Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-18 / 116. szám

1990. augusztus 18. képújság 3 Nagy Józsefné szekszárdi nyugdíjas A HU VILÁGA „Jöjjetek én hozzám mindnyájan...” (Máté 11,28) Református gyerekek kulturális szemléje Vélemények a földkérdésről Édesapámat 1942-ben elvitték a front­ra, egyedül maradtunk anyámmal. Mitő- lünk elvették a hét kataszteri hold földet. A téesz kiadta művelésre, de bitongban van a szőlő, térdig ér benne a gaz. Akkor vágtuk ki a szőlőt, amikor jött a téesz, mert sok volt benne a fehér szőlő, és ke­veset termett. Egy darabig kukoricát, az­tán lucernát vetettünk bele, majd elvette a téesz a földet. Kaszálni sem engedték a lucernát. Kiadták másoknak, háromfelé osztották az ezeröles szőlőt. Az egyik az alját beültette, és most százezer forintért árulja a mi tulajdonunkat. Mi lesz ezekkel a földekkel? Ez a mienké, akárhogy is vesszük. Anyámék, hogy legyen valami­jük, húsz fillérenként rakták össze a pénzt, amikor 1932-ben összekerültek. Nehéz ezt elmondani. Édesapám, sze­gény, az első háborúban két évig volt francia fogságban, negyvenkettőben pe­dig odamaradt a Don-kanyarban. Anyám semmit nem kapott. Nekünk sem jár semmi? Anyámat 462 forint nyugdíjjal engedték el a téesztől. Most, ahogy emel­kedett a nyugdíj, már ötezer forintja van havonta, de hát azért ott van az a hét kataszteri hold föld is. A hátájiba nyolc­száz öl szőlőt adtak vissza, ezenkívül semmije sincs. A fejünk fölül két házat lebontottak, egyet a Mikes utcában, egyet pedig a Honvéd utcában. Már a harmadik helyen lakunk. Kérdem én: nekünk semmi nem jár? Nekünk csak a meló marad? Ebbe kell mindannyiunknak belenyomorodni? Anyámnak öt unokája van. Hát azok­nak sem jár semmi sem? Csak a munka? Ezért igényelnék vissza a földet. Azt, ami József-pusztán van, egy tagban tudják dolgozni, biztos hogy nem adják vissza. De legalább értékében kártalanítsák az embert. Én is már az ötvenhatodik évemben já­rok, mit tudok csinálni? A gyerek autó­szerelő. Az öcsém 54 éves, az is nyugdíj­ba megy lassan. Elektronikus. Harminc­hat évi munkaviszony után most hagyja ott a szakmáját? De négy gyereke van. Amikor örököltünk a nagyapámtól an­nak idején hatszáz forintot, a bátaszéki út mellett egy 1015 öles földet vettünk. Ez az én nevemen van, meg az öcsémén. Ezt sem adták vissza, pedig 1972-ben fölszólított a földhivatal, hogy vegyük ki, mert ehhez a téesznek semmi köze. De azt mondták a téeszben: ott nem adják ki, csak a hegyekben, mert ott szükségük van a földre. Én meg ragaszkodtam a sa­ját tulajdonomhoz. Most ott házhelyek lesznek. Én nem vagyok hajlandó azt elengedni! Az öcsémnek is az egyik lá­nya most épített, a másik lakás nélkül van, a fia is kikerült az életbe, jó lenne a házhely. Miért idegen kapja meg a mi földünket, a házhelyet, mikor nekünk is szükségünk lenne rá? A rám eső részt én is el tudnám adni, nekem is van egy 23 éves fiam, ki tudja még, az is mit szeretne. Autószerelő a szakmája, építhetne éppen egy mű­helyt is. Értékes a föld, a miénk, miért le­gyen az idegeneké? Ez a dolog igen bántja az embert. Egész életemben dolgoztam, 36 évi munkaviszony után mentem nyugdíjba. Az utolsó három évben elmentem a Skála Áruházba szakácsnak, ott lett 8000 forint az átlagom. Előtte 4-5000 forintokért dol­goztam, az első fizetésem 460 forint volt. Hát nekem semmi nem jár? Csak a mun­ka mindig? Oda van kezem, lábam, ál­lómunkát végeztem mindig. Emellett mentünk mindig a határba. Anyám, mig téesztag volt, menni kellett segíteni a háztájit rendezni, mert ugyan ki csinálta volna? Harmados kukoricát kellett vállalni, cukorrépát - nem bírta szegény anyám egyedül. Se éjjelünk, se nappalunk, se ünnepünk, se vasárna­punk soha nem volt. Pedig amikor még gyerek voltam, szombaton, vasárnap már csak az álla­tokról gondoskodtunk. Vasárnap ünnep volt, misére mentünk, és pihentünk. De aztán már nem volt megállás. Most azért csak abban bízom, hogy ta­lán kártalanítanak. Azt hiszem, ezt mi is megérdemeljük, mert mi a földért igen megszenvedtünk. Szeretnénk már, ha most öregségünkre egy kicsit könnyeb­ben lehetnénk. Lejegyezte: D. VARGA MÁRTA A nyaralások, üdülések, bel- és külföl­di utak ellenére közel száz fiatal gyűlt ösz- sze Kölesden, hogy felnőtt kísérőikkel, lelkipásztoraikkal együtt részt vegyen a Tolna megyében élő református gyere­kek első kulturális seregszeméjén. Hét gyülekezet küldöttei versenyeztek az 1750-ben épült barokk, műemlék jellegű művelődési ház patinás falai között. A tartalmas együttlét énektanulással kez­dődött, majd Kompán Zsoltné kajdacsi lelkész olvasta fel a 150. zsoltárt s imád­kozott Isten gazdagító áldásáért. A csillogó szemű, izgalomtól fűtött sze­replőket Bognár Cecil műsorközlő szólí­totta egymás után színpadra. Négy kate­góriában huszonkét értékes produkciót élvezhetett a közönség. Legtöbben a versmondást választották. A költészet kedvelői szebbnél-szebb versekkel ör­vendeztették meg a hallgatóságot. Sza­bó Zsófia például a kis dunántúli község­ből, Miszláról utazott Kölesdre, hogy el­mondja Szénási Sándor: Hitvallás a munkáról c. tartalmas versét. Népes volt a színjátszók tábora is. Valamivel keve­sebben vállalkoztak éneklésre, muzsiká­lásra. A látottakat, hallottakat, háromtagú zsűri értékelte, és átnyújtotta a győzte­seknek, helyezetteknek az oklevelet, könyvjutalmakat. Eredmények: Versmondás: Évközi 20. vasárnap „...egy szót sem válaszolt neki.” (Mt 15, 21-28) Mindennapos életünkben megszokott dolog, hogyha megkérdezünk valakit va­lamiről, az nyomban felel is nekünk. És ha valaki hallatlanra veszi hozzá intézett szavunkat, azt sértőnek érezzük. Az Úr Jézus biztatott bennünket, hogy kérjünk bátran a mennyei atyától. Ezért vagyunk meglepődve, sőt néha megdöbbenve, hogy az ég hallgat ostromló imánkra és nem kapjuk meg feleletül azt, amit kér­tünk. A mai evangéliumi szakaszban sze­repelő asszony nem tartozott a választott néphez, hiszen pogány volt. Mégis kiér­demli Jézus dicséretét: „Asszony, nagy a te hited.” És ezt a nagy hitet Jézus észlel­te már az első kérlelő szónál, és mégis halogatja a ráfigyelést és a meghallga­tást. Ez a megdöbbentő, meglepő Jézus magatartásában. Amikor tanácstalanul állunk az imánk­ra és kéréseinkre választ nem adó Isten előtt, ne felejtsük el, hogy az Isten nem­csak hasonlít hozzánk, de - és ez a na­gyobb fele a kérdésnek - különbözik is tőlünk. Egészen más, mint amilyenek mi vagyunk. Istennek ezt a „más” arcát mutatja meg Jézus a kánaáni asszonnyal kapcsolatban. Halogatja a meghallgatást és a választ. De végül is meghallgatást nyer: lánya meggyógyul. Igaz, nem kellett napokat vagy éveket várnia, míg esetleg nekünk igen ismétlődő kéréseinkkel. De tudnunk kell, hogy az örökkévalóságban egy nap annyi, mint ezer esztendő (2 Pt 3,8). Ne essünk hát kétségbe, ha hossza­dalmas imáinkra vagy kéréseinkre az ég hallgatni látszik. Ha az evangéliumban szereplő nagy hitű asszonnyal így tett az Úr, megteheti velünk is, noha meg van győződve hitünkről és Isten iránti szere- tetünkről. És tudjuk, hogy „az Istent sze­retőknek minden javukra válik”. PÁPAY JÓZSEF I. hely: Kocsándi Ildikó, Kölesd (Szabó Irma: Gyertya) II. hely: Szabó Ivett, Kölesd (Füle Lajos: Futás) III. hely: Gazdag Anita, Kajdacs (Rom- hányi József: A bolha). Színjátszás: I. hely: Kajdacsi gyerekek, Könyvek versenye II. hely: Bátaszéki gyerekek, A jutalom III. hely: Nagydorogi gyerekek, Néma­játék. Ének: I. hely: Bátaszéki együttes II. hely: Szekszárdi együttes III. hely: Kölesdi együttes. Hangszeres zene: I. hely: Kajsza testvérek, Decs (fúvóstrió) II. hely: Rohn Hilda, Nagydorog, zon­gora (42. zsoltár) III. hely: Szekszárdi citeraduó. A közönség különdíját, egy tortát a kö­lesdi Kocsándi Ildikó nyerte, aki kezében egy égő gyertyával, de legalább ilyen égő szívvel, gyönyörű kiejtéssel és kifogásta­lan értelmezéssel mondta el a már emlí­tett verset. A Tolna megyében élő refor­mátus gyerekek sikeresen megrendezett kulturális seregszemléjén Bödger Antal helybeli lelkipásztor mondott zárszót, ki­fejezve reményét, hogy a rendezvény ha­gyományteremtő lesz. Azzal búcsúzott, hogy viszontlátásra jövőre ismét Köles­den. LEMLE ZOLTÁN Zárdaavatás Pécsbányatelepen szombaton, au­gusztus 11-én avatták és szentelték fel Assisi Szent Ferenc leányainak otthonát. A gyógyító rend újraéledése alkalmából különbusz érkezett Pécsre Monyoród- ról: a fél falu eljött elbúcsúzni a húszéves Lányai Margittól, aki immár Assisi Szent Ferenc leányai közé tartozik. A legényott­honból lett bányatelepi kórház ma máraz idősek gyógyítóintézete, melynek kór­termeibe három éve a Caritas önkéntes segítői, most az első apácák is megér­keztek, hogy a gyógyszerek mellett a jó szó, türelem, szeretet irját osszák. Dr. Surján László népjóléti miniszter avatta otthonukat, majd Hegedűs Kolos ferences tartományfőnök köszöntő és házmegáldásra felkérő szavait követően Mayer Mihály megyés püspök szentmi­sén megáldotta, felszentelte Assisi Szent Ferenc leányainak otthonát és kis kápol­náját. Egyházi hírek 450 éves a decsi református gyülekezet A decsi református gyülekezet au­gusztus 19-én, vasárnap délután 3 óra­kor úrvacsorái istentiszteleten ad hálát Istennek, a gyülekezetét 450 esztendő óta őrző és megtartó kegyelméért. Ek­kor generális visitatiót tart és igét hirdet dr. Tóth Károly püspök. Tamási Nagyboldog­asszony­templom Szent István király rendelete értel­mében minden tíz falu köteles volt egy templomot építeni. Tamási is ilyen „egyházas” falu lett - erre utal a bejárat fölött elhelyezett emléktábla. Az ősi templomot Szent Tamás apostol tiszteletére szentelték; innen kapta' nevét a település. A tatárjárás utáni időkben épült ta­mási várat Károly Róbert király 1339-ben a Héderváry családnak adományozta. Ök ettől fogva a Ta- mássy nevet vették föl. A templom fönntartásáról is elsősorban ők gon­doskodtak, hiszen itt volt a család te­metkezőhelye. A községnek ez idő tájt rendes plébániája lehetett, amint az az 1322-es pápai lajstromból is kitűnik: Jakab tamási plébános adót fizetett a pápának. A várnai csata- vesztés után a hatalmas tamási ura­dalom várastul, templomostul a ro­kon Héderváry családra szállott, majd egy jogi ügylet folytán hamaro­san a nádori méltóságig emelkedő, nagy hírű nemesi jogász, Werbőczi István birtokába került. Az ő fia épít­tette 1542-ben a Várhegy alatt álló kápolnát Szent Rozália tiszteletére. A török időkben, midőn a plébánia- templom elpusztult, a tamási hívek itt tartották istentiszteleteiket. A nagy paphiány miatt a hódoltsági terü­leteken az egyházi szolgálatok jelen­tős részét megbízott világiak, ún. li- cenciátusok látták el. Tamásiban is ez volt a helyzet, még a XVIII. század elején is: egy 1714-es adat szerint Tapolcsai Pál licenciátus végzi a lel­kipásztori munkát. A vár is alaposan megrongálódott a hosszú török uralom alatt. A-Rá- kóczi-szabadságharc idején ugyan még itt rendezkedik be Béri Balogh Ádám a portyázó rácok ellen, de az új birtokos, Esterházy Miklós herceg már lebontásra ítéli. Az Esterházy- család magyar katolikusokkal telepí­ti be a községet. A település 1719- ben ismét saját plébánost kap Győri Mátyás személyében, aki még ab­ban az évben nekilát az új templom építésének. A költségek és a munka oroszlánrészét maguk a hívek vállal­ják. A régi templom romjain egy év alatt megépül az új: 1720-ban föl is szentelik Angyalok Királynéjának tiszteletére. Ez azonban, úgy látszik, kicsinek bizonyult: az 1730-40-es években folytatódik az építés, a bőví­tés. Az építtetők egy Innsbruck mel­letti barokk templomot vettek min­tául. Ekkortájt kapja a templom új, máig meglévő titulusát: Nagyboldog­asszony (búcsúünnepe augusztus 15., Mária mennybevitelének emlék­napja). A berendezés néhány évti­zeddel később, 1776-ban készült, immár rokokó stílusban. Egy korszak vége a megyei tanács záróülésén Három gondolat jegyében nyitotta meg tegnap délelőtt a megyei tanács ülését a szekszárdi régi vármegyeháza nagytermében Tamás Ádám, a Tolna Me­gyei Tanács elnöke. Ezek sorrendben: a munka, a cikluszárás és az ünneplés. Bevezetőként Tamás Ádám tájékoztat­ta a testületet a megyei tanács és szervei 1985-1990-re vonatkozó tevékenységé­nek főbb vonásairól. Az előterjesztő szó­beli kiegészítésében megköszönte a szakapparátus és a tanácstestület mun­káját, mely szavatolta a törvényes átala­kulást. Az utolsó tanácsülés így azzal a tudattal állhat fel a padsorokból, hogy hozzájárult a békés rendszerváltáshoz. Hálát senki sem várt, nem is kapott, bár megértést remélt - mutatott rá Tamás Ádám. Hozzászólás, megjegyzés nem lé­vén, a bejelentések következtek, első­ként az a javaslat, mely a kiegészítő álla­mi támogatási tartalék felhasználását részletezte. Ennek értelmében 20 millió forint elosztásáról döntött a tanácstag­ság, s a jóváhagyás meg is született, bár egy felszólaló megjegyezte, hogy így rendkívül kevés pénz marad a következő önkormányzatra. (A támogatási tartalék felosztásával kapcsolatos utólagos kez­deményezésről, az ügyészségi panasz- bejelentésről lapunk 1-2. oldalán köz­lünk részletesebb információkat). A ten- gelici oktatási és továbbképző központ épületének szívbetegek számára történő hasznosítását illetően a döntés az új ön- kormányzatra vár. Hosszas vitát váltott ki viszont a következő napirendi pont, amely a Tolna Megyei Gyermek- és Ifjú­sági Alapítvány kuratóriumának elnöki és tagsági megbízatásáról szólt. Mint ar­ról már beszámoltunk, a cserkészszövet­ség képviselői csak bizonyos feltételek mellett lennének hajlandóak részt venni a kuratórium munkájában, s ezért az ifjú­sági és sportosztály vezetője javaslatot tett a kuratórium kiegészítésére, a cser­készek helyett más ifjúsági szerveződés bevonásával. A Tolna Megyei Cserkész Szövetség jelen levő képviselője tudatos kirekesztésnek minősítette az esetet, ám mindez nem befolyásolta a testületet, s a szavazás megerősítette a beterjesztett elgondolást. Végezetül egy személyi kér­dés került a plénum elé, Póla Károly, a művelődési osztály vezetője augusztus 15-tel megszünteti tanácsi munkaviszo­nyát. A tanácsülés befejező szakaszában a megyei tanács végrehajtó bizottsága augusztus 20. alkalmából kiemelkedő szakmai és hivatásbeli érdemeik elisme­réséül „A Tolna Megyei Tanács Alkotói Díja” elismerést adományozta dr. Kolta László nyugalmazott középiskolai tanár­nak több évtizedes helytörténeti mun­kásságáért, dr. Schilli Antal osztályveze­tő főorvosnak, a Tamási Városi Tanács Kórház-Rendelőintézete Pincehely se­bészeti osztálya főorvosának harminc­éves kiemelkedő szakmai munkája elis­meréseképpen. Megosztva nyerte el a dijat dr. Diófási Lajos, a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet igazgatója a Tolna megyei szőlő- és bortermelés szín­vonalának emeléséért, Horváth József, a Mezőgazdasági Minősítő Intézet nyugal­mazott munkatársa, a fejlett borászati technológia bevezetése, meghonosítása terén kifejtett tevékenységéért, Huth Jó­zsef, a Szekszárd-Paksi Vízitársulat igazgatója, a megyei szőlők rekonstruk­ciós telepítésében végzett példaadó munkájáért, valamint Keller János, a Pak­si Dunamenti Egyesülés Mgtsz nyugal­mazott fökertésze, ugyancsak a példa értékű szőlőtelepítésért. Augusztus 20- ra emlékezve Deme Bertalan megyei ta­nácstag, tolnai református egyházme­gyei esperes mondott ünnepi beszédet, méltatva Szent István királyunk máig ható tevékenységét, az új kenyér mélyebb ér­telmű jelentőségét. A nemzetiszín sza­laggal átkötött, frissen sült kenyeret Ta­más Ádám szegte meg, majd a Szózat dallamát követően lezárult egy korszak a megyei tanács életében. SZERI ÁRPÁD A szekszárdi utazási iroda, az EKHÓ (Arany János u. 14., telefon: 16-775) rendszeresen szervez megyénkből zarándokutakat Mariazellbe. A következő két hétben Diósberényből, Miszláról, Gyönkről, Mözsről, Zombáról, Kakasdról, Paksról, Németkérről, Cecéről, majd Bátaszékről utaznak a híres osztrák búcsújáróhelyre, ahol Mindszenty hercegprímás földi maradványainál _____________________________________________is leróják kegyeletüket _________________________________________(254)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents