Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-15 / 164. szám

1990. október 15. Képújság 3 A konvertibilitás ára Mennyit ér a forint, ha magyar...? Ön betörés vagy privatizálás? (Folytatás az 1. oldalról.) Most itt állunk a napfényes délelőtt a tanya udvarán, János gazda szusszan egyet: hát nem! Elég volt a várakozásból. (Huzavona, tili-toli, miegymás.) Forrada­lom van! Cselekedni kell! (Ebből is látha­asszony - Radványi Istvánná - óvakodott be az udvarba, megállt a gazda háta mö­gött; hosszasan nézett, majd halkan, de érthetően megkérdezte:- Mi van, Jánoskám? Tulajdonos lett?- Úgy gondoljuk, Rózsikám. közölték vele, hogy a klerikális reakció uszályába került, amúgy pedig kispolgári csökevény és elvették tőle a tanyakul­csot. Majd őcsényi házát is, de volt helye újra a börtönben... Bárdos János, aki most éppen azt írja, (Folytatás az 1. oldalról.)- A hivatalos és a feketeárfolyam köze­ledésének főleg szezonális oka van. A tu­ristaidényben - főleg nyáron - a valuták kínálata bővül, s mivel a magyar lakos­ságnak nincs korlátlan mennyiségű fo­rintja vásárlásra, ezért a feketeárfolyam is csökkent. Egyébként a véleményem az, hogy a feketepiaci árfolyam soha nincs olyan szoros kapcsolatban a gaz­daság teljesítőképességéből adódó ár­folyammal, mint például egy konvertibilis valuta bankközi jegyzése. Gondoljunk arra, hogy a feketepiacon az eladók - főleg addig, amíg attól kellett tartaniuk, hogy elkapják és üldözik őket - kockáza­ti prémiumot is felszámítottak. Ez a koc­kázati tényező azonban mára lényege­sen csökkent, hiszen a rendőrök általá­ban nyugodtan nézik, hogyan váltják a valutát a nepperek. A magyar állampol­gárok egyébként nem nagy mennyiség­ben, nem üzleti befektetésre vásárolnak valutát, hanem mintegy a turistaellát­mány kiegészítésére. így a vásárlás többnyire csak esetleges. Ez a tényező is lenyomja a feketepiaci árakat. Tehát összefoglalóan: a hivatalos és a feke­teárfolyam közeledésének oka a kereslet és a kínálat kedvező alakulása, illetve a jegybank megszorító pénzügyi politiká­ja. A jelenségnek a forint konvertibilitásá­hoz semmi köze.- Ön szerint mennyire erős valuta je­lenleg a forint?- A forint Kelet-Európábán viszonylag erős valuta, ez azonban csak annyit je­lent, hogy a „vakok között a félszemű”. Nyugaton nehezen fogadják el a forintot. Például az NSZK-ban csak néhány bank váltja át, s akkor is nagyon alacsony árfo­lyamon.- Mennyiben korlátozzák a jelenlegi jogszabályok az állampolgárokat abban, hogy valutába fektessék pénzüket?- A mai ellentmondásos jogszabályok következtében azok a magyar állampol­gárok, akik megtehetik, valutában tartják pénzüket. A devizakódex ugyanis jelen­leg tiltja a valutaszerzést, ugyanakkor bárki jogcím nélkül elhelyezhet pénzt de­vizaszámlán. Ilyen körülmények között a valuta iránti keresletet csak az határolja le, hogy mennyi a forintmegtakaritás, il­letve ebből mennyit szánnak valutavá­sárlásra. Az a véleményem, hogy ki lehet számítani, mennyi a már felhalmozott, illetve folyamatos forintmegtakarítás, amelyről feltételezni lehet, hogy külföldi valuta iránti keresletet jelent. A valutavál­tást pedig valamivel magasabb árfolya­mon, mint a hivatalos, magyar bankrend­szeren keresztül lehetne lebonyolítani, persze csak egyértelmű jogszabályok mellett.- Milyen feltételei vannak, hogy a la­kosság számára a korlátlan valutaeladás a bankokon keresztül valósuljon meg?- Először is radikálisan javulnia kell a belföldi ellátásnak saját termelésű áruból is, mert ha túl sok árut kell devizáért be­hozni, illetve az áruk jelentős részét ide­haza is csak keményvalutáért tudom megvenni, akkor lényegesen nagyobb a valuta iránti kereslet. Másodszor lehetet­len dolog, hogy egy magyar árut olcsób­ban kapjak meg külföldön még akkor is, ha valutát feketén - tehát felárral - ve­szem meg, mint itthon. Harmadszor olyan megtakarítási formákat kell kialakítani, amelyek egyenértékűek a valutabefekte­tésekkel.- Mikorra valósulhatnak meg ezek a feltételek hazánkban?- A nem konvertibilis, erősen inflálódó forint mellett fennmaradnak a kevésbé hatékony gazdálkodók. Csakhogy a gaz­daságtalanul termelőket ezután is mi, fogyasztók tartjuk el, ami hosszabb távon tarthatatlan. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy nem olcsóbb egy olyan segélyrendszer, amely biztosítja a mini­mális megélhetést, mint a ráfizetéses vál­lalatok fenntartása. A népszerűtlen intéz­kedésekre nehezen szánja rá magát a vezetés, pedig „minél korábban nyeljük le ezt a békát, annál nagyobb remény van a kibontakozásra”.- Mennyi idő múlva lehet konvertibilis a forint?- A konvertibilitás banktechnikailag nem okozhat problémát. Kérdés, hogy a kormányzat megteszi-e a szükséges lé­péseket, amelyek átmenetileg sajnos magasabb árszínvonalat, nagyobb mun­kanélküliséggel járnak. Mert mi is a kon­vertibilitás? Azt jelenti, hogy egy ország belföldi termelője az egész világ oda irá­nyuló exportversenyébe bekapcsolódik. Ezt a versenyt csak vámok korlátozzák, ám ezek a vámok sem lehetnek nagyon magasak. A nem konvertibilitás tehát egy kereskedelempolitikai intézkedés, amely legvadabb és legdurvább formája a pro­tekcionizmusnak a belföldi termelő érde­kében. Abszurd helyzet Magyarorszá­gon, hogy a termelőknek 3-féle piacra kell termelniük. Ezt kell tehát megszün­tetni, és csak a világpiaci árakhoz iga­zodni. Ez azonban átmeneti nehézségek­kel jár. Összefoglalóan tehát a konverti­bilis forint megteremtése nem idő, ha­nem kormányzati határozás kérdése. (MTI-Press) Sz - B tó, hogy János gazda tájékozott politikai ügyekben, úgyis, mint a Parasztpárt me­gyei elnöke.) Cselekvés előtt várt még egy keveset, mert szándékát időben je­lezte a rendőrség felé, de a rendőrség mással volt elfoglalva így Görcsös János a hatósági fedezet teljes hiányában kezdte meg szándéka megvalósítását ti., hogy betörjön a saját tanyájába. Először a lakatot fűrészelte le, majd előkerültek a kulcsok. Ezek a kulcsok néhány kiló fon­tosnak vélt irat társaságában harminchat évig voltak elásva, őcsényi háza kertjé­ben. Az alsó zár kinyílt, a fölső nem. A gazdával tartó két barát sem bírt a zárral és Feri bácsi, aki nem tartotta fontosnak közölni vezetéknevét, egy óvatlan moz­dulattal benntörte a zárban a kul­csot. Ezen a ponton úgy tűnt, hogy sikerte­lenségbe fullad az akció. Némi tanácsta­lanság, majd tanakodás. Állak dörzsölé­se, tarkók vakarása, fölvetése esetleges pajszer, vagy balta használatának... (Ezen a ponton az önök messzi répaföl­deken ismert tudósítójának az a benyo­mása támadt, hogy a háromtagú társa­ság a betörésben meglehetősen járatlan, János gazda pedig - dacára börtönévei­nek -, az őnbetörésben egyszerűen amatőr.) Az ajtót nem lehet szétverni, tisz­ta tölgyfa, magában érték. Különben is 45-ben az oroszok megpróbálták betör­ni, aztán mégis az ablakon jutottak be. És ekkor az ablak helyére tett ajtóra terelő­dött a gazda figyelme. Ez a bejárat föl szolgál az emeleti helyiségekhez; nekilá­tott tehát annak a zárnak. (Csavarhúzó, fogó, kalapács.) Miközben dolgozott, egy Algák a környezet- védelemben Az élővizek nehézfémekkel való szenynyezé- se igen jelentős méretű evolúciós változásokat okozhat az ott élő növények körében. Ha a réz, ólom, nikkel, cink vagy kadmium mennyisége megszaporodik, különlegesen mérgezővé válhatnak az élő szervezetek szá­mára, bénítva a sejtek működését. Bizonyos szervezetek azonban a legzordabb körülmé­nyek között is életben maradhatnak és szapo­rodhatnak. Különösen egyes algafajok birkóz­hatnak meg sikeresen a nehézfém-szennye­zettséggel. Egyes képviselőik még a fémszeny- nyezettség jelzésére is felhasználhatók, ami környezetvédelmi szempontból igen jelentős. A tamási Széchenyi Mgtsz terve: Üj gazdálkodási forma - nagyobb jövedelmek - teljes foglalkoztatottság „Nincs jövője a termelőszövetkezetek­nek. Szétverik őket Átalakulnak valami­lyen más gazdálkodási formává. Jön a far­mergazdálkodás”. Ugye ismerős gondo­latok. Nem véletlen ez, hiszen mostaná­ban sokféle hír kelt szárnyra a termelőszö­vetkezetek jövőjével kapcsolatban. Ezek­nek a realitása megkérdőjelezhető, ám az, hogy napirenden vannak, az azt jelenti, va­lamilyen strukturális változtatásra min­denképpen szükség van. Érzi ezt a közvé­lemény, a tsz-tagság, de idejében érzik (érezték) a tamási Széchenyi Mgtsz veze­tői is. Nem véletlenül döntöttek úgy - a ve­zetőség ezt egyhangúlag megerősítette -, hogy ne apránként menjenek azokon a fo­lyamatokon végig, amelyeket a parlament által alkotott törvényekkel előírnak, ha­nem tekintsék át helyzetüket és alakítsák ki a pillanatnyilag legésszerűbb variációt. Erre készülnek fel most, és már a jövő évet új módon szeretnék kezdeni. Pozsonyi Attila téeszelnök és Orbán Sándor, a helyettese elmondja, hogy az előkészítő munka megkezdődött. Megkér­dezték a tagok véleményét. A tsz-ben ösz- szesen 349 dolgozó van - beleértve a dol­gozót, nyugdíjast, és alkalmazottat -, a tag­ságot 338 személy jelenti. Közülük 246-ot (72,78%) meg tudtak kérdezni - van aki nem Tamásiban lakik - és a megkérdezet­tek 89,02%-a, 219 személy válaszolt. Ezekből a válaszokból készítették el az­tán az összesítést, ami - e sorok írója sze­rint - érdekes eredményt hozott. Mielőtt a feltett kérdésekre és az azokra adott feleletekre kitérnénk, engedtessék meg, hogy néhány - fontos! - számmal traktáljam az olvasót. A tsz osztatlan közös tulajdonában lévő terület 2012 hektár, a ta­gok tulajdonában 833 hektár van. (E két szám jelzi az összes területet.) Ezután pe­dig lássuk az első kérdést és a válaszok ösz- szesítését. Amennyiben lehetőség nyílna rá, vásá­rolna-e földet a szövetkezet osztatlan kö­zös tulajdonából? - hangzott a kérdés, s megkérdezettek közül 68-an (27^6%) igen­nel válaszoltak. Ha csak ők vennének, ak­kor az 29,5 hektárt jelentene átlagban. A második kérdés azt tudakolta, a megszer­zett földterületen egyénileg szeretne-e gazdálkodni, vagy továbbra is nagyüzemi szervezésben (A feltételek ez esetben is­meretlenek, elvről van szó - hangsúlyozták a kérdésfeltevők.) Az említett 833 hektárból 3-an készülnek, szándékoznak, szeretné­nek földet kivenni, ez 0,88%-a a tagságnak. Jelenleg a szövetkezet művelésében le­vő saját tulajdonú földjén kíván-e egyéni gazdálkodást folytatni, vagy továbbra is a nagyüzemre számit? - érdeklődött a veze­tőség, a válaszokból kiderült, egyénileg 3- an (0,88%) akarnak gazdálkodni, ebből 1 személy az, aki a nyugdíjasok közétartozik és alapitótag, és az összesből 1 személy (0,29%) az, aki kikéri a földjét, azon egyéni­leg gazdálkodna, de a tsz-ben is megtarta­ná a munkaviszonyát. Ha jól szemügyre vesszük az előzőeket, akkor az tűnik ki, a visszajelzések igazolják, egyértelmű a nagyüzemi gazdálkodás to­vábbfolytatása melletti szándék, ennek for­máját azonban meg kell találni. A cél: a nagyüzemi gazdálkodás maradjon és a személyi jövedelmek - alapvetően érde­keltségi viszonyok megváltoztatásával - minél nagyobb mértékben növelhetők le­gyenek. Cél továbbá a teljes foglalkozta­tottság megtartása és az, hogy maximáli­san tulajdonosai legyenek a dolgozók an­nak a közösségnek, ami kialakul. A Széchenyi Mgtsz-ben először a va­gyon nevesítésére gondoltak, s úgy tervez­ték, utána megpróbálnak mást lépni. Or­bán Sándor tájékozódott az országban, s legmegfelelőbbnek, legkomolyabbnak a Somogy megyei Szentbalázson tapasztal­takat tartották.- Rt-vé alakultak át - magyarázza Orbán Sándor. - Ami a szövetkezetek előnye volt azt megtartották, a hátrányt elvetették. Ők adták meg a segítséget. A lényeg: a Müszi Rt. soproni irodáját kértük meg, akik az alapszabályoktól kezdve mindent megcsi­nálnak - vagyonnevesítés, bedolgozzák a földtörvényt, a szövetkezeti törvényt és mindent - és december 15-re elkészülnek vele úgy, hogy minden egyes taggal személyesen elbeszélgetnek, több alkalommal terveznek csoportos véle­ménycserét, és több alternatívában gon­dolkodnak. Jelenleg itt tart a dolog, s ez is legalább akkora jelentőséggel bír majd, mint annak idején a szövetkezet megalakítása. A vál­toztatás igénye megvan - csak a jót akarják átvinni és az a terv, hogy a döntés a 349 tag többségének az akaratát tükrözze. ÉKES LÁSZLÓ- Ennyire alakult a helyzet? - kérdezte az asszony.- Alakítjuk, Rózsikám. Alakítgatjuk, mert ölég vót, mondta János bá’ és visz- szafordult a zárhoz. Ebből a párbeszédből is megállapítha­tó, hogy nem volt forradalmi a hangulat és történelmi a pillanat. Egy csendes őszi délelőtt álltunk a szőlőhegyen és ki­nyílt egy lezárt ajtó. 1952. április huszon­kettedikén jártam itt utoljára, mondta a gazda és fölkapaszkodott a lépcsőn. Trapppoltunk utána, egész az emeleti belső helyiségig. Szuszogva megálltunk a félhomályban (leeresztett redőnyök). Por és kosz mindenütt, amúgy üres a szoba. Körbenéztek és a három hatva­non túli férfinak főnnakadt a lélegzete. A falról pontosan ugyan, de jól kivehetően három ismert arc nézett rájuk: Marx, En­gels és Lenin. No, még ez is, nyögte kis­vártatva a gazda, és leszedte a képeket, majd a fal mellé állította őket. Jánoskám, szólt Bárdos Jánosnak, írt egy jegyzéket, afféle leltárt, mert ugyan azt mondták, hogy nincs itt semmi használható, de nem lehet tudni. Ebből viszont tudni le­het, hogy azért egy kis félsz van ezekben az emberekben. Ettől a három portrétól a falon, a közelmúltra terelődött a szó. A történelemre, a negyven évre. Nem akar­tak ezek az emberek semmit a történe­lemtől. Élni akartak, dolgozni. Éltek és dolgoztak ugyan, de nem úgy, ahogy akarták, hanem ahogy hagyták. A kü­lönbségről szóltak a történetek. Régi, is­mert nóta, szomorú dallamra. Ki volt ku- lák és miért? János gazda kulák volt - ez tiszta sor. Mikor kiszabadult a börtönből, hogy két darab Marx, két darab Lenin, egy Munkácsy-reprodukció... szóval ő 1949-ben azt írta Görcsös Jánosnak, hogy használatba veszi a nép nevében a pálinkafözdét, merthogy akkor ö volt a helyi Földművesszövetkezet elnöke és ezt kellett csinálnia. Most itt vannak együtt. Feri bácsi nem volt kulák. Ő veze­tőségi tagja volt az őcsényi téesznek hu­szonhét évig. Tudna mesélni, hogy kik és mire használták a tanyát, a szobát... írhat­nám reggelig. Nem írom. Inkább körülnézünk. A sa­rokban nemzeti zászló és a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaja poroso­dik. Egy kopott íróasztalon összetört le­mezek: Árva a ház című betét a Három a kislány című operettből (Medgyaszay Vilma előadásában). Sok itt a por meg a kosz, menjünk föl a másik tanyába, mondja a gazda. A most „elfoglalt” tanya mögött van háromszáz egynéhány öl szőlője, annak a felső végébe épített új tanyát, mikor a régit elvették. Kézben vit­ték föl az anyagot. Maguk építették. Köz­ben látták, látniuk kellett, hogy a régi ta­nyájukban párttitkárok jönnek-mennek, téeszvezérek mulatnak, vagy darvadoz- nak... Milyen érzés volt ezt látni, kérdeztük volna, mert kérdezni még csak-csak le­het, de válaszolni... Ennyi, mondta a gaz­da és legyintett. Néztünk a lenti tanyára, ahol a szőlőhegyen, egy napfényes őszi délelőtt kinyílt egy tanyaajtó. Ennyi tör­tént. Ennyi? GOTTVALD - STEINER Madocsa község önkormányzata PÁLYÁZATOT HIRDET a polgármesteri hivatal jegyzői állására. A jegyzői állás elnyerésének feltétele: Állam- és Jogtudományi Egyetemi végzettség, vagy Államigazgatási Főiskolai végzettség + 2 év szakmai gyakorlat. Bérezés: megegyezés szerint. Szolgálati lakás nem biztosított. Pályázatot Madocsa község polgármesterének címez­ve Madocsa, Fő u. 24. szám alá lehet benyújtani. A pályázat benyújtási határideje a hirdetés megjelené­sétől számított 30 nap. (25/19) Regöly község önkormányzata PÁLYÁZATOT HIRDET jegyzői munkakör betöltésére. Az előírt végzettség és szakmai gyakorlat szükséges. Javadalmazás: a közszolgálati törvény szerint, szolgálati lakás biztosított. Pályázatot a polgármesternek címezve 1990. november 1 -ig kell benyújtani, rész­letes, a szakmai tevékenységet is bemu­tató önéletrajzzal. Cím: Polgármester; 7193 Regöly. (130)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents