Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-19 / 193. szám
1990. november 19. NÉPÚJSÁG 3 „A kommunista rendszer utolsó bástyája" A REMM megremegteti a református egyházat? Németh Géza: Senkinek nem lehet felmentést adni Hiába, Isten szolgái is csak emberek, tehát gyarlók. S ha még csak azok lennének! A vádak sokkal súlyosabbak, legalábbis erre lehet következtetni abból a nyílt levélből, melyet Németh Géza református lelkész juttatott el a megyei napilapokhoz, így a Tolnai Népújság szerkesztőségéhez is. Mindennapjaink Bugyijelző' Amióta „ötvendollárosra” csökkent a magyar turizmus, egyre kevesebbet hallani honfitársaink Ausztria-beli kalandjairól. No ez nem jelenti azt, hogy csökkent a be- vásárlóutak száma, legfeljebb a kiutazóké, hiszen a feketepiacon kisebb-na- gyobb felárral meg lehet venni a valutát. Van tehát pénz, így akad kaland is. Az utóbbiról egy olyan beszélgetésből értesültem, amibe véletlenül cseppentem. A fiatalasszony egy Bécs melletti szupermarketben történteket említett fel emí- gyen:- Mindig ebben az üzletben vásárolunk, ha kimegyünk a bécsi út másik végére. Most sem tettünk másként. Rajtunk kívül még sok magyar volt ott, s egyszer arra lettünk figyelmesek, hogy amint az egyik jól öltözött magyar hölgy ment ki az üzletből, megszólalt a riasztóberendezés. A személyzet gyorsan lekapcsolta a nőt, aztán hamarosan kiderült, lopott az illető: tíz bugyit szedtek le róla. Arra is fény derült, állítólag valami fémszálat építettek be az alsóneműkbe, hogy így védekezzenek honfitársaink fizetés nélküli távozása ellen... „Magyarok, ne lopjatok!” - olvashatták kint járó magyarjaink eddig, de mivel ez a felszólítás nem talált meghallgatásra mindenütt, így az ügyes, leleményes sógorék - megbízható megoldást igyekeztek találni. Úgy látszik, sikerrel. Itt jegyzem meg: féltékeny férjek továbbfejleszthetik az ötletet, de a bugyira - úgy mint Ausztriában - nemcsak a tulajdonosának kell ügyelnie. Máskülönben oda a becsület. Vagy már régen nincs is renoménk! (ékes) A Református Egyházi' Megújulási Mozgalom (REMM) választmánya aláírással ellátott felhívás nem kevesebbet állít, mint egyebek mellett azt, hogy az elmúlt időszakban a párt és állami szervek által kiválasztott református egyházvezetők „lelkészeik besúgóivá váltak, (...) a prágai székhelyű - keresztyénnek csúfolt - békekonferencia keretében pedig idegen nagyhatalom ügynökeivé lettek.” A levél megfogalmazói továbbá szégyennek tartanák, „ha ezen egyház- és nemzetáruló papok közül csak egy is hivatalában maradhatna”. A református egyházban jelenleg is zajló választások miatt akutális felhívás még jó néhány meglepő kitétellel szolgál. Ugyancsak szó szerinti idézet következik. „Nem maradhatunk mi (mármint a református egyház - a szerk.) a kommunista rendszer utolsó bástyája! Nem választhatunk meg olyan püspököket, akik évtizedeken át a nemzetközi bolsevizmust támogatták nyilatkozataik- kal(...) A Krisztus nevében kérünk titeket, hogy édesanyánkat, Református Egyházunkat szabadítsátok meg a Szégyentől. Kezdjünk együtt egységben, bűntudatban, új vezetőkkel, felismerve az időt! (...) Testvéri szeretettel: Református Egyházi Megújulási Mozgalom választmánya. Nos, éppen csak az hiányzik, hogy valamennyi református egyházi vezető valóságos fiók-Sztálinként működött, de a tetőtől talpig kommunistabérenc titulustól így sem menekedhettek meg az érintettek. Telefonon sikerült elérnünk budapesti otthonában a levél feladóját, Németh Géza lelkészt, aki készséggel vállalkozott egy rövid telefoninterjúra.- A felhívást nem én fogalmaztam egyedül, hanem a választmány, de a benne foglaltakkal egyetértek - mondta Németh Géza. - Tény, hogy az Egyházügyi Hivatal olyan személyeket választott református egyházvezetöknek, akik mindenben szolgálatára álltak a hatalomnak...- A lelkészek besúgására vannak önnek esetleg bizonyítékai?- Talán nem kell bizonygatnom, hogy az egyházzal a politikai rendőrség is foglalkozott. Ez a szervezet igyekezett rávenni a lelkészeket arra, hogy infromá- ciókat szolgáltassanak bizonyos - a hatalom számára kellemetlen - személyekről. A bizonyítékok a Művelődési Minisztériumban találhatók.- Milyen jellegű információkról van szó?- Politikai jellegű információkról. A renitens, kritikai szemléletű lelkészeket rendszeresen ellenőrizték. Ám ha nem lennének meg ezek az információkat tartalmazó levelek, a helyzet akkor is egyértelmű: elég elolvasni egyházvezetőink nyilatkozatait. Rábólintottak az 1968-as csehszlovákiai bevonulásra, az afganisztáni szovjet intervencióra, s 1956-ot is elítélték, a zsinat azt gyalázatos ellenforradalomnak nevezte. A határozatot máig nem vonták vissza.- S miként kell értenünk azt, hogy a felhívás szerint a református egyházvezetők egy idegen nagyhatalom ügynökeivé lettek? A Szovjetunióról van szó?- Igen. Példának okáért a Duna melléki püspök, dr. Tóth Károly a prágai székhelyű Keresztyén Békekonferencia elnökeként a kezdetektől fogva egyértelműen és mindenkor a moszkvai külpolitikai érdekeket képviselte - egyházi zsargonban. Amikor annak idején Kelet-Európá- ban tízezerszám ültek egyházi emberek a börtönökben és az internálótáborokban, addig dr. Tóth Károly luxuséletet élt. 1956 után jómagam is egy évig voltam a tököli internálótáborban, s ezalatt dr. Tóth Károly Genfben vendégeskedett.- Nincs esetleg önök között személyes ellentét, hogy ennyire elítélően nyilatkozik a Duna melléki püspökről?- Semmiféle személyes ellentét nincs közöttünk, ám senkinek nem lehet felmentést adni a kényszerhelyzetre való hivatkozással. Erdélyben nemcsak a Ceausescu rezsimmel együttműködő Papp László létezett, hanem Tőkés László is. Ugyanúgy nekünk nemcsak dr. Tóth Károlyunk van, hanem Ordass Lajosunk is -, aki sohasem vált hivatása árulójává.- Nem tartja úgy, hogy túlzottan általánosít a hozzánk is elérkezett levél?- A jefenlegi egyházi vezetőket az MSZMP agitációs és propagandaosztálya választotta ki, s nagyon ügyeltek arra, hogy az egyház álláspontját képviselő személyek ne kerüljenek be ebbe a testületbe. Ám a méltányosság kedvéért valóban el kell ismerni, hogy vannak különbségek vezető és vezető között. Né- hányan igyekeztek jót, hasznosat tenni, megpróbáltak emberségesek maradni. Ám, akik a már említett hazaárulásszámba menő nyilatkozatokat tették, azoknak le kell vonni a konzekvenciát s át kell adniuk a helyüket.- Nem gondolja esetleg azt, hogy ezen a nyílt levélen, annak a stílusán, hangnemén sok ember megbotránko- zik?- Úgy vélem, ez a levél elindítója lehet egy vitának. Véleményünk szerint ez a levél mértéktartó, s jól fejezi ki az igazságot.- Ön nem pályázik egyházvezetői tisztségre?- Semmilyen tisztségre sem pályázom. Nem ismerek igazabb hivatást, minta lelkipásztori szolgálatot. Ugyancsak telefonon beszéltünk dr. Tóth Károly püspökkel, aki csak röviden kívánt foglalkozni mind a levéllel, mind a személyét érintő kitételekkel.- Németh Géza az utóbbi időben meglehetősen sok levelet juttat el bizonyos fórumokhoz - mondta dr. Tóth Károly. - A felhívásról nincs különösebb véleményem, legfeljebb annyi: a rágalmakat bizonyítania kellene. S hogy a református egyház lett volna a kommunizmus utolsó bástyája? Ugyan, kérem! Ennyi erővel ki lehetne jelenteni, hogy Ravasz László püspök hitlerista volt, mert a két világháború között tevékenykedett. SZERI ÁRPÁD Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött (6.) Magyarország egykori kisgazdapárti miniszterelnökének, Nagy Ferencnek egyéni sorsa tragikusan egybefonódik nemzetéével. Számkivetésben halt meg, fájdalmasan távol szülőföldjétől, az egyesült államokbeli, virginiai Herndonban, 1979. június 11-érői 12-ére virradóra. Június 16-án temették... Emlékirata - amely az Európa Könyvkiadó sorozatában a közeljövőben kerül az olvasó elé - krónika és mementó, súlyos történésekről tudósit. Ebből közlünk részleteket. A jóvátételi egyezmény Fegyverszüneti egyezmény egyik legsúlyosabb intézkedése Magyarországgal szemben a jóvátétel. Magyarországnak összesen háromszázmillió dollár jóvátételt kell fizetnie, amelyből kétszázmilliót kap a Szovjetunió, százmilliót pedig Jugoszlávia és Csehszlovákia. A Szovjet vigyázni akart a látszatra, és a jóvátételi egyezmény tárgyalására meghívta a magyar kormányt 1945 júniusában. Csak amikor erre a tárgyalásra ösz- szeültek a megbízottak, akkor derült ki, hogy milyen terhet jelent Magyarországra nézve a jóvátétel. Az oroszok a jóvátétel teljesítését áruk szállításában követelték. Mivel Magyarországnak árukészletei nem voltak, és a szállításokat az ipar és mezőgazdaság produktumaival nem kezdhette volna el, a Szovjet kijelölte azokat a gyárakat és energiatelepeket, amelyeknek gépi berendezését és nyersanyagkészletét a jóvátételi szállítások teljesítésére elsősorban követelte. A hozzáértő embereken megdöbbenés vett erőt. Kiderült, hogy a németek és nyilasok által meghagyott ipari üzemek és energiatelepek jelentős részét le kell szerelni és át kell adni a Szovjetnek. A magyar kormány próbálta megvédeni ezeket az üzemeket, és azt kérte a Szovjettől, várja meg, amíg abban a helyzetben leszünk, hogy árukat szállíthatunk. Ha termelőüzemeinket viszik el jóvátételbe, akkor sohasem jutunk abba a helyzetbe, hogy a további követeléseket teljesíthessük. A Szovjet ragaszkodott a kijelölt üzemek leszerelésének megkezdéséhez. Később gyakran láttunk Oroszország felé indított vonatokat, amelyek hetekig vesztegeltek egy-egy állomáson, rajtuk áztak és rozsdásodtak a magyar ipar drága gépei, amelyeket a Szovjetunióban valószínűleg már csak ócskavasként lehetett használni. A jóvátételi tárgyaláson kellett megállapodni abban is, hogy a szállított árukat milyen értékben veszi át a Szovjetunió. A szállítandó áru értékének a megállapítására a Szovjet tett javaslatot. Hiába állította a magyar delegáció, hogy a legtöbb árut semmiképpen sem lehet előállítani annyiért, amennyit a Szovjet be akart számítani érettük, az árakat ők diktálták, és a magára, hagyatott magyar kormány kénytelen volt elfogadni. . A magyar áruk így általában értéküknek egyharmadáért, sőt egyötödéért, egyes esetekben még olcsóbban kerültek a Szovjetunió kezére. Eszerint a fegyverszüneti szerződésben megállapított háromszázmillió dolláros jóvátétel több mint ezermillió dollár értéknek felel meg. Amidőn a jugoszlávok és csehek megtudták, hogy a Szovjetunió hogyan értékeli a neki szállított magyar árukat, ők is ragaszkodtak hasonló árszínvonalhoz, és így az egész jóvátételi szállítás értéken alul történt. Most már láttu k, hogy a jóvátétel igénybe veszi a magyar ipar teljesítőképességének hatvan-hetven százalékát, és sokkal súlyosabb megpróbáltatásoknak teszi ki a magyar gazdasági életet, mint a román, finn vagy bolgár közgazdaságot, mert ezeknek az országoknak a gazdasági életét távolról sem érték olyan csapások, mint Magyarországét. A legsúlyosabb és legerkölcstelenebb dolog azonban az, hogy a jóvátételi egyezménybe belediktálta a Szovjetunió azt is, hogy amennyiben Magyarország nem tudna pontosan eleget tenni a szállítások előírt ütemének, úgy a hátralékos értékek után havi ötszázalékos, vagyis évi hatvanszázalékos büntetőkamatot kell fizetni. 1945 második felében Magyarország csak a jóvátételben leszerelt gyárak elszállításával tudott fizetni s azonkívül valami állatállománnyal. A szállítások így sem tették ki az előírt meny- nyiség egyharmadát sem. Megkezdődött tehát Magyarország eladósodása, és megkezdődött a gazdasági rabszolgaság. Külföldön levő drága értékeink elkótyavetyélésére kellett gondolni, hogy az elmaradt jóvátételi szállísokat teljesíteni tudjuk és a nehéz büntetőkamatoktól megszabaduljunk. így kénytelenek voltunk eladni a Romániának ítélt erdélyi területen levő petrozsényi kőszénbányát áron alul a Szovjetnek. Minden szakértői becslés szerint legalább negyvenmillió dollárt ért a petrozsényi kőszénbánya, és mi odaadtuk a Szovjetuniónak tizenkét és fél millió dollárért, hogy a jóvátételi hátralékoktól szabaduljunk. Igaz ugyan, hogy miután jóvátételi dollárokat számolnak el Magyarországnak ezért az objektumért, a kőszénbánya negyvenmillió dolláros értéke a tizenkét és fél millió jóvátételi dollár leírása révén megtérült. Parasztságunk számára volt a legnyugtalanítóbb hatása a jóvátételi szállításnak. A jóvátételi egyezmény kötelezte Magyarországot nagy mennyiségű szarvasmarha, sertés és ló szállítására is. Ezeket az állatokat a kormány nem volt képes megvásárolni, mert egyrészt a parasztok nem akarták eladni amúgy is megfogyatkozott állatállományukat, másrészt nem volt a kormány kezén olyan érték, amivel fizetni tudott volna. Az inflációs pénz nem jelentett értéket a paraszt számára. Meg kellett tehát indítani a rekvirálásokat, és erőszakkal elvenni a parasztoktól megmaradt állataiknak egy részét, hogy azokat részint elszállítsuk jóvátételbe, részint pedig húst adjunk belőle a Vörös Hadseregnek. Ha egy-egy vármegyében nem gyűjtötték össze a hatóságok a kellő időben a jóvátételhez és a Vörös Hadsereg ellátásához szükséges állatokat, akkor maga a vöröskatonaság indult rekvirálásra, s a helybeli kommunista vezetők útmutatása nyomán rendszerint olyan házakhoz ment rekvi- rálni, amelyekben nem kommunista volt a gazda. Sok keserűséget jelentett a magyar népnek, sok gondot a magyar kormánynak és hosszú ideig tartó gazdasági rabszolgaságot az egész nemzetnek a jóvátételi egyezmény. (Folytatjuk) Fel kell gyorsítani a földtörvény előkészítését! A politikai harcok kereszttüzébe került földkérdés megoldása, azaz az új földtörvény megalkotása tovább már nem halogatható. Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg szombaton Kiskunmajsán a Magyar Demokrata Fórum országos mezőgazdasági fórumát Kozma Huba (MDF) országgyűlési képviselő. Elmondta, hogy a mostani tanácskozás fö célja a földtulajdon-rendezés körüli különböző nézetek nyilvánosság előtti ütköztetése annak érdekében, hogy a földtörvénytervezet mielőbb parlament elé kerülhessen. A fórumon Sárossy László, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára, Raskó György, az FM főosztályvezetője, illetve Udovecz Gábor, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője tartott tájékoztatást a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről és várható kilátásairól. Mindhárman elismerték a tulajdonrendezés szükségességét, de óva intettek attól az illúziótól, miszerint a földek magánkézbe adása egy csapásra megoldja az évtizedek óta felhalmozott és az elmúlt időszakban tovább súlyosbodott gondokat. „DOMUS CSENGŐ” AKCIÓ a szekszárdi DOMUS Áruházban (Arany János u. 4.) november 19-től december 15-ig. A 20 000 Ft és afölötti vásárlás esetén minden vásárló egy sorsjegyet kap. Nyeremények: Egy vásárlónak a vásárolt bútor értékének 100%-át, egy vásárlónak 50%-át, és egy vásárlónak 30%-át visszatérítjük! Sorsolás: december 19-én 9 órakor a DOMUS Áruházban. A nyeremények átadása december 23-án a DOMUS Áruházban, a nyertes sorsjegyeket a Népújság december 21-i számában közzétesszük. Visszanyerheti bútora árát! Vásároljon a DOMUS-ban! „Újra cseng a DOMUS-csengő”. (176) Tolna Megyei Népbolt Vállalat
