Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-31 / 126. szám

1990. augusztus 31. NÉPÚJSÁG 3 Kié a dió? Magyarország is bekapcsolódik a TeleBox-hoz Sírni tudtam volna, mikor hajnalonta felkeltettek, öltözzek gyorsan, kapálni megyünk. Gyerek voltam, aludni akar­tam. Nem tudott lelkesíteni a rózsaszín­ben játszó pirkadat, egyenként haragud­tam minden tő kukoricára, éles szélű le­velével, lábam szárára mázolódó hideg harmatcseppjeivel együtt. Tudtam, hogy muszáj segítenem, mert kell a pénz, meg­értettem, hogy a föld megtermi majd épü­lő házunk egy-két ablakát, elhittem, hogy talán épp az én szobám fala lesz abból a téglából, amit a tengeri árán vehetünk, mégis esküt tettem magamban. Ha felnö­vök, még főtt kukoricát se akarok látni. Telkem ha lesz is, pázsit nő rajta, meg fenyőfák, s nem lesz nagyobb, mint amennyi egy kis napozáshoz kell. Egy életre letudtam a földkérdést. Nem Így a nagyapám. Konok, kemény- fejű ember volt. Nem tudott beletörődni a megváltoztathatatlanba. Míg köztünk volt, többször is elmeséltettem vele törté­netét a diófáról meg a tanácsról. Déd­anyámnak valaha gyönyörű szőlője volt az egyik közeli völgyben, a sorok végén egy hatalmas diófával. Papírhéjú, óriási diók termettek rajta, könnyű volt megtör­ni, finom volt az ize. Mikor a szőlőt elvet­ték, oda lett a fa is, de azzal nem törődött senki. így aztán a papa majd minden ősz­szel fogta a dióverő póznát meg a lazsna- kot, elment és leverte az otthagyott diót. Egyszer meglátták, feljelentették, jött a büntetés. Elég nagy összeg volt, Íratott hát a papa a mamával egy kérvényt, en­gedjék el a bírságot. Aztán személyesen bevitte a hivatalba, ahol vissza is vonták a határozatot. Természetesen nem szó nélkül, hosszasan magyarázták az öreg­nek, hogy az a terület már nem az övé, nincs joga a dióhoz sem. Ő csak bóloga­tott, hümmögött, aztán elköszönt, de az ajtóból még visszaszólt: Akkor is leverem jövőre is. Évek teltek el azóta, hamarosan új tör­vény születik a földről. Pártok vitatják, jo­gászok csűrik-csavarják a leendő pa­ragrafusokat, ki-ki számol, kalkulál, akar- e, tud-e mit kezdeni vele, ha visszakap ennyi meg annyi szántót, legelőt, szőlőt. Olyan is akad, aki már döntött. Mint a mi­nap a rádióban hallottam, egy idős pa­rasztbácsi készpénznek véve a még meg sem született jogszabályt, elballagott egykori földjére, és mit sem törődve az­zal, hogy épp egy búzatábla kellős köze­pébe esik, nekiállt benne gyümölcsfákat telepíteni. Ha nagyapám élne, egész biztosan el- idulna diót verni. Csakhogy az a fa már réges-rég kiszáradt. CSER ILDIKÓ A TeleBox elektronikus postafiókrend­szer magyarországi forgalmazásáról Ír­tak alá szerződést Bécsben a KSH Szá­mítástechnikai és Ügyvitelszervező Vál­lalat (SZÜV) és a Rádió Ausztria Távköz­lési Rt. képviselői. Ezzel a magas techni­kai színvonalú szolgáltatással lehetőség nyílik arra, hogy a telefonnal és a megfe­lelő személyi számítógéppel, progra­mokkal rendelkező magyar előfizetők - vállalatok, intézmények, társaságok stb. - elektronikus postafiókot nyissanak Bécsben. Az elektronikus postafiók korszerű számítógépes, telexes, telefaxos és tele­textes kapcsolat révén a képernyőn megszerkesztett „elektronikus levelet” a TeleBox rendszer bármelyik előfizetőjé­hez, a világ bármely pontjára eljuttatja, képes továbbá mások elektronikus kül­deményeinek tárolására és lehetővé te­szi ezek utólagos lehívását. A levél egy gombnyomásra megjelenik a képer­nyőn. A szerződés szerint az osztrák partner gondoskodik arról, hogy a SZÜV szak­emberei elsajátíthassák a TeleBox rend­szer minden tudnivalóját. A magyar part­ner arra vállalkozott, hogy előfizetőket gyűjt, szaktanácsot ad nekik a szüksé­ges felszerelés és programok beszerzé­sére, kezelésére és állandó ügyfélszol­gáltatással áll rendelkezésükre. Ezért ellenszolgáltatásként megkapja a Rádió Ausztria részére - forintban - befizetett előfizetési díjnak mintegy 15 százalékát. Az új elektronikus postafiókrendszert október közepén mutatják be a buda­pesti vásárközpontban, a Compfair ’90 kiállításon és ekkor kezdik meg az előfi­zetők gyűjtését. Mözs, az „iskolaváros” Szeptember 3-ától hét helyszínen kezdenek általános iskolai oktatást Mözsön. A vá­rosrészben lakó nebulók alkotta 16 tanulócsoportból 2 a művelődési házban, 2 az óvodában, 1 a leánytanműhelyben, a 1 a tornaszobában, 1 a tanácsházán, 1 a párt­házban tölti ezt a tanévet. (A többi iskolás iskolába jár.) Viharvert bárkához hasonlóan vergődött el a mözsi iskola az elmúlt oktatási év zárá­sáig. Egy szertári rész alá volt dúcolva, a különálló régi épület állaga pedig kritikán alu­linak minősíttetett. Úgy tűnt, anyagi okok miatt, lehetetlen a helyreállítás, de augusztus végére kedvező fordulat következett be. A részletekről Széchényi Gyuláné, az intézmény gazdasági vezetője tájékoztatott.- A szekszárdi Korall Kisszövetkezet 2,1 millió forintos munkát végzett. Ennek kö­szönhetően augusztus 28-án átadták az aládúcolt rész helyén létesített új folyosót, fiú- , lányöltözőt, fürdőt és sportszertárat. Mivel a megyei tanács keretéből augusztus kö­zepén kaptunk 4 millió forintot, sor kerülhetett a másik probléma, a régi épület ügyének rendezésére is. Ezt a munkát versenytárgyaláson a bonyhádi Komplex Kisszövetkezet nyerte, 22,5 millió forint, plusz áfa fejében. Vállalták, hogy hétfőn - 3-án - megkezdik a bontást, és jövő ilyenkorra 8 tantermes, vadonatúj iskolaépület áll majd a mostani helyén. Ezért kellett kiköltöztetni az osztályo­kat. Hogy honnan szerezzük a 4 millió és a 22 millió különbözetét? Tolna város tanácsa fogja biztosítani ezt az összeget. Most tehát ásóra, kapára, csákányra, lapátra! Bontás, aztán földmunka. Földmun­ka, mégpedig nem is akármilyen. Előírás ugyanis, hogy a rossz minőségű talajt a leen­dő iskolaépület alatt 4 méter mélységig ki kell cserélni. Ha már lyuk lesz, legyen szute- rén is, ötlött a megrendelők agyába. És a Komplex mindent vállal! Csakúgy, mint a kisdiákok, akik egyikétől-másikától hétfőtől így búcsúznak a szülők: - Aztán rendesen viselkedj a tanácsházán! - El ne késs a pártházból!... Wessely Gyorsjelentés a külkereskedelmi forgalomról A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának gyorsjelentése szerint az év első hét hónapjában a külkereske­delemben a nem rubel elszámolású for­galom megközelítően 6,3 milliárd dollárt tett ki, ez az összeg félmilliárd dollárral több, mint a múlt év azonos időszakában. Az áruforgalom alakulásában az export dinamikus, 16,4 százalékos növekedése volt a meghatározó, az import lényegé­ben stagnált. A konvertibilis elszámolású forgalom egyenlege júliusban 47,5 millió dolláros aktívumot mutatott, szemben az előző év júliusának 33 millió dolláros passzívumával. A nem rubel elszámolású forgalom első héthavi egyenlege összes­ségében kedvező, az aktívum értéke 600,8 millió dollár. Az első héthavi tőkés kivitel valameny- nyi árucsoportban nőtt. A gépek, beren­dezések körében 26,2 százalék volt a bővülés, ám az összkivitelben ennek az árucsoportnak a részesedése még min­dig szerény, alig haladja meg a 10 száza­lékot. Július hónapban az export áruösz- szetétele jelentősen különbözött az egy évvel korábbitól: az anyagok, alkatré­szek, valamint a fogyasztási cikkek kivi­tele 24-30 százalékkal növekedett, a mezőgazdasági és élelmiszeripari ter­mékeké stagnált, a gépek, berendezések külföldi eladása viszont 7 százalékkal visszaesett. A nem rubel elszámolású forgalom az év első hét hónapjában leginkább az EGK országaival bővült, a növekedés mértéke 26,4 százalékos volt; ezeknek az országoknak a részesedése konvertibilis exportunkban immár megközelíti a 44 százalékot. Konvertibilis importunk hét hónap alatt 0,2 százalékkal volt kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. Ezen belül azonban a liberalizált termékkör bővülé­sének köszönhetően a gépek, berende­zések, valamint a fogyasztási cikkek be­hozatala nagymértékben növekedett. Az energiaimport négyszerese volt a múlt évinek, értéke azonban még mindig nem meghatározó, mindössze 70 millió dollár. Behozatalunkban meghaladja a 2 mil­liárd dollárt a liberalizált körbe tartozó termékek értéke, s az arányuk 72 száza­lék. Rubel elszámolású forgalmunk az el­múlt hét hónapban nagymértékben visz- szaesett, összértéke a tavalyi 8,1 milliárd rubelről 6,1 milliárdra csökkent. Expor­tunk 29,3 százalékkal, importunk pedig 18,2 százalékkal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. A visszaesés a Szovjetunióval, illetve az NDK-val folyta­tott kereskedelmünkben a legjelentő­sebb. A Szovjetunióba irányuló magyar ex­port 25,9 az NDK-ba szállított kivitel pe­dig 16,4 százalékkal kisebb, mint egy évvel korábban. Lengyelországi expor­tunk 28,8 százalékkal mérséklődött, a Csehszlovákiába irányuló pedig 24,6 százalékkal. A rubel elszámolású import szintén erősen csökkent: a Szovjetunió­ból a tavalyi 2,23 milliárd rubellel szem­ben 1,88 milliárd rubel értékű árut vásá­roltunk, az NDK-ból, Csehszlovákiából és Lengyelországból szintén kevesebb áru éckezett, mint tavaly az év első hét hó­napjában. Egely: Parajelenségek (10.) Fémhajlítás A 70-es években egy nagyon különös hír járta be a világot, mégpedig egy ma­gyar származású férfiről, Úri Gellerről, aki a hírek szerint pusztán „akaratereje” segítségével kemény fémtárgyakat, ka­nalakat, villákat, késeket tudott görbíteni, néha úgy is, hogy hozzájuk sem ért. A bi­zarr hír nyomán természetesen rendkívül sok szkeptikus írás is napvilágot látott, igazi szópárbaj bontakozott ki hívők és hitetlenek között. Úri Geller egymásután produkálta a hasonló eseteket. Pusztán annyit csinált, hogy egyik kezével tartot- :a, másikkal megsimogatta a kanalakat ás azok szép lassan elgörbültek, de néha még úgy is sikerült neki, ha valaki más ártotta a kanalat. Számos esetben elő­fordult, hogy valaki a biztonsági zár la­pos, merev, kemény kulcsátadta oda ne­ki, s miután elgörbült, haza sem tudott menni aznap. Természetesen néhány kutató is megpróbált a jelenség nyomá­ba eredni és az Egyesült Államokban, MSZK-ban, Angliában több laborató- 'iumban, szigorú feltételek között meg :udta ismételni a dolgot - ám a magyará­zat mindmáig várat magára. Ha csak egyedül Úri Geller lenne ké­pes erre a dologra, természetesen azt mondanánk, hogy valamiféle rendkívüli rükkel, egyedülálló mutatvánnyal állunk szemben. Az igazság azonban az, hogy Jri példáján elindulva több tucat hason- ó képességű ember próbálkozott sike- esen a dologgal és egyre több és több .parafenomén” bukkant föl. Az érdekessége az volt a dolognak, íogy általában ezek mind fiatál gyerekek 'oltak és a döntő többségükben balke­zek. Az egyre bővülő vizsgálatok per­sze elsősorban azt igyekeztek tisztázni, togy miként is zajlik le ez a jelenség, ho­gyan alakulnak ki ezek a furcsa változá­sok. Számos kísérlet tisztázta, hogy semmi­féle ismert hatás nem tudta előidézni a fémek látványos megpuhulását. Ha Acélminta felületének mikroszkóp alatt kinagyított képe. A fémhajlítás során a hajlító ujjának bőrredői belenyomód­hattak a minta felületébe, ez okozta az eredetileg sima, polírozott felszín meg­változását ugyanezt a hatást elektromos, vagy erős mágneses térrel próbálnánk előidézni, rendkívül piciny alakváltozást kapnánk csupán, ami nem magyarázza egyáltalán a megfigyelt látványos alakváltozásokat. Az események mindig hidegen mennek végbe, soha nem figyelték meg a fémtár­gyak fölmelegedését, akárcsak 10-15 fokkal is, mindig kézmelegen, vagy annál is alacsonyabb hőmérsékleten zajlottak le a változások. Maga a változás mindig rövid ideig tartott, csak néhány másod­percig maradt puha a fém, azután újra visszaszilárdult. Fontos, hogy nemcsak a fémek szilárdsága változott meg, hanem mérhetően mágneses tulajdonságaik és elektromos vezetőképességük is. Ezért azután Úri és hasonló képességű társai nemcsak kanalakat görbítettek, hanem mágneslemezekről tüntették el az oda fölvitt információkat, vagy elektromos be­rendezéseket tudtak megbolondítani, így számítógépeket, pénztárgépeket, de né­ha még nagyobb, árammal dolgozó ké­szülékeket is, akár mozgólépcsőket, vagy digitális órákat. Az tehát kezdett kirajzolódni, hogy va­lamiféle anyagszerkezet-változásjön lét­re, mely valószínűleg a fémek kristály- szerkezetének ideiglenes változását okozza. Persze eddig is tudták a kutatók, hogy a kristályszerkezet alapvetően be­folyásolja a tárgyak tulajdonságát. Gon­doljunk csak arra a jól ismert példára, hogy szénből van a rendkívül kemény át­látszó és elektromosan szigetelő gyé­mánt is, és ugyanazokból a szénatomok­ból épül föl, csak más kristályszerkezet­ben a grafit is, ami közismerten jól vezeti az elektromosságot, nagyon lágy, puha és optikailag nem átlátszó. Ezek a drasz­tikusan eltérő tulajdonságok pusztán amiatt következnek, hogy teljesen más a kristályszerkezete a grafitnak és a gyé­mántnak. Valószínűsíthető tehát, hogy a fémhajlítás során az anyagok kristály- szerkezete ideiglenesen megváltozik. Nemcsak fémekre terjedt ki a vizsgá­latsorozat, hanem próbáltak nem fémes anyagokat is vizsgálni, többek között kristályokat, üveget, műanyagokat. Érde­kes, hogy itt kevésbé látványos változá­sokat lehetett elérni, főleg annyi történt, hogy ezek a kristályok egyszerűen szét­durrantak, darabokra estek. Úri Gellernél például többször is előfordult, hogy mű­anyaggal bevont fémtárgy - például villa, kanál esetén, a fém még alig görbült el, mikor a műanyag nyél már darabokra pattant szét. Azt tehát nem lehetett már mondani, hogy csak egy ember képes ezekre a fur­csaságokra, az azonban fölkeltette a szkeptikusok figyelmét, hogy eddig vajon miért nem lehetett ilyesmiről hallani. Ami­kor ennek is utánanéztek, kiderült, hogy egyáltalán nem új ez a jelenség, és több száz éve visszamenőleg lehetett találni feljegyzéseket hasonló esetekről, de ezekre eddig nem nagyon figyeltek oda. Talán a legrégebbi esetet az Egyesült Ál­lamok egy kis településén jegyezték föl, ahol egy idegbetegséggel küzdő kisfiú környezetében vastag ajtópántvasalá­sok és szögek görbültek meg csak úgy „maguktól”. Azután később is föl-föltűn- tek még eldugott, elfelejtett, porosodó krónikákban hasonló esetek, és ismert emberekről is följegyeztek ilyesmit, pél­dául a híres pszichológus Carl Inorg is leírta, hogy egyik alkalommal, amikor ideges volt, egy kés darabokra tört a je­lenlétében anélkül, hogy hozzáért volna. Több olyan családi krónika is előkerült, ahol leírták, hogy egy-egy családtag sú­lyos betegsége esetén, vagy különösen elhalálozásakor eltört a rajta levő arany­gyűrű, vagy valamelyik közeli rokon gyű­rűje. Ilyenkor természetesen azonnal föl­vetődik a kérdés, hogy miért csak az arany­gyűrűvel fordul ez elő? Természetesen más tárgyakkal is előfordulhat, de az ilyen személyes és drága tárgyakra sokkal job­ban odafigyelnek, mint esetleg az asztal­fiókban heverő rozsdás szögre, ami ugyan elgörbülhetett, de senkit nem érdekelt. A kanalakon jól látszik, hogy a csavarodás néhány milliméteres szakaszon jött létre. Valószínű, hogy ilyen változásokat mesterségesen nem tudunk létrehozni, az anyag ridegen törne.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents