Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-27 / 149. szám

6 NÉPÚJSÁG 1990. szeptember 27. Megyei testnevelők véleménye Kerekasztal a diáksportról Erdősi Lajostól búcsúztunk Hosszú volt az utolsó út... ben. Az öt szállító gépkocsiból ki­szállt, s egy Mercedes halálra gá­Labdarúgó Magyar-kupa Továbbjutott a Paksi Atom Paksi Atom-Bóly 1-0 (0-0). Bóly, 300 néző. V.: Szekeres. Paksi Atom: Hujber - Erdélyi, Szabó, Gracza, Lauer-Tóth (Juhász), Nagy Z, Nagy L, Kákonyi - Kovalik, Orosz (Szend- rei). Edző: Pusztai László. Bóly: Puch- Göller (Szomor), Fritz, Macsi, Virág- Kósa, Kirchner, Burai, Bíró - Var­ga, dr. Papp. Edző: Kövi István. Nagy taktikai harc jellemezte az első fél­időt, de egyik kapu sem került iga­zán veszélybe. A hazaiak a második félidőben sem játszottak alárendelt szerepet, előbb dr. Papp majd Varga fejese jelentett veszélyt az atomosok kapujára. A 69. percben Nagy L re­mek labdával ugratta ki Kákonyit, aki nagy gólt lőtt a bal alsó sarokba. 1 -0. A Bóly nem adta fel, a következő per­cekben Szomor vezérletével nagy erőfeszítéseket tettek az egyenlíté­sért, de Varga lesről lőtt gólján kívül többre nem futotta az erejükből. Nagy iramú mérkőzésen a többet kezdeményező paksiak egy jól ját­szó hazai csapatot győztek le. Jók: Szabó, Gracza, Kovalik, illetve Szo­mor és Varga. Visszatérő edző Az egyik legismertebb szovjet lab­darúgóedző, Konsztantyin Beszkov (70) elvállalta a Dinamo Moszkva irá­nyítását. Október 1-jén kezdi meg tényke­dését a bajnoki tabella jelenlegi har­madik helyezettjénél. A szakember 36 esztendős edzői pályafutása alatt már tevékenyke­dett a Dinamónál és más fővárosi csapatoknál: Szpartak, Torpedo, Lokomotív, OSZKA. Vezetésével a Dinamo Moszkva kétszer lett hazai kupagyőztes, míg a Szpartak Moszkva kétszer bajnoki aranyér­met nyert. Már tavaly ősszel megkezdődtek az előkészületek, de hivatalosan 1990. január 1 -tői alakult meg a Tol­na Megyei Diáksport Tanács, mint önálló jogi személy. Tegyük hozzá, az országban elsőként. Nemrégiben a tanács titkára Rohn Tiborné, vala­mint az elnökhelyettes Borbély Vik­tor megtisztelő felkérést kapott az OTSH testnevelést és diáksportot felügyelő alelnökétől, dr. Jakabházy Lászlótól: vegyenek részt az általa kezdeményezett tanácsadó testület munkájában. Minden bizonnyal ed­digi tevékenységük elismerésének is tekinthetjük e „táncba hívást”. Min­denesetre nekünk ez elég ürügyül szolgált arra, hogy érdeklődjünk mi­lyen is ma a megyei diáksport. A két előbb említett sportemberen kívül a beszélgetésen részt vett négy DSB- elnök is, név szerint Dudái Ferenc (Szekszárd városkörnyéke), Bren­ner György (Tamási városkörnyéke), Karászi Imre (Dombóvár városkör­nyéke) és Zalakovics Gábor (Szek­szárd város). R. T.: - Mielőtt elkezdenénk, sze­retnék egy általános képet felvázolni az olvasók dolgának megkönnyítése érdekében. A Magyar Diáksport Szövetségen belül 2237 diáksport- kör és 387 diáksport egyesület mű­ködik, tehát 2624 azoknak a szerve­zeteknek a száma, melyek ennek az irányelvnek megfelelően dolgoznak az országban. Ez a szám az iskolák­nak, mintegy 70 százalékáttakarja. A 19 megyéből - a megyei diáksport­tanács felállását tekintve - 6 önálló (plusz a fővárosi), ezek között szere­pel Tolna is. Megyénk 74 általános iskolájából 71-ben van a diáksport­nak valamilyen szervezeti formája. A 22 középiskola egyöntetüleg tagja a diáksporttanácsnak. Önállóak va­gyunk a demokratizmus teljes je­gyében, ugyanis van egy héttagú el­nökségünk, amely aszerint dönt kér­désekben - nem sértve az alapsza­bályt -, hogy Tolna megyének mi a jó.- Hogyan értékelik a diáksportta­nács eddigi tévékenységét? Miben újítottak, milyen a diáksport jelenlegi helyzete megyénkben? B. Gy.: - A hagyományrendszert figyelembe véve, ami jó volt az úttö­rő-olimpiában, azt megtartottuk. A legtöbb szövetségbe „bevittük” a mi embereinket is, hogy lássák a tevékenységét és a szövetségek segítségével bonyolítsák le terüle­tükön a diáksportot. Egyre több DSE és DSK rendez önállóan kü­lönböző alapszintű versenyeket és kupákat, én ezt lényeges előrelé­pésnek érzem. Z. G.: - A szekszárdi V. Sz. Általá­nos Iskolában tanítok, amely a legu­tolsók között kapcsolódott be ebbe a tevékenységbe, mert elég nagy fenntartással voltunk e szervezetet illetően a kezdeti időkben. Eleinte saját magunk rendeztünk versenye­ket, majd ezekhez kapcsolódott be a diáksporttanács, támogatás szint­jén. Ma már mi is több szakcsoportot működtetünk. K. I.: - Nagyon jónak tartom né­hány sportág megyei versenyeinek Szekszárdról való kihelyezését vi­dékre. De a sporttagozatos és nem tagozatos iskolák egymással verse­nyeztetését - bár ez országos prob­léma - nem érzem reálisnak, hiszen nem mindegy, hogy valaki heti két testnevelés órán sportol, vagy heti ötön, ugyanis így nincsenek egy súlycsoportban. R. T.: - Ez tanítási gond, amire mostanában már rájöttek: nem a ta­gozatnak kell visszafejlődnie, hanem a többieknek kell több óraszámot adni. Az újításokról: alakítottunk egy olyan jellegű elnökséget amelyben az összes kis iskola képviselteti ma­gát a választott személyen keresztül. A versenyrendszert tekintve elértük, hogy a szövetségeket beépítve, ve­lük együtt, Tolna megyében minden viadalt szakemberek irányítanak. Az önállóság mellett persze mi állami feladatot látunk el, természetesen bizonyos mértékű szabadsággal, amely a gazdasági dolgokra is vo­natkozik. Például nyitottunk egy sportboltot kettős céllal: a megyei csoportok ellátására, valamint nem titkolt szándékunk a haszonszerzés, mert ezt a pénzt majd „viszszaforgat- juk" az iskolákba. Pénzt negyed­évenként osztunk, oda ahol minősé­gi munka folyik. Ahol nem, onnan el­vesszük a támogatást. A korábbi nagy apparátusnál ez csak igen bü­rokratikus utakon keresztül mehetett volna. Tehát ebben a felállásban a naprakészség a jó. Elértük - köszö­net a szekszárdi ll-es Számú Általá­nos Iskolának -, hogy elnökhelyette­sünknek szabad csütörtökje van a diáksport ügyeinek intézésére. D. F.: - Az előbb említett pénzkér­désnek én azt az előnyét látom, hogy az iskolák érdekeltek a minél több versenyen való indulásban és így szélesebb alapokra helyezik a diáksportot.- Mint köztudott, a nagyobb váro­sokban a gyerekeknek több lehető­ségük van egyesületekben rendsze­res edzésekre járni és így jobb ered­ményeket elérni a klubjaikon kívül az iskolai versenyeken is. A kistelepülé­seken élőknek ezzel nemcsak a si­kerélményük lesz kevesebb, hanem esetleg az anyagi támogatásuk is a diáksporttanács részéről. Nincs-e itt valamiféle ellentmondás? B. V.: - Nekünk nem az a felada­tunk, hogy a testnevelés órát jutal­mazzuk, mi a sportba fektetett pluszmunkát akarjuk tetten érni. Egyébként a pontozási rendsze­rünk szerint, ha valaki például a kiskörzeti versenyen minden sportágban rajthoz áll, az több vagy ugyanannyi pontot hoz a konyhára, mint az országos első helyezés. Tehát nemcsak a minő­ségi eredményeket, hanem a sok munkát is igyekszünk jutalmazni, hisz egy falusi iskola lehetőségei valóban mások, mint mondjuk egy szekszárdié. Persze azért említhet­ném példaként a pálfai iskolát is, amely létszámához képest atléti­kában a legeredményesebb intéz­mény a megyében. R. T.: - Az már az ország hibája, hogy nincs mindenhol tornaterem, uszoda és még sok más. A tanárok - sokszor igen nehéz körülmények között - felvállalták a társadalomnak ezt a feladatkörét. D. F.: - Ha egy-egy kis iskolában a testnevelő tanár észreveszi, hogy melyik gyereket milyen sportághoz kell irányítani és eredményeket ér­nek el, az már sikerélmény. Szintén az, ha a tanév végén az igazgató az értékelésében szerepelteti a tanuló nevét. Ez a testnevelőt is sarkallja a jobb munkára.- A rendszerváltás új helyzetet te­remt az élet sok területén. Mennyiben érinti ez a diáksportot? B. V.: - Ha a diáksportban - és a sport egészében is - azok fognak irányítani, akik eddig is jól dolgoztak, akkor nagy gond nem lehet. R. T.: - A jobbítási szándékokat el kell fogadni, mert a változás szüksé­ges - hisz történelmi változás is van -, csak egyre kell vigyázni: a jó dol­gokat, a jó szakembereket tartsuk meg, és csak akkor induljunk el vala­merre, ha tudjuk, hogy milyen irány­ba akarunk menni. D. F.: - A kormánynak és az új önkormányzatnak nem szabad folytatni azt a sport- és oktatáselle­nes politikát, amit elődeink, mert különben - beszélhetünk mi itt bármiről - jelentős változás, előre­lépés nem lesz. KRASZNAI ZOLTÁN Az utolsó találkozásunk emléké­nek mozaikjai rajzanak elő gondola­taimban, miközben a pécsi közte­mető ravatalozójához érek. ... Napfényes nyári délután volt, a szekszárdi sportcsarnok parkettján előkészületi meccset játszott a Dom- bóvárott edzőtáborozó lengyel Wisla Krakkow a KSC Szekszárd női együttesével. Erdősi Lajos, a Dom­bóvári VMSE-szakosztályvezető vál- lamat átölelve, sugárzó arccal be­szélt csapata sikeréről. „Látod - mondta - mégis csak valóra vált a hűn áhított célunk, a DVMSE feljutott az NB I. felsőházába. Sajnálhatod, hogy nem voltál részese annak a karneváli hangulatnak, ami a város utcáin zajlott. Ilyenkor érzi az ember, hogy a temérdek munka, a fáradtsá­got nem ismerő akart mennyi szur­koló arcára varázsolt önfeledt boldogságot.” Aztán a jövőt tervezte, hogy hoz még egy kétméteres centert ven­dégmunkásként, s mindenki örömé­re megannyi újabb győzelemmel ör­vendeztetik meg a kosárlabda dom­bóvári híveit. Szünetelt a bajnokság, szabadsága egy részét az NSZK- ban töltötte. Az az ember, akinek éle­te összefonódott a sporttal, aki a cél érdekében nem ismert megalkuvást, játékosként majd edzőként és szak­osztályvezetőként a palánkok biro­dalmában nem hagyta kikosarazni magát, meg a csapatát... Szóval, ő azon a júliusi éjszakán, az NSZK-ból hazafelé tartva, ott az autósztrádán tehetetlennek bizonyult a kegyetlen rendezőként ismert sorssal szem­zolta... Élete nagy meccsét tragikus kö­rülmények között elveszítette. Most, két hónappal később, ezen az esős szeptemberi délutánon munkatár­sak, játékosok, barátok, sportveze­tők kísérik utolsó útjára. Életében egy munkahelye, a MÁV volt, s két egyesület dobogtatta szívét: a Pécsi VSK és a Dombóvári VMSE. A külföl­di hamvasztásának költségeit az Axel Springer Kiadó, temetését pe­dig a két vasutasklub közösen vállal­ta. A végbúcsúra sokan jöttek, iga­zán nagy részvét mellett temetik. Teljes a DVMSE kosárcsapatának létszáma: Miedzikés Kudlacz mellett régi ismerős arc, Leszek Chudeu- szé. Ö már elköszönt Dombóvártól, de Lajos bá’ búcsúztatására vissza­tért a társak közé a lengyelországi Wroclawból. Csupán egy valaki hiányzik a gyá­szolók karéjából, a 83 éves édes­anya. Fájdalom, szeretett gyermeké­től nem tud elköszönni a sírnál, combnyaktöréssel a komlói kórház betegágyán hullajtja könnyeit. Egyetlen támasza Lajos volt. A Dom- bóvárott és Pécsett játszott jótékony célú mérkőzések bevételéből jut majd az idős anya támogatására is. Csak egy valamit nem pótolhat a kö­zösségi összefogás, az elhunytat Koszorúk, virágcsokrok garmadája borítja a családi sírboltot A szegfűk, gerberák és rózsák mögötti fejfán a felirat: Itt nyugszik Erdősi Lajos, élt 57 évet. FEKETE LÁSZLÓ Megyei kézilabda-bajnokság Zomba visszaléptette felnőttcsapatát Atlétikai országos serdülőbajnokság Vass Zsuzsa győzött 3000 méteren Körzeti labdarúgás Szekszárd 1. Ma jós 6 5­1 18- 6 10 Z. Őcsény 6 4 1 1 19- 8 9 3. Zomba 6 4 1 1 18- 9 9 4. Báta 6 4 1 1 13- 6 9 5. B. «arasd 6 3 2 1 16- 9 8 6. Alsónána 6 2 3 1 13-10 7 7. Izmény 6 2 2 2 6- 3 6 8. Kölesd 63­3 11-13 6 9. Cikó 6 2 1 3 9- 9 5 10. Sióagárd 6 2 1 3 10-15 5 11. Bogyiszló 6 2 1 3 11-17 5 12. Kéty 6 1 1 4 6-17 3 13. Harc 6 - 1 5 4-18 1 14. Győré 6 - 1 5 2-16 1 Paks 1. Nagydorog 6 5 1­13- 6 11 2. Németkér 6 5­1 19-11 10 3. Pálfa 5 4­1 10- 4 8 4. Tolnanémedi 6 2 3 1 11-10 7 5. Kajdacs 5 2 2 1 6- 5 6 6. Paks II. 6 2 2 2 12-12 6 7. Madocsa 5 2 1 2 16-11 5 8. Simontornya 5 1 3 1 11-10 5 9. Középhidvég 6 1 2 3 9-10 4 10. Dunaföldvár 5 1 1 3 12- 8 3 11. Pusztahencse 5 1 1 3 4-19 3 12. Bölcske 6 1 ­5 6-18 2 13. Györköny 4 - ­4 4- 9­Dombóvár 1. Ozora 5 5­­16- 4 10 2. Pincehely 5 4 1­20- 2 9 3. Tamási II. 4 4­­18- 1 8 4. Nak 5 3 2­16- 3 8 5. Kocsola 5 3 1 1 13-11 7 6. Závod 5 2 2 1 17- 7 6 7. K. szekcső 5 1 1 3 6-11 3 8. Dalmand 5­2 3 4-10 2 9. Szakály 4­2 2 6-15 2 10. Attala 4 1­3 1-14 2 11. Iregszemcse 5 1­4 4-20 2 12. Gyönk 4­1 3 2- 8 r 13. Szakcs 4­­4 0-17­Bárcsak ne bizonyultunk volna jó „jósnak”, szívesen önkritikát gyako­roltunk volna, ha az egy hete papírra vetett aggodalmunkra rácáfolnak a tények. Úgyjellemeztükaz 1990-91. évi megyebajnokság rajtját, hogy az előjelek nem ígérnek felhőtlen pont- vadászatot. Néhány nap telt el azóta, s megérkezett a megfellebbezhetet­len döntés: a Zombai Tsz SE szakve­zetése úgy határozott, hogy a hiá­nyos játékosállomány következté­ben visszaléptette felnőtt női csapa­tát. Mint azt Tóth Károly edzőtől megtudtuk, a serdülők további sze­repeltetése gondtalannak ígérkezik, így ők lejátsszák a kisorsolt bajnoki mérkőzéseket. A női csapatok mezőnyében is­mét a Dalmandi MEDOSZ lépett elő főszereplővé, hiszen Tengelicen a befejezés előtt 5 perccel még két góllal vezetett. A nagy meglepetés végül elmaradt, hiszen a tengeliciek jobb hajrával fordítani tudtak. A Si- montornya pályaválasztóként, a Szekszárdi Húsipari SE II. pedig vendégként nyert biztosan. A férfiak­nál Hőgyészen nem kevesebb, mint hét góllal vezetett félidőben a ven­dég Simontornya, aztán végül a HSC egygólos győzelmet aratott. Nők Tengelic-Dalmand 16-14 (6-8). V.: Lesták, Merkl. Nem sok hiányzott a forduló meglepetéséhez. Ld.: Lu­kács 6, Kovács 4, Haász 3, illetve Ko- leszár 6, Kelemen 4, Tamás 3. Tolnai SE-Szekszárd II. 14-18 (7-11). V.: Sudár, Gálosi. Végig ve­zetve, biztosan nyertek a szekszárdi fiatalok. Ld.: Isgum 5, Fazekas 3, illet­ve Németh 8, Tibai 5. Simontornya-Kocsola 20-13 (7-8). V.: Kerekes, Török. A második félidőre elfáradt Kocsola két bünte­tőt is elhibázott. Ld.: Molnár 10, Ge- russi O., Gerussi N. 3-3, illetve Szauervein 9, Lerich, Schmidtné 2-2. Férfiak Fadd-Gyönk 15-12 (9-8). V.: Mátrai, Schalli. Szoros küzdelem­ben tartotta otthon mindkét bajoki pontot a Fadd. Ld.: Acsádi 7, illetve Petz 4, Simigh, Gelérthegyi 3-3. Högyész ll.-Simontornya 26-25 (8-15). V.: Kerekes, Lesták. Egyenlő erők küzdelmében a második félidő­ben Spoljár kapus kiváló teljesít­ménye döntött. Ld.: Krizl 12, Teimel L. 6, illetve Tauker 10, Zsolnai 6, Molnár 3. Ifjúsági bajnokság. Nők: Tenge­lic-Dalmand 22-16 (9-6), Simontor­nya-Kocsola 20-15 (11-5), Dombó­vár-Tamási elmaradt, a tamásiak nem jelentek meg. Férfiak: Hő- gyész-Dombóvár 26-22 (14-10). Leány serdülőbajnokság: Simon­tornya-Kocsola 11-11 (5-6), Tol- na-Szekszárd 12-8 (5-1). A 13-15 éves korosztály orszá­gos egyéni pályabajnokságát az Új­pesti Dózsa stadionjában rendezték. A versenyen megyénket a szekszár­did dombóvári, a bonyhádi, a tamá­si és a nagydorogi atlétapalánták képviselték. Húsz versenyszámban elért 24 döntős helyezésük igen szép sikernek könyvelhető el. A do­bogóra feljutottak közül Vass Zsuzsa a szekszárdiak középtávfutója sze­repelt a legeredményesebben. Az 1500 méteres síkfutásban a cél­egyenesben ellenfele könyökével kizökkentette a ritmusból, így kény­telen volt megelégedni a 2. hellyel. Másnap 3000 méteren ügyes, takti­kus versenyzéssel a hajrában ellen­állhatatlannak bizonyult és izgalmas küzdelemben biztosan győzött. Né­meth Nándor (Dombóvár) és Tamás István (AC Szekszárd) 1 -1 ezüst- és bronzérem megérdemelt tulajdono­sa lett. A nagydorogi Somogyvári Sándor ezúttal 100 méteren szerez­te meg a 3. helyet, jó időeredmény­nyel. A fiatalabbaknál Rohn Csilla 3-, és 4. helyével tűnt ki. Eredmények: 13 évesek: Lá­nyok: 80 m gát: 5. Surján Paula (Bonyhád) 13,47. Magasugrás: 3. Rohn Csilla (Szekszárd) 147. Súlylö­kés: 6. Tóth Andrea (Nagydorog) 9,77. Gerelyhajítás: 4. Rohn Csilla 31,26. Fiúk: 600 m: 8. Esküdt Roland (Dombóvár) 1:39,7. 2000 m: 8. Es­küdt Roland 6:40,1. Súlylökés: 4. Dani Tibor (Bonyhád) 13,29. Disz­koszvetés: 8. Cseke László (Nagy­dorog) 30,24. 14 évesek: Lányok: 3000 m: 6. Horváth Katalin (Dombóvár) 11:06,2. 80 m gát: 7. Petőn Renáta (Szek­szárd) 12,78. Fiúk: 100 m: 3. So­mogyvári Sándor (Nagydorog) 12,10,4. Takács Tamás (Szekszárdi 12,22. 15 évesek: Lányok: 400 m: 8. Somoskövi Katalin (Dombóvár) 62,8. 800 m: 4. Somoskövi Katalin 2:20,6. 1500 m: 2. Vass Zsuzsanna (Szek­szárd) 4:52,8, 8. Bujdosó Beáta (Dombóvár) 5:01,0.3000 m: 1. Vass Zsuzsanna 10.04,3 (edzői: Németh Gyula és Borbély Viktor), 7. Bujdosó Beáta 10:48,8, 8. Somogyi Borbála (Dombóvár) 10:50,3. Magasugrás: 5. Páli Judit (Szekszárd) 157. Fiúk: 1500 m: 3. Németh Nándor (Dombó­vár) 4:16,6.3000 m: 2. Németh Nán­dor 9:14,2. Súlylökés: 2. Tamás Ist­ván (Szekszárd) 15,20. Gerelyhaji- tás: 3. Tamás István 57,44. * A serdülő „A” korcsoport össze­tett bajnokságán az AC Szekszárd női hétpróbacsapata az előkelő 4. helyezést szerezte meg, 14632 ponttal, aranyjelvényes átlaggal. Részletes eredmények: Geisz Mer­cedes 5042, Erős Mónika 4970, Ig- nácz Ildikó 4650, Tárnái Katalin 4425 ponttal. A MU0SZ- fötitkár elnézést kért.. Napirenden kívüli, mégis tetemes időt felemésztő téma megvitatásával kezdődött a MUOSZ sportújságíró szakosztályának szerdai elnökségi ülése, amelyet ezúttal a Nemzeti Sport főszerkesztőjének irodájában tartottak. A vezető testület összejövetelé­nek ugyanis meghívott vendége volt Bencsik Gábornak, a M UOSZ főtitká­rának személyében, akinek most a „vádlott” szerepe jutott. Az elnökség tagjai erőteljesen sérelmezték, hogy a főtitkár - az oktatási bizottság igenje után - a MUOSZ támogatásá­ról biztosította azt a sportriporter­stúdiót, amelyet a Pesti Sport szerve­zésében ismert újságírók és tv-ripor- terek közreműködésével hirdettek meg. A szakosztály elnöksége ter­mészetesen nem általában a stúdió­nak, mint nagyon is fontos szakmai műhelynek a létjogosultságát kérdő­jelezte meg, hanem azt a módot, aho­gyan a működésre a MUOSZ az áldá­sát adta. Tette ezt ugyanis anélkül, hogy előzetesen kikérte volna az iga­zán illetékesnek, vagyis a sportúj­ságíró szakosztálynak a véleményét. Bencsik elismerte, komoly hibát kö­vetett el, és azt mondta, fel sem me­rült benne, hogy megkérdezze a szakosztályt. Mulasztásáért elnézést kért. A „rendes” napirendi kérdéseket tárgyalva a testület elfogadta az ok­tóber 15-17. közötti, tengelici orszá­gos sportújságíró-tanácskozás forgatókönyvét. Érintették a január 11-éré, a Budapest Sportcsarnokba tervezett „Év sportolója” díjátadó ünnepség előkészületeit is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents