Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-11 / 110. szám
6KÉPÚJSÁG 1990. augusztus 11. Új részvények a tőzsdén Az év végéig várhatóan mintegy 20 olyan társaság lesz a budapesti tőzsdén, amelyek részvényei már megfelelnek az idén nyílt börze szigorú belső szabályainak. A jelenlegi, átmeneti időszakban ugyanis nem tiltották ki a tőzsdéről azokat az értékpapírokat, amelyeket korábban bocsátottak ki, s a kísérleti tőzsdén kezdték meg forgalmazásukat Jövőre azonban már csak olyan kötvények, részvények adásvétele folyhat a tőzsdén, amelyek bevezetése az új szabályok alapján történt. Ezek a szabályok alapvetően a befektetők érdekeihez igazodnak, a befektetések biztonságát szolgálják. A tőzsdén lehetőség van nem jegyzett, valamint jegyzett részvények kibocsátására. Az előbbi esetében a követelmények viszonylag alacsonyabbak, de itt is előírás, hogy a részvénytársaságnak megfelelő, hiteles prospektust kell készíteni a vállalkozásról, bemutatva annak részletes hátterét. Feltétel, hogy az rt alaptőkéje meghaladja a 100 millió forintot, és a részvényeknek csupán 10 százaléka kerülhet a tőzsdén nyilvánosan forgalomba. Tőzsdén jegyzett részvénytársaság esetén a követelmények szigorúbbak. Csak olyan rt jöhet szóba, amelynek alaptőkéje több mint 200 millió forint Ebben az esetben a vállalati részvények 25 százaléka kerülhet forgalomba a tőzsdén. Az a vállalkozás, amelyik ellen az előző két év során szanálási, vagy felszámolási eljárást folytattak, már nem felelhet meg a feltételeknek. Amennyiben a cég tartósan fizetésképtelen volt, csak akkor számíthat kedvező elbírálásra, ha igazolni tudja hiteles módon: önhibáján kívül vált fizetésképtelenné. Az érintett vállalatnak is megfelelő prospektust kell kibocsá- tania, bemutatva a vállalkozás gazdasági eredményeit s kellően tájékoztatva a befektetőket a várható eredményekről. Csak olyan tájékoztató lehet hiteles, amelyet úgynevezett auditor (könyvvizsgáló) cég igazol, s vállalja a felelősséget az abban foglaltakért. Az auditáló cégek kiválasztása hamarosan megtörténik, erre a budapesti értéktőzsde már korábban pályázatot hirdetett. Az eredmény- hirdetés augusztus végére várható, s valószínűleg 10-12 magyar, illetve külföldi cég kap megbízást Jelenleg a tőzsdén párhuzamosan folyik a régi és az új módon bevezetett vállalati papírok vállalati kereskedelme. A régi papírok közül 380 kötvény és 5-10 részvény van forgalomban. Egyelőre csak az IBUSZ és a Postabank papírjai felelnek meg az új követelményeknek, de várhatóan hamarosan bővülni fog a kör. A kormány ugyanis 8-10 jól működő vállalat privatizációját tervezi, amelyre a Budapesti Értéktőzsdén kerül sor. Emellett várhatóan több magántársaság tőzsdei bevezetése is befejeződik még az idén. így a piaci szereplők száma, s az értékpapírok kínálata várhatóan rövid időn belül növekedni fog. Már jelenleg is viszonylag kiegyensúlyozott a forgalom a börzén. Annak ellenére, hogy a nyári hónapok általában az üzleti életben is gyengébbek, nem volt lényeges visszaesés az üzletmenetben. A napi forgalom júliusban, s augusztusban is elérte a 40-50 millió forintot, a csúcs pedig 60 millió forintnál is több volt A tőzsdének jelenleg 43 tagja van, többségük bank, pénzintézet, de egyre több a tőzsdei tevékenységre szakosodott ügynöki cég, brókerház. Az aktív tőzsdei résztvevők száma a korábbi 5-6-ról most már 15-re emelkedett, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a forgalom stabilizálódott . Egyelőre azonban még túl kevés a papír, a részvény, így alacsony a kínálat Ezen a téren valószínűleg a gyorsuló privatizáció hozhat változást. Zsúfoltságmentes idegenforgalmi csúcsszezon Gyenge és hosszúra nyúlt előszezon után megélénkült az idegenforgalom a Balatonnál, s más turisztikai központokban is. Az idegenforgalmi szakemberek egybehangzó véleménye szerint azonban a szezon eddigi részének forgalom- és bevételkiesése a hátralévő hetekben már nem pótolható: az előrejelzések 10-30 százalékos csökkenésről szólnak. zett. A szállást igénylők közt is túl- tőén növelték „a szakosított szol- ben erőteljesen - mintegy 40 száEllentmondani látszik ennek a jóslatnak, hogy az utasforgalom jelentős mértékben növekedett. Ajú- lius 20. óta tartó csúcsszezonban jelentős mértékben nőtt a vendég- szám, javult, a szálláshelyek kihasználtsága, de az előző évekre jellemző túlzsúfoltság nélkül. Csupán Győr-Sopron megye három nagy átkelőhelyén 10 millió határ- átlépést regisztráltak az év első 7 hónapjában, s ezek döntő többsége beutazó volt. A hozzánk érkezők tekintélyes hányada azonban - csakúgy mint más határkörzetekben - nem turisztikai céllal, s csupán egynapos látogatásra érkesúlyban vannak az egy-két napos futóvendégek. Mig ezek a nyugati határ közelében a drágább szállodák folyamatos telítettségét is biztosítják, addig például Baranyában az olcsó turistaszállásokon hétszeresére nőtt a volt szocialista országokból érkezett vendégek forgalma. A nem konvertibilis valutákkal fizetők másutt is egyre inkább kiszorulnak a jobb szállodákból; a debreceni Aranybikában például a tavalyinak egyharmadára esett vissza a szervezett turizmus keretében érkező keleti vendégkör. Ugyanakkor a nagyerdei és a haj- dúszoboszlói kempingben a múlt évihez hasonló a forgalom, mert bár az NDK-ból 83 százalékkal kevesebben, Jugoszláviából háromszor, Romániából pedig ötször többen érkeztek mint tavaly. Módosulás tapasztalható a vendégek nemzetiségét illetően a Balatonnál is. Az északi parton - ahová a legtöbb turista immár az NSZK-ból érkezik - telt házzal üzemelnek és a szezon végéig lekötöttek a legdrágább szállodák is. A kempingek iránti keresletet a nyugati vendégek körében is érezhegáltatások”. így például Almádiban a vitorlások, Akarattyán a naturisták, Füreden a mozgássérültek kaphatnak igényüknek és állapotuknak megfelelő különleges ellátást. A déli parton viszont a legkeresettebb kempingekben is folyamatosan van szabad hely - s ilyenre a csúcsszezonban hosszú évek óta nem volt példa. A legnagyobb idegenforgalmi szervezet, a Siotour csaknem félmillió vendégéjszakával kisebb szállásforgalmat bonyolított le az idén, mint a múlt év hasonló időszakában. Kedvező tendenciának vélhetnénk, hogy a nyugati vendégkör részaránya a tavalyi 33-ról 43 százalékra nőtt, abszolút számokban azonban ebben a viszonylatban is csökkent a forgalom. A látszólagos javulás tehát csak abból adódik, hogy a másik oldalon zuhanásszerűen - a volt szocialista országok esetében 51, a hazai forgalmat illetően pedig 27 százalékkal - apadt a vendégszám. A különféle szálláskategóriákat illetően a Balaton egész térségézalékkal - visszaesett a fizető vendégszobák iránti igény. Pontosabban: ez csak az idegenforgalmi szervezetek által közvetített szobákra vonatkozik. Bizonyos jelek ugyanis azt mutatják, hogy csaknem hasonló arányban nőtt a magán-szobakiadás; az e tekintetben bevezetett adószigorítás bumerángként működik. Emiatt a valutának is nagyobb hányada vándorol magánzsebekbe. Ami a hivatalos valutaforgalmat illette: a Siotour beváltóhelyein a tavalyinál valamivel nagyobb az összforgalom. Ezen belül a nem konvertibilis valutákból 85 százalékkal kevesebbet, nyugati pénznemekből pedig 119 százalékkal többet váltottak át forintra. Az utóbbihoz már a nyugati márkával érkező NDK-beli turisták is hozzájárultak, akik a korábbi éveknél ugyan kevesebben, de az előzetes becsléseknél mégis többen jönnek a Balatonhoz. A ,jobb valuta révén számukra sokkal kedvezőbbek lettek a magyarországi árak, s a vendégfogadók most már az ő kegyeikért is versenyeznek. Corolla A Toyota 1966-os Corolla modellje bizonyult az eddigi második legnépszerűbb autó- modellnek a világon, a Volkswagen bogárhátúja után. A japán autógyár bejelentette, hogy június végéig 15 040 200 darab készül el ebből az autóból, vagyis 33 ezerrel több, mint a Ford híres-nevezetes T-modelljéből. Japánban 4, a szigetországon kívül pedig 13 telephelyen gyártják. A Corolla rendkívül népszerű Japánban, ahol 1986 óta vezeti az eladási statisztikát, de jól ismerik másik 150 országban is. A külsőleg hagyományos kinézetű autót általában 1500 köbcentis motorral szerelik fel. Jelenleg mára hatodik generációjának gyártása folyik. A hír nem szól arról, hogy vajon addig tervezik-e gyártani a Corollát, amíg meg nem döntik a bogárhátú 40 milliós rekordját? Tartósítja-e önmagát a konzervipar? Az idei szezont nem fogják a konzervipar jó évei között jegyezni. Bár a feldolgozási idény jelentős része még hátra van, az már jól látható, hogy az utóbbi hetek tartós aszálya „betett” a tartósitóknak. Az ipar feladatait meghatározó növényekből jóval kevesebb termett a vártnál, s a szerződő partnerek egy része még a kevésből is más értékesítési csatornákat választott.- A már lefutott zöldborsószezonról annyit mondhatok, hogy a konzervipar gyáraiba a leszerződött mennyiségnek csupán 64 százaléka érkezett be. Még kevesebb lett a meggy, mindössze 53 százalék a várthoz képest, pedig a korszerűen feldolgozott meggybefőtt iránt most nagy a kereslet - tájékoztat Dávid István, a Konzervipari Közös Vállalat mezőgazdasági kapcsolatok osztályán. ^ A konzervipar persze ebben az évben is a szokásának megfelelően megkísérelte idejekorán szerződéskötéssel biztosítani a feldolgozandó nyersanyag megtermelését és átvételét Csakhogy míg a 940 ezer tonnára becsült zöldségszükségletet a szerződéskötések idején sikerült a szokásos mértékben túlbiztosítani, a gyümölcsök esetében már a 370 ezer tonnás igényünkkel szemben is csak 310 ezer tonna nyersanyagszerződésünk állt. És jött az idei száraz, forró nyár. Sürgető kérdések Ám szó sincs arról, hogy a konzervipar idén mindenképpen számottevő termeléscsökkenése csupán egyetlen esztendő gondja lenne! A jövőt nem az időjárás teszi bizonytalanná. Az egyik legsúlyosabb gond a magyar-szovjet árukereskedelem alapvető változása, a rubelexportról a dollárért folyó kereskedelemre való átállás. Ez az idén még csak kérdéseket vet fel, mert az államközi megállapodások 1990-ben még érvényesek, ám arról mit sem tudni, hogy a jövő évtől kezdve a szovjet partnerek igénylik-e a korábbi évek mértékében a magyar konzervek szállítását. Márpedig az egész iparág egyik pillére éppen a szovjet export, s most nemcsak a mennyiség oldaláról, hanem az elszámolás mikéntjéről sincs előremutató információjuk a gyártóknak. Miben sikerül majd megállapodniuk - közvetlen dolláros, vagy klíringes elszámolásban? Nincs válasz, pedig a kérdés sürgető feladatokat előz meg: hetek múlva meg kell állapodni a jövő évi vetőmagszükséglet megtermeltetésében, tárgyalni kell a partnerekkel a jövő évi nyersanyagigényről, s gondoskodni kell üvegekről, göngyölegekről, segédanyagokról. A mezőgazdaság egészében érzékelhető bizonytalanság a konzervipar létét is veszélyezteti. Súlyos pénzügyi gondokkal kell számolni mind a termelőknél, mind pedig a feldolgozóknál. A gazdaságok visz- szasirják a valamikori „zöldhitelt”, s teljes joggal, hiszen a majdani árbevételt megelőző kiadások 34-35 százalékos kamatterhei a növény- termesztőket irreálisan sújtják és bénítják. Az ipar pedig hasonló mértékű kamattal kap hiteit készletei finanszírozásához, amely - ha nem folyamatos a készáru kiszállítása, legtöbbször nem a gyártó hibájából - elkerülhetetlenül és ésszerűtlenül növeli a gazdálkodási kiadásokat A farmergazdaságok és az ipar A pénzügyi gondokat csak tetézi a mezőgazdaság átalakulását kisérő határozatlanság. A konzerviparnak továbbra is elengedhetetlenül szüksége van a csak nagyüzemi módon termeszthető nyersanyagfélékre, mint például a zöldborsóra, a zöldbabra és a csemegekukoricára. Más - az ipar szempontjából ugyancsak alapvető zöldségfajták viszont kisüzemi módon termelhetők a legcélszerűbben, mint például az uborka, amelyet a háztáji és kisegítő gazdaságokból vásárolnak fel az áfé- szek közvetítésével a feldolgozók. Hogyan tudnak majd a farmergazdaságok részt venni a konzervipari nyersanyag előállításában? Ez a jövő egyik nagy kérdése, hiszen nem működhetnek jól ezek az új típusú mezőgazdasági szervezetek, ha gépekkel, berendezésekkel való ellátottságukat, több és minőségi termelésre ösztönző adózási rendszerüket nem biztosítják már az első évtől kezdve. És mi lesz a gyümölcstelepítésekkel, ha az állam támogatás-leépítési stratégiáját e téren is következetesen végigviszik? A szerződéses termeltetési kapcsolatokon is bőven van javítanivaló a privatizálás terjedésének most folyó korszakában. Lépten-nyomon felbukkannak külföldi, vagy hazánkból egykor elszármazott kereskedők, akik a konzervipari partnerek kurrens termékei esetében néhány százalékot ráígérnek a gazdáknál a gyárakkal már év elején lekötött fel- vásárlási árra, s viszik az eredetileg ipari célra megtermelt árut. Sem a termelő, sem pedig a feldolgozóipar nem jár jól az ilyen „vigéc” kereskedőkkel! Mindkét félnek hosszú távon biztonságot jelentő kereskedelmi partnerre van szüksége, olyanra, akinél kifizetődik az igényeknek megfelelő termény előállításához kellő befektetés, mert minőséget követel, de megbízhatóan szállít és fizet - nem pedig mások erőfeszítésének gyümölcsét akarja lefölözni. Vízválasztónak ígérkezik 1991. a konzervipar tekintetében. A termékeinek 40 százalékát eddig a szovjet piacon értékesítő iparágnak fel kell készülnie arra, hogy - ha meg is tudja őrizni legnagyobb vásárlóját -, alaposan megemelt minőségi követelményeket kell majd teljesíteni. Mivel a belföldi értékesítés - az árak miatt - inkább csökkenni, mint növekedni fog, az ipar léte az exportteljesítménytől függ. A mezőgazdaságban gazdálkodók pénzügyi- és termelési eszközrendszerének minden feltételét, a vetőmag- és szaporítóanyag kellő mennyiségben, minőségben és időben történő előállítását, a feldolgozóipar nyersanyagbeszerzési és értékesítési lehetőségeit úgy biztosítva, hogy a konzervipar eredményességét ne külső körülmények, hanem a vállalatoknál, üzemeknél végzett munka színvonala határozza meg. SCHÖFFER JENŐ Csikós Nagy Béla az IMF-megállapodásról ' A reálbérek állandó csökkentése nem járható út A magyar gazdaság tapra állításának támogatásához nem elégségesek a pénzügyi eszközök - a Világbank meghívásának eleget téve erről tartott előadást a közelmúltban Washingtonban Csikós Nagy Béla akadémikus. Arra kértük őt, fejtse ki olvasóinknak is nézeteit e kérdésről.- A washingtoni meghívást tavaly kaptam, miután az európai kooperációról és a kelet-európai eladósodásról rendezett budapesti nemzetközi konferencián elmondtam a véleményemet. Azt fejtettem ki, hogy Magyarország nem lesz képes évi egymilliárd dollár fölötti kamatterheinek elviselésére. Ráadásul a KGST-elszámolás dolláralapokra helyezésével az ország újfajta cserearányromlást lesz kénytelen elszenvedni, miközben a gazdaság struktúrájának átalakításához óriási befektetésekre is szüksége lenne. Álláspontom szerint Magyarországot, és általában azokat az országokat, amelyek az elmúlt évtizedekben egy zárt, egyoldalú KGST-rend- szerben működtek, nem lehet alapvetően monetáris eszközökkel „kezelni”. Ezeknek a gazdaságoknak a talpra állításához alaposan végiggondolt, átfogó gazdasági programra van szükség.- Miért gondolja, hogy ez más, mint amire az Antall-kormány törekszik?- A Világbankkal szervezett konzultáció háttere az a március 14- én aláírt egyezmény volt, amelyet a Németh-kormány a Nemzetközi Valutaalappal kötött, és amely az új kormányra nézve is kötelező. Hacsak nem jutnak mihamarabb konszenzusra az egyezmény egyes pontjainak megváltoztatásában, ami nagyon kívánatos lenne. Az IMF és Magyarország között aláirt megállapodás ugyanis egy igen szoros, negyedéves ellenőrzési rendszert tartalmaz. Számomra ez a régi tervutasításos rendszer rossz emlékét idézi fel. Persze megértem a Valutaalapot, hiszen Magyarország ismételten nem teljesítette azokat a vállalásokat, amelyekre az úgynevezett standby megállapodások alapozódtak. De a lényeg mégiscsak az, hogy ezek a megállapodások - nem utolsósorban néhány magyar gazdaságpolitikus nem kellő közgazdasági felkészültsége folytán - kezdettől hamis útra terelődtek. Az IMF-szakértőktől nem várható el, hogy otthonosan mozogjanak egy olyan gazdaságban, amelyik - gazdasági reform ide vagy oda - alapjában véve a szovjet típusú parancsuralmi rendszerben döntött a szerkezetalakítástól kezdve a jövedelem-elosztásig mindenben. Ennek rendelte alá az egész pénzügyi mechanizmust. t Mire alapozza ezt a véleményét? Hiszen - a költségvetési hiánnyal szemben támasztott elvárást kivéve - teljesítménymutatóin-. kát elégedetten nyugtázzák mostanában külföldön is.- Nem az az érdekes, mi történik 1990-ben, hanem sokkal inkább az -, hogy ha egyáltalán lehet -, milyen áron vagyunk képesek eleget tenni az IMF elvárásainak, és főleg, hogy hozzájárul-e ez a gazdaság stabilitásához, a középtávú kibontakozáshoz. Nekem e tekintetben vannak kételyeim.- Hallhatnánk e kételyekről konkrétabban?- Azt a kérdést emelném ki, amire most az Antall-kormány koncentrál, és ami az IMF-fel kötött megállapodás folyománya, hogy ugyanis a költségvetési deficit 1990-ben nem haladhatja meg a tizmilliárd forintot. Nem is értem, miképpen lehetett erre kötelezettséget vállalni, és hogy egyáltalán miért volt erre szükség. Ha már túl lennénk a költségvetési reformon, és piacgazdaság típusú állami költségvetéssel rendelkeznénk, akkor egy jól megalapozott szanálási program is kidolgozható lenne. Ma még azonban ez a költségvetés keresztül-kasul kapcsolódik a gazdaság működésének operatív kérdéseihez, amelyek közigazgatási úton egyszerűen kezelhetetle- nek. Ezt próbáltam Washingtonban megvilágítani.- Az ön elképzelése szerint melyek lennének a súlypontjai az IMF és Magyarország kívánatos együttműködésének?- A mai helyzetben a kormány természetesen nem indulhat ki másból, mint hogy a fizetési kötelezettségeknek eleget kell tennie. Akkor is,' ha ez súlyos teher az országnak. Mindemellett a legfontosabb teendő a gazdasági szerkezet átalakítása, hiszen csak ez adhat esélyt a talpra állásra. Ehhez nekem programom természetesen nincsen, de az nyilvánvaló, hogy a reálbérek állandó csökkentése nem járható út. Az a fajta költség- vetési szanálás tehát, amelyik mindent a fogyasztói árak emelésével és a vállalati támogatások leépítésével akar megoldani, értelmetlen. Mert értékeket pusztít, és érdektelenné teszi az embereket. A költségvetés reformja elkerülhetetlen lépés, de nem a mindenáron való egyensúly megteremtése. Minderről egyébként a nemzetközi pénzügyi intézmények szakértőinek nézetei közel sem egységesek. Többen vallják közülük is, hogy ezt a gazdaságot először a nyitottá válásban kell segíteni, s csak azután lehet nyitott gazdaságként megközelíteni. A Világbankot magam jó partnernek tartom ehhez, miután az elmúlt években Magyarországnak nyújtott szerkezetátalakítási kölcsönök révén megismerte gazdaságunkat. Ezért, úgy látom velük, akik nemcsak a hitelképességet tartják szem előtt, hanem a mikroösszefüggéseket is, köny- nyebb szót értenünk. R. E A kereskedelmi vállalatok féltik a szakma jovojet A kereskedelmi vállalatok nem látnak perspektívát a privatizálásban, féltik a szakma jövőjét, hiányolják a kellő tájékoztatást, az érdekegyeztetést, s megpróbálnak még idejében - a privatizációs kormányprogram törvényerőre emelkedése előtt - lépni, azaz részvénytársasággá, vegyes vállalattá alakulni - így sommázhatók azok a válaszok, amelyeket az MTI kérdésére adtak a megkérdezett vállalatvezetők. Az Aranypóknál elmondták: a 32 üzletből körülbelül 22 kerülne a Vagyonügynökséghez, majd pályázat útján árverésre. Több okból nem tartják a vállalat vezetői szerencsésnek az itthon és külföldön is jól ismét üzlethálózat „szétrob- bantását”: a jelenlegi dolgozók közül szinte senkinek sincs arra pénze, hogy az átlagosan 8 millió forintot érő üzlethelyiségeket megvásárolja; a megmaradó vállalatrészt csődbe viheti a privatizált üzletek felszámolandó árukészlete, s nem utolsósorban 200 ember az utcára kerülne a jelenlegi alkalmazottak közül. Éppen ezért mindent megtesznek, hogy a vállalatot mielőbb részvénytársasággá alakítsák, részben hazai magántőkével, részben külföldi segítséggel. A tárgyalások jó ütemben haladnak osztrák, német és amerikai cégekkel. Az Alkalmi Áruk Háza Vállalatnál szintén úgy látják, hogy a törvény- alkotók a kellő körültekintés hiányában figyelmen kívül hagyták az érintett kollektívák érdekeit és véleményeit. Ez a cég Magyarországon ma az egyetlen, amely kifejezetten olcsó, leértékelt holmikat árul - másra nincs is jogosítványa -, s ahogy a vásárlók pénztárcája apad, az ő forgalmuk egyre inkább bővül. A cég nyereséges, nincs a bankoknál sorban állók között, a dolgozók - igaz, nem túl magas - jövedelme is biztosított. A legnagyobb gondot számukra is az okozza, hogy még összefogással is olyan anyagi teher lenne egy- egy üzlet megvásárlása, amit a cégnél senki nem tud vállalni. Ha a törvénytervezet jogerőre emelkedik, a 47 alkalmi üzlet közül mindössze 10 maradna a vállalat tulajdonában, s mintegy 300 szakképzett kereskedelmi alkalmazott kereshetne új munkahelyet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az új tulajdonos igyekszik családi vállalr kozássá fejleszteni az üzletet, s nem törődik azzal, hogy a korábbi alkalmazottaknak van e munkájuk. Félő - állítják a kereskedők -, hogy ilyen formán a szakma jövőjét nem a szakértelem, hanem kizárólag a tőkeerő határozza meg, ami nem valószínű, hogy emeli a kereskedelmi munka és az ellátás színvonalát.
