Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)
1990-09-29 / 151. szám
I. évfolyam, 26. szám 1990. szeptember 29. Márpedig itt a farkas! Munkásgyűlés előtt egy héttel Király László, a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat ingatlankezeléssel foglalkozó főépítés-vezetőségének kárpitosa keresett meg a szerkesztőségben.- Érdekes dolgok zajlanak a VGV-nél - mondta. - Szeptember elsején nyugdíjba ment a régi igazgató, Orbán György, így Balog Jánosra, mint első igazgatóhelyettesre maradt a vállalat vezetése. Alig telt el néhány nap, összehívta a főépítés-vezetőség 82 dolgozóját és röpke negyed -óra alatt előadott egy hajmeresztő elképzelést. Azt mondta, hogy így, vállalati formában nem vagyunk versenyképesek, privatizálni kell, mégpedig sürgősen. Beszéljük meg egymás között, alapítsunk vállalkozásokat, gmk-kat, pjt-ket, kft-ket, vagy amit akarunk, neki mindegy. A vállalat lehetővé teszi, hogy a műhelyeket, gépeket béreljük, vagy akár megvásároljuk, a feltételekben pedig majd megegyezünk. A lényeg, hogy gyorsan lépjünk, mert könnyen lehet, hogy hamarosan lapátra kerül az egész társaság. A vállalat nem tudja garantálni a fog lalkoztatásu n kát. Hát csak álltunk, mint a hülyék, úgy ért bennünket az egész, mint a hidegzuhany. Persze, tudjuk, hogy máshol is privatizálnak meg vállalkoznak. De ahhoz, hogy most mi is hirtelen vállalkozzunk, sok minden hiányzik. Tudnunk kellene, hogy menynyiért bérelhetjük a műhelyt, mennyiért vehetjük meg az induláshoz szükséges gépeket, lesz-e munkánk. De a vezetés nem hajlandó semmiféle konkrét adattal szolgálni. Konkrét kérdéseinkre kitérő válaszokat adnak, mindig csak azt hajtogatják, hogy álljunk össze, alakítsunk csapatokat, aztán tárgyalhatunk a feltételekről. Hát hogy lehet így vállalkozni? Ez nem fair játék! Munkásgyűlés előtt egy nappal Kimentem a VGV Tartsay úti telepére. A műhelyekben nem dolgoznak az emberek, beszélgetnek, vitatkoznak. Igaz, hamarosan vége a műszaknak, már elmúlt egy óra. A lakatosműhely brigádvezetője, Rieger József hasonlóan dühös és elégedetlen, mint Király László, pedig - erről korábban értesültem - ő már összeszedett néhány embert, akik hajlandóak vállalkozni.- Igen, én már alakítottam egy ötfős csapatot úgy, hogy legyen benne mindenféle szakember: vízvezeték-szerelő, villanyszerelő, lakatos, fűtés- szerelő is, hogy meg tudjunk oldani minden lakáskarbantartási, hibaelhárítási feladatot. Egyelőre azonban patthelyzet van, nem jutottunk előrébb egy tapodtat sem. Amíg a vezetés nem mond konkrétumokat, pontos számokat, addig mi sem tudunk lépni, hiszen nem látjuk előre a költségeket. Gondolom, az állami bérlakások fenntartását, kezelését ezután is el kell végezni valakinek, de ha nem ismerjük a felételeket, akkor, hogyan vállalkozzunk erre? Itt átlag hét és fél ezer forintos nettó fizetések vannak, az emberek nem tudtak eddig sem félretenni, nincsenek közöttünk milliomosok. Hiányzik a kezdő tőke. így nehéz vállalkozni, túl nagy a kockázat. Munkásgyűlés előtt egy órával Reggel hétkor a VGV irodaépületében Balog János távhő műszaki igazgatóhelyettessel és Hamvas Ferenc kommunális műszaki igazgatóhelyettessel beszélgetek. Elmondom nekik a dolgozók gondjait, ami persze nem újdonság számukra.- Kezdjük az elején - mondja Balog János. - Akárhogy is nézzük, a lakosság szemében egy kövület a VGV, különösen az ingatlankezelés csípi az emberek szemét, ez a legneuralgikusabb pont. Mi tudjuk a legjobban, hogy ennek a véleménynek van is némi alapja. A mi dolgozóink nem zárt gyárkapukon belül dolgoznak, hanem a lakosság orra előtt, a lakásokban, így a munkamorál jól ismét mindenki előtt. Régen ez ment, ma viszont már kevésbé, a jövőben pedig egyáltalán nem megy. Ezt felismertük már régen, a feltételek azonban most értek meg a drasztikus változtatáshoz. A liberális gazdaságpolitika, a piaci verseny felé haladunk, lazulnak a régi, merev korlátok, szabályok. Mondok egy példát. Régen kizárólag mi végeztük a városfenntartási munkákat. A városgondnokság erre fordíható pénze csökkent, a színvonalat viszont szerette volna tartani, ezért körülbelül egy éve már nem ragaszkodik a VGV-hez. Versenyezteti a vállalkozókat és a legolcsóbb ajánlatot választja. így több munkát magánvállalkozók vittek el elölünk. Ez a természetes ma már.- Úgy gondoljuk, hogy a lakosság nyomására az új önkormányzat első lépései között szerepel majd, hogy az ingatlankezeléssel kapcsolatos problémákat felszámolja és tiszta versenyhelyzetet teremtsen ezen a területen. A mi ingatlankezelési munkánk pedig nem versenyképes, nem hatékony és drága. Hogy pontosan miért, abba most ne menjünk bele, bonyolult dolog, a lényeg, hogy a jelenlegi vállalati keretek között nem látunk lehetőséget a hatékonyság ugrásszerű emelésére. Ha tehát most nem lépünk, akkor törvényszerű, hogy a versenyben alulmaradunk, elsorvad ez a tevékenységünk, és a dolgozók az utcára kerülnek. Ezt végiggondolva úgy éreztük, kötelességünk ismertetni a helyzetet a dolgozókkal, hiszen az ő sorsukról van szó, sőt meg kell próbálnunk értelmes alternatívát, járható utat kínálni számukra. Meggyőződésünk, hogy a kellő hatékonyság és vesenyké- pesség csak magánvállalkozásokkal érhető el, ezért léptűnk a dolgozók elé ezzel a javaslattal. Csalódással tapasztaltuk, hogy a többségük nem értett meg bennünket, az első reakciójuk a felháborodás volt, hogy el akarjuk küldeni őket. Úgy tűnik, nem hitték el, hogy tényleg baj lesz, ha minden a régiben marad. Mi egyet kértünk: alakítsanak csapatokat, akik szívesen dolgoznának együtt egy-egy vállalkozásban, mi pedig menedzselnénk ezeket, segítenénk a cégbírósági lebonyolításban, az induláshoz munkát biztosítanánk, kaphatnak műhelyt, irodát, gépeket, segítenénk a könyvelésben, mindenben, amiben tudunk. A bérleti díjakról, eladási árakról csak akkor tárgyalhatunk, ha egy ilyen csapat konkrétan megmondja, hogy mire van szüksége. Sajnos, eddig nem született eredmény. Egyébként most nyolc órakor lesz egy munkásgyűlésünk, amelyen megpróbáljuk tisztázni az álláspontokat. Jöjjön, vegyen részt ezen! A munkásgyűlés Szeptember 20-a, csütörtök, reggel nyolc óra, színhely a VGV ebédlője. Az érdeklődés meglehetősen szerény, a 82 dolgozó közül talán 30 jött el. A beszélgetés nehezen indul. Balog János megkérdezi, hogy van-e valakinek kérdése, kívánsága, bejelenteni valója az ismert témával kapcsolatban. Hosszú csend után Rieger József szólal meg.- Konkrét időpontot szeretnénk hallani, hogy mikor kapjuk meg a munkakönyvünket, vagyis meddig jöhetünk még be ide reggel hattól délután kettőig dolgozni. Balog János: - A vállalatnak már most jogalapja lenne elküldeni a dolgozókat és a munkákat versenyeztetni. Önök tudják a legjobban, hogy a saját szakmájukban mennyi versenytársuk van a városban. Az önök érdeke, hogy olyan vállalkozásokban dolgozzanak, amelyeket nem terhelnek olyan hatalmas működési költségek, mint a vállalatot és így versenyképesek legyenek. Király László: - Szerintem sok olyan ember van itt, aki vállalkozna, de sok a tisztázatlan kérdés is. Mi lesz például a vállalattól felvett kölcsönökkel? Továbbra sem tiszta, hogy mennyiért lehet kölcsönözni, megvenni a gépeket. Kinyitottak előttünk egy ajtót, amely mögött nem tudni mi van, szakadék, vagy szilárd talaj és azt mondják, hogy ugorjunk. Ez így nem jó játék. Balog János: - A kölcsönök természetesen maradnak, senkinek sem kell visszafizetni. A gépek értéke a beszerzéstől kezdve évről évre csökken, amortizálódik, amiről nyilvántartást vezetünk. Konkrét kérésre meg tudjuk nézni ezt a nyilvántartást, hogy egy bizonyos gép aktuális értéke menynyi. Eddig azonban senki nem jött hozzám, nem állított meg az udvaron, hogy valamit nem ért, vagy kérdése lenne. Havas Ferenc: - Van itt még egy érdekes dolog. Köztudott, hogy a jelenlevő középvezetők, akik a dolgozókat közvetlenül irányítják, alakítottak egy gmk-t. Ebből konfliktushelyzet is adódott, felvetődött az összeférhetetlenség kérdése, hiszen ugyanazok az emberek vállalkoztak a saját szakállukra, mint akik a kollektíva, a főépítés-vezetőség nevében is. Úgy látszik, az ő jövőjük biztosított és nem nagyon érdekli őket ez az egész probléma, a dolgozóik sorsa. Mi abban bíztunk, hogy ők fölvállalják majd ennek a társaságnak, vagy egy részének az összefogását, hiszen van tapasztalatuk, vállalkozási gyakorlatuk. Frank Ferenc a gmk részéről: - Szó sincs itt ösz- szeférhetetlenségről. Mi mindent megtettünk, hogy ez a főépítés-vezetőség munkához jusson. Az igazi kérdés az, hogy vajon versenyképes-e a főépítés-vezetőség a jelenlegi felállásban. A számok azt mutatják, hogy igen, hiszen nyereséges. Az csak feltevés, hogy nem lesz az a jövőben. A vállalatvezetésnek inkább azon kellene törnie a fejét, hogy hogyan növelhető a hatékonyság a jelenlegi formában. Vannak még itt bőven tartalékok. Hogy mi felvállaljunk ennyi dolgozót és magánvállalkozásként működtessük az egész csapatot, annak több akadálya van. Először is előttünk a tél, amikor az építőiparban nincs munka. Az alkalmazottakat viszont az első hónaptól kezdve fizetni kell, nem beszélve a társadalombiztosításról. Ráadásul az egész építőipar válságban van, katasztrofálisak a piaci körülmények. Nem lenne elég munka, a béreket viszont fizetnünk kellene, ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak. Balog János: - Nekem is az a véleményem, hogy életképesebb lenne több kisebb vállalkozás, mint egy nagy. Megismétlem a vállalat ajánlatát: akik benne vannak valamilyen vállalkozásban, azokkal kölcsönös megegyezéssel felbontjuk a munkaviszonyt és a kollektív szerződésben meghatározott felmondási idő háromszorosának megfelelő bért azonnal kifizetjük. Vállaljuk a cégbejegyzés költségeit és az induláshoz biztosítunk munkát. A gépeket a nyilvántartott nettó értéken eladjuk, illetve bérelni, lízingelni is lehet, ugyanígy a műhelyeket is igény szerint bérbe adjuk. Úgy érzem, ennél többen nem tehet a vállalat. Van valaki, aki vállalkozni akar ilyen feltételekkel? (Nem jelentkezik senki.) Rieger úr fenntartja korábbi szándékát? Rieger József: - Egyelőre igen. Balog János: - Lehet, hogy most úgy érzik, a kialakult körülmények igazságtalanul sújtják magukat, de ez semmit sem számit. A jövőjükről maguknak kell gondoskodniuk. Higgyék el, nincs más út, mint vállalkozni, mégpedig olcsón, mert a verseny csak erősödik. A legtermészetesebb reakció a város, a lakosság részéről az az igény, hogy a munkákat az végezze, aki a legjobb és legolcsóbb. Maguk azt hiszik, hogy mi farkast kiabálunk, holott nincs is farkas. Márpedig itt a farkas! Ez a piacgazdaság. Erre szavaztak maguk is a választások idején. Most itt van a nyakunkon, de még mindig nem értik, hogy ez mit jelent. Felejtsék el az eddigi kényelmes lődörgést, biztonságot. Az mára múlté. Csend. Balog János: - Na jó, zárjuk le. Ennek így nincs értelme. Javaslom, válasszanak maguk közül három embert, akiben megbíznak, akikkel a továbbiakban tárgyalhatunk. Némi huzavona után megválasztanak három embert, majd szétszéled a társaság. Munkásgyűlés után egy héttel. A kézirat leadása előtt még kiballagok a VGV- hez, hogy megtudjam, mi történt a munkásgyülés óta. Rieger úr már nem akar vállalkozni, azt mondja, cserbenhagyták az emberek, akikre számított. - Talán félnek a kockázattól, vagy a fene tudja. Az az igazság, hogy akik dolgozni akartak és volt bennük egy kis vállalkozó szellem, azok már régen elmentek a cégtől. A dolgozók most úgy döndöttek, hogy valamennyien kilépnek szeptember 30-ig. Hogy mi lesz velük, nem tudják. Hogy mi lesz a befejezetlen munkákkal, kihez fordulhat majd a lakosság, nem tudják. Balog János szerint attól azért nem kell tartani, hogy az ellátás hirtelen megszűnik, a házkezelési osztály gondoskodik a munkák kiajánlásáról, koordinálja a külső vállalkozókat. - Elkerülhetetlen - mondta végül -, hogy az ingatlankezelés átkerüljön a vállalkozói szférába. Sajnos kudarcba fulladt az a próbálkozásunk, hogy a saját dolgozóinkat átmentsük ilyen vállalkozásokba. Úgy érzem, nem ismerték fel a saját érdekeiket. Még nem látják, milyen kemény idők jönnek. ÁRKI ATTILA Elnéptelenedtek a VGV műhelyei
