Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-02 / 153. szám

1990. október 2. NÉPÚJSÁG 3 A minisztérium szerint nem lesz élelmiszerhiány! A sajtó és az ellenzék nem ellenség Interjú dr. Molnár Péterrel (Folytatás az 1. oldalról.)- Mit lehet mindezekkel szembeállí­tani?- Az aszálykárok mérséklésére, a veszteségek részleges ellensúlyozására, takarmányhiány import révén történő megszüntetésére kormányintézkedések születtek. Ám az alapvető élelmiszerek­ből a belföldi ellátást - ez szilárd meg­győződésem - sem rövid, sem pedig hosszabb távon nem fenyegeti veszély. Étkezési búzából az aszály miatt nem esett ki termés, tehát lesz ősszel, s utána lisztünk az új kenyérhez. A gabonaexport radikális mérséklését előíró kormányin­tézkedés a garancia arra, hogy jövőre is lesz Magyarországon termett búzából sütött kenyerünk. Nem reálisak a cuko­rellátás várható zavarait előrejelző véle­mények sem! A cukorgyárak - amelyek­ben már megkezdődött az idei cukorré­patermés feldolgozása - valóban szá­molnak azzal, hogy idén kisebb átlagter­mést takarítanak be a gazdaságok, ám az egy évvel ezelőtthöz képest 10 ezer hek­tárral nagyobb idén a cukorrépa vetéste­rülete, s ez mérsékli a nyersanyaghiányt. Készültek szakszerű előrejelzések, amelyeknek az alapján azt mondhatom: legföljebb a jövő esztendő harmadik ne­gyedévében szorulunk cukorimportra, de akkor sem lesz szükségünk nagy mennyiségre. Összesen 30 ezer tonnás importigény jöhet szóba, ez pedig az egész évi 500 ezer tonnás fogyasztáshoz képest nem jelentős mennyiség.- Mégis, a boltokban tapasztalható: fo­lyik a cukor és az étolaj felvásárlása, s ez önmagában is gerjeszti a hiányt...- Sajnos, a lakosság gyakran óvato­sabb a kelleténél, s akkor is szeretné túl­biztosítani magát, amikor ennek semmi értelme. Magam is láttam az üzletben, ahol vásárolni szoktam, hogy tízesével hordták az étolajos palackokat. Lehet, hogy megavasodik, mire tulajdonosa fel akarja használni az utolsó litereket, de mégis viszi. Talán azért, mert nem tudja, hogy az idehaza előállított étolajmennyi­ségnek mindössze egynegyedét tudja fölvenni a belföldi piac, háromnegyed ré­szét pedig exportáljuk.- Ám ezekben a napokban egyes üzle­tekben mégis valóságos a hiány belőle!- Ennek részben a növényolajipar szű­kös palackozókapacitása az oka. A hul­lámzó kereslet máskor is idézett már elő hasonló helyzetet. Most úgy próbálnak gyorsan segíteni a gondon, hogy tetra- pack és ötliteres kiszerelésben is forgal­maznak majd étolajat. Ami pedig az idei napraforgótermés-kiesést illeti: az leg­följebb az export mintegy 40 százalékos mérséklésére készteti a gyártókat, a bel­földi fogyasztók ebből semmit nem fog­nak érezni.- Még az olaj drágulását sem?- A növényolajipar vezetői többször is leszögezték: ebben az esztendőben nem terveznek termelőiár-változást. Termé­szetesen én sem az íróasztal mögül né­zem a kereskedelmet, s látom, hogy egyes üzletekben 80 forintot is kérnek az étolaj literjéért. Mit mondhatok erre? A kereskedelemnek kellene önmérsékletet tanúsítani, s a 46 forintért átvett olajat nem mértéktelen haszonnal árulni.- A húsellátásban ugyanezek a ten­denciák várhatók a pesszimista jóslatok szerint: hiány, vagy nagyfokú drágu­lás.- A húshiány nem reális veszély! Fel kellene figyelni például arra is, hogy a KSH adatai szerint idén június végén a sertésállomány 1 millióval több volt a ta­valyinál. Persze, mind a sertés-, mind pe­dig a szarvasmarha-tartásban vannak súlyos gondok is, nagyrészt a takar­mányhelyzettel összefüggésben. Éppen ezért minisztériumunk ezekben a napokban dolgozza ki azt a - konkrét intézkedéseket is szorgalmazó - progra­mot, amelyet hamarosan beterjeszt a kormánynak. A húsárak növekedése - már csak az általános infláció miatt is - bizonyára elkerülhetetlen lesz. Túlzott mértékben azonban nem emelkedhet­nek az árak, hiszen ha nincs kellő keres­let, ráébred az ipar és a kereskedelem arra, ami e téren is kívánatos cél: a piacon kell eldőlnie, mibe kerül a ter­mék. Végül hadd említsek még egy, szerin­tem megnyugtató tényt, az élelmiszeripar háza tájáról - tette hozzá a főosztályve­zető-helyettes. - Az önkormányzati irá­nyítású vállalatok mintegy kétharmadá­nál - eddig 28 vállalatnál, gyárnál - meg­történt a vállalati tanácsok újraválasztá­sa, az új igazgató kinevezése, illetve az eddigi vezető megerősítése. Én meg­nyugtatónak tartom, hogy túlnyomó többségben vannak azok a korábbi igaz­gatók, akik ezu tán is élvezik kollektívájuk bizalmát és megmaradtak pozíciójuk­ban, mert így biztosítottnak látom az ed­digi munka folyamatosságát. De jó hí­reink vannak a privatizálásra kiszemelt üzemek, üzemrészek jövőjét illetően is. Talán az élelmiszeripari létesítmények azok a magyar iparvállalatok sorában, amelyek iránt leginkább érdeklődik a külföldi tőke. Ez jó dolog, mert vele bejön a korszerű technika és technológia, a külföldi me­nedzsment is, nem beszélve a piaci tér­nyerés esélyeinek növekedéséről. Aki pedig attól félti e vállalatokat, hogy elkó­tyavetyélik a közös vagyont, azt meg­nyugtathatom: megfelelő pénzügyi és szakmai ellenőrzés mellett megy végbe a privatizációs folyamat, amelynek a felso­roltakon kívül az is az egyik eredménye lehet, hogy korszerűbb munkahelyeken, emberibb munkakörülmények között, jobb hatásfokkal történhet az élelmisze­rek feldogozása. Sch. J. Nem a pártlapoké a jövő (Folytatás az 1. oldalról.)- Az ellenzék gyakran vádolja a kor­mányt azzal, hogy korlátozni akarja a sajtó- szabadságot. Mit értetek ti a sajtó szabad­ságán?- Ott kezdeném, hogy a kormány félreér­ti a sajtót, mint ahogy félreérti az ellenzéket is. Az ellenzéket és a sajtót is valami ellen­ségnek állítja be, amelyek a nemzet ellen, a nehéz helyzetben levő ország ellen támad­nak a kritikájukkal. Pedig csak arról van szó, hogy az ellenzéknek is természetes szerepe az, hogy a kormányt bírálja, és saj­nos, ez a kormány túlságosan is sok okot ad erre. így a sajtó természete szerint kriti­kus. Amikor tájékoztat a történésekről, ak­kor sok minden olyan napvilágra kerül, ami probléma, ami elhibázott lépés. Hiszen a sajtó érdekességre is törekszik és érthe­tően a vitakérdéseket különösen hangsú­lyosan tálalja. Ezt ellenséges beállítottság­nak, és ellenzéki pártiságnak minősíteni -, ahogy Csurka István teszi - hiba. A sajtó szabadsága szerintem azt is jelenti, hogy a szerkesztőségeknek, mint önálló szellemi kollektíváknak a függetlenségét valamilyen módon tiszteletben kell tartani. Ezt az önál­lóságot a kormánynak is el kell ismernie, hiszen ha a legfőbb végrehajtó hatalom a sajtót a befolyása alá vonja, akkor veszély­be kerül a tájékoztatás tárgyilagossága.- A sajtót ténylegesen fenyegeti a kor­mány közvetlen beavatkozásának veszé­lye?- A kritikák ellenére el kell ismerni, hogy tulajdonképpen minden megírható ma Ma­gyarországon. És ezek a problémák, ame­lyeket elmondtam, részben csak veszélyes tendenciák, azonban elfajulhatnak ha fel­erősödnek. A Magyar Nemzet tönkretétele például konkrét esete ennek a folyamat­nak. Remélem ez a tanulság is hozzájárul ahhoz, hogy a kormány belássa: elenged­hetetlen, hogy tőle független, objektív sajtó jöhessen létre, mint ahogy ez kibontakozó­ban is van.- Ez azt jelenti, hogy a pártoktól füg­getlen sajtóé a jövő?- így van. A nyugati országokban is azt látjuk, hogy bizonyos lapok teljesen füg­getlenek, mások pedig egyfajta függet­lenség mellett sejthetően bizonyos pár­tok szemléletmódjával szimpatizálnak, de ezek sem pártlapok. Elég unalmasak lennének azok az újságok és unalmasak is, amelyek kifejezetten egy párt elfogult szócsövei. A jó sajtópaletta független és bizonyos felfogásokhoz közelebb és tá­volabb álló lapokból áll. Pártlapok lehet­nek, de azok nem a legjelentősebbek lesznek, hanem a tagság számára szóló belső tájékoztató jellegű kiadványok.- Mikor alkot az Országgyűlés sajtó- törvényt?- Szeretném, ha a sajtószabadságról szóló törvény - így említi az alkotmány idevágó paragrafusa is - az év végére vagy a jövő év elejére elkészülhetne. Ugyanis az előbb említett viták, bonyo­dalmak, valaminta sajtóban keletkező fé­lelmek akkor oldódhatnak meg, ha vilá­gos jogi szabályozás lesz. Az szerintem még megvitatásra váró kérdés, hogy keli- e sajtószabadságról szóló törvény, vagy elég az ezzel kapcsolatos kérdéseket az alkotmányban, a polgári törvénykönyv­ben, a büntető törvénykönyvben és a versenytörvényben szabályozni. Elkép­zelhető, hogy ez így megoldható, és nem. kell külön törvény. Mert az esetleg annak veszélyét is magában rejti, hogy túl sok paragrafus kerül bele, ezek között eset­leg korlátozók is.- puskás ­Megértést remélve „Eletet egész évre” A telefon másik végén Orfű polgármestere: NAGY BANDÓ ANDRÁS Csüggesztő tények között élünk. Az emberek gyanakodva nézik már nem is a jövőt, hanem a holnapot. A hetenként is­métlődő áremelések, a terméketlen viták nem ígérnek semmi jót, a megoldás re­ménye pedig egyre késik. S késik az óhajtott közmegegyezés, időnként rossz helyen tárolt bomba robban, újabb zavart keltve: az államtitkárnő megsérti a peda­gógusokat, a sokat emlegetett sajtósza­badság mellé néha kérdőjel kerül, a vati­káni követ azt nyilatkozza, hogy a libera­lizmus jelenti az új veszélyt. Miközben az indulatok a parlamentet is elérték, a lehe­tő legrosszabb értelemben. A lelkész képviselő a Parlament épüle­téből támadta püspökét, megcsúfolva azt a demokratikus vívmányt, hogy az egy­házak saját ügyeiket intézzék legjobb be­látásuk szerint, állami beavatkozás nél­kül. Még el sem ült a sajnálatos Je- szenszky-ügy, a Parlamentből újabb ko­mor hírek érkeztek. Először nem is akar­tam hinni a fülemnek, reménykedtem, hogy elhallásról van szó, valamit félreér­tettem a hírek áradatában, de már nyilat­kozik is a parlament elnöke, Szabad pro­fesszor, a TV2 fürge híradója pedig a helyszínt is megmutatja, íme, innen hangzott el a szégyenletes közbekiabá­lás. A parlament elnöke menti a menthe­tőt, elhatárolja magát és az egész képvi­selőházat a zsidózó képviselő közbekia­bálásától, aki egyelőre hallgat, padszom- szédai sem fedik fel kilétét, a technikai eszközök segítségét sem lehet igénybe venni, mert a kamera éppen mást vett fel, csak hangszalag őrzi az otromba sértést. A gyűlölet szele lobogtatja a szenvedé­lyeket, sokan eldugva a marxista egyete­men nemrég szerzett jeles bizonyítvá­nyukat, indíttatva érzik magukat, hogy ki­nyilvánítsák keresztény voltukat, amihez most már csak a múlt intranzigens jelzője hiányzik, ami körülbelül engesztelhetet­lent jelent. Pedig intő figyelmeztetések­ben nincs hiány: Fejtő Ferenc Párizsban fogalmazta meg aggodalmait, egyik író­társunk a szövetségből való kilépéssel fejezte ki tiltakozását, a másik lemondott minden ott viselt tisztségéről, a köztársa­ság elnöke Ukrajnában is jónak látta di­csérni a türelem és megértés mással nem pótolható erényét, de úgy látszik, mindez kevés. A lelkész képviselő a Par­lamentből követel megtorlást, képviselő- társa ugyancsak a Parlament épületét tartja a legalkalmasabb helynek antisze­mita közbekiabálásra. Nem szeretem a történelmi párhuzamo­kat, mert semmi nem hasonlít semmire, legföljebb az alantas indulatok nem változ­nak, most mégis valami ilyesmi jutott eszembe. Teleki Pál miniszterelnök 1940- ben nyilvánosan bolondnak nevezte Szá- lasi Ferencet, akinek hóbortos kijelentései­ben egyszerűen elmekórtani esetet látott. Egyébként abban az időben általános de­rültséget keltettek Szálasi zagyvaságai, gyakori témát adva a viccújságoknak. A folytatást tudjuk, ami kezdetben hebehur­gya bolondságnak tűnt, véres valósággá változott: az ország háborúba sodródott, s a pótolhatatlan veszteségek között tartjuk számon azt is, hogy lemészároltak 600 ezer zsidó honfitársunkat. Itt azért nem tartunk, egy otromba közbe­kiabálás nem idézi meg az ördögöt arra vi­szont alkalmas, hogy szítsa a lappangó gyűlöletet, erre pedig nincs mentség. Az emberek félnek, én is félek, attól min­denképpen, hogy az ilyen botrányok to­vább késleltetik az áhított közmegegyezést, s jóvátehetetlenül megtépázzák hírünket a világban. Életem során sok mindenben volt ré­szem, gyakran kellett néznem a gyűlölet máglyáinak lobogását. Láttam a gettókat, tehetetlenül néztem, amint elindították a deportáló vonatokat aztán Szibéria követ­kezett, Recsk, a Hortobágy. Képviselő úr, én nem akarok többé papírok, nem egy­szer hamis papírok után szaladgálni, men­tegetőzve származásom miatt, vagy igazo­lást keresve arra, hogy nem vagyok zsidó, nem vagyok osztályidegen, esetleg leta­gadva, - volt rá példa - hogy beszélek ide­gen nyelveket. Többé ne kérjék hamis ügyekhez szavazatomat, ne kívánják, hogy véleményt nyilvánítsák olyan püspök ügyében, akit nem ismerek, s azt se kíván­ják, hogy azonosuljak azzal, aki pántlikás magyarkodásában egyes hazámfiáit sérte­geti, gyűlöletet vetve, s legyen jogom ahhoz is, hogy komolyan vegyem, a talán humo­rosnak szánt kocsmai közbekiabálást, ha a Parlamentben hangzik el, mindenképp. S legyen jogom azt mondani, európai kultúrámban, nemzeti önérzetemben sértett meg az egyelőre névtelen képvi­selő úr. CSÁNYI LÁSZLÓ Flogiston Kft. gázórák gyártására Háztartási gázmérők gyártására vegyes válla­latot alapított Flogiston Kft. néven a Fővárosi Gázművek, a Kandelláber Rt. és a nyugatnémet Rombach cég. Az új vállalkozás alaptőkéje 110 millió forint, melyből a gázművek részesedése 52, a Kande­láber Rt. 15, a nyugat-német partneré pedig 33 százalék. Szentendrén a Kandeláber Rt. telep­helyén épült 1300 négyzetméteres csarnokot a német cég rendezi be, mintegy 1 millió márka ér­tékű gépparkkal, amelyet apportként hoz a vál­lalkozásba. A tervek szerint októberben indul a gyártás, s évente 50 ezer háztartási gázórát készítenek majd. MTI Fotó: BALATON JÓZSEF- Mikor tudta meg, hogy az országban elsők között polgármesterré választot­ták?- A sors iróniája, hogy később, mint az egész ország, egy pécsi házaspár hozta a hírt 1/2 10-kor.- Hogy alakult ki ez a szoros kapcsola­ta Orfűvel, polgáraival?- Tíz évvel ezelőtt jártam először itt, pi­henni üdülni, hat éve ide építettem, azóta szinte mindig itt vagyok. Tavasztól késő őszig itt élek, dolgozom. Minden műso­rom itt készül, a hangulat a légkör sokat segít munkámban.- Mondjon valamit a választási előké­születekről?- Orfűt 630-an lakják, öt kis település tartozik ide. A 466 választópolgár öt je­löltet állított, ebből 4 jelölt helybéli. A 466 választópolgárból 323-an jöttek el sza­vazni, ezek közül 166-an voksoltak rám. Az eredményt többek között azért is győ­zelemnek könyvelem el, mert tiszta, szo­ros, őszinte küzdelemben született.- Hogy került sor a jelölésére?- Mintegy 80-100-ra tehető azoknak a száma, akiket jelöltként indítottak. Aztán amikor a faluban elterjedt a hír, majd a szórólapokon keresztül is értesültek a választópolgárok az elképzeléseimről, már az utcán is győzködték egymást, mint a végeredmény mutatja eredmé­nyesen.- Rögtön vállalta a jelölést?- Nem kértem 24 órát, de ez nem jelen­ti azt, hogy nem gondoltam át alaposan. Sőt, amikor láttam, hogy ennyien mellet­tem állnak, és nyíltan kimondják, hogy engem szeretnének, meggyőződtem, hogy helyesen döntöttem.- Mi volt a program, amivel a választó- polgárok elé lépett, amivel mint mondta, szoros és tiszta küzdelemben győzött? A programom hosszú, mert nagy lehe­tőséget látok ebben a csodálatos telepü­lésben. Elsőként is össze kell hangolni az érdekeket. Az itt élőkét és az üdülőkét. Öt kis település életét kell úgy irányítani, hogy mindegyikben a saját adottságai le­hetőségei a legjobban érvényesüljenek. Ha minden településen egy-egy kis se­gítséget tudunk adni, hogy egy templom, egy iskola, egy kulturház, egy bolt felújí­tásra kerüljön, az már előrelépés.- Hogy kívánja összehangolni az itt élők és az üdülni idejárók érdekeit?- Ezt az elképzelésemet egy mondat­ban tudom összefoglalni. Életet egész évre Orfűnek. Úgy kell menedzselni az it­teni természeti lehetőségeket, szépsége­ket, hogy télen is egy idegenforgalmi centrum legyen. Infrastruktúrával, a tó megtisztításával. Mert az itt élőknek lé­nyeges, hogy télen is tudjanak szobát kiadni, legyen munkalehetőségük.- Milyen gazdasági erőkkel kívánja ezeket a terveket megvalósítani.- Elsősorban helyi erőkkel. Figyelem­be kell venni az itt élők, és az üdülők kí­vánságait, elképzeléseit. Véleményem az, hogy ha konkrét terveket látnak belát­ható időn belül megvalósítva, akkor ah­hoz hozzájárulnak, a kevésből is szíve­sen adnak, hisz tudják az övék lesz.- Milyen érzés, hogy munkájától teljesen független területen mérethette meg magát, győzött, vállalt ismeretlen feladatot?- Kicsit még furcsa. Hiszem, hogy min­denki őszinte, aki velem örül. Jó érzés, hogy ez a kis közösség szeret, bízik ben­nem. Remélem, négy év múlva ugyanezt mondhatom, hisz az igazi, konkrét munka csak ezután következik.- Mi lesz az első teendője Nagy Bandó Andrásnak mint Orfű polgármesterének?- Szeretnék mindenkit aki itt él vagy itt üdül, pihen, megkérdezni, mi az első öt dolog, ami fontos számára, amit szeretne megvalósítva látni. A polgárok terveit, el­képzeléseit aztán az anyagi lehetősé­gekkel összehangolni, felállítani egyfajta fontossági sorrendet és azt minél előbb megvalósítani.- Milyen elnevezése lesz annak a ház­nak ahol az orfűi önkormányzat működni fog?- Nem elöljáróságot akarunk, inkább polgárok házát ahová bármikor bárki bejö­het, hogy elmondja gondjait elképzeléseit- Köszönöm a beszélgetést, sok sikert, polgármester úr! SAS ERZSÉBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents