Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-27 / 122. szám
1990. augusztus 27. KÉPÚJSÁG 3 Egy képviselő a Contel-központban Tanulmányút Telefoniéban (Folytatás az 1. oldalról.)- Az SZDSZ-en belül egyebek mellett az én területem a telekommunikáció technikai része, ennek köszönhetem ezt a meghívást - kezdi élménybeszámolóját Pólyák Sándor. - A Contel nevű cég vendégeiként érkeztünk meg az Egyesült Államokba. A cégről talán annyit érdemes tudni, hogy nagyságrendjét tekintve a harmadik és hatodik helyek valamelyikét foglalja el az USA telekommunikációs rangsorában, ami nemcsak helyi, de európai viszonylatban is előkelő pozíció. A Contel központja a „mély-délen” található Atlanta városában van, ahova egy New York-i átszállás után érkezett meg Pólyák Sándor. A hatalmas kiterjedésű, két és fél milliós Atlanta arról is nevezetes, hogy itt élt és alkotta meg Margaret Mitchell írónő világhíres regényét, amely az Elfújta a szél elnevezést viseli.- A városnézés alkalmából el is látogattunk ahhoz a házhoz, ahol annak idején az írónő lakott - meséli Pólyák Sándor, ám mint kiderül, a Contel-centrum még nagyobb élményt jelentett számára. - Eleve azzal fogadtak bennünket, hogy néhány hónappal ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna náluk kelet-európai látogató. Mindamellett rendkívül szívélyes vendéglátásban volt részünk, körbevezettek bennünket az épületben, s készségesen válaszoltak kérdéseinkre. Mindent ösz- szegezve a Contel olyan technikával rendelkezik, amelyik forradalmasítja a telefonálást. Ennek lényege szerint az országban úgynevezett cellarendszer működik, azaz helyi miniadók sokasága hálózza be az adott területeket, s ezek továbbítják a közlendőket Ez azzal a rendkívüli előnnyel is jár, hogy nincs szükség telefonkábel-fektetésre, tehát helyhez kötött telefonhoz sem. Ugyanakkor ezzel a vezeték nélküli telefonnal rá lehet kapcsolni a hagyományos hálózatra is, tehát elvileg bárhonnan bárkit lehet hivni. Ez a pénztárca méretű készülék hordozható, zsebben könnyen elfér, s az Egyesült Államokban már hozzá lehet jutni a boltokban, igaz, ma még nem túl olcsó, úgy 300 dollár lehet az ára. Persze, ez a telefon elsősorban üzletemberek számára igazán hasznos, mivel utazás közben is lehet így tartani a kapcsolatot. Sőt, a készülék telefax és képtovábbítás céljára is alkalmas. Hol vagyunk mi itt, Magyarországon ettől? - tehetnénk fel a kérdést, és beszélgetőpartnerem felvilágosít, hogy talán nincs is messze az az idő, amikor mi is hasonlóképpen telefonálhatunk. A Contel cég egy esetleges magyarországi megbízatás esetén vállalná a cellarendszer kiépítését - ingyen és bérmentve. S hogy mi ebben számára az üzlet? - Az, hogy én beszélek - mutat rá az egyszerű megoldásra Pólyák Sándor -, tehát a beszedett díj már hasznot hoz az amerikai partnernek. S nem a Magyar Postának, amely ekzel elesne a központi támogatás egy részétől. Ebből is világosan látszik, hogy vélhetően nem lesz diadalmenet a Contel hazai piacra való betörése... Az élménybeszámolót folytatva a képviselő útjának következő állomásáról, az Atlanti-óceán partvidéke melletti Richmond városáról mesél, majd a kihagyhatatlan látványosságról, a legszélsőségesebb vonásokat magában egyesítő metropolisról, New Yorkról, ahol két napot töltött. S nem lenne teljes az írás, ha kimaradna belőle az a történet, az a „sztori", ami ugyancsak jellemző az amerikai viszonyokra, s egyúttal jól kapcsolódik a tanulmányút céljához.- Atlantában, a Contel központjában megkérdeztem a vendéglátókat, hogy vajon lehetséges-e hazatelefonálnom Szek- szárdra ezzel a kis készülékkel? - eleveníti fel az általa egyenesen megdöbbentőnek nevezett esetet Pólyák Sándor. - Azt a választ kaptam, hogy amennyiben van otthon telefonom, minden további nélkül megoldható a kapcsolat. Beütöttem a számokat - az magától értetődő, hogy semmiféle búgó hangot nem kellett megvárnom -, majd a készülék kicsengett, s kisvártatva kristálytiszta érthetőséggel megszólalt a feleségem. Meglepődve érdeklődött, hogy honnan beszélek? Hogy honnan? - kérdeztem vissza. - Hát innen, Atlantából... SZERI ÁRPÁD Japán szakemberek élesztik a Borsodi Vegyi Kombinát MDI-üzemét A Borsodi Vegyi Kombinát világbanki kölcsönből 25 ezer tonna/év kapacitású MDI (metilén-difenil-diizocianát) - a poliuretán termékek egyik fontos alapanyaga - üzemet épít. A beüzemelést, - az üzem élesztését - majd pedig a garanciális méréseket a japán Mitsui Toatsu Company szakemberei végzik. (MTI-fotó) Vállalati menedzsment A mérce: a szaktudás Egely: Parajelenségek (6.) (Folytatás az 1. oldalról.) A kérdés a legutóbbi napokban nyilvánosságot kapott intézkedések nyomán eldőlni látszik. Bár a nyilatkozatok nem győzik hangsúlyozni, hogy egyetlen mérce lesz a szaktudás, a vállalati tanácsok majd az igazgatók újjáválasztásának módjáról^ született rendelkezés ezt korántsem garantálja. Sőt, a szeptember 15-ig lebonyolítandó választások több szempontból problematikusak. A piac minősítsen, ne a politika Problematikus már a vállalati tanácsok összetétele is. Hiába vannak ott ugyanis a dolgozók képviselői, ha továbbra is részt vesznek a vállalati tanácsban a kinevezett tagok, s rajtuk kívül ott lesz az álamigazgatás képviselője is, aki a kormány szempontjait érvényesíti majd. Ar- 'ól tehát ilyen arányok mellett nincs szó, nogy valóban demokratikusan, a dolgozók véleményére támaszkodva válaszszák meg - erősítsék meg vagy váltsák le - a vállalatok vezetőit Ahhoz ugyanis egalább még egy dolog kellene: elegen- 1ő idő a felkészülésre. Csakhogy tart nég a meleg, a dolgozók jó része szabadságon van. S mire mindenki együtt lesz, felelős, ilapos felkészülésre már csak egy-két lét marad. Kétséges, mire elég ennyi dő. Igencsak problematikus az is, hogy a rállalati tanács- és igazgatóválasztások dőben egybeesnek a helyhatósági vá- asztásokkal. Ilyenformán pedig aligha terülhető el, hogy a kétféle kampány sgybemosódjon, s hogy így a vállalati siet pártharcok színterévé váljon. Ekkor viszont úgy tűnik, a szakmai izempontoknak nem igazán marad he- yük a vezetők kiválasztásában: arra ippúgy politikai szempontok alapján kéül sor, mint hajdan a pártállamban. Ha lem is adunk hitelt azoknak a pletykák- iak, amelyek szerint egyes pártok vezér- jazgatói posztokat Ígérgetnek híveik- lek, attól a gyakran megfogalmazott kö- etelménytől, hogy a piac minősítse a lenedzsmentet, ne pedig a politika, úgy Inik, egyre távolabb kerülünk. Változatlan gazdaságszerkezet Holott az elmúlt évek óvatos lépései a piacgazdaság irányába egyebek között azzal az igen kedvező tapasztalattal is járt, hogy a piac jó hatással van a vezetésre. Egyrészt az elmúlt évtizedben, már csak az igazi nagy iparbárók egy részének kiöregedésével is megindult egy erőteljes átalakulás a vállalati vezetők körében. A párttagkönyvért vezető állást kapott igazgatók helyett jól képzett, s mindinkább alkalmazkodni, a piaci viszonyok között is gazdálkodni képes emberek kerültek sok helyen az első számú vezető helyére. S a vállalati átalakulások során is folytatódott ez a szelekció - ha a pártállami vezetők egy része valóban át is mentette magát, a stafétabotot egy újabb nemzedék vette át, akiknek kisöprése aligha használna a gazdaság további fejlődésének. Ésszerűbb lenne tehát továbbra is a piacra bízni elsősorban a vezetők megmérettetését - ehhez azonban azt kellene vállalni, hogy a kormány erőteljesebb lépéseket tesz a piacgazdaság irányába. Egyelőre azonban nem ez, hanem ennek éppen fordítottja érzékelhető: az elmúlt időszak számos intézkedése a centralizációt erősíti. Egyelőre nem indult meg a vállalatok privatizálása, nem történtek határozott lépések gazdaságtalan, fizetőképtelen vállalatok felszámolására - a nyilvánosságra hozott listán például igazi nagy hal nincs, hanem főleg középvállalatok vannak - nem kezdődött meg a merev nagyvállalati szerkezet szétbontása. Mindebből viszont az következik, hogy a gazdaságot nehezítő nagyvállalati szerkezet lényegében nem változik, csak az abban szerepet játszó személyek változtatására vannak meg a lehetőségek, s arra is elsődlegesen politikai, nem pedig gazdasági, piaci szempontok alapján. Végső soron tehát a vezetőcserék nem a gazdasági hatékonyságot javító lépésként, hanem elsősorban közérzetjavító politikai intézkedésként fognak megvalósulni. Aminek azonban túlságosan nagy az ára. ,, . Prekogníció Ugyan ki ne szeretné megtudni a következő heti lottószámokat, vagy melyik diák ne szeretné tudni, hogy következő nap fog-e felelni? Ha rendelkeznénk ezekkel képességekkel, akkor persze nem rendeznének lottósorsolást, és az iskolába járás se lenne olyan idegesítő dolog. A prekogníció, azaz a jövőbelátás, vagy köznapi nevén jóslás, régóta ismert paranormál jelenség, azonban gyakran a sikeres eseteket csak véletlennek, szerencsésnek tulajdonítják. Ez azonban tévedés, mert számos olyan esetet feljegyeztek, melyek nem írhatóak egyszerűen csak a véletlen, a vak szerencse számlájára. Hogy a véletlent mennyire ki lehet zárni, annak bemutatására nézzünk most egy kevéssé ismert példát. 1903. március 20-án egy angol hölgy, bizonyos Mrs. Burchell, Yorkshire-ben pontosan leírta, hogy a szerb királyt és feleségét néhány hónap múlva meg fogják gyilkolni saját palotájukban. Ezt le is írták és a jóslat be is teljesedett. Érdekes, hogy az esemény előtt néhány órával egy párizsi jövendőmondó ugyancsak megjósolta ezt az eseményt. Talán minden idők leghíresebb jövendőmondója a Franciaországban élt Nostradamus volt, munkássága azonban eléggé vitatott, hiszen meglehetősen homályos jóslatai Voltak. Ennek ellenére például évszázadokkal korábban meglátta a török birodalom összeomlását, Magyarország függetlenné válását, Románia területének növekedését és Jugoszlávia kialakulását. Egy ismert ausztrál jövendőmondó 1914 januárjában pontosan leírta több száz tanú jelenlétében az I. világháború kitörését, idejét és látta, hogy mely hatalmak fognak egymás ellen küzdeni. így visszanézve utólag, már persze okosak vagyunk és kitalálhatónak véljük az egészet, azonban a kor krónikásai számára egyáltalán nem volt nyilvánvaló a dolog, ugyanúgy, mint ahogy a kelet-európai változások is az események bekövetkezése előtt néhány hónappal még hihetetlennek tűntek. Általában az az ellenérv, hogy a gazdasági, politikai helyzet ismeretében okos emberek kitalálhatják a jövőt - nem mindig igaz. A megfigyelések azt mutatják, hogy nem szükségszerűen az okos, intelligens, iskolázott emberek képesek a jövő látására. Egy tanulatlan, műveletlen, görög parasztlány például 21 jellegzetességét írta le az első világháborúnak jó néhány hónappal a kitörése előtt és a 21 pontos előrejelzésből 3 apró kivétellel mind be is következett. Természetesen nemcsak politikai jellegű előrejelzések következhetnek be, hanem a hétköznapi élet más területein is gyakran találkozunk ilyen eseményekkel. Charles Dickens, az ismert angol író, egyszer azt álmodta, hogy bekopog hozzá egy hölgy, vörös sállal a nyakában és így mutatkozik be „Napier kisasszony vagyok”. Néhány óra múlva két fiatal nő látogatta meg és egyikük valóban vörös sálat viselt és valóban Napier kisasszonyként mutatkozott be. Lincoln elnökről többször jegyezték föl, hogy beteljesedtek jóslatai, többek között saját halálával kapcsolatban is, mert azon az emlékezetes, utolsó napján, amikor színházba ment (ahol azután egy revolverrel lelőtték) társaságának azt mondta: „Uraim, valami rendkívüli dolog fog történni és úgy érzem nagyon hamarosan. Egy mély, széles és gyorsan folyó patakon érzem magam, egy csónakban vagyok és a hlil- lámok közé esek, elsüllyedek, meghalok.” A feljegyzések szerint Lincoln hat héttel halála előtt leírta, hogy látja magát a Fehér Házban felravatalozva a gyászolók között. A prekogníció nem mindig a sors szeszélyének, szerencséjének következménye, szülötte, hanem laboratóriumi körülmények között, azaz hitelt érdemlő módon is vizsgálható. Erre a számitógépek megjelenése adott módot és rendkívül egyszerű kísérlettel lehet ellenőrizni, hogy mi magunk rendelkezünk-e ilyen képességekkel. Általában úgy végzik ezt a mérést, hogy valamilyen véletlenszám- generátor a képernyő egyik vagy másik oldalán fel-felvillant teljesen véletlenszerűen egy-egy jelet. A kísérleti alanynak azt kell jeleznie, hogy érzése szerint mikor, vagy melyik oldalon fog legközelebb megjelenni ez az alakzat. Ilyen mérések sorával ki lehet mutatni, hogy néhány ember valóban rendelkezik ilyen képességgel, ám az esetek nagytöbbségében csak néhány másodperces előrelátással rendelkeznek, és nem többnapos, vagy többéves ez a prekogniciós képességük. Néhány esetben azonban a laborkísérletek meglepő eredményeket hoztak, mégpedig teljesen váratlanul, a telepátia-kísérletekkel kapcsolatban kiderült, hogy néhány esetben a laboratóriumban ülő „vevő” már akkor elkezdte a kísérlet színhelyének leírását, mikor még az „adó”-emberek ki se értek a helyszínre, sőt fogalmuk sem volt, hogy mi lesz az a helyszín ahová ki fognak jutni. Az egyik ilyen nevezetes kísérletsorozatot a kaliforniai Stanford-ban hajtották végre, ahol a kísérletben részt vevő „adó”-ember úgy akarta az eredmény hitelességét garantálni, hogy össze-vissza kezdett el vezetni egy városban és mindig éppen arra ment, amerre a forgalom éppen lehetővé tette. így félórás vad kacskaringózás után a Csendes-óceán partjára érkezett meg egy kis jachtkikötőbe, ahol egy étterem is állt. A kísérlet másik alanya, a „vevő” viszont már a kiérkezés előtt félórával pontosan lediktálta annak a helynek a jellegzetességeit ahová az „adó" később megérkezett. Ezután, ellenőrzött kísérletek sora következett és több esetben is ismét megfigyelhető volt ez a furcsa effektus. Egy másik kisérletsorozatnál a „vevő” nemcsak a helyszín jellegzetességét irta le, amely egy gyermekhinta volt, hanem azt a hangot is utánozni tudta, amivel az olajozatlan, csikorgó hinta megszólalt, amikor ráültek. Ebből is látszik, hogy a telepátia és prekognició valahogy azonos tőről fakad, valami azonos fizikai jelenség húzódhat meg mögöttük.
