Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)
1990-09-05 / 130. szám
1990. szeptember 5. NÉPÚJSÁG 3 Az 1990. évi népszámlálás előzetes eredményei Tolnában Földtulajdon-rendezés Győz a józanság? A férfiak korábban halnak Az adatok tanúsága szerint Tolna megye lélekszáma ez év január elsején 253,7 ezer fö volt, 12,6 ezer fővel kevesebb, mint 10 évvel korábban. A fogyás - a 70-es évtized növekedésével szemben - 1982 óta évről évre megfigyelhető volt. Az élveszületések kedvezőtlen alakulása, s a magas halálozás eredőjeként természetes módon 3,2 ezer fővel csökkent a népesség száma. Az ide- és elköltözések különbségéből származó vándorlási veszteség pedig elérte a 9,4 ezer főt a tíz év alatt. (A 70-es évek demográfiai folyamatai valamivel kedvezőbbek voltak, bár a jelenleg is érvényesülő negatív tendenciák előjelei már látszódtak. Az élveszületések száma az évtized közepéig nagymértékben növekedett, s bár azt követően csökkent és a halálozások száma is emelkedett, mégis évről-évre természetes szaporodás következett be. A vándorlási veszteség is elenyésző volt, így 1970 és 1980 között mintegy 7,5 ezer fővel emelkedett a megye lélekszáma.) A népesség nemek szerinti összetételét vizsgálva a korábban is fennálló „nőtöbblet” növekedését figyelhetjük meg, míg 1980-ban 1000 férfira 1043 nő jutott, addig 1990-ben már 1074. Az emelkedés egyrészt a férfiak magasabb halandóságából adódott, másrészt abból, hogy az elvándorlás is körükben volt előteljesebb. 1990. január 1 -jén a népesség 48,9%- a élt a városban, mig tíz évvel korábban ez az arány 33,6% volt. Az emelkedés döntő része abból származott, hogy a két időszak között várossá nyilvánították Tamásit, összekapcsolva Párival, Dunaföld- várt, valamint - Mözzsel egyesítve - Tolnát.- A jelenlegi hét város közül csupán a két „legfiatalabb”, Dunaföldvár és Tolna népessége nem növekedett az elmúlt tíz évben. A természetes szaporodás Pakson és Szekszárdon volta legmagasabb, ami a népesség átlagosnál fiatalabb kor- összetételének eredménye. Dombóváron és Dunaföldváron ugyanakkor természetes fogyás volt megfigyelhető, amelyet az előbbi településen a vándorlás ellensúlyozni tudott, az utóbbiban viszont tovább erősített. Dunaföldváron kívül még Paks és Tolna is vándorlási veszteséggel zárta az évtizedet. A megye 101 községe közül - az előzetes adatok szerint - mindössze háromnak növekedett a népessége. A falvak lakosságcsökkenéséhez a természetes fogyás és az elvándorlás egyaránt hozzájárult. A népszámlálás keretében végrehajtott lakásösszeírás előzetes adatai szerint Tolna megye lakásállománya ez év január elsején 93,2 ezer volt, 8,3 ezer darabbal több, mint az előző népszámlálás idején. A növekedés nagyobb mértékű volt, mint a 70-es években. Kedvező irányba változott a lakásállomány szobaszám szerinti összetétele. Míg 1980-ban a lakások több, mint 15%- a egyszobás volt, s mintegy fele pedig kétszobás, addig 1990-ben már csak 8, illetve 36% tartozott e két csoportba. A három - vagy többszobás lakások részaránya pedig elérte az 56%-ot, amely más megyékkel összehasonlítva szinte egyedülállóan magas. A népszámlálás részletes adatainak feldolgozása napjainkban zajlik. Ahogy a pontos eredmények birtokába jutunk, igazgatóságunk közzé teszi a kapott információkat, elemezve a népesség és a lakásállomány számában, összetételében bekövetkezett változásokat, ezeknek irányait, okait. JERKOVITS ILONA KSH Tolna Megyei Igazgatósága Magyarország modellértékű lehet Hazánk modellértékű lehet abból a szempontból, hDgy miként kell a volt „szocialista” országoknak a mezőgazdaságban meghaladniuk a sztálini kolhoz- rendszert, anélkül, hogy a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit feladnák. Ezzel utat mutathatnánk másoknak is. Sajnos a rendszerváltás vadhajtásaként megjelent az agrárszférában a nagyüzem-ellenesség, aminek alapja, hogy a nagyüzemet és a kolhozt sokan (többnyire a mezőgazdasággal nem sok kapcsolatban állók) azonosították. A gazdasági racionalitás helyett az érzelmek látszottak fölülkerekedni, egyesek az igazságosztó bajnokának pózában tetszelegtek, miközben már a biztonságos termelést veszélyeztető cseppfolyós állapot alakult ki. Most viszont úgy tűnik, hogy fordulat állt be e téren, bízhatunk benne, hogy nem a demagógia, hanem az ésszerűség kerekedik fölül, ami nem mond ellent annak, hogy amennyire csak lehetséges, érje kárpótlás a sérelmek elszenvedőit. Ne felejtsük el, hogy a tulajdonviszonyok megváltoztatása mindig társadalmi megrázkódtatásokkal jár, ugyanakkor nem szabad egyenlőséget tenni a földtulajdon és a földhasználati viszonyok közé, a kettő átalakítása nem ugyanaz. A tulajdonviszonyt megváltoztathatjuk úgy, hogy a földhasználati viszonyok alapjaiban érintetlenül maradnak. Vagyis a kolhozrendszert, a pártállami apparátus kvázitulajdonát felszámoljuk, de a nagyüzemi gazdálkodás továbbra is a magyar mezőgazdaság alapja marad, mint szuverén magánszemélyek, magán- tulajdonosok technikai-technológiai alapokon álló szövetkezése. Jó kiindulási alap A Kisgazda Párt felelős vezetői újabban hangsúlyozzák, hogy céljuk nem a nagyüzemi forma felszámolása. Az új földtörvénytervezet pedig kimondja, hogy a földvisszaigénylések terén elsőbbséget élveznek a mai szövetkezeti tagok, vagyis azok, akik kapcsolatban állnak ténylegesen is a termőfölddel. A tulajdonjogot visszamenőleg ugyanakkor csak a közvetlen leszármazók érvényesíthetik. Ez megakadályozza azt, hogy - kissé kiélezetten forgalmazva - a pesti flaszterről a könyökvédős, lakkci- pős hivatalnok, akinek életében semmi kapcsolata sem volt a földdel, megjelenjen és visszakövetelje nagyapja egykori parcelláját, no nem azért, hogy gazdálkodjon, hanem hogy bérbe vagy eladja. Általában véve nem jó, ha a tulajdonos és a használó személye élesen elválik a mezőgazdaságban. A föld kultúrállapotának megőrzése hosszú távú szemléletet kíván, amire a saját tulajdonjog a legjobb garancia. Minél előbb szűnjön meg a bizonytalanság! A mezőgazdaság súlyos helyzetben van. A másfél évtizede folyó kizsigerelő költségvetési politika és a mostani aszály üzemek százait juttatta a tönk szélére. Tudomásul kell venni, hogy csakaztate- henet lehet fejni, amelyik enni is kap. Az idei nyár megadhatja a végső lökést a szakadék szélén álló ágazat egésze számára. Mindezt tetézi a rendszerváltással kapcsolatos általános bizonytalanság. A vidék újra csak azt érzi, hogy sorsáról valahol a fővárosban döntenek, az ő megkérdezése nélkül, olyanok, akiknek vajmi kevés közük van az agrártermeléshez. Rendezni kellene nagyon gyorsan a tulajdon kérdését, világos, egyértelmű koncepcióra van szükség. Ennek első jelei már láthatók. Ugyanakkor rendezni kell az ágazat pénzügyi helyzetét, köz- gazdasági feltételrendszerét, mégpedig megnyugtatóan, hosszú távon. Mindenekelőtt a kirívó árdiszparitást kell felszámolni, vagyis a magyar termelő kapja meg annyi gabonáért, húsért stb. az ált- la használt eszközöket, amennyiért egy nyugati farmer. Tulajdonképpen az árdiszparitást teljesen nem is kellene megszüntetni, hiszen a magyar mezőgazdaság a hatékonyabb termelés révén lehet valós közteherviselő, szemben a nyugati farmer-mezőgazdasággal, amely csak támogatások révén tartható fönn. Egyszerűen csupán a közteherviselés mértékén kellene változtatni, mert jelenleg inkább kizsigerelésről lehet beszélni, és ha ez így megy tovább, megszűnik az ágazat mindennemű teherviselő képessége. Technikai-műszaki téren hatalmas beruházásokra lenne szükség. A traktorpark több mint fele nullára amortizálódott, a nagyüzemi állattenyésztő telepek elavultak, rekonstrukcióra szorulnak. Az üzemanyagárak, a műtrágya- és növény- védőszer-árak dinamikus növekedése a termelés volumenének növelésével már régen nem ellensúlyozható. A jól működő, hatékony magánfarmok megteremtése szintén hatalmas tőkebefektetést kíván. Egyszóval van megoldandó probléma elég, és ezek megoldásához három dologra lesz szükség: pénzre, pénzre és pénzre. Közvetlen kapcsolatot a világpiaccal! Olaszország a mezőgazdasági termelésének kb. 7-8 százalékát exportálja, Magyarország viszont az egyharmad részét. Olaszországban kb. hétezer vállalat foglalkozik agrártermékexporttal, míg Magyarországon öt nagy mamutkereskedő vállalat bonyolítja le az élelmiszergazdasági export 80 százalékát. így nem lehet csinálni! Az ágazatnak az export-import bonyolítását minél inkább saját kezébe kell vennie. A termelési rendszerek nagyon alkalmasak arra, hogy tagjaik külkereskedelmét is megszervezzék. Ugyancsak szükséges lenne az ágazat saját bankhálózatának kiépítése, külföldi tőke és magántőke bevonásával. A lényeg, hogy a mezőgazdasági termelő azonnal érezze a világpiac rezdüléseit. Dániában a farmerek jelentős része rendelkezik számítógéppel, amelynek segítségével bármikor lehívhatja Washingtonból a legfrissebb tőzsdei árakat, közönséges telefonvonal segítségével. Az információ ma hatalom és pénz együttvéve. Magyarországon annyi láncszem iktatódik a termelő és a piac (külpiac és belső piac) közé, hogy teljesen érzéketlen a piaci helyzet iránt. Ha majd az impex-mamutok helyett specializálódott kis- és középkereskedelmi cégek sokasága fog versenyezni a termelőért, akkor tudjuk az ágazatban rejlő lehetőségeket igazán kihasználni. Minél előbb érünk el ide, annál jobb. GAZDAG LÁSZLÓ Egely: ä Parajelenségek (14.) Az asztaltáncoltatásnál néha egészen magasra is emelkedett az asztal, szinte „repült”. Néha a székek is megemelkedtek a rajtuk ülő résztvevőkkel együtt. A későbbiek során egyre több kutató próbált megbízható méréseket végezni, logy a jelenséget töviről hegyire megismerjék. Az angol Crawford ezerszámra végzett jó méréseket erős megvilágítás mellett, és úgy, hogy senki nem ért hozzá az asztalhoz. Néha teljes lebegést is el teletett érni, ilyenkor az asztal előbb két lábára állt, majd egy lábra, azután szép lassan elkezdett lebegni. Ez a lebegés viszont sohasem volt valóban nyugodt és egyenletes, az asztal mindig vibrált, föl-le mozgott, állandóan változtatta a helyét. Néhány esetben egyik pillanatról a másikra föl is fordult és lábait a plafon felé irányítva szinte rátapadt a padlóra, ilyenkor a lebegés ellentétét érték el, alig lehetett levenni az asztalt a padlóról, mert néha olyan erősen vonzódott hozzá, mintha odaszögezték volna. Az utóbbi évtizedekben végzett méréseknél kiderült, hogy furcsa elektromos jelenségek is történnek: ha az asztalra elektróda-párokat raknak, a köztük levő elektromos ellenállás értéke nagymértékben megváltozik, amikor az asztal elkezd lebegni. Sejteni lehet, mint az előző kísérő- jelenségek is mutatják, hogy valamiféle nagyon furcsa, elektromos jelenség okozza az asztal mozgását, hiszen a hideg szél, a vibrálás, a rendkívüli nagy taszítóerő, a rezgések, a kékes színű fény mind-mind megmagyarázható az elektronok áramlásával, mozgásával. Igen ám, csakhogy a fa viszonylag jó elektromos szigetelő és ezért nemigen gondoltak a kutatók arra, hogy elektromos jelenséget keressenek az asztal mozgása mögött. Ez nem is véletlen, hiszen mint már láttuk előbb a fémhajlításnál, az anyagok szerkezete megváltozhat ideiglenesen paranormál jelenségek hatására, és ez az anyagszerkezet-változás az elektromos vezetőképesség drasztikus megváltozását is maga után vonja. így viszont már érthető, hogy elektromos töltések mozgatásával (melyek az emberi testből lépnek ki), viszonylag nagy terhek föl- emelhetőek (aránylag piciny elektromos töltések segítségével). Pusztán az szükséges ehhez, hogy megváltozzon az asztal és környezetének elektromos vezető- képessége, legalábbis egy rövid időre. Ezután hideg szélet fogunk érezni - ez az elektromos szél,, amit például az iparban esztergakések hűtésére is használnak - és kékes fény jelenik meg - ez a Szent Elmo tüze, amély nagyfeszültségű, kis áramú kisülés. így tehát már nem is olyan misztikus az egész jelenség. És ha mégis szellemek táncoltatják az asztalt? Természetesen sokan akadtak, akik nem akartak, és nem is próbáltak fizikai magyarázatot keresni a jelenség mögött, mondván, hogyha ez csak elektromos jelenség lenne, vagy valamilyen más fizikai jelenség, akkor könnyű lenne mesterségesen előállítani. Ez azonban így nem igaz. Az egész dologban az a fontos és a lényeges, hogy különleges anyagszerkezeti változásoknak kell elindulnia ahhoz, hogy ez a jelenség létrejöjjön és ezt most még, vagy csak emberek tudják előállítani, méghozzá különleges tudatállapotban, vagy pedig egy gömbvillám tudná, de, sajnos, hosszú ideig a gömbvillám mesterséges előállítása még csak álom. Nem is olyan nehéz megérteni azokat, akik természetfölötti jelenséget sejtettek a dolog mögött. Nemcsak, hogy furcsa fizikai folyamatokat tapasztaltak az asztaltán- coltatás közben, hanem egészen különleges, más típusú paranormál jelenségekkel is lehetett találkozni. Asztaltáncol- tatás közben ugyanis az asztal gyakran lekopogta, hogy például hány sütemény van egy tálban, vagy esetleg hány darab citrompótló van a lezárt dobozban és más, hasonló furcsa kérdésekre is meg tudott felelni az asztal. Ez természetesen nem lehet egy egyszerű elektromos vagy mechanikus folyamatnak a következménye. Valóban ez egy fontos kérdés. Azt azonban tudni kell, hogy ahhoz, hogy ez a bizonyos folyamat meginduljon és az asztal megemelkedjen, nem elegendő a táncoltató személyek egy hétköznapi tudatállapota. Egy egészen különleges, megváltozott tudatállapot szükséges ahhoz, hogy ezek a paranormál jelenségek bekövetkezzenek. Ilyenkor nemcsak furcsa fizikai folyamatok figyelhetők meg, hanem néhány esetben például telepátia, prekogníció, vagy clairvoyance is előfordul. Ezek újra azt mutatják, hogy valamiféle kapcsolat van a paranormál jelenségek között és mindig egy megváltozott tudat- állapot szüséges ahhoz, hogy ilyen jelenségek előforduljanak. Magyarországon is olvasható ma már a Silva-féle agykontroll módszerről írott könyv, ahol világosan leírják, hogy hogyan lehet eljutni ebbe a megváltozott, más típusú tudatállapotba. Az agyműködésnek ez a furcsa, más típusú állapota már nem volt teljesen ismeretlen a múlt században sem és nagyon gyakran akkor sikerült a látványos parajelenségeket előidézni, ha egy vagy több résztvevőt hipnotizáltak előzőleg. Ezek a „médiumok” aztán egyszerre produkáltak - anélkül, hogy értették volna a részleteket - furcsa, paranormál jelenségek sorát, azaz asztaltáncoltatást, telepátiát, clairvoyance-t. „Asztaltáncoltatás" vizsgálata Eusapia Palladino részvételével. Az asztal teljesen megemelkedett, másodperceken át lebegett. A résztvevők ujjai csak alig vagy egyáltalán nem érintik az asztalt. A felvételen látszik Palladino arcán, hogy nem „közönséges” tudatállapotban van.
