Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-11 / 161. szám
1990. október 11. Képújság 3 Privatizálás kezdőknek és haladóknak Az önkormányzati választások előzetes eredménye Tamásiban (Folytatás az 1. oldalról.) Ennek persze megvannak az előnyei is, hiszen a hirtelenjében megsokszorozódott vállalati kör, a nagyobb cégek kisebb egységekre való bontása előnyösebb, a piac- gazdaságokhoz közelebb álló vállalati szerkezetet eredményezett, ami ha nem is elegendő, de feltétlenül szükséges feltétele a verseny erősödésének. Másfelől viszont ezek a társasággá alakulások kihúzták a talajt a kormány privatizációs elképzelései alól. Persze nem egészen, de annyiban igen, hogy nagymértékben csökkent a magánkézbe adható üzletek száma. Emlékezzünk csak vissza: eredetileg, az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások magánkézbe adásával kapcsolatos elképzelések még több mint 50 ezer üzletről beszéltek. Mára úgy tűnik, az eladható boltok száma 9-10 ezerre csökkent. Körülbelül ennyi üzletet érinthet tehát az előprivatizációs törvény. Továbbra is tárgya, hogy szabad-e beengedni erre a területre külföldi tőkét. A kereskedelemben ugyanis - az eddigi spontán privatizációknál ez látványosan megmutatkozott - rendkívül gyorsan, egy évben többször megtérül a befektetett tőke' s haszon ráadásul valutában kivihető. Ahol kis pénzből lehet nagy hasznot csinálni, ott maradjon a lehetőség a hazai befektetőké - így az egyik vélemény. Ha piacgazdaságot akarunk - így a másik nézet - nem lehet elriasztani a külföldieket. A vita még tart. De tart arról is, hogy a törvény nem ad elegendő mértékben tulajdont az érdekelteknek, hanem sok helyen csupán a bérleti jogot privatizálja. Ami pedig alighanem meddő vita - hiszen korántsem bizonyos, hogy van Magyarországon akkor anyagi erő, hogy valamennyi felkínált üzlet valódi értékét meg tudnák fizetni. Abban sem sikerült még megnyugtatóan megegyezni, hogy ha ingyen nem szabad szétosztani, drágán meg nincs rá kereslet, milyen áron kelhet majd el az állami vagyon, hogy az eladót ne lehessen kótyavetyéléssel megvádolni. A szakértelemre persze elvileg garancia lehet, hogy a privatizálási folyamatot az Állami Vagyonügynökség irányítja majd - ugyan nem közvetlenül, hanem egy 10—15 munkatárssal dolgozó iroda közvetítésével, amelyet egy, az érdekelt tárcák és az ÁVÜ képviselőiből álló bizottság ellenőriz. Más kérdés, hogy egyelőre az sem látszik tisztán, hogy mondjuk egy határszéli falucska kétszemélyes hentesboltjának értékesítése miként történik majd állami irányítással. Sokan hangoztatnak olyan véleményt, hogy a privatizáció államosítása helyett célszerűbb volna a privatizációt is privatizálni, s rábízni például az ilyen kisebb boltok értékesítését az önkormányzatokra. Eltekintve attól, hogy a helyszínen mindig jobban lehet dönteni egy-egy üzlet sorsáról - eladásáról vagy bérletbe adásáról például - az ÁVÜ révén a kincstár tulajdonába vétel azt is jelenti, hogy az önkormányzatok egyik fontos bevételi forrása tűnik el az állami kalapban. S ha belegondolunk, hogy az önkormányzati törvény mennyi feladatot ad, s ehhez egyelőre egy fillért sem, legfeljebb homályos ígéreteket a személyi jövedelemadó egy részére (miközben egy-egy kisebb település még a nála fizetett adó egészéből se tudna megélni), azt a következtetést is levonhatjuk, hogy bár a privatizáció lehetséges technikáiról már folyik érdemi vita, a nagyobb gazdasági összefüggések és a privatizáció kapcsolata még végképp tisztázatlan. S ha a kis boltok, üzletek magánkézbe adásáról ennyi vita folyik, legalább ekkora a bizonytalanság a nagyvállalatok privatizációjával kapcsolatban is. Mára annyi tisztázódott, hogy létezik az a vállalati lista, amelyik az Állami Vagyonügynökség által mintaprivatizációra kiszemelt cégeket tartalmazza. Ez a 22 cég, amelyek között szálloda- vállalatok, gyógyszergyárak, több kereskedelmi és szállítási vállalat, s persze néhány iparvállalat is szerepel, hamarosan elindul a magánkézbe adás irányába. Hogy ez mi- képpe'n történik meg, az egyelőre nem világos - a vállalatok egy része már maga is keresett partnert magának, s lényegében a vagyonügynökségnek már csak a záróakkordokban lesz szerepe, de van ahol még csak a vagyon értékelésénél tartanak. Van vállalat, amelyik a tőzsdére készül - bár inkább csak hosszú távon, egyelőre az IBUSZ- nak nincs gyors követője - s többen is foglalkoznak a dolgozói részvények bevezetésének gondolatával. Ez a legutóbbi hónap vitáinak egyik komoly pozitívuma: egyelőre nem teljesen kialakult formájában, de elkészült a dolgozói részvényprogram koncepciója, amely a dolgozói tulajdon lehetőségeit kívánja megteremteni. S ha már a koncepcióknál tartunk: elkészült a kormány privatizációs programja is, amely hosszú távon rajzolja meg az állami tulajdon lebontásának útjait, lehetőségeit. Lesz tehát a következő hónapokban is vitatkozni való a parlamentben is és szakértői, körökben is. Csak közben nehogy kitehessük a táblát: a vita alatt az átalakítás zavartalanul folyik. KOZMA JUDIT A jelölt neve Érv. szav. % A jelölt neve Érv. szav. % 1. számú választókerület Szollár György MDF-KDNP 39 16,74 Csere István független jelölt 68 41,46 6. számú választókerület Jankó Ferenc SZDSZ-Fidesz 17 10,37 Dr. Benkő András független jelölt 98 44,34 Kovács János FKgP-KDNP 36 21,95 Csike György FKgP-MDF-KDNP 22 9,95 Magyar Károly MDF 34 20,73 Dr. Csonka Mária független jelölt 7 3,17 Tóth Istvánná MSZP 9 5,49 Filótás István független jelölt 40 18,10 Vincze József MNP-NPP 0 0,00 Khiesz Sándor SZDSZ-Fidesz 42 19,00 2. számú választókerület Mészáros János MNP-NPP 12 5,43 Deák Istvánná független jelölt 24 12,31 7. számú választókerület Kovács Károly FKgP 33 16,32 Antal János FKgP 7 3,52 Ludvig György MNP-NPP 39 30,26 Árvái Ferenc független jelölt 54 27,14 Nyirő László MSZP 30 15,38 Csiky Péter KDNP 21 10,55 Pálinkás József MDF-KDNP 49 25,13 Fodor Boldizsár MSZP 42 21,11 3. számú választókerület Lukács Tibor MDF 31 15,58 Barkóczi István független jelölt 25 14,71 Németh Miklós független jelölt 44 22,11 Holik Zoltán SZDSZ-Fidesz 32 18,82 8. számú választókerület Horváth Ferencné német független jelölt 30 17,65 Dr. Juhász-Schlatter Bernadette Orsós Ferencné cigány független jelölt 8 4,71 KDNP-MDF-FKgP 120 40,40 Dr. Révész Ottó KDNP-MDF-FKgP 75 44,12 Kiss László SZDSZ-Fidesz 63 21,21 4. számú választókerület Pozsonyi Attila MSZMP 69 23,23 Béres János Ferenc MSZMP 20 8,23 Dr. Teszler János független jelölt 45 15,15 Dolák Gyula független jelölt 20 8,23 9. számú választókerület Dr. Erdős Tiborné független jelölt 41 16,87 Csókás Gyula KDNP 40 16,00 Koppán Endréné KDNP 53 21,81 Györke Dániel FKgP 60 24,00 Kovács Sándor Fidesz 19 7,82 Király József független jelölt 27 10,80 Ludvig Ferencné MNP-NPP 0 0,00 Páczelt Pál független jelölt 95 38,00 Német István független jelölt 90 37,04 Ribányi Pál MDF 28 11,20 5. számú választókerület 10. számú választókerület Balassa Zoltán SZDSZ-Fidesz 83 35,62 Berkes Béla független jelölt 20 9,01 Benkő József MSZP 34 14,59 Berta József független jelölt 129 58,11 Borbély Ferenc MNP-NPP 10 4,29 Ferenczy László független jelölt . 11 4,95 Dr. Ladányi Pál FKgP 28 12,02 Szabó Béla MDF-KDNP 23 10,36 Mohai Tibor független jelölt 39 16,74 Dr. Topái László SZDSZ-Fidesz 21 9,46 Az önkormányzati választások előzetes eredménye Dunaföldváron Polgármesterjelöltek Érv. szav. Kiss János független jelölt 1004 Antal Ferenc független jelölt 451 Vida Ferenc FKgP 324 Kerekes László MDF 280 Götringer Károly független jelölt 180 ifi. Ambrus György független jelölt 94 Képviselő-testületi tagjelöltek Dr. Móricz Zoltán független jelölt 1355 Dr. Túri Árpád független jelölt 1354 Deák Árpád SZDSZ-Fidesz 1094 Széphalmi Nándor független jelölt 917 Borzavári István MDF 914 Dr. Pozsonyi Imre független jelölt 837 ilj. Pintér György független jelölt 738 Csesznek János független jelölt 672 Cziger István FKgP 671 Vida Sándor független jelölt 664 Vörös László MDF 661 Götringer István SZDSZ-Fidesz 648 Széles János FKgP 637 Vida Ferenc FKgP 636 Lukács Lajos független jelölt 616 Nádor Antal független jelölt 591 Bircsár János FKgP 585 Bozsika Jenő SZDSZ-Fidesz 557 Lóki István független jelölt 513 Miskolczi János FKgP 494 Németh Ferenc FKgP 476 , Gál Viktor független jelölt 471 Zsebeházi András független jelölt 468 ifi. Ambrus György független jelölt 467 Dr. Tolnai Tibor független jelölt 442 Jendrolovits Zoltánná független jelölt 427 Széchenyi István független jelölt 426 Fekete Gyula FKgP 425 Szabó Ferenc FKgP 421 Szájb József független jelölt 398 Rácz Miklós MDF 335 Szarkali Ferenc Cigányszövetség 158 Norvégmintás kötött kesztyűk Japánba * Háziipari szövetkezetből nőtte ki magát a „Gyoma” Kötöipari Szövetkezet, amely ezt a nevét öt éve vette fel. A kezdeteknél - 1952-ben - az volt a cél, hogy minél több falusi asszonyt tudjanak foglalkoztatni bedolgoztatással, könnyű otthoni munkával. Mára ez a réteg kiöregedett A szövetkezet úgy váltott, hogy japán és svájci kötő- és konfekciógépeket vásárolt és ipari jellegűvé alakult. Gépi síkkötött termékeik legtöbbje pulóver és kardigán, szövött törülközők, asztalkendők és a lepedő. Évtizedek óta kézzel kötik a norvégmintás gyapjúkesztyűt, amelynek hűséges vásárlója Japán. (MTI FOTÓ) * Itt egy állampolgár beszél... Halló! Hallanak engem? Akkor hallgassák meg és adják tovább munkahelyen, utcán, boltban, piacon, levegőben, szárazon és vizen jártukban-kel- tükben, hogy kétes dicsőség volt és mindenkor az lesz odahaza maradni amikor szavazással dönteni a nemzet sorsáról kell. Pilátusból - mint tudjuk - egyetlen is elegendő volt az emberi nem sorsának kiszabásához, példázata mai okulásunkra is elegendő lehetne hogyha elég felnőttek lennénk vállalni az igen és a nem morális terhét. Semmi sem olyan világos tudniillik mint az, hogy a nemzet jövőjét illető kérdésekben végérvényesen mienk, állampolgároké a szó és ennek felelősségét ellenünk ható bűn a pilátusi lavór-effektussal elhárítani. Félnek? Nyugtalanok? Megértem, hiszen én sem vagyok mentes a félelemtől és nyugtalanságtól, noha a „nyugodt erő” lépten és nyomon azzal hivalkodik, hogy vérte- len forradalmunkat csodálja a világ. Józan mértékkel bizony mi magunk is azt tesszük, ha visszapillantunk a nyolcvanas évek második felének utóbbi két évére. De világosan látjuk és a bőrünkön egyre égetőbben érezzük, hogy semmi okunk nincs az eufórikus jókedvre, mert rengeteg az olyan bajunk, ami veszélyezteti a csak egyszeri életünk minőségét. Minden félelmeinket és nyugtalanságunkat ez táplálja, de lassan azért fölismerjük már azt is, hogy sem az egyiket, sem a másikat nem mérsékli, oldja föl a kényelmes passzivitás. Vitatkoznunk, olykor veszekednünk is kell imhol a helyi politika szintjén, hogy ehhez igazodjék, e szerint működjön a nemzet sorsának fölemelésén munkálkodó úgynevezett nagy politika. Mit mondjanak? Hogy semmit sem csinált a kormány négy hónap alatt? Egetverő igazságtalanság ilyet állítani. A kormány megteremtette a starthelyzetet és nem vethető a szemére, hogy a negyven év alatt kialakult csődhelyzetet csiribá-csiribu mondóka kíséretében meg se próbálta mögénk varázsolni. Nincsenek csodák. A mi helyzetünkben abszurdum csodákat követelni, csodákat várni mind a kormánytól, mind pedig az ellenzéktől, mert ami a csődpolitika négy évtizedes fazekában főtt, nekünk kell megenni. Nincs aki helyettünk megtegye. És nekünk kell választani, igen, most is, hogy kiben bízunk, kire ruházzuk a képviseletünket idelent, megküzdeni az állampárti örökséggel. Igen, igen. Ez a mi felelősségünk itt és most. Ha úgy tetszik, a beláthatóbb jövőért... - lászló -
