Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-18 / 167. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. október 18. A magyarságnak együtt kell vállalnia közös értékeit Antall József New York-i beszéde Lelkes fogadtatásban részesítették a New York-i és környékbeli magyarok kedden este Antall Józsefet. A kormány­főt a Magyar Házban Hámos László, az amerikai magyar emberjogi alapítvány elnöke köszöntötte, majd Antall József Magyarország politikai és gazdasági helyzetét ismertette és válaszolt a hallga­tóság kérdéseire. A kormányfő köszönetét mondott az amerikai magyaroknak azért, hogy fenn­tartották a magyarság, az 1956-os sza­badságharc szellemiségét akkor is, ami­kor nem számíthattak honi támogatásra.- Lehetnek az emigrációban különbö­ző politikai'nézetek, eltérések abban, hogy ki mikor és miért ment el, de a ma­gyarságnak együtt lehet és kell vállalnia közös értékeit, erkölcsi tanításait, s azok alapján szolidárisnak kell lennie az alap­vető kérdésekben - hangoztatta a mi­niszterelnök. Antall József szólt arról, hogy a közép- kelet-európai történelmi változások fo­lyamatát a magyar kezdeményezések nyitották meg, azok következménye is, hogy összeomlott a kommunista rend­szer a térség valamennyi országában. A kormánykoalíció és az ellenzék egyet­ért az alapvető kérdésekben: a demokrá­cia fenntartásában, a magántulajdon több­ségén alapuló piacgazdaságban, és vég­szükségben mindig van mód az egyetér­tésre - mondotta a hallgatóság tapsa köze­pette a miniszterelnök. Egyúttal - kérdésre válaszolva - rámutatott: elvi ellensége a nagykoalíciónak, mert az korlátozó jellegű, megbénítaná a kormányzást. Vitatott korábbi kijelentésével kapcso­latban, hogy a 15-16 millió magyar mi­niszterelnöke kiván lenni, Antall József hangsúlyozta: természetesen nem kíván közjogi értelemben hatáskört más orszá­(Folytatás az 1. oldalról.) működésével többek között megismer­kedhetnek az önkormányzati törvénnyel, a hozzá kapcsolódó törvényekkel és jog­szabályokkal. Foglalkoznak az önkor­mányzati tulajdon kérdéseivel, a körjegy­zőség alapításának feltételeivel, a pol­gármester, a képviselő-testület, a jegyző jogállásával, kapcsolatrendszerével is. Ezenkívül német polgármesterekkel is találkozhatnak, akik előadásokat, kon­zultációkat tartanak az önkormányzatok működésének gyakorlati kérdéseiről, mint például a testületek működése, a képviselő-testületek és a lakosság kap­csolattartásának formái, az önkormány­zati bevételek típusai, vagy a helyi kom­munális szolgáltatás szervezése. A részletes programról, a részvétel fel­tételeiről a napokban minden helyi ön- kormányzat polgármesterét levélben tá­jékoztatják. Lényeges, hogy a tanfolya­mok költségét a már említett alapítvány és a Belügyminisztérium közösen fede­zi. A városok polgármestereinek Buda­gok állampolgárai felett, hanem lelkiek­ben, érzelmekben kíván azonosulni az egész magyarsággal. E vonatkozásban elutasította a hamis vádakat, amelyek szerint sovinizmus, nacionalizmus, ha a határainkon túl élő magyarsággal foglal­kozunk. A Magyar Köztársaság a helsinki egyezmények alapján áll, azaz lemond a határok erőszakos megváltoztatásáról. Ugyanakkor - éppen Helsinki alapján - sikraszáll a nemzeti kisebbségek jo­gaiért. Egyébként a legjobb nemzetiségi politika Magyarország belső stabilitása, gazdasági virágzása, mondotta. A választások tanulságára vonatkozó kérdésre Antall József rámutatott: míg az ellenzék hívei részt vettek a szavazásban, a kormánykoalíció rokonszenvezői közül sokan távolmaradtak, s nyilván a gazda­sági helyzet is kihatott az eredményre. A tény, hogy az ellenzék most már - helyi szinten - részt vesz majd a kormányzat­ban, a puszta bírálat helyett felelősséget is jelent majd ugyanazoknak a problé­máknak a megoldásáért, amelyekkel a kormány is birkózik. A nagy érdeklődés miatt a miniszterel­nök a késő esti órákban ugyanott, a New York-i magyarság másik, a terembe be nem fért csoportjával találkozott. A kormányfő egyébként kedden még vezető New York-i bankárokkal tanács­kozott. Utána részt vett a Salomon Bank­ház által tiszteletére rendezett fogadá­son, ahol a New York-i gazdasági élet sok személyisége volt jelen. Jay Higgins, a bankház alelnöke köszöntötte a mi­niszterelnököt, aki válaszában hangsú­lyozta, mennyire fontos mind politikailag, mind gazdaságilag az Egyesült Államok jelenléte Közép-Kelet-Európában. Antall József szerdán reggeltől Wa­shingtonban tárgyal. pesten, Szolnokon, illetve Veszprémben biztosítják a továbbképzést. A Tolna me­gyeiek ez utóbbi oktatási központhoz tar­toznak majd. A megyei oktatási intézetben térvezika jegyzők továbbképzését is, de elképzel­hető, ha igénylik, hogy a helyi képviselő- testületek tagjainak és az önkormányza­tok új dolgozóinak is szerveznek az előb­biekhez hasonló tanfolyamokat. Miután a parlament elfogadja a közszolgálati tör­vényt, biztosítják a felkészítést. A továbbképzésen túl - mint megtud­tuk az igazgatónőtől - a Belügyminiszté­rium és az Államigazgatási Vezetőképző Intézet december végéig több kiadvány­nyal is segíteni akarja az új önkormány­zatok munkáját. Megjelenik a „Polgármesterek kézi­könyve”, a „Támpontok helyi önkor­mányzatok szervezeti és működési sza­bályaihoz”, valamint az „Önkormányzati rendeletalkotás kézikönyve”, amelyeket közvetlenül eljuttatnak az új polgármes­tereknek.- kamarás ­Százhalombatta alkalmazkodik... (Folytatás az 1. oldalról.) csúcsidőszakokban kevesebb, a köztes időben több energia érkezik. A kiesőt pó­tolni kell, míg a köztes időben érkező többlet miatt csökkentett terheléssel dol­gozni. A százhalombattai szakemberek sze­rint a kieső körülbelül 900 megawattot lehet pótolni, természetesen valamennyi hazai villamosenergia-termelő cégnek megvan ebben a szerepe. Százhalom­battán az eddig üzemeltetett három 215 megawattos blokk helyett most négyet járatnak. Ezeket a hatalmas monstrumo­kat azonban nem lehet az igények szerint ki- és bekapcsolgatni, hanem egész nap kell járatni, még akkor is ha csak egy vagy két órára van szükség többlettelje­sítményükre. , Százhalombattán van még tartalék, hi­szen összesen hat darab 215 megawat­tos blokk létezik, ebből kettő jelenleg karbantartás alatt áll. Ezek bevonása a szovjet energiaszállítások stabilitásának és a téli időjárásnak is függvénye. Koreai-koreai miniszterelnöki találkozó (Folytatás az 1. oldalról.) cseréket és a kulturális kapcsolatokat is szolgálná. Szöul mindenesetre már most gondolt arra, hogy átvállalja a dél-koreai vállala­toknak az északi kereskedés révén ke­letkező majdani veszteségeit. Az alap egyötödét szánnák a ma még közvetítő­kön keresztül zajló és emiatt a szokásos­nál jóval drágább árucsere közvetlenné tételére, egyötödét a családi utazások megszervezésére, másik ötödöt kulturá­lis rendezvényekre, a maradékot pedig váratlan feladatok pénzelésére. Egyidejűleg - mint ezt egy dél-koreai illetékes közölte - a kormány „újraegye- sitési kötvényeket” is kibocsát, hogy a magáncégek tőkéjét is mozgósíthassák a közvetlen árucsere érdekében. Jelen­leg a két ország közvetett kereskedelme mintegy 60 millió dollárt tesz ki. Az apró lépések jegyében a déli vezető javasolta azt is, állítsanak föl közös bi­zottságokat a kereskedelmi, utazási, táv­közlési kérdések tanulmányozására. Ál­lapodjanak meg a családlátogatásoknál használható határátkelőhelyekben, utakban, és újból felvetette a vasút- és ,az úthálózatok összekapcsolását. Az északi kormányfő vázolta azt a hét­pontos javaslatot is, amelyet Szöulban, az első miniszterelnöki randevú alkalmá­ból is ismertetett, és amely konkrét lesze­relési intézkedéseket javasol. Ezeket Szöul mindaddig kétkedéssel fogadja, amíg a két ország kapcsolatában nem áll helyre a bizalom. Márpedig a bizal­matlanság jelének tartják dél-koreai megfigyelők, hogy Jón Hjung Műk ezúttal sem adott egyértelmű választ Kang Jung Hun felhívására, hogy a két ország imerje el egymást. Mint mondta: „Nem tagadjuk, hogy eltérő jellegű politikai egység léte­zik északon és délen, és az sem tagad­ható, hogy Korea északi és déli részre szakadt”. E megjegyzés nem nyugtatta meg a dél-koreai vezetőket. Tanulnak a polgármesterek Az Országos Sajtószolgálat közleménye A Történelmi Igazságtétel Bizottság által szervezett ünnepségek a forradalom 34. évfordulóján 1. Először az események nyitányára a MEFESZ megalakulására emléke­zünk Szegeden, október 20-án, 17 órakor a József Attila Tudományegye- tem Bölcsészettudományi Kar Audito­rium Maximumában (Egyetem utca). A Szegedrőljndult forradalom című em­lékestet Horváth Tamás iró, újságíró vezeti. Rainer M. János történész tart bevezető előadást, majd Perbiró Jó­zsef egykori dékán, Lazur Barna a szegedi Nemzetőrség egykori pa­rancsnoka, dr. Kiss Tamás és Tóth Imre (MEFESZ alapítói) mondanak beszédet. Az emlékestet közösen ren­dezi a TIB, a szegedi Fidesz és a Jó­zsef Attila Tudományegyetem. 2. Emléktábla-avatások! Október 21-én, vasárnap Nagy Imre volt lakóházán (Orsó u. 44.) leplezi le Nagy Erzsébet az emléktáblát. Beszédet mond: Mécs Imre és Lőcsei Pál. A rendezvény 11 órakor kezdődik. Másnap, hétfőn Ba­dacsonytomajban avat emléktáblát az önkormányzat és az új polgármester a mártír miniszterelnök tiszteletére. 3. Október 22-én délben, Kaposvárott, a helyi rendőrség, a honvédség, az ok­tatási intézmények, az Atlanti Kutató és Kiadó Társaság és a TIB rendezi az ifjúsági napját, melyen részt vesz Göncz Árpád köztársasági elnök és Király Béla, az egykori Nemzetőrség főparancsnoka. 4. Ugyancsak október 22-én, 19 órakor a Corvin moziban a TIB, a Dialóg Film­stúdió, a Budapest Film zártkörű dísz­előadáson mutatja be Makk Károly „Magyar Rekviem" című filmjét. A nagyközönség október 25-e után te­kintheti meg az alkotást a Puskin mo­ziban. 5. Október 23-án az „Újra kedd" Bizott­ság - a TIB védnöksége alatt - találko­zót tart a Műegyetem aulájában (12 órától várják a vendégeket), majd a 14 órakor kezdődő megemlékezés után a résztvevők együtt vonulnak a Bem- szoborhoz. A megemlékezésen részt vesznek: Mécs Imre, Marián István, Szilágyi Júlia. 6. Szekszárdon, október 23-án a TIB és a POFOSZ megyei szervezete ren­dez emlékgyűlést. Délelőtt - a tervek szerint - a városháza dísztermében összeül az 1956-os Nemzeti Bizott­ság. 15 órakor ökumenikus istentisz­teletet tartanak, 17 órakor beszédet mond dr. Tóth Lajos, a TIB vezetőségi tagja. MDF sajtótájékoztatója „Féltjük az ünnepet, október 23-át. Féltjük, nehogy ugyanolyan pirosbetűs naptári ünneppé silányuljon mint a töb­bi." Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető alelnöke szerdán pártja sajtótájékoztató­ján fogalmazott így, s hozzátette: azt sze­retnénk, ha ez a nap közösségi, családi ünnep lenne, hasonló a szentestéhez vagy egy születésnaphoz. Az ügyvezető alelnök röviden szólt azokról a megemlé­kezésekről, amelyekkel az 1956-os for­radalom emlékét idézik majd fel az or­szág különböző településein. Az MSZP nem akar a mérleg nyelve lenni (Folytatás az 1. oldalról.) ján választanák ki a legmegfelelőbb sze­mélyt, aki minden párt számára elfogad­ható. Ha ez valami miatt mégsem sikerül­ne, akkor három képviselőjük, pártos né­zeteket félre téve, az általuk legmegfele­lőbbnek tartott személyre fog voksolni. Ezért is lenne fontos a választás előtt megismerni a jelölteket és a programjai­kat. Az a kérdés sem kerülhető meg, hogy az MSZP húzóemberének, dr. Jánosi Györgynek mennyi esélye lehet a polgár- mesteri szék elfoglalására. Erre Bach Jó­zsef nem tudott egyértelmű választ adni. Dr. Jánosi György csak akkor száll ring- be, ha kellő támogatás áll mögötte. Erről a szavazás eredménye nem győzte meg. A testületen belüli támogatásról pedig nincs információjuk a szocialisták­nak. Az ellenzék pártjai szintén nem akarják pártcsatározások színterévé tenni a vá­rosházát. Ezt tartja a legfontosabbnak Németh Zsolt, a Fidesz képviselője. A patthelyzet nem teszi lehetővé, hogy va­lamelyik csoportosulás a többi ellenében keresztülvigye akaratát, ezért a legjobb, mellesleg várható megoldásnak azt tart­ja, hogy a polgármester ne a testület tagjaiból, és ne is a párttagokból kerüljön ki, hanem független személy legyen. Ilyen jelöltje van a Fidesznek, de korainak tartja még előállni vele. A polgármester kiválasztásában csakúgy, mint ahogy a kampány során hangoztatták, a szakér­telmet tartják a legfontosabbnak. A sorsdöntő, de még időben meg nem határozott alakuló ülés levezető elnöke, a testület korelnöke, dr. Kleininger Ottó, a Kereszténydemokrata Néppárt képvise­lője lesz. Akinek ezért főszerep jut a pár­tok közötti konszenzus megteremtésé­ben. A korelnök szeretné elkerülni, hogy az ünnepi ülés kisszerű viták miatt nevet­ségessé váljon - úgy mint az országgyű­lés. Szekszárdon tehát nincs papírforma. A szocialisták szerint még csak mérleg nyelve sincs. Polgármester viszont bizto­san lesz. A „ki”? kérdésre adott válasz­ban azonban még napokig ugyanolyan bizonytalanok lesznek a beavatottak, mint az egyszerű polgárok.- puskás ­Lettország - november 7. A november hetediki díszszemle meg­tartása ellen foglalt állást szerdán a lett parlament. A rigai Legfelsőbb Tanács vé­leménye szerint Lettországban nem ér­vényes Gorbacsovnak az a múlt héten kiadott elnöki rendelete, amely előírja hogy a Szovjetunió állami ünnepét, no­vember hetedikét minden köztársaság fővárosában illetve nagyobb településén katonai felvonulással kell megünnepelni. A lett parlament szerdán közzétett ál­lásfoglalása hangsúlyozza hogy a no­vember hetediki díszszemle a szovjet hadsereg erődemonstrációja volna, és mint ilyen, ellentétes a Lett Köztársaság szuverenitásának elveivel. Párthír Narancs klub Vitafórum Ma este 18 órára nyílt vitafórumra hív minden érdeklődőt és érdekeltet a szek­szárdi Narancs klub, a Garay tér 16-ba. A vitafórum témája: munkavállalók rész­vétele az állami tulajdon privatizációs folyamatában. Vendégek: Bátonyi Sándor, a Szolida­ritás Szakszervezeti Munkásszövetség országos elnöke és dr. Szilágyi Attila el­nökségi tag. Emlékeimből, hazámról (2.) István a király. Szegeden láttuk. Cso­dás élmény volt! Végül: „Felkelt a mi napunk, István a mi urunk Árad a kegyelem fénye ránk Hálás a szívünk, zengjen az örömünk Szép Magyarország, édes Hazánk.” (A szövegkönyvben kis h-val írták.) A „tömeg” zárókórusa után még fél órát áll­tunk, tapsoltunk sokakkal együtt a néző­téren. A szereplők időnként kijöttek el­énekelni az utolsó versszakot (többsé­günkkel együtt). Fél óránál tovább már nem maradtunk, nem szerettük volna, ha mások várakoznak miattunk. Közös busszal voltunk. Ezt a „... Szép Magyarország, édes Ha- zánk”-at sem szoktam fütyülni. Mikor rit­kán eszembe jut, csak úgy végiglehegem (ki-belélegzéssel). Apám Mikében, fekete szalmakalapos svábok közt, a gyerekeikkel együtt nevel­kedett. Hát hogyne beszélt volna svábul! Amikor Hüber János bácsival, gyári asz­talosunkkal svábra fordította a szót, itt, Banyhádon (az öreg a lakás ablakait passzította), János bácsi meglepődött és még évek múlva is többször mondta; „mérnök úr, a maga édesapja nagyon rendes ember, tud svábul is”. * Bonyhádon is sok székely él, akiket a háború alatt telepítettek át könnykeser­ves kerülővel a bukovinai öt faluból (And- rásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogadj- isten, Józseffalva). Bonyhádról (és kör­nyékéről) évente egy buszra való onnét- valósi szokott odautazni, körülnézni. Fe­leségem hadiki származású, bár ő már az áttelepülés közben, Lajoskomáromban született. Vele és főleg anyósommal kép­viseltük az elszármazott családot. Autó­buszunk sorra megállt az öt falu határá­ban és lerakta az odavalósiakat! Minket elsőként, Hadik szélén. Voltunk vagy 15- en (ebbe beleszámítva magamat, szom­bathelyit is). A falu a temetővel kezdődött. Anyósom és barátnői, korabelijei a nagy bozótban, messziről, nem találták, csak egy régi vadkörtefához viszonyítva sej­tették, merre volt, lehet őseik sírja. A templom következett, a régi harangláb­bal. Változott a templom is, ma már gö­rögkeleti vallásúaké. Épp az istentiszte­letük (miséjük?) végére értünk oda. Cso­portunkból sokan tudtak románul, szót értettek amúgyis. Állítják helyre a templo­mot (és állítják át a maguk hite formájára). A pópa szívesen mutatott meg benne mindent. Miseruhájában - át sem öltö­zött. A templom egy részét (melyet a vallásuk engedett) még a nőknek is meg­mutatta. Ezután mentünk végig a falun, Hadikon. Anyósom és a vele egyívásúak 35 éve voltak otthon. Erről az otthonról csak az évente hazalátogatóktól hallottak ezt-azt. Most jöttek maguk is meggyő­ződni, bizonyosodni. Az utazás előtt azt mondták: egyszer még visszamegyünk körülnézni, de többször már nem kíván­kozunk oda. A séta során minden ház elé érve beszéltek, csodálkoztak, vihogva, félszavakkal (Énei, itt az állomás melletti parkban...), pletykáztak, gyerekesen, mégis komolyan vitatkoztak. Élvezet volt hallgatni. - Itt laktak Véróék - nem, ott a másikban - nézd, ezt lebontották és újat építettek - milyen kicsike lett a Szucsáva (folyó) - milyen alacsony lett a házunk (mondta anyósom a szülőházára. Erzsi meg: édesanyám, akkor hozzászoktál a kicsikébbhez, most meg a bonyhádi, töb­bel nagyobb, emeletes házhoz képest ez még kisebbnek tűnik). Senki nem ment, nem is akart bemenni a volt szülői házba. Akikkel találkoztunk, félszemmel mé­regetve, de tisztelettel, majd kedvesen fogadtak bennünket. Mint az ismeretlen ismerősöket. Főleg akkor, amikor meg­tudták, innét-honnan-vissza, kik va­gyunk. Az apósomék volt házában lakó románok fényképezkedni akartak ve-

Next

/
Thumbnails
Contents