könnyebb a tevének a tű fokán?... „Halántékán kék erek. Ezekben folyik a kék vér. A grófnő mögött örök, történelmi névvel, hűbéri érdemekkel, zászlós urak, comesek végeláthatatlan sora és - mellé­kesen - harmincötezer hold. Holdkórosan bámulok rá.” Ilyennek látta Kosztolányi a grófnőt, valamikor a 30-as évek elején, bár ekkor már az arisztokrácia erősen felhí­gult, hisz Ferenc József alatt, ha grófi címet nem is, de báróságot pénzért is lehetett venni. Az arisztokrácia napja azonban leáldozóban volt, a háború után a földosztás megfosztotta létalapjától, s a nullpontról kezdhette az életét, ha meg akart maradni. Végnapjait Illyés Gyula örökítette meg Ebéd a kastélyban című klasszikus tisztasá­gú könyvében. Aki itthon maradt, boldogult ahogy tudott. Hallottam egy grófnőtől, aki boldog volt, hogy feleségül vette egy igazi melós, a megyéből többen mentek el lovásznak az ügetőre, mások nyúltenyésztéssel próbálkoztak. Feltéve, hogy nem érintette őket az 1951 -es kitelepítés. Mert az arisztokráciát is nehéz megpróbáltatások érték, tegyük hozzá, ebben a formában mindenképp méltánytalanul, hisz akadt közöttük jócskán kiváló mező- gazdasági szakember, néhányan a tudományos pályán is megállták volna helyüket. A proletárdiktatúra azonban válogatás nélkül osztályellenséget látott bennük, s örülhetett, aki irháját menthette. Közben - alig jóvátehető kár - a szép vidéki kasté­lyok pusztultak; elég végigjárni a megyét. A szegedi körzeti stúdió (rendező Szakály István) most felkeresett több hajdani arisztokratát, akik felidézték a múltat, a hajdani nagyúri életet. Szelíd nosztalgia lengte be az emlékezéseket, mintegy azt sugallta, hogy igazán nem voltak olyan rossz emberek, mint amilyen hírüket költötték. Lehetséges, bár Illyés Rácegrese a keserűség és kilátástalanság földje volt, s Féja Géza könyve a Viharsarokról iszony­tató tényeket közöl a Pallavicini-uradalomról. Persze nem a gróf kegyetlenkedett embereivel, megtették helyette mások, ő csak élte a maga szertartásos életét, itt­hon vagy külföldön. Azt csodálkozva hallhattuk, hogy a Pallavicini nagypapa tegező viszonyban volt Ferenc Józseffel, s a ma is álló bécsi palota sejtette, hogy hónap vé­gén sem kellett kölcsön kérniök egy százast. Egyébként nem lettünk okosabbak. Természetesen rettenetes, ha bárkit származása alapján rekesztenek ki a társada­lomból, fosztanak meg az élet elemi lehetőségeitől, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent szeretni kell, ami a múlthoz tartozik. A Tisza-utód néni (nem tudom, milyen titulus illeti meg) például egy szót sem szólt a család rokonszenves költőjé­ről, Arany tanítványáról, Tisza Domokosról, aki sajnálatosan fiatalon halt meg, Tisza Istvánra viszont, akit Ady következetesen „kan Báthory Erzsébetnek” nevezett, ne­héz jó szívvel gondolni, még akkor is, ha semmiképp nem helyeselhető, hogy máig rejtélyes különítményesek agyonlőtték. Jó, ha végre tisztán látunk ebben a kérdésben is, mert a magyar arisztokratákat valóban súlyos sérelmek, méltánytalanságok érték. De nem csak őket, a veszteség­lista nagyon hosszú, az elmúlt évtizedek nagyon sok embert tettek tönkre. A pesti zsidó hitközség elnöke, akit Rákosi börtönében vertek agyon, épp úgy áldozat, mint az a munkás, akit Kádár bírósága ítélt halálra. A film még csak nem is célzott arra, hogy a meghurcolt arisztokratákon kívül más áldozatok is voltak. Arisztokratának lenni sajátos életformát jelentett, aminek a történelem véget ve­tett. Nehéz sors várt rájuk is, s elgondolkozhattak a bibliai intelmen, amely szerint könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyek orszá­gába. De az „Urak” című film alkotóit nem erkölcsi szempontok vezették, egysze­rűen meg akarták mutatni, mi történt azokkal, akik egykor a társadalom csúcsán áll­tak, néha az ország élén is, melynek balsorsában végül osztozniok kellett. CSÁNYI LÁSZLÓ Audrey Hepburn jószolgálati úton ♦ Mo Vang: Az UNICEF, az ENSZ gyermekalapja tiszteletbeli nagyköveteként Vietnamban tartózkodó Audrey Hepburn vi­lághírű amerikai filmszínésznő tay népviseletbe öltözve beszél­get nemzetiségi gyermekekkel az ország északi részében. (Telefotó-MTI Külföldi Kép­szerkesztőség) ♦ SN 3, | ml mm Ff [ 1 W* Élnek-e Árpád leszármazottai? Nem könnyű áttekinteni a magyar kirá­lyok rokonsági fokait, tehát hogy valójá­ban ki kinek a leszármazottja. Taksonyig érdemes visszavezetnünk a családfát, hiszen róla köztudott, hogy Árpád fia volt, s hogy mindkét gyermeke családot ala­pított. Az egyik Géza, az ő fia I. (Szent) Ist­ván, unokái között van Orseolo Péter és Aba Sámuel. Ami Taksony másik fia, Mihály ágát il­leti, nos ott jóval több uralkodóval talál­kozhatunk. Mihály unokája volt ugyanis I. Endre és I. Béla, dédunokái pedig Sala­mon, I. Géza és I. (Szent) László. Salamon I. Endre fia volt, a másik két uralkodó pe­dig testvéréé, I. Béláé. A genealógiai sort I. Géza vitte tovább, tehát jó néhány ural­kodó vérében az ő vére is „helyet kapott”. Egyik fia volt Kálmán, s ezen az ágon unokája II. István; a másik fia volt Álmos (ő nem birtokolta a királyi méltóságot), le­származottai viszont már igen, köztük I. Géza unokája, II. (Vak) Béla is. Megint ő az, aki továbbvitte az Árpád­ház uralmát, hiszen fiai közül hármat ki­rállyá választottak: II. Géza, valamint II. László és IV. István ellenkirályok, (ök te­hát I. Géza dédunokái voltak.) II. Géza két fia, III. István és III. Béla lett ezt követően a magyar király, s a családfában itt III. Béláé a kulcsszerep, hiszen Imre király is és il. Endre is az ő fia volt (ugyanakkor mindketten II. Géza unokái voltak). Az Árpád-ház most következő két tagja közül III. László Imre fia volt, IV. Béla pedig II. Andrásé (s így mindketten III. Béla uno­kái lettek). A felsorolásból látható, hogy ezzel az Árpád-ház fiúágon kihalt (III. András 1301. január 14-én hunyt el), s ezzel új korszak kezdődött a honi történészek körében arról, hogy valóban kihalt-e az Árpád-ház. Egy francia eredetű család ugyanis III. Endre királytól származtat­ván magát, ismételten arra hivatkozott, hogy Endre fiai közül az egyik a Crouy­Chanel-, a másik a Croy-család megala­pítója. A történészek egy része elfogadta a genealógusok érvelését, más csoportjuk nem, annyi azonban bizonyos, hogy V. Károly nevelője e családból származott, és ő már a 16. század elején a fenti indo­kok alapján igényt tartott a magyar trón­ra. Az is tény, hogy e család egyik ága a 17. század elején elnyerte a hercegi mél­tóságot. És végül az sem kétséges, hogy a család egyik grófi tagja 1857. szeptem­ber 30-án - Árpád-házi vére okán - szó­zatot intézett a magyar néphez, amely az egyik akkori napilap, a Magyar Sajtó hasábjain jelent meg. Kérdéses mindössze az maradt egykoron, tényleg Árpád vére buzog-e a Bach-korszakban feltűnt szó­nok vérében vagy sem? A megoldás egyszerű lett: a vita folytatása mellett döntöttek. (Gazda István: Kuriózumok a magyar művelődés történetéből - Kossuth Kiadó) Emlékmúzeum 12 millió bevándorlónak a New York-i öbölben Az Egyesült Államok legfiatalabb mú­zeumát a New York-i öbölben csak hajón lehet elérni. Ellis Islandot, az egykori be­vándorlási központot alakították át, hogy emléket állítsanak a legújabb korban pá­ratlan népvándorlásnak: vagy 12 millió ember, köztük sok magyar itt tette lábát először amerikai földre. A ma élő ameri­kai lakosság nagyobbik részének, több, mint százmillió embernek ősei ide érkez­tek a nagy bevándorlások idején, 1890. és 1954. között. Az óriási korabeli csarnokok, amelye­ket több éves munkával, magánadomá­nyokból származó 160 millió dollár fel- használásával állítottak helyre, már méreteikben idézik a múltat: a nagy utas- szállító hajókból naponta ezrek érkeztek a kis szigetre, ahol a fárasztó fedélközi utazás után még nagyobb próba várt rá­juk - bejutnak-e az ígéret földjére? Ame­rika hívta, várta a munkaképes, egészsé­ges bevándorlókat - de csak azokat. A szigorú tisztviselők kiszűrték a betege­ket, a kétes elemeket, a teljesen nincste­leneket, nemkülönben azokat, akik túl alacsony értelmi szinten álltak. Az érke­zők közül ezrével kerültek az emberek hetekre, hónapokra karanténba a sziget A hagyományőrző népi együttesek mozgalmában a minősítési rendszer kü­lönböző fokozatokkal ismeri el a csoport tevékenységének milyenségét, minősé­gét. Így a bemutatott produkciót arany, ezüst és bronz fokozattal jutalmazza a szakemberekből álló bizottság. Követelmény a hagyomány minél ma­gasabb szintű ápolása, átadása, színpa­di megjelenítése mellett a viselet a zene­kíséret is a bírálat tárgyát képezi. Egy-egy minősítő bemutató után, amit akár formálisnak is'tekinthetünk, mégis változik a táncosok, énekesek önérzete. tömegszállásain, amig döntöttek sorsuk­ról: tovább utazhatnak-e a szárazföldre, végre Amerikába - vagy pedig visszapa­rancsolják őket a hajókra, amelyeken jöttek. Nem kevés személyes tragédia emlékét őrzi a múzeum, de a túlnyomó többség persze bejutott. Ha nem is min­denki egyformán könnyen: Williams bevándorlási főbiztos 1903-ban azt je­gyezte fel kiállított naplójába, hogy a kelet-európaiak szellemi színvonala ala­csonyabb, mint más európaiaké, befoga­dásuk nem annyira kívánatos. Persze beléphettek azért ők is, mint Itaak József, akinek őfelsége, első Ferenc József, Magyarország apostoli királya nevében kiállított útlevelét is őrzi a múzeum. Akár­csak a délvidéki Vukan család törülköző­jét, amelybe szépen belehimezték: „Jó reggelt”. A tárlókból, az egykori névtelen beván­dorlók galériájából hamisítatlan magyar arcok is néznek ránk: fiatal parasztfiú, pörge kalapban, riadt tekintetű, fejken­dős parasztlány. A fényképes nevüek he­lyett csak annyit jegyzett fel, hogy „út­irány: Ohió”. A nagy mezőgazdasági állam, ahol azóta is tízezrével élnek ma­gyarok. A rendhagyó tárlat javára szól, Az elmúlt hét végén Decsen a faluház adott otthont, ahol Alsónyék, Aparhant, Bogyiszló, Decs, Öcsény, Gyönk együt­tesei adtak számot tudásukról, felké­szültségükről. A zsűri tagjai - Borbély Jolán, Vásár­helyi László, Farkas Zoltán, Lányi Péter - értékelése nyomán: a gyönki ifjúsági né­met nemzetiségi táncegyüttes, az ezüst fokozat legfelső szintjét kapta. Az alsó­nyéki hagyományőrző együttes ezüst fo­kozatú minősítést nyert. Az őcsényi népi együttesnek - aki ez alkalommal Bogár Istvánra is emlékeztette műsorával a hogy visszatekintve nem szépíti a múltat: míg a bevándorlók nagy többsége az európai, vagy a távol-keleti nyomor sötét bugyraiból érkezett, sorsuk, fűként az el­ső időkben, nem volt könnyűnek nevez­hető a keleti nagyvárosok kohóinál, vagy a napi 12-14 órát dolgoztató New York-i varrodákban. Némi akasztófahumorral fogta fel a helyzetet egy olasz jövevény a század- fordulón, amikor feljegyezte: otthon az hírlik, hogy itt az utcák arannyal vannak kikövezve. Hát nem hogy arannyal, egyáltalán nincsenek kövezve - ránk vártak, hogy a munkát elvégezzük... Ellias Island-re az ötvenes évektől, ami­kor a bevándorlás végképp megnehezült, már nem volt szükség. A halott épületek végképp letűnt kort idéznek, amikor a sza­badság őshazája még szinte mindenki szá­mára nyitott volt. Az amerikai törvényhozás éppen a múzeum megnyitása idején szigo- ritotta tovább a bevándorlási feltételeket: a családegyesítéseken túl, csak azok tele­pedhetnek meg az országban, akikre - pontosan körülhatárolt területeken - szak­tudásuk, képzettségük miatt szükség van. HELTAI ANDRÁS (New York) megjelenteket - a korábbi arany fokoza­tú oklevelét sikerült megvédeni. A decsi együttes ezüst fokozatot kapott. Az apar- hanti székely népi együttes ezüst minő­sítést nyert. A bogyiszlói együttes az arany minősítés megvédéséért lépett színpadra, ez alkalommal is sikerrel szerepelt és a korábban elért fokozatot megerősítette. Lapunk hasábjain, a jövőben külön- külön is megkeressük az említett együt­teseket és bemutatjuk valamennyit olva­sóinknak azokkal az örömökkel, gon­dokkal, amelyek napjainkban foglalkoz­tatják népünk hagyományait ápoló énekesek, táncosok csoportjait. d. k. j. Hangverseny Virág András koncertje Kedves ismerősként köszönthettük ismét Szekszárdon a Művészetek Házában a fiatal, te­hetséges orgonaművészt Virág András nagy feladatra vállalkozott amikor három koncertből álló sorozat keretében bemutatja a XIX. században élt Cesar Franck kiváló orgonista, zeneszer­ző, karnagy és zenepedagógus valamennyi orgonaművét Kérdésre válaszolva a művész el­mondta, hogy a Liszt-évben eljátszotta Liszt összes orgonára komponált darabját most pedig a 100 éve elhunyt C. Frank emlékezete aktuális. A rendkívüli muzsikus - akitől Debussy is sokat tanult - nagyon szerény ember volt ezért is megérdemli a tiszteletadást A sorozat nyitó hangversenyének első részében az A-dúr Fantázia, Cantabile és a Piece heroique hangzott el. Mint Lozsányi Tamás műsorközlőtől megtudtuk, ezt a három darabot Franck egy összefüggő ciklusként komponálta a párizsi Trocadero-terem új orgonájának ava­tására. A Trocadero-terem Párizs egyik előkelő és látogatott hangversenyterme volt Ide épített orgonát Cesar Franck tervei szerint Cavaille-Coll, a francia romantikus orgonaépítészet legna­gyobb mestere. Többek között ez az orgona is inspirálta Franckot müveinek megalkotására. Az A-dúr Fantázia sokszínűén felépített kompozícióját gazdag tematikájú anyagát Virág András ügyesen fogta össze úgy, hogy a darab világos szerkezeti megoldása kirajzolódott előt­tünk. A Cantabile a ciklus második darabja. A romantikus programzenéhez méltóan címében jelzi a mű lényegét: éneklőén. A wagneri végtelen dallam mintájára a kompozíció elejétől a végéig egy éneklő szólam érzékelteti Cesar Franck érzékeny, olykor szemérmesen visszafo­gott belső érzelemvilágát Az előadó bensőséges játéka megragadta a közönséget A Piece heroique (Hősi darab) zárja ezt a hármas ciklust Ebben a magányos lélek keresi küzdelmének tárgyát mely a középrészben - földöntúli magasságokat sejtetve - szólal meg. A szerző innen viszi hallgatóit emelkedett pátosszal, belső tűzzel a végső beteljesülés felé. Virág András kitűnő megszólaltatásában élvezhettük a művet A hangverseny további részében a C-dúr Fantáziát és a Finálé-t hallhattuk. Az előbbi tipikus karakterdarab. Az első rész nyugodt kiegyensúlyozott hangulatot árasztott, a második rész hű tükre volt a magányos ember szomorúságának, a harmadik mozgalmassága, változatossága pezsdített, míg az utolsó tétel nyugalmat hozó békességében megéreztük a megtisztult ember belső harmóniáját Végezetül a Finale csendült fel. Megcsodáltuk a pedálszólót a sodró lendületű virtuozitást, melyben az orgonista technikai felkészültségéről bizonyosodhattunk meg. Virág András játékáról csak az elismerés hangján szólhatunk. A koncert teljes anyagát kotta nélkül interpretálta és mesterségbeli tudását bizonyítja, hogy az orgona - sajnos helyenként engedetlen - regisztereivel is úgy küzdött meg, hogy abból a hallgatóság szinte semmit nem észlelt és nem csorbult a zenei élmény. Érdeklődéssel várjuk a C. Frank orgonamüveit bemutató sorozat második hangversenyét 1991. január 11-én. LEMLE ZOLTÁN Újra aranynap Tamásiban 1990. november 22-én minden arany ékszert, tört aranyat napi áron felvásárolunk, értékben cserélünk. Kop-Ka Áfész 19. sz. ruházati áruház, Tamási. Telefon: 714-19-12 098 Minősültek 1990-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents