Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-18 / 167. szám

1990. október 18. NÉPÚJSÁG 5 Öt dollár, vagy száz rubel? Avagy a második birodalom kialakulása A kérdés jogos. Az egyszeri utazó ugyanis ezzel szembesül, amikor megér­kezik Moszkva nemzetközi repülőterére és taxival óhajtja a várost megközelíteni. (A főváros központja a Vörös tér, taxióra szerint 5 rubelnyi távolságra van.) A szemfülesebbek azonban tudják, hogy a kijárattól harminc méterre taxi szerezhe­tő már 40-50 rubelért is. Ám vigyázat, ké­ső este egyedül nem ajánlatos utazni! A repülőtér és a város közötti 5-10 kilomé­teres szakaszt ugyanis az úgynevezett „reptéri maffia” tartja ellenőrzése alatt. Legújabb típusú automata fegyvereik és főleg BMW, illetve Mercedes márkájú gépkocsijaik ellen a rendőrség nem ké­pes a versenyt felvenni (és nem is igen akarja). Körülbelül három éve kezdődött az a folyamat, mely napjainkra gyökeresen átalakította a kommunizmus hajdani fel­legvárának arculatát, s a fent már említett úgynevezett második birodalom kialaku­lásához vezetett. Ezen második biroda­lom mozgatórugója az elképzelhetetlenül veszélyes méreteket öltött alvilág, mely gyökeres ellentétben áll a hivatalos ál­lamhatalommal, melyből maga is szár­mazik. Ezen paradoxon helyzet megérté­séhez némi történelmi áttekintésre van szükség. A gorbacsovi új irányzat meg­hirdetésével egy időben kialakult egy na­gyon széles bázisú ellenzéki csoporto­sulás, amely az alsóbb szinteken tevé­kenykedő apparátcsikrétegböl állt. A va­lós, közvetlen hatalmat ezen réteg tartot­ta kezében, akik a számukra hátrányos politika lejáratására törekedtek. Erre a legjobb módszernek az áruhiány bizo­nyult. Ezzel egy időben kezdett kialakulni a spekulánsok úgynevezett alvilági cso­portja, melyet gyengesége folytán még ellenőrzése alatt tartott a párt. Ez a kis csoportosulás fejlődött ki napjainkra egy valóságos maffiává, mely elszakadt az ál­lamhatalomtól, és irányítása alá vonta az ország gazdasági és belpolitikai életét, valamint szoros kapcsolatokat tart fenn az amerikai és az olasz maffiával. Ez vezetett ahhoz, a háború óta elkép­zelhetetlen helyzethez, hogy már a ke­nyér és a cigaretta beszerzése is gondot okoz. Külön téma persze a másik gazdaság, a hajdani feketepiac, melynek legalizálá­sával valamelyest javult a helyzet. A pia­cokon a luxuscikknek számító húson és mézen kívül minden beszerezhető. Áz ár az állami árnak minimum tízszerese, mint például a hús esetében, mely szemben az állami 2 rubellel, 20-25 rubeles áron talál gazdára, de elérheti a 25-szörösét is. A paradicsom állami boltban 40 ko­pejka, a piacon tíz rubel. Hasonló a hely­zet cigarettával, mely boltban 20-60 ko­pejkára rúg, a második gazdaságban, ahol csak amerikai cigaretta van, ára 20-25 rubel körül mozog. Egy Commo­dore 64-es típusú számítógép ára Moszkvában 25000-30000 rubel. Egy új Lada Samara 50 000-et, míg egy Mer­cedes körülbelül 400 000-et kóstál. Egy üveg vodka nappal 18-20, éjszaka 30-35 rubelbe kerül. Mindehhez hasz­nos tudni, hogy a szovjet átlagfizetés 220 rubel napjainkban, minden második nyugdíj 80 rubel alatt van. A szovjet egye­temisták havi 55, a magyarok 140 rubel ösztöndíjat kapnak. Mindez olyan légkör kialakulásához vezetett, mely az 1990 telére jósolt -50 Celsius-fok ellenére is valószínűleg igen forró lesz. A puskaporos hordóvá vált Moszkva csak a sokat emlegetett szikrát várja. Erre jó alkalom a közelgő novem­ber 7, ezt a Pravda munkatársai is érzik, hiszen két hete arról cikkeznek a címol­dalon, hogy hogyan viselkedjen a szo­cialista embertípus a NOSZF ünnepén. Nos ilyenekből kevés van már. Én minde­nesetre itthon fogok „ünnepelni”. GAJÁN SÁNDOR A gyilkos fekete Az amerikai orvosoknak van egy jó és egy rossz híre a kávéivók népes tábora számára. Felméréseik nem igazolták, hogy a kávét kedvelők körében maga­sabb arányú lenne az infarktusok száma azokkal szemben, akik elutasítják a fekete lé fogyasztását. Ugyanakkor fény derült arra, hogy koffeinmentes kávé pontosan még nem ismert okok miatt emeli a vér koleszterinszintjét és ezzel együtt növekszik az infarktus kockáza­ta. Következtetéseiket az amerikai sza­kemberek a New England Journal of Medicine című neves amerikai szaklap­ban ismertették kétéves megfigyelés alapján. Az általuk végzett felmérésben ötvenezer 40 és 75 év közötti kávéfo­gyasztó gyakorló orvos vett részt. Kide­rült: az előzetes várakozásokkal ellentét­ben nem látszik igazolódni az a feltétele­zés, hogy a jelentős napi kávéfogyasztás növelné a szívbetegségek kialakulásá­nak a kockázatát. A megfigyelés két éve alatt az infarktusok száma a vizsgáltak körében nem volt gyakoribb, mint azok között, akik egyáltalán nem fogyasztanak kávét vagy teát. Az Amerikában is széles körben reklá­mozott és árusított koffeinmentes kávé­val kapcsolatban - szavaik szerint - döb­benetes tényre azonban egyelőre nem képesek pontos választ adni a tudósok. Feltételezik azonban, hogy a kávé külön­leges feldolgozási eljárása tehető fele­lőssé a vér koleszterinszintjének emel­kedéséért, ami az infarktus veszélyét növeli. Megfigyelések szerint a naponta több mint négy csésze koffeinmentes kávét fogyasztóknál kétszeresére növekszik a szívmegbetegedések veszélye, illetve az infarktusok száma azokkal szemben, akik egyáltalán nem isznak belőle. A „rendes” kávét fogyasztókhoz is van azonban egy igen szívhez szóló figyel­meztetésük a szakembereknek: sohase gyújtsanak rá cigarettára közvetlenül a kávé elfogyasztása után, mivel a szívre ez a lehető legártalmasabb. Ritka daganat eltávolítása Több mint harmincöt kilogrammos jóindulatú daganatot távolítottak el egy fiatalasszony hasából az egyiptomi orvo­sok - jelentették szerda reggeli kairói la­pok. Az Al-Ahram beszámolója szerint a 25 éves háziasszony - egy egyiptomi férfi li­banoni felesége - már régebben pa­naszkodott hasi és hátfájdalmakra, de az orvosok kövérségével magyarázták szenvedéseit. Igaz, 135 kilót nyomott. Ult­rahangos vizsgálattal végül megállapítot­ták, hogy rendkívüli méretű daganat van a hasában, amelyet e hét elején egy négyórás műtéttel sikerült eltávolítani Alexandria egyik magánkórházában. Te­kintettel a ritka méretre, a daganatot a vá­ros orvosegyetemére vitték oktatási cé­lokra. A fiatalasszony a műtét után már „csak" 97 kilót nyomott. Lego-országban Bilund, Dánia: George Washington amerikai elnök Lego-éprtőkockákból összerakott arcképe a világ nevezetességeit kicsinyített változatban bemutató Lego-országban. A mintegy tíz hektáron elterülő park megépítéséhez 3 millió Lego-kockát használtak fel. Az amerikai elnököket ábrázoló óriási dombormű az egyesült államokbeli Dél- Dakota államban, a Fekete-hegyekben fekvő Rushmore csúcson tekinthető meg eredetiben. Hajókikötő kicsinyített változata MTI Külföldi Képszerkesztöség Szélhámosság Manilában? A Stúdió '90 legutóbbi adásában Ma­nilát megjárt emberek szólaltak meg, akik egyértelműen szélhámosságnak minősítették az ottani pszichosebészek (így nevezik magukat) tevékenységét, még pedig saját tapasztalataik alapján. Néhány hónappal ezelőtt cikket írtam a 'Tolnai Népújság hasábjain a témáról, s tudok olyan emberről, aki az én cikkem hatására utazott el a Fülöp-szigetekre, de nem tudtak rajta segíteni. Ez fölveti a cikkíró felelősségét is. A Stúdió ’90 adá­sában megjelent riportot nagyon fontos­nak tartom, mert az első olyan hiteles megfigyelés, amely mégiscsak csalást sejtet a jelenség mögött. Eddig legfeljebb ex katedra kijelentések minősítették szélhámosságnak a manilai doktorok gyógyító munkáját, kiindulva abból, hogy „ilyen nem lehetséges”. Én magam a tv „Nulladik típusú talál­kozások” című adásából jól ismert dr. Egely György fizikustól hallottam részle­tesebben a témáról, valamint láttam Egelynek egy videokazettáját. Ezen a fel- . vételen amerikai professzorok ellenőr­zött körülmények között, több videoka­merával rögzítették az általuk hozott be­tegen végzett műtét részleteit. A narrátor Burt Lancaster, a híres színész volt. Ebben az esetben a csalás kizárható volt. Az amerikai professzorok gyűrűjé­ben a doktor rövid ujjú ingben, asszisz­tens nélkül(!) operált. A szemet be lehet csapni, ám a videokamerákat nem. A Stúdió ’90 adásában az asztalon fek­vő beteg határozottan állította, hogy a doktor a bőre felszínén matat, tehát nem képződött nyílás, nem nyúlt be a testbe. Az amerikai tudósok felvételén viszont a seb jól láthatóan felnyílt, és a doktor fel­szólítására a tudósok benyúlhattak a sebbe. Burt Lancaster azzal zárta a mű­sort, hogy erre nincs egyelőre tudomá­nyos magyarázat. Tudunk olyan doktorról is, aki nem is ér a testhez, csak közelit hozzá az ujjai­val, és a bőr elkezd szétnyílni. Valamint tudunk sok ezer vagy tízezer meggyó­gyult betegről. Arról is tudunk, hogy a doktor megmondta a hozzá érkezett be­tegnek: nem tud már rajta segíteni. Ez nem éppen a szélhámosokra jellemző magatartás. Bogdán Tibor és Csetneki Gábor „Döbbenetes műtétek Európában” című könyvükben egy magyar házaspár mű­tétjét írják le Lyonban, ahol egy európai csinálja ezeket a műtéteket. Ók semmifé­le csalásról nem számoltak be. Hasonlóan érdekes Ványi Béla és Sza- konyi Péter könyve, „A manilai csoda­doktorok”. Figyelemre méltó, hogy ők ebben már megemlítik a csalás lehetősé­gét. De nem úgy, hogy minden manilai doktor csal, hanem hogy vannak sarlatá­nok, akik ugyan nem rendelkeznek a kü­lönleges képességekkel, ám kihasznál­ják a gyanútlan idegeneket. Ványi Bélán agyműtétet végeztek Ma­nilában, úgy hogy előtte két hagyomá­nyos agyműtétje volt már, itthon kiújult agydaganat miatt. Először nem volt sze­rencséjük, mert valószínűleg szélhámos­hoz kerültek egy kis faluban, azután azonban profi szakember vette őt keze­lésbe. Az amerikai tudósok egyébként rend­kívül erős és megmagyarázhatatlan elektromágneses teret mértek az ilyen doktorok keze körül. Ez olyan erős volt esetenként, hogy tönkrement a műszer. Olyan körülmények között végezték el a mérést, ahol kizárt a csalás lehetősége. A másik rendkívül fontos tényező a pon­tos diagnózis, amit az ilyen doktorok egy­szerű ránézésre adnak a távolból érke­zett betegről. Egyébként a Fülöp-szigeteki „pszic­hosebészek” szervezetének a vezetője a filippinó kommunista párt egykori főtit­kára. Ványi Béla és Szakonyi Péter a könyve végén megadja a megbízható doktorok címét is. Ugyancsak ebben a könyvben dr. Egely György próbál meg valamilyen tudományos hipotézissel szolgálni. Mi folyik tehát Manilában? Csalás, vagy valamilyen ma még meg nem értett módon történő gyógyítás? Nem tudjuk ma még. Talán is-is. Talán valóban van­nak különleges képességekkel rendel­kező emberek, és akkor a tudomány fel­adata megtalálni a természettudomá­nyos magyarázatot. S bizonyára vannak lelkiismeretlen szélhámosok is, akik ki­használják a kétségbeesett embereket, valamint azt, hogy a valódi pszichosebé­szek le vannak terhelve, nem képesek fo­gadni a világ minden tájáról érkező be­tegáradatot. Természetesen nem zárom ki annak lehetőségét sem, hogy itt kizárólag csa­lással van dolgunk. Akkor viszont a tudo­mány feladata minél előbb leleplezni azt. Akár így van, akár úgy van, tiltással, hallgatással, struccpolitikával nem sokra megyünk. A világon sokan foglalkoznak már ezekkel a jelenségekkel, talán egy­szer meglesz a megnyugtató magyarázat a rejtélyes manilai műtétekre is. Tény, hogy aki az úgynevezett paraje- lenségekkel foglalkozik, vagy akárcsak publikál ebben a témában, nagy felelős­séget vesz a vállára, és persze nagy koc­kázatot is. Mégis úgy gondolom, hogy az ufókkal, a természetgyógyászat terüle­teivel, az Úri Geller-jelenséggel, a gömb­villámmal, a manilai gyógyítókkal foglal­koznunk kell. Ezen a területen, a tudomány szürke zónájában nagyon sok a szélhámos, va­lóban létezik áltudomány, babona, s ép­pen az ezekkel való eredményes harc in­dokolja, hogy foglalkozzunk e zóna je­lenségeivel. Sajnos az e témakörrel, vagy részterületeivel foglalkozó irodalom 90- 95%-a csapnivaló hatásvadászat, na­gyon ritka az igazán tudományos igény­nyel megírt mű. Ez utóbbihoz sorolom például Egely György könyveit, amelyek úttörőek e téren. Néha azonban döbbenetes a színvo­nal. Kezembe került pl. George Oshawa műve, „A gyógyító makrobiotika”. Sarla- tánság? Aligha. Inkább tömény emberi butaság. Nem vagyok orvos, de elké­pesztett az a primitívség, ahogy ez a ja­pán úr lesöpörte az asztalról az egész nyugati orvostudományt, amilyen leki­csinylő módon nyilatkozik pl. Albert Schweitzerröl, s lambarénéi munkájáról. Hogy csak egy momentummal érzékel­tessem a könyvből áradó sületlenséget: Oshawa úr szerint a dohányzás gyógyítja a tüdőrákot és nem előidézi. 120 Ft-ot el­kérni a fércmüért, bizony arcpiritó! Ennek ellenére nem lenne szerencsés, ha az ilyesfajta könyvekkel szemben til­tással harcolnánk. Oshawa könyvéhez szaklektorok tár­gyilagos és szakszerű megjegyzéseket fűztek (én bizony keményebben fogal­maztam volna a helyükben), és ez így he­lyes, ám nem lehet megemészteni a 120 forintos árat. Visszatérve a manilai csodadoktorok­ra. Nem javaslom senkinek, hogy útra keljen, ám azoktól sincs jogunk elvenni a remény utolsó szalmaszálát, akiknek már nincs miben reménykedniük. Ma csak annyit mondhatunk, hogy nem ismerjük a manilai sebészet titkát, akár csalásról van szó, akár valami másról. De ne feled­jük el: a Celladam-ügy, a Béres-csepp ügy, a Naksol, a szklerózis multiplexre ki­dolgozott mágneses terápia esete bizo­nyítja, hogy a tételes, a „hivatalos" tudo­mány időnként ma még csődöt mond, és ha vaskalapossággal párosul, meggátol­ja, hogy csökkenjenek a szenvedők szenvedései. Ezáltal a „tételes” tudo­mány is jókora felelősséget hordoz a vál­lán, s különösen akkor, ha a hatalom esz­közeivel is él és visszaél az ilyen esetek­ben. GAZDAG LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents