Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-17 / 140. szám

1990. szeptember 17. NÉPÚJSÁG 3 Segítség az aszálykárosultaknak Mélypontra jutott a magyar mezőgaz­daság. A rendszerváltásból következő tulajdoni viták elhúzódnak, a régi tulajdo­nosok már, a jövendő új tulajdonosok még nem érezhetik magukat biztonság­ban, így a jövő esztendőt szolgáló dönté­sek és munkák egy része is elmarad. Mé­lyíti a válságot, hogy az égiek sem ked­veztek a mezőgazdaságnak, az évszázad legnagyobb aszálya kíséri a változáso­kat. A szárazság következményei, gaz­dálkodást befolyásoló hatásai feltérké- pezhetők; s ezekről beszélgettünk, dr. Harza Lajossal, a Földművelésügyi Mi­nisztérium helyettes államtitkárával.- Az aszályról egymásnak ellentmon­dó adatok jelentek meg magyar sajtó­ban. A Mezőgazdasági Termelők és Szö­vetkezők Országos Szövetsége 50 mil- liárdra, a minisztérium 20 milliárdra be­csülte a kárt két héttel ezelőtt. Miért a több mint kétszeres eltérés? Voltakép­pen mekkora a kár? Vita a MOSZ-szal- Az eltérésnek legalább két alapvető oka lehet. A közzétett adatok becslése­ken alapulnak, s ezzel nyilvánvalóan együtt jár a pontatlanság. A másik ok, hogy az időbeli eltolódás miatt is kisebb vagy nagyobb lehet a kár nagysága. Ami­kor a kormány napirendre tűzte az aszály hatásait, a szeptember eleji adatok álltak a rendelkezésre. Ezek szerint a kár 30-35 milliárd forintra becsülhető, ami a növénytermelés értékének mintegy 20-25 százaléka.- A minisztérium és a MOSZ között vita volt abban is, hogy az érdekképviselet azt állította: a kormány nem foglalkozik az aszály miatt nehéz helyzetbe kerülő gazdaságokkal. Igaz ez?- Sérelmesnek találtuk a MOSZ vád­jait, mert jogtalanok és igazságtalanok. Az érdekképviselet vezetői is tudták, hogy készül az előterjesztés az aszály gazdasági hatásairól és a teendő intéz­kedésekről. S az is nyilvánvaló lehet min­denki számára, hogy a tárcák között is egyeztetni kell a megoldási javaslatokat, módszereket, s mindezek időigényesek. A MOSZ persze kellemesebb helyzetben van, mert érdekképviseletként ellenzéki szerepből bírálhatja a kormány és a mi­nisztérium magatartását. Az alapállás azonban éppen a nehéz helyzet miatt csak az lehet, hogy ne egymás ellen, ha­nem egymásért küzdjünk. Minden más módszer csak az ország­nak és az ágazatnak lesz rossz.- A Magyar Agrárkamara sajtótájékoz­tatóján hangsúlyozták, hogy feltétlenül szükség van az aszálykárt szenvedett gazdaságoknak a segítségre, de az ne egyedi beavatkozásokkal járjon együtt, hanem a tényleges kárral arányos le­gyen a támadás. A segítség mértéke- A minisztérium egyetért a kamara ál­láspontjával, szét kell választani az aszály és a gyenge gazdálkodás követ­kezményeit. A kormány az aszálykár nél­kül jövedelmezően gazdálkodó nagy­üzemeknek nyújt segítséget, hogy a ter­mészeti csapást több év alatt ellensú­lyozhassák, s munkájuk ne szenvedjen törést. Ez a segítség azonban nem jelenthet veszteségtérítést az évek óta alacsony ha­tékonysággal működök számára. Éppen ezért a központi segítségnyújtás szem­pontjából azok a termelők minősülnek aszálykárosnak, akiknél a növénytermelés hozamainak értéke - összehasonlító ára­kon számolva - az előző három év átlagá­nál 15 százalékkal kevesebb.- Ilyen gazdaság lesz szép számmal. Miként ellensúlyozzák a takarmány­hiányt? Lesz-e elegendő vetőmag? - E kérdések izgatják leginkább a szakem­bereket.- A felmérések szerint kukoricából 2-2 és fél millió tonnával kevesebb terem a vártnál. A kormány már jóváhagyta a ta­karmányimportot, s a minisztérium meg­tette az ehhez szükséges intézkedése­ket. A kiesés miatt félmillió tonna kukori­cát takarmányozási, s százezer tonnát ipari feldolgozási céllal importálunk. Szakembereink kidolgozták az egyes ta­karmányfélék helyettesítésének lehető­ségeit is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az import és a takarmányozás a le­hető legolcsóbb legyen. így például sor kerülhet a búza feletetésére is. Az aszály sújtotta a vetőmagot termő földeket is, a jövő év megalapozásához feltétlenül szükséges hibridkukorica-vetőmagot importból szerezzük be.- A mezőgazdasági nagyüzemeknek megközelítően fele eddig is fizetési ne­hézségekkel küszködött, amit az aszály most még tetéz is. Pénz nélkül viszont nem lehet műtrágyát, vetőmagot vásárol­ni, így veszélybe kerülhet a jövő évi ter­melés. Hogyan segít a kormány a pénz­ügyi szakadék áthidalásán? Tizenegymilliárdos célhitel- A segítség többirányú lesz, hiszen országos érdek, hogy a mezőgazdasági termelés folyamatos, az élelmiszer-ellá­tás biztos legyen. A teljesség igénye nélkül, a fontosabb pénzügyi támogatások a következők: a pénzügyminiszter felfüggeszti, s diffe­renciált mérlegelés alapján részben vagy egészben elengedi a károsodott nagy­üzemek földadóját, s a magántermelők földhasználati adóját. A kormány felha­talmazta a Társadalombiztosítási Főigaz­gatóságot, hogy a kifizetetlen társada­lombiztosítási járulék kétszázalékos büntető kamatát elengedheti. A kormány ugyancsak jóváhagyta, hogy az őszi me­zőgazdasági munkákhoz 10 milliárd fo­rint célhitelt kapnak a termelők. S kama­tok nagysága jelentősen meghaladja a termelés jövedelmezőségét, ezért az őszi munkák fedezetére szolgáló hitelek ka­mataira kedvezményt, állami támogatást kapnak a gazdálkodók. Tervezzük, hogy az aszály miatt veszteséges gazdaságo­kat gyorsított szanálási eljárással ren­dezzük, de az ehhez szükséges költség- vetési forrásokat fel kell tárni. Mindezek meggyőzően mutatják, hogy a kormány átfogóan, a minisztérium naprakészen foglalkozik a bajba jutott mezőgazdasági termelőkkel. Ez nem is lehet másként, hiszen az esetleges élelmiszerhiány a belpolitikai helyzet biztonságát veszé­lyeztetné, ami egyetlen magyar állampol­gárnak sem lehet az érdeke. V. FARKAS JÓZSEF Földtörvény és pártpolitika „A 47-es tulajdonviszonyokat soha nem tudtam elfogadni” Interjú Sárossy László államtitkárral- A magyar mezőgazdaságnak két ellensége van. Az egyik az aszály, a másik a kisgazdák földprogramja. Ezt jelentette ki nem is olyan régen a Szabad Demokraták Szövetségének egyik il­lusztris képviselője. Sárossy László, a Földművelésügyi Miniszté­rium politikai államtitkára, aki ugyancsak a privatizáció-polgáro­sodás témakörét vizsgáló országos tanácskozás keretében járt Szekszárdon, mindenesetre árnyaltabban fogalmazott.- Az aszály egy kategória, amely súlyos gondokat, a legutób­bi felmérések szerint harminc-harmincöt milliárd forintos kárt okozott a gazdaságnak. S hogy a kisgazdák földprogramja len­ne a mezőgazdaság másik nagy rákfenéje? Én erre úgy vála­szolnék, hogy az a hisztéria és igen sok szándékolt félremagya­rázás, ami a földprogram körül kialakult, kétségkívül negatívan befolyásolta és befolyásolja az ágazatot. A program megítélé­sem szerint is meglehetősen szerencsétlenül volt tálalva, amit egyébként többen, többféle értelmezés alapján hirdettek. S ezt tartom nagyon veszélyesnek. Természetesen nagyon bízom abban, hogy a kormány földprogramja a politikai szempontokat egyértelműen alá fogja rendelni a gazdasági-ökonómiai szem­pontoknak.- Kissé leegyszerűsítve tehát a kormány földprogramja úgy alakult ki, hogy a három koalíciós párt kompromisszumot kötött ebben a kérdésben?- A földtulajdon rendezésének a törvénytervezete valóban a három koalíciós párt megállapodásán alapul. A törvény kodifiká- ciójakor számos új szempont is felmerült, melyek bizonyos érte­lemben a politika gyengeségét is jelezték. Nevezetesen egyetlen kormány sem terjeszthet a parlament elé egy alkotmányellenes törvénytervezetet, ezért néhány kérdésben az alkotmánybíróság előzetes állásfoglalását is kértük. Többek között ezért is ilyen hosszú ennek a törvénynek az átfutása.- Ám ez nem járult hozzá a feszültségek csökkentéséhez...- Ezt a kérdést, tehát a földtörvénytervezetet ma minden erő a saját politikai céljaira használja fel. Ezt éppúgy megteszi az Agrárszövetség, az SZDSZ, mint a kisgazdapárt. Ez pedig hiba, mert valójában hisztériát keltünk, s közben a lényegről eltereljük a figyelmet, amiben viszont teljes az egyetértés. Teljesen nyil­vánvaló, hogy a földpiacot létre kell hozni, a földet a valódi tulaj­donosok kezébe kell adni. Ha ezek az elvek elfogadhatóak, márpedig a pártok ezt ki is nyilvánították, akkor a következő lé­pés az lehet, hogy megállapítsuk a tulajdonos személyét s a tu­lajdonhoz juttatás módját.- Sárossy László engedne a negyvenhétből, azaz a kisgazda­program egyik tételéből?- A kormányprogram a negyvenhetes állapotok mechanikus visszaállításával soha nem foglalkozott. Egyébként amennyire én ismerem a kisgazdapárt elképzelését, s ezt azért mondom így, mert igen sok kisgazdapárti tervezet forog közkézen, s végül is nem lehet tudni, hogy ténylegesen melyik az igazi, szóval közülük egyik sem tartalmazta a negyvenhetes állapotok egy az egyben történő visszaállítását...- Viszont ez így terjedt el a köztudatban.- Igen, ez azt hiszem, hogy részben a kisgazdapárt hibája, másrészt viszont az ellendrukkerek munkálkodásának az „eredménye”. Azt, ami a köztudatban elterjedt, hogy a kisgaz­dák a negyvenhetes tulajdonviszonyokat kívánják visszaállítani, nos, ezt én soha nem tudtam elfogadni. Hogy a negyvenhetes évszám valamiféle kiindulópont legyen, így már hajlandó va­gyok azonosulni a kisgazdaprogram erre vonatkozó részével. A gond számomra ott kezdődik, ha a rehabilitációt összekeverik a privatizációval. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy 1975-ben született örököst, aki nem is élt akkor, amikor a parasztságot az ismert sérelmek érték, most rehabilitálni kel­lene. Ezt programszinten nem is tűzhetem a kormány zászlajá­ra. Csak spekulatív tőke ne jöjjön! Meddig törlesztjük a kamatos kamatot? Szelényi Iván bízik az adósságok elengedésében Szelényi Iván szociológus a privatizációt illetően a fontolva ha­ladás híve. Erről a meggyőződéséről tett hitet a szekszárdi ta­nácskozáson, melyről az 1. oldalon tudósítunk. Ám mint kiderült a neves szakember szavaiból, néhány területen nagyobb radikaliz­musra lenne szükség.- A magyar kisvállalkozások serkentésekor sokkal radikáli­sabb lépéseket lehetett volna és még most is kellene tenni - mutatott rá Szelényi Iván. - A magam részéről az újonnan vál­lalkozóknak öt-tíz év adómentességet kínálnék, s lehetővé ten­ném, hogy a negyven-ötvenöt százalékos SZTK-adót huszonöt százalékra csökkentsék. Ez serkentené azoknak a széles réte­gét, akik szeretnének vállalkozók lenni. Itt tehát sietnék.- S hol haladna óvatosan?- Az állami vagyon eladásakor és a külföldi töke becsalogatá­sakor. Mindkettő rejt magában veszélyeket. Ha az állami va­gyont megpróbáljuk gyorsan eladni magánszemélyeknek, ak­kor szinte elkerülhetetlen, hogy ez a vagyon ne a volt vállalatve­zetők tulajdonába kerüljön, méghozzá valószínűleg a mai érték töredékéért. Ez nemkívánatos jelenség, mert nincs garancia a hatékony működtetésre. Ami a külföldi tőkét illeti: szerintem a nemzet függetlenségének a biztosítása megköveteli, hogy a nemzeti vagyonnak a hetven-nyolcvan százaléka a hazai tőké­sek tulajdonában vagy az állam tulajdonában legyen. Ha túlsá­gosan nagy lesz a külföldi tőke beáramlása, akkor a magyar tár­sadalom sorsát érintő kérdéseket nem Budapesten vagy a helyi településeken fogják eldönteni, hanem Frankfurtban, Zürich­ben vagy Detroitban. S garantálhatom, hogy ezek a döntések a részvényesek rövid távú profitérdekeit fogják szolgálni, s nem lesznek tekintettel Magyarország politikai stabilitására. Ha eset­leg valaki kételkedik a szavaimban, akkor nézze meg Közép- Amerikát, ahol az Egyesült Államok rövid távú profitérdekei ér­vényesülnek, s éppen ezért egy évszázada gazdasági-politikai- társadalmi káosz uralkodik a térségben.- Ez lenne tehát a válasz arra a vádra, amelynek értelmében sokan úgy fogalmaznak, hogy a kormány elriasztja a nyugati tőkét?- Ezzel a kifogással nem értek egyet. Az idáig jelentkező kül­földi töke jórészt spekulatív töke volt. Jönnek azok az emigráns magyarok is, akik nem értek el különösebb sikereket, s most nálunk szeretnének nagy üzleteket kötni.- Az adócsökkentésre vonatkozó elképzelésére visszatérve ön szerint nem képzelhető el az, hogy a kormányzat a pillanatnyi érdekek miatt feláldozza a hosszú távú érdekeket? Azaz megen­gedheti-e magának a költségvetési hiánnyal küszködő kormány­zat az adócsökkentést?- Ebben a kérdésben rendkívül kritikus álláspontot foglalok el a Pénzügyminisztériummal és a Pénzügyminisztérium politi­káját diktáló nemzetközi pénzügyi alappal szemben. Ez az alap a kölcsönöket nyújtó bankok érdekeit képviseli, s egyáltalán nem törődik az adós országok hosszú távú gazdasági és politi­kai stabilitásával. Ugyanakkor a magyar kormányzatnak, mely a szavazatok ötvenkilenc százalékát kapta meg a választásokon, magabiztosan kellene a nemzetközi fórumokon tárgyalni. Olyan előterjesztésre lenne szükség, mely kimondja, hogy az ország érdekei megkövetelik az adósságok egy részének az átüteme­zését, illetve elengedését. Biztos vagyok abban, hogy az adós­ságok egy részének az elengedése is lehetséges...- Merő jószívűségből tennének ilyet a hitelező bankok?- Nem jószívűségről van szó. A magyar kormányzat hibát kö­vetett el, amikor 1975-től kezdődően ilyen nagy összegű kölcsönöket vett fel, de hibát követtek el a bankok is, amikor egy életképtelen kormányzatnak dollármilliárdokat adtak. A veszte­ségen a kormányzatnak, a nemzetnek és a bankoknak egyaránt osztozniuk kell, nem is beszélve arról, hogy ezek a bankok már régesrég visszakapták az itt befektetett tőkéjüket, ma a kamatos kamatokat törlesztjük. ctfri árdád Zaj Hogy egy újonnan létesült ipari üzem közelében elviselhetö-e a zajszint, annak megítélése a szak­emberek és az ott lakók dolga. Nem is igazságot tenni mentem ki a tolnai selyemgyár melletti utcács­kába, hanem azért, hogy tájéko­zódhassak és tájékoztathassak. Kovács Gyula tolnai lakos azzal a panasszal kereste meg szerkesz­tőségünket, hogy a gyár szögleté­ben, az ő házával szemközt létesült faipari üzem zavarja az ott élőket. Este 10-ig zúgnak a gépek az ere­detileg nem is erre a célra létesített csarnokban. Olyan zajjal és porral járó munka folyik ott, amihez sem a hatóságok, sem a környékbeliek nem járultak hozzá. Nézzük, mit mondanak erről a másik oldal képviselői. Pető János kft-vezető:- Üzemünk, a TOFA Kft. május­ban jött létre. Bejelentettük a ható­ságoknak, hogy az eredeti rendel­tetéstől eltérő működést tervezünk. Azt a választ kaptuk, hogy majd ha teljesen beindul az üzemelés, meg­nézik. (Tűzoltóság, tanács, köjál, munkaegészségügy, környezetvé­delem stb...) A legtöbb szakható­ságtól már voltak is kinn, s mindent rendben találtak. Két lakónak az ut­ca túloldalán - és érdekes módon csak annak a kettőnek - viszont gondotjelentazaj. Korábban raktár volt, s az valóban „csendesebben” üzemelt. A nullához képest ez a zaj­szint tényleg magasabb. De saját méréseink szerint még az üzemen belül sem haladja meg a 40 deci­belt. S ez jóval a megengedett érték alatt van. Mindenesetre most, hogy megnyugtassuk a kedélyeket, egy Pestről hozatott hiteles műszerrel kívánjuk bizonyítani igazunkat. Pfundtner Antal, a selyemgyár igazgatója:- Eredetileg az volt a tervünk - s a csapatkivonások után újra az lesz -, hogy a szovjet laktanya területén indítjuk be ezt a vállalkozást. Hely­igényes egy ilyen fafeldolgozó üzem, s itt szűkén vagyunk. A se­lyemgyár több mint 5 millióval járult hozzá a 6,5 milliós alaptőkével in­duló TOFA létrejöttéhez. (A profilel- különités miatt kellett ezt a formá­ciót, a kft-t választani.) Hallottam én is, hogy panasz van a zaj miatt. Ezen majd igyekszünk segiteni, de itt többek között azt is számításba kell venni, hogy ez az üzem 30-40 embernek ad munkát. Ha becsuk­juk, az utcára kerülnek, mert a se­lyemgyár már nem tudja foglalkoz­tatni őket. Majtényi Mihály, a gyár munka­védelmise:- Ebben a kis utcában még most sincs akkora zaj, mint egy forgal­mas főút mentén. Csak még ez is furcsa a korábbi csendhez szokott lakóknak. A szabvány szerinti ha­tárérték egyébként nappal 50, éjjel 40 decibel. Szerintünk ezt nem lépi túl a fűrészgépek és a porelszívó ciklon munkája során észlelhető zaj. De ez még nem egy lefutott té­ma. A határidő: október 15-e. Addig kell bizonyítani - megfelelő műsze­res mérésekkel - hogy sem a zaj, sem a por nem haladja meg az előírt értékküszöböt. S ha mégis, további szigeteléseket kell végezni. Komoly kiadást jelent ez a cégnek...- Wy­Autómotor-összeszerelés csúcssebességgel FRANKFURT AM MAIN, NSZK: Thomas Merkart autólakatos (b) és Üli Trebig üzemlakatos 14 perc és 39 másodperc alatt szerel össze működőképessé egy 90 lóerős Volkswagen-motort a cég standján az Autó-Mechanika kiállításon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents