Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-28 / 150. szám

4 NÉPÚJSÁG 1990. szeptember 28. Egy lány naplójából 1990. szeptember 28. péntek: voltam Pesten koncerten. Klassz volt. Olyan jó volt elhúzni a csikót otthonról, olyan jó volt azt csinálni, amit szeretnék, és nem hallom azt, hogy ezt így illik, ezt nem illik, meg kapsz egy pofont. Miért nem hagy­nak engem békén? Miért nem engedik, hogy késón jöjjek haza? Csavargók - mondják anyuék. Honnan tudják?! Hon­nan tudják, hogy mit csinálok? Honnan tudják, hogy épp nem egy filmet nézek meg vagy a barátaimmal beszélgetek? Mit csináljak, hogy jó legyen nekik? Ott­hon üljek és semmi értelmes dolgot ne csináljak, unjam halálra magam?! Miért nem értenek meg? 18 éves vagyok. Nem csinálok semmi rosszat, nem állok senki útjába, akkor meg miért? Miért akarják rám erőltetni saját elképzelésüket? Miért nem ülnek levelem beszélgetni, meghall­gatni engem? Miért nem élhetek szaba­don? Miért nem akarják felfogni, hogy én mást akarok, mint ók? Miért felejtették el, hogy ők is voltak fiatalok? „Jó legyek” meg „ez nem való” - mondják. Mi az a „jó”? Mi az a „nem való”? Ha eddig rosszat csináltam volna, vagy tényleg csavarognék, vagy hasonlót csinálnék oké. De nem! Nem ilyen vagyok, és ők mégis! Mégsem. Szeretem őket és szem­be kell szállnom velük. Miért korlátoznak a meg nem értésükkel? Miért nem lehe­tek önmagam?!? Kölyökzseni Albert Camus A. Camus (kamü) egy algériai kis falu­ban született szegény családban. Ifjúko­rát nyomorúságban töltötte. Az algériai egyetemen filozófiát tanult, többször fél­be kellett szakítania tanulmányait. A sze­gényekkel és elnyomottakkal való együttérzés vezette el a politikai és kultu­rális tevékenységéhez. Tagja lett a kom­munista pártnak majd 1937-ben szakított velük. Megalapította a Munka Színházát, amely a néphez kívánt szólni, dolgozott az algériai sajtónak és rádiónak. írásaiban megnyilatkozó szemlélet egyszerre életigenlő és élettagadó. Egy­szerre érzi a teljes élet mámorát és iszo­nyatát. Camus elsősorban moralista volt. írásaiban az ember mivoltát, a világban való helyét, legjobb magatartását akarta megvilágítani. Töprengéseinek közép­pontjában az élet abszurditása áll. Az Is­ten nélküli második világgal, az abszur­dummal szembeállítja a virrasztó szellem tisztán látását, az emberi méltóság érté­két. 1940-ben kiutasították Algírból, Pá­rizsba ment egy napilaphoz dolgozni. Tagja lett Sartre egzisztencialista köré­nek. A német megszállás idején részt vett az ellenállásban. A háború és az ellenál­lás idején a lázadáson túl rátalál az em­beri szolidaritás élményére. Arra a meg­győződésre jut, hogy „az abszurditás uralkodik ugyan, de tőle csak a szeretet menthet meg”. A szeretetben látja meg egy új etika legfőbb értékét. Igazán jelen­tős müvekkel ekkor lépett fel. 1938 és 1941 között írja az abszurd triptichonjá­nak nevezhető három művét: a Közöny című kisregényét, a Sziszüphosz mítosza című tanulmánykötetét és a Caligula cí­mű drámáját. A Sziszüphosz mítoszában foglalja össze első korszakának legfon­tosabb gondolatait. Az abszurdum ellen lázadni kell, s ez a lázadás adja az élet ér­telmét. „A magaslatok felé törő küzdelem egymaga elég ahhoz, hogy megtöltse az emberi szivet.” A háború után a szolidaritás kérdése egyre inkább előtérbe kerül gondolatvi­lágában. Ezt mutatja A pestis című regé­nye (1947). A pestis írója úgy látja, hogy az egyén nem tudja befolyásolni a ka­tasztrófák sorozatából álló történelem menetét. Az egyetlen helyes magatartás a megértés és szolidaritás, a cselekvés a viszonylagos jóért. Utolsó regénye A bukás (1956). Élet­művét A száműzetés és az Ország című novelláskötet zárja 1957-ben. 1960-ban, negyvenhét éves korában hal meg autó­szerencsétlenségben. Sz SZ Aranyköpések Öcsém szokásos idétlenkedései közül az egyik különösképpen figyelemremél­tó volt a múltkor: Nagymama emigyen panaszkodik neki:- Úgy húzza a görcs a lábam!- Üss a kezére, Mami! - Zs ­E heti okoskodásunk 5. Az ígéret földje az a föld, ahol nem vagyunk. (Amiéi) Kék Edward (Editnek) Rengeteg érzés mi bennem maradt, mégis egyetlen sóhaj, csak egy, mi felszakadt. Zakatol a kín, a bűn, a boldogság, sajnos magam számára ÉN vagyok a fogság. Gondoltam bolondot, furcsán butát, ha megkereshetném a Föld urát! De előttem állt a vitathatalan kékség, kétségem nem volt, ő jött el, Kék Edward, vigyél el! ígérte mindent helyreráz, leültetett, hogy most ő magyaráz. De az idő, mi közte, s köztem lebegett kérdeztem rólam e bájos kísérletet. Mondta, tú sokat akarok, csak egy mondatot hagyott. Az élet a cél, s mindenki a pillanattól él, s hogy én itt megtaláljam bennem bújik el. Azóta várom, keresem, kutatom magamban azt a bús lovagot. Kék Edward és a rózsakeresztesek! ■'*' igen, sokat teszek, hogy magam megértsem engemet De mégis túl sokat akarok, és elszalasztom az égi lovagot. Kék Edward miért nem írsz? Kék Edward te sohase sírsz? Kék Edward mondd miért kell? Kék Edward vigyél el! Futok utána, mindig elszalad. Letűnt idők, ledőlt falai alatt várok rá, de mindig elmarad. Letűnt idők, ledőlt falai alatt várok valamire, de az mindig elmarad. Keresztek alatt sírt zokogva lelkem, nem tudtam hiszek-e, létezik-e Isten. Te kérdésre válasszal felelsz „csak a semmibe kiáltott válaszok Kék Edward miért nem írsz? Kék Edward te sohase sírsz? Kék Edward mondd miért kell? Kék Edward vigyél el! Mert bennem magamat szeretem, mert rólad magamat álmodom, Önző vagyok és kiátkozott reménytelen, mégis ha szemedbe nézek ott áll tisztán-halvány-susogó KÉKEN maga teljes kékségében, csak sóhajtani elcsípni belőle egy-két pillanatot. KÉK EDWARD MIÉRT NEM ÍRSZ? KÉK EDWARD TE MINDIG SÍRSZ! KÉK EDWARD MONDD MIÉRT KELL? KÉK EDWARD VIGYÉL EL! EBIHALÁL (Pongy) Gitársuli I. Napjaink egyik közkedvelt hangszere a gitár. Sokan tudnak, de még többen csak szeretnének játszani rajta. Kisérőhangszerként használva - mini- máis zenei tudással is a könnyűzenei akkordjáték hamar megtanulható és gyors „sikereket” hoz. Pontosabban hoz­na, ha a megfelelő segédletek (akkordfü­zet, könnyűzenei gitáriskola...) mindig hozzáférhetők lennének. így nem marad más, mint az egymástól való ellesés vagy - jobbik esetben - a zenetanár-keresés. „Zenészkörökben” nem szeretik az előbb említett segédleteket, mondván, gépies vele a tanulás, nem szerezhetők meg a zeneelmélet alapjai stb. Ez igaz, de gondoljunk bele, mennyivel másként ér­tékel egy virtuózt vagy művet egy olyan ember, aki már maga is átesett a zenélni tanulás „kellemetlenségein”. Cikkksorozatommal azokon szeretnék segíteni, aik nem tűztek különösebben nagy célokat maguk elé. Egyszerűen csak kísérni szeretnék magukat vagy is­mert dalokat szeretnének „magukévá tenni”. ISMERKEDJÜNK A HANGSZERREL! Minimális zeneelméletre azért szükség van. Legalább annyira, hogy az alaphan­gok sorát (C-dúr skála) fejből tudja min­denki (C, D, E, F, G, A, H, C) valamint azt, hogy a dúr-hangzás keményebb, mint a lágyabb moll. Ez azért is fontos, mert a gitár húrjait le­hetőség szerint egy adott hangra kell hangolni és ezt a műveletet - sajnos - minden használat előtt meg kell ismételni (nem olyan tartós, mint pl. a zongoránál). Önmagunkban megpengetve a húrok egy-egy jellegzetes (és beállítandó, be­hangolandó) hangot adnak. Ezek meg­változtatásához (pl. dallamjátszás) a gitár nyakán (más nevén fogólapján) található fémlapocskák (érintők) nyújtanak segít­séget. A húrt egyszerűen le kell nyomni két ilyen fémlapocska között és máris (figye­lem!) fél hanggal magasabb hang szólal meg (ha megpendítjük). A húrtól függően (fém vagy műanyag) az első időben kel­lemetlen ujjfájás az eredmény, de szer­vezetünk hamar védekezésbe lép és az ujjhegyek bőre szépen lassan kemé- nyedni kezd. Javaslom, hogy a következő jelentke­zésünkig - ami a hangolással fog foglal­kozni - aki kedvet kapott a gitárral való ismerkedéshez, „szoktassa” ujjait a hangszerhez és egy-egy (még lehet hogy hangolatlan) húron próbáljon meg egyszerű dallamokat pötyögni. Előre is sok sikkért! SZEIFERT DEZSŐ Szilposta- Rengeteg névtelen levél érkezik hozzánk. A leveleknek örü­lünk a névtelenségnek nem. Kérünk benneteket a jövőben szüntessétek be az Anonymus jellegű írásokat. Szeretnénk veletek felvenni a kapcsolatot, de ez cím és név nélkül nehezen megy. Félreértések elkerülése végett közölnöm kell, hogy nem minden írást tudunk megjelentetni, amit beküldtök nekünk. Csak azt tárjuk nagyközönség elé, amit mi magunk egy bizo­nyos színvonalat megütő, érdekes, jó munkának tartunk. Ez természetesen bizonyos fajta megmérettetés, de ne félje­tek tőle, anyagjaitokat továbbra is kíváncsian várjuk. Köszönettel a szerkesztő: ZSÉDELY ANDREA Rengeteg levél érkezett hozzánk, amelyben megkérdeztétek tőlünk, hogy vajon mit kezdjenek magukkal azok, akik most fejezték be az általános iskolát vagy most kapták meg az érettségi bizonyít­ványt, és nem vették fel őket abba az is­kolába, ahová jelentkeztek. A legrosszabb helyzetben az általános iskolai és a gimnáziumi végzettségű fia­talok vannak. Tudom, hogy fals egy picit a dolog, de egy kalap alá is lehetne venni őket, mivel szakvégzettségük nincs. Ha nem vették fel őket a közép- vagy felsőfo­kú intézménybe, akkor mit tegyenek a kieső egy évben? Álláshoz nem jutnak az előbb említett szakmai végzettség hiánya miatt, munkanélküli-segélyt nem kaphat­nak. Kispál Istvánné, az Országos Foglal­koztató Iroda szekszárdi fiókjának igaz­gatónőjét kérdeztük meg néhány álta­lunk tájékoztatásra szükségesnek tartott adatról.- Ki kaphat munkanélküli-segélyt?- Az, akinek három év alatt legalább 18 hónap munkaviszonya volt és az utolsó munkaviszonya egy évnél nem régebben szakadt meg, illetve a munkaközvetítő szerv állományában tartja, de nem tud neki megfelelő munkahelyet biztosítani.- Mit jelent az, hogy a foglalkoztató iroda állományában tart valakit?- Ha bejön ide valaki, akkor kitöltünk egy adatlapot róla. Megnézzük, hogy me­lyik az a munkahely, ami végzettségének, egészségügyi állapotának megfelelő, il­letve átlagkeresetének minimum 70%-át tudja nyújtani. A munkahelyre való napi Munkát? Kenyeret! ingázás nem lehet több három óránál, ezt nevezzük ingázási körzetnek. Ha találunk neki megfelelő munkahelyet, akkor ki­közvetítjük, ha nem, akkor megkérjük, hogy havonta legalább egy alkalommal jöjjön be hozzánk. Ilyenkor továbbvezet­jük az adatlapját. Ez az állományban tar­tás. Ha nem jön be, küldünk neki egy ér­tesítést, ha erre sem reagál, akkor úgy vesszük, hogy a problémái megoldódtak és az adatlapját töröljük az állományból.- Mivel ifjúsági lap vagyunk, elsősor­ban a fiatalok sorsa érdekel minket. Az önök állományában ki számít fiatalnak?- A 14 és 30 év közöttiek.- Mennyien fordulnak meg önöknél?- Egy megyei adatot hadd mondjak. A megyei forgalom egy hónap alatt 3423 fő, ebből szekszárdi 1484. Pályakezdő 59 fő. Ezek olyan pályakezdők akik még állományban vannak nálunk. S ők olyan munkanélküliek akik még nem kaphat­nak segélyt, mert nincs meg a 18 hónap munkaviszonyuk. . - Milyen az állomány százalékos eloszlása végzettség szerint?- 28-36% általános iskolai végzett­séggel rendelkezik csak. Szakmunkás 8%, szakközépiskolás 14%. Gimnázium­ban végzett 22%. Egyetemista 2 fő.- Milyen esélyük van arra, hogy meg­felelő munkahelyhez jutnak?- Először talán az egyetemistákról és a főiskolásokról beszélnék. A jelenlegi le­hetőség számukra a gyakornoki foglal­koztatás rendszere. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatók pályázatot hirdetnek, erre lehet benyújtani a kérelmüket. Ide nem nagyon jelentkeznek, valószínű nem is­merik a lehetőséget. Pedig ez egy olyan lehetőség ami biztosítaná azt, hogy ne hagyják el a pályájukat a diplomások. Az érettségizetteknek nehéz a helyze­tük (36%). Lehetőségük az átképzés vagy a betanítás. Átképzőtanfolyamok: kőműves, textilipari betanítás, gazdaasz- szonyképzés. Őket „felszívják” a munkahelyek. Az ország bármely pontján el lehet helyezni őket. Az átképzésben résztvevők tanul­nak, dolgoznak és ösztöndíjat kapnak.- 1986 óta mennyire nőtt meg az önök munkája?- Nem kell visszamenni 1986-ig. Csak egy adatot mondok: 1989-ben 852, most 3423 fő a kliensünk havonta.- Minek tulajdonítja ezt?- A gazdasági helyzetnek.- Várható, hogy ez a szám nőni fog?- Biztos, hogy igen. Mi lélekben fel va­gyunk készülve. A munkánk technikai része biztosított.- Tehát nyugodt szívvel jöhetek önök­höz, ha nem kapok munkát?- Igen, de szívből kívánom, hogy erre inkább ne kerüljön sor! Zs-Sz A SZIL szerkesztősége: Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 16-211/12. Szerkesztő: Zsédely Andrea. Grafikus: Lengyel Levente. Munkatársak: Szijjártó Erika, Tulok Imre, Major Péter. Ügyelet: október 1-jén 16 órától 20.30-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents