Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-27 / 174. szám

2 - TOLNATÁJ 1990. október 27. p í£ ,V |^DomonkosJózsefnéésDecsiH^^ „Ring a bölcső, ringadoz” Népszokások és hiedelmek a születés körül I- Egyre nagyobb figyelemmel for­dulunk a természeti jelenségek felé. A gyógyászatban is mind több szerep jut azoknak a tapasztalatoknak, ame­lyek szerint a gyógyszeres kúrát ki le­het váltani valami mással.- Magyarországon nagyon fejlett a gyógyszeripar, de véleményem szerint elég, ha a gyógyszereket a legnehezebb esetekre hagyjuk. Nem is gondolná az ember, hogy a szervezete magától is megújul, meggyógyul, ha egy kis segít­séget adunk neki. Persze, az ideális a megelőzés volna, az egészséges táplál­kozás, a sok mozgás, az örömteli munka. I- Ön örömmel végzi mosta munká­ját, sőt erről egy tájékoztató kis köny­vet is írt, de az Atomerőmű Vállalatnál, ahol korábban dolgozott, ott is kedv­vel tette mindennapi dolgát- Igen, valóban szerettem azt csinálni és nehezen érthető, miért hagytam ott.- Elnéztem magát munka közben. Próbáltam megfogalmazni azt a belső késztetést, hogy óráról órára úgy ül le, hogy idegen emberek lábát fogja kéz­be, masszírozza abban a reményben, hogy meggyógyulnak, hiszen azért keresik föl itt Pakson, hogy segítsen rajtuk.- Minden ember életében történnek megmagyarázhatatlan dolgok. Egyszer érdeklődni kezdtem a természetgyógyá­szat iránt. Kaptam egy címet, ahol 25 ezer forintért megtanították volna a talpmasz- százs, a reflexzónák gyógyító célú gyú­rását. Közben eljutottam dr. Oláh Andor­hoz és az ő kurzusain sokat tanultam. Az első könyv, ami igazán elmélyített ezek­ben az ismeretekben, az Egészség a jö­vőben című, azt sugallja, hogy nem sza­bad semmit föladni, mindig van remény, egy lehetőség. Úgy éreztem, hogy min­denkinek tudnia kellene erről.- Bevallom, ha csak azt láttam volna itt önnél, hogy masszírozza valakinek a lábát, nem emeltem volna szót Úgy érzem, egészen más történik. Olyan erőt adott át egy-egy páciensének, ami inkább lelki egyensúlyát mozgat­ta eredeti állásába.- Amikor mi a tanfolyamon végeztünk, harmincán voltunk. Kiderült, hogy közü­lünk csak hárman csináljuk a masszázst. A többiek valahogy lemaradtak. Buda­pesten a belvárosban él egy barátnőm, aki sokkal ügyesebb nálam és panasz­kodik, hogy nem mennek hozzá az em­berek. I- Hadd mondjam ki maga helyett, hogy itt szeretetet is kapnak, amint látom.- Ez a kulcs. Azonos hullámhosszra kell kerülni az emberekkel. Meg kell érte­niük saját titkukat és akkor könnyen megy minden. Ha valakinek fáj a válla, akkor abból nem kell túl nagy ügyet csi­nálni és lelki dolgokra terelni. A masz- százs felszabadít egy csomó feszültsé­get, gátlást. Az a célom, hogy másként lássák a világot. Szebbnek. Azért, mert itt igyekszem feloldani benne egy csomó haragot, gyűlöletet, amit az emberek iránt érzett. Külön képzést kaptunk arról, hogy ugyanazt a hatást érhetjük el egy kézfo­gással, mint masszírozással. Megérzem, ha beszélni akarnak, vagy sírni, szenved­ni. Az emberek nem tudnak mit kezdeni az érzelmeikkel. A könny ajándék, az élet folyója. A személyiségfejlesztő tréningen mondta egyik előadónk tréfásan, hogy a - nők azért élnek tovább, mert tudnak sírni. A férfiak megkeményedett érzéseikkel nem jutnak messze. A házasságok nagy része is ezért romlik meg, mert úgy gon­dolják, hogy negyven éves korban már nincs helye az érzelemnek, nem lehet megfogni annak a kezét, akit valamikor nagyon szerettek. Tagadják, hogy egy­más közelsége jó. I- Ha nem nevet ki, akkor itt meg­jegyzem, hogy nem csupán jó, de gyó­gyító is lehet Hiszem, hogy aki na­gyon közel áll hozzám, a puszta jelen- „ létével is erőt ad.- Most egy különös területre tért ezzel a megjegyzésével. Az energia-átadásra mindenki képes. Úgy is felfoghatjuk, 7 hogy ez az egyetemes szeretet rezgése. A kézrátétes gyógyítás is ezen alapszik. Egy valakinek mindenki tud segíteni, akit nagyon szeret, azt meggyógyíthatja, fáj­dalmát enyhítheti. Ha például egy kisgye- , reknek fáj a hasa, az anyja ráteszi a kezét és attól megnyugszik. Volt itt egy fiatal pár és nekik is megmutattam, hogy mit kell csinálniuk, hogy átsegítsék egymást a nehezebb időszakokban. I - Részletezné ezt egy kicsit?- Ez már majdnem szexbe hajlik, de komolyan kell venni. A testünk tele van olyan pontokkal, amit lehet gerjeszteni és ez erőt acj, Az akupunktúrás pontokat, ha megfogom, akkor ott az energia útja felszabadul. Akik szeretik egymást, azok mindenhol érintik ezeket a pontokat. Tel­jes mértékben karbantartják egymást. I- Ha játszhatunk a szavakkal, akkor egymás karjában tartják^egymást és ettől lehet, hogy a szerelmesek felsza­badult boldogok, egészségesek.- Az is érdekes, ha valaki imára teszi a kezét, akkor ezek a meridiánok összeér­nek és ez teljes mértékben nyugalmat hoz. A térd egy pontján ugyancsak meg­találjuk az érzelmek raktárát. Ha valaki imához térdel, akkor olyan sajátos hely­zetbe hozza magát, amiből különös nyu­galomba kerül, kizárja a külvilágot. Fon­tos lenne az embereknek tudniuk, hogy az erőtartalékaikkal miként kell gazdál­kodni. Ha ismernék önmagukat, köny- nyebb lenne. Egyik ismerősöm munka- nélküli lett. Tanácstalanok voltak. Ő hű­séges típus, nem hagyta volna el a mun­kahelyét, de az csődbe ment. Korábban járt egy személyiségfejlesztő tréningre é$ elmondása szerint ennek köszönheti, hogy amikor megkapta a munkakönyvét, akkor úgy érezte, mintha kitárult volna a világ. Ö addig csak egy kis körben moz­gott, akkor ez megváltozott. Egyre több ötlete támadt, újabb és újabb kapcsola­tokat szerzett, ami az anyagi fellendülé­sét is eredményezte. I- Ez azért talán mégsem általánosít­ható, hiszen akkor mindenki munka- nélküli lenne...- Nem, nem! Csak elgondolkodtató, hogy aki gyámoltalan, az egyben elve­szettnek is számít. Az emberi tartás meg­őrzése is lényeges dolog. A sikeres élet kulcsának tekinthető az a Darnel-tréning, amit Budapesten csinál egy Amerikából települt magyar. Az embereknek hinniük kellene önmagukban, hogy sok minden­re képesek és mindent meg is tudnak csinálni... I- ...közben egy kis füzetet tart a ke­zében, alig tenyérnyi nagyságú.- Többször előveszem, mert olyan gondolatok vannak benne, amit a mosta­ni beszélgetésünkhöz is ajánlhatok. ■ - Tegye meg!- „Ameddig nem ismered fel, milyen nagyszerű vagy, elég nehéz lesz megja­vulnod. Ismerd fel milyen nagyszerű vagy és magadtól megjavulsz”... Itt van egy másik... „Kötelezd el magad a másik em­ber életének minősége iránt és a sajátod magától átalakul.”... „Amikor megosztot­tad a másikkal a reá vonatkozó összes jó és rossz véleményedet, akkor majd ész- reveszed, hogy amit visszafogtál, az az, hogy: szeretlek.” I- Úgy érzem, mintha küldetésnek tekintené amit csinál. Egyre szaporod­nak a talpmasszázzsal foglalkozók. Nem fél a konkurenciától?- Egyáltalán nem! Nagyon örülök, hogy sokaknak meglesz a lehetősége, de gyanítom, hogy kevesen lesznek kö­zülük, akik a szeretetet is megadják, mert olyan munkának tekintik, amivel pénzt le­het keresni. Egy masszázs 200 forint. I- Nem hétköznapi helyzet teremtő­dik itt két ember között Azt gondolom, hogy mind a kettőnek nagyon erős hit­re van szüksége, hogy sikert érjenek el.-Ami itt történik, az önkéntes. Minden­ki azt kapja, amit akar. Ha valaki nem hisz ebben, akkor nem is kap semmit. Ezért nem reklámoztam magam soha, nem vol­tam rákényszerülve. Úgy gondoltam, hogy aki megtalál, az megérdemli, hogy foglalkozzam vele. Kíváncsiskodókra nincs szükségem. Segíteni akarok az embereknek. Úgy gondolom, hogy jobb, ha nem az orvosi rendelők előtt zsúfolód­nak, hanem keresnek más megoldást. Több orvossal is jó a kapcsolatom, kül­denek hozzám különböző panaszokkal embereket, akikről tudják, hogy egy-egy kúra éppen úgy segít, mintha teletömné gyógyszerrel, aminek különböző mellék­hatása van. A talpmasszázs a negatív erőket leveszi. Egy hézagpótló. Olyan periféria, amire szükség van. Nem gyó­gyítok, ezt hangsúlyozom, csak segítek. Tanuljanak meg az emberek önerejükből létezni. Gyógyszerek nélkül. I- Említette, hogy a talpterápia tulaj­donképpen az akupunktúrával rokon, de máig meghatározhatatlan módon fejt ki gyógyító hatást- Több ezer évvel ezelőtt az emberek felfedezték, hogy az ember teste, külső burka rengeteg információt ad a belső állapotról. A kézen, lábon, fülön, orron, szemen a hozzáértők sok mindent talál­nak. Az akupunktúrával foglalkozók szí­vesen gyógyítanak fülön. A szeminfor­mációval az íriszdiagnosztika foglalkozik. Én a kéz és a láb gyógyító zónáira szeretném felhívni a figyelmet. ■ - Mit is kell keresni ezeken?- Tulajdonképpen apró göböcskéket, lerakódásokat, amit a véráram szállított oda. Ugyanis, ha valamely szervünk nem működik rendesen, rossz a vérellátása, akkor a vérből kicsapódó húgysavkő-le­rakódások az annak a szervnek megfele­lő zónán rakódnak le. Ezek adják az in­formációt, akkor, amikor még nem ér­zünk fájdalmat sehol sem. A reflexzónák jelzik a legyengült állapotot. Ezért ez a módszer jó lehet a betegségek megelő­zésére, visszafordítására. Ez orvosi szempontból nem nevezhető gyógyítás­nak, hisz nem történik egyéb, minthogy a szervezet erőit mozgósítjuk, hogy küzdje le a betegséget. A reflexiós utakon ke­resztül küldjük az ingert a szervhez, ahol ezáltal javul a vérkeringés, így á beteg szerv friss, oxigéndús vérhez jut, ez táp­lálja, erősíti a sejteket. Ugyanakkor javul a nyirokkeringés, fokozódik a vese mű­ködése,.gyorsul a szervezet méregkivá­lasztása, az egész test szinte megújul. A masszázs a szervezet gyógyító erőit mozgósítja, azokat, amelyek csak végső esetben lépnek működésbe önmaguktól, vagy akkor sem... I- ... hisz ma már mindenki hozzá­szokott, hogy gyógyszerek segítségé­vel gyógyuljon meg.- Éppen ezért nagy segítség lehet a reflexzónamasszázs gyógyszerallergia esetén is. I- Nem akarok túlzott jelentőséget tulajdonítani a munkájának, amiben azért egyre inkább hiszek, de azt állít­hatom, hogy fárasztó. Egész nap kon­centrálni, nyomni mások kezét, lábát.. Ez energiaveszteség.- Igen. Ezt is tudomásul kellene venni az embereknek, hogy mindaz amit itt kapnak, ajándék. A reiki módszer - amivel az egyetemes életerőt lehet to­vábbítani ezzel tudok beavatkozni a másik ember energiarendszerébe, aurá­jába. Ahol probléma van, ott kisegíteni. Ha például valakin végighúzom a kezem, akkor érezni lehet, hogy hol kívánja, hogy megfogjam. Ha például a két keze­met egyszerre ráteszem valakire, akkor az duplán kap ebből az erőből. A tenyér­ben van a szívburok meridián nyolcas számú pontja. Ez mindenkinek sugárzik. Ezen a ponton keresztül olyan erőt tud adni, amivel a nehéz időszakokat átvé­szeli. Nem szabad, hogy elfelejtsék az emberek, az egymás kezének megfo­gását. ■ - Köszönöm! Minden család életében nagy ese­mény egy újszülött világrajötte. így volt ez a hagyományos parasztgazdálkodás ke­retén belül is, azonban a mainál nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a gyermekek nemének - nyilvánvalóan gazdasági megfontolásból. Többnyire a fiúkat ré­szesítették előnyben. Ezt mutatja a gye­rek szavunk is, mely mindig fiút jelentett, a lány csak kisleány, lányka, pisás leány nevet érdemelte. „Na mi lett, széna vagy szalma?” - kérdezték az újdonsült apát. „Á, csak szalma” - volt a válasz kislány esetében. Az asszonyok, hogy a gazda­sági szempont, a presztízs, vagy akár­csak az apai büszkeség diktálta követel­ményeknek eleget tegyenek, sokat mes­terkedtek azon, hogy születendő gyere­kük a vágyott fiú legyen. A hagyományok szerint az eljövendő gyermek nemét már az esküvő napján biztosítani kell. Attól függően, hogy az ifjú pár mit szeretett volna elsőszülöttnek, egyes helyeken a magasra vetett menyasszonyágyra kis­fiút vagy kislányt rakott a vőfély, másutt a menyasszony ölébe ültették a kívánt ne­mű kisgyermeket. Bizonyos előjelekből, eseményekből, a terhes asszony külsejéből, viselkedé­séből, közérzetéből szerettek volna kö­vetkeztetni a gyermek nemére. Nagy öröm volt, ha újévkor a várandós me­nyecske házába elsőként férfi látogató érkezett, ez biztos fiút jelentett. A hegyes, baloldalra húzó, magas has, mozgékony magzat, a túlhordás fiú, a foltos arc, szé­les far, jobbra húzó has, gyomorégés kis­lány születését jövendölte. Tiltó és óvó rendszabályok egész sora mutatja, hogy a szülők és a közösség számára a legfontosabb mégiscsak az volt, hogy az újszülött életképes, szép és egészséges legyen. Ennek érdekében a terhes anya nem végezhetett bizonyos házi munkákat, nem készíthetett kovászt, nem dagaszthatott kenyeret, tilos volt ká­posztát vagy uborkát savanyítani, pénte­ken fonni, varrni, szemetet az ajtó felé sö­pörni, temetőbe menni, esküt tenni, kötél * alatt átbújni stb. Mindezek - a hiedelem szerint - a magzat halálát okozhatják. Nem volt szabad vizesedényre ülni, mert a baba nagyfejű lesz, kutyába, macská­ba rúgni, epret vagy egrest enni, mert ak­kor szőrös lesz. Óva intették a leendő anyát csúnya vagy testi hibás ember megcsodálásától, szokatlan, torz dolgok megnézésétől, mert a gyerek is olyan lesz. Ha terhes asszony tököt lop, ko­pasz, ha kukoricát, hosszú hajú gyereke születik. Ha kedvező tulajdonságokat szeretne biztosítani gyermekének, akkor viszont jól nézze'meg a szép embereket, a kék szemű gyermeket. Az áldott állapotban levő anyákat min­denki óvta, vigyáztak rájuk, minden kí­vánságukat teljesítették. Vendégségben minden ételből megkínálták, otthon is megkapott mindent, amit megkívánt, „hogy el ne vesse péterkéjéf. Még a ha­tárban is levehette a megkívánt gyümöl­csöt, nem szólt érte a csősz. Az újszülöttet életének első pillanatától kezdve mágikus, rituális cselekedetekkel vették körül, melyek egyszerre voltak egészségügyi eljárások, társadalmi szo­kások - mint például a családba fogadás -, illetve óvó-védő varázslatok. Amikor a csecsemő világra jött, a bába megtörül­gette, négysarkú, pehellyel töltött ván­kosba csavarta, pólyamadzaggal körül­tekerte, majd egy pillanatra letette a föld­re. Onnan vette fel az apja a családba fogadás jeléül. Volt hely, ahol a kalapját is rátette egy pillanatra, vagy kivitte az istál­lóba, és lóra „ültette”, hogy jó lovas váljék belőle. Ezután az anyja mellé fektették az ún. „boldogasszony ágyába”, ahol 2-3 hetes koráig maradt. A lepedővel elfüg- gönyzött, ezért sátoros ágynak is neve­zett ágy nemcsak nyugalmat biztosított a gyermekágyas asszonynak és gyerme­kének, hanem védelmet nyújtott a go­nosz lelkek ellen és megóvott a szemmel veréstől. Hogy az ágy minél biztosabb menedék legyen, varázserejű tárgyakat tettek bele: patkószöget, sarlót, kést, fok­hagymát, szentelt füvet, keresztet stb. A csecsemő nem maradhatott egyedül, ha anyjának fel kellett kelnie, seprűt tett ma­ga helyébe, hogy a boszorkány ne tudja kicserélni a még meg nem keresztelt új­szülöttet. A váltott gyerekkel kapcsolatos hiedel­mek már csak a mesékben élnek, de or­szágszerte elterjedtek és egységesek voltak. A visszacserélés úgy történt, hogy a befűtött kemence előtt sütőlapátra ül­tették az elcserélnek vélt gyereket, ek­kor a boszorkány félelmében, hogy az ő gyerekét dobják a tűzbe, visszaadta az egészséges gyereket. Az első fürösztésnek is egész életre ki­ható jelentőséget tulajdonítottak. A für­dővízbe aprópénz került, hogy ne szűköl­ködjék, tej, hogy fehér legyen a bőre, ál­ma, hogy piros arcú legyen, kislányok­nak virág, hogy szépek legyenek, liba lá­bát mosták a vízbe, hogy ne legyen fa­gyos kezű, tűt, fejszét, fúrót - az eljöven­dő mesterség szimbólumait - tették a víz­be. Megoszlottak a vélemények a fürde­tés legmegfelelőbb idejéről. A többség a reggeli, délelőtti fürdetést találta jobb­nak, erre utal az a hiedelem is, hogy ha naplemente után öntik ki a fürdővizet, az elviszi a baba álmát. Az sem volt mind­egy, hová öntik ki a vizet. Fontos volt, hogy olyan helyre kerüljön, például bo­kor, vagy kerítés tövébe, ahol nem járnak át rajta idegenek. A rózsabokorra öntött víz a kislány szépségét biztosította, a fa tövébe pedig az egyenes, szép szál em­ber növekedését. A beteg gyermek gyógyítása jóformán csak a babonás szokások segítségével történt. Még a két háború közötti időszak­ban sem igen fordultak orvoshoz, csak ha a baj már nagyon nagy volt. Azt tartották, hogy a legtöbb betegséget a szemmel ve­rés okozza. Elháritásként piros szalagot, gyöngyöt kötöttek a csecsemő csuklójára, fordítva adták rá a kisinget, pénzt tettek fő­kötője alá. A szemmel vert gyerek fürdővi­zébe meghatározott számú parazsat dob­nak - ez a szenes víz - s minden parázsnál egy személy nevét mondják. Amelyik emlí­tésénél leszáll a parázs, az vagy olyanféle személy igézte meg a gyermeket. A gyógy­módhoz ráolvasás is tartozott ilyesféle: „Kalap alá, konty alá, vidd a rontást tűz alá, víz alá”. A népi gyógymódok alkalmazásával, hiedelmekkel sok kötetnyi irodalom fog­lalkozik - szerencsére ma már nem az orvostudományt helyettesíti, a néprajzi kutatás egyik területe csupán. László Katalin A szemmel verés gyógyítása, Tunyog, 1931. (Luby Margit felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents