Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-13 / 137. szám

1990. szeptember 13. NÉPÚJSÁG 5 Száz nap után A száz nap türelmi idő, amelyet Antall József miniszterelnök kért ismert parla­menti beszédében, már lepergett, ám talán mégsem haszontalan értékelni az el­telt időszakot, s egyúttal előretekinteni a közeljövő tennivalóira. E gondolatok jegyében szervezett egyórás kerekasztal-beszélgetést szerkesztőségünk a hat parlamenti párt megyei képviselői számára. A Magyar Demokrata Fórum részé­ről Pálinkás József, a megyei választmány elnöke, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről dr. Tóth László, a megyei szervezet elnöke, a Független Kis­gazdapárttól Farkas Sándor megyei alelnök, a szabad demokratáktól Marián Béla, a megyei egyeztető bizottság elnöke, a fiatal demokratáktól Németh Zsolt, a megyei szervezet tagja, a Magyar Szocialista Párt részéről pedig dr. Kiss József, a megyei koordinációs tanács elnöke fogadta el a meghívást. Szerkesz­tőségünket Szeri Árpád képviselte. Mérleg - pártszemszögből Pálinkás József: - Elmondanám, hogy én hogyan is értem ezt a száz napot. Azt tartom igazán szerencsésnek, ha egy új kormány zavartalanul veszi át azokat az intézményeket, amelyek a kormányzati tevékenységhez szükségesek. Az is sze­rencsés, ha egy egyszerű kormányváltás esetén megvan az átvevő tárca vezetőjé­nek az a lehetősége, hogy mind a szemé­lyeket, mind a tárca állását illetően nyu­godtan tájékozódhason. Ez a száz nap talán erre sem lehet garantáltan elég még egy normális kormányváltás esetén sem, de semmiképpen sem egy rend­szerváltozással járó kormányváltás ese­tén. A száz nap azért illeti meg a kor­mányt, hogy addig ne „ostromolja” a saj­tó, az ellenzék és ne „ostromolja” a saját pártja sem a kormánykoalíciót képviselő minisztereket. Dr. Tóth László: - A száz nap a kor­mány felállására, az apparátus létrejötté­re vonatkozik, s nem arra, hogy negyven­negyvenöt év szisztematikus rombolását helyrehozza egy kormánykoalíció. Ezt egy épeszű ember nem is gondolhatta akkor, amikor Antall József türelmet kért: mert egyáltalán nem azt mondta, hogy elindulunk az Eldorádó irányába. Aki ezt így értékelte, vagy így próbálja beállítani az enyhén szólva nem azt a hangot üti meg, amit józan gondolkozású, politizáló embertől elvárhatunk. Szeri Árpád: - Azt hiszem, ez a száz nap a kisgazdák szempontjából főkép­pen a földtörvény miatt érdekes... Farkas Sándor: - Igen, azért is, de hadd csatlakozzam néhány gondolattal az előttem szólóhoz. Rosszkedvű, türelmetlen ország va­gyunk, s ezt a száz napot akkor is meg kellett volna kapja ez a kormány, ha csak sima kormányváltásnak, és nem rend- szeváltásnak vagyunk tanúi. Azokban az országokban, ahol a kormányválságok elég gyakoriak, még ott is ismernek bizo­nyos türelmi időt, pedig ott sínen van a gazdasági élet* Sz. Á.: - A türelmi idő - ahogyan azt az SZDSZ nemegyszer hangoztatta - nem jelenti egyúttal a bírálat mellőzését. Marián Béla: - A kormány munkáját két szempont alapján lehet megítélni: egyrészt, hogy mit nem csinált, másrészt, hogy mit csinált. Nyilvánvalóan ez a száz- hapos türelmi idő az előbbire vonatkozik. Egyet nem értésünk fő iránya az, hogy ez a kormányzat nagyon erősen akar cent­ralizálni. Továbbá olyan dolgokat nem tett meg, amire ennek az időnek elégnek kellett volna lennie. Nem vázolt fel végre­hajtási programokat, nem lépett a gazda- ságátalakitás terén, nem tett inflációelle­nes lépéseket. Mindezekre csak ígérete­ket kaptunk. Németh Zsolt: - Itt van előttem a Fidesz értékelése a száz napról. Nem az a gond, hogy a kormány mit nem valósított meg, hanem, hogy a miniszterektől nem kér­ték számon a tennivalókat. Nem azt vár­tuk volna el, hogy Kánaán legyen a száz nap után, de bizonyos irányelvekre, pél­dául a politikai igazságtétellel, a kártala­nítással kapcsolatban számítottunk. Ezekről konkrét elképzeléseket a kor­mány nem tett le az asztalra. A száz nap türelmet egyébként a mi frakciónk maxi­málisan biztosította. Sz. Á.: - A Szocialista Párt gyakorta nevezte magát konstruktív ellenzéknek. Dr. Kiss József: - Talán először egy rö­vid összefoglalást erről a száz napról. Mit tett a kormány ez idő alatt? Ebből a szem­pontból valóban kritikusan lehetne ezt a száz napot értékelni. Azt is tapasztaljuk, hogy a kormány hatalmi eszközökkel kezd kormányozni, lassan kialakult egy szűk körű vezérlés. Ez nem felel meg a mi pártunk elveinek, de a többi párt elveinek sem. Változatlanul szűk csoportérdekek számítanak, baráti körök döntenek bizo­nyos kérdésekben. A külpolitikáról szól­va: sokkal nagyobb óvatossággal kellett volna ennek a kormánynak a külpolitikát intézni. A környező országok bizonyos mértékig szemben állnak Magyarország­gal. Ami pedig a belpolitikát illeti, nos, ott ismét egy figyelemelterelési művelet­nek vagyunk tanúi. Különböző manőve­rekkel próbálják elterelni a közvélemény, az ellenzék, a sajtó figyelmét a valós problémákról. Ide sorolom a Justitia cso­magtervet is. Palackból kiengedett szellem N. Zs.: - Nagyon nehéz mindent átbe­szélni egy órában ennyi embernek. Álta­lánosságban beszélni nem érdemes. Egy nyitott kérdésről igen, s ez a földkér­dés. Ez a legveszélyesebb pont, s ehhez - azaz a negyvenhetes állapotokhoz - köti magát a kisgazdapárt. Az MDF egé­szen más irányelveket vallott. Nem lehet tudni, hogy ez nem fog-e kormányválsá­got okozni. Ezt a kérdést kellene mielőbb tisztázni. Az önkormányzati törvény is ki­dolgozatlan. A mai napig nem tudjuk, hogy az önkormányzat miből fog gazdál­kodni. A kommunistázás is megér pár szót. Ezzel nem lett volna szabad élni a kormánypártok részéről. Fia a palackból kiengedjük a szellemet, az valószínű, hogy ki is fog bújni, nem áll meg félúton. S aki az én kommunistám, az kis kommu­nista, aki az ellenzék kommunistája, az nagy kommunista. Vagy hadd hívjam fel a figyelmet Kéri Kálmán nyilatkozatára, aminek külpolitikai vonzata van. M. B.: - Flogy ne legyen kilátástalan a beszélgetésünk, célszerű lenne azt vizs­gálat alá venni, hogy mindebből mit lá­tunk a végeken. Én úgy látom, hogy az SZDSZ, de a többi párt is azzal a gonddal küszködik, hogy a politikai súlypont a parlamenti frakciókra helyeződött. Ez alapvetően megnehezíti a pártoknak a tényleges munkáját. Ezek a hiányossá­gok az önkormányzati választásokon is felszínre kerülnek, ugyanis eléggé elsza­kadnak egymástól a felsőbb, illetve az al­só szintek. T. L.: - Az MSZP képviselőjének a kül­politikával kapcsolatos megjegyzésére szeretnék reagálni. Magyarország az utóbbi ezeregyszáz évben nem volt any- nyira népszerű, mint most. A bennünket támadó szomszédainkat is meg tudjuk nevezni, s nem arról van szó, hogy min­denki haragszik ránk, ez csak Szlovákiá­ra és Romániára vonatkozik. F. S.: - A külpolitikáról én is ugyaneze­ket szerettem volna elmondani. Nem biz­tos, hogy nemzetközi megítélésünk csak attól függ, hogy a szlovákok és a romá­nok neheztelnek ránk. P. J.: - Ha Európa történelmén végig­nézünk, ez a közép-európai rész mindig a hegemonisztikus viszonyok prédája volt. Amikor ez a stabil hegemónia kez­dett felbomlani, méghozzá álláspontom szerint Moszkvában, akkor keletkeztek a gondok a szomszédainkkal. N. Zs.: - A politikusoknak mindig elő­zetesen mérlegelniük kellene, hogyha egy hír útjára indul, annak milyen vissz­hangja lesz. Olvashattuk, hogy hány kül­földi bizonytalanodott el, s vitte vissza tő­kéjét, illetve már eleve be sem merte hoz­ni. Közben a parlamentben nem szület­tek koncepciók, hanem elvi viták folytak. Sz. Á.: - Pálinkás József szerint mikor­ra várható, hogy meggyorsulnak azok a folyamatok, amelyek elősegítik a kedve­ző változásokat? P. J.: - Csak a személyes véleménye­met és reményemet mondhatom el ezzel kapcsolatban, de egyúttal reflektálnék a Fidesz képviselőjének az elvi felvetésére is. Hogy ezek a törvénytervezetek még mindig napirenden szerepelnek, vagy még tervezeti formában sincsenek, an­nak részben az ellenzék „konstruktivitá- sa” is oka. Az ellenzék egy csomó in- konstruktiv indítvánnyal fékezte a mun­kát, gondolok itt egyebek mellett a köz- társasági megbízottal kapcsolatos indít­ványra. Én azt sem tartom szerencsés­nek, hogy ebben az időszakban egye­nesben közvetítik a parlamenti vitákat, holott igazából tudjuk azt, hogy a komoly munka a bizottságokban folyik, ahol kü­lönböző pártvillongások kaphatnak teret. Erre viszont nekünk nincs rálátásunk. Szóval, hogy az eredeti kérdésre vála­szolva, hol is látom a változás lehetősé­geit? A bizottságokban már ott sorakoz­nak a törvénytervezetek, ahogyan a par­lament előtt is. Ám elhangzik egy inter­pelláció a népfront vagy a szakszerveze­tek vagyonával kapcsolatban, ami az adott esetben hosszú időre visszavetheti a tevezési folyamatot s lekötheti a szak­embergárdát. N. Zs.: - Nem az a gond, hogy lehetnek technikai hibák, hanem az a lényeg, hogy csökkennek a gazdasági mutatók, mi­közben növekszik az infláció. Ezek té­nyek, s akkor is azok maradnak, ha megfeszülünk. Meg kellett volna adni az irányt, hogy mit szeretne a kormány. A mai napig sem tudjuk még ezt. Én itt lá­tom a legnagyobb bajt, mert bizonytalan­ságot hagy maga után a kormány. Lehet sok mindenre hivatkozni, de az embere­ket ez nem érdekli. P. J.: - Annyit tudok közvetlenül, hogy a kormány, szándéka szerint teljes front­vonalon indítaná meg a változást, várha­tóan január elején. K. J.: - Egyet tudomásul kellene venni: ha mi úgy képzeljük el az önkormányza­tokat, hogy leképezzük a parlamenti erő­viszonyokat, akkor ebből az országból hosszabb távon nem lesz semmi. Nem ja­nuár elsejétől, hanem hosszabb távon sem. S itt most vissza lehet kanyarodni a száz naphoz. Mit érez az egyszerű ál­lampolgár? Egy részük vár türelmesen, másik részük türelmetlenebbül, egy ré­szük pedig fél. Szép és okos dolog, hogy összeszedtek néhány ezer önvédelmi fegyvert, de mit szűr le ebből az egyszerű állampolgár? Azt, hogyha egy volt hatal­mi tényezőtől el lehet venni a fegyvert, akkor az egyszerű állampolgártól meg akármit. P. J.: - Ez eléggé sajátos gondolat. Önkormányzat mindenekfelett M. B.: - Azt hiszem, érdemes kiemel­ni az önkormányzat ügyét. Mi igenis úgy gondoljuk, hogy az önkormányzat na­gyon kemény ellensúlya legyen a kor­mánynak. így képesek érvényesíteni az erős érdekképviseletet. Ugyancsak fon­tosnak tartom az igazságtételi ügyek ren­dezését. Mindegyik pártot elárasztják a sértett emberek, akik teljes joggal köve­telnek valamiféle igazságszolgáltatást. Nem vért akarnak látni, de azok távozását kívánják, akik előnyöket élveznek, s kompromittálódtak az elmúlt időszak­ban. Az MDF parlamenti frakciója előho­zakodott a Justitia tervvel, amit végül is nem terjesztett a parlament elé, sem a kormányzat nem hozott különösebb lé­péseket. Sőt, azamnesztiávafeljárási ke­gyelemben részesítette azokat az urakat, akiket most a Justitia csomagtervvel esetleg felelősségre lehetne vonni. A szabad demokraták sürgősséggel sze­rették volna a parlament elé tenni, a bizonyos 3/3-as ügyosztály iratanyagá­nak kezelését. Éppen azért, mert elkép­zelhető, hogy be fognak kerülni az ön- kormányzatokba olyan személyek is, akik később vissza kell, hogy vonuljanak, mivel érinti őket az a dolog. Nagyon érde­kes, hogy miként szavaztak a képviselők ebben a kérdésben... N. Zs.: - Létezett egy olyan beterjesz­tés is, hogy az önkormányzat kapja meg az összes személyi jövedelemadót. Ezt a variációt nem fogadta el a kormány, más álláspontot foglalt el. Ugyanakkor azt vi­szont megkérdőjelezik, hogy lesz-e elég pénze a központi költségvetésnek. Akár­mit veszünk szemügyre, mindig szembe találjuk magunkat a koncepció hiányá­val. P. J.: - A konkrét történelmi helyzetből fakadóan létezik bizonyos centralizációs törekvés, én magam is azt tenném, hogy valamiképpen centralizálnék, mert így le­het hatékonyságot elérni. Én ezt nem tartom hibának. Hogy az önkormányzati törvény keretjellegű: nos, csak ilyen tör­vényt tudok elképzelni, amelyik keretjel­legű, mert máskülönben nem önkor­mányzati törvény. A mostani, csúcsára állított piramis helyett a talpára kell állíta­ni ezt a konstrukciót. Sz. Á.: - S vajon hogyan, miképpen le­het visszaszerezni a politikából lassan kiábránduló emberek bizalmát? K. J.: - A bizalmat az fogja visszaállíta­ni, ha az emberek azt látják helyben, hogy a leendő önkormányzatok valóban mások lesznek, s nemcsak a címercserét illetően. Szerintem régen rossz az, ha egy településen végigmenve meg lehet állapítani azt, hogy milyen párti a polgár- mester, akár pozitív, akár negatív érte­lemben. Ha ezt tudomásul veszi mind­egyik politikai erő, ha mi ilyen körben vi­tatkozhatunk tovább a pártjaink ügyeiről, mint most, ha valaki majd azt mondja, hogy bölcsödét kell építeni, és tényleg arra van szükség - akkor valószínűleg helyreáll a bizalom. N. Zs.: - A kormány ne csak találgatá­sokba bocsátkozzon, hanem konkrét el­képzeléseket, koncepciókat tegyenek le az asztalra, s ezek mentén majd lehet ha­ladni. Minden téren a szakértelem legyen az első. Ez a legfontosabb. M. B.: - Van egy hatalmas labda mind­annyiunk előtt. A kérdés az, hogy miként tudjuk ezt lekezelni, s megjátszani. Neve­zetesen itt vannak az önkormányzati vá­lasztások. A bizalom visszanyerésének a legjobb módszere az lesz, hogyha az em­berek látni fogják az általunk indított sze­mélyeket, akiket ismernek, akikkel nap mint nap találkoznak az utcán. Ez egyfaj­ta bizalom-visszanyerést eredményez. Látni fogják ugyanis, hogy nem elsősor­ban pártszempontok dominálnak. Nem egy helyen azért ment a verseny, hogy mi nyerjük meg ugyanazt az embert, akit az MDF is akart jelölni. Ez mindenképpen a bizalom jele. F. S.: - A jelenlegi ismereteim szerint a közeljövőben megjelennek azok a törvé­nyek, rendelkezések, amiket már nagyon várunk, s amelyek majd igazi változáso­kat hoznak az életünkbe. Reméljük, hogy ez jó hatással lesz a bizalomra. Jómagam azonban sok mindent nem látok ennyire egyértelműen, s egy bizonyos időre szükség van ahhoz, hogy az elképzelé­sek úgy váljanak valóra, ahogyan azt szeretnénk. Sokan hangoztatják manap­ság a konstruktivitást. Megítélés kérdé­se, hogy az ellenzék mikor, milyen. A saj­tónál is néha úgy látom -, a jelenlévők természetesen kivételek -, hogy az elad­hatóság érdekében kissé hajszolják az eltorzított fejleményeket, eseményeket. Talán a sajtónak is egy kicsit konstruktí­vabbnak kellene lennie. T. L.: - Hasonlattal fejezném be a ma­gam részéről a beszélgetést. Ha valaki örököl egy házat, amely ócska, rogyado­zó, akkor ne azt nézzük, hogy melyik ab­lakot kell majd megtisztítani, hanem elő­ször támasszuk alá a tetőt! Valahol itt ér­zem az ellentétet. Nem szeretnék olyan színben tetszelegni, mintha példaként akarnám a Kereszténydemokrata Nép­pártot a többiek elé állítani, de sokak sze­rint mi voltunk az a párt, amelyik nem az ellenfél sárba taposásával tűnt ki. A hely- hatósági választások még fontosabbak lesznek, mint amilyenek az országgyűlé­si választások voltak. Kérem a jelenlevő­ket, hogy ne a másik lejáratásával pró­báljunk előnyt szerezni másodkézből származó történetek felfújásával. P. J.: - A puding próbája az evés, de hogy bizalmunk legyen a puding iránt, ahhoz egyszer egy jó pudingot kell készí­teni. Ehhez tisztességesen kellene lebo­nyolítani a helyhatósági választást, s mindent meg kell tenni annak érdeké­ben, hogy a jelölés pártérdekek feletti le­gyen. Vitatkozhatunk nagy hevességgel, a jobbítás szándékával, de utána tudjunk azonos jogú állampolgárként akár egy korsó sört is meginni egymással - per­sze úgy, hogy ez a település érdekét szolgálja. SZERI ÁRPÁD Marián Béla Németh Zsolt Dr. Kiss József Pálinkás József Farkas Sándor Dr. Tóth László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents