Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)
1990-09-08 / 133. szám
4 - TOLNATÁJ 1990. szeptember 8. Hirtelen teljes súlyával rám nehezedett, alig bírtam megtartani. Rögtön sejtettem, hogy vége. Sápadtfe- hér volt, nem lélegzett, nem éreztem a pulzusát Mire a szomszéd kihívta az orvost, az már csak megerősítette, amit úgyis tudtam: anyám meghált. Megmosdattuk, felöltöztettük. Ott virrasztottam mellette egész éjjel. A temetés után tele volt a ház rokonokkal. Az ő ágyát magamnak vetettem meg. Egyedül én nem féltem benne aludni. Ma sem értem, mitől lett annyi erőm. Előtte sohasem találkoztam a halállal. Könnybe lábad az idős asszony szeme, mert bár hónapok teltek már el, ma is vissza-visszatér álmában az a pillanat De vajon hogyan viselik el a halál gondolatát azok, akik munkájuk révén nap mint nap szembekerülhetnek az elmúlással? Titokban megborzongok, amint a bonyhádi kórház belgyógyászati osztályán llcsik Istvánná főnővérrel elhaladunk az akutszoba előtt. Bennem is él a téveszme, miszerint ide. a menthetetlen betegek kerülnek. Később elmagyarázzák: az akutszoba vagy koronáriás őrző az állandó, alaposabb megfigyelést igénylők elhelyezésére szolgál, akik, ha egészségük jobbra fordul, visszakerülhetnek a kórterembe. Ez a szoba tehát nem azonos az úgynevezett elfekvővel, de itt különben az nincs is. Háromágyas, fürdőszobás kórtermekben ápolják a betegeket, s ha valamelyikük állapota kritikussá válik, inkább szobatársainak keresnek másutt helyet. Ha ez nem megoldható, akkor paravánnal különítik el, hogy társainak semmiképpen ne kelljen végignézniük a haláltusáját. Kis kórház a bonyhádi, általános belgyógyászatán a krónikus betegségben szenvedőktől az öngyilkossággal próbálkozókig férfiakat, nőket egyaránt ellátnak. Olyan idős embereket is, akiket rokonaik gyógyultan sem szívesen visznek haza. A pénzhajsza mellett nem jut idő rájuk. Majd a nővérke lefogja a nagymama szemét...- Havonta átlagosan négy-öt exitus van. így, az orvosi nyelv idegen szavával mondja a főnővér, akaratlanul is helyettesítve a szót: elhalálozás. Mert 25 évet eltöltött már az egészségügyben, abból tizenhatot itt, de máig sem szokott hozzá, hogy olykor nincs segítség. Szerinte nem is lehet ezt megszokni soha.- Nagy fizikai és lelki megterhelést jelent egy menthetetlen beteggel bánni, s az elmúlt negyven év csak nehezítette ezt a helyzetet - folytatja. - Elvették az emberektől a vallást, a túlvilágba vetett hit erejét, a reményt. Zavartabbak, kétségbeesettebbek ha késik a gyógyulás. S az ápolónők többsége sem olyan manapság mint kellene. Szinte gyerekként választanak szakmát, úgy jelentkeznek erre a pályára, hogy előtte talán kórházban sem jártak. Nincsenek tisztában azzal, milyen ágytálat cserélni, vizeletet, hánya- dékot felmosni, magatehetetlen betegeket emelgetni. Valahol hiba lehet a gyakorlati képzésben is, mert a szakiskolából hozzánk kerülő lányok ágyazni szépen tudnak, de nem ismerik az egyes gyógyszerek hatását, képtelen rendesen felszívni egy fecskendő szérumot. Pedig nem az angolsarok a legfontosabb, azt egy ügyes lány pár perc alatt el tudja sajátítani. Lényegesebb a szakmai biztonság és hogy minden mozdulatával, szavával lelki támaszt is nyújtson a betegnek. Annak idején a szegedi Kossuth Zsuzsa ápolónőképzőbe, ahol én is végeztem, nem is vettek fel senkit 17 éves kor alatt. Felnőttebbek voltunk, önállóságra, felelősségtudatra neveltek bennünket. Itt az osztályon már előfordult, hogy az egyik kislány elkezdett vihorász- ni a haldokló ágya mellett. Kiküldtem, elbeszélgettem vele. Az ügyeleti beosztást úgy csinálom, hogy mindig egy idős és egy fiatal nővér legyen együtt. De a kezdő is vegye észre, ha leállt a beteg szíve, fogja meg a pulzusát, legyen lélekjelenléte, nem lehet rohangálni, pánikot kelteni. * ■ Antal Zsuzsanna meleg mosolyú, kedves lány. Eredetileg bölcsődébe, vagy óvodába készült. Két éve dolgozik itt.- Több haláleset is történt azóta, még most is a hatásuk alatt vagyok, nem lehet kiheverni - mondja. - Olyan jó érzés mikor valaki meggyógyul, felkel, vidám. Szörnyű, ha utána mégis „elmegy”. Hogy készít fel erre lelkileg az iskola? Sehogy. Nem tudom, később, ha majd igazi nővér leszek, mert addig még rengeteget kell tanulnom, könnyebben viselem-e a halál gondolatát, de nem valószínű. * Palkó Andrea egy hónapja került a belgyógyászatra, pályakezdő. Iskolás korában csecsemőosztályon akart elhelyezkedni, de a szakmai gyakorlat alatt meggondolta. Úgy véli, nehezebb a kicsikkel, akik nem tudják elpanaszolni mijük fáj. Ö viszont mindenképpen segíteni akar, ez régi elhatározása. Családjában van súlyos beteg, talán ezért. A kérdésre, hogy mi jut eszébe a szóról, halál, gondolkodás nélkül válaszol.- Hihetetlen dolognak tartom, hogy egyszer csak nem lélegzik, nem mozog, nem beszél az ember és hogy ez velem is megtörténhet. Eddig egy betegünk halálát láttam. Nem mondom, hogy féltem, inkább nem fogtam fel. Előtte sohasem láttam holttestet, megborzongtam tőié. Az iskolában elméletben megtanultunk dolgokat, hogy le kell vetkőztetni a halottat, esetleg le kell venni az ékszereit, kihúzni a katétert, felkötni a lábcédulát. De mindez olyan személytelen. Teljesen más, amikor tényleg meghal valaki. * A halál lehet kegyes, megváltó, szenvedéseknek véget vető „megkönnyebbülés” is. Mégis örök, talán soha el nem dönthető etikai kérdés, van-e joga az embernek a saját halálához. S ha maga nem képes véget vetni az életének, megteheti-e ezt az orvos. Dr. Kovács Elemér osztályvezető főorvos így vélekedik erről:- Előfordul, hogy a beteg gyógyulására valóban kevés az esély, de akkor is csillapítani kell a fájdalmát és reménykedni, hátha épp holnap jelenik meg az a szer, amivel segíteni lehet. Mert még ha tudom is, hogy számára menekülés lenne, senkitől nem lennék képes elvenni az oxigént vagy az infúziót. Az azonban mindenkinek elemi joga, hogy halála körülményeit megválassza. Aki otthonába szeretne menni, azt elengedjük. CSER ILDIKÓ Szünet A szeméremcsont koreográfiája Sárvári József a neve annak a fiatal férfiúnak, akit a maszk és a kosztüm rejt. Most épp Szekszárdon, a Babits művelődési központ kamaratermében próbál, egyébként Franciaországban él, több mint két éve hagyta el Magyarországot.- Tizenhat éves korom óta foglalkoztam színjátszással - mondja a próba szünetében. - Táncolni 1984- ben kezdtem. Nem tanultam balet- tezni. Műfajilag táncszínháznak nevezném, amit művelünk. A kontakttánctól Nagy József párizsi jel-szin- házáig elég hosszú az út... Innen indultam, ahol tíz évvel ezelőtt kísérleti színpad működött. Most egy két tánctételt összekötő interludiumot nézhetünk végig. Lő- rinszky Attila a bőgőn, Geröly Tamás ütőhangszereken produkál hozzá különös ritmusú, feszes, mégis kötetlen zenét.- Hárman dolgozunk egy előadásban odakint. Ez voltaképpen időszaki társulás. Három évig Orléansban fog dolgozni a csoport. Kezdődik a közjáték. Sárvári József arcán maszkkal, testén göncökkel megjelenik a színpadon, illetve az annak tekintett térben. Alvilági bűnöző és guberáló csavargó ötvözete a figura, .melyről rövidesen kiderül, hogy kéjgyilkos is, mi több, hullagyalázó. Áldozata tetemét vonszolja magával, meg egy bőröndöt. Az embernagyságú, kitömött rongybábu tehetetlenül lóg karján, majd elomlik a bőrönd mellett. A bűnözőt természetesen előbb a zsákmány érdekli, tárgyak kerülnek elő, cipőből vér csorog, kész horror - vagy horrorparódia? - amit látunk. Majd végbemegy az aktus, ami nem erotikus, csak bizarr és elképesztő. A rém otthagyja áldozatát, meg a színpadot. Az életre gyalázott hulla pedig föláll, és mintha zsinóron húznák, szolgálatkészen tipeg a tettes után. Azután kibontják a bábuból Ditz Katalint, Sárvári József partnerét és feleségét.- Ez lesz az első közös produkciónk. Két éve gondolkodunk ezen az előadáson.- Mi lesz a címe?- Os pubis. Szeméremcsont. Jó félévi munkánk van még hátra az egyórás táncjáték bemutatójáig.- Hol tartják a premiert?- Szekszárdon szeretnők december végén, januárban megtartani az ősbemutatót. Most nyilvános próbán részletet adunk elő belőle. Arra törekszünk, hogy a színvonalat a franciaországi igényekhez szabjuk. DOMOKOS ESZTER GOTTVALD KÁROLY Aktus Az élő bábu: Ditz Katalin Os pubis Lörinszky Attila és Geröly Tamás Sárvárt József Gyilkos és áldozat
