Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-14 / 112. szám
1990. augusztus 14. Képújság 5 A gazdasági vállalkozásokról Közkereseti társaság, gazdasági munkaközösség A legegyszerűbb gazdasági társasági forma, amelyben magánszemélyek részt vehetnek, a közkereseti társaság, illetve a gazdasági munkaközösség. A kettőt azért említjük együtt, mert a különbség közöttük lényegében csak annyi, hogy mig a közkereseti társaságnak jogi személy (pl. egy állami vállalat, vagy egy korlátolt felelősségű társaság) is tagja lehet, addig a gazdasági munkaközösségnek nem, azaz ha a közkereseti társaságnak nincs jogi személy tagja, akkor az gazdasági munkaközösség. A gazdasági munkaközösség tehát olyan közkereseti társaság, amelynek csak magánszemély tagjai vannak. A törvény is a közkereseti társaságot szabályozza alapesetként, és annak speciális alfajaként jelöli meg a gazdasági munkaközösséget, a gmk-t. Mivel pedig ez alkalommal elsődlegesen a vállalkozni szándékozó magánszemélyek részére kívánunk tájékoztatást adni, a gazdasági munkaközösségekre konk- retizáltan ismertetjük a fontosabb szabályokat. Tudni kell, hogy a gazdasági munka- közösség alapításához társasági szerződés szükséges, az ilyen szerződés tartalmi kellékeit egyik előző tájékoztatónkban részletesen ismertettük, itt még csupán nnyit jegyzünk meg, hogy a társasági erződés megkötésétől számított 30 napon belül kérni kell a cégbíróságtól a tár- :aság bejegyzését. A gazdasági munka- özösség a cégbejegyzés tényével, de a ársasági szerződés megkötésének idö- ontjával jön létre. Jó tudni, hogy gazdasági munkakö- össéget bármilyen gazdasági tevékenyég folytatására lehet alapítani, képesí- éshez kötött tevékenységet pedig a társaság már akkor is folytathat, ha csak egyetlen tagja vagy alkalmazottja megfelel az adott tevékenységre előírt képesítési követelményeknek. Csak kivételes esetben írja elő a jogszabály, hogy a társaság valamennyi tagjának rendelkeznie kell az előírt képesítéssel. (Pl. fordítás, tolmácsolás, adótanácsadás.) Vannak természetesen olyan tevékenységek is, amelyeket csak külön engedély birtokában lehet folytatni, ezeknek a tevékenységeknek a köre egyre szűkül, felsorolásukra tehát nem vállalkozhatunk, felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a gazdasági munkaközösség alapítása előtt érdemes ebben a kérdésben a cégbíróságnál tájékozódni. A fentieken túlmenően is fontos tudni, hogy:- a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaság kötelezettségeiért;- a tagoknak személyes közreműködéssel kell részt venni a társaság tevékenységében;- a társaság valamennyi tagja köteles vagyoni hozzájárulás szolgáltatására, de sem a vagyoni hozzájárulás, sem pedig a társasági induló vagyon minimumát nem határozza meg a törvény;- a társaságnak nincs a tagoktól elkülönült belső szervezete;- a gazdasági munkaközösség a tagjaitól elkülönült jogalany, ami azt jelenti, hogy saját cégneve alatt maga a gazdasági munkaközösség szerezhet jogokat, vállalhat kötelezettségeket, pert indíthat és perelhető. A gmk-kra vonatkozó néhány további szabályról - a terjedelem korlátáira figyelemmel - a következő alkalommal adunk tájékoztatást. DR. DEÁK KONRÁD Elmentünk a Mariahilfer Strasse mellett / Babszedők Forgatás közben csépelik (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A hőség fullasztó, harmat nélküli. Egyik napról a másikra fonnyadtszáradt meg a bab. Gyorsan kellett hát cselekedni, hogy idő előtt ne peregjenek ki a szemek, főleg ne hulljanak a földre.- Kora reggel, amikor kicsit megereszkedett, akkor kezdtük a munkát - mesélgetsűrű hajladozás közepette a babszedés irányítója, Sereg La- josné, Erzsi néni. Most jó vele dolgozni, mert különben a kemény szár, a hüvelyek éles vége könnyen kihasítja az ember bőrét. A száraz földben pedig bentszakad a gyökér. Meg így kevesebb lesz közte a por. Lazs- nakon vagy a nyalábunkban hordtuk ki a föld végére. Az óriási ponyván még száradt egy fél napot, aztán következett a cséplés.- Ez már az én tisztem volt! - veszi át a szót Lajos bácsi. Legjobban vel- lával lehetett dolgozni, mert némi ütögetés után rázogatni, a helyéről elmozgatni, megfordítani kell minden vellahegynyit, hogy a hüvelyből kiperegjen a szem. Nagyot odaütni nem lehet, mert akkor az egész udvar fehérük.- Cséplés után a jó szemű háziasz- szony még egyszer átnagyolja, átválogatja, hátha talál ki nem feslett hüvelyeket - így Erzsi néni. Most következett a szelelés. A kézzel hajtott szelelőt is ismerem. Ez nagyon ügyesen eltávolított minden szemetet a babból, csak az egész, egészséges szemeket hagyta meg. Akinek ez nem volt, az kézzel szeleit. Fej magasságban tartott szakajtóból, ki- sebb-nagyobb kosárból egy másik edénybe csurgatta a szemeket, majd a szél fuvallata elhordta a szemetet. Az így megtisztított bab vászonzacskóba került, vagy zsákba. A hűvös, szellős kamrában, padlásfeljáróban minden gond nélkül évekig elállt. Újabban meg azon kell idegeskedni, hogy hogyan lehet megvédeni a zsiSzelelés zsikesedéstől. Zsizsik régen is volt, de ennyi?! De arról meg nem is szóltam, hogy a háziasszonyoknál külön „szám” volt, ahogy csereberélték a jövő évi vetőmagot. Mindenki a legjobbat akarta, de a legjobbat is ajánlotta. De mindig volt egy-egy fajta, ami kapósabb volt, mint a többi. Volt ez azért is, mert ennek a növénynek a mi falunkban, Medinán -, de általában az egyszerű nép között - nagy volt a kultusza. Szerették is magvai- nak nagy tápértéke miatt, meg nagyon sok változatban lehetett elkészíteni. Mondták is a régi öregek: „Ha bab meg krumpli van, már nem halunk éhen”. Ez teljes egészében igaz! Majd’ tizenegy óra. Ponyvára kerül az utolsó nyalábbal is. Lajos bácsi vellával igazgatja, egyenletesen terít- geti, hogy száradjon, szikkadjon. Egész nap be fog tartani a munka, adja is a magot szépen. Két segítség is van: asszony leánya és a szom- szédBenkeJóZsiTONRÁDLA6ZLÓ F. Heller ízelítő Bécsből Két táska pénz (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Ürességtől konganak a kis vidéki mű- elődési házak. Mára már a bálok rende- ése is ráfizetésessé vált. Válságban a ;ultúra? Végleg reménytelenné vált a jö- ője? Az alábbi kis tudósítás tagadja ezt. k leírtak azt igazolják, hogy a kulturáló- lás sokszor nem a nagy pénzeken, az rőszakolt programokon, hanem az igé- iyen múlik. Ateveli Klein József júniusban megke- este ismerősét, a hőgyészi Tillmann Ká- oly postatisztviselőt. Elmondta, hogy babjával, Bogos Lázárral együtt vettek egy utóbuszt. Látogatása óvatos tájékozó- ás volt: azt próbálta felmérni, hogy eben a faluban lenne-e igény valamiféle ülföldi útra. Olyannyira volt, hogy az el- ő úthoz, Mariazellbe még egy buszt kel- itt bérelniük, mert 80-an jelentkeztek, ól sikerült az utazás, a résztvevők egy isze már ott elhatározta, hogy legköze- ibb Bécs lesz az úticél. Az egyik szombaton valósult meg ez az t. A barátok, ismerősök egymást hívták. Most is az volt a félő, hogy többen jelentkeznek, mint amennyi hely van. így a plakáton történő hirdetés ezúttal is elmaradt. A szervezés bürokratikus része anynyiból állt, hogy a művelődési házban nyugdíjasként dolgozó Éva néni társadalmi munkában összeszedte az útiköltséget, a soknak egyáltalán nem mondható hatszáz forintot. A 44 hőgyészi mellett 3-an utaztak Dúzsról is. A kirándulók képviseltek minden réteget és korosztályt: a diáktól kezdve egészen a nyugdíjas tanárig, munkásig bezárólag. Útközben rövid időre megálltunk Bruck an der Leithaban. Ott ki-ki igénye és pénztárcája szerint ajándékokat és egyéb apróságokat vásárolhatott. Bécs- ben ilyesmire már nem jutott idő. Odaér- kezésünkkor mentünk egy kört a Ringen. A lassan haladó buszból megnéztük azokat a látnivalókat, melyekre felhívta a figyelmünket a Bécs kultúrtörténeti értékeit jól ismerő Tillmann Károly. Az ő szakszerű kalauzolásával néztük meg a Hof- burgot, a Kaisergruftot (A Habsburg-ház tagjainak temetkezési helye; legutóbb 1989. április 1-jén temették oda Zita királynét), a Szt. Ágoston-templomot, a Szt. István-dómot. Schönbrunnban a régi lovardában (Wagenburg) kiállított főúri és udvari fogatokat; a parkot és a park legmagasabb pontján épített oszlop- csarnokot, a Gloriettet. A leghosszabb nap is elfogy egyszer, a Glorietteről letekintve a palotára és a városra, befejeztük kultúrtörténeti kirándulásunkat. Indulni kellett hazafelé. Este nyolckor már magyar földön jártunk. Sofőrünk, Bogos Lázár figyelmességének köszönhetően kis kitérőt tettünk Lébény- be, és mintegy kis plusszként megnézhettük az ottani román kori templomot. Egy olyan világváros, mint Bécs megismeréséhez ki tudja megmondani, hogy mennyi idő kellene, de mi - akik részt vettünk ezen a kiránduláson - elmondhatjuk, hogy ízelítőt kaptunk Bécsből. Busz- szal ugyan, de elmentünk a Mariahilfer Strasse mellett is. STEFÁN GYÖRGY Sötét este volt. Martin ennek ellenére sebesen száguldott az eső áztatta autóúton. A rádió, az ötórai hírekben ismertette a rablásról szóló jelentést: „A lövöldözésben a két tettes közül az egyik valószínűleg megsebesült Azonban így is sikerült elmenekülniük...” Vajon Inge hallgatta-e a rádiót? A mellette ülő férfi abbahagyta a nyöszörgést, teste lassan az ajtónak dőlt. Martin ’ szitkozódni kezdett, levette lábát a gázról és megrázta Wolfgangot. Az már nem mozdult. Tehát már nincs ok a sietségre, letért hát az autópályáról. Meg kell szabadulni a hullától. Már csak azért sem viheti magával, mert Inge nagyon kedvelte Wolfgangot. Egy faluhoz ért. Ilyen időben érthető, hogy nincs az utcán senki. A kocsma előtt rendőrautó állt, nyilván véletlen a dolog. Nagyot sóhajtott. Letért egy mellékútra és addig ment, amíg a falu fényeit el nem takarta egy kis erdő. Az első tisztásnál megállt Az út mellett árok húzódott. Kinyitotta a kocsiajtót, a kibukó élettelen testet az árokhoz vonszolta, majd betaszította az árok oldalában lévő betoncsőbe. Visszafelé jutott eszébe először, hogy már a zsákmányon sem kell osztoznia. Wolfgang nincs többé, így a hátsó ülésen lévő két táska pénz csak az övé. Pontosabban az övé és Ingéé. A rádió szerint is legalább negyedmillió márkára rúg a zsákmány. A rendőrautó már nem volt a kocsma előtt. Rá fordult az autóútra, még 20 kilométer és otthon lesz. Az óra szerint háromnegyed hat. „Legkésőbb hatkor megjövünk, ha nem jön közbe semmi” - mondta Ingének délután. Wolfgang ezt le is kopogta az asztalon, a sors azonban ellene fordult. De csak ellene. A hátsó ablakon lőttekbe, a golyó az üléstámlát átszakítva fúródott Wolfgang hátába. Az én hátamban is lehetne, gondolta és majdnem túlhajtott a leágazást jelző tábla mellett. Észrevette, hogy kissé mögötte jött egy rendőrautó. Már megint, nyögte szorongva és abban bízott, hogy a sötétben nem veszik észre a lövésnyomot. A lámpa végre zöldre váltott, jobbra fordult. A visszapillantó tükörben látta, hogy a rendőrautó is jobbra jelez. A következő lámpánál végre elveszítette. Szerencsére megmondta Ingének, hogy készüljön, mert azonnal eltűnnek. Egy órán belül Hollandiában lehetnek, két nap múlva már Mexikó szabad levegőjét szívják. Elhagyta a kisváros utolsó házait, néhány kilométer volt már a tanyáig, melyet három hónappal ezelőtt vettek bérbe. Az út rossz volt, de ezzel most nem törődött. Észrevette, hogy egy magányos autó követi. A sebességmérő a 140-nél ugrált, mégis úgy érezte, egyre közelebb kerül hozzá. Ismét eleredt az eső. Egy kanyarban hirtelen elvakította a felbukkanó kocsi reflektorfénye. Ösztönösen becsukta a szemét és egyszer csak ott volt előtte valami sötét, amit már nem tudott kikerülni. Tompa puffanás, érezte, hogy a kocsit is ütés érte. Néhány méterrel távolabb megállt és a visszapillantóba nézett. A másik autó is állt és a fényszórói egy kerékpár összegörbült roncsait és egy mozdulatlan testet világítottak meg. Gyorsan továbbhajtott. Nem kockáztathat. A kerékpárosnak nyilván nem volt stoplámpája, tehát nem az 6 hibája. A tanya ablakai világosak voltak, még az udvari lámpa is égett. Két rövidet dudált, aztán kiszállt.- Igen! A hűtőszekrényen szólt a táskarádió, az asztalon egy levél Inge írásával: „Mindent hallottam a rádióban. Hozok valamit gyorsan a patikából. Azonnal itt vagyok.” Visszarohant az udvarra. A kerékpár nem volt a helyén. Rádöbbent, hogy a lány vagy két hete szólt, hogy javítsa meg a stoplámpát... Amikor be akart szállni a kocsiba, kék fényt látott, s azt hogy a kocsi gyorsan közeledik. Úgy döntött, hogy megvárja. A fiákeresek Egy régi lovas A Hofburg Átnagyolás
