Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-28 / 123. szám

1990. augusztus 28. népújság 5 Kapitális zsákmány szabad kézzel a Balatonból (Jóska fogta busa) Cseke József bonyhádi lakos augusz­tus első két hetét családjával Bada­csonyban töltötte. Nyaralási programjuk a kánikulában főleg a Balatonban való fürdőzésből, lubickolásból állt. Nincs eb­ben semmi különleges, hisz sokak teszik ugyanezt... Az egyik délutáni pancsolás alkalmá­val azonban olyasmi történt, amely lázba hozta a vízben, s parton tartózkodókat egyaránt. Cseke József ekképp emléke­zik vissza:- A badacsonyi szabadstrand terüle­tén, talán száz méterre a parttól dobál- gattuk, fejelgettük a labdát. A nyugodt játszadozást tizenhárom éves fiam, Oli­vér artikulált kiáltozása zavarta meg:- Apa! Apa! Gyere gyorsan, mert itt úszik egy szörny! A gyerek mellett valóban erősen ör­vénylett, hullámzott a derékig érő víz. A kiáltozásra többen kifelé iszkoltak. Oda­rohantam az örvényhez, s megpillantot­tam a hatalmas halat, ahogy egy helyben körözött. Gyors mozdulattal elkaptam a farkát. Kissé sikerült kiemelnem, de „ki­rúgta” magát a kezemből. Ismét utána nyúltam. A törzsénél fogtam meg, ám a nyálkás test visszacsúszott a tóba. Be­vallom, féltem, hátha ragadozó és meg­harap, ezért igyekeztem mindig mögé kerülni! Néhány perc birkózás, tusako­dás, és a halat a szárazföld felé tudtam irányítani. Küzködésemet látva, munka­társam, Biró Imre segítségemre -sietett, s együttes erővel partra vonszoltuk a „szörnyet”. Ott már több száz lökdösődő, kíván­csiskodó ember verődött össze. Tapssal, hangos ovációval köszöntöttek. Nyom­ban előkerültek a fényképezőgépek, sőt még videó is! Valóságos show volt! Zsák­mányunkról kiderült: száztizenkét centi- méteres busa. Súlyás húsz kiló körülire saccoltuk. Rövid tanakodás kezdődött: mi legyen vele? Úgy határoztunk, odaadjuk vala­melyik étteremnek. Gumimatracunkból kiengedtük a levegőt, rátettük a vergődő uszonyost és bámészkodó sereggel a nyomunkban irány az étterem. A kerthe­lyiség vendégei ugyancsak fotózni, kér­Parton a „szörny” dezősködni kezdtek. Hol, miként, milyen csalival fogtuk? Mikor elmondtuk, hogy kézzel, azt hitték viccelünk, ugratjuk őket! Végre előkerült a főszakács. Megtekin­tette, majd lemérte a halat. A mérleg hu­szonhárom kilót mutatott. Mellettem a né­met öregúr felkiáltott:- Mein Gott! (Külön kezet rázott ve­lünk.) A főszakács intett, bevittük a busát a konyhába, ő pedig napi áron megvette. Eddig a történet... HUNYADI ISTVÁN Visszaszámlálás Kaposszekcső és társai Gondozott porták, rendezett utcakép és virágok mindenütt. A betérőt ez a lát­vány fogadja, ahogy Kaposszekcsőre ér. Jelenleg a kábeltévérendszert építik, nemrég jól szervezett járdaépítés volt a faluban.- Ez a fejlődés, amely az utóbbi évti­zedre jellemző, ne álljon meg a jövőben sem, ez mindannyiunk érdeke - mondja Marton István tanácselnök. A tanács csendes épületében beszél­getünk az elnökkel és Sitkéi Zoltánné vb- titkárral. A társközségek - Csikóstöttös és Jágónak - gyarapodása, egyenletes fejlődése is jól követhető. Néhány dolog - például az öregek ellátása, szociális ét­keztetés - nem egyszer előbb valósult meg a társközségekben, mint Kapos- szekcsőn. A faluban egyébként az Agrár- szövetség az, mely dominánsan van jelen s szervezetten működik. A jövőt tekintve az egyetlen megoldás valóban az, ha a helyi kis közösségek a települések érdekeit felvállaló polgár- mestert jelölnek meg a kislistás szavazá­son. A szerkezetet tekintve valószínűleg körjegyzőségre lesz szükség, s az intéz­mények működését társulással lehet megoldani. A kulcsember azonban az a felelős személy, aki továbbra is gondos­kodik az arányos fejlődésről. Csikóstöttösön összevont alsó tagozat működik napközis ellátással, a jágóna- kiak nagy örömére pedig visszakerül az alsó tagozat első két osztálya, a napközi­vel egyetemben. Mindennek a tárgyi és személyi feltételeit már biztosították a ta­nács vezetői. Legtöbb helyen szilárd bur­kolatú, pormentesített úton közlekedhet­nek, s mindenütt van egészséges ivóvíz a településeken. Nemrég Kaposszekcsőn egy 18x36- os tornaterem került tető alá, a lakosság tenni akarásának ismételt megnyilvánu­lásaként. A kábeltévé kiépítése során olyan technikai lehetőséget is biztosítanak, hogy adott esetben, kazettáról helyi híre­ket, kereskedelmi-szolgáltatási informá­ciókat tudnak majd bejátszani. A dombó­vári televízió stúdiójából pedig szintén a három településről szóló műsorokat, ri­portokat veszik át kazettára s mutatják be az érintetteknek. Jelentős létszámú a német nemzetisé­gi lakosság, s a rendszeres családi láto­gatások mellett minden második évben augusztus 20-án rendeznek nagy talál­kozót. Ekkor a messziről jöttek is konsta­tálják a gyarapodást, a könyvtárat, torna­termet, az évről-évre jól látszó fejlődést. Mindig olyan célt igyekeztek megvalósí­tani, amellyel a lakosság egyetért, amely­re a településeknek szükségük van. így volt ez tavaly október 23-án is, amikor az egész napos ellátást biztosító idősek klubját átadták Szekcsőn a falu öregjei­nek. A helyi közös tanácsok megszűnésé­vel az eddig jól, a települések érdekeiért működő apparátusok is átalakulnak. A kezdeményezések, a helyi ügyek to­vábbra is élnek, megfogalmazódnak, s ezeket szolgálni kell. Mindenütt.- csefkó ­A gazdasági vállalkozásokról VI. Korlátolt felelősségű társaság A gazdasági társaságok e típusának legjellemzőbb vo­nása az, hogy - mint már a nevéből is kitűnik - a társa­ság kötelezettségeiért a tag nem felel, pontosabban a tár­saság tartozásaiért a tagok csak a társa­ságba fektetett vagyonuk erejéig felel­nek, saját magánvagyonuk a társaság esetleges veszteségének rendezésébe nem vonható be, a hitelezők abból kielé­gítést nem igényelhetnek. Kihangsúlyo­zandó azonban, hogy csak a tagok fele­lőssége korlátozott, maga a társaság a hitelezők irányában természetesen a teljes vagyonával, korlátlanul felel. A má­sik - sokak által nem ismert - jellemzője a korlátolt felelősségű társaságnak, hogy aki a pénzét vagy vagyonát ebbe a társa­ságba fektette, azt onnan többé ki, illetve vissza nem veheti, ami nem jelenti azt, hogy a tag elveszítette volna a vagyonát, a jogszabály azonban csak arra ad lehe­tőséget, hogy a társáságban meglevő, tulajdont megtestesítő üzletrészét érté­kesítse. Ezt a szigorú rendelkezést a hite­lezők érdekének védelme indokolja, hi­szen - éppen a korlátolt felelősség miatt - a hitelezők kielégítési alapjául csak a társaságnál lekötött vagyon szolgál. Ha a tagok a már lekötött vagyont szabadon visszavehetnék, a hitelezőket ezzel meg­fosztanák jogos kielégítési alapjuktól. A korlátolt felelősségű társaságban való részvételt a törvény mindenki szá­mára lehetővé teszi, tagja lehet termé­szetes (magán) személy, jogi személy, akár külföldi vállalkozó is, korlátolt fele­lősségű társaságot alapíthat két vagy több gazdasági munkaközösség is, mely utóbbi esetben a tagsági jogok a gazda­sági munkaközösséget illetik. A társasági jog általános elveitől elté­rően a jogszabály lehetővé teszi, hogy egy személy is korlátolt felelősségű tár­saságot alapítson, ilyen esetben a társa­sági szerződést alapító okirat helyettesíti. Természetesen az ilyen társaságnál nem működik taggyűlés, nincs külön ügyve­zető, nem kell felügyelőbizottságot vá­lasztani, viszont - felügyelőbizottság he­lyett - minden esetben szükség van könyvvizsgáló alkalmazására. A törvény lehetővé teszi egyszemélyes kft-nek többszemélyessé, illetőleg többszemé­lyes társaságból egyszemélyes társa­sággá válását. A korlátolt felelősségű tár­saság vagyonát a tagok adják össze, az egyes tagok által rendelkezésre bocsá­tott vagyon a törzsbetét, ezek összessé­ge a társaság törzstőkéje, amely nem le­het kevesebb egymillió forintnál. A társa­ság alapításánál a vagyoni hozzájárulás kötelező, a tagok törzsbetétjei különböző mértékűek lehetnek, a társaságban való jelképes részvétel elkerülése érdekében azonban a törvény meghatározza a törzsbetét minimumát éspedig 100 ezer forintban. Tudni kell, hogy a társasági szerződés megkötését követő 30 napon belül kérni kell a társaság cégbejegyzé­sét, a korlátolt felelősségű társaság a cégbejegyzésével, de a társasági szer­ződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal jön létre. DR. DEÁK KONRÁD Házassági évforduló esküvővel (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Ritka egyházi esküvőnek lehettek tanúi a magyarszéki római katolikus egyházközség tagjai, akik részt vettek az augusztus 20-i ün­nepi szentmisén. Az történt, hogy a 248 éves templom falai között szentmise alatt esküdtek örök hűséget egymásnak Németh Piroska és Horváth Antal, akik 1940-ben Vajtán kötöttek polgári úton házasságot. Az 50. házassá­gi évfordulójuk alkalmával elhatározták, hogy felveszik a házasság szentségét. Az idős pár fekete ruhában, az élet súlyától kissé megtör­ve állt az oltár elé, hogy Horváth Imre fiatal ma- gyarkeszi plébános összeadja őket. A szent­mise résztvevőin kívül elkísérte őket tizenhá­rom élő gyermekük, számos unokájuk és déd­unokájuk. A még mindig karcsú Piroska néni, piros rózsacsokorral a kezében fogadta a gra­tulációkat, addig Antal bácsi szemüvege alatt is megcsillant egy-egy könnygyöngy a meg­hatódott Ságtól. Mint elmondták, sokat megéltek. 1972-ben jöttek Vajtárói Magyarkeszibe. Antal bácsi ze­nészként kereste a mindennapit, de mióta az egészsége meggyengült, nem jár el muzsikál­ni. Piroska néni háztartásbeli és még eljár al­kalmi munkára. Kell a kereset a kevés kis nyugdíjhoz. Tizennyolc gyermekük született, tizenhár­mán élnek, ötöt, sajnos, eltemettek. Negyven­kilenc unokájuk és tizennégy dédunokájuk van, és most várják az első ükunokát. MINÁRIK LAJOS Két történet Tisztelt Népújság szerkesztősége! „Leszegett fejjel” című írásukra „Emelt fővel” címmel reflektálunk Egyik históriám igazáért se merek fele­lősséget vállalni, de nekem tetszettek. Talán az olvasónak is. Az amerikai Nagyon kedves ismerősöm nemrégi­ben jött meg Los Angelesből, ahol távolra szakadt lányát látogatta. Ez a történet tőle származik:- Megdöglött az ottani állatkert híres gorillája. Hatalmas jószág volt, a közön­ség kedvence. Gorillát azonban még az ottani jómódban se lehet leakasztani a szögről, így a tetemet megnyúzták, a bőrt kikészítették és hirdetést adtak fel a helyi sajtónak. Valami olyasfélét, hogy „Külön­leges állatkerti munkára, kiemelt fizetés­sel nagy termetű férfi jelentkezőt kere­sünk.” Sokan jelentkeztek, könnyű volt kivá­lasztani közülük a leginkább gorilla mé­retűt. Kioktatták:- Uram! Maga felveszi ezt a jelmezt, és naponta nyolc órán keresztül gorillát ját­szik. Csimpaszkodik a fán, röfög, ugrál, és ha narancsot dobnak be magához, nem hámozza meg, hanem azonmód, nyersen felfalja. A férfi kitűnően beválik, gorillább az eredetinél. Egészen addig, míg egy szép napon túlságosan is erőt vesz rajta a go- rillaság. Nagyot lendül, a fa ága letörik és gorillánk pillanatok alatt odalenn találja magát a szomszédos oroszlánveremben. Természetesen abbahagyja a mako- gást, röfögést, hanem a legszebb angol­sággal ordítani kezd:- Segítség! Mentsenek meg! Felfal az oroszlán! Mire megszólal az oroszlán:- Ne ordíts, te szerencsétlen! Ismét ál­lástalan akarsz lenni, ahogyan én is az voltam...? A szovjet Az egyik grúz gyümölcstermesztő kol­hozban olyasmi történik, ami manapság a Szovjetunióban ritkán. Pompás évet zárnak, így Andrej Zaharovics Szemjo- nov kolhozelnök felruccan Moszkvába, hogy kirúgjon a hámból. Kellő dollár- és márkaellátmánnyal ez ma sem képtelen­ség, az elnök mindkét fizetőeszköznek bőviben van. A szuper első osztályú étterem ajtaján felfedez egy táblát: „Ha bármely kívánságát 40 perc alatt nem teljesítjük, tartozunk önnek 100 ru­bellel.” Andrej Zaharovics Szemjonov resztéit tevemájat kér törtburgonyával, és addig is, amíg előállnak vele, skót whiskyt iszik (pro szto gramm) és francia pezsgőt. Csak az udvari traktuson kap helyet, így az ablakból látja, hogy odakinn vezetnek egy tevét. Legnagyobb megdöbbenésére a 40 perc elteltével mégse a resztéit májat hozzák, hanem az üzletvezető érkezik és pironkodva átnyújt ezüsttálcán, szalvéta alatt 100 rubelt.- Nem értem! - így a kolhozelnök. - Hiszen láttam az imént a tevét! Az üzletvezető legyint: *- Akár zsiráfot is láthatott volna a ked­ves vendég, ha azt kíván, mert zsiráfunk természetesen van!- Akkor mi hiányzik?- Mi hiányozna? Hát természetesen a krumpli! (ORDAS) Éppen ideje a munkában megfáradt, elesett kis öregekkel érdemben foglal­kozni. Mai társadalmunkban sajnos nem sok szó esik róluk. Pedig érdemelnék! Aktuális lenne számukra állandó rovatot nyitni és jobban rájuk figyelni. Hiszen ők a szüléink, nagyszüleink életkorukat te­kintve. És mit kapnak? Még megbecsü­lést, tiszteletet sem. Nemhogy békés, kiegyensúlyozott „öregnapokat” mond­hatnának magukénak. Pedig az ezred­forduló sürget, a korral haladni kellene. Más országok „öregstatisztikája” jobb mutatókkal bír. Sétaútjuk nem a kukához vezet! Ez nagy szégyen, társadalmi szé­gyen és nagyon szomorú! Ki a felelős ezért? Talán az életkoruk? Mert nem vé­geznek önkezű pusztítást? E kérdés vá­laszra és megoldásra vár. A cikkbeli felháborodott öregellenes ádáz női hangot az ország nyugdijastá- borának nevében visszautasítjuk. Mer­jük remélni „emberellenes” egyének a jö­vőben nem kerülhetnek tárgyalóasztal- közeibe. Ez csak rontaná az amúgy is szomorú, siralmas helyzetet, ami pedig szükségtelen. Nekünk, aktív dolgozóknak kell össze­fognunk, munkálkodnunk jobblétükért. Hiszek ők építették föl számunkra a jelen társadalmat, juttattak jobb sorshoz. Elfe­lejtettük volna?! Legalább töredékét ad­juk vissza fáradozásuknak. Járuljunk hozzá megélhetésükhöz. Ne ismerjék meg a nyomort, a száműzetést, a meg­aláztatást. Javasoljuk: munkabérünkből vonjanak le több öregségi járulékot, mert nem tudjuk nézni szenvedésüket. Meg­érdemlik! Nem kívánjuk visszahozni a „hárommillió koldus országát”, a nélkü­lözést. Fogjuk meg kezüket, törődjünk velük. Ne éheztessük őket, ne legyenek filléres gondjaik. Legyen meg a mindennapos megélhetésük, ruházatuk, meleg ottho­nuk. Megtenni kötelességünk! Tőlünk telhetőén tegyük a visszalevő életüket szebbé, elviselhetővé. Ne legyenek kire­kesztve a társadalomból! Ne kívánjuk pusztulásukat. Mert ha az idő számunkra is elérkezik, ezt örökítenék ránk, nekünk se esne jól! Minden nyugdíjas, kis öregünknek to­vábbi erőt, egészséget kívánunk. Kíván­juk továbbá legyenek mindnyájan elége­dett, hosszú életű állampolgárok és emelt fővel, derűsen dicsérhessék a kort, melyben élnek. Attala, 1990. augusztus 22. Tisztelettel: Két embertársuk Balassa Józsefné és Krakter Lajosné attalai lakosok Kedves olvasóink,! Nagy örömmel és meghatottan ol­vastam levelüket. Azt, hogy hason­lóan gondolkodunk és vívódunk az öregek - szüléink és nagyszüleink - sorsán, méltatlan és megalázó hely­zetükön, felesleges bizonygatnom. Hiszen mindhárman egyazon okból ragadtunk tollat: számunkra az em­berhez méltó, és elfogadható hely­zetet szeretnénk látni és megterem­teni. Teszi ezt mindeni a maga módján: a Népjóléti Minisztériumtól, a helyi kis közösségeken át az önszervező­dő segítő csoportokig, ki-ki lehető­ségei szerint. Aki ma segíteni akar könnyen teheti, csak egy a fontos: méltósággal tegye. Hogy az ado­mány mögött lássék az ember, a ma­ga megértésével, jószándékával. Nem az adományozó pózában, ha­nem embertársként jelenjen meg. Az idős korosztály életével, gond­jaival - és örömeivel foglalkozó írá­sok természetesen mindig helyet kapnak lapunkban. Barátsággal üd­vözli önöket: CSEFKÓ JUDIT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents