Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-08 / 107. szám

1990. augusztus 8. NÉPÚJSÁG 3 Súlyos aszálykárokra lehet számítani Földhivatali helyzetkép Csak a munka szaporodik? (Folytatás az 1. oldalról.) A MOSZ júliusban feliratban hozta a földművelésügyi miniszter tudtára, hogy állami segítségre lesz szükség a várható károk ellensúlyozására, és kormányin­tézkedést is sürgettek. Arról, hogy mit kezdeményez a MOSZ, a titkár kifejtette: a mezőgazdasági termelés 5 százalékos jövedelmezősége mellett az ilyen mérté­kű természeti csapást, mint az idei aszály, amely több éves folyamat tetőzé­seként jelentkezik, és ráadásul átéli csa­padékhiánnyal párosul, a termelők jelen­tős része nem tudja elviselni, és ameny- nyiben nem történik központi intézkedés, egész ágazatok kerülnek igen nehéz helyzetbe. Gondot okozhat az állatok ta­karmányozása, hiszen bizonyos, hogy máris legkevesebb 28 ezer hektáron le kellett silózni az elértéktelenedett kukori­cát. Ez a folyamat semmiképpen sem áll meg, az országban sok helyen a határ képe máris azt mutatja, hogy a kukorica nem hozhat egészséges és valóban megfelelő termést. A Jászságban, a Nagykunságban, Szolnok megyében, Bács-Kiskun megye északi részén, Pest megye déli részén, Csongrádban, vala­mint Fejér megyében és Komárom-Esz- tergom megyében a termőterület jelen­tős részén elsárgult a kukorica, jeléül an­nak, hogy a növény már nem tudja elvi­selni a kánikulai forróságot, és a légköri aszály minden következményét. A terme­lőknek ebben a helyzetben például föld­adókedvezményre van szükségük, ezt sürgeti a MOSZ, ugyanúgy, mint a ban­kok hitelezési gyakorlatának átmeneti fe­lülbírálását. A hitelezés ugyanis jelenleg nem számol az ilyenfajta aszálykárral és annak minden következményével, így hát a mezőgazdasági nagyüzemek jelentős része finanszírozási gondokkal kerülhet rövid távon szembe, abban az esetben, ha a bankok nem alkalmaznak méltá­nyos elbírálást. Szükség van állami forrá­sokból is a környezeti katasztrófának minősíthető károk ellensúlyozására; nem tartható a korábbi években ilyenkor szokásos felső szintű halogató taktika, ami ahhoz vezetett, hogy a termelők csak késve jutottak áthidaló lehetőséghez, és azokat már csak „látszat’-kezelésekre tudták fölhasználni. Arról van szó, hogy amennyiben az állatok takarmányozását biztosítani helyi erőből nem tudják, úgy a jelenleginél lényegesen nagyobb mérté­kű állománycsökkenés következhet be, ami a mezőgazdaság egészére, nemkü­lönben az ország devizatermelő képes­ségére, valamint a lakosság ellátására egyaránt hatással lehet - állította a MOSZ-titkár. A földhivatalok kettős irányítása ja­nuár elsejével megszűnt. Most már nem funkcionálnak a megyei taná­csok szakigazgatási intézményei­ként, kizárólag a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartoznak. Ez a vál­tozás, kétségtelen, hogy járt elő­nyökkel is, de a dolgozókban inkább a bizonytalanság érzetét növelte.- A tanács már nem ad, a miniszté­rium még nem ad támogatást - mondta Klem Jánosné, aki közel húsz éve tevékenykedik a Szekszár­di Földhivatalnál (illetve jogelődjei­nél). - Pedig most soha nem látott mértékben megnőtt a munkánk. A ta­vaszi sláger az újrakezdési kölcsön volt; az ahhoz szükséges tulajdoni- lap-másolatokért kerestek fel bennünket igen sokan, most pedig küszöbön a reprivatizáció. Egykori föld- és ingatlantulajdonosok érdek­lődnek birtokaik után. Sajnos sokan igen hiányos ismeretekkel érkeznek: volt egy földem valahol az őcsényi határban... Ennek alapján bajos megkeresni. De ha megvannak a papírok, akkor is napokig eltart, míg kibogarásszuk, hogy az ötvenes évekbeli önálló földrészlet, ma me­lyik téesz melyik táblájában található. S itt megállunk. Mert jelenleg egye­bet produkálni nem tudunk, mint hogy kikeressük, beazonosítjuk a parcellát. Tervezetek már születtek az elmúlt fél évben, végleges rendel­kezés, arról hogy mi is a teendőnk, a mai napig nincs. Pedig az ügyfelek egyre türelmetlenebbek, s nemegy­szer rajtunk vezetik le ingerültségü­ket. A hivatal vezetőhelyettese, dr. Tóth Teréz kiegészítette a gondolat­sort azzal, hogy nemcsak a munka a sok, de a pénz is kevés:- Tavaly a közalkalmazottak szak- szervezetén belül létrehoztuk a Föld- hivatali Dolgozók Országos Szak- szervezetét, olyan céllal, hogy a kol­légák anyagi helyzetének javításáért lépéseket tegyünk. Azért kellett or­szágos szervezetet életre hívni, mert a bérprobléma nemcsak egyes me­gyéken belüli gond, hanem Magyar- ország 3500 földhivatali dolgozójá­nak közös ügye. (Az azonos beosz­tású tanácsi előadók, csoportveze­tők stb... 1-5000 forinttal többet ke­resnek.) Némi változás már történt azóta: a felsőfokú végzettségűek kaptak egyszeri emelést. De még van tennivaló! Főleg, hogy a földtulaj­don reformja miatt az ügyfélforga­lom, a leterheltség már most is érez­hetően nő. Pedig még el se dőlt a tu­lajdonrendezés mikéntje. Anyagi okok miatt tapasztalt kollégák men­nek el, s a helyükre kerülő új, érettsé­gizett kislányoknak bizony idő kell, mig belerázódnak a hivatali munká­ba. Őket bruttó 5100 forint kezdő fizetéssel tudjuk felvenni. De a leg­szomorúbb nem is ez, hanem az, hogy a régi szakembereinket se bír­juk megfizetni. Van főelőadónk 23 évi munkaviszonnyal, bruttó 7500-ért, van főiskolát végzett dolgozónk, 13 éves múlttal bruttó 7550-ért, s van nyugdíj előtt álló kolléganőnk aki 67 óta szakmabeli, bruttó 10150-ért. A közelmúltban ketten is elmentek a régiek közül. S ha a többiek is el­vesztik a kedvüket? Nélkülük nehéz lesz végrehajtani a reprivatizációt! WESSELY A Végvári-ügy és a jog szelektivitása A legfőbb ügyész újra elindította a Végvári-ügyet. Az indok: nem lehet bírói döntés nélkül, még az ügyészi vizsgálat szakaszában lezárni egy ilyen nagy horderejű ügyet. El is le­hetne fogadni ezt az érvelést, ha nem látnánk megint sajátos szelekti­vitást a jogalkalmazásban, amely pedig éppen a most letűnt rendszer immanens sajátja volt. Vajon azok­nak a belügyeseknek az ügyét, akik a Végvári által feltárt súlyos alkot­mánysértést elkövették, miért nem vette a legfőbb ügyész elő? Justicia megint egyszer roppant szigorú és határozott, míg a másik esetben cin­kos hunyorgással behúnyja a sze­mét. A másik kérdés: vajon lett volna-e Végvári őrnagynak más lehetősége a törvénytelenség feltárásában? Hova fordulhatott volna? Talán a fe­letteseihez? Azokhoz a felettesek­hez, akiket éppen leleplezett? Nem föltételezek olyan naivitást, hogy ezt bárki is komolyan venné. Végvári őr­nagynak ez volt az egyetlen lehető­sége! Felelősségre vonni azt, aki a törvénysértést fölfedi és ezzel annak további folytatását lehetetlenné te­szi, miközben haja szála sem görbül meg a törvényszegőknek, ez enyhén szólva furcsa szelektivitása a jog szi­gorának. Jó hasonlattal szolgált egy sza- badmokrata parlamenti képviselő, aki szerint ez az egész olyan, mintha az 1848-as forradalmi kormány fele­lősségre vonta volna Táncsics ki- szabaditóját, mert azok nem tartot­ták be a szolgálati utat. De ragozhat­juk még: a forradalom után felelős­ségre vonta volna a francia forradal­mi hatalom a Basteílle lerombolóit a közvagyon megrongálása miatt. Cui prodest? Kinek használ? A rendőrség, a BM megrendülj?) ön­bizalmát az állítja helyre, ha a tör­vénysértők a markukba röhögnek, és a törvénysértések leleplezőit meghurcolják? Nem ellenkező logi­ka lenne inkább a helyes? Ha a rendőr tudja, hogy megtartva a tör­vény előírásait, védve a törvényes­séget nem lehet bántódása, de ha áthágja a törvényt, vagy nem lép föl annak megsértése ellen, akkor megütheti a bokáját, valószínűleg nagyobb önbizalommal fog intéz­kedni, mintha az ellenkezőjét ta­pasztalja. Egyébként a lehallgatások, levél­felbontások, poloskaelhelyezések nem szűntek meg a botrány kirob­banása után, helyi „partizánakciók” továbbra is folytatódtak. Mi lett vol­na, ha a botrány sem robban ki? Vajon törvényes volt-e a doku­mentumégetés? Vajon nem semmi- sültek-e meg pótolhatatlan történel­mi dokumentumok? Cui prodest? Kinek használ a Végvári-ügy felmelegítése? És kinek használ a valódi bűnösök üzelmei- nekeltussolása?GA2DAGLÁSZLÓ Mi lesz az őcsényi repülőklubbal? A túlélés taktikája Repülni jó, sőt nagyszerű érzés. Most már nyugodtan állíthatom saját tapaszta­lataim alapján, hiszen - életemben elő­ször - elszakadtam rövid időre a bizton­ságos anyaföldtől, azaz az őcsényi repü­lőtér füves talajától egy motoros sár­kányrepülő vászonülésében. Tényleg fantasztikus volt, hogy nem egy zárt ka­binból, hanem -szinte a levegőben ülve nézhettem le az alant elterülő tájra, szán­tóföldekre, Öcsény és Decs gyufaskatu- lyányi házaira. A repülősport vonzza a fiatalokat, és a maga rendkívül szigorú szabályaival, kö­vetelményeivel szorgalomra, kemény munkára, önfegyelemre tanítja őket, emellett lehetőséget ad arra, hogy a légi­közlekedés számára kiválasztódjanak az arra legalkalmasabbak. Nagyon fontos tehát a sportnak ez az ága, éppen ezért mindenütt a világon ál­lami támogatást élveznek a repülőklu­bok, hiszen meglehetősen költséges sport és szórakozás ez. Nálunk most kis­sé zavaros a helyzet. Az őcsényi reptéren is van egy repü­lőklub, amely nemrég még az MHSZ ke­retében működött. Egy minisztertanácsi rendelet szerint az MHSZ felszámolásra kerül, ám ezzel a lépéssel létbizonytalan­ságba taszították az ilyen klubokat. Tóth Zoltán klubvezető elmondta, hogy a ta­vasszal megtartott közgyűlésen az elsza­kadás mellett döntöttek, majd átalakultak M&M sportegyesületté, amelyet április 4- én jegyzett be a cégbíróság. A név már jelzi, hogy az M&M Kft. szponzorálja az egyesületet az MHSZ anyagi forrásai he­lyett.- Nekünk a túlélést jelenti ez a pénz, amit az M&M-től kapunk, hiszen lassan megszűnik minden állami juttatás ­mondja Tóth Zoltán. - Arról volt szó, hogy a vagyonfelmérés után megkapjuk a ré­szünket az MHSZ javaiból, hogy tovább működhessünk. A vagyonfelmérés meg­történt már, de a helyzet továbbra is bi­zonytalan. Persze tudom, a parlament­nek most nem az a legfőbb gondja, hogy megoldja a sportrepülés problémáit. Vál­toznak az idők is, ma már másfajta klub­életet követel a kor, mint régen. Nehéz ma már társadalmi munkára bírni az em­bereket, amikor mindenki dolgozik, hajt, minden egyre drágább. Nekünk is üzleti alapokra kell helyeznünk a működésün­ket. Ma már nincs olyan, hogy valaki ide­jön, belép a klubba és máris repülhet. Fi­zetni kell mindenért. Drága az üzemelés, drágák a gépek. Egy vitorlázógép 1,5-2 millióba, egy motoros sárkány 300 ezer­be kerül, egy 800 méteres ejtőernyős ugrás sem jön ki 600 forint alatt. Ha lát­szik, hogy egy szépreményű fiatal komo­lyan veszi a dolgot, esetleg eredményes versenyző lehet belőle, akkor megelőle­gezzük a bizalmat. De aki csak élvezked- ni akar, annak fizetnie kell. Most is van itt egy nyugatnémet házaspár, van vitorlá­zórepülőjük, a szállást, vontatást mi biz­tosítjuk jó pénzért. A nyugatiak számára nálunk még jóval olcsóbb a kiképzés, mint náluk. Vállalunk légi fotózást, videózást, utas- repültetést, az ejtőernyősök különböző alpinistamunkákat, magas épületek fes­tését és egyebeket. Az M&M-nek természetesen a reklám- tevékenységgel viszonozzuk a támoga­tást. Szóval, próbálunk minden pénzt megfogni, hogy túléljük ezt az átmeneti állapotot és fennmaradjon ez a repülő­klub itt Öcsényben.-áa-. Újra „vámol” a molnár A vámőrlés „intézményének” új­bóli bevezetését fontolgatják a Bu­dapesti és Pest Megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalatnál. Csonka Tibor igazgató az MTI mun­katársának elmondotta: azért foglal­koznak ezzel, az 1950-es évek ele­jéig jól ismert megoldással, mert ta­pasztalatuk szerint a kistermelők, az állattartó gazdák, a mezőgazdasági kisvállalkozók, valamint a tsz-tagok közül sokan az aratás idején na­gyobb tételben vásároltak kalászos gabonát a termelőszövetkezetektől; így akarták biztosítani az állatok ta­karmányának egy jelentős részét. Úgy látszik, hatásos volt a Mező- gazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége szakmai bi­zottságának korábbi felhívása, amely a tsz-eket arra bíztatta, hogy szabad gabonakészletüket az emlí­tett gazdaköröknek közvetlenül érté­kesítsék, kikerülve a közvetítő keres­kedelmet. Az üzemektől a termelők­höz így eljuttatott, vagy még ezután értékesítendő búza, rozs, árpa őrlé­se természetesen szintén a malmok­ra vár. Az idősebb generáció tagjai még emlékeznek rá, hogy a malmok vá­molás vagy bérfizetés ellenében ké­szítették a lisztet, a takarmányt vagy éppen a darát a bevitt terményből. A vámolás azt jelentette, hogy a gabo­na őrlését a malmok természetbeni juttatásért, a termény bizonyos há­nyadáért vállalták föl. A fővárosi és a Pest megyei malmok most ezt a rendszert kívánják feleleveníteni. Számolnak azzal, hogy nemcsak a kisvállalkozók keresik fel őkettermé- nyeikkel, hanem a búzát értékesítő egyes gazdaságok is. A malomipari vállalat mindkét es­hetőségre készen áll. Szerencsés körülménynek számít, hogy a Pest környéki malmok közül több - így a kókai, az ócsai, a tápiószelei stb. - éppúgy kész a kisebb mennyiségű őrölni való fogadására, mint koráb­ban. A vámőrlést, illetve a bérfizetés fejében végzett gabonafeldolgozást augusztus 20-tól hirdeti meg a válla­lat. Jelenleg készül a költségkalkulá­ció arról, hogy az egyes feldolgozó- üzemek a termény mekkora hánya­dáért vállalhatják gazdaságosan a gabona őrlését. Lombikcsikó Tours, Franciaország. Eric Palmer, a helyi kutatóintézet egyik igazgatója bemutatja az intézet 19 évi tudományos kutatásának kézzelfogható eredményét, a lombikban fogant Isis Coeur de France nevű kancacsikót.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents