Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)
1990-09-20 / 143. szám
1990. szeptember 20. KÉPÚJSÁG 3 Amiről 30-án döntünk Négyszemközt A helyi önkormányzat vagyona Az alkotmány és az önkormányzati törvény a sarkalatos önkormányzati alapjogok között biztosítja az önkormányzati tulajdont. A helyi önkormányzatot - ezen belül a helyi képviselőtestületet - megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonosokat megilletik, illetve terhelik a polgári jog általános szabályai szerint. Az önkormányzati törvény részletesen felsorolja azokat a vagyontárgyakat, amelyek a törvény hatályba lépésének napján az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába kerülnek pl. az önkormányzat közigazgatási területén lévő ingatlanok, erdők és vizek törvényben meghatározott köre, a tanács és szervei,' valamint intézményei kezelésében lévő állami ingatlanok (pl. tanácsi bérlakások). E vagyontárgy-tömeggel megteremthető az önkormányzat hiányzó gazdasági alapja, kialakítható az eddig fehér foltjaiban létező tulajdonosi szemlélet. A helyi önkormányzat vagyona a jövőben a tulajdonából és a helyi önkormányzatot megillető vagyoni értékű jogokból áll majd. Az önkormányzati vagyon elkülönített része az ún. törzsvagyon, amely a gazdálkodás biztonsága érdekében (a „vadprivatizáció” idején ez különösen fontos) forgalomképtelen vagy korlátozottan forgalomképes. (Ide tartoznak pl. a helyi közutak, terek, parkok, közmüvek, középületek.) A törvény vagy a helyi önkormányzat minden más ingó és ingatlan dolgot is forgalomképtelenné nyilváníthat. Az önkormányzat az önként vállalt és a kötelező önkormányzati feladatok ellátásáról egységes költségvetéséből gondoskodik, költségvetési bevételeivel és kiadásaival önállóan gazdálkodik. Az ön- kormányzati költségvetés az állami költségvetéstől elkülönül, ahhoz az állami támogatásokon és más költségvetési kapcsolatokon keresztül kötődik. A gazdasági program és a települési költségvetés meghatározása a képviselőtestület kizárólagos hatásköre. Az önkormányzat a feladatai ellátásához szükséges feltételeket- saját bevételekből,- átengedett központi adókból, átvett bevételekből,- központi normatív költségvetési hozzájárulásból,- központi támogatásokból teremti meg. A törvény különös hangsúlyt fektet a saját bevételekre, amelyek a helyi adókból (illetékekből, bírságokból), egyéb forrásokból és nem utolsósorban a tulajdonosi vállalkozókedvből tevődhetnek ösz- sze. Az önkormányzat saját felelősségére vállalkozói tevékenységet folytathat, amely nem veszélyeztetheti kötelező feladatainak ellátását. Gazdálkodása során az önkormányzat alapítványt hozhat létre, hitelt vehet fel, kötvényt bocsáthat ki stb. Az átengedett források között szerepel a sokat vitatott személyi jövedelemadó „meghatározott része” és egyéb, még nem ismert források. A jövő nagy titka, hogy mennyire lesz önkormányzatpárti az adórendszer egésze. A meghatározott mutatók szerint elosztott normatív költségvetési támogatás a felhasználásra vonatkozó kötöttség nélkül valamennyi helyi önkormányzatot megilleti. Az Országgyűlés a normatív támogatáson túl három címen nyújthat speciális támogatást az önkormányzatoknak: ezek a céltámogatás (egyes társadalmilag kiemelt célokra), a címzett támogatás (egyes „nagyberuházásokra”, konkrétan nevesített helyi önkormányzatoknak) és a kiegészítő állami támogatás (az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatoknak.) A helyi önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért a helyi képviselőtestület, a gazdálkodás szabályszerűségéért a polgármester felelős. Az önkormányzat gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. A gazdasági önállóságot fémjelző jogi garanciák léteznek, ám sokszor keretjel- legűek, gyakran utalnak más törvényekre. A kép csak akkor lesz teljes, ha elkészülnek ezek (a tulajdonlásról, az adókról stb. szóló) a törvények is. Érdemes megemlíteni, hogy a szabad önkormányzat gazdasági, pénzügyi eszközökkel történő korlátozásának „megfojtásának" nagy hagyományai vannak Magyarországon is, s ezen intézkedéseket kigondolják (a pénzügyi kormányzati adminisztráció) szinte mindig a modernizációval igazolták. (MTI-Press)- K. I. Akik megfordították a napot Az éjszaka csillagai Mottó: Sokan közülünk akkor kezdenek el dolgozni, amikor mi, a nagy többség, nyugovóra térünk. Ök megfordították a napot, mert munkájuk, hivatásuk ezt kívánja tőlük. A „megfordított” élet egészségüket és családi életüket is nagy próba elé állítja. Ők az éjszaka csillagai. Sosem hullanak le, csak néha nagyon-nagyon elfáradnak. * GEMENC SZÁLLÓ: Szombat éjszakára megjött a hetek óta ígérgetett záporeső. A városban kialudtak a közvilágítás fényei, akinek nem volt muszáj, az nem mozdult kj az otthon védelméből. Dörgött, villámlott, zuhogott. Későn jött, valószínű ez volt a beszédtéma az emberek között és nem volt ez másképpen a Gemenc Szállóban sem, ahol az emeleti helyiségben lakodalmat ültek, a bárhelyiségben a magányosok klubja tartott összejövetelt, az étteremből pedig most szállingóznak hazafelé az utolsó vacsoravendégek. 11 óra múlt. Hogy is látják az éjszakai életet vendéglátós szemmel a szakemberek, akik benne és belőle élnek. II. Szekeres István szakács: Már tanulóéveit a Gemenc Szállóban töltötte, aztán leszerelés után újra ide tért vissza.- Minden férfi szakácsról az jut az eszembe, milyen jó dolga lehet odahaza az asszonynépnek. Hogyan alakult ez Szekereséknél?- Ritkán főzök odahaza, csak nagyobb alkalmakkor, születésnapra, karácsonyra, ilyenkor összefogunk a sógorommal, aki szintén szakács és átvesszük anyósomtól - aki egyébként remekül főz - a stafétabotot. Itt jobban szeretek főzni, mert minden kéznél van, megszokott munkafolyamat, kialakult munkaritmus.- Milyen ételeket főz szivesen?- Inkább meleg ételeket, bár a hidegtálakat is szeretem, ahhoz sok idő, türelem kell.- A vendégek visszajelzései, hogy iz- lett-e a főztje, elérnek a konyháig?- Igen, a pincérek átadják, ez nagyon érdekes, mert egy csoporton belül ugyanazt az ételt megdicsérik, illetve kritizálják a vendégek.- Szombat este 11 óra van. Egy első osztályú étterem is 10 órakor bezár. Az egész városban nem lehet ezen a késői órán már étkezni. Mi erről a véleménye?- Sajnos, nincs igény a késői étkezésre. A késői órákban betérő egy-egy illu- minált vendég is inkább italt, mint ételt fogyasztana. Ugyanez a helyzet a vasárnap déli étkeztetéssel. Már minden kedvezményes akció kipróbálásra került. Az árak emelkedésével számolni kellett a vendégek csökkenésére, a baj az, hogy ez a csökkenés nem állt meg.- Egészséges étkezésről olvasunk, hallunk évek óta. Ami több vitamint, salátát, tejterméket jelentene az étlapokon. Itt pedig csak a hagyományos jól „bevált” ételek sorakoznak. Nem kellene közeledni az egészséges étkezés kívánalmaihoz?- Hát ez egy nehéz kérdés. A mostani is nehezen fogy, az egészséges étkezés alapanyagai pedig olyan drágák, gondolok itt a halra, a sajtokra, vitaminsalátákra, hogy szinte lehetetlen próbálkozás lenne.- Hogy bírja az éjszakai munkát, hisz a lakodalmak, a különböző rendezvények estétől hajnalig permanens munkát jelentenek a szakácsnak?- Meleg van, nyáron 40 Celsius-fok, az órákon keresztüli állást csak akkor veszi észre az ember, ha vége van a műszaknak, volt olyan, hogy délután 6-tól éjjel 2- ig egy falatot sem ettem, úgy tele voltam ételszaggal. Pedig a főzés nehéz fizikai munka, kell hozzá az erőnlét.- Mit főzött ma este a lakodalomra?- Csontlevest finommetélttel, főtt marhahúst fokhagymamártással, ecetes tormával, sültes tálat: töltött csirkecombbal, natúr májjal, rántott szelettel, a körítés pedig rizibizi, hasábburgonya és párolt káposzta volt. Éjfélre pedig marhapörkölt galuskával, vegyes nyári salátával.- ízlett a vendégeknek?- Ezt talán tőlük kellene megkérdezni, mindenesetre a fülledt meleg ellenére üresedtek a tálak, ami számomra azt jelenti, hogy ízlett. SAS ERZSÉBET Fotó: G. K. Már több mint 12 ezer kft működik Magyarországon A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a gazdálkodó-szervezetek - vállalatok, gazdasági társaságok, szövetkezetek - számának az utóbbi években tapasztalt gyorsuló növekedése az idén még erőteljesebbé vált. A gyarapodás 1986-ban még csak 662,1989-ben már 4358, az idei első félévben pedig több mint 8 ezer volt. A növekedésre a kft-k (korlátolt felelősségű társaságok) egyre nagyobb száma a jellemző. Idén az első félév végén 23 257 gazdasági szervezet működött az országban, ebből 12159 volt a kft., ezeket a kisszövetkezetek követik 3 ezret meghaladó számmal, majd a vállalatok és trösztök 2 ezerrel. A félév végén a szövetkezetek, leányvállalatok és egyesületek mellett 520 részvénytársaságot tartottak nyilván. Ez utóbbiak közül az év második negyedében 837 társaság alakult külföldiek részvételével. Közülük 31 kizárólag külföldi érdekeltségű. A társaságok fele 1 millió forint törzstőkével indult, mintegy kilenctizedé 10 millió forintnál kisebb alaptőkével rendelkezik. Alig telnek a központi kukoricatárolók Bár a kukorica betakarítása országszerte megkezdődött, a felvásárlását lebonyolító gabonaipari vállalatok raktáraiban nincs különösebben.nagy forgalom. A termelők, mint Nagy Árpád, a Gabonakereskedelmi Kft. osztályvezetője az MTI munkatársának elmondta egyelőre alaposan visszafogják kukoricaeladásaikat. Arra számítanak, hogy a későbbiekben a jelenleginél reálisabb - magasabb - ár alakul ki a forgalmazásban. Jelenleg a mázsánkénti 1000 forintos átadási árak immár elfogadottak, ám sokak szerint a szabadpiacon máris ennél többet is lehet kérni a kukoricáért, úgyhogy pillanatnyilag még azok a szállítmányok sem érkeznek, amelyekre szerződéses megállapodás van a gabonaipar és a termelők között. A gazdálkodók egy része ugyanis nem zárkózik el attól, hogy a termést az ipar tárolóiban helyezzék el, az átadási árban azonban egyelőre nem állapodtak meg. Azt, hogy milyen tételekről van szó, jelzi, hogy az elmúlt években rendszeresen 1,5-2 millió tonna kukoricát tudott átvenni az ipar a gazdaságoktól. Jelenleg - a még nem végleges adatok szerint - mindössze fél millió tonnányi kukorica átadására van szerződés a kft-nek, s ez a visszafogottság végül is érthető, hiszen a termés az aszály miatt a vártnak a legtöbb helyen csak a felét teszi ki. Kit véd a védjegy? A piacgazdaságokban igen fontos szerepe van a termékeket, termékcsoportokat óvó védjegyeknek, hiszen azok egyfajta minőségi garanciát is jelentenek a vásárlók szemében. A védjegyek hazai szerepéről kérdeztük dr. Szentpéteri Ádámot, a Nemzetközi Szabadalmi iroda helyettes vezetőjét.- Mibe kerül ma védjegyoltalmat kérni valamely termékre Magyarországon?- Ha valaki az általa előállított termékre, szolgáltatásra védjegyoltalmat kér a Találmányi Hivatalban, s az lajstromba veszi a védjegyet, akkor az abban meghatározott termékkörre kizárólagos jogot szerez a védjegy tulajdonosa. Vagyis, ha hasonló terméket, emblémát használ valaki más, az ellen jogilag is felléphet. Az alapilleték 3 ezer forint. Az oltalmazható termékeket 34 osztályba sorolják, és van még ezenkívül 8 szolgáltatási osztály is. Ha egy vállalkozó mondjuk nyolc osztályban kér védjegyoltalmat, akkor az 10 ezer forintjába kerül. Az alapilletékkel egy oltalmi osztályra szerez kizárólagos jogot, s ezen felül minden további osztály illetéke ezer forint.- Mi a haszna még a védjegyeknek a gyártó számára?- A névtelen cégeket általában nem szeretik sem a fogyasztók, sem az üzleti partnerek. Ha pedig védjeggyel rendelkezik egy cég, akkor elemi érdeke a jó minőségű termék előállítása, hiszen, ha a fogyasztó bizalmatlanná válik a rossz minőséget takaró védjegy miatt, annak végzetes következményei lehetnek a vállalkozás számára. Mostanában egyébként a magyar vállalatok és vállalkozók által benyújtott védjegykérelmek száma egyre jobban növekszik.- Nemzetközi oltalmat hogyan szerezhet egy vállalkozó, gyártó a termékeire?- Ez külön eljárást kíván. Az úgynevezett Madridi Unió keretében a genfi nemzetközi irodához nyújtható be a magyar lajstromozás alapján a kérelem és az irodán keresztül a tagországok azt megkapják. Ha a kérelem az egyes országok előírásainak megfelel, akkor egyetlen bejelentés alapján a termék oltalmat szerez több országban is. Az uniónak nem tagjai azonban: USA, Kanada, Anglia, Japán, Svédország, Finnország és Dánia, itt külön-külön bejelentést kell tenni.- Milyen jogi eszközökkel lehet fellépni a védjegybitorlók, a termékhamisitók ellen?- Sajnos, a mai magyar joggyakorlat az ilyen eseteket nagyon enyhén bünteti. Ezen sürgősen változtatni kellene, ugyanis a nemzetközi tőke azt is figyeli, hogy egy ország miképpen lép fel a védjegybitorlók, hamisítók ellen. Ez is szerepet játszik abban, hogy egy ország megtarthatja-e a működő tőke hitelét, bizalmát. A nagy multinacionális vállalatok igen kényesek a jó hírükre, így a védjegyükkel kapcsolatos hírnévrontásra is. A Coca Cola cégnek például olyan ellenőrei is vannak, akik azt figyelik, hogy egy adott étteremben a megfelelő hőfokra hűtve árulják-e az italt, mert ha nem, megvonják tőle a forgalmazás jogát.- Milyen magyar vonatkozású, védjegyekkel kapcsolatos ügyet tudna megemlíteni?- Részben a védjeggyel, részben a tisztességtelen versennyel függ össze a sok hamis 501-es Levi Strauss farmer forgalmazása az országban. Győrben több ezer hamis, Casucci védjeggyel ellátott terméket találtak. Még egyszer hangsúlyozom, ha ilyen esetekben nem büntet keményen a magyar jog, a külföldiek bizalmát elveszítjük.- Alakulhat ma kifejezetten védjegykészítésre, oltalom, szerzésére szakosodó szolgáltató vállalkozás?- Jó lenne, ha minél több ilyen alakulna. A magyar gyakorlat korábban az volt, hogy a vállalat vezetője azt mondta, kell egy védjegy, s le is irta, mi legyen a védjegyben. Holott jobb, ha csak a profilt adja meg, és mondjuk kiír egy pályázatot a védjegy kitalálására. Arra azonban figyelniük kell, hogy ellenőrizzék, az általuk kitalált védjegy, vagy ahhoz hasonló nem szerepel-e már a védjegylajstromban. B. I. Az olcsó munkaerő a legdrágább Az úgynevezett szocialista modell azon alapult, hogy a gazdaság fejlesztését a fogyasztás rovására lehet megvalósítani. A 20. századi sztálinista modell tehát a 19. századi tőkés iparosítási elvekre épült. Akkor a kor termelőerőiből fakadóan valóban az volt az iparosítás útja, hogy olcsó munkaerővel és a szabad világversenytől elszigetelve, mesterségesen védve kell az ipari bázist létrehozni. Ennek az iparosítási útnak volt is sikere, többek között a németek felzárkózása ezen az úton történt. Ezt az utat azonban csak addig lehetett járni, amíg a kor technikai eszközei megelégedtek egy nagyon kisszámú technikai értelmiséggel, a munkaerő óriási többségét az alacsonyabb képzettségű és az éhezéssel fegyelemre kényszeritett proletárság tette ki. A 20. század derekára azonban nagyot változott a világ. Olyan technikai felszerelések és olyan termelési követelmények léptek fel, amelyek már az értelmiség tömegeit kívánták meg és képzett, igényes munkásokat igényeltek. Amíg a múlt században igénytelen és olcsó munkaerő volt az előny, napjainkra az ilyen munkaerő már ingyen is drága, az igényes és képzett pedig akkor is olcsó, ha sokba kerül. Ma nincs olyan gazdaságilag fejlett ország, amelyikben nem volna szűk keresztmetszet az igényes, a magasan kvalifikált munkaerő, ugyanakkor nem jelentenének foglalkoztatási gondot a képzetlenek. Mindezt meggyőzően bizonyítja az a tény, hogy amíg száz éve a tőke oda áramlott, ahol olcsóbb volt a munkaerő, ma oda áramlik, ahol jó. Történik ez annak ellenére, hogy a jó munkaerő viszonylag sokkal drágább lett. Amíg a század elején az angol és a kínai bérszint úgy aránylóit egymáshoz, mint 5:1, ma a svájci és a kínai aránya 50:1. Atőke mégis sokkal inkább megy oda, ahol drága a munkaerő, mint oda, ahol képzetlen, rosz- szul motivált. Mindez megfogalmazható vállalkozói szinten is. Korábban a bérekkel kellett takarékoskodnia annak, aki a világpiacon versenyképes akart maradni, ma a létszámmal. Ma éppen ott termelnek a legolcsóbban, ahol a legmagasabb a bér- szint de a legalacsonyabb az igénybe vett létszám. Ezen az alapon is' belátható, hogy mennyire a múlt század szellemét képviselte ebben a tekintetben a sztálinizmus, amely megtűrte az elképesztő mértékű kapun belüli munkanélküliséget, de elképesztően alacsonyan tartotta a bérszínvonalat. Ennél azonban semmi sem drágítja meg jobban a termelést. Mindennek a szem előtt tartása azért roppant fontos, mert gazdasági reformunkat teljesen hamis irányba terelheti, ha szociálpolitikai meggondolásokból nem teszünk erélyes lépéseket a kapun belüli munkanélküliség felszámolására, hanem arra ösztönzi a gazdasági mechanizmus a vállalatokat, és intézményeket, hogy maximálisan takarékoskodjanak a létszámmal, ugyanakkor bánjanak nagyvonalúbban a bérszínvonallal. Ez a veszély azért fenyeget, mert szinte betegessé vált a munkanélküliségtől való félelem. Ez is múlt századi félelem. Akkor igaz volt egyrészt, hogy a munkanélkülit az éhezés, a megalázottság jellemezte, másrészt, hogy a felesleges munkaerő foglalkoztatása nem bosszúlta meg magát nagyon a hatékonyságban. Korunkban csak ott alacsony a munkanélküliek száma, és csak ott magasak a munkanélküli-segélyek, ahol a vállalkozók nem tűrik meg a kapujukon belüli munkanélküliséget. Ezzel a ténnyel szemben nem találunk egyetlen ellenpéldát sem. Viszont a kapun belüli munkanélküliség állami támogatása mindenütt gazdasági válságot és általános elszegényedést hozott. Az elbocsátásokat ellenzők azzal érvelnek, hogy az átállás óriási munkanélküliségek okozna, tehát fékezni kell a belső munkanélküliség leépítésének az ütemét. Ez a logika a gyakorlatban sehol nem igazolódott A sok új munkaalkalom csak ott jön létre, ahol olcsóbb lett a termelés. Olcsón termelni azonban csak jól megfizetett, de kis létszámú munkássággal lehet Ezt ma már a hazai példák is igazolják. Az új vállalkozások mindenütt létszámtakarékossággal és béremeléssel javították meg a hatékonyságot Azt minden kisvállalkozó tudja, hogy neki nem a magas bér, hanem a nem megfelelő munkaerő a drága. Ma azok a vállalkozók gazdagodnak, akik a náluk sokkal jobban felszerelt állami vállalatoknál sokkal magasabb bért fizetnek, de elküldik azt aki nem felel meg a munkahelyi igényeknek. K, S.
