Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-13 / 111. szám

2 KÉPÚJSÁG 1990. augusztus 13. Folytatódnak a csapatösszevonások az Arab-öböl térségében Meciar szerint Budapesten megkérdőjelezik Trianont „Szlovákiában megoldják a nemzetiségi problémákat” (Folytatás az 1. oldalról.) rint ebben nagy szerepe lehet a nőknek, s ezért felszólította ókét hogy „csak anynyi ételt készítsenek, amennyi feltétlenül szük­séges”. Húszéin arra is megkérte a „szent háború” női harcosait hogy „eddigi felada­taik ellátása mellett szervezzék meg a gaz­dasági életet is”. Az ország ellen meghirdetett gazdasági blokáddal kapcsolatban Húszéin kijelen­tette: „Iraknak rengeteg tartalék áll rendel­kezésére, s ezért nem érdemes egy hétnél hosszabb időre elegendő készleteket fel­halmozni”. Az elnök szerint Irak így kudarc­ra ítélheti „az amerikai összeesküvést” és „megvédheti magát és a nemzet becsüle­tét” Húszéin emlékeztetett arra, hogy or­szága már több embargót is átvészelt: az elsőt 1972-ben az olajipari vállalatok álla­mosítása után, a másodikat pedig az Irán ellen vívott háború idején, amikor Irak ellen­állt az ország gazdaságának gyengítését célzó minden lépésnek. Az iraki vezetés korábban már bejelen­tette, hogy halál vár az élelmiszert rejtege- tökre. A Forradalmi Parancsnokság Taná­csa által elfogadott közlemény szerint ugyanis a „kereskedelmi célú” élelmiszer­felhalmozás „veszélyezteti a nemzeti érde­keket és az összarab egységet”. Húszéin kijelentette: ha Irak vereséget szenvedne, „amerikai-cionista korszak venné kezdetét és a vallás által felhalmozott minden érték elveszne”. „Az arab nemzet elveszítené esélyét az éhségből és a szol­gaságból való kilábalásra, s az idegen had­seregek jelenléte miatt nem szabadíthatná fel Jeruzsálemet Mekkát és Mohamed me­dinai sírját” - hangsúlyozta az iraki vezető. A hét végén egyre borúlátóbb hangulat uralkodott el az arab világban az iraki-ku­vaiti válság békés rendezésének lehetősé­gét illetően. Mubarak egyiptomi elnök - akinek or­szága az arab államok közül elsőként kül­dött csapatkontingenst az Öböl térségébe, miután a nyugati erők megkezdték felsora- kozásukat Szaúd-Arábiában - szombaton immár „semmilyen reményt” nem látott a békés kifejletre. Előző nap - amikor a rend­kívüli arab csúcsértekezlet többségi hatá­rozata arab haderő kiküldése mellett foglalt állást - még némi reményét fejezte ki erre nézve, bár kemény szembenállást ígért bármilyen támadás esetére. Mubarak a kairói csúcs után Alexandriában folytatta megbeszéléseit a szíriai, libiai és algériai el­nökkel (az első támogatta a csúcs határo­zatát a második ellenezte, míg a harmadik tartózkodott) és Kairóba visszatérve nyilat­kozott a sajtónak. Megkérdezték őt miért utasította el egy békéltető arab államfői kül­döttség Bagdadba menesztését a csú­cson. „Mert tudom előre az eredményt” - hangzott a válasz. A nyugati és arab haderők felsorakozá- sa közben szombaton felröppent a híre az első iraki-szaúdi katonai incidensnek. A nicosiai diplomáciai forrásból származó értesülést - miszerint a szaúdi légvédelem rálőtt az országba behatolt és a dahrani lé­gibázis közelében szálló iraki felderitő re­pülőgépekre - Rijád hivatalosan cáfolta, akárcsak Bagdad. Husszein jordániai király, aki az arab csúcson az Irakkal szemben felsorakozott többség határozatának meghozatalakor tartózkodott, a CNN amerikai tv-állomás- nak nyilatkozva azt mondta, hogy nem lát kiutat a válságból, bár reméli, hogy „nem lesz túl késő a legrosszabb elkerüléséhez". Élesen szembeszállt az amerikai csapa­tok szaúd-arábiai jelenlétével, s azt han­goztatta, hogy ha a nyugati erők távoznak a térségből, ő is küldene a körzetbe csapato­kat más arab országgal együtt A vasárnapi ammani lapok keményen bírálták a kairói csúcs határozatát Az Al- Rai egyenesen „a legrosszabb, arab csúcsnak minősítette a pénteken lezajlott tanácskozást s annak határozatát okolta az arab világ új megosztottságáért Az Al- Desztur az „amerikai sikereken” kesereg, azon, hogy sikerült elfogadtatni a szaúd- arábiai szent helyek „amerikai invázióját”. Mind több arab fővárosból érkeznek je­lentések a közel-keleti amerikai katonai je­lenlét elleni tiltakozásokról. A tüntetéseket elsősorban az arab csúcs határozatát el­lenző, de legalábbis nem támogató orszá­gokban tartották. Tunéziában, Jordániá­ban, Jemenben voltak a hét végén Ameri- ka-ellenes tömegmegmozdulások, nem­különben az Izrael által megszállt palesztin területeken, Ciszjordánia és Gáza városai­ban. Az egyiptomi Muzulmán Testvérek vezető­je egy nyugati hírügynökséghez eljuttatott közleményben követelte az amerikai had­erők távozását az Öböl térségéből. Hamed Abun-Naszr, bár hangoztatja, hogy szerve­zete elítéli Kuvait iraki lerohanását, kikel az amerikai és más külföldi beavatkozás ellen, „bármilyen okra is hivatkoznak”. A külföldi katonai jelenlétre való tekintettel a vallási alapon álló féllegális ellenzéki mozgalom vezetője az egyiptomi csapatok kiküldését is „teljességgel elfogadhatatlannak” tartja. A Szovjetunió külügyminisztériuma szombaton nyilatkozatban üdvözölte a kai­rói arab csúcstalálkozónak a Kuvait elleni iraki támadás kapcsán hozott döntését. A dokumentum elégedetten nyugtázza, hogy - mint az a kairói döntésben is kifeje­zésre jutott -, az arabok egyre pontosab­ban látják, milyen nagy felelősséget visel­nek a közel-keleti békéért és stabilitásért Tisztában vannak vele, hogy minél előbb véget kell vetni a Perzsa-öbölben kialakult válságnak, s meg kell akadályozni, hogy nemcsak az arab népek érdekeit károsító, hanem az egész világ békéjét és biztonsá­gát is veszélyeztető pusztító háború alakul­jon ki belőle. A nyilatkozat emlékeztet Gorbacsov szovjet elnök pénteki, az arab csúcs részt­vevőihez intézett üzenetére, amelyben ki­fejtette, hogy Moszkva véleménye szerint miként lehetne megszüntetni az Öbölben kialakult veszélyes helyzetet A szovjet kü­lügyminisztérium elégedetten állapítja meg, hogy az arab vezetők energikus lépé­sekkel kívánnak véget vetni a súlyos vál­ságnak. Egyesült Államok pénteken este üdvözölte az Arab Liga kairói csúcsérte­kezletén elfogadott „pozitív és jelentős” nyilatkozatot. A Bush elnökkel együtt a Maine állambeli Kennebunkportban tartózkodó Mariin Fitz- water fehér házi szóvivő közölte: az ameri­kai kormány örömmel vette, hogy a közel- mény keményen elítélte Irakot Kuvait beke­belezéséért és támogatta Kuvait szuvereni­tásának helyreállítását és a legitim kuvaiti kormány visszatérését Az amerikai külügyminisztérium értéke­lése szerint az arab csúcs határozatai iga­zolták azokat az amerikai várakozásokat, melyek szerint az egész világ fontosnak te­kinti Szaúd-Arábia megvédelmezését Az éves szabadságára utazó George Bush még a Kennebunkportba tartó elnöki különgép fedélzetén kijelentette: „nincs határozott jele annak, hogy Szaddám Hú­széin elkövetné azt az őrültséget, hogy át­lépje az iraki-szaúdi határt A zavaró az, hogy egy olyan emberrel állunk szemben, aki brutalitásáról és kiegyensúlyozatlansá­gáról ismert”. Az iraki hatóságok hivatalosan közölték a magyar külügyminisztériummal, hogy a magyar állampolgárok - Jordánián ke­resztül - elhagyhatják Kuvait és Irak terüle­tét A Külügyminisztérium a hazai szervek­kel, a kuvaiti és bagdadi nagykövetség pe­dig a helyszínen megkezdte a hazatérés technikai előkészítését A kuvaiti magyar nagykövetség jelenté­se szerint a magyar kolónia valamennyi tagja jól van. (Folytatás az 1. oldalról.) A pénteki turócszentmártoni gyűlés résztvevői előtt Jan Klepac, a szlovák parlament egyik alelnöke is felszólalt, és ugyancsak támadta Antall József koráb­bi kijelentését. A szlovák politikus szen­vedélyes hangon tiltakozott az ellen, hogy a magyar kormányfő - Klepac nyil­vánvaló nyelvbotlása folytán „József Atti­la” - 16 millió magyar miniszterelnöké­nek mondta magát. Szintén pénteken két szlovákiai lap­ban - a független, magyar nyelvű Új szó­ban, valamint a pozsonyi kormányhoz közel álló szlovák nyelvű Narodna Obro- dában - jelent meg Tóth Mihály publicis­ta nyílt levele Antall Józsefhez. A szerző - amellett, hogy ugyancsak kifogásolta a magyar kormányfő szavait - azt ajánlotta Antall József figyelmébe, hogy a magyar kormány a csehszlovákiai magyarok el­leni fontos érvtől foszthatná meg a szlo­vák nacionalistákat, ha lépéseket tenne a magyarországi szlovákok oktatási felté­teleinek a javítására. A Matica Slovenska közgyűlését egyébként 18 évi szünet után most hívták össze először. A szervezet 127 eszten­„Számos” halálos áldozata és sebe­sültje volt azoknak a „nagyszabású tá­madásoknak”, amelyeket a Srí Lanka-i haditengerészet és légierő az utóbbi há­rom napban indított a Dzsaffna-félszige- ten - állította a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) nevű szélsőséges szervezet szombaton nyilvánosságra ho­zott közleményében. Az LTTE szerint „az öldöklés és pusztítás rövid időn belül olyan nagy területet sújtott, hogy az áldo­zatok számát jelenleg még nehéz fel­mérni.” „A félszigeten nincs olyan hely, amely elkerülte volna a bombázást” - állítja a közlemény, hozzáfűzve, hogy egyidejű­dős múltra tekinthet vissza, és programja szerint a világban élő szlovákok nemzet­tudatának az ébren tartását szolgálja. Az elmúlt hónapokban felélénkült te­vékenységét azonban zömmel Dél-Szlo- vákia vegyes lakosságú területein fejti ki. A Matia Slovenska kezdeményezte az önálló szlovák nyelvtörvény megalkotá­sát. Az ügy az előkészítés szakaszában tart. A turócszentmártoni gyűlés résztve­vői szűnni nem akaró viharos tapssal fo­gadták azt a bejelentést, hogy a Matica Slovenska támogatja a szlovák nyelv ál­lamnyelvvé történő nyilvánítását Szlová­kiában. A törvénytervezetről ugyancsak pén­teken Pozsonyban megbeszélés volt a júliusi választásokon győztes Nyilvános­ság az Erőszak ellen nevű mozgalom (UPN), illetve a nacionalista nézeteiről is­mert Szlovák Nemzeti Párt képviselői kö­zött. A találkozó eredménytelenül zárult: a UPN nem tudta elfogadtatni a Szlovák Nemzeti Párttal azt az elvet, hogy a nem­zetközi jogi normákkal szigorúan össz­hangban levő, Szlovákia minden lakosa által elfogadható megfogalmazású tör­vényt kell alkotni. leg a Srí Lanka-i haditengerészet na­szádjai hevesen ágyúzták a part menti falvakat. Colombóban a biztonsági erők illetékesei megerősítették ugyan, hogy folytak „bizonyos hadműveletek” a félszi­geten, de hangoztatták, hogy a bombatá­madások „előre kiszemelt célpontok” el­len irányultak. A kormánycsapatok dzsaffnai offenzi- vájáról szóló jelentések nem sokkal az­után láttak napvilágot, hogy Randzsan Vidzseratne védelmi államminiszter be­jelentette: a colombói kormány a félszi­get egész polgári lakosságának evakuá­lását tervezi, hogy végső csapást mér­hessen az LTTE vezérkarára. Srí Lanka A kormánycsapatok offenzívája Göncz-portré a Pravdában Emléktábla a menekülteknek A keletnémet menekültek tiszteletére emléktáblát avattak szombat este az ausztriai Deutschkreutzban (Sopronke- resztúron). Az osztrák-magyar határ kö­zelében fekvő község volt tavaly nyáron a Magyarországon és Ausztrián át az NSZK-ba menekülő keletnémetek egyik fő fogadóhelye, ahol is megszervezték továbbutazásukat. Az avatóünnepélyen osztrák szocialis­ta és néppárti politikusokon, valamint a helyi lakosságon túlmenően részt vett 150 volt NDK-állampolgár is, akiknek útja tavaly Deutschkreutzon keresztül veze­tett az NSZK-ba. Az Austria- Lotto nyereményei A Lotto Unió Kft. közlése szerint a 32. játékhét nyerőszámai a következők: 8, 12, 17, 18, 21, 44, pótszám: 29. A teljes joker fogadási díj: 14976014,32 schilling. Ez az első nye­rőosztály, a joker 2 246 402,14 schilling- gel való dotációját jelenti. Az e heti joker­szám: 91 65 0Ö. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság frissen megválasztott elnöke a „megbé­kélés forrását” személyesíti meg a szo­rongató gazdasági gondokkal küszködő, társadalmi feszültségekkel terhes Ma­gyarországon, ahol elkerülhetetlenek a pártviszályok - vélekedett a Pravda bu­dapesti tudósítója, aki a szovjet pártlap vasárnapi számában ismertette a műfor­dítóból lett politikus életútját és visszate­kintett az elnöki székbe vezető útjára. A szovjet sajtóban első ízben az SZKP KB központi napilapja közölt portrét a ma­gyar köztársasági elnökről. Geraszimov felidézte, miként született meg az MDF és az SZDSZ közötti megái­Bon-ünnep Japánban Péntek óta tart a japán városokból az em­bertömegek kirajzása: az augusztusi Bon-ün­nep napjaiban, aki csak teheti, szülőfalujába utazik haza, hogy tisztelegjen ősei emléke előtt. Az ünnepi kirajzás egyetlen akadálya a köz­lekedés: rekordokat dönt az országutakon a torlódó kocsisorok hosszúsága. A csúcsot az Oszakából kivezető Gifiu-út tartja, ahol 100 ki­lométer hosszan torlódtak az autók, de más „expresszutakon” is csak csigalassúsággal haladtak a járművek, ötven-hatvan kilométe­res volt az autósor. Nem jártak sokkal jobban azok sem, akik a gyorsvasúttal próbálkoztak: Tokió központi pályaudvarán már a hajnali órákban ezrek várakoztak, hogy felférjenek valamelyik sinkanzen járatra. A Tokióból kive­zető gyorsvasutakon a szokásos utaslétszám két-háromszorosát mérték a japán vasutak il­letékesei. Az idei bon-ünnepi kirajzást, a „kisei”-t to­vább nehezítette, hogy a vasutak, repülőjára­tok nem indulhattak el időben, sok helyütt meg kellett várni a tájfun elvonulását, amely ezúttal „menetrendszerűen" érkezett. lapodás, amely biztosította a kiegyensú­lyozott kormányzás lehetőségét, s egyút­tal a vesztes szabaddemokraták képvi­selőjét juttatta az ideiglenes köztársasági elnök székébe. E paktumban az MDF eltért korábbi ál­láspontjától, és beleegyezett a köztársa­sági elnök parlament általi megválasztá­sába - jegyezte meg a szovjet tudósító, fölelevenítve a kérdésben tartott népsza­vazást is. A magyar Országgyűlés gya­korlatilag egyhangú szavazással válasz­totta köztársasági elnökké Göncz Árpá­dot - emékeztetett a Pravda és megje­gyezte: Göncz az elmúlt három hónap során figyelemre méltó népszerűségre tett szert. Eszmét cserélt George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet el­nökkel, könnyen szót ért a munkásokkal és parasztokkal éppúgy, mint az értelmi­ségiekkel. A Pravda ismertette a magyar államfő életútját, majd megállapította: Gönczre nem jellemző a „hatalmaskodás”, sem a csökönyösség, sokan egyszerűen „Árpi bácsinak” hívják őt. A szovjet pártlap tudósítója hozzá­fűzte: az új elnöknek meg kell találnia az ellensúlyokat, csillapítania kell majd a kedélyeket, mert Magyarországon a jö­vőben is elkerülhetetlennek látszanak a pártviszályok. 1995-ig kivonulnak... Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter péntekre tervezett moszkvai megbeszélésein a 2 plusz 4 tárgyalások idő­szerű kérdésein túlmenően arról is fog tár­gyalni Eduard Sevardnadzéval, hogy a szov­jet csapatok Németország egyesítése után milyen feltételek mellett maradnak az ország területén, illetve hogy miként történik majd ki­vonásuk - jelentette be vasárnap Bonnban a külügyminisztérium szóvivője. A külügyminisztérium illetékese nem tudta megerősíteni, a bonni védelmi minisztérium szóvivője viszont cáfolta a Berliner Morgen- postnak azt a jelentését hogy az egyesülés után egy darabig szovjet katonai egységek is részt vehetnének az össznémet hadsereg gyakorlatain. A Morgen post vasárnapi számában a bon­ni külügyminisztérium által kidolgozott szer­ződéstervezetre hivatkozott, amely rendezné a szovjet csapatok állomásozásának körül­ményeit az állomásoztatás költségeivel és a csapatkivonással összefüggő kérdéseket Az NDK-ban jelenleg 600 ezer szovjet állam­polgár tartózkodik, ebből valamivel keve­sebb, mint 400 ezer a katonák száma. A 600 ezer ember hazaköltőztetését német-szovjet bizottság koordinálná és felügyelné, a kivo­nulásnak 1995-ben mindenképpen be kell fejeződnie. A szerződésben rögzítenék azt is, hogy a hazatérésig a szovjet katonák és kato­nacsaládok csak a mai NDK illetve Nagy- Beriin területén mozoghatnának minden kor­látozás nélkül. Miután a bonni külügyi szóvivő a Berliner Morgenpost részletekbe menő értesüléseit nem volt hajlandó megerősíteni, rámutatott arra, hogy magáról a szerződésről volt szó Kohl és Gorbacsov legutóbbi kaukázusi megbeszélésein. Ekkor vetődött fel az is, hogy a Szovjetunió és Németország az egye­sülés után átfogó együttműködési szerző­dést is kötne egymással. Gorbi-trikók Ulánbátorban Szovjet tanácsadók Mihail Gorbacsov szovjet államfőt népszerűsítő pólókat árulnak a mongol főváros egyik bolhapiacán.

Next

/
Thumbnails
Contents