Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-14 / 138. szám

1990. szeptember 14. Képújság 3 V/sfAccsk IaM óo ottilnt a tÁrtrÁnrnt WiBwwSwÄ Hrllt *551 WUim m ivflivP»vi Mözs nem válik Felröppent a hír: miután Mözs Tolna városrészévé vált, megbánta az egyesü­lést. Elégedetlen jelenlegi alárendelt sze­repével, s függetlenségre törekszik. Mi is történt voltaképpen? Az esemé­nyeket Mayer Márton helyi elöljáró így vázolta:- A nyár derekán volt egy tanácsülés, ahol az SZDSZ felvetette a különválás le­hetőségét. Úgy tűnt, vannak támogatóik a lakosság körében, ezért nem sokkal ké­sőbb egy fórumot hívtak össze, ahol megpróbálták eladni ezt az ötletet. En­gem arra nem hívtak meg, de másodla­gos információkkal tudom, hogy a dolog nem jött össze. így a kérdés lekerült a na­pirendről.- Ön az együttmaradás mellett van?- Mindenképpen. Egyrészt anyagi okok miatt, mert egy városban mégis­csak jelentősebbek a fejlesztésre fordít­ható összegek, mint egy kicsi - bár füg­getlen - községben. Másrészt azért, mert az együttlét nem azt jelenti, hogy a mözsi problémákról ne a mözsiek döntenének, illetve bizonyos kérdésekben ne lehetne önálló véleményük, cselekvési sza­badságuk. Ugyanerről a kérdésről Keszthelyi Márton, az SZDSZ polgármesterjelöltje így nyilatkozott.- Azon az ominózus fórumon elszaba­dultak az indulatok. Olyannyira, hogy egyesek még a vasútállomásról is le akarták retusálni a Tolna feliratot. Mond­ván, hogy ami Mözsön van, az a mözsie­ké. S valóban nehezen emészthető, hogy Mözs most eltűnik a térképekről, és az it­teni újszülöttek anyakönyvi kivonatába is ez kerül: születési helye - Tolna.- Ön tehát a különválásra voksol?- A magam részéről liberális gondol­kodású vagyok. Ahogy a lakosság több­sége akarja, úgy legyen. A nyári fórumon a jelenlevők zöme a függetlenség mellett volt, de fel kell mérni a teljes közvéle­ményt. Én még olyan emberrel nem talál­koztam Mözsön, aki nem akarta volna az elszakadást. De azt is meg kell mon­dani, hogy nem sokat tesznek érte. Java­soltuk: hívjanak össze falugyűlést, vitas­sák meg a dolgot, de az egészről nem lett semmi. Közömbösen viseltetnek saját sorsuk iránt. Mi csak azt vállalhatjuk, hogy mögéjük állunk. Azt nem, hogy helyettük cselekszünk. Rózsa Sándor, az SZDSZ területi iro­dájának szervezője még hozzáteszi: - Mözsi kezdeményezés volt, mi csak a gyakorlati lebonyolításban segédkez­tünk volna: szóróanyagok terítése, nép­szavazás megszervezése stb... Lokálpat­rióták egy csoportja indította el a dolgot, de úgy látszik, nem csatlakoztak hozzá­juk tömegek. Szerintem most már nem is aktuális a téma. Függetlenné válni a hely- hatósági választások előtt volna célsze­rű, mert így most két képviselőjük lesz a mözsieknek Tolnán, amúgy viszont egy egész testületet választhattak volna, oda­haza.- Wy­Már mint 12000 kft működik Magyarországon A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az úgynevezett jogi személyisé­gű gazdálkodószervezetek (vállalatok, gazdasági társaságok, szövetkezetek) számának az utóbbi években tapasz­talt gyorsuló növekedése az idén még erőteljesebbé vált. A gyarapodás 1986-ban 662,1989-ben 4358, az idei első félévben pedig már 8022 volt. A növekedésben a korlátolt felelősségű társaságok alakulása a meghatározó. 1990 első félévének végén 23 257 jo­gi személyiségű gazdálkodószervezet működött az országban, s ebből 12159 volt a kft., őket a kisszövetkezetek (3224), majd a vállalatok és trösztök követik (2007). Június végén - több más típusú gazdálkodószervezet, szö­vetkezet, leányvállalat, egyesülés stb. mellett - 520 részvénytársaságot tar­tottak nyilván. 1990 második negyed­évében 837 társaság alakult külföldiek részvételével. Ezek közül 31 csak kül­földi érdekeltségű. A társaságok fele 1 millió forint törzs­tőkével indult, mintegy kilenctizedé 10 millió forintnál kisebb törzstőkével ren­delkezik. A Samsonite bemutatkozása Budapesten A céa elégedett a szekszárdi qvár eredményeivel (Folytatás az 1. oldalról.) A Samsonite fejlődése igazi sikertörté­net. 1910-ben alapították az USA-beli Denverben és a néhány fős családi vál­lalkozásból mára sok ezer embert foglal­koztató, az egész világot behálózó, évi félmilliárd dolláros forgalmat bonyolító vállalatbirodalom lett. A cég 25 évvel eze­lőtt tört be az európai piacra, létrehozta első üzemét a belgiumi Oudenaarde- ban, ahol ma a Samsonite európai köz­pontja van. Ma több országban - köztük Magyarországon is - 2400 Samsonite- alkalmazott több mint 500-féle termékből naponta 17 ezer darabot gyárt Európában. „Ki­váló minőség, folyamatos beruházás, ál­landó megújulás”, a Samsonite ezen ér­tékek alapján vált a világ legjelentősebb táskagyártójává. * A Samsonite 1987-ben kooperációs szerződést kötött a Palota Bőrdíszmű­gyárral. Ennek keretében 1988-ban in­dult meg a gyártás, 1989 júliusától pedig már Magyarországon is forgalmazza ter­mékeit a cég. A kooperációs megállapo­dást alig több mint két év múlva Samso­nite Hungária néven vegyes vállalat megalapítása követte szekszárdi telep­hellyel. Az 1989. november 30-án aláirt szerződés szerint az újonnan alapított cég 68,7 millió forintos alaptőkéjének 60 százalékát a Samsonite, 40 százalékát pedig a Palota jegyezte. Az 1990. február 13-i cégbejegyzés óta 6 termékcsalád 28 különböző termékének gyártása zaj­lott a szekszárdi gyárban az európai igé­nyekhez igazodva. A munkaerő utánpót­lásának biztosítására a Samsonite Euró­pa hozzájárult ahhoz is, hogy tanulási és munkalehetőséget biztosítsanak a szekszárdi szakmunkástanulóknak. A ta­nulók által készített termékeket a gyár felhasználja saját munkájához, a fiatalok pedig - miközben megismerkednek a Samsonite követelményeivel - pénzke­reseti lehetőséghez jutnak. A más orszá­gokban levő Samsonite üzemekhez ha­sonlóan a termelés teljes egésze belgiu­mi exportra kerül és az oudenaarde-i központból szállítják az egyes országok kereskedőihez. A tervek szerint év végé­re naponta 1900 táska, bőrönd készül Szekszárdon, középtávon pedig remény van arra, hogy a termelési kapacitást je­lentősen növelik. A későbbiekben bőví­teni szeretnék a Samsonite termékek hazai piacon és más kelet-európai or­szágokban történő értékesítését.- Azért jöttünk ide, hogy hosszú távon itt maradjunk - mondta bemutatkozó előadásában Luc Van Nevel. - Mi hi­szünk a közös európai ház felépítésében és készülünk is erre. A kelet-európai or­szágok is integrálódnak, az emberek mo­bilitása nö, mind többet utaznak. Mindez a Samsonite termékek piacát növeli. A jö­vőben is legfontosabb feladatunk, hogy Ízelítő a termékskálából vásárlóinknak értéket nyújtsunk a pén­zükért. Ebben a folyamatban központi szerepet szánunk a Samsonite Hunga- ria-nak, mint első kelet-európai vegyes vállalatunknak. * Schlitt Károllyal, a szekszárdi gyár igazgatójával a sajtótájékoztató utáni fo­gadáson sikerült szót váltanunk.- A Luc Van Nevel úr által említett fej­lesztési elképzelés azt jelenti, hogy a cég elégedett a szekszárdi gyár teljesítmé­nyével?- Pontosan.- Hallhatnánk részleteket ezekből a tervekből?- A következő két évben jelentős átala­kítások történnek, európai színvonalú gyárrá fejlődik a szekszárdi. E hónap kö­zepétől átállunk egy műszakra, majd két ütemben komoly beruházások következ­nek, amelyekkel bővül mind a terméktí­pusok száma, mind a gyártási kapacitás. A létszámot is bővíteni szeretnénk, bár ez éppen sok gondot okoz most, nem lesz könnyű 60 ügyes dolgozót találni, akik a Samsonite minőségi és mennyiségi kö­vetelményeinek megfelelnek.- Ezért vesznek részt a szakmunkás- képzésben is?- Természetesen. A tanulóknál is ma­gasak a követelmények, felvétel előtt al­kalmassági vizsgálaton kell átesniük a pedagógiai intézetben. Jelenleg 46 el­sős, 41 másodikos, és 24 harmadikos ipari tanulót foglalkoztatunk. A harmadi­kosoknak már mérjük a teljesítményét, olyan jók az eredmények, hogy a tanmű­helyünk önfenntartó. Aki viszont nem üt meg egy bizonyos szintet, attól elbúcsú­zunk.- Mennyit kereshet önöknél egy átla­gos képességű dolgozó?- A norma 100 százalékos teljesítése esetén 64 forintos órabért fizetünk, de sokan teljesítenek 100 százalék felett. Mi természetesen fontosnak tartjuk a folya­matos béremelést a magas infláció miatt, de ezért keményen meg kell küzdenünk a központtal. Ők ugyanis nehezen tudják követni ezt az inflációs folyamatot, hiszen a forintleértékelések messze elmara­dnak az infláció mögött. Ezt ők úgy érzé­kelik, hogy az ő pénzük is gyorsan romlik nálunk, vagyis egyre drágább lesz a ma­gyar munkaerő. * Kereskedelmi ügyekben a Samsonite Hungária budapesti irodájának általános igazgatója, dr. Hall Géza járatosabb, így ő válaszolt néhány ezzel kapcsolatos kér­désünkre:- Az olvasókat leginkább az érdekli, hogy mikor, hol és mennyiért lehet kapni a Samsonite táskákat, bőröndöket.- Jelenleg csak Budapesten a Fonta­na Divatházban és a Luxus Áruházban, de a közeljövőben bővítjük a hazai for­galmat, négy vidéki városban a Centrum áruházak értékesítik majd termékeinket rövidesen. A Samsonite gyártmányok a tökéletes minőséget testesítik meg, így áraink magasak. Az úgynevezett ke­ménydobozos termékek pillanatnyilag egyáltalán nem kaphatók Magyarorszá­gon, ezért ezek forgalmazását kezdjük meg először.- Konkrétan Szekszárdon mikor és hol vásárolhatunk ezekből?- Mivel a vegyes vállalat székhelye Szekszárdon van, ez kötelez bennünket, hogy ott is forgalmazzuk termékeinket, még akkor is, ha a fizetőképes kereslet nagysága ezt nem indokolná. Szekszár­don a Skálával készülünk a kapcsolatot felvenni és reményeink szerint néhány héten belül megjelennek ott a Samsonite cikkek.- Az előadáson elhangzott, hogy a gazdasági szabályozók ma a vegyes vál­lalat teljes exportjának 30 százalékáig engedik az importot, ami azt jelenti, hogy a termelés 30 százaléka értékesíthető Magyarországon. Ennél többet is el tud­nának adni?- Igen és reméljük, hogy az importlibe­ralizáció miatt növekedhet ez a százalék. Addig is a termelés növelésével tudjuk fokozni a hazai értékesítést.- A szekszárdi gyár kizárólag nyugati alapanyagokkal, alkatrészekkel dolgo­zik, vagy vannak magyar beszállítók is?- Kezdettől fogva célunk volt és a jövő­ben is az lesz, hogy a termeléshez ma­gyar partnereket találjunk. Több cég­gel folytatunk régóta tárgyalásokat, ter­mékeiket alapos vizsgálatnak vetjük alá Belgiumban, eddig azonban sajnos csak egyetlen magyar gyártmány felelt meg a magas minőségi követelményeknek: a szekszárdi gyár termékeit már hazai cég által készített kartondobozba cso­magolják.- Árki ­Száműzik a PVC-t Nem szabad műanyag palackban sört, ásványvizet és üdítőitalt forgalomba hozni Svájcban 1991 novemberétől. A berni kormány döntését környezetvé­delmi megfontolások motiválták. A PVC-böl készült csomagolóanyag ugyanis a természetben nem bomlik le, elégetése közben pedig ártalmas gá­zok szabadulnak fel. Az intézkedés fő­ként a francia ásványvízexportőröket sújtja, amelyek szívesen alkalmazzák a PVC-palackokat. Az importőrök utolsó pillanatban tett hulladékbegyűjtési ígérete ellenére a svájci kormány kitar­tott elhatározása mellett. (AFP) Ha viszont alaposabban végiggondol­juk az eddigieket, ha összevetjük nép­rajzkutatók megfigyeléseivel, akkor már valószínű, hogy más következtetésre jutunk. Az ilyen, vagy ehhez hasonló tör­téneteket ugyanis olyan „mozaikokból” ki lehet rakni, amelyekkel eddig már ta­lálkoztunk. Azt is tudjuk, hogy nagyobb távolságról gondolatokat lehet cserélni, vagy erős szuggesztiókat lehet átvinni. Azt is tudjuk, hogy akár több méter távol­ságból nem csak baktériumok, növények növekedését lehet befolyásolni, hanehn kemény, szilárd anyagokat lehet „meg­puhítani”. Tudjuk, hogy egyik ember be tud avat­kozni a másik életébe oly módon, hogy bioenergiát ad át, vagy vesz el tőle. Ezek­ből az elemekből viszont a cikk kezdetén leírt két történet főbb mozzanatai már összerakhatóak és egyáltalán nem ért­hetetlenek. Itt csak az a furcsa és szokat­lan, hogy mindkét esetben valószínűleg nem teljesen tudatosan következett be ez az ártás, azok akik haragudtak, gyűlöl­ködtek, nem gondolták komolyan, hogy ennek ilyen súlyos következményei lesznek. A természeti népeknél viszont néprajz- kutatók gyakran leírnak, megfigyelnek olyan eseteket, amikor ez az ártó, rossz szándék kifejezetten tudatos, sőt „rende­lésre” is lehet ilyen eseteket előidézni. Sajnos, úgy tűnik az mítosz, hogy eze­ket a jelenségeket kizárólag jó célra lehet használni. Ezt is mint mindent, a tűz felta­lálása óta lehet jó és rossz célokra is föl­használni. Kik is képesek, milyen körül­mények között lehet parajelenségeket előidézni? Úgy tűnik, hogy az emberek nagyobb része alkalmas kisebb-na- gyobb mértékben általunk ma még para- jelenségeknek nevezett hatások előállí­tására: azok, akik humán orientáltsá- gúak, azok akikben az analitikus gondol­kodás nem túlságosan fejlett. (Ezek sze­rint tehát a fizikusoktól, mérnököktől, vegyészektől nem kell félni, de jobb óva­kodni, ha valakit netán egy színész gyű­löl.) A dolog fordítva is igaz persze, ha valakit egy művész szeret, próbál meg­gyógyítani, az nagyobb valószínűséggel lesz sikeres, mintha egy fizikaprofesszor próbálkozik vele. Az eddigi statisztikák, felmérések sze­rint tehát a humán, vagy reál orientáltság a legfontosabb paraméter, ami eldönti, hogy kiben lehetnek ilyen képességek. A másik fontos dolog, hogy ki mennyire egészséges, kinek milyen az „állóképes­sége”. Minél jobb a fizikai állóképesség, annál nagyobb valószínűséggel tudja va­laki tartósan és állandóan előidézni eze­ket a jelenségeket. Ha valaki beteg, akkor ezek a jelenségek szinte automatikusan megszűnnek körülötte. Végül rendkívül fontos, hogy ki, mikor kezdi ezeknek a jelenségeknek a megismerését és gya- korolja-e. Mint sok minden dolgot a Föl­dön, ezt is tanulni lehet. Azok a gyógyítók, akik a Fülöp-szigeteken, vagy Brazíliá­ban, vagy Afrikában látványos gyógyítá­sokat tudnak így előidézni, szinte mind tizenéves koruk előtt kezdik a tanulást. Ott persze, az ottani társadalom sokkal megértőbb, toleránsabb, sőt bátorítja is ezeknek a tulajdonságoknak a kifejlődé­sét. Néhány kínai buddhistakolostorban pedig kifejezetten erre „szakosodott” is­kolák működtek - persze elsősorban a harcművészet céljára használták föl eze­ket a különleges képességeket. A mi technikai civilizációnkban telje­sen megszokott dolog, ha valaki egy rendkívüli ügyességet igénylő szakmát, hivatást, vagy művészeti ágat akár évtize­deken át is tanul. Egy jó idegsebész, zon­goravirtuóz, vagy egy teniszbajnok hosz- szú éveken át tanulja a mesterfogásokat, gyakorol és a társadalom ezt nem gátol­ja, sőt segíti és anyagilag is elismeri. A mi technikai civilizációnkban azon­ban, ha valaki a gyógyítást próbálná meg gyakorolni, akkor nagyon gyorsan rács mögött találná magát, különböző okok miatt nem tolerálja a mi társadal­munk és ezért nem is tanulható, ha valaki pedig mégis megszerzi ezt a tudást, nem adhatja tovább. Ezért találkozunk olyan ritkán a mi civilizációnkban ezekkel a je­lenségekkel, mert ez még mindig szé­gyennek számit. Az ilyen képességű em­bereket nagyon gyakran elmebetegnek nézik, olyanoknak, akik nem illenek be a társadalomba. A legjobb esetben is csak cirkuszok, vagy varieték porondján talál­kozhatunk ezért ilyen jelenségekkel, (Folytatjuk.) A holland gazdálkodóknak legkevesebb a felére kell csökkenteniük a vegyszerek használatát az ezredfordulóig - jelentette be Gerrit Braks holland mezőgazdasági mi­niszter. Hollandiában a parasztok évente 20 ezer tonna növényvédő szert szórnak ki földjeikre. Ennek csökkentése elősegíthet­né az ivóvíz védelmét, kevesebb vegyszer kerülne az élelmiszerekbe és általában is csökkenne az élővilágot ért károsodás - mondta a miniszter, leszögezve, hogy a ve­gyi növényvédelmet már nem lehet tovább fokozni. A minisztérium terve szerint 1995-ig 35 százalékkal, 2000-ig pedig 50 százalékkal kell csökkenteni a növényvédő szerek használatát a holland mezőgazda­ságban. A gazdaságoknak hasonló mér­tékben kell lefaragniuk a légkörbe kerülő szennyezőanyagok mennyiségét is. A talaj­ba és talajvizkészletekbe jutó szennyvizek mennyiségét 75 százalékkal, a folyókba kerülő szennykibocsátást pedig 90 száza­lékkal kell csökkenteniük. (REUTER) FAIPARI MARÓK, GYALUKÉSEK, fémipari forgácsolószerszámok nagy választékban, utánvétellel is kaphatók. Ipari szerszámüzlet, Budapest X., Üllői út 132. Telefonszám: 1272-885, fax: 1476-818 (26) Kevesebb vegyszert!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents