Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-24 / 120. szám

1990. augusztus 24. NÉPÚJSÁG 3 A nyár robotosai Az üdülőhelyi díjbeszedő A nyár a leg­több embernek egy kis kikap­csolódást, sza­badságot je­lent. Vannak azonban szak­mák, ahol ilyenkor van a munka dan­dárja. Akik ilyen területen Bertus Pálné dolgoznak, azok mit sem érzékelnek a harmatos hajnalokból, csillagos nagy­meleg éjszakákból, nem élvezik a barnító napot és a hűsítő hullámokat, ök dolgoz­nak. Többiekért, a nyaralókért. Az üdülőhelyi díjbeszedőnek Gunara- son nyaranta nem sok szabad ideje van. Hiába van szép nyaralója, virágoskertje, hintaágya, pihenésre nincs ideje, a vendé­gek és vendéglátók egymásnak adják a ki­lincset Jönnek a nyaralótulajdonosok, ki üdülőhelyi díjat jön befizetni a szállóvendé­gek után, ki csak a kulcsot hozza kérve, ha jön a vendég, Erzsiké, Bertus Pálné kísérje oda őket.- Második éve csinálom ezt a munkát, előtte a kempingben dolgoztam - mondja az örökké mosolygó, mindenkit ismerő Bertus Pálné, aki férjétől „örökölte” ezt a munkakört.- Sokoldalú feladatot jelent a vendégek­kel való foglalkozás - mondja. - Alig van egy szabad percem, Wo ist die Elizabeth, hallom lépten-nyomon. Ide, Gunarasra túl­nyomó többségben német és belga vendé­gek jönnek, ha valami problémájuk van, engem keresnek, mivel jól beszélem a nyelvet, még a tolnai gimnáziumban tanul­tam. Bejelentem őket fodrászhoz, elme­gyek velük orvoshoz, fogorvoshoz, az ügyeletre. Nekem címzik a visszatérő ven­dégek a leveleket, én válaszolok rá, mikor, melyik nyaralóba jöhetnek. Néha kényelmetlen dolgokban is intéz­kednie kell Bertus Pálnénak, ilyen eset au­gusztus elején két alkalommal is volt, ami­kor eddig ismeretlen tettesek nyugati gép­kocsikat törtek fel az üdülőhely központjá­ban. Az egyik személyautóból még a hűtőt is kiszerelték a tolvajok, a tulajdonos csak autómentőt híva tudott Kölnbe visszatérni.- Nagyon kellemetlen eset volt, nem jó pont ez a magyar vendéglátásnak, mert ke­serű szájízzel távoztak ezek a vendégek és elviszik a hírt, hogy romlott nálunk a közbiz­tonság - halljuk a kesergést. Bertusék szinte egész évben, februártól december közepéig Gunarason laknak, csak a téli hónapokban mennek haza kom­lói lakásukba, akkor pihennek. F. KOVÁTS ÉVA ■ ■ Ötszázmilliós jogtalan haszon A súlyhiányos kenyerek eladásából a számítások szerint egy év alatt 500 millió forint jogtalan haszonra tesz szert á sü­tőipar és a kereskedelem; a tej és tejter­mékek alapválasztéka csak a boltok alig több mint felében kapható nyitástól zá­rásig, s e termékek körülbelül egynegye­dének már az üzletben lejárt a fogyaszt­hatósági határideje - ezekkel a sokkoló adatokkal kezdte csütörtöki sajtótájé­koztatóját Mátrai Lajos, az Országos Ke­reskedelmi és Piaci Főfelügyelőség ve­zetője. Az OKPF az év eddig eltelt hónapjai­ban hat országos vizsgálatot végzett, s közülük a kenyér és a tejtermékek for­galmazásában a leglehangolóbbak a ta­pasztalatok. Nemcsak azért, mert évi 670 ezer tonna kenyérfogyasztással és kilo- gramonként 15 forintos átlagárral szá­molva egy esztendő alatt a sütőipar és a kereskedelem a súlycsonkítás miatt 500 millió forinttal károsítja meg a vevőket, hanem mert főleg ezen a területen hiány­zik a legtöbbször az ár a termékekről, gyakran nincs feltüntetve - főleg a tejter­mékeken - a fogyaszthatósági idő, s ha mégis ráírták, kiderül, hogy a termék már lejárt. A kenyér- és tejkínálat - különösen a peremkerületekben és a kistelepülése­ken - nem kielégítő, s a választék jóval szűkösebb, mint amit az ipar előállít. Az OKPF az ellenőrzések tapasztalatai alap­ján a Sütőipari Egyesüléshez fordult, ám észrevételeiket mindeddig válaszra sem méltatták. A Szabványügyi Hivatal vezetője viszont megígérte, hogy még az idén felülvizsgálják, s valószínűleg szigo­rítják a kenyérszabványt. A kereskedelmi felügyelőségek leg­utóbbi átfogó vizsgálata az idegenforgal­mi szezon kereskedelmi és vendéglátó kínálatának ellenőrzése volt. Megállapí­tásaik szerint az áruellátás az idegenfor­galmi helyeken többségében megfelelő, az idén már sörhiány sem volt, sőt, üdítő­ből többet is kínáltak a boltok a kereslet­nél. A vásárlók tájékoztatása a nyitva tar­tásról, a vásárlók könyvéről, az üvegvisz- szaváltásról általában kielégítő - ám csak magyar nyelven. A kereskedelem­ben egyébként alig található olyan dol­gozó, aki legalább legalapvetőbb idegen nyelvismeretekkel rendelkezne. Általá­nos tapasztalat, hogy a kiemelt idegen- forgalmi területeken lévő élelmiszer-, di­vatáru-, iparcikk-és ajándéküzletekben is csak elvétve tudnak a külföldi turisták­kal szót érteni. Az OKPF célszerűnek tar­taná, hogy legalább a nagyobb üzletek­ben helyezzenek ki idegen nyelvű felira­tokat, illetve nemzetközileg is érthető raj­zokkal, ábrákkal tájékoztassák a külföl­dieket. Kedvezőbb a helyzet e téren a vendég­látásban, ahol a vendégekkel közvetlenül érintkező alkalmazottak nyelvismerete általában elfogadható. A kiemelt idegenforgalmi területeken a vásárlási körülmények valamelyest ja­vultak, de elsősorban a magánüzletek­ben. A próbavásárlások során viszont azt állapították meg a felügyelők, hogy vál­tozatlanul minden harmadik vevőt be­csapnak az üzletekben, egy-egy vásárló átlagosan 8,80 forinttal fizet többet a ha­mis mérés, illetve számolás miatt. A vizs­gálat tapasztalatai alapján a különféle hiányosságok miatt a felügyelőségek 2,3 millió forint bírságot róttak ki a kereske­dőkre és a vendéglátókra. Az OKPF vezetője végezetül elmondta, hogy az idén még 9 témában terveznek orságos vizsgálatot. Ellenőrzik egyebek közt a takarmányforgalmazást, a háztar­tási gépek alkatrészellátását, a cukrász­dákat, az éjszakai szórakozóhelyeket, az üzemanyagtöltő állomásokat és a mély­hűtött áruk forgalmazásának körülmé­nyeit. Hasznos tudnivalók külkereskedőknek A Dél-dunántúli Regionális Gazda­sági Kamara (Pécs, Bem u. 24.) ATA igazolványt bocsát ki, amely külön­böző áruk ideiglenes vámmentes külföldre vitelére jogosít. Csak abban az esetben lehet felhasználni, ha az áru egy éven- belül visszakerül Ma­gyarországra. Felhasználása esetén nem kell vám biztosítékot letenni, és vámot sem kell fizetni. Különösen célszerű igénybevenni kiállításokon, vásárokon való megjelenés alkalmá­val, munkaeszközök és áruminták kivitele esetén. Az ATA igazolványt a következő országokban lehet fel­használni: Ausztria, NSZK, Olaszor­szág, Franciaország, Belgium, Luxemburg, Hollandia, Spanyolor­szág, Portugália, Nagy-Britannia, Svédország, Norvégia, Finnország, Dánia, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország, Görögország, Bul­gária, Románia, USA, Kanada, Liechtenstein és Elefántcsontpart. Ugyanitt beszerezhető a szárma­zási bizonyítvány, amely az áru ma­gyar eredetét tanúsítja. Ennek birto­kában az importőr mentesül a vám megfizetése alól, illetve jelentős ked­vezményekben részesül. Ez az ex­portőr számára kedvezőbb ár eléré­sére nyújt lehetőséget. A következő országok vonatkozásában lehet fel­használni a származási bizonyít­ványt a fenti előnyök igénybevételé­re: a Közös Piac országai, USA, Ka­nada, Új-Zéland, Japán és Ausztria. A Kamara beszállítási archívum valamint kis- és középüzemi kataló­gus készítését kezdeményezi, amelynek célja a térség kis- és kö­zépvállalkozásainak bekapcsolása a nemzetközi üzleti élet vérkeringé­sébe. Az archívum és a katalógus az Alpok-Adria térség és Európa va­lamennyi vállalata részére elektroni­kus úton is hozzáférhető lesz, így ko­moly üzleti lehetőséget nyújt a kis cégek számára. Ezért a Kamara arra kéri a dél-du­nántúli térség minden érdekelt vállal­kozását, beszállítóját, hogy legfonto­sabb adatait juttassa el mielőbb a Dél-dunántúli Regionális Gazdasági Kamarához. A költségeket a Kamara viseli. Zöldesített tetők Az NSZK-ban is egyre jobban terjed az a gyakorlat, hogy a lapos tetőre fűvel, zöldségnövényekkel, virágokkal, bok­rokkal, sőt akár kis fákkal is kertet vará­zsolnak. Becslések szerint az országban évente immár mintegy 1 millió négyzet- méter tetőfelületet „zöldesítenek”. Az építési hatóságok néhol megköve­telik, hogy az ilyen tetőnek legalább 2 százalékos lejtése legyen, nehogy a ta­lajban a víz megrekedjen, és az épületet túlságosan megterhelje. A számítások azt mutatják, hogy a zöldesített tető ma a hagyományosnál 20-30 százalékkal drágább, de ez a többletköltség egy-egy épület összes költségéhez képest ele­nyésző, továbbá az ilyen tetőket olcsóbb karbantartani, s az élettartamuk mintegy harminc év. Az NSZK számos városának hatóságai anyagilag is támogatják azokat, akik há­zuk lapos tetejét zöldesíteni kívánják, s jó néhány városban terveket dolgoztak ki egy-egy övezet tetőinek ilyetén beülteté­sére. A szövetségi kormány környezetvé­delmi minisztere pedig azzal is példát mutat, hogy a minisztériumnak Bonnban építendő székházára szintén zöld tetőt tervezett. Megkérdeztük Új posta, régi hiányosságokkal Bár még meg sem nyílt a szekszár­di posta új épülete - hétfőn fogják átadni -, de máris kaptunk olyan in­formációt, hogy a 126 millió forintos beruházással készült hivatal alapve­tő hiányosságokkal kerül átadásra. Mint Szabados Ádám, a Mozgás­/ sérültek Tolna Megyei Egyesületé­nek titkára jelezte, az új posta főbejá­rata sem rámpával, sem kapaszko­dóval nincs ellátva, így a tolókocsival ' közlekedő mozgássérültek egyálta­lán nem tudják megközelíteni, de ugyanez a gond jelentkezik a gyer­mekkocsival postára igyekvő kisma­máknál is. Az ajtó kifelé nyílik, a lép­cső teljes szélességében, így még az egészséges embereknek is kényel­metlen a közlekedés, nemhogy a mozgásukban korlátozottaknak vagy az idősebbeknek. Középületeket az építési előírások szerint ilyen segédeszközökkel el kell látni, miért nem tették ezt meg ez esetben? - kérdeztük Pap János hi­vatalvezetőtől.- A hiányosságokat mi is észleltük és már az első műszaki átadásnál je­leztük a kivitelezőnek, a Totévnek, il­letve a tervezőnek, a Baranyaterv- nek. A válasz az volt, hogy próbálnak valamilyen megoldást találni, bár szerintük nem előírás sem a rámpa, sem a kapaszkodó kialakítása, a tervben nem is szerepelt ilyen. Az építkezés még nem befejezett, ez­után következik a régi épület felújítá­sa, aJdvitelező ott próbál majd valami elfogadható megoldást találni. A válasz az olvasót valószínűleg éppúgy nem elégíti ki, mint a kérde­zőt, annál is inkább, mivel már a régi posta épületénél is felmerültek ugyanezek a panaszok az ügyfelek részéről. Érthetetlen, hogy egy ekkora beru­házásnál épp egy rámpára meg egy korlátra ne kerüljön pénz... . - f ké ­Egely: Parajelenségek (4.) A telepátiának az a sajátossága, hogy számokat, bonyolult, elvont képleteket nem lehet átvinni, azt sej­teti, hogy az agynak általában csak a jobb féltekéje képes ilyen módon in­formációkat átadni és átvinni, a bal félteke, ami inkább analitikus dol­gokkal foglalkozik, az nem. Talán emiatt van az is, akik képesek mind átvenni, mind átadni gondolatokat, azok elsősorban humán orientáltsá­gú, vidám, nyitott emberek, akik álta­lában a művészeteket szeretik, ezek az emberek erős, fejlett jobb agyfél­tekével rendelkeznek. Ez a tény azonban természetesen a telepátia felhasználásának az erős korlátáira is rámutat: nem lehet bár­kinek bármilyen információt eljuttat­ni, éppen ezért csak töredékes, szűrt információk juthatnak át így egyik emberből a másikba. A telepátia módszeres vizsgálatát már a múlt században elkezdték és érdekes módon azt találták, hogy a hipnózis rendkívüli módon felerősíti a kísérletek eredményét és nagyban javítja azok minőségét is. Hosszan tartó kísérletsorozatokkal próbálták a jelenséget vizsgálni, méghozzá úgy, hogy különböző alakokat raj­zoltak kártyára és azt kellett kitalálni, hogy mi is van ezeken a kártyákon. Ezek a hosszadalmas, unalmas kí­sérletek azonban általában ritkán jártak kimagasló eredménnyel, s ez nem is csoda, hiszen az egész nem volt más, mint szellemi robotmunka. Az első pár kísérletnél általában még jók voltak az eredmények (amíg a je­lenség érdekes és izgalmas volt a kí­sérlet résztvevőinek), azonban a kí­sérletek egy idő múlva annyira unal­massá váltak, hogy elveszítették ér­deklődésüket, és ilyenkor már a ha­tás kimutathatatlanná vált. A fordulatot századunk 70-es évei­ben az ún. szabadválasztásos tele­pátiakísérletek hozták, s ezek nagy­jából úgy zajlanak le, mint ahogy a telepátiát a hétköznapi életben is megéljük. Itt általában az volt a kísér­letek célja, hogy a hétköznapi élet­ben lezajló folyamatokat értsük meg jobban. Ilyen kísérleteknél mindig volt egy „adó” és egy „vevő” ember. Az „adó” kiment valamilyen véletlen­szerűen kiválasztott helyszínre és ott hosszan koncentrált valamire, amit a „vevőnek” több tíz, vagy akár több ezer kilométerre, egy lezárt szobá­ban ülve ki kellett találnia, magnóra kellett mondania, vagy rajzot kellett készítenie. Az ugyan ritkán fordult elő, hogy a vevő tökéletesen visz- szaadta azt a képet, amit az „adó” lá­tott, mégis meglehetősen jó rajzokat készítettek így is a megfigyelt tár­gyakról, tájakról. Érdekes, visszatérő jellegzetessé­ge volt ezeknek a kísérleteknek, hogy a „vevő” néha olyan dolgokat is le tudott írni, melyek ott voltak ugyan az „adó” ember környezetében, de az nem is figyelt rájuk - ezek szinte tudattalanul kerülhettek az agyába, ilyen például amikor szagokat írt le pontosan a „vevő”-ember, vagy olyan hangokat, 'amelyek a kísérlet szempontjából egyáltalán nem vol­tak fontosak. Még egy érdekes és ta­lán lényeges momentum, ami emlí­tést érdemel, hogy nem minden esetben rajzolta le úgy a „vevő” az „adó” által megfigyelt tárgyakat, mintha éppen ő lenne ott, hanem ál­talában felülnézetben, mintha 10 vagy 100 m magasságban lebeg­ne a kiszemelt tárgy, vagy tájék fölött. Olyan dolgokat is leírtak a „vevők”, amelyeket az „adó”-emberek nem is láthattak, mert túl alacsonyan áll­tak. Az „adó”-embereknek több mé­ter magasságra fel kellett volna emelkedniük, hogy láthassák ezeket a tárgyakat. Itt is szerepet játszott az emóciók, érzések erőssége, ha valami izgal­mas, érdekes helyszínt kellett az „adónak” továbbítani, az rendszere­sen jobban sikerült, mint egy egy­hangú bokros tájék, vagy homoksi­vatag képének átvitele. Nem kell per­sze kimenni egy egész csapatnak ahhoz, hogy ilyen információkat átvi­gyen, elegendő, ha az „adó”-ember egy tévéképernyőt, vagy egy köny­ves-album képeit nézegeti. Otthon a legegyszerűbb ilyen módon kipró­bálni a telepátia létét. Érdekes, hogy telepátia létrejöhet olyan emberek között is, akik nem beszélik ugyanazt a nyelvet - viszont azt mutatja, hogy a jelenség nem a nyelvi kommunikáció egy fajtája, ha­nem valami sokkal alapvetőbb, egy­szerűbb dolog lehet. A megfigyelé­sek még azt is mutatják, hogy a tele­pátia erőssége, a képesség változik az életkor folyamán - kisgyermek- korban a legerősebb, majd rohamo­san csökken jelentősége, intenzitá­sa, s csak akkor tér vissza, villan fel újra ez a képességünk, ha csúcs­helyzetbe kerülünk. Jó dolog-e a telepátia? Jó lenne-e vajon ha mindnyájan rendelkeznénk ilyen képességekkel? Szerintem nem, komoly gondok, bajok forrásá­vá válna, ha mindenki mindenkor el tudná olvasni mások gondolatait, ha akaratlanul is érezné, tudná mire gondolnak a környezetében levő emberek. Ha másra nem is gondo­lunk, csak arra, hogy soha többé nem lennének orvosok, fogorvosok, ha a telepátia egy állandó tulajdon­ságunk lenne, hiszen akkor az orvo­sok állandóan éreznék a betegek fáj­dalmát. Ezért nagyon jó dolog és alapvetően helyes, hogy a természet ezt a rejtett, gyerekkorban valószínű­leg nagyon erős képességünket el­nyomja. Mindaddig, amíg ki nem fej­lődik a beszéd, addig emóciókat, ér­zéseket át lehet vinni ezen az úton. A kisgyermek és szülei számára ez alapvetően fontos is lehet, a későb­biek során azonban már határozot­tan a fejlődést, az értelem működé­sét gátló dolog lenne, így örüljünk annak, hogy nem rendelkezünk rendkívüli telepatikus képességek­kel. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents