Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-17 / 192. szám
2 - TOLNATÁJ 1990. november 17. Százötven éve történt Kokasd és az önkéntes örökváltság- Egykor úttöröháznak hívták, 1989. május 31-e, a hivatalos névadó óta Gyermekek Házának nevezik Szekszárdon, a vasútállomásra vezető fasoron lévő épületet. A név új, az igazgató, Matókné Misóczki Mária már nem annyira, hiszen 1988-tól az intézmény vezetője. Csak cégtáblacserét jelentett az „át- keresztelkedés” vagy változott valamit a ház funkciója?- Tanácsi fenntartású, költségvetésből gazdálkodó szervezet voltunk és vagyunk, alapfokú oktatási és nem művelődési intézmény. Fő tevékenységünk régen és most is a gyermekek szabadidős tevékenységének a megszervezése. Jelenleg is ez a fő profilunk, de új dolgokat minden évben hozunk, olyan programokkal állunk elő, melyekről úgy gondoljuk, hogy népszerűek lesznek a gyerekek körében. Visszatérve arra, hogy változott-e valami azzal, hogy nevet cserélt az intézmény, azt tudom válaszolni, hogy míg korábban feladatunk volt az úttörö- és gyermekvezetők képzése és továbbképzése, mára ez megszűnt. Helyette tapasztalatcserét, fórumot szervezünk az alakuló diákönkormányzatok képviselőinek, ahol megbeszélhetik, hogy ki hol tart, mik a tapasztalataik. Szervezetileg ugyanúgy a városi művelődési osztályhoz tartozunk, mint az általános iskolák, tehát nem művelődési intézmény vagyunk, mint például a Babits. I- Hogy értsem ezt, hogy nem művelődési intézmény a Gyermekek Háza?- Elsősorban az itt dolgozó pedagógus munkatársak státusa más, mert nem népművelői beosztásban vannak, hanem pedagógusok, az ezzel járó éves szabadsággal és fizetéssel. Í- Az előbbi kedvező, az utóbbi kevésbé...- Igen, a szabadság több, a fizetés kevesebb.- Mégis vannak pedagógusok, akik vállalják ezt, ráadásul éppen a nők, a családanyák. Neked is két fiad van, az egyik 12a másik 6 éves. A város gyermekeinek szabadidős programot főleg délutánonként, esténként és hétvégeken kell rendezni, hogyan egyeztethető ez össze a családanya teendőivel, miért vállaljátok?- Azért, mert szeretjük csinálni. Ide elsősorban azok a pedagógusok jönnek dolgozni; akik szeretnek szervezni. Itt senkinek nincs megkötve a keze, mindenki azzal foglalkozik, amit szeret. Nagyon változatos ez a munka, mindig valami újat kell kitalálni és megcsinálni. Amíg egy alsó tagozatos pedagógus több tantárgyat tanít, de nem egyformán szereti, addig itt aki a sportot szereti az olyan programokat szervez elsősorban, aki a kézművességet vagy a néptáncot, az azt, munkatársaim megvalósíthatják saját elképzeléseiket. Amúgy az itt dolgozók zöme délelőtt 10-től délután 4-5-6 óráig dolgozik, lépcsőzetes beosztásban, mindenkinek van egy héten legalább egy rövid napja. A hétvégi elfoglaltságok után pedig szabadnap jár. Ehhez a munkához elhivatottság ugyanúgy kell, mint a tanításhoz.- Jó, hogy említetted az elhivatottságot és a tanítást! Amikor megismertelek, a hetvenes években, akkor a hőgyészi nevelőotthonban dolgoztál gyermekfelügyelőként érettségi után és minden álmod az volt, hogy tanítónő legyél.- Gyermekkoromtól pedagógusnak készültem, ezért is mentem Pécsre a Gyermekfelügyelői Szakközépiskolába. Kitűnő iskola volt, a pszichológiától a pedagógián át a gyermekirodalomig mindent tanultunk, később abból éltem a tanítóképző főiskolán. Sajnos a mi évfolyamunk volt az utolsó ilyen szakon érettségizett osztály, az iskola utána óvónőképző szakközépiskolává alakult át.- Elvégezted a kaposvári tanítóképzőt, aztán Szekszárdon először a 2-es számú, majd az 5-ös számú általános iskolában tanítottál, miközben kiegészítő diplomát szereztél Pécsett, a tanárképző főiskola pedagógia szakán. Azt mondtad, szerettél tanítani, ma is hiányzik az „iskolaszag”. Ha bemész egy oktatási intézménybe és megérzed, borsózik a hátad. Ha így van, akkor miért hagytad ott a tanítást?- Elsősorban azért, mert hívtak, másodsorban pedig mert szerettem volna felmérni, hogy ezen a területen mit tudok tenni. Egyébként is az a véleményem, hogy 10-12 év tanítás után nem árt egy pedagógusnak, ha a szakmán belül valami mással is megpróbálkozik. I- Nyolcvannyolcban kerültél a ház élére, rögtön előálltál új ötletekkel?- Áh, dehogy, az első év a feladatok megismerésével, na meg a rendcsinálással telt el, festetni kellett, alapvető átalakításokat elvégezni a ház jobb funkcionálása érdekében. Szerencsére ebben kitűnő segítségre leltem a gazdasági vezetőnkben. Közben jártuk a más megyében lévő hasonló intézményeket, elmentünk ötletért, módszerekért. Ez a stáb, amit most itt látsz, egy év után állt elő a saját ötleteivel, mára összeszokott, színvonalas csapatmunkára képes. I- Igen, ez utóbbit látom, mivel az 1990- 91. évi programajánlatotok igen vaskos füzet, de mi ebben az új, amit kínáltok az óvodásoknak, iskolásoknak?- Idén kezdtük az „ugorj” amerikai ugróköteles szakkört 2-5. osztályosok részére és a Babi-mami tornát a gyesen lévő anyukák és kicsinyeik számára. Olyan szakköröket szervezünk, amiknek az oktatási intézményekben nincsenek meg a személyi-tárgyi feltételei. Ajánlott programjainkkal az általános iskolák tevékenységét szeretnénk kiegészíteni. Vannak rég bevált és közkedvelt szakkörök, foglalkozások, mint a bélyeggyűjtő, kézműves, fazekas, számítástechnikai, de itt van a modern tánc vagy a karate, amik a legnépszerűbb szakköreink közé tartoznak és amelyeken versenyeztetjük is a' megfelelő szintet elért gyerekeket. Aztán itt vannak a „Játékvárak”. I - Ez mit jelent?- A gyermekek érdeklődési körének megfelelően - erdélyi játszó, indiánok földjén, barátom a képzőművészet, a reformok kora - foglalkozásokat szervezünk 4-5-6. osztályos gyerekeknek. A Játékvár, mint a neve is mutatja, játékos formában közvetít művészeti, politikai és egyéb ismereteket az általános iskolásoknak. Az itt tartott foglalkozásokon túl a gyerekek otthonra is kapnak feladatokat, amiket meg kell oldaniuk. I- Van itt levelező játék is, ezt kiknek szántátok?- Ez a ház nemcsak a szekszárdi iskolásoké, hanem a város 18 környékbeli településén élő gyermekeké is. Korábban, amíg kedvezőbbek voltak az anyagi lehetőségek, kijártunk ezekbe a falvakba és ott helyben biztosítottunk programokat, de sajnos erre az idén már nincs pénz. Ezért találtuk ki a levelezős játékokat, a 3-4. osztályosoknak rejtvényfejtők klubja, az 5-8. osztályosoknak „Tücsök és bogár” néven. A gyerekeknek tetszik a dolog, örömmel kapcsolódtak be a programba. A legjobb megfejtőket májusban behívjuk és itt rendezünk nekik egy vetélkedőt. A városkörnyéki települések minden hónapban éppúgy megkapják a programjainkat, mint a helyi iskolák. Örömmel tapasztaljuk, hogy a színházi és egyéb programjainkra is vannak jelentkezők a vidéki iskolákból.- Gondolom azért ilyen nagy az érdeklődés, mert túl azon, hogy érdekesek az általatok szervezett programok, olcsóbbak is, mint a művelődési intézményeké. Itt egy szakkör éves díja 500 forint. Hogy tudjátok ilyen alacsonyan tartani az árakat?- Bár költségvetésből gazdálkodunk, de azért próbálunk bevételekre is szert tenni. Szombaton délutánonként például diákdiszkót tartunk, alkalmanként bérbe adjuk az aulánkat és a tornatermünket is, de vannak bérelhető sífelszereléseink és egyéb sporteszközeink. Igyekezünk kigazdálkodni a költségeket, hiszen az alacsony árak miatt még a szakköreink sem önköltségesek. Próbáljuk nem a pénztől, az anyagi helyzettől függővé tenni, hogy a gyerekek látogassák a ház rendezvényeit. Szeretnénk a megváltozott gazdasági helyzet ellenére is nyitott maradni mindenki számára, próbálunk a szó hagyományos értelmében népművelni. I- A Gyermekek Házához tartozik három tábor, egy Balatonszepezden, egy Fadd-Domboriban, és egy Sötétvölgyben. Ezekből nincs bevételetek?- Az iskolák igényei alapján évente biztosítjuk, hogy tanulóik hetes, kéthetes turnusokban üdülhessenek a nyári táborokban. Ezenkívül az elmúlt nyáron itt helyben, a házban is szerveztünk nyelvi és egyéb szaktáborokat, amik egy szokványos napközinél jóval többet nyújtottak a gyerekeknek. 1300-1500 forintba került a kéthetes szaktábor, nagy volt az érdeklődés, jövőre is meg akarjuk szervezni. I- Honnan, milyen módon tudják meg az iskolák, a tanulók, hogy milyen programokat szerveztek, mikor érdemes ide jönni?- Az éves kiadványunkat minden Szekszárd és környéki iskola nevelője megkapja. Várjuk programjainkra a gyerekeket egyénileg és csoportosan is. Decemberben lesz Fenyő-Szandi találkozó, karácsony előtti péntek-szombaton játék és ajándékkészítés, 27-28-án itt lesz az országos „Ippon” karateverseny, 29-én pedig óévbúcsúztató. Az elmúlt időszakban kiszélesítettük a ház kapcsolatait, a megyei múzeummal, zeneiskolával, a gyermekkönyvtárral, velük közösen is szervezünk programokat. Mindezen túl az óvodák, iskolák speciális egyedi kéréseinek is szívesen eleget teszünk. I- Köszönöm a beszélgetést, további érdekes és minden gyerek számára hozzáférhető olcsó programokat kívánok. A címben szereplő helységnév nem elírás, a múlt században a mai Kakasd nevét így írták, így ejtették. E sváb falu 1840 novemberében földesurával szerződést kötött. Az 1840. évi VII. törvénycikk alapján önkéntesen és örök időkre megváltotta magát a robottól, kilencedtől és egyéb szolgáltatásoktól. Elég felütni néhány régi könyvet, lexi-' kont, szinte mindenütt írva vagyon Kokasd e nevezetessége. Tekintetes Nemes Tolna Vármegye alispánjának 1846. évi nyomtatott jelentése mint befejezett tényt közli, hogy „...úrbéri tartozások felett az illető törvény értelmében örök vált- ságot eszközlöttek a tolnai lakosok egy része, kokasdi helység, és több medinai jobbágyok”. Galgóczi Károly mezőgazdasági statisztikája (1855): ...Kokasd h elység volt az egész országban az első, melly... a törvények értelmében magát örökösen megváltotta...” Vagy lapozzuk fel a Wilckens és Waidl kiadóhivatalánál 1882-ben megjelent Magyar Lexikont, ebben is azt találjuk, hogy...e helység v olt első Magyarországon, mely az országgyűlés által megengedett örökváltsági szabadsággal élni akarván, magát előbbi földesuraitól megváltotta...” Korai örökváltság-szerződések máraz 1700-as években is voltak, s a 19. század első évtizedeiből is találunk néhányat. Miért hát e hírnév? A kakasdi példát a sajtó tette híressé. Amikor az 1839-1840. évi országgyűlésen diadalmaskodott az örökváltság ügye, meghozatott a jogszabály, nyitott kérdés maradt, hogy fog átmenni mindez a gyakorlatba. Lesz-e földesúr, és lesz-e elég jobbágyközség, kik önkéntesen, saját érdekeiket is követve előhírnökei lesznek a polgári átalakulásnak? (Hogy a földesúr ne robotoltató feudális, hanem bérmunkán alapuló tőkés mezőgazdasági üzemet vigyen, a paraszt pedig - egyelőre a földesúri joghatóság alól még meg nem szabadultán - gazdaságilag már szabadon kezdhessen új életet.) Az igazság az, hogy az általános tőke- szegénység miatt csak kevesen tudtak élni a törvény által engedett lehetőséggel. A kortárs Zaborszky Alajos ezért írja 1842-ben: „... két év folyt le ezen törvény alkotásától, 4-5 kissebb helységen kívül az országban egyéb mozgalom nem történt...” A tapasztalatok mind szélesebb körben történő közzététele miatt volt fontos, hogy a „legkiválóbb eseteket” (ahogy Acsády Ignác jobbágyságtörténete mondja) „hírül vigye” a sajtó. A kakasdi szerződés teljes szövegét a „Társalkodó” című lap 1841. évi január 16-i számában Kapocsy József közölte „Első örökös szerződés Tolna vármegyében az úrbéri teljes megváltást engedő törvénynél fogva” címmel, amit hat válaszcikk, vitacikk követett különböző lapokban (Hírnök, Pesti Hírlap, Jelenkor). E szerződésnek eredetije is megvan, mind a mai napig. Bezerédj arra törekedett - olvassuk benne -, hogy „... a megváltásba kétségtelenül kifessék az: hogy ezen szerződés által a’ kokasdi jobbágyok jövendő boldogságjok és jobblétük’ alapját megvetették...” Mivel a szerződők között „pontos számolások tétettek”, ezeket megismerve a kokasdiak ,,...a’ szerződésből, rájok s’ utódaikra áradni fogó tetemes haszonrul meggyőződtek...” Az „előszámlált” jobbágyi adózások és szolgálatok egyévi értékét 1988 forint és 29 krajcárban számszerűsítették. Bezerédj nagyjából ezt kapta egy átlagos évben, csakhogy robotban, terményben. Most mindezt „bölcs-árral”, illetve 3 év adatából átlagolt piaci árral pénzre számították át. A természetben adott úrbéri kilencedet is igy átlagolták. Anélkül, hogy a részletekkel tovább untatnám az olvasót: a szolgálatok éves összértékének minden száz forintjából 61 fr a robotból, 36 fr a kilenced természetbeni szolgáltatásából és 3 fr az úrbéres házak évi béréből adódott. A számszerűsített összeget úgy fogták fel, mint 33141 fr pénzbeni tőke 6%-os hozadékát. A földesúr azonban nem ennyit, hanem csak 24 300 forintot kért, a többit elengedte. Viszont megállapodtak abban, hogy 1841-től 1845-ig öt egyenlő részletben törleszt a falu, továbbá a szerződéskötés napjától a fennálló tartozásra 6%-os kamatot fizet. (Mikor mindennek utánaszámoltam, úgy találtam, hogy Bezerédj valójában 12%-os kamattal számolt, de ennek a felét elengedte.) Volt ebben épp elég kockázat. A robotból felszabadult időalappal mit fognak kezdeni, az évenkénti hozamingadozás, illetve áringadozás nem teremt-e szélsőséges helyzetet stb. A szerződés egy mondata utal arra, hogy a kakasdiak nem minden alap nélkül lehettek magukban bizók: ...tekintve nemcsak a’ nálunk, de a z egész vidékünkön divatozó, ’s főleg a’ dohánytermesztés által nagyobb fokra emelt iparukat, melly a’ marhás és kézi munka becsét is tetemesen emeli...” (Itt az „ipar” alatt iparkodást, nagyobb „mezei szorgalmat” kell értenünk, a korabeli szóhasználat szerint.) Hídjapusztán 1840. november 2-án nem jelent meg valamennyi családfő, csak a „jobbágytársak megbízott képviselői”, mivel Bezerédj az egész községgel egyszerre kötött megállapodást..A megbízottak közül Mayer János vette kezébe elsőnek a tollat, s írta alá a történelmi jelentőségű okmányt. 86 úrbéri birtokos és 37 zsellércsalád váltotta meg magát. A volt Bezerédj-job- bágyok - s most szabad parasztok: Pletczer Henrik, Klabb Miklós, Stercz Bernhardt, Hepp József, Stiller Mihály, Schneider Mihály, Müller János, Neuge- bauer Miklós, Merkl János, Lambert Mihály, Graif Sebestyénné, Schneider János (öreg), Schneider Ferencz, Szautner Ádám, Lambert Jakob, Neugebauer Antal, Geisz György, Ekkert György, Hirschmüller János, Háhnn Sebestyén, Neuge- bauer Miklós, Müller Kristóf, Hepp Mihály, Lovinusz János, Fritsi Márton, Lili János, Lambert János, Hepp György, Holczer János, Figler József, Staib Henrik, Ortmann Márton, Fritz György, Scháf- fer János, Kiefer János, Jauch János, Keszwein Kristóf, Fritsi Mihály, Neumann Margit, Lambert Ádám, Geisz Mátyás, Jehn József, Ulleni Gáspár, Braunn József, Kiefer Mihály, Kirchner Ádám, Rumplhardt Márton, Gutrich Konrád, Sonntagin Jánosné, Geisz János (öreg), Krug Frigyes, Baumann Péter, Walter Mihály, Schraum Mihály, Melter György, Kirchner Henrik, Weisz György, Geisz János (ifjabb), Kirchner Konrád, Geisz Valentin, Gaisz Krisztián, Fritsi Gáspár, Schain Éva, Bauer György, Lambert Miklós, Taifel Konrád, Jauch Sebestyén, Rik- kert Simon, Staib János, Jauch Konrád, Kiefer Ferencz, Klábné Zsuzsanna, Fádt János, Ébbert Gáspár, Neugebauer Ádám, Geisz János (ifjabb), Schréger Mihály, Melter Jakab, Neugebauer Boldizsár, Neugebauer Mihály, Faádt József, Schneider János (ifjabb), Schuller János, Staib József, Schneider Mihály (öreg), Jauch Gáspár, továbbá a zsellér családfők. Kakasd monográfusa, Árvay Jenő 1936-ban így értékelte: ....a megváltás f ő érdeme Bezerédjé... a második magáé a községé, amely kitartó munkájával, nagy szorgalmával és takarékosságával a megváltáshoz szükséges pénzössze-. get elő tudta teremteni...’’. Igaz, hogy a határidőre történő fizetés érdekében plébánosoktól, kanonokoktól kölcsönöket kellett felvenniük (6%-os kamattal), attól kezdve azoknak tartoztak. Aztán egy sajátos helyi pénzintézetet, „Freikaufkas- se”-t alakítottak... 1870-et írtak, mire minden rendeződött. SOLYMÁR IMRE ^ Matókné Misóczki Mária és F. Kováts Éva a Gyermekek Házáról
