Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-05 / 156. szám

1990. október 5. NÉPÚJSÁG 3 Az állampolgárok nélkül nem működik a demokrácia Beszélgetés Bihari Mihály politológussal a helyhatósági választások első fordulójáról- A szavazás első fordulója eredmé­nyének részleges ismeretében vasárnap este a Népszabadságnak adott interjújá­ban Bihari Mihály politológus a demokrá­cia vereségének minősítette a mostani választásokat. Most, több nappal a vá­lasztások után hogyan összegezné véle­ményét? - kérdeztük a politológus pro­fesszortól.- Vasárnap este az első adatok 36,9 százalékos részvételről beszéltek. Ezt én katasztrofálisnak minősítettem. Kedden reggelre kiderült, valamivel 40 százalék fölött volt a részvételi arány. Ám ez a körülbelül 4 százalék nem változtatott alapvetően a véleményemen. Továbbra is úgy érzem, hogy a demokrácia szen­vedett vereséget, pontosabban szólva a demokrácia intézményrendszerébe ve­tett hit. Katasztrofálisnak tartom, hogy a mintegy 7,8 millió szavazópolgárnak csak 40 százaléka tartotta érdemesnek, hogy szavazzon. Ha ehhez még hozzá­tesszük, hogy ez a 40 százalék is csalóka szám, hisz a kistelepüléseken 50 száza­lék feletti volt a részvételi arány, míg a 10 ezer lakosnál, többet számláló helysé­gekben jóval 30 százalék alatti, akkor igazán kiábrándító ez az eredmény. Egyszersmind tanulságos, világosan mutatja, hogy a demokráciát működtetni kell. A diktatúrának nincs szüksége a la­kosság részvételére. Ha a diktatórikus gépezettel a nép nem törődik, vagy leg­alábbis nem támadja, azmagától műkö­dik. Ezzel szemben a demokrácia nem. A demokráciához nem elegendő bizonyos szervezetek, intézmények megteremté­se. Ha egy demokratikus intézmény- rendszert a polgárok nem működtetnek - például ha nem mennek el a választá­sokra - akkor a demokrácia döglött intézményrendszerré válik, aminek ered­ményeképpen a demokratikus intéz­ményrendszer mögött ugyanolyan dikta­tórikus hatalom vagy klikkérdekek mun­kálhatnak, mint egy nem demokratikus rendszerben. Fontos itt megjegyezni: ez nem rutin­választás volt, amelyen mégelégedhet­nénk a 40 százalékos részvétellel - amellyel mellesleg szólva Nyugaton sem lennének elégedettek -, hanem az első demokratikus helyhatósági választás. Három hónapon át hallhatta az ország népe, hogy a rendszerváltás döntő sza­kaszába érkeztünk. Ha erre a nép így reagált, azt kell mondanunk: a propagan­da csődöt mondott. Mert az emberek vagy nem hitték el, hogy itt döntő jelentő­ségű dologról van szó, vagy elhitték, de nem érdekelte őket a szóban forgó ügy. Tehát a rendszerváltást propagáló hadjárat vereségéről van szó.- A már említett, a rádióban elhangzott interjújában Ön meglehetősen negatív hangsúllyal beszélt a pártokról. A pártok választások utáni nyilatkozatai viszont az MDF kivételével javarészt elégedettség­ről tanúskodtak.- Azt természetesnek tartom, hogy a pártoka maguk pártszempontú értékelé­seik során a velük szemben ellenzéki pártokat hibáztatják, kevésbé keresik magukban a hibát, mint másokban, és hogy a választási kampányt konkrét mó­don befolyásoló okokra - például a vá­lasztást közvetlenül megelőző áremelé­sekre - vezetik vissza a kudarcot. Ugyan­akkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy végül is valamennyi párt értékelé­séből kicsengett a csalódottság érzése. Itt arra utalok, hogy például a Fidesz- esek, akik a leadott szavazatokat tekintve jó eredményt értek el, azért a részvételi aránnyal elégedetlenek voltak. A keresz­ténydemokraták is úgy nyilatkoztak, hogy a részvételi eredmény elszomorító, még ha ők előre is törtek. Az MSZP állás- foglalása is arról szól, hogy nem számí­tottak ilyen nagyfokú közömbösségre. A két nagy párt is sajnálatosnak minősítet­te a részvétlenséget. Ha nem egyes pártok szempontjából nézzük a dolgokat, elsősorban azt kell látnunk, hogy megmutatkozott a hatása annak a lebegő pártstruktúrának, amely az utóbbi másfél-két évben alakult ki. Ar­ról van szó, hogy hirtelen szárba szökke­nő pártok működnek itt ma nálunk, ame­lyeknek - képletesen szólva - igen-igen vékony a száruk, vagyis az a fonál, amely- lyel a társadalomhoz kötődnek. Magyarán: ezek értelmiségi pártok, amelyeket többnyire az értelmiség kü­lönböző csoportjai hoztak létre. Megpró­bálták elérni a társadalom egyéb rétegeit és csoportjait is, azonban közülük a leg­nagyobbakhoz, a legfontosabbakhoz ez idáig nem sikerült eljutniuk. Itt van pél­dául a Kisgazdapárt, amely a paraszt­ságra hivatkozik. A parlamenti választásokon 11 száza­lékot szereztek. Ez rendkívül gyenge eredmény, ha belegondolunk, hogy még mindig 800 ezer ember dolgozik a mező- gazdaságban, s családtagjaikkal együtt mintegy hárommilliós tömeget tesznek ki. S a kisgazdák mostani eredménye sem jobb. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a Kisgazdapárt példája szemlélete­sen mutatja, nincsenek igazán komoly társadalmi bázissal bíró pártjaink. Vagyis mindössze néhány tízezer ember politi­zál aktívan, közülük kerül ki a párt vezér­kara, amelynek tagjai, főleg a pártlistá­kon, eléggé könnyen jutottak be a parla­mentbe. Ez a lényege a lebegő pártstruktúrának, vagyis az, hogy a pártok, mintegy a társa­dalom' fölött elhelyezkedve, arra jószerivel semmiféle hatást nem tudnak gyakorolni. Jellemző, hogy a három kormányzó és a három ellenzéki párt egyaránt a választá­sokra buzdított, az emberek pedig otthon maradtak. Ebben persze benne van, hogy a 4,8 millió munkavállaló érdekeit egyetlen párt sem képviseli igazán. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a városi munkavállalók java része politikailag gazdátlan. Szocioló­giai becslések arra utalnak, hogy a szava­zástól távolmaradók zöme közülük került ki.- A választási kampány során az ön- kormányzati probléma elsősorban vidé­ki, sőt falusi problémaként jelent meg. Most kiderült, hogy nagyobb mértékben városi probléma.- Természetesen egyszerre van szó falusi és városi problémáról. Az önkor­mányzati ügy annyiban falusi kérdés, amennyiben elsősorban a tízezernél ke­vesebb lakosú helységek lakói mentekel szavazni. Ennek többféle magyarázata van. Az egyik az, hogy a kisebb helyeken az emberek naponta találkoznak lakóhe­lyük gondjaival, és többé-kevésbé isme­rik a szóbajöhető jelölteket. A másik, hogy a korábban nem önálló, valahová csatolt község is választhatott most ön- kormányzatot. Ugyanakkor természetesen városi kérdésről van szó, hiszen a városokban dől el, hogy az országosan érvényes, le­gitim, megfelelő társadalmi bázissal ren­delkező önkormányzatok létrejönnek-e a legfontosabb településeken vagy nem. Persze érthető, hogy ahol mondjuk a pol­gármestert közvetve választják, eleve ki­sebb a részvételi arány. Részint azért, mert a választási rendszer nehezebben érthető az emberek számára, részint azért, mert a jelöltek java részét nem is­merik igazán.- Ön az imént említette, hogy mennyire nagy hangsúlyt adott a pártok többsége annak, hogy ez a választás a rendszer- váltás döntő aktusa. A kisgazdák egyik vezetője azzal indokolta a választók gyönge részvételi hajlandóságát, hogy „megrekedt a vértelen forradalom”, vagyis lelassult a rendszerváltás folya­mata. De vajon tekinthetjük-e, akárcsak technikai értelemben is, a rendszerváltás befejező mozzanatának a mostani vá­lasztásokat?- Szerintem az nem vehető komolyan, hogy valaki a rendszerváltást egyetlen aktushoz köti. Ugyanígy alaptalan a „vér­telen forradalom”-ról való elmélkedés is. Ugyanis itt nem forradalom, hanem forra­dalmi jelentőségű változás zajlott le nem forradalmi formában. A rendszerváltás pedig már korábban megtörtént, befeje­ződött. Az első lépést a rendszerváltás­ban az állampárti hatalom tavaly őszi megszűnése jelentette, az utolsót pedig az országos szintű makropolitikai hely­zetnek, a parlamenti-kormányzati hatal­mi helyzetnek a legitim, jogszerű megvál­toztatása. Ez utóbbival Magyarországon lényegileg befejeződött a rendszerváltás. Hogy propagandisztikus okokból egyes pártok újabb és újabb határidőket, illetve eseményeket jelölnek meg, az már más kérdés. Ad abszurdum véve a dol­gokat: meg lehet jelölni az iskolaigazga­tók vagy a kórházigazgatók leváltását is a rendszerváltás határköveként. Az egész nyári választási propaganda­hadjárat bizonyíték rá, hogy a rendszer- váltási propaganda kifulladt. A pártok ne­hézkességére utal, hogy nem tudtak vele szakítani a parlamenti választások óta. Ami itt az utóbbi hónapokban történt, az semmiféle forradalmi frazeológiával nem írható le, nem közelíthető meg. El­lenkezőleg: a józan szemlélődő realiz­musnak köszönhető, ami nálunk lezajlott. Vagyis az emberek nagy része, azon túl, hogy sok mindenből kiábrándult, nem kí­ván további leszámolásokat sem embe­rekkel, sem intézményekkel szemben. Jól reprezentálják ezt a mostani választá­sok, amelyeken döntő többségben füg­getlen jelölteket választottak. Az is soka­kat gondolkodásra késztethet, hogy azon tanácselnökök közül, akik pol­gármesternek jelöltették magukat, mint­egy 70 százaléknyit meg is választot­tak. H. L. lódás, hogy a Nagy Ferenc születé­sénél fogva ott él Szálkán, hogy tisz­telte mindig a falubelieket, hogy ezért ők is tisztelték. Olyannyira, hogy a múltat feledve még polgár- mesternek is megválasztották. Azt mondta a szálkai polgár, hogy ami­kor a kommunisták voltak a hatal­mon, akkor a Nagy Feri a mi kutyánk kölyke volt. Most változott a világ, de a kutyakölyök, az kutyakölyök. Va­gyis az övéké. Emberséges ember, aki amikor a „magas” hivatalba ke­rült, akkor is megmaradt szálkainak. Embernek. Nagy Ferinek. Hogy a pártemberek mást mon­danak? Máskor is beszéltek a pártemberek, arra azonban a szál- kaiak csak akkor figyeltek oda, ha nagyon muszáj volt. Most nem mu­száj. így aztán mégiscsak a volt komcsira szavazott a falu. Ingatja is a fejét a szálkai polgár, amikor ezt a tényt előtárom, hogy a polgármester úr nem is olyan rég még elvtárs volt, sőt; fő elvtárs. Azt mondja erre, hogy „menjen maga a csudába”, márcsak azért is mert maga is elvtárs volt, meg a fiam is, meg a szomszédom is...” Hiába mondom én az atyafinak, hogy azért ez mégsem járja, mert min­den elvtársat, mint a Nagy Ferit, nem választották meg polgármes­ternek. Erre föl a szálkai polgár azt mondja, hogy miért ártom én ma­gamat a szálkaiak dolgába.- hj ­Minden napra egy tojás Ekkora érdeklődésre maguk a szervezők sem számítottak: már a délelőtti nyitás előtt ott ácsorogtak a vásárlók az MSZP szekszárdi irodája előtt, ahol tegnap kedvezményes áron kínálták a tojásokat. Volt, aki csak néhány tucatot kért a három fo­rintba kerülő áruból, ám olyan is akadt, aki egyszerre nyolcszáz dara­bot rendelt. A bátai téeszből érkező több ezernyi tojás - olcsóságának köszönhetően - rövid idő alatt gaz­dára talált, s a váratlan nagy siker újabb ilyen és ehhez hasonló akció­ra sarkallja a szervezőket. Rég volt ennyi érdeklődő az MSZP Mikes utcai irodájánál 8000 tojás vevőre várva Mennyit kaphatok? Polgármester lett a munkásőr „Ha valaki komcsi volt, az még nem biztos, hogy hülye is” jelentet­te ki a barátom, amikor megláttuk az újságban, hogy Nagy Ferencet, Szekszárd város volt munkásőr- parancsnokát Szálkán megvá­lasztották polgármesternek. Ez a tény azért is jelenthet meg­rökönyödést, mert ugyanebben a községben márciusban még kom­munisták akasztásáról is esett szó. Erre föl, a rendszerváltás vége felé, a szálkai polgár félelmében - mert egyedül hagyták szegényt a fülkében - a Nagy Ferencre adta le a voksát. Nesze neked rendszerváltás, meg békés forradalom. Arculcsapása ez az alakuló demokráciának. Mégiscsak tenni kellett volna vala­mit. A komcsik ellen természetesen, mert a szálkai polgár, szegény, csak hiszékeny, meg félős, talán II. Dózsa apánkat sem hallotta. Azt, hogy ezek a bolsevikiek képesek még a szava­zófülkébe is bemászni, hogy bár­sonyszékbe juttassák elvbarátaikat. Annyira romlottak ezek a bolsevi­kiek - mondaná II. Dózsa apánk, hogy nem a városokat, hanem a fal­vakat, mint Szálka - ahol csodálatos pihenőtó, friss levegő és üdezöld er­dőség van - szemelték ki maguk­nak. Véletlenül sem Budapestet, a bűzös, bűnös várost, ahol szegény képviselő uraimék senyvednek. Nem, a bolsevikiek levonultak vidék­re, üdülni. Az pedig csak érzéki csa­Javul a folyó fizetési mérleg Tervek a következő év finanszírozására Az idén előreláthatóan egyensúllyal zárul a konvertibilis folyó fizetési mérleg. A jövő évben esedékes adósságtörlesztések finanszírozására azonban mintegy 2,2 milliárd dollár összegű külső hitelt kell igénybe vennünk. A felét nemzetközi pénzintézetektől, nemzetközi gazdasági szervezetektől kívánjuk felvenni. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank múlt héten zárult közgyűlésén részt vett magyar küldöttség az ezzel össze­függő kérdésekről is eszmecserét folytatott az érintett nemzetközi pénzügyi szerveze­tek vezető tisztségviselőivel - mutatott rá az MTI munkatársának adott nyilatkozatában Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese. A részletekről szólva elmondta: augusztus végén hazánknak mintegy 260-270 mil­lió dollár többlete volt az idei konvertibilis folyó fizetési mérlegben. Ez a kedvező irány­zat valószínűleg év végéig tartható, és így az olajkiadások nem várt növekedése elle­nére az idén minden bizonnyal egyensúllyal zárul hazánk konvertibilis folyó fizetési mérlege. A Magyar Nemzeti Bank erre alapozva azt javasolja a kormánynak, hogy az 1991 -es év gazdasági folyamatait is a külső pénzügyi egyensúly megőrzését szem előtt tartva tervezzék meg. A jövő évben esedékes adósságtörlesztések finanszírozására szükséges mintegy 2,2 milliárd dollárt külső forrásból kell igénybe vennünk - részben a nemzetközi pénz­ügyi, gazdasági szervezetektől felvett hitelek formájában, részben a nemzetközi pénzpiacokon kibocsátott saját kötvények révén. A nemzetközi pénzügyi szervezetek­től - közöttük a Nemzetközi Valutaalaptól, a Világbanktól, a Közös Piactól, a Nemzetkö­zi Pénzügyi Társaságtól (IFC) - összesen körülbelül 1 -1,2 milliárd dollár összegű hitelt szándékozik felvenni Magyarország 1991-ben. Emellett a Magyar Nemzeti Bank a kö­zeljövőben kötvényeket bocsát ki a nemzetközi pénzpiacokon: 200 millió márka érték­ben a német pénzpiacon (Frankfurtban), a jövő héten Bécsben félmilliárd schilling ér­tékben. Ugyanakkor a jövő évben az egyre jobban felgyorsuló privatizáció következté­ben nagyobb összegű működőtőke beáramlására is számíthatunk, ezt azonban csak tartalékaink növelésére szabad felhasználnunk. Az elnökhelyettes hangsúlyozta: a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) a kormány há­roméves programjához kapcsolódóan hároméves hitelmegállapodásra készülünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents