Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-27 / 174. szám
1990. október 27. * TOLNATÁJ - 7 Kisplasztikák 37 országból 1971 óta rendeznek Magyarországon nemzetközi kisplasztikái kiállítást. Kezdetben kétévenként, bien- nálé-rendszerben, aztán némi (pénzügyi) megtorpanás után már csak nemzetközi kiállításnak nevezték, míg most úgy tűnik, a háromévenkénti ismétlődésnek, a triennálénak van létjogosultsága és lehetősége. Mindenesetre, ez a mostani, a 8. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikái Trien- nálé - amely október végéig látogatható - elég érdekes és változatos ahhoz, hogy valamiféle képet Cathy de Monchaux: Biztosítsd! kapjunk a világban uralkodó művészeti tendenciákból. Hiszen nemzetközileg elismert művészek és fiatal, most bontakozó tehetségek is jelen vannak e tárlaton. A nemzetközi zsűri - amely már gondolkodik azon, hogyan lehetne módosítani a részvételi szabályzatot a legfrissebb művészeti irányzatok bekapcsolása céljából - öt díjat osztott. A nagydíjat éppen magyar művésznek, Sugár Jánosnak ítélték. A lengyel Marek Chlanda, az osztrák Dorothee Golz és az angol Cathy de Monchaux mellett még egy magyar szobrász, Sass Valéria kapott díjat. A kiállítást rendező Frank János most is - mint az utóbbi két kisplasztikái kiállításon - konceptuális tárlatot hozott létre. Azaz nem országok vagy alkotók, hanem stílusok, tendenciák szerint csoportosította a kisplasztikákat. (Annak idején az első kiállításokon a hagyományos biertnálé - modell alapján, nemzetek szerint, ábécérendben sorolták egymás mellé a műveket.) Most egy terembe került az amerikai Nancy Graves - ő a legnagyobb „név” a tárlaton - és a magyar Várnagy Ildikó fémobjektje, a nagyon jó spanyol, román és bolgár kollekció, a legújabb irányzatot képviselő kubai, és NSZK-beli anyag, a kiváló ausztrál és osztrák művek, a kevés konstruktív és a még kevesebb figurális plasztika, s így alakult ki a „gyenge szobrok” terme. - Egy-egy országból három művész 3-3 kisplasztikáját küldhetik a szabályzat szerint Budapestre. Itt már nem válogatnak, nem zsűriznek, kiállítják, ami beérkezett. Egy-egy nemzet szobrászai persze együtt is maradhatnak, ha történetesen egyazon tendenciába illenek. Miközben egy művész munkái is kerülhetnek kü- lön-külön helyekre. Ezúttal 37 országból 360 kisplasztikát regisztrál a reprezentatív katalógus a 8. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikái Triennálén. (kádár) Sugár János X és Y párhuzamosok Na, hogy folytassam a Moszkvát. Addig sündörögtem az szb-titkár körül, hogy végül én is mehettem, mert az egyik csaj megbetegedett. Szóval kibundáz- tam, hogy mehessek a nőkkel. Látod apám, most igazán szégyenlem magam. Amikor ezt elkezdtem mesélni még frankón tudtam oroszul, de most csak az jut eszembe, hogy karandás. Pedig Jugóban a szerbeknél is elég jól elboldogultam az orosztudásommal. A druzsbát meg csak Bécsben nem értették meg, máshol rögtön fizettek nekem ha azt mondtam; druzsba. Jó ez az unicum, biztosan igazi cvakk, nem az a vacak licence. így mondják, ugye? Képzeld! Ez most jutott csak eszembe! Hátjártunk mi lengyel barátainknál is Zakopánban, vagy hol. Na, ott én rosszul lettem. Állok sorban a fene nagy télbe sörért. Csapolt volt. Atya ég! Mit látok! Meleg sör, de igazán melegítik ám gázon. Aztán zsupsz, bele egy kanál kristálycukrot. És megitták! Én meg lazán csont nélkül fogtam a gyomrom, intettem az asz- szonynak, hogy álljon be a helyemre a sorba és kérjen egy rendes hideget, mert én direkt rosszul voltam már a látványtól is. Az meg úgy röhögött rajtam, hogy majdnem beborítottam. Volt képe röhögve azt mondani, hogy kóstoljam csak meg. Öregem! Meleg sör cukorral! Na látod, aztán lengyelül nem is tudok egy szót sem kinyögni. Elkezdtem ám én a dolgozók gimnáziumát is. Régen, amikor összeházasodtunk, mert ha az asszonynak van érettségije, hát legyen nekem is. Alig, hogy elkezdődött, mondja a tanárnő, hogy el kell olvasni, de érted haver úgy ám, hogy kötelezően kell, az Antigónét. Erre a névre emlékszem, arra már nem, hogy ki írta. Valami görög csoda ez az egész. Elkezdtem olvasni. Színdarab! Kórus, meg olyan szereplők, hogy a nevüket sem tudtam kimondani. Mondom az asszonynak - Te, ez nekem nem megy. Erre aztán csinált nekem egy olvasmánynaplót. Össze is állt akkor szépen a kép, büszke voltam magamra nagyon, mert a többiek csak tátogattak. Akkor én marha, odaadtam az egyik havernak, az tovább egy másiknak. Becsületemre! Én azt a szép olvasmánynaplót az életben többet nem láttam. Az Anyeginnál aztán végleg bedobtam a törülközőt, mert az asszony pipa lett, nem csinálta meg. Tudod, az meg egy orosz vers végig. így aztán abbahagytam. Ezért nem kezdek én semmi átképzésbe, hátha jönnek megint Antigónéval. Kösz testvér, rendes vagy, de a sör is jó lett volna. Az unicum az rohadt drága, azért nem szoktam én azt venni magamnak. Pedig keresek ám én szépen. Svarc- ban. Tudok én esemká is lenni, csak a munkakönyvembe rühellem beíratni. Amikor otthon fogytán a suska, akkor elmegyek kőműves mellé esemkának, meg a szőlőkbe dolgozni. Okésan megfizetnek érte. De hát ez nem ugyanaz, mint a műhely volt! Ott azt is nézték hány percig vagyok a klón, ha üvegből ittam a vizet az már »gyanús volt, nem pálinka van-e benne. Itt meg! Nem is bírnám ezeket a marha nehéz melókat ha nem innék. Még az orvosok is azt mondják, hogy az alkoholban sok a kalória. Na haver, hát az ilyen meló, az úgy zabálja a kalóriámat, hogy hallani a csámcsogást. Csak hát tudod, nem érzem ám jól magam. Pénzemnél vagyok én így is, még több is összejön, mint a műhelyben, de azzal nem lehet számolni, mert az el is megy. Eliszom, na! Kimondom én bátran. Ez van. Én az asszonytól nem kérek egy fillért sem, dehogy iszom el a gyerek elől. Annak muszáj tanulni! Az iskola meg nagyon drága. Én vettem meg a füzeteit, mert ráértem, de a pénztárnál azt hittem rosszul hallok. Nézem a blokkot, hát tényleg annyi! Aztán csak üres papír az egész. Tengek, lengek, aztán néha unalmamban fs elvállalok valami svarcmelót. Abból iszogatok, de hát akkor sincs az így jól. Az asszony is csak eszi magát. Szólni már nemigen szól, de annyira hülye én sem vagyok, hogy fölfelé sikítsak a hullámvasúton. Úgy cicomázza, festi, keni magát, mintha húsvéti szagos misére indulna. Fekszem ott behunyt szemmel, úgy teszek mintha aludnék, közben őt figyelem. Direkt látszik rajta örül annak, hogy elmehet otthonról dolgozni. Felkelek, bekapcsolom a rádiót, aztán a tévét, újra a rádiót, megint a tévét. A napok meg csak telnek. Annyiból jó, hogy most mindent tudok a politikáról, mert ráérek odafigyelni, de egy jó meccset azért szívesebben megnézek. Szidom itt is a bírót, hogy vak, nem látja meg a lest meg minden, de ez egy normális hozzáállás. Hát nem? Egy meccshez úgy ül le az ember, hogy már előre tudja; az ellenfelet meg a bírót el kell mondani minden szemétnek, ha vesztésre állunk, vagy gólt kapunk. A fociban minden egyszerű, csak ismerni kell a szabályokat. Köszönöm öregem, de mennem kell. Aufviderzén. Hallottad? Németül is tudok! Dunaföldváron láttuk Mészáros Edit es Florosz Szpirosz wwV **$ % Jjgj /-Ne.:- jfr? f* y ' ftlr Táj, Dunapentele Két humanista a dunaföldvári Várgalériában, mondhatnók az együtt kiállító házaspárra. A boltíves, meghitt kis terem történelmi levegőjében éppen odaillő, vele egylelkű képek, rajzok majd mindegyike az írógéppapír méretébe sűríti a mitikusan ősi képzettársítások újraéledését. Mészáros Edit főként - franciás szellemességgel - az egyszerű színes ceruzát választja eszközül képeihez. A kis méretben is hallatlan részletgazdagságot csak így valósíthatta meg csendéleteiben, szobabelsőt és tájakat idéző munkáiban. Valósággal önálló életet élő kis egyenes, vagy a szépírás szabályainak is megfelelő összetett görbéivel a bizánci ikonfestészet belső fegyelméhez, kikristályosított kánonokhoz való ragaszkodást társítja rendteremtő, kubisztikusan modern világához. Maga vall erről, amikor képeiben szerves részként - mint csendéleti tárgy - ikonok jelennek meg. A gótikus üvegablak világító erejével tüzelő színekben a Máriát a Gyermekkel idéző ikonrészletek mellé férjének különös, szoborigényű kerámiái társulnak munkáiban. A mindent egybevető, szelíd szemlélődés és a megvalósítás szerves egységéből a családi érzés szentséggé emelt, rokonszenves melege árad. Az ezúttal grafikusként bemutatkozó keramikus, - Florosz Szpirosz - még régebbi, az ógörög mitológiákhoz kapcsolódik. Florosz tudatosan vállalja, hogy ő magyarrá lett görög. Belső feszültségeket, felgyülemlett energiákat kitomboló szárnyas bikái Minosz krétai király legendás fiához, az állítólag bikának született Mino- tauruszhoz lehetnek hasonlók. Florosz minden munkájában szobrász. Az itt csupán felesége munkáiban megjelenő kis „fülkésszobrok” - melyek formavilága a korongolt edényformákból született - és domborművek terveiként ható grafikái is ezt igazolják. Nem érdekli a „törékeny, de pótolható”, közvetlen használatra rendelt tárgy létrehozása. Lelki késztetéseket hordozó, kétértékű mitikus lényei mint költői hasonlatok, szimbólumok léteznek, cselekednek az erőteljes, fekete-fehér ellentétére épített lapjain. Szántóföld vagy kiterjesztett szárnyú sasmadár? Mindkettő, ezért külön-külön egyik sem! Vagy: távoli hegyek és őstulok-erejű bika. És a távoli hegyek is lám, mint egy bika. A művészettörténet a „Minotauro- machia” gyűjtőfogalmát alkotta arra az eszköztárra, mely az „emberállat” ösztönvilágát Florosz Szpirosz munkáiban is egyénien és biztonsággal fejezi ki. A préselt szénnel sommásan rajzolt, - (vagy a rosttollal nagy műgonddal, pontokból ösz- szeálló) - képek, beteljesületlen álmok, vágyak feszültségteli világával egészíti ki, (vagy inkább meg- előlegzi?) felesége, Mészáros Edit munkáinak harmonikus életérzését. Igazi alkotópár. Érdemes kiállításukat megnézni. ifj. Koffán Károly Ülő nő festőművész
