Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-25 / 121. szám
6 - TOLNATÁJ 1990. augusztus 25. Írás közben (Szép lány az ismeretlen városban.) Az ismeretlen városban, melynek nevét sem érdemes megjegyezni, természetesen megnéztük a műemlékeket, bár gyorsan végeztünk velük; az útikönyvek nem is említik őket. A főtéren, parlagi mivoltában is szép Neptun-kút áll, 1574-es évszámmal s vele szemben Szentháromság-szobor a XVIII. századból. A városháza neogót hivalkodását csak tudomásul vettük, nem is érdemel többet. Ez hát az ismeretlen város, melynek nevét sem voltunk hajlandók megjegyezni. De ahogy a főtéren ődöngtünk, más járt eszünkben. íme, egy város, mondtuk elnézően, melyet az útikönyvek nem említenek, az utas pedig, ha elhagyta, nevére sem emlékszik, mert a véletlen vetette ide, a közlekedés szeszélye, s mégis tizenkétezer lakosának ez a város a világ közepe, ismeri minden kövét, múltjának minden mozzanatát, ami természetesen itt is háborút jelent, dögvészt, emberek pusztulását, de ugyanakkor mélységes hitet is, ami erősebb dögvésznél és háborúnál, s az ifjú szerelmesek, ha esténként megállnak a Neptun-kútnál, az örömtelen múlt emlékművénél, arra gondolnak, hogy jó itt élni. A szálloda éttermének falán fényképeken viszontláttuk a jelentéktelen városházát és a Neptun-kutat, ami mégis csak meglepő volt, hisz mindkettő a szomszédban állt, kartávolságnyira. Az étteremben egy szép lányt pillantottunk meg, a reneszánsz idején ilyenek ültek modellt a Mária-képekhez. Jelentéktelen fiatalember mellett ült, aki talán a városi tanács igyekvő tisztviselője volt. Olcsó sört iszogatott, a lány előtt piros színű likőr, a lovagi gavalléria örök jelképeként, mint minden kisvárosban. Mit is remélhet egy szép lány az ismeretlen városban, ahol a tanács igyekvő tisztviselője feltétlenül jó partinak számít? Másnap elutaztunk, magunkkal vittük a Neptun-kút és a Szentháromság-szobor emlékét, s az egyetlen, amit magunk után hagytunk, a részvét volt, a szép lány sorsa iránti részvét, aki törékeny élete boldogságát egy jelentéktelen férfiú kezébe tette le. Nevünket természetesen beírtuk a szálloda vendégköny: vébe, ahol ma is megtalálható, de tudtuk, hogy ez illékony maradandóság, aminek nem kell jelentőséget tulajdonítani. Emlékünket inkább a részvétre bíztuk, a megfogalmazhatat- lan és meghitt együttérzésre, ami egyedül illik a szép lányhoz az idegen városban. (Hét hold a szeptemberi égen.) Az éjszakai hajóút csendjén végigcsorgott a holdfény, s bár könnyen találtunk volna rá hasonlatot nem volt rá szükségünk; vannak pillanatok, amikor minden önmagában él, beéri létezése tudatával, s a látvány is az idő része. Csak annyi történt, hogy néha szél fodrozta a vizet végigfutott a telehold sárga sugarán, s el is tűnt a végtelenben. Amikor visszapillantottunk, láttuk a kikötő lámpafüzérének tűnő fényeit, de már régen a hold volt a társunk, a sejtelmes szeptemberi hold, melyről így szól a népi rigmus: A la luna settembrina Sette lune ehe se inclina, ami magyar versben körülbelül így hangzik: Szeptemberi teleholdkor X a hold előtt hét hold bókol. t A magyarázat szerint a hét hajladozó hold azt jplenti, hogy hét hónapig olyan lesz az időjárás, mint telehold idején, amit nem volt időm ellenőrizni, különösebben nem'is érdekelt, mert hasonló népi bölcsességek nálunk is versbe kívánkoztak, amelyek aztán vagy beváltak vagy nem. Az éjszaka holdfényből szőtt csendjét figyeltem, a mennyei színjátékot az Adria felett, a hét hódoló holdat, amint kilép a képzelet égi játékából, hogy térdet, fejet hajtson úrnője előtt, s aztán elmerüljön a mindent feltételező sötétben. S újra kezdődik minden, a hét hold ismét végigvonul a színen, a szeptemberi telehold örömteli szolgálatában. Ennek az éjszakának csupán ennyi a története, de talán akkor éljük át a legrejtelmesebb kalandot, amikor a szeptemberi telehold alatt visz hajónk, mellettünk csak a kedves nő áll, miközben megborzongat a vizen végigfutó szél, melynek neszéből egyformán ki lehet hallani a szerelem vagy a közelítő tél szavát, mert az érzések vibrálásában minden egybefolyik, pedig közben csak arról beszélünk, hogy az égi rejtelmek hét úrnőjük előtt hódoló holdat is tartogattak nekünk ezen az éjszakán. CSÁNYI LÁSZLÓ Mimi fekete-fehérben (MTI Fotó) Frank Frigyes élete nem gazdag külső eseményekben, csupa belső történés jellemezte. Egy igaz festő születésének centenáriuma Frank Frigyes életműve Budapesten született 1890-ben. A Képzőművészeti Főiskolán alapos képzésben részesült Balló Ede ésZemplényi Tivadar tanítványaként. Az akadémikus rajztudás felvértezte arra, hogy minden sejtelmes festői álmát megbízható értékrenddel véglegesítse művekké. Állandóan képezte magát, először Münchenben, utána a húszas években francia és itáliai nagy múzeumok számtalan remekművein nevelkedett. Azonban soha nem feledkezett meg saját forrásairól, a visegrádi domboldalakról, a visegrádi házakról. 1913-ban rendezte meg első önálló kiállítását Budapesten, a Nemzeti Szalonban, melyet több pesti tárlat, székes- fehérvári, hódmezővásárhelyi, nagy- kanizsai bemutatkozása követett. 1926ban Párizsba is megérkeztek képei, Munkácsy-dljas, kiváló művész lett, s a brüsszeli világkiállítás bronzérmese. Zalaegerszegen nyílt meg emlékmúzeuma. Amikor festői erényének nevezzük indulatos ecsetkezelését, képzeletének vad lobogását, azonnal hozzátesszük; kolorizmusa telítve van érzékeny finomsággal, korszerű európai ízléssel, magyar lendülettel. Az olykor embertelenné váló históriában is csak a lényegre, a festészet lelket boldogító távlataira figyelt, így őrizte önnön emberségét, humánumát. Ez is oka annak, tehetségén és hallatlan szorgalmán kívül, hogy művészete állandó értékké vált. LOSONCI MIKLÓS Acsádi Rozália: délután volt darazsas sárga délután volt augusztus talán már nem tudom a túlsó parti dombokon minden színárnyalatba beleivódott a fény élettel telten állt az erdő zöldbemerülten türelmes-könnyedén bölcsen és búsan érlelő nyárba édesedve s a napfénytől megsebezve ott álltam vérző mosollyal - árvája a nyárnak - és vártam hogy megtalálnak akikért vérem csorgatom darazsas sárga délután volt augusztus talán már nem tudom Scultéty Erzsébet illusztrációja Kutak Ilona Stoppal gyorsabb- Halló! Apu, te vagy?- Zoli?! Honnét beszélsz, tudod te hány óra van?! - ébredtem fel egészen, miután első álmomból átcsöppentem a valóságba, és tudatosult bennem, hogy alig nagykorú fiam nem a szobájából beszélget hozzám. - Te még nem értél haza? - tettem fel a teljesen elméleti kérdést. - Apa, figyelj, Siófokon vagyunk, tudod volt ez a vihar, meg minden, majd elmesélem, csak azért hívtalak benneteket, hogy ne aggódjatok, meg Gábor szüleinek is szóljatok, hogy ők se nagyon aggódjanak, mert jól vagyunk, majd valamikor reggel felé hazaérünk, és... A telefon süket csendje biztos jele volt annak, hogy a srác anyagi lehetőségei végérvényesen kimerültek. Az ifjú felnőtt zabái. Nem táplálkozik, nem étkezik, szó szerint zabái. Nedves ruhái egy kupacba a fürdőkádba hajítva, orra hámlik, a haja csatakos, étvágyából ítélve azonban teljesen egészséges. Miközben két kézzel tömi magába az előző napi ebédet, vacsorát és az időpont szerint aktuális reggelit, megkísérli 'elmesélni a történteket, kevés híján megfullad, hát elhalasztja a mesét, az evés halaszthatatlan. Jóllakottan kinyújtózik és a világ legtermészetesebb mozdulatával gyújt rá. Összenézünk mi ketten boldog szülők; tudtuk, persze hogy tudtuk, de eddig legalább előttünk nem szívta. Végre beszélni is tud, és a létező legjobb megoldást választja az indításhoz: - Ugye marha rendes voltam, hogy az utolsó harminc forintomat telefonra költöttem? - nem akartam, hogy feleslegesen izguljatok, mert tudtam, hogy már szombat estére vártok haza. - Hmm. Kicsit tényleg késett, hétfő reggel van...- Megtaláltátok a cetlimet csütörtökön? Azért indultunk el már akkor délután, hogy időben érjünk Fenyvesre, mert Kati péntek délre várt, de nem busszal mentünk, ahogy megbeszéltük, hanem stoppal, mert úgy olcsóbb, és gyorsabb. Elgyalogoltunk Tamásiig, akkor már esteledett, meg egy kicsit fáradtak is voltunk, ezért az erdőben felpumpáltuk a gumicsónakot abban aludtunk egy kicsit, de előtte megettük a kaja felét. Hajnalban, úgy nyolc óra körül ébredtünk fel, és megreggeliztünk. Megettünk mindent, hogy kevesebb legyen a csomagunk. Elég sokáig gyalogoltunk, aztán Iregszemcse előtt felvettek bennünket, és egészen Siófokig kocsival mentünk. A vonat! Hát azt olcsón megúsztuk! Azzal mentünk Fonyódig, csak az volt a baj, hogy ötpercenként megállt, mert személy volt. Hogy menynyibe került? Hát a jegy árát úgy konkrétan nem tudom megmondani, mert én azt hittem a Gábor vette meg a jegyet, ő meg azt gondolta, hogy én vettem, de már Lellénél voltunk, mikor rájöttünk, hogy nincs jegyünk. Azonnal mély álomba zuhantunk, és különben sem jött a kalauz, de az is lehet, hogy jött csak rendes volt, mert nem ébresztett fel bennünket, mivel mi tényleg elaludtunk. Fonyódról nem volt azonnal csatlakozásunk, várni meg nem akartunk, inkább újra felpumpáltuk a csónakot és evezni kezdtünk Fenyves felé. Eleinte nagyon jól ment, csak az a baj, hogy ez a gumicsónak egy otromba állat, és nagyon lassan megy, pedig eveztünk szakadtig. Bélatelepig, ott szakadtunk meg végleg, és Gábornak már nagyon fájt a feje, hányingere is volt, szóval napszúrást kapott. - Hogy honnan tudom? A strandon az elsősegélyhelyről hívtam hozzá egy fehérköpenyes hapit, lehet hogy orvos volt, de azért nagyon rendesen viselkedett, mert ingyen adott mindenféle gyógyszert. Ez elég sok időt elvett, mert Gábor aludt is majd egy órát, én meg ott téptem magam, hogy Kati már biztosan őrült pipa, azt hiszi átdobtam és nem megyek. Na, végre aztán valamennyire észhez tért a Gábor, és mentünk tovább gyalog, stopolni meg már nem lehetett, mert muszáj volt miatta az árnyékos oldalon menni) közben hülyére röhögtem magam rajta, mert úgy nézett ki szerencsétlen, fején a vizes törülközővel, mint egy szakadt kalifa az Ezeregyéjszakából. Délután négy körül azért így is Fenyvesre értünk, Katit is megtaláltuk, és képzeljétek; - a süket csaj lemondta a szállásunkat, mert az hitte már nem is megyünk. Elég gyorsan kibékültem vele, mert ez a szállásdolog nem volt olyan túl nagy baj, így több pénzünk maradt és nagyon rendesen megvacsoráztunk egy étteremben, bár kicsit többe került, mint ahogy gondoltuk. Azért maradt pénzünk, szombaton reggelire tudtunk venni két kiflit meg kakaót, ebédre is ugyanezt, vacsorára már csak kakaót, kenyeret Kati hozott az építőtáborból. Az alvás nem volt gond, először bebújtunk a lefordított csónak alá, de olyan meleg volt, hogy visszafordítottuk, úgy aludtunk benne, de nem sokat, mert Gábornak még mindig fájt egy kicsit a feje, engem meg a szúnyogok nem hagytak békén, de elég gyorsan reggel lett, mert este sokáig voltunk a diszkóban. - Hát persze hogy volt rá pénzünk! Azért ettünk olyan keveset, hogy maradjon. Csak a diszkó is eléggé sokba került. Reggel kicsit idegesek voltunk, hogy már indulni kell haza, de meggyőztük egymást - vagytok ti annyira normálisak, hogy megértitek ha harmincfokos hőségben maradunk még egy napig! így hát szombatonn kipihentük magunkat, Kati rengeteg kenyeret tudott hozni a táborból, meg egy kólás üvegben teát. Aztán leadtuk az üveget és vettünk öt szelet parizert, mert már nagyon kívántuk a húst. Nekem három szelet jutott, mert Gábor még étvágytalan volt. Este elüldögéltünk a diszkó kerítésénél, hallgattuk a zenét, de korán elmentünk, mert Kati becsületszóra megígérte a táborvezetőnek, hogy többször nem késik és tízre visszaér. Rendes volt a csaj, mert reggelire is szerzett teát, de sajnos műanyag üvegben. Reggel vettünk hozzá egy kiflit, és találtam a hátizsákban még pár szem almát is. Tudjátok mi időben akartunk hazaindulni, de akkor jött a vihar, bazi nagy hullámok voltak és fürödtünk még egy kicsit, sajnos későn zavartak ki bennünket a vízi zsernyákok, így lekéstük az első vonatot, később meg a vihar miatt már nem indult. Gyalog mentünk vissza Fonyódra, időben odaértünk, csak a vonatok onnét is nagy késéssel indultak, naná hogy lekéstük Siófokon a buszt! Eléggé ideges lettem, hogy muszáj tovább gyalogolni, mert amíg én telefonáltam, addig a maradék pénzünkön, ami a buszra volt félretéve, Gábor kaját vett. Örült éhes volt, mert az esőtől teljesen rendbe jött a napszúrása. Akkor már minden ruhánk vizes volt és nagyon fáztunk, de reggelre elég jól megszáradtunk egy lépcsőházban alvás közben. Oltári jó buli volt az egész, és eléggé időben hazaértünk. Hát nem?- Ja! Nektek kettőtöknek elég szokott lenni nyaralás közben három napra kétezer forint?
