Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-25 / 147. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. szeptember 25. Vissza a régi nevekhez Növekvő érdeklődés a föld iránt (Folytatás az 1. oldalról.) amely az NSZEP-diktatúra sötét évtizedei­re emlékezteti Chemnitz lakosait és vendé­geit. Hasonló módon szabadult meg „epit- heton ornans”-ától a Neisse folyó mentén fekvő Guben. A kisváros 1962 óta Wilhelm- Pieck-Stadt Guben néven szerepelt a tér­képeken. A Berlinben kiagyalt névadás ér­telmi szerzői azzal indokolták a „kereszte­lőt”, hogy a kommunista politikus, az NDK első - és utolsó - elnöke Gobenban szüle­tett. Éppen ezt a megállapítást vitatják a helybeliek, akik bebizonyították: Pieck nem a folyó nyugati partján fekvő Gubenban, hanem a Neisse keleti partján fekvő város­részben született, amely 1945 óta Gubin néven Lengyelországhoz tartozik. Ráadá­sul Pieck felnőttként soha nem járt Guben­ban, így semmi sem indokolja a nyelvtörő- nek is beillő elnevezés fenntartását Névváltozások érlelődnek a majdani szász tartomány fővárosában, Drezdában is. A városi képviselőház határozata értel­mében október 1-jétől „detronizálják" Di- mitrovot A nevét viselő térből Schlossplatz, a róla elnevezett hidból pedig - Erős Ágost szász fejedelem emlékére - Augustusb- rücke lesz. Eltűnik a város utcanévjegyzé­kéből Julian Grimau és Palmiro Togliatti, vi­szont a városatyák továbbra is bizalmat szavaztak Liszt Ferencnek, August Bebel- nek és Kaethe Kollwitznak. Berlin is visszakapta „régi” nevét A nyár Mihail Gorbacsov hatalma 1992. már­cius 31 -ig több olyan joggal növekedett, amelynek révén az elnök - szándékai szerint - gyorsíthatja a piacgazdálko­dásra való áttérés menetét. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, át­menetileg lemondva több alkotmányos jogáról, hétfőn megszavazta azt az indít­ványt, amely az elnök számára lehetővé teszi, hogy a törvényhozás megkerülésé­vel, személyesen hozzon döntést va­gyonjogi, a gazdaság működésével, a költségvetéssel, a pénzügyekkel, az árakkal és a közrenddel összefüggő kér­désekben. Az indítványt 305 képviselő támogatta, 36 ellenezte, 41 képviselő pedig tartóz­kodott a szavazástól. A pénteken megkezdett, majd hétfőre elhalasztott vitában hétfőn délután fel­szólalt Gorbacsov. Úgy ítélte meg a par­lamentben elhangzottakat, hogy „a kér­dés vitája nem a helyes irányban halad”. Az államfő már pénteken, érzelmektől fűtött beszédben igyekezett meggyőzni a küldötteket arról, hogy nem hatalomvágy folyamán a közúti táblákról eltűnt „az NDK fővárosa” toldalék. Az autópályák fölött át­ívelő hatalmas kék táblákat átfestették az il­letékesek, az országutak mentén elhelye­zett kisméretű helynévtáblák pedig a szu­venírgyűjtők lakásába vándoroltak (akár­csak tavasszal a Karl-Marx-Stadt névtáb­lák). A gyűjtőknek legalább kézzelfogható bizonyítéknak lesz arról, hogy létezett vala­ha egy állam, amelynek fővárosa Berlin volt Hasonló roham várható a nagyváros jó néhány utcájának, sugárútjának névtáb­láiért Az első csapás a Weissensee kerü­letben húzódó Klement-Gottwald-alleet ér­te; a döntés, miszerint visszakapja régi ne­vét és újra Berliner Allee lesz, a lakosság nyomására született Hogy Csehszlovákia néhai sztálinista elnökének „trónfosztását” újabbak is követik-e, az legalábbis valószí­nűnek tűnik. Berliniek százai bombázzák levelekkel, beadványokkal a kerületi taná­csokat. A levélírók az 1950 előtti, hagyomá­nyos utcanevek visszaállítását az NSZEP által kiosztott többnyire kommunista sze­mélyiségekre emlékeztető nevek eltörlését kívánják. Központi céltábla a Karl-Marx-al- lé (1958-ig Stalinallé), a Wilhelm-Pieck- strasse és az Ottó-Grotewohl-strasse. Más a helyzet a lakótelepeken, ahol régi elnevezések helyreállítása nem jöhet szó­ba. Ám az itt lakók egy része is berzenkedik az olyan NSZEP-korifeusok nevét viselő ut­vezérli, amikor az amúgy is roppant elnö­ki hatalom további fokozását kéri. Hétfőn a következőképpen érvelt: - a helyzet megköveteli, hogy a hatalom és minde­nekelőtt a végrehajtó hatalom hatéko­nyan működjék. - Első helyen említette a politikai, jogi és gazdasági stabilizáció feladatát. Óvott attól, hogy a javaslat vitá­ját jogi, szakmai viták irányába sodorják. Általánosan elfogadott gyakorlatnak nevezte azt, hogy a parlament törvényho­zói jogainak egy részét az elnökre ruház­za. Emlékeztetett rá: a Népi Küldöttek Kongresszusa (amely egyfajta csúcs­parlamentként tevékenykedik, egy év­ben kétszer ülésezve), így ruházta át a folyamatosan ülésező Legfelsőbb Ta­nácsra azokat a jogokat, amelyekkel a tulajdonról, a földről és néhány más kér­désről szóló törvényeket hozzák meg. A jogkörök átruházásának szükségessége mellett érvelve Gorbacsov hangoztatta, hogy „nem szabad feltartóztatni az olyan rendkívül fontos törvények elfogadását, amelyek révén előrehaladhat az átalakí­tási folyamat”. (Szántó András, MTI) cák ellen, mint Heinz Hoffmann (nemzetvé­delmi miniszter), Ottó Winzer (külügymi­niszter), Werner Lamberz és Hermann Ma­tern (kb-titkárok). Ugyanakkor a vitában hangot kapott az a nézet is, hogy nem kell a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. Hermann Zech, Berlin történetének avatott ismerője azzal érvel, hogy az NDK létezésé­vel összefüggő neveket mindaddig béké­ben kell hagyni, amíg a névadókról nem bi­zonyosodik be, hogy bűnöket követtek el. A szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet névrövidülést eredményezett a berlin-karlshorsti közgazdasági főiskola esetében is. A rektorátus törölte a Hochsc­hule für Ökonomie toldalékét, Bruno Leuschner nevét A kommunista politikus az 50-es években az Állami Tervbizottság elnöke volt, s mint ilyen „jelképes alakja lett a központi gazdaságirányításnak - indo­kolta a döntést a tanárok és a hallgatók előtt a márciusban kinevezett új rektor. Kényelmetlenebb feladat volt „beadni” a névváltoztatást Leuschner ma is élő özve­gyének, aki ráadásul nemrég tett alapít­ványt a főiskola legkiválóbb tanulóinak ju­talmazására. Az idős hölgy azonban méltó­sággal fogadta a nem éppen kellemes hírt. A zavartan tébláboló rektornak csupán ennyit mondott: „az én bűnöm csakugyan nem illik bele ebbe az új korszakba* DOROGMAN LÁSZLÓ (Berlin) Zselev elnök nyugalmat akar Zselju Zselev bolgár köztársasági elnök - mint a hétfői szófiai lapok jelentik - megbe­szélést folytatott a politikai pártok vezetőivel. A találkozóra az adott okot hogy az ország­ban növekszik a politikai szembenállás és a társadalmi feszültség, s hogy ugyanakkor bi­zonyos ideig távol lesz az államfő, Lukanov miniszterelnök és Nikolaj Todorov profesz- szor, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke. Zselev az ENSZ-ülésszakra utazik, majd Párizsban tárgyal. A találkozó résztvevői megegyezésre jutot­tak abban, hogy a társadalmi béke megőrzé­se érdekében együttesen ajánlják: a pártok és a különféle mozgalmak, szervezetek a helyhatósági választásokkal kapcsolatos kampány kezdetéig tartózkodjanak a tünte­tésektől és általában az utcai akcióktól; támo­gassák a miniszterelnöknek a parlamentben elhangzott felhívását amely moratóriumot kért a sztrájkokat és a nyomásgyakorlás más formáit illetően; a rádió, a televízió és más hír­közlő szervek ne adjanak helyt az olyan felhí­vásoknak, nyilatkozatoknak, követelések­nek, amelyek fokozhatják a politikai konfron­tációt (Folytatás az 1. oldalról.) Különösen nagy az érdeklődés a föld­bérlet iránt; ez még egy évvel korábban is így volt, ám a múlt évihez képest olyan nagy - 50 százalékos - a növekedés, hogy ez ugyancsak lényegi változást mu­tat. Az egyéni gazdaságok területe is je­lentősen növekedett, s igy ma már meg­közelíti a 147 ezer hektárt. Ez az egy évvel korábbihoz képest 34 ezer hektá­ros gyarapodást jelent. A tsz-tagok - élve azzal a törvényadta lehetőséggel, hogy a korábbinál nagyobb területet igényelhet­nek - az idén a tavalyinál 41 százalékkal több, összesen csaknem 200 ezer hektár háztájin gazdálkodnak. * Az adatok azt mutatják, hogy bár a kis­termelésben érdekeltek földigénye je­lentősen növekedett, szó nincs arról, hogy a parasztság megrohamozta volna a földért a közös gazdaságokat, vagy az állami nagyüzemeket. Ennek egyik oka minden bizonnyal az, hogy egyelőre a mezőgazdasági kistermelőket is hát­rányosan érinti számos pénzügyi gazda­sági szabályzó. Az agrárolló kedvezőtlen hatása ezt a termelői kört ugyanúgy hátrányos helyzetben tartja, mint a nagyüzemeket, ők is sokkal drágábban jutnak hozzá az ipari eredetű anyagok­hoz, gépekhez, mint amennyiért mező- gazdasági termékeiket értékesíteni tudják. Ám az is gond, hogy az új vállalko­zások többségéhez hiányzik az induló tőke, vagy ha adott, akkor a kamata rend­kívül magas. Aszály után Mit tesz a kormány a termelőkért? (Folytatás az 1. oldalról.)- Szóba jöhet például az ebben az évben még esedékes földadó-befizetések fölfüg- gesztése, teljes vagy részleges elengedése. Az erre irányuló kéréssel a már említett leg­alább 15 százalékos mértékben károsult gazdaságok, kis- és nagyüzemek a Pénz­ügyminisztérium illetékeséhez, illetve a helyi közigazgatáshoz (tanácshoz) fordulhatnak. A másik jelentős pénzügyi segítség lehet a társadalombiztosítási járulék késedelmes befizetése miatti büntetőkamat elengedése. A gyenge terméseredmények ugyanis likvi­ditási gondokat okoznak sok gazdaságban. Ne sújtsa tehát őket még a késedelmi kamat is - ez volt az alapgondolat, amelyhez azon­ban a Társadalombiztosítási Főigazgatósá­got kell megnyerni a tárca vezetésének, hi­szen erre a kormány nem hozhat döntést A következő lehetőség a kereseti adóval kapcsolatos. Azok a gazdálkodók, amelyeknél legföl­jebb 16 százalékkal növekedett idén a nomi­nálbér, mentesülhetnek a bérnövekmény kö­rülményeinek kivizsgálása és adóztatása alól. Ezt az ügyet az Országos Érdekegyezte­tő Tanácsnak kell a kormányhoz beterjeszte­ni, mert az intézkedésnek csak kormányren­delettel lehet érvényt szerezni.- A Magyar Nemzeti Bank 10 milliárd forin­tos célhitelkeretet adott a mezőgazdasági szférában érdekelt kereskedelmi bankok­nak. Mire lehet ezt igénybe venni?- A gazdaságok a hozamkieséssel járó bevételcsökkenést hitelfelvétellel csak akkor próbálhatják meg egyensúlyozni, ha elfo­gadható kamatra kaphatnak pénzt. A kor­mány 10 milliárdról szóló döntése azt jelenti, hogy az átlagosnál jóval alacsonyabb kama­tozású hitelre (netán két-hároméves lejáratú­ra is) számíthatnaka 15 százaléknál nagyobb hozamkiesést elszenvedett gazdálkodók. Meg kell azonban mondanom, hogy ez egyé­ni- és kistermelők részére aligha lesz járható út Az ő pénzügyi gondjaikon ilyen megol­dással nem tudunk segíteni, nekik még a mérsékelt kamatozású célhitel is igen nagy terhet jelent támogatásra pedig a kormány­nak sajnos nem áll rendelkezésére központi forrás. így a magántermelőknek a legtöbb pénzügyi segítséget a földhasználati adó be­fizetése alóli mentesség jelenti. ígéretet kap­tunk a kormánytól arra is, hogy - lehetősé­geihez mérten - központi segítséget nyújt a kifejezetten az aszály miatt veszteségessé váló gazdálkodók pénzügyi hiányának ren­dezésére. De szeretném előrebocsátani, hogy erre is igen korlátozott források állnak rendelkezésre. Tisztában vagyunk azzal, hogy a jelzett pénzügyi segítségek csupán mérséklik az igen súlyos aszálykárokat és döntően a jövő -'évi termelés megalapozását szolgálják. De a gazdaság és a költségvetés mai állapotában a kormány egyszerűen nem tud ennél na­gyobb áldozatot vállalni. (MTI-Press) S. J. » Gorbacsov hatalma Horthy Miklós: Emlékirataim (Folytatás az 1. oldalról.) Kenderes (Szolnok megye, Magyaror­szág) 1868. június 18. az induló és Estoril (Portugália), 1959. február 9. a befejező pontja annak a csaknem kilenc évtizedes életpályának, amelynek nyolc évtizedé­ről számol be, aki megtette: vitéz nagybá­nyai Horthy Miklós, volt tengerésztiszt, I. Ferenc József szárnysegéde, flottapa­rancsok altengernagy, a szegedi ellen­kormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg fővezére. Magyarországnak 1920. március 1-jétől 1944. október 16- áig kormányzója és „legfelsőbb hadura”, a németek, majd az amerikaiak foglya, végül - haláláig - portguáliai emigráns. Emlékirataiból - melyet életének utol­só évtizedében készített - tisztábban raj­zolódik ki ellentmondásoktól sem men­tes alakja. 1. Ki a nagyvilágba A Nagyalföld szívében születtem, csa­ládi jószágunkon, a Szolnok megyei Kenderesen, 1868. június 18-án. Ker­tünk hatalmas öreg fái védték árnyékuk­kal ősi házunkat. Ebben laktak elődeink a török hódoltság megszűnte óta. Azelőtt századokon át Erdély volt az otthonunk. Kilenc testvér, hét fiú és két lány között én voltam az ötödik. Vidámság és paj- kosság élénkítették gyermekéveinket, mialatt szüléink szeretetének melegsé­gében sütkéreztünk. Édesanyámat ra­jongásig szerettem, atyámat csodáltam és tiszteltem. Horthy István teljesen birto­kai kezelésének élt, szigorúan, még gyermekei részéről sem tűrt el semmiféle fegyelmezetlenséget. Bizony gyakorta félelmet ébresztett bennünk Nem sok megértést tanúsított csínytetteim iránt sem, pedig élénk képzeletem és kaland­vágyam el-elcsábitott. így történt aztán, hogy elnéző édesanyám vonakodása el­lenére már nyolcéves koromban elsza­kadtam a meleg családi körtől. Debre­cenbe kerültem két bátyámmal közös szállásra. Ök francia nevelő felügyelete alatt ott végezték tanulmányaikat. Azóta élek kint a világban, és korán megtanul­tam önállóan cselekedni és tetteimért fe­lelősséget viselni. Aki történelmünket ismeri, tudja, hogy éppen egy évvel születésem előtt hozta létre Deák Ferenc, a „haza bölcse”, Ausztria és Magyarország között a „ki­egyezést”, ahogyan Budapest és Bécs kölcsönös megbékülés'ét nevezni szo­kás. Amióta Habsburg I. Ferdinándot 1527-ben Székesfehérvárott megkoro­názták, a magyar nemesség és a Habs­burgok állandóan viszálykodtak, akár­csak a német-római szent birodalomban a fejedelmek és rendek. A Kossuth veze­tése alatt lefolyt 1848-49-es szabadság- harcban a Habsburgokat a magyar trón­tól megfosztották, és Ferenc József, az if­jú uralkodó, csakis az oroszok segítsé­gével - akik akkor hatoltak be először hazánkba - tudta uralmát Magyaror­szágra ismét kiterjeszteni. 1867-ben az­tán Magyarország ősi szuverenitását újra elismerték. Ferenc József megkoronáz­tatta magát, és független, alkotmányos magyar kormányt nevezett ki. Amikor szüleim házát elhagytam, még nem esett szó az orosz-török háborúról, mely a berlini kongresszussal végződött és Délkelet-Európa térképét jelentéke­nyen megváltoztatta. Addig Szarajevó és Mosztár az ozmán birodalomhoz tarto­zott, ekkor azonban Bosznia-Hercegovi­nát, ezt az állandó tűzfészket, Ausztria- Magyarország vette birtokába, és a kö­zös pénzügyminiszter igazgatása alá he­lyezte. Montenegró függetlenségét most először ismerték el, Szerbia kis fejede­lemsége Nis, Vrjanja és Pirot területeivel gyarapodott, míg Bulgáriából önálló feje­delemség lett. Keleti szomszédunk a Ho- henzollern-Sigmaringen-házból származó I. Károly alatt Moldva és Oláhország csatla­kozásából létrejött egyesült fejedelemség­gé alakult át. Oroszország a berlini kongresszuson szenvedett diplomáciai vereséget nem tud­ta megbocsátani. Közte és a monarchia között fennálló ellentétek nyílt kitörését azonban Bismarck államművészete, me­lyet Andrássy, Ausztria-Magyarország külügyminisztere is hatékonyan támoga­tott, sikeresen hárította el. Még évtizedek választottak el bennünket az 1908. évi boszniai válságtól, amidőn a monarchia az . okkupációt annexióvá változtatta, úgyszin­tén a Balkán-háborúktól és a szarajevói gyilkosságtól is. így hát, amikor elhatároz­tam, hogy tengerésztiszt leszek, dehogy is gondoltam tengeri csatákra és győzelmek­re, csupán arra vágytam, hogy a széles nagy világot megismerhessem. Utazni, mi­nél többet és minél messzebbre utazni! Ezt tűztem ki célomul. Debrecenben végeztem az elemi iskola harmadik és negyedik osztályát. Gimnáziu­mi éveimet Sopronban töltöttem, olyan in­tézetben, ahol németül oktattak. Szüleim úgy akarták, hogy a német nyelvben töké­letesítsem magam. Hogy tengerészakadémiára mehessek, nehezen sikerült kieszközölnöm szüleim hozzájárulását. Négy évvel idősebb bá­tyám ugyanis két hónappal tengerész had­apróddá avatása előtt, hadgyakorlat köz­ben oly súlyos sérülést szenvedett, hogy a budapesti sebész, ki atyámmal haladékta­lanul Fiúméba utazott, nem tudta megmen­teni. Anyámnak mégis sikerült atyámat át­hangolni és én, szüleim emlékét áldva, szí­vem mélyéből hálás vagyok nekik, hogy számomra elérhetővé tették azt a hivatást, gyermekkorom álmát, mely végül is vágya­kozásom beteljesülését jelentette. Szeretetem és lelkesedésem e pálya iránt sohasem szűnt meg. Még mint Ma­gyarország kormányzója is büszkén visel­tem a tengernagyi egyenruhát, amikor pe­dig nem csekély fájdalmamra, már rég nem létezett a cs. és kir. hadiflotta. A cs. és kir. haditengerészetben a szol­gálat nagyon szigorú volt. Ezt azonban eny­hítette a tisztikar egyöntetűsége, melynek tagjait nagy gonddal válogatták ki a mo- narhcia legkülönbözőbb részeiből szár­mazójelentkezők közül. Ajelentkezők nagy számából könnyen lehetett válogatni, pl. az én 1882-es évjáratomból mindössze csak 42 jelöltet vettek fel, holott a jelentkezők száma, ha jól emlékszem, hatszáztizenket­tő volt. A követelmények szigorúságára jel­lemző, hogy a négy év folyamán negyven- kettőnk közül több mint egyharmada kivál­ni kényszerült, s végül is csak huszonhe­tünket avattak hadapróddá. Mi tagadás, nem tartoztam a szorgalmas tanulók közé, inkább a gyakorlatias dolgo­kat kedveltem. Minthogy évjáratomban a legkisebb voltam, de egyúttal jó tornász is, a gyakoriatozóárboc csúcsán teljesítendő szolgálatra osztottak be. Egyik gyakorlatunk során azt a kötelet, mely a vitorlarudat vízszintesre rögzíti, téve­désből kibontották, és én 20 méteres ma­gasságból lezuhantam. Az árboc mentén zuhanva a köteleken akartam megkapasz­kodni. Ezzel kezem bőrét leégettem, de éle­temet is megmentettem. Természetesen kórházban foltoztak össze, mert jó néhány töréssel - a bordáimon, karomon és az áll­kapcsomon - maradtam a fedélzeten. Ké­résemre szüléimét nem értesítették, ne­hogy aggodalmat okoznunk nekik. Nevelésünk megfelelt annak a jeligének, amelyet aranybetűkkel véstek az akadé­mia márványtáblájára: A kötelesség az életnél is előbbre való. Ez vált nekem is irányelvemmé, amikor négy év múltával a vágyva várt pillanat elérkezett és tengerész hadapródi kinevezésemet megkaptam. Párthírek SZDSZ Választási ügyelet Tamásiban Szeptember 30-ig naponta 16-17 óráig tart ügyeletet az SZDSZ-csoport a tamási tanácsudvarban lévő irodahelyi­ségben. Tisztújítás Tisztújító ülést tartott Zombán a Társa­dalmi Bizottság. Tb-elnöke: Stocker Antal (SZDSZ), elnökhelyettes: Fűzi János (FKgP), tagok: Domokos Béla (MDF), Takács János (MDF), Langer Jó­zsef (SZDSZ), Schneider János (FKgP). Továbbra is várják a község lakosai­nak észrevételeit, javaslatait a közössé­get érintő problémák megoldásához. Falufórum Választási falufórum lesz Pálfán ma 18 órakor a kultúrházban. Nagygyűlés Nagygyűlés lesz Decsen ma este fél hétkor a faluházban. Pólyák Sándor or­szággyűlési képviselő is részt vesz a ren­dezvényen. KDNP Választási gyűlés Dunakömlődön 26-án, 18 órakor a KDNP paksi alapszervezete választási gyűlést tart a volt pártházban. Minden ér­deklődőt nagy szeretettel vár a KDNP paksi alapszervezete.

Next

/
Thumbnails
Contents