Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-09 / 108. szám
1990. augusztus 9. HÉPÚJSÁG5 Barlangvilág Budapesten Hazánk fővárosáról sok mindent tudunk. Például azt a közhelyet is, hogy szép, sőt köztársasági államformánk ellenére „a Duna királynője”. Ezenkívül légszennyezettsége többnyire túllépi a megengedett, vagy eltűrhető kétszeresét. Azt azonban már nem, hogy a világ bármely fővárosát megelőző méretű barlangrendszer húzódik alatta. Ezt a szakemberek már ismerik, végleges és teljes feltárása, járhatóvá tétele pedig csak idő kérdése. Évmilliók műveiről lévén szó, az idő itt nem játszik szerepet. Budapesten járván, csak kis időt és némi utazást kell szentelnünk arra, hogy a 17-es villamossal eljussunk a Kolosy- térig Óbudán, onnan pedig a 65-ös busz- szal az ötödik megállóig a Pálvölgybe. Itt, a Szépvölgyi út mentén, romantikus völgyből - egykori kőfejtőből - nyílik a szakvezetéssel, jól kiépített úton, 50 perces túrákon végigjárható barlang: - első 4,5 kilométere. Az egykori Pannon-tenger eltűntével csodálatos mészkövek képződtek itt és lélegzetállító hasadé- kok. A hőmérséklet télen-nyáron 10 Cel- sius-fok, és míg odakjnn 1 köbcenti levegőben 1000 porszem van, itt csak 30-60. A barlangkutatók fantáziája a különböző termeknek és képződményeknek eltérő nevet adott, ezek egyike-másika rendkívül találó. Ilyen a magnókoncerÉvmilliók művetekre is alkalmas Színházterem, a Kőhíd, vagy az Erkély. A legmélyebb pont 30 méterre van a föld színe alatt, az a kilenc- emeletes bérház, melyben lakom, még akkor is elférne benne, ha lenne pincéje. A Pálvölgyitöl nincs messze a Mátyáshegyi. Az eddigi ismeretek szerint csupán 20 méter hiányzik ahhoz, hogy a főváros alatt meg lehessen nyitni Magyar- ország második legnagyobb, az aggtelekit követő méretű barlangrendszerét. (ORDAS) Fotó: KISPÁL MÁRIA A ködenevér szárnya alatt Andrea ünnepel- Néni, nincs újságja? Egy szál szutykos bugyiban, félretaposott szandálban, hosz- szú barna lófarkában rózsaszín papírvirággal sovány, fekete kislány óvakodik be a szerkesztőség ajtaján.- Újságot akarsz venni?- Nem... . •w-"'"- Itt pénzért lehet kapni.- Olyan is jó, ami már régi. Apukámnak kell, mert olvasni akar. Nézzük egymást. Tehetetlen vagyok.- Van itt egy Esti Hirlap, de tegnapelőtti - mutatom, s nyújtanám is meg nem is az összehajtogatott lapot.- Nem baj, csak legyen, mert apukám elküldött...- Ebben mi van? - mutatok a kezében szorongatott nejlon- zacskóra. Benne egy pezsgősüvegben valami átlátszó folyadék lötyög.- Bor. Mert máma van anyukám születésnapja, és apukám mondta, hogy vegyek a boros néninél. Otthon már van két liter.- Hogy hívnak?-... Andrea.- Hány éves vagy?- Tíz. És három nap múlva lesz a névnapom.- Mit kapsz ajándékba?- Nem tudom - feleli tétován, aztán meztelen hasához szorítva szérzeményeit köszön és elsiet Ma este ünnep van odahaza.-csiBulgária ’90 Ikongyógyító Mihail Konsztantinovics, a lelkes restaurátor Neszebár. Keskeny földnyelven megközelíthető parányi félsziget, a bolgár tengerpart legszebb gyöngyszeme. , Bizánci stílusban épült középkori templomai, templomromjai, melyekből ilyen kis területen ilyen sok Isztambult kivéve sehol a világon nem található, felejthetetlen élményt nyújtanak. A XIX. század végén épített pélbá- niatemplom, melyben ma is tartanak istentiszteleteket, az útikönyvek szerint művészeti szempontból nem különösképpen jeles. Mégis szolgálhat meglepetéssel. Ottjártunkkor például egy abrosszal letakart asztal fölé hajló fiatalemberre figyeltünk fel. Parányi tégelyek, tálkák vették körül, szinte tudomást sem vett a mellette nézelődőkről, elmélyülten foglalatoskodott valamivel. Miután beszédbe elegyedtünk, kiderült: Mihail Konsztantinovics Jao (dédapja kínai volt, innen a furcsa családi név) a ka- zanyi egyetem tanára, és két művész társaságában érkezett a Szovjetunióból Neszebárba, egy a h.elyi moziban nyíló modern festészeti kiállíAz ősrégi ikon tás menedzsereként. Hazájában történelmet és művészetet tanít, de eredeti foglalkozása restaurátor. S ha már alkalma van néhány napot ebben az ódon hangulatú városkában tölteni, nemcsak passzív szemlélője az itt található műkincseknek, hanem szaktudását kamatoztatva segít is azok kijavításában. Ezért aztán míg festőbarátai a strandon sütkéreztek, ő egy 250 éves siralmas állapotban lévő ikon gyógyítgatásába kezdett. Kezei nyomán újabb és újabb szentek arcvonásai tűntek elő a töredezett táblaképen. Nem csak a zene, a hivatástudat sem ismer határokat.- cser A Zeneterem karzatán Annie szeme mindent lájt Lopnak. Úton-útfélen, de kiváltképpen a nagy áruházakban. Mivel a figyelő szemek is fáradnak, az eddig alkalmazott tolvajfogó szerkezetek-me llett új trükköt alkalmaznak Amerikában. Annie Droid - ez a neve - voltaképpen bájos arcú hölgy. Pontosabban próbababa. Sőt, nem is egy, hanem több. A trükk lényege, hogy a derékig meztelen figurák bávatagon figyelik a vásárlókat, szemük diszkrét mozgása azonban észrevétlenül is követi a kedves vevőt. S ha az úgy véli, hogy elérkezett az áru zsebbe süllyesztésének nagy pillanata, a kandi szemekben rejlő érzékelő azonnal működtetni kezdi a vészjelzőt. A továbbiakban markos fogdme- gek lépnek színre. Az ötlet egy denveri technikusé, aki - miközben a próbababákat javítgatta - fölismerte a nagy lehetőséget: a női szemnél nincs jobb hely a rejtett kamera számára. Az ötletét fölajánlotta az áruházaknak, bár tartott tőle, hogy sokallják majd a 2400 dollárt egy-egy bábuért. Nos, Annie Droid árát nevetségesen kevésnek találták. S ez végül is érthető, hiszen Amerikában évente 200 millió dollárt költenek biztosítóberendezésekre, s mégis 35 millió dollárnyi értéket lopnak el - naponta. G. Wolf Ördögi bosszú Az idegen a hátsó ajtón át érkezett, az istállók felől és akkor . lépett a szobába, amikor a tévéhíradó elkezdődött. Magas volt és elképesztően sovány. Lerítt róla, hogy legalább kétszer életfogytiglanra ítélték. Rúgós kést tartott a kezében.- Hol a puskád, farmer? - förmedt rá Bobra. - Add elő, de gyorsan, vagy a bordáid közé nyomom ezt a vacakot. Bob tudta, hogy nincs semmi esélye. Szó nélkül elővette a fegyvert. A fickó a konyhaasztalhoz telepedett, kinyittatta a hűtő- szekrényt és nekiesett a sonkának, sajtnak, kenyérnek, mintha hetek óta nem evett volna. Amikor befejezte, Bobra fogta a puskát.- Most gyerünk az autódhoz! Az öreg Ford a színben állt, a traktorok között. Az idegen megnézte, mennyit mutat a benzinóra.- Hány kilométer ide a határ?- Vagy kétszáz mérföld. Santa Barbarán keresztül.- Nyavalyás! Ez a benzin százra sem elég.- Tíz mérföldnyire van egy benzinkút. •. É Hülyénék nézel? Jól tudod, hogy a kutasok sztrájkolnak. az idegen gonoszul elvigyorodott.- Na, nyomás, vissza a szobába? Kinyittatta a ruhásszekrényt és fehérneműt, inget, öltönyt, cipőt és kalapot vett ki.- Hogy hívják a szomszédodat?- Jim Hendersonnak.- Jó. Van nővéred, vagy valami rokonod?- Igen. A húgom a járási székhelyen lakik.- Hol a férje?- Alaszkában. Egy olajfúrásnál dolgozik.- Gyerekek?- Kettő.- Remek. Most akkor felhívod ezt a Hendersont és azt mondod, hogy telefonált a húgod, valami baj van a gyerekekkel. Találj ki valamit. Neked azonnal oda kellene menned, de nincs elég benzined. Henderson tegyen ki egy kanna benzint a tejeskannák helyére. Na, telefonálj! A farmer mondani akart valamit, de aztán meggondolta. A kés nem tűrt halasztást. Míg telefonált, az idegen a háta mögött állt. A többi már gyorsan ment. Az idegen megkötözte vendéglátóját, lecipelte a pincébe. Bob hallotta, amint az autó kiment az udvarból. A helyzet ellenére örült, hogy végre megszabadult tőle. Végtére is, megölhette volna. Rádöbbent, hogy a híradóban bemondták: egy bizonyos Bromfield megszökött a börtönből, a nyomravezető 10 ezer dollár jutalomra számíthat. A sze- mélyleirás illett a hívatlan látogatóra. A seriff csak másnap este jött. Bob lármázni kezdett és így talált rá.- Az autója miatt jöttem, az őrsön átveheti. Bob, amint magához tért, jól meghúzta a whiskys üveget.- Igen, a szomszédja telefonált. Nem messze a Henderson- farmtól kaptuk el, a maga autójában.- Gondoltam, hogy ez történik. Óh, az az átkozott dög, Henderson. A seriff megkövültén nézte.- Dehát mit vétett magának ez a Henderson? A farmer elmesélte, hogy mi is történt a gengszterrel. Majd megkérdezte:- Henderson mondta maguknak, hogy honnan az értesülés?- Nem. De ezt nem is kérdeztük.- Hát ez hiba volt. Ezért ültem 24 órát a pincében. Hiszen, ha maga tudja, mi történt, azonnal idejön, nem?- De. Nem értem, hogy miért nem mondta Henderson, hogy maga telefonált neki? És honnan tudhatta, hogy a szökött rab a maga háta mögött áll? Erről a gengszter nem értesíthette... A farmer káromkodott, megint ivott, az arca vörös volt a dühtől. Nehezen uralkodott magán.- Maga nem régóta van itt, seriff. Különben tudná, amit mindenki tud: Henderson egy csepp benzint sem adna nekem, legfeljebb csak akkor, ha tudja, hogy az utolsó utamra kell. Igaz, én sem fogadnék el tőle egyetlen szelet kenyeret sem az éhhalál szélén. Érti már? No, ide figyeljen. Úgy kezdődött, hogy ez a rohadt húsz évvel ezelőtt elszerette a menyasszonyomat. Csúnyán bánt vele később, még verte is. Amikor ezért nekimentem egyszer, leütött. Utáljuk egymást, érti? És amikor tegnap este felhívtam, mert kellett volna valami, ő tudta, miről lehet szó, hiszen nézte a tévét. Biztos volt benne, hogy a gengszter a hátam mögött áll. És hogy milyen féreg, abból is láthatja, hogy nem szólt a hívásomról. Miatta meg is rohadhattam volna a pincében. És még mindezért fel is veszi a tízezer dollárt...
