Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-18 / 116. szám
1990. augusztus 18. TOLNATÁJ - 5 Itt iszogatott s beszélgetett 1849-ben az ország dolgairól barátaival Deák Ferenc Közös a kenyerük kinek Kiss László. Jönnek is érdeklődök, még külföldről is. A tanya körül, gyümölcsfák és az épülethez hasonló korú kis szőlőterület van.- Száz évnél is öregebbek ezek a tőkék, jóformán nem teremnek semmit, de nincs is már erőm gondozni őket. Pedig jó bor termett itt valaha, főleg olaszrizling. Soproni meg bécsi borkereskedők jártak ide, mert a nyéki bor nagyon jól bírta a szállítást. Szóval messzeföldön híres bortermő hely volt ez a környék, még Afrikába is eljutott ezeknek a tőkéknek a leve. Nemigen volt Felsőnyéken olyan ember, akinek ne lett volna szőlője. Nagy szüreti mulatságokat tartottak, hegybírók, hegyőrök vigyázták a hegyközség rendjét. Ma már feledésbe merülnek ezek a szép, régi szokások. Finom borok teremnek itt most is, de jobbára nagyüzemben. A téesznek van majdnem 200 hektár szőlője és persze háztájiban is foglalkoznak ezzel az emberek. Távozáskor Kiss Laci bácsi szomorúan, aggódva, szemével simogatva pillant vissza a szeretett présházra. Vajon mi lesz ezután a történelmünk nagy alakjait is látott öreg épület sorsa? A műemléki védettség önmagában nem óvja meg a pusztulástól. A gondozó kezek már fáradtak, erőtlenek, nem győzik a feladatot.- árki A kiflik uránál jártunk látogatóban. Nagykónyiban, de még Koppányszántón is tudja minden gyerek, hogy nincs finomabb a Szántó Károly sütötte sós-kö- ménymagos kiflinél. De nem tudtuk megkóstolni, mert most pihen a pék. Kell néha a szabadság neki is, főleg, ha az új kenyeret megelőzően új asz- szonyt hoz a házhoz... Máriával az elmúlt hét végén házasodtak össze. Ketten sütnek ezentúl. Legalábbis februárig, akkor szerel le a családi vállalkozás jellegű pékség egyetlen alkalmazottja.- Milyen volt, amikor egyedül dolgozott?- Egyszerűen nem éri utói magát az ember. Förtelmes rossz dolog ezt egyedül csinálni. Az alkalmazott annyit csinált, mint ha vállalatnál dolgozott volna akkor is, amikor ketten voltunk, a beszerzés, a szállítás az én dolgom volt.- Hallottuk: kenyér mellett igen finom kuglófot is süt. Még mi mindent?- Néha nosztalgiából saját részre szoktunk sütni levelest vagy pogácsát... Hogy el ne felejtse az ember. Amellett, hogy Koppányszántót ellátom kenyérrel Kónyi mellett, vállalok lakodalmakra esetenként hússütést. De hát a kenyér négy mázsa egy sima hétköznap. A szerda szünnap, de ahogy csütörtökre végzünk, máris neki kell látni a péntekinek.- Mennyit alszik?- Három órát. Többet nem. Azt is úgy fotelben. Míg ég a tűz, alszom egy félórát... Megfájdul a derekam, ha sokat alszom. Lényegében egy héten kétszer alszom úgy három órányit. Nem jó megállni, annyira nagy az önköltség, hogy csak úgy röpül a pénz. Tízezer-hétszáz az esz- téká havonta. Most megdrágult, ugye a liszt is, az önköltség húsz százalékkal nőtt, a kenyér árát meg állítólag nem lehet emelni. így hát megpróbáljuk majd valamilyen úton-módon korrigálni ezt az áremelést: elmegyek az erdőre fát szedni, s fűtök fával... Most olajjal fűtünk.- Milyen ember a jó pék?- Szívós. Öntudatos. Mi lényegében befolyásoljuk az emberek hangulatát azzal, hogy mit esznek reggel. Pontos. Ahhoz, hogy hatra legyen kenyér, legkésőbb kettőkor föl kell kelni.- A pék bizonyos mértékig hagyományőrző is.- Az. Nagy divat a faluban még a lakodalom. A szombat esti vacsorához fa- sírtot, pecsenyét, tyúkot kell pirítani. Rétest kell sütni délre... Csak néha a hagyományból pazarlás lesz, egy százszemélyes lakodalomra gyakran annyit süttetnek, hogy ötszáz is jóllakna belőle.- Mit szeret a legjobban sütni?- Kenyeret. Bármennyire hihetetlen, a legkényesebb termék a zsemle. De a kenyérre is nagyon oda kell figyelni. Nem egyforma az anyag, szállításonként változik. Az újra nem panaszkodhatunk, de a tavalyi végéből szinte lehetetlen volt valamit is csinálni. Szeretek foglalkozni mindennel, ami a szakmába belefér. Meg tudnék csinálni mindent, csak nem tudják megvenni az emberek. Egy másfél kilós kalácsot haveri alapon tudnék adni 260 forintért... De akkor nekem azon hasznom szinte semmi. Nekünk az a jó, ha a kétkilós kenyér megy, de nagyon sokan kérnek már fél kenyeret. Ahova három egykilós kenyeret bevetek, oda tudnék tenni két kétkilósat. így a kemencét nem tudom jól kihasználni. És minél kisebb a térfogat, annál nagyobb a sülési súlyveszteség.- Milyen kenyeret sütöttek itt régen?- Gömbölyű kenyeret. De nálunk nem megy, azt mondják, nehéz szeletelni. Az az igazi parasztkenyér. Augusztus 20-ra szoktak kérni egyet-kettőt... Voltak ősrégi fonások, amiket régi könyvekből lehetett lelesni, azok olyan nehezek voltak, hogy már nem is tanították. Én is úgy kaptam a volt főnökömtől egy ilyen régi szakkönyvet, amit ő az édesapjától örökölt. A mai tanulókat nem foglalkoztatják már a kézimunkával. A könyv alapján talán ezt is meg tudnám csinálni... Olyan a minta, mint egy gyönyörű, kerek horgolás. Meg voltak hatos ablakos kalácsok, amik kereskedelemben nincsenek, ilyeneket talán tudnék csinálni.- Most pihen. Húszadikára már fog sütni?- Fogok.- Mit?- Csak kenyeret. Búcsúzóul hadd kívánjuk az új párnak: szokjanak úgy össze, mint Szántó Károly a kenyérrel. DOMOKOS ESZTER Fotó: GOTTVALD KÁROLY Van már, ki törődjön az egészségünkkel A felújított lakás kitakarítva várt, a férfiak pakoltak, valakik beültették már tavasszal a veteményest. Mindenben segítettek. Egy percig sem éreztük úgy, mintha idegenben lennénk. Benézünk a rendelőbe: még érezni a festékszagot. Kakucs doktor mutatja: most kapott új hordozható EKG-készüléket. A rendelővel szemben lakó Tóth Lajos bácsi és felesége, Mária néni épp az udvaron van. Nagy öröm, hogy van orvosunk - mondják. Nagyon várták. Mindenki tett valamit azért, hogy otthonra találjanak az érkezők. Társadalmi munkában kerítést építettek a férfiak, az asszonyok kitakarítottak, virágot, zöldséget ültettek. A boltban sokan mesélik a részleteket, sorolják a neveket, ki mit tett azért, hogy Érténynek olyan orvosa legyen, aki nem megy el, nem hagyja el őket. Mikor elbúcsúzunk, Tóth Károly traktoros utánunk szalad.- Neveket ne írjanak - mondja mindenki nevében. - Nem lehet azt úgyse mind felsorolni, aki segített. Az meg nem lenne igazságos, ha valaki is kimaradna... Igaza van. Hiszen ez a kis riport nem egy-két emberről szól, hanem Értényről, arról a faluról, amelyik nem csokor virággal, hanem virágzó kerttel várta a körzeti orvosát. DOMOKOS ESZTER Fotó: GOTTVALD KÁROLY Virágcsokor helyett Ütött-kopott, toldott-foldott az út, amely Érténybe vezet. Akár a szegényember reménysége. A kocsifelverte porban a múlt szépségeit már nem látni, az áprilisban megszületett önállóság perspektíváit még nem lehet kivenni. Csak azt tudjuk, hogy négy-öt éve még orvosa sem volt a községnek. Egészen mostanáig. Mert most körzeti orvost szerzett Értény, méghozzá Csíkszentmárton- ból. Dr. Kakucs Sándor ott volt, a Székelyföldön körzeti általános orvos. Hogy került ide?- Huszonöt évet ledolgoztam Csík- szentmártonban - meséli -, a gyerekek iskoláskorba cseperedtek, s csak román iskola volt a faluban. Azért jöttünk el, hogy tudjanak tanul-. ni. Egyikük harmadikba, másikuk negyedikbe megy ősszel. A forradalom előtt megkaptuk a jóváhagyást az áttelepülésre, akkor jött a dilemma, hogy mit tegyünk. Vártunk, haboztunk, a vámtörvény megváltozott, a helyzet nem, még rosszabb lett, mint volt. Budapest mellé, Gömrőre szólt a befogadásunk, de mikor februárban átjöttünk szétnézni, úgy döntöttünk, hogy nem fiktív helyet keresünk, hanem olyat, ahol végleg letelepedhetünk.- Mivel várták önöket?- Átszervezték a körzeti rendelőt. Bár körzeti orvos négy éve volt itt utoljára, a beteg nyilvántartás viszonylag rendben megvan. Értény olyan község, ahol nagyrészt elöregedett a lakosság, itt több a tennivaló, mint az adminisztráció. Koppány- szántóra is átjárok rendelni, így a körzetembe mintegy 1400 lakos tartozik. Odaát három falu tartozott hozzám, majdnem ötezer lélek... A feleségem gyermekgyógyászati védőnő és szülésznő, neki most honosítják a diplomáját. Én három hónapos továbbképzésen vettem részt a dombóvári kórházban, augusztus 1-jétől kezdtem Értényben dolgozni. A beteganyag olyanszerű, mint Erdélyben volt, a gyógyszerek jó részét már ott ismertük, hiszen innen kaptuk rokonoktól, ismerősöktől, később mindenkitől, ha szükség volt rá... A kollégák nagyon kedvesek voltak. Éjszaka közepén érkeztünk a bútorokkal. Dr. Kakucs Sándor . Reméljük is, hogy itt marad - mondja Tóth Lajos és felesége Mikor alszik a pék?
