Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-06 / 157. szám

1990. október 6. TOLNATÁJ - 7 Joseph Kadar elektrografikái Az elektrografika (Art Elektrographi- que) gyűjtőneve mindazon grafikai alko­tásoknak, amelyeket elektromos vezérlé­sű gépekkel hoznak létre (Xerox, Copy Art, Xerographie, Computer Art stb.). Magyaroszágon még fiatal grafikai műfajnak számít, irodalma szinte nincs, művelőinek bemutatására az Árnyékkö­tők cimű új folyóirat vállalkozott. A legje­lentősebb elektrografikusok között több külföldön élő magyar művészt találunk, így Vera Molnárt, Victor Vasarelyt, Kamill Majort, és a hetvenes évek végétől Jo­seph Kadart. Joseph Kadar Debrecenből elszárma­zott festő, grafikus, szobrász, fotográfus és lapszerkesztő, az elektrografika grafi­kai műfajként való elfogadtatásának fá­radhatatlan harcosa. Alapítója az Európa legjobb elektrografikusait magába tö­mörítő Groupe 90°-nak, szerkesztője a világ első speciális elektrografikai fo­lyóiratának, a Revue d’Art-nak, és szer­vezője a párizsi nemzetköz elektrografi­kai kiállításnak. 1969-ben telepedett le a francia fővárosban, s 21 év után először tért haza Magyarországra, hogy önálló tárlaton mutassa be alkotásait. A győri Xántus János Múzeum képtárában meg­rendezett kiállításon 80 fekete-fehér, monokróm és színes elektrografikái, többnyire fotókópiagéppel készített egyedi munkát állított ki. A fekete-fehérek Panasonic gépekkel készültek, s ugyanezekkel alakította a művész piros-kék kompozícióit, illetve arany barna tónusú lapjait. A tárlaton sze­repeltek olyan alkotások is, amelyeket színes fotókópiagéppel állított elő (Rank Xerox 1005), s a színégetés hőfokának növelésével matt felületűvé alakított. A művész kísérleteinek eredményét ösz- szegzik azok a művek, amelyeket ugyan­ez a gép, tudatosan előidézett sokk hatá­sára drapéria- vagy harmonikaszerüen meggyűrt. A kiindulási alapként felhasznált motívumok, kompozíciós elemek és anyagok, a valódi tárgyak (corpus, összegyűrt pa­pír, préselt olajtartály stb.), a fény mozgása, vibrációja, -szilárd és cseppfolyós anyagok (fa, kő, textil, világos folyadé­kok), fotók, kollázsok, a csúsztatással torzított, nyújtott vagy zsugorított formák valós és irreális, misztikus és látomásos tartalmakat filozofikus gondolatokat közvetíte­nek mély érzékenységgel párosulva, a művész „géppel meghosszabbí­tott” keze nyomán. Alkotásai ellenállhatat­lan hatású benyomások egy nagyváros lüktető életéről, a bennünket kö­Dualite (1989, színes elektrografika) rülvevő világ formai gazdagságáról, a végtelen dimenziókban kikristályosodó rendszerekről, valós lenyomatok hétköz­napi környezetünk használható vagy használhatatlannak ítélt tárgyairól. És vallomások a művész személyiségét, gondolkodásmódját meghatározó nagy mesterek széllemiségéhez való kötődé­séről (például a Kassák emlékére készí­tett sorozat, Hommage a Léger, Homma­ge a Van Gogh). Változatos tematikájú műveit a művész alaposan kidolgozott el­mélete, a dualizmus (a közel-, s távollátás egyidejű kettőssége, az adott térben és időben lezajló események, folyamatok, mozgások relativitása, a dimenziók né­zőpontok szerinti szabad egymásba áramlása) fűzi közös gondolati szálra. Joseph Kadar elektrografikái a mo­dern művészet technikai vívmányokra építő fejlődésének új útját, a grafikai mű­faj megújulásának számos lehetőségét vázolják elénk. N. MÉSZÁROS JÚLIA Cím nélkül (1989, elektrografika) „Halad a nyelv, akárhogy nyúzzuk.” (Arany János) Hochelegáns és vákuum-csomagolt A Rádió- és Televízióújság egyik apró műsorajánlatában lepett meg a számomra ed­dig ismeretlen szószörny: hochelegáns. Külhoni presszó jelzője volt, méghozzá a Kö­zel-Kelet egyik országában - legalábbis a cikk szerzője szerint. Afelől nyugdot voltam, hogy ez nem eredeti, ottani „találmány”, hiszen ha beszélik is néhányan abban az országban a német nyelvet, aligha jut eszükbe ilyen szót" alkotni. Az elegáns latin eredetije azt jelenti: ,1. válogatós, kényeskedő; 2. választékos (stí­lus), finom, ízléses, jóízlésű; 3. választékosán, szabatosan, logikailag helyesen’. A ma­gyarban még ehhez tapadt a következő értelem; .szellemes, finoman könnyed (megol­dás), nagyvilági, előkelő (szálloda)’. A fenti szóösszetételben e legutóbbi jelentésre gyanakodhatunk, de mit kezdjünk a hoch előtaggal? A németben ez azonkívül, hogy jelent éljent és éljenzést, a magas, nagyfokú, előrehaladott, felfelé, előre, fent, nagyon, nagymértékben, felette, rendkívül, fölöttébb és valahányadik hatvány’ jelentést hor­dozza. Igazi matematikai feladvány lenne az összes lehetséges jelentéspárt felírni, aztán megszámlálni, ám kétséges, hogy ezek között ott lenne az, amire a tisztelt cikkíró szá­mított. Mindezt még meg kell toldanunk azzal a megjegyzéssel, hogy a jelzett formában nem ismeri a német nyelv sem a hochelegáns kifejezést, a latinról már nem is beszélve. Ezek szerint csupán nekünk, magyaroknak adatott meg az a különös sze­rencse, hogy rejtvényfejtést játsszunk, ha valamit meg szeretnénk érteni. Vajon mennyivel lett volna kevésbé kifejező, ha e szó helyett azt olvastuk volna: rendkívül előkelő, fölöttébb nagyvilági, nagyon finom, felette ízléses? Most csupán ta­lálgathatjuk, vajon melyikre gondolhatott a szószörny szülőatyja. Ráadásul az is so­vány érv, ha ráfogjuk, ezzel a helyi hangulatot igyekezett érzékeltetni, némi jellegzetes ízt szeretett volna adni mondanivalójának. Ez körülbelül olyan helyi jellegzetesség és jellemző lehet abban a presszóban, mintha kinyitnánk a hűtőszekrényt s ennek alap­ján értekeznénk a svájci hegyek hófödte csúcsairól. Azt hiszem, aligha járnánk közel a valósághoz! Hasonlóan rejtvényfejtésre szorul egy új termék (rádióban elhangzott ismertetésé­nek) vákuum-csomagolt jelzője. Eredetiben a vákuum jelentése: .üresség, üres helyt gazdátlan birtok vagy terület’, ez a magyarban - némi átalakulással - ,űr, légüres tér, légritkított tér’ értelművé változott. A fenti összetételt szemügyre véve egyszerre kétsé­geim támadnak, mi csomagolt és mibe csomagolt? Nem hiszem, hogy a légüres tér képes lenne erre a műveletre, de az is bizonytalan, ha nem valami műanyag fedi az árút s ez alatt található az űr (meg - gondolom - az áru). Ismét töprenghetünk azon, hogy a szóösszetétel megalkotója mit szeretett volna mondani. Lehet, hogy csupán azt akarta rendkívül előkelőén tudtunkra adni: ezt a húst légmentesen csomagoltuk, vagy légmentes csomagolású? Lehet, de akkor kár volt annyit törnie a fejét azon, hogyan le­het az egyszerű, érthető és magyar kifejezést helyettesíteni a homályos, alig érthető idegen szóval. Vagy mégis előkelőbb „külföldiül”? Dr. Töttős Gábor Ábrahám Erzsébet: Ez a csend A kastélyépíttető herceg Esterházy „Fényes” Miklós Ez a csend az álom a csendé, vélt remény. törött cserepek Nincs kiút szívedben ha érzed, pihen a pihenés. körbefognak Neszezés. a tények, Lépteit várod nézd, szétesik az időnek, glóriád, zajokat lépsz a jövőnek, tövisesek a fények. Birtalan Ferenc: Lány, piros szoknyában, fehér blúzban A lány a villamos második kocsijá­ban áll a peronon, mintha örök időktől fogva ott lenne. Nem is érti, hogy nem vette észre eddig, s egyelőre azt sem, miért érdekes, hogy az a lány ott van, mi az, amiért átbámul a másik kocsiba. Nem a lány arcát nézi. A blúzát, a szoknyáját. A pipacspiros, apró virá­gokkal teleszórt, térdközépig érő szok­nyát, s a keményített fehér vászon­blúzt. Emlékei közt kutat: miért édekes ez a lány, ez a ruha?... Majdnem elvéti a megállót, ahol le kell szállnia. Nem néz a villamos után. Megy a gesztenyés utcán végig. A lány arcát meg se nézte. Tudta, hogy szép. De hol látta már ezt a blúzt, ezt a szok­nyát? Ő a másik kocsiban állt, s mégis szinte érezte, érzi a lányból, a ruhából áradó mezőtiszta nyárillatot. Talán Annamária? Talán az a nyár?... A gesztenyefák gyökerei tengerhul­lámosra görbítették a járdán az aszfal­tot. A hullámok tetején lépked. A ziva­tarra mélykék tócsák emlékeznek. Lombok között tündérkedik a búcsúzó nap. • Hol van Annamária, a patakneveté- sű, a fecskekarcsú, a gyerekkor?... Lépked a hullámokon. A piros szoknya, a fehér blúz elment a villamossal. Már ez a csoda is a múl­té. Talán most találkoznak Annamáriá­val, most keresik helyüket, hogy beso­roljanak a soha-nem felejthetők- höz... Lépked a hullámokon. Mint megannyi tenger a sok kicsi tó­csa. Egyre erősebben érzi a nyárillatot. Annamária arca tükröződik a pocso­lyákból, nő, megalakosodik, fut a gesz­tenyés utcán, int: fusson ő is, és ira­modna, de nem gyorsul a lába, csak néz a tünemény után, csak kiáltana: Annamária (I), de a fehér blúz, piros ra­kottszoknya lebukik egy távoli hullám mögé... Otthon papaírt vesz elő, fölírja: Lány, piros szoknyában, fehér blúzban, s mi­re odaér, ahol Annamária eltűnt, már nem csak érzi, már tudja: közeledik a találkozás. A fertödi kastély homlokzata A bizonyíthatóan legősibb magyar családok egyike az Esterházy. Honfogla­ló a Salamon nemzetségből. Az első Es- terházy-ős okleveles említése 1186-ból származik. Mokudnak hívták, és királyi pristaldus volt, azaz olyan személy, aki­nek a tanúvallomását a hatóságok köte­lesek voltak hitelesnek elfogadni. Ez idő­től sűrűn találkozunk az Esterházy-ősök- kel az írásokban, de akit először említe­nek Esterházy vezetéknévvel, az a Po­zsony vármegyében, a XVI. században élt Benedek, kinek fia, Ferenc már ugyanitt alispán, s anyja, galánthai Bessenyei Ilo­na öröksége után először használta a ga­lánthai előnevet. A família itt indul el a szédületes fel- emelkedése útján, s az Esterházy név összeforrt Magyarország történelmével. Csak mutatóba néhány kiváló férfiú a családból: Esterházy Miklós, aki 1625-től haláláig nádor; az 1652. évi vezekényi csatában elesett négy Esterházy....édes hazánk és anyánk Magyarország vitéz négy fia, egy harcon, egy mezőben, egy órában...”; Esterházy Pál nádor, a herce­gi ág alapítója; Esterházy Antal és Dániel kuruc tábornokok; Esterházy Imre esz­tergomi érsek, Esterházy Pál Antal hereg; aki a híres könyvtár alapjait vetette meg; és végül Esterházy Miklós József herceg, aki 1714. december 18-án született és pontosan kétszáz éve, 1790. szeptember 28-án halt meg, s nevéhez fűződik a vi­lághírű fertödi kastély felépítése. Egy olyan valóban pompás kastély­együttest hagyott ránk, amely most már a nemzet büszkesége, valaha pedig XVIII. századi európaiságunk egyik fénypontja volt. Ezért illő megemlékezni erről az Es­terházy hercegről, akit kortársai «Fényes Miklósaként emlegettek. Esterházy Miklós katonának készült: 1744-ben a Gyulai-huszárok ezredese, s kitüntette magát a strigaui és trautenaui csatákban. Vitézül harcolt Németalföl­dön is. 1747-ben tábornokká lép elő. A kollini ütközetben szuronyt szegezve tá­madta meg gyalogságával az ellenséget, és azt megfutamította. Ez az örökösödési és a hétéves háborúk időszaka (1740-48, illetve 1756-63), amikor min­den valamire való főúr katonáskodott, ezredeket állított ki. Esterházy Miklós olyan jó és vitéz katona volt, hogy a hét­éves háborúban tanúsított bátor maga­tartásával kiérdemelte a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. Ekkor már tábor­nagy, soproni főispán, főkomornokmes- ter, a magyar királyi testőrség kapitánya, aranygyapjas vitéz. Aztán véget értek a háborúk, s Ester­házy Miklós, miután 1762-ben megörö­költe a családban a majorátust, visszatért birtokaira. Ám itt sem tétlenkedett. Már 1764-ben, Frankfurtban nagy ha­tással volt Goethére a herceg pompasze- retete, ami azután az ugyanebben az esztendőben megkezdett kastélyépítés­ben teljesedett ki. A ma Fertődön álló, s magyar Versailles-nek nevezett .kastély- és parkegyüttest Eszterházának nevezte el, s ettől az időtől vált a községnek, a haj­dani Süttörnek a neve is Eszterházává 1950-ig. Akkor kapta a mai Fertőd nevet. Eszterháza volt a hercegi uradalom és majorátus központja, s már állt a helyén egy, a későbbi kastély magvát alkotó va­dászkastély 1721-ből. Ezt építette-to- vább és fejlesztette hazánk legnagyobb kastélyává - 126 szobája volt - 1764-66 között „Fényes Miklós” Jakoby Miklós­sal, részbe'n saját tervei szerint. A roko­kóba hajló barokk kastély a kor minden pompájával rendelkezett, és főúri udvar­tartása európai hírű volt. A franciás for­mában épített kastély, az udvari és kerti főhomlokzatú főépület melletti két hatal­mas szárnyával, óriás oszlopokkal és pi- laszterekkel, az ilyen stílusú kastélynak nem mintáját, hanem legmagasabbfokú összegzését adta. Volt benne nagy sza­lon, kápolna, könyv- és képtár, fegyver­tár. A herceg lakószobái fehérek voltak, aranyozva, vagy japán stílusban feketére lakkozva, arany virágokkal, kínai vázák­kal, pagodákkal. Külön porcelánterem, belvedere, télikert, kávézó, operaterem, marionettszínház, hatalmas kertjében al­legorikus templomai a Napnak, Vénusz­nak, Dianának és Fortunának, holland pavilon, dámvadak és aranyfácánok parkja, vaddisznópark, és így tovább. Esterházy herceg kastélyában állandó színházi és operaegyüttest tartott. Előadá­saira a bécsi udvar is eljött. 1761 -1790 kö­zött udvari karmestere a kor legnagyobb zeneszerzője, Joseph Haydn volt, aki itt komponálta számos nagy alkotását, köztük a hercegre, a katonai fegyelmet tartó haj­dani tábornagyra oly jellemző Búcsúszim­fóniáját. Keletkezésének története, a hang­szerüket egyenként letevő, gyertyáikat eloltó és a színpadról kivonuló muzsiku­sokkal, közismert. Két és fél évtizednyi üstökösi ragyogás. Visszfénye azonban két évszázad múltán is ott fénylik a mai Fertőd, s hazánk kútúrájá- nak egén. CSONKARÉTI KÁROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents